Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Xttishm I 1975. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP ■■ 3 Hétfőtől Új tanév a marxista esti egyetemen Háromezer hallgató — Több osztály mint tavaly A jövő útja az erőforrások konoentralasa A gazdaságpolitikai párthatározatok végrehajtása a dömsödi Dózsa Tsz-ben Huszonhat esztendővel ezelőtt 104 földhöz juttatott újgazda összefogásával, 260 holdon lépett a közös gazdálkodás útjára a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet tagsága. 1967-ig nem sok siker kísérte erőfeszítéseiket: 11 el­nök jött, aztán gyorsan továbbállt. Kataszt­rofális termésátlagok, tucatszámra pusztuló állatok, évi nyolcezer forintos tagjövedelem jellemezte az akkori helyzetet. Azóta 9 millióról 110 millió fölé emelkedett a közös vagyon, évi 32 ezer forintra a szemé­lyi jövedelem. A 2600 hektárnyi területből 1150 hektár a szántó, amelyen ma 43 mázsás átlagterméssel fizet a búza, 500 mázsával a silókukorica, 80 mázsával a lucerna, s 400 mázsát várnak hektáronként a cukorrépa­tábláról. Szép eredményeket érték el az állat­tenyésztésben is: 15 múzsányi hallal ^jutal­mazza a hálóhúzók fáradozását 1 hektárról a 70 hektáros halastó, 2 ezer 300 anyajuhot ne­velnek az akiokban, 1 ezer 250 szarvasmar­hát tartanak. A szakosított telepen jelentős nyereséggel állítják elő mind a tejet, mind a húst. A fellendülés s az a tény, hogy tagjainak egész éves munkalehetőséget biztosít a tsz, elsősorban azoknak az alaptevékenységet ki­egészítő, illetve ipari segédüzemeknek kö­szönhető, amelyek nagy számban, jelentős nyereséggel működnek és tevékenységük eredményéből nagy összegeket fordíthatnak minden évben a mezőgazdaság fejlesztésére. A viszonylag kis földterület s az ipari te­vékenység méretei — a szövetkezet idei vár­ható 300 milliós termelési értékének nagyob­bik fele ebből származik — természetesen nem kevés gondot okoz a tsz vezetőinek. Üdvözlőtávirat r A Brazil Szövetségi Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Emesto Geisel köz­társasági elnököt. Kommunista szombat A Gödöllői Árammérőgyár­ban tegnap kommunista szombatot tartottak, amely­nek jövedelmét a gyári és a városi gyermekintézmények és iskolák fejlesztésére for­dítják. Ugyanakkor a kom­munista szombat termelése hozzásegít a gyár előtt álló feladatok teljesítéséhez. Holnap reggel benépesülnek az előadótermek az MSZMP Pest megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatóságán: megkezdő­dik az új oktatási év. A marxista tanítások iránti növekvő érdeklődés bizonyíté­ka, hogy az idén o tavalyinál is jóval több jelentkező kö­zül kellett kiválasztani azt a megfelelően felkészült há­romezer kommunistát és pár- tonkívülit, aki részt vehet a szervezett felsőfokú pártokta- tásban. A marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves álta­lános tagozatán a most fel­vett 750 hallgatóval együtt az idén 1970-en, a szakosított és kiegészítő tagozatokon 600-an tanulhatnak. A speciális to­vábbképző kollégiumokon 97- en foglalkoznak a szociológia, az üzem- és munkaszervezés, illetve a szocialista gazdaság­politika és tervgazdálkodás kérdéseivel, 11 tanulócsoport­ban — összesen 275-en — pe­dig a pártépítés és vezetésel­mélet tudnivalóit tanulmá­nyozzák. Csaknem százan tanulnak az egyéves, és az öthónapos pártiskolán. Jellemző az esti egyetem iránti érdeklődésre, hogy a három évvel ezelőtti 21 he­lyett, most 29 osztályt kellett szervezni az első tanfolyamon. Az általános tagozat három évfolyamán — a megyében működő kihelyezett osztályok­kal együtt — és a bentlaká­sos pár tiskolákon összesen 123 osztályban kezdődik meg hét­főn reggel 8 órakor az okta­tás, az igazgatóság 12 függet­lenített tanárának és 121 tisz­teletdíjas oktatójának közre­működésével. Egy héttel később — szep­tember 15-én — kezdődnek a továbbképző tanfolyamok a különböző alapszervezeti re­szortfelelősök, a pedagógus, illetve az egészségügyi párt­szervezetek titkárai és a pro­pagandisták számára. Decem­ber közepéig mintegy 400 kommunista vehet majd részt ezeken a tanfolyamokon; ja­nuártól pedig ugyanennyi köz­ségi és üzemi pártbizottsági titkár, alapszervezeti és párt­vezetőségi agitációs felelős, já­rási és városi jogú pártbizott­ságok gazdaságpolitikai titká­rai frissíthetik fel gyakorlati politikai felkészültségüket há­romhetes továbbképző tanfo­lyamokon. Velük együtt csaknem négy­ezerre tehető azoknak a szá­ma, akik a következő tíz hó­napban új ismeretekkel, mód­szertani tapasztalatokkal gaz­dagodhatnak. A Csepel autógyári szak- szervezeti küldöttértekezlet­tel — amelyről lapunk 1. ol­dalán számolunk be — egy- időben tanácskozott tegnap Budapesten a Pest megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságának székházában a Bu­dapest-vidéki Postaigazgató­ság szakszervezeti területi ta­nácsának küldöttértekezlete is. A négy — Pest, Komárom, Fejér és Nógrád — megye csaknem 6 ezer szervezett dol­gozóját 146, ezen belül Pest megye mintegy 2 és fél ezer postás dolgozóját 75 küldött képviselte. Részt vett a ta­nácskozáson Kiss Ernő, a pos­tásszakszervezet titkára, Só­falvi Zoltánná, a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsá­nak titkára, Szatmári Géza, a Budapest-vidéki Postaigazga­tóság igazgatója és Ruttkai Mátyás, az igazgatóság párt- bizottságának titkára is. Az elnöklő dr. Vakulya Er­zsébetnek, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság osztályve­zetőjének megnyitója után Sütő István, a területi szak- szervezeti bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést a szakszervezet négyéves mun­káját összefoglaló írásos je­lentéshez. Mind a beszámoló­ban, mind az azt követő vitá­ban mintegy vezérfonalként vonult végig a szakszervezet egyik legfontosabb feladata, a termelést, a mindennapi gaz­dasági munkát segítő tevé­kenysége. Másfél száz korszerű hivatal Sütő István a postai szol­gáltatások fejlődését érzékel­tetve a többi között elmon­dotta: befejeződött Vác és Cegléd korszerű crossbar te­Balogh László elnökkel ar­ról beszélgettünk, hogy — e sajátos adottságaikat is figye­lembe véve — milyen feladatodat Jelentett számukra az MSZMP tavaly decemberi központi bizottsági határozata és hol tart a vég­rehajtása? — Szövetkezetünk gazdál­kodásában valóban létkérdés a munka hatékonyságának fo­kozása, a termelőeszközök, erőgépek fokozottabb kihasz­nálása, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság. A hatá­rozatok feldolgozásakor a gaz­dasági vezetés, a pártcsopor­tok, a pártszervezet egyetér­tett abban, hogy nem kam­pányfeladatokról van szó, mindez összefügg a munka- és üzemszervezés javításával, ami állandó és folyamatos kö­vetelmény. Milyen, már megtett intéz­kedéseket sorolhatunk a mun­ka- é!s üzemszervezés körébe? — Mint említettem, a taka­rékossági intézkedési terv ösz- szeállításakor nem pusztán a fűtőolaj-, a villamosenergia- íel használás csökkentésével számoltunk, ide soroltuk a jobb szervezéssel kiaknázható belső tartalékok nagy részét is. Központosítottuk'például a szállítási üzemágat, szorosabb kapcsolatot teremtettünk a szállítás és az anyagbeszer­zés között, s ezzel lényegesen javult a gépkocsik kihasznált­sága. Tizenöt tonna műtrágyát takarítottunk meg azzal, hogy lefonközpontjának építése, Érd, Tárnok, Sóskút és kör­nyéke pedig bekapcsolódott a távhívásos rendszerbe. Meg­épült a MÁV-val együttmű­ködve a Vác és Szob közötti villamosított vasútvonal kör­zetkábele. 1971-ben 159 nem megfele­lő postaházban dolgoztak az alkalmazottak nehéz körül­mények között, ezekből az el­múlt években 140-et újjáépí­tettek. Sajnos — mondotta — nem egy helyen, például Tör­teién, még mindig nem felel meg a mai követelményeknek a posta épülete. Sütő István elmondotta: a Budapest-vidéki Postaigazga­tóság összességében kielégítet­te a lakosság igényeit, ezzel együtt azonban kétségtelen, hogy a postai szolgáltatások­ban az elmúlt négy évben is nehézségek voltak. — Ezért továbbra is a szo­cialista munkaverseny fő cél­jának tekintjük a postát igénybe vevő állampolgárok jobb és kulturáltabb kiszol­gálását. Hetven új szocialista brigád — Az MSZMP XI. kong­resszusa és a hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny az igazgatóság területén minden eddiginél nagyobb tömeget mozgósí­tott — hangsúlyozta Sütő Ist­ván, s szavait az írásos beszá­moló számadatokkal is iga­zolta. Az 1970-es 229 brigád­dal szemben tavaly év végén 268 brigád versengett a szo­cialista címért, s a címet a négy évvel ezelőttinél mint­egy 70-nel több, 232 brigád nyerte el. A négy év alatt saját laboratóriumunk rend­szeresen vizsgálja a földterü­letek termőerejét, s csak any- nyi műtrágyát dolgozunk be, amennyi az utánpótláshoz szükséges. Ugyanígy kidolgoz­ták az állattenyésztés számára a pontos takarmányozási re­cept urát, tehát nem etetünk többé vakon. Nagy hajtóerő a szocialista munkaverseny is: 25, szocia­lista címért versengő brigá­dunk a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaversenyben 3 millió forint értékű felaján­lást váltott valóra. Társadal­mi munkával és 150 ezer fo­rinttal támogattuk a dömsödi óvoda felépítését, egymillió 250 ezer forint támogatást adott szövetkezetünk az új is­kola létesítéséhez. Visszatérve azonban a ha­tékonyság növelését célzó in­tézkedésekre, elmondhatom azt is, hogy szakosított szarvasmarhatelepünk bené- pesítettsége tavaly december óta elérte a 112 százalékot. Jelenleg újabb 660 férőhelyes szakosított hízómarhatelepet építünk, s a Központi Bizott­ság határozatának szellemé­ben meggyorsítjuk ennek a beruházásnak a kivitelezését. Az eredeti 1976. év vége he­lyett még az idén befejezzük építését. Szövetkezetünk gépállomá­nya jó színvonalat képvisel, viszont a komplex gépesített­ség szempontjából számos, vál­toztatást kiegészítő beruházást szinte megkétszereződött a szocialista brigádtagok száma. A postánál megkülönbözte­tett figyelmet fordítottak a fiatalok munkájára és nagyon pontosan számon tartják ma is, hogy például, az ifjúsági munkaversenyben több mint ezer fiatal indult. — A munkaversenymozga- lom lényegesen segítette és segíti a posta szakember­utánpótlását. Hatvan százalékuk nö A vitában felszólaló kül­döttek beszámoltak területük gazdasági, társadalmi életéről, szóltak a 44 órás munkahét előnyéről, amely régi óhaja volt a postásoknak. Szinte mindegyik felszólaló megem­lítette a kishivatalok vasár­napi zárva tartását. Korábbi jelentéktelen forgalmuk a2t jelzi, hogy a mostani zárva • tartás nem hátrányos a lakos­ságnak, jelentős könnyebbsé­get jelent azonban a postások­nak. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy a postások több mint 60 száza­léka nő. A hozzászólásokat, a vitát Sütő István foglalta össze. A küldöttek egyhangúlag elfo­gadták a beszámolót és a te­rületi tanács, valamint a te­rületi bizottság lemondott. A tanácskozás résztvevői ezt követően megválasztották szakmai kongresszusuk 26, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa küldöttértekezleté­nek 8 küldöttét, a számvizs­gáló bizottság 5, a társada­lombiztosítási tanács 7 és a területi szakszervezeti tanács 41 tagját. A területi bizottság titkára ismét Sütő István, el­nöke dr. Vakulya Erzsébet lett. A. J. tervezünk. A cél az, Hogy egy-egy növényi kultúra ösz- szes munlcafolyamatát gépesít­sük. Éppen ezért termékszer­kezet-módosítást is végrehaj­tottunk: a korábbi 15 féle he­lyett növénytermesztésünk ma már csak 10 féle növényfajtát termeszt. — Hogyan biztosítható az alaptevékenység és az ipari termelés egészséges egyensú­lya? A párthatározatok ebben is megfelelő eligazítást adtak. Ipari és szolgáltatóüzemeink termékszerkezetét úgy alakít­juk át, hogy jórészt az élel­miszeriparral és a mezőgazda­sággal kapcsolatos részlegek fejlődjenek. Így például tár­gyalásokat folytatunk a Ka- hyb szekszárdi sertéstenyésztő rendszer központjával a DO- VIT tápízesítő országos elter­jesztésére. Eddig 2 millió fo­rint értékben készítettünk eb­ből a külföldi gyártmányok­kal azonos minőségű, de 20— 30 százalékkal olcsóbb tápfé­léből, idén már 18—20 millió forint az ebből származó ter­melési érték, s reméljük, hogy jövőre még több lesz. Ugyan­így szépen fejlődik a borá­szati tartályokat, felszerelése- : két előállító üzemünk. Arra törekszünk, hogy öntödei ka­pacitásunk a mezőgépipar igényeit szolgálja, több olyan szJrződóst felmondtunk, amelynek semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz. Bizonyára sok gondot okoz 9. sokfele ipari kisüzem ellen­őrzés«, a törvényesség meg­tartása működőjükben. — így igaz, azonban hozzá kell tennem, hogy kitűnő, dol­gukat értő szakembereket al­kalmazunk a vezetői és az el­lenőri munkakörökben — többségük lelkesen, a törvé­nyek és jogszabályok tisztelet­ben tartásával dolgozik. Aki nem ezt teszi, mint például egyik székesfehérvári kiren­deltségünk vezetője, azzal szemben a legnagyobb szigor­ral járunk el. — A korlátozott gazdasági feltételek ellenére is — dina­mikus fejlődési ütem jellemzi a dömsödi Dózsa Termelőszö­vetkezet gazdálkodását. Hosz- szabb távon mégis úgy tűnik, az előrelépés új útjait jelent­hetné Dömsüd közte gazdasá­gainak összefogása. Mi a véle­ménye erről a kérdésről? — Az egész dömsödi határt egy gazdasági tájegységnek tekintve, valóban nagyobb távlatok nyílnak a fejlesztés előtt, mint jelenleg. Földterü­letünk nagysága bizonyos ha­táron túl ugyanis korlátozza fő profilunk, az állattenyész­tés fejlesztését, noha anyagi lehetőségeink kedvezőek. Az egyesülés gondolata évek óta érlelődik, s tavaly annak ellenére, hogy vonzó távlati terveket alakítottunk ki —ezt propagáltuk is tagságunk kö­rében — az egyesülés meg­hiúsult, mert nem volt min­den tekintetben hibátlan az előkészítés. Tagságunk a ve­zetőség álláspontjával ellen­tétben nem találta elérkezett­nek az időt, érettnek a gazda­sági és személyi feltételeket. A jövő útja mégis az erőfor­rások, a termelőerők koncent­rálása. Egyetértve a Dózsa Tsz el­nökének megállapításával, sza­vait csak annyival egészíthet­jük ki: a XI. kongresszus és a Központi Bizottság tavaly decemberi, nagy jelentőségű gazdaságpolitikai határozatai­nak szelleme ebben is gyor­sabb előrelépést sürget. Igaz, kettőn áll a vásár... s ebben csak megalapozottan, a biztos jövő tudatában dönthet helye­sen a tagság. Kovács György Attila Elfogadni M agvas, tehát a lé­nyegre tapintó igaz­ságként kezelhetjük a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatójának azt a meg­állapítását, hogy a szerve­zés nem más, mint a veze­tési gyakorlat kritikája. Csakhogy — ingerkedik bennünk az ördög — ki szereti a kritikát? S ha ez így van, akkor1 föltételez­het] ük-e, hogy a gyáraknál, a vállalatoknál az érintet­tek majd’ összetörik magu­kat a szervezés sikere ér­dekében? Ahhoz, hogy a kérdésre megadhassuk a választ, né­mi leegyszerűsítéssel osz- szuk két csoportra a szer­vezésfejlesztési intézkedé­seket. Az egyikbe azok tar­toznak, amelyek csak ak­kor hajthatók végre ered­ményesen, ha sikerül meg­nyerni a célnak — célok­nak — a középvezetőket s beosztottjaikat. A másik csoportba azok a? intézke­dések sorolhatók, melyeket a vállalati szervezet ún. hierarchikus útján elren­delnek. Sűrű eset, hogy az első és a'második csoport kapcsolódik, a baj akkor van, amikor tévesen mi­nősítik az intézkedéseket, azaz elrendelnek olyasmit, amit elfogadtatni kellene, s győzködnek olyasmiről, aminél elég lenne az egy­szerű utasítás. Sokféle súrlódásra adott okot Nagykőrösön, a kon­zervgyárban a csomagoló­üzem és a készáruraktárak tevékenységének összehan­golása. Eltérő érdekeik, más-más helyzetük miatt szinte természetesnek tűn­tek a viták, mindaddig, míg a szervezéssel foglal­kozó munkacsoportok egyi­ke ki nem derítette: össze­vonásuk, azonos irányítá­suk kiküszöböli a zavarfor­rásokat. Ez a szervezeti módosítás emberek jelentős csoportját állította új hely­zetbe, ezért joggal gondol­tak arra a gyár vezetői, hogy a célt először el kell fogadtatniuk, s csak ezt követően adhatják ki a dolgot szentesítő utasítást. T ürelemmel magyaráz­ták az indítóokokat — mi miért előnyös, ho­gyan állíthatók egy útra a gyár és a részleg dolgozói­nak érdekei —, nem legyin­tettek ingerülten az ellen­véleményekre, sőt, arra tö­rekedtek, hogy mindenfaj­ta szembenállás időben felszínire kerüljön. így lé­pésről, lépésre haladva si­került elfogadtatni az új formát, s amikor eljött a cselekvés ideje, az ügyet nem juttatták kátyúba az ellendrukkerek, a bizal­matlanok. Az emberek ér­tették, hogy mit és miért kell csinálniuk, s azt is, hogy ez nemcsak a gyár egészének, hanem csoport­juknak szintén előnyös. Lényegét i tekintve ha­sonló intézkedést tervezték a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, amikor a villanyszerelő üzemnél szerették volna kialakítani a két műszakot. Illetve, megszervezték, csakhogy negyedév elteltével vissza­csinálták a dolgot, akkora volt az ellenállás, az értet­lenség, az ódzkodás. A vállalat vezetői önkritiku­san meglelték a kudarc V _______________ ma gyarázatát. A rossz elő­készítést, az ügy elfogadta­tásának háttérbe szorulá­siáit, az intézkedés jelleg előtérbe jutását Tanultak tehát belőle, elsősorban azt, hogy a vállalati szer­vezeten belül a legjobb megoldások sem lesznek azonnal vonzók, könnyen elfogadottak. Nem, mert a megszokottság — ahogy az egyéni életben — a terme­lésben nagy megkötő erő, s közrejátszik a presztízs- féltés is, az addig élvezett jövedelem óvása stb. Ha most azt mondanánk, hogy az építőipari vállalat esete a szabályt erősítő ki­vétel, s a nagykőrösi példa a szabály, akkor a valóság­nak éppen a fordítottját akarnánk elhitetni az ol­vasóval. Mert sajnos, az az általános, hogy a gyárak, a vállalatok leegyszerűsí­tik a termelés emberi vi­szonyait — a vezető vezet, a beosztott végrehajt —, sajpállják az időt, az ener­giát arra, hogy a közös céloknak, feladatoknak megnyerjék az embereket. L ehet, e sorok láttán némelyekben föltá­rnád a régi berzenke­dés, s elismétlik az ezer­szer elmondott kérdést, hogy vajon imádkozzanak mindenért az embereknek? Feleljünk erre megint pél­dával. A Szerszámgépvpari Műveknél döntő válto­zást hozott a tevékenység egészéiben és részleteiben is, hogy az addig közép­ponti helyet elfoglaló gyártmány — a végtermék — trónfosztásra ítéltetett, s helyébe az alkatrész ke­rült. A nagy sorozatban készülő, a szabványosítás, a tipizálás ezerféle előnyét felhasználó alkatrész — s e folyamatban a terhek je­lentős részét a halásztelki fejlesztőintézet vette ma­gára —, amelyekből kü­lönféle gépek állíthatók össze. Hosszú és bonyolult in­tézkedések sorozata volt ez, de — s ezen van a hang­súly —, azzal kezdődött, hogy „imádkoztak” az em­bereknek, fejlesztők és kü­lönböző vállalati irányító tisztségek betöltői. Kije­lenthették volna: így kell ezentúl csinálni, s mennyi vesződséget, vitát takaríta­nak meg! S mennyi későb­bi bajt, zűrzavart, ellenál­lást szabadítanak maguk­ra! Az úgynevezett alkat­részszemlélet elfogadtatá­sa sem a műszakiak, sem a munkások körében nem ment könnyen, gyorsan. Ám egyszerűbbnek, célra­vezetőbbnek bizonyult a gyakorlati megvalósítás előtt kiönteni mindent az asztalra, mint már munka közben megállni, s nekilát­ni a vélemények tisztázá­sának. Persze, többlet- energiák szükségeltettek hozzá, jó idegek is, de amikor cselekedni kel­lett, akkor bőségesen ka­matoztak az előzetes erőfe­szítések. E kamatokról könnyen lemondanak ma még sok helyen, nem ismerik fel az emberi tényezők termeiés- beni döntő jelentőségét. S nemcsak a kamatot vesztik így el, hanem adottságaik jövőjét is kockáztatják. Mészáros Ottó J A munkaverseny fő célja a kulturáltabb szolgáltatás Tanácskozott a postások szakszervezetének területi küldöttértekezlete I i 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom