Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-10 / 212. szám
1975. SZEPTEMBER 10., SZERDA Megváltozott sorrend A párt Központi Bizottsága 1972. novemberi ülésének határozatát kommentálva, egyebek ^között azt írtuk lapunkban: „Az ipari termelésben döntő szerepet játszó nagy- vállalatok sorsának megkülönböztetett figyelemmel kísérése — s ami még fontosabb: a szükséges intézkedések megtétele — azt a jogos reményt kelti, hogy fokozatosan felszámolhatók azok a feszültségek, amelyek ezeken a helyeken felhalmozódtak”. A negyvenkilenc nagyvállalat között tekintélyes arányban lelhetünk — önállóan vagy gyáregységenként, tröszt vállalataiként — megyei ipari üzemeket. Ezért aligha szorul bizonyításra: ami a gazdaságnak ezen a területén végbemegy, az meghatározó erejű a megye egész iparára. Gyorsabb tempó Észrevehetően meggyorsult a változás ritmusa az érintett megyei üzemek többségében a Központi Bizottság határozata óta eltelt időben. Mind a termelés, mind a termelékenység emelkedése felette van a megyei átlagnak, növekedett a vállalati eredmény. A szóban forgó időszakban például a Csepel Autógyár esztendőnként húsz százalékkal bővítette termelési értékét, a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál megháromszorozódott a nyereség. Voltak, akik a negyvenkilenc nagyvállalat kijelölésekor azon aggódtak, hogy „két részre szakad” az ipar, s bizonyára „a listára kerülteknek jut majd minden segítség”. A segítségre valóban nagy szükség volt és van, ám nem olyan értelemben, ahogyan az aggodalmaskodók arra céloztak, azaz, hogy hatalmas állami támogatás állítja majd egyenesbe a nagyvállalatok szekerét. Beszédes válasz erre, hogy 1974-ben külön központi intézkedésekre már nem volt szükség a termelőegységek e csoportjánál, s túlnyomó részük az átlagosnál nagyobb mértékben javította tevékenysége gazdaságosságát. Több partner Fontos vonásként értékelhetjük a külkereskedelmi tevékenység fokozódását, ami természetesen elválaszthatatlan a termékszerkezet átalakításától. A bátor piackutató munkának köszönhetően a Csepel Autógyár nagy összegű közel-keleti szállításokhoz jutott, s ez tette lehetővé, hogy megnégyszerezte dollárban elszámolt exportját. Bővítette export árnyereségét a Nagykőrösi Konzervgyár, az ipari átlagnál gyorsabban növelte tőkés kivitelét a Május 1. Ruhagyár, a Papíripari Vállalat. Üj piacokon való megjelenés, s a korábbi kapcsolatok megszilárdítása — ez együttesen jellemezte a nagyvállalatoknál a külkereskedelmi törekvéseket. Fölismerése ez annak, hogy a világgazdaság gyorsan változó körülményei közepette több utat ikell járni, s mindig ott gyorsabban haladni, ahol jól egyeztethetők a vállalati és a népgazdasági érdekek. A kényes pont Az eddig leírtak korántsem azt kívánják bizonyítani, hogy a negyvenkilenc nagy- vállalatnál már semmiféle gond nincsen. Pusztán aláhúzták a fejlődés már mérhetővé vált Irányait, s a hangsúly ezeken van még akkor is, ha akadnak kényes pontok. Így például a termékszerkezet korszerűsítése. Vajon valóban kényes pont ez? A Központi Bizottság határozata óta jó néhány vállalatnál növekedett a korszerű, minden piacon értékesíthető áruk aránya. Ennek jegyében került sor a Magyar Hajó- és Darugyárban — a váci egységben — a konténergyártás megszervezésére és jelentős mennyiségi fejlesztésére, a Szerszámgépipari Műveknél a programvezérlésű berendezések előállításának bővítésére, az Egyesült Izzó váci gyárában a fénycsövek kibocsátására stb. S mégis, amint azt a I Minisztertanács júliusban, a nagyvállalatok helyzetét áttekintve megállapította, a termékszerkezet átalakítása még mindig vontatott, nem igazodik eléggé az új követelményekhez. Hosszú távon veknél nemcsak a termelés mennyisége bővült, hanem javult az eszközkihasználás, s vele a termelékenység. Ha már említettük az eszközkihasználást, akkor azt se hallgassuk el, hogy — 1970-hez mérten — a száz forint állóeszköz-értékre jutó társadalmi tiszta jövedelem a kijelölt nagyvállalatoknál kétszerié gyorsabban növekedett, mint Az ésszerűség mércéje Figyelembe kell venni, hogy bizonyos termékcsoportoknál , . , több évre szóló szerződések az lpar e°eszet>an- miatt az érintett vállalatok 1975 végén hagyhatnak fel a gazdiaságtalannstk bizonyult termékek gyártásával, s azt is, hogy a gazdaságos, nem gazdaságos fogalmát időszerű ismét értékelni, most már az energiahordozók, az anyagok mai árszínvonalának, s holnapi áralakulásának tükrében. Elsietett intézkedéseik csak árthatnak, egy-egy nagyvállalat termékszerkezetét átalakítani hosszú távra érdemes, az átmeneti előnyök itt mellékesek. Ha ezt az igazságot elfogadjuk, akkor bármennyire is sürgetőnek érezzük egyebek között a Csepel Autógyár, a Beton- és Vasbe- I tonipari Művek, a Telefongyár termékszerkezetének korszerűsítését, döntőnek a hosszú távra biztonságot nyújtó megoldásokat ítélhetjük, ezek viszont rövid idő alatt nem alakulnak ki. Csodák nélkül Voltak, 'akik a Központi Bizottság 1972 novemberi határozatától azt várták, hogy szinte varázsütésre eltűnnek a gondok, s a nagyvállalatok különösebb erőfeszítéseik nélkül alapvetően más helyzetbe kerülnek. Ahogy általában, itt sincsenek csodák. Üjólag bebizonyosodott, hogy minden lépésnyi haladásért keményen meg kell dolgozni, hogy egyetlen iparterületen sem adják olcsón az eredményeket. Rendkívül sokrétű munka következménye, , hogy például a Cement és MészműAz alapvető jellemzőket tekintve megváltozott tehát a sorrend 1972 novembere, a j párt Központi Bizottsága határozata óta, s míg korábban a nagyvállalatok a legtöbb gazdálkodási mutatóval elmaradtak az átlagos szinttől, most fölötte állnak annak. Hangsúlyozni kell ugyanakkor: .folyamatról van szó, s ennek a kezdetén semmiféle határidőt nem mondtak ki a teendők befejezésére. Határidőknél sokkal fontosabb az ésszerűség mércéje, az, hogy a változások nagy megrázkódtatások nélkül menjenek végbe, hiszen ami az iparnak ezen a területén történik, annak nemcsak gazdasági, hanem politilíai, társadalmi jelentősége is hatalmas. Az átgondoltságot mindenütt számon kell kérni, s nemcsak termékekben, hanem bérpolitikában, a dolgozók munkakörülményeinek javításában úgyszintén. A szabályozórendszer 1976. január elsejével történő módosítása sok területen — így például a magas eszközállománnyal dolgozó vállalatoknál — javítja a kijelölt termelőegységek gazdálkodási feltételeit. E lehetőség, s az eddig elért eredmények ösztönzésül szolgálnak arra, hogy a megváltozott sorrend valamennyi alkotóeleme tökéletesebbé váljék, azaz, hogy ez a sorrend szilárd, visszaesésektől mentes, a gazdálkodás módszereit illetően másoknak példát adó legyen. Mészáros Ottó Pest megye — A szovjet TRAKTOROEXPORT tájékoztatója a vásáron A Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetői és a szakszervezetek főtitkárai látogattak kedden a mezőgazdasági kiállításra, ahol tanulmányozták a hazai és a külföldi kiállítók anyagát. A vendégeket dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi államtitkár és dr. Körösvölgyi László, a kiállítás igazgatója fogadta. Előző lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy kedden a 68. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár Pest megyei kiállítóinak bemutatkozását megtekintik a megyei tanács osztályvezetői, a járási hivatalok elnökei. A megye közigazgatási vezetőit dr. Gaál Lajos, a Pest megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője köszöntötte és kalauzolta a kiállításon. A megyei delegáció először a növénytermesztési pavilonba látogatott, ahol 200 gazdaság — köztük 37 Pest megyéből —, mintegy 600 bemutatott teripékét vehették szemügyre, közöttük a kólcai Kossuth, a pátyi Zsámbéki medence, a tárnoki Egyesült, az abonyi Ságvári Endre termelőszövetkezet arany-, ezüst-, illetve bronzéremmel kitüntetett terményeit: dohányt, borsót, lucernát, őszi búzát, őszi árpát. A kertészeti pavilonban Billédi Ferenc, a megyei tanács csoportvezetője adott tájékoztatást a Pest megyei gazdaságok szerepléséről, kiemelve a túrái Galgamenti Tsz, és a budapesti Duna Tsz bemutatkozását. A soroksári Vörös Október Tsz által összefogott paradicsomtermesztési rendszer eredményéről hallhattak tájékoztatást a látogatás résztvevői Dóra Béla tsz-elnöktől. Mint hallhatták, a társulásnak több éve számos Pest megyei gazdaság is tagja. Az A-pavilonban egy újabb mezőgazdasági rendszerrel ismerkedhettek a jelenlevők, Sipos Péter, a HUNNIA- COOP Társulás igazgatója adott tájékoztatást a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet által összefogott társulás eredményéről. Mint később a A kertészeti pavilonban szemlélik a látogatók a dánszentmiklósi Älicsurin. Tsz-bői érkezett szőlőt. A Pest megyei közigazgatási vezetők csoportja a Nagykőrösi Kon* zervgyár makettje előtt. A miniszteri vándordíjjal kitüntetett koeséri Petőfi Tsz díjnyertes szarvasmarháit veszik szemügyre a baromfitenyésztést bemutató pavilonban Cserháti Pál tsz- elnök elmondotta: a HollanVállalták — nem teljesítik Mi lesz äz 56 gö Mással? Megállunk a gödöllői Szabadság térem, ahová jól látszanak a teret szegélyező, földszintes házsor mögött épülő emeletes panelházak: — Ki építi ezeket? — Ez is, az is — hangzik a meglepő válasz. Majd magyarázatképpen; — alapoz a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat, a blokkot a PÁÉV szereli, a befejező kőműves és szakszerelőipari munka a Gödöllői Építőipari Szövetkezeté. Akarva-akaratlanul is az egyszeri gyerek esete jut eszembe a sok bábával... Kétéves késéssel Orth Mihály főmérnök, az építőipari szövetkezet műszaki vezetője aztán bővebb felvilágosítással is szolgál: — Kényszermegoldás ez, nem szeretnénk belőle rendszert csinálni! Az előzményről: a szövetkezetünk negyedik ötéves tervében 2?0 gödöllői lakás felépítése szerepelt. Sajnos, a szanálások elhúzódása és egyéb okok miatt munkaterületet csak 1973 januárjában kaptunk. Két évi időveszteséget egy ilyen kis szervezet, mint a miénk — dolgozóink összlétszáma 257 fő, s ebből 200 a termelő — képtelen pótolni. Azért, hogy mégis csökkentsük a kiesést, úgy döntöttünk: amíg mi a Lumnítzer utcai lakótelep 108 lakásán dolgozunk, egyidejűleg alvállalkozóknak adjuk ki az alapozási és blokkszerelési munkát a Szabadság tér— Kossuth utca közötti lakótömb építkezésén. Így legalább ott is halad a munka, s idejét. Mindezt aztán betetőzte az anyaghiány. Hosszú listát mutatnak, mi minden hiányzik ahhoz, hogy folytathassák a munkát az építkezéseken. A különböző szerelvény áruk garmadát nem sorolom, hadd említsem csupán a két legsúlyosabb tételt: égetően hiányzik 5000 folyóméter acélcső, és 1000 négyzetméter lemezradiátor! Ezerkétszáz igénylő! Benedek János, a Gödöllői városi Tanács elnöke tömören fogalmaz: — A falat kenyérnél is jobban kellene az az 56 lakás! A városi tanácsnál jelenleg 1200 lakásigénylést tartunk nyilván, s ehhez jön még annak a mintegy hatvan családnak a lakásgondja, amelyet épp a Szabadság téri szanálások miatt kell másutt elhelyeznünk. Ebben a lakótömbben 4x20 lakás épül; ebből 28 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás — amihez a városi tanács 5 millió forintos többlet hitelt vett fel, s ha a 28 lakást 1976 márciusáig nem tudjuk értékesíteni, a bankhitelt a saját fejlesztési alapunkból kell visszafizetni! — a másik 28 pedig olyan OTP- lakás, aminek 86 százalékára a városi tanács jelölheti ki a val — éppen ezért — olyan bérlőt. Hát ezt jelenti nekünk műszaki fejlesztést tervez- az az 56 lakás, tünk erre az évre, hogy a be- Gányi Zoltán, a tanácselnök fejező szakipari munkákat gé- helyettese megtoldja: pesíthessűk. Erre mi történt? — Az ötmillió forint pedig A megrendelt gépek egy ré- pontosan elvinné a városi faszét az Építőipari Gépesítő nács egy évi saját bevételét! Vállalat nem igazolta vissza, Németh László párttitkár a többinek pedig többször is azt mondja, a szövetkezetben módosította a szállítási határ- is nagy tét forog kockán: ezmajd mi végezzük el a szakipari szerelési feladatokat. — Ez az a lakótömb, ahol a kongresszusi munkiaverseny keretében 56 lakás átadását vállalták az év végi határidő előtt, már november 7-ne? A műszaki vezető széttárja a karját: — Vállaltuk — és nem tudjuk teljesíteni. Bármily hihetetlenül hangzik is, ebben a 'pillanatban lép be Németh László, a szövetkezet párttitkára. Jóikor jött. — Ott tartottunk, hogy amit vállaltak — nem teljesítik — vonom be a beszélgetésbe. Bővebb magyarázat nélkül is tudja, miről van szó: meg- hányták-vetették ők már ezt jó néhányszor! — Ismeri az okokat? — kérdezi. Aztán egymás szavába vágva sorolják: Se gép, se anyag — Az építőipari létszám- hiány eddig sem kímélt bennünket, most viszont súlyosbodott: az év eleje óta körülbelül harminc különböző szakember lépett ki a szövetkezettől. Hiányukat részben gépekkel lehetett volna pótolni. A megyei KISZÖV támogatásázel az 56 lakással teljesíteni tudták volna saját, ötéves lakásépítési tervüket. S ez nem mindegy, hiszen az igénybe vett fejlesztési hiteleket a szövetkezetnek meghatározott számú lakással kell törlesztenie. Még lehetne segítem... — A szövetkezet idei teljes termelési terve 56 millió forint. Ebből a lakásépítési terv: 17 millió. Nos, a forinttervet az áthúzódó építkezések bizonyos feladatainak előrehozásával teljesítjük — hiszen az embereket foglalkoztatni, fizetni kell — de a lakásátadási tervet nem. Az első félévben 27 millió forintos árbevételt értünk el. Ebben az érdem elsősorban a szocialista brigádoké, hiszen rengeteg nehézséggel, gépállással, anyaghiánnyal kellett küszködnünk. — Gépállással? Orth Mihály bólogat: — Az ám! Egy év óta hiasz- navehetetlenül ácsorgott a habarcskeverőnk és jó ideje a habarcsszivattyúnk. Újakat rendeltünk — nem kapunk. A régiekhez pedig alkatrészt nem lehetett szerezni. Legnagyobb gondunkat a szivattyúhoz hiányzó feszmérő beszerzése okozta, ez végül is „szocialista összeköttetéssel” sikerűit. Most úgy-iaihogy megbütyköltük a két masinát, egy darabig eldolgozhatunk velük. — És az 56 lakás? Reménytelen ügy? összenőz a két férfi, aztán minden szót megrágva azt mondja: — Ha szeptember végéig megkapnánk a hiányzó szerelési-építési anyagokat, mozgósítanánk a szocialista brigádokat és abkor a felét — 28 lakást — az év végéig műszakilag átadnánk. Nyíri Éva látogatók. Gárdos Katalin felvételei diából származó tenyészanya- got felnevelő gazdaságok a hernádi termelőszövetkezet korszerű baromfifeldolgozó üzemébe naponta 45 ezer csirkét szállítanak, évente 11 ezer tonna késztermék jut innen az üzletekbe. A vásárlátogatás programjában szerepelt az Óbuda, a Sasad és a Rozmaring tsz dísznövénytermesztési bemutatója, a MEZÖGÉPTRÖSZT szabadtéri kiállításának .megtekintése — itt láthatták a résztvevők a monori MEGÉV Vállalat aranyéremmel kitüntetett libakeltető berendezését. Felkeresték megyei közigazgatásunk vezetői a különböző állattenyésztési bemutatókat is. E program során tájékoztatást kaphattak arról, hogy az idei OMÉK-on kiállított tenyészállatok igen nagy része — az országosan is kiemelkedő eredmények alapján — Pest megyéből kerül a látogatók elé. Nagy tetszést aratott a halászati bemutató is, e pavilonban a százhalombattai Temperált vizű Halszaporító Gazdaság és a dömsödi Dózsa Tsz bemutatója. Ugyancsak a résztvevők elismerésére szolgáltak az élelmiszeripar pavilonjában látottak: a nagykőrösi és a dunakeszi konzervgyárak, a szobi léüzem — kiváltképp aranyérmes Golden szörpjével és a Pest megyei Pincegazdaság, valamint a tanácsi sütőipar bemutatói. Kedden több sajtótájékoztatóra is sor került a vásárom: a szovjet TRAKTOROEXPORT külkereskedelmi egyesülés képviselői arról számoltak be, hogy az idén mintegy 40 millió rubel értékű traktort és mezőgazdasági gépet szállítottak Magyarországra. A Pest megyei székhelyű — herceghalmi — Állattenyésztő Kutatóintézet tájékoztatóján Keserű János igazgató arról szólt, hogy az utóbbi öt évben az állattenyésztési szakemberek mintegy, félezer témát vizsgáltak meg; A. Z.
