Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

2 %Müim 1975. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT Á nemzetközi reakció beavatkozik Portugália befügyeibe Megkezdődött az MFR közgyűlése — Soares Londonban, Spinola Párizsban SfiCRF.MENTQ Meréayietkíséilet Ford ellen FÓKUSZ Szudán ALIG NÉHÁNY ÓRÁIG tartott a bizonytalanság, míg kiderült: a pénteki szu- dáni puccskísérlet megbu­kott. 1 Még úgyszólván le sem kopogták a telexgépek egyes nyugati hírügynökségek gyors­hírét Oszmán alezredes rá­diónyilatkozatáról, máris újabb hír érkezett: Ibrahim, a szudáni fegyveres erők fő- parancsnoka társaságában a Szudáni Szocialista Unió főtitkárhelyettese bejelentet­te: „A szudáni nép kiáll a májusi forradalom mellett és szét fogja iúzni az áruló­kat.” Mindez Nimeri elnök nevében hangzott el. Dél­után már hírt adtak arról is, hogy a felkelés vezére, Oszmán alezredes az össze­tűzésekben életét vesztette. SZUDÁN hatalmas, több mint 2,5 millió négyzetkilo­méteres területén 16 millió ember él: mohamedán ara­bok — ők alkotják a la­kosság felét —, hamita ere­detű núbiaiak, bedzsák és nilota törzsbeliek, valamint több száz néger törzs. Har­mincnál több nyelven be­szél Szudán lakossága, amely rendkívül szegény. Igaz, te­rületének alig több mint 3 százalékán folyik mezőgaz­dasági művelés, s a nép kulturális színvonala is rend­kívül alacsony: több mint 90 százalékuk nem ír és nem olvas. BÁR HISTÓRIÁJA az í. e. 6—5. évezredbe nyúlik vissza, történelmének leg­változatosabb lapjai az új­koriak. Tíz évvel ezelőtt hagyták el területét az utol­só angol és egyiptomi csa­patok, s 1956. január elsején kiáltották ki az ország füg­getlenségét. Belső hatalmi villongások és sorozatos pucs- csok után Nimeri a had­sereg segítségével magához ragadta a hatalmat. PROGRAMJA eleinte mind a kül-, mind a belpoliti­kában rendkívül haladó el­veket hirdetett. Ellenfelei egyetlen esztendő alatt öt­ször kísérelték meg, hogy rendszerét megbuktassák, ám eredménytelenül. 1970 áprili­sában végleges, döntő csa­pást mért a jobboldalra. EBBEN A KÜZDELMÉ­BEN nagy támogatást ka­pott a szudáni haladó erők­től, mindenekelőtt a kom­munistáktól. Később azon­ban a Szudáni Kommunista Párt — más, haladó szer­vezetekkel egyetemben — szembehelyezkedett Nimerinek azzal a tervével, hogy csat­lakozzanak a tervezett arab konföderációhoz. Az elnök nem tűrt ellenvetést: bí­rálóit kíméletlenül likvidál­ta, a kommunista pártot be­tiltotta. KÉTSÉGTELEN, hogy a mai szudáni rendszert sok belső ellentmondás jellem­zi. Valószínű, hogy Oszmán alezredes a nagyobb mérvű demokrácia és a gazdasági bajok rendezése érdekében ragadott fegyvert. Hamvá­ban holt felkelésének rög­tönzött programnyilatkozata mindenesetre erre utal: meg­hirdette valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását. K. S. A SZOVJETUNIÓBÓL pén­teken Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—758 jel­zésű mesterséges holdat. ÚJABB NYOLC halálos ál­dozata volt pénteken Argentí- 'nában a terrorakcióknak. A pénteki portugál esemé­nyek — a Fegyveres Erők Mozgalma közgyűlésének több órás késéssel történt megnyi­tása, Mario Soaresnek, a Por­tugál Szocialista Párt főtit­kárának öt nyugat-európai szociáldemotkrata párt vezető­jével Londonban kezdődött megbeszélése és Spinola volt portugál elnök párizsi „ven­dégszereplése” — bizonyítják, hogy az országon belüli hatal­mi válság veszélyes elhúzódá­sa ' a nemzetközi imperializ­mus által szervezett provoká­ciós akció eredménye. Miként Jurij Srozgyév, a Novoszkij szovjet sajtóügynökség kom­mentátora hangsúlyozza, im­már nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és nyugat­európai szövetségesei egy­máshoz közelálló nézeteket vallanak, melynek lényege a kommunisitaellenesség. A nemzetközi reakció tervsze­rűen a portugál gazdasági ne­hézségek fokozásán munkál­kodik s eközben nem véletlen a helyzet összehangolt kiéle­zése Angolában, az Azori-szl- geteken és Timor szigetén. Mindez nehézségeket támaszt magában Portugáliában is és a kormány arra kényszerül, hogy erőit a más helyeken ki­robbant konfliktusok megol­dására tékoeodja. A nyugati hatalmak, első­sorban NATO „jogaikkal” élve beavatkoznak Portugália bel ügyeibe, részt vesznek a törvényes kormány ellen irá­nyuló ellenforradalmi tevé­kenységben. Mindez nincs összhangban az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten elfogadott határo­Emlékeznünk kell, emlékez­nünk, hogy a múlt soha többé ne ismétlődhessék meg. Hogy emberek csak azért kerülje­nek börtönbe, mert más a meggyőződésük, hitük, mert hazafiak, mert jobb, embe­ribb életet akarnak, maguk­nak és társaiknak, mert tilta­koznak a rombolás, a háború ellen, mert szerették, szeretik az életet. Nem, ez nem for­dulhat elő, legalábbis küzde- nünk kell minden idegszá­lunkkal, hogy ez ne fordul­hasson elő, és az ember a föl­dön kedvére éljen. Olvasom a leveleket, búcsú­sorokat ... „Nyugodtan várom a halált, mert semmibe ve­szem ...” — írja Nikola Bo- tusev bolgár kommunista. „Ne sírjatok sokat, csak mértékkel, mert a könnyek ártanak ... — búcsúzik Jarosláv Dolák csehszlovák kommunista, akit 1942. augusztus 31-én csoport­jának 12 tagjával együtt Münchenben kivégeztek. „Mondja meg neki, azért es­tem el, hogy kitisztuljon Bel­gium ege, s hogy azok, akik utánam jönnek, olyan szaba­don élhessenek, ahogyan én szerettem volna; s hogy mind­ennek ellenére nem bántam meg semmit...” Ezeket a so­rokat Marguerite Bervoets 30 éves belga tanár és költőnő vetette papírra 1944. augusz­tus 9-én, mielőtt a wolfen- bütteni börtönben lefejezték. vek Nem felesleges emlékez­tetni arra, hogy a helsinki ta­nácskozás záródokumentumá­ban rögzítették a népek arra vonatkozó szuverén jogát, hogy szabadon válasszák meg politikai-gazdasági és 1 kultu­rális rendszerüket. Ez a do­kumentum, amelyen a leg­magasabb szintű aláírások ta­lálhatók, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vét hirdeti. A nemzetközi imperializmus Portugália el­leni bűnös taktikája tehát fe­nyegeti az európai békét és biztonságot, a nemzetközi fe­szültség gócának kialakításá­hoz vezethet a földrésznek eb­ben a részében. Mindezek eredményeként pénteken a Táncos támasz­ponton megkezdődött MFA- közgyűlésen csupán a hadi- tengerészet küldöttsége vesz részt, de á szárazföldi hadse­reget és a légierőt csak a ve­zérkari főnökök képviselik. A szárazföldi és légierők néhány tisztje ugyan szintén részt vesz a közgyűlésen, de csupán „ma­gánemberként”. A közgyűlés megnyitása előtt az MFA néhány vezetője, Costa Gomes elnök, Vasco Goncalves vezérkari főnök, Otelo de Carvalho, a COPRON parancsnoka, Carlos Fabiao de Silva tábornokok, valamint Pinheiro de Szevedo és Rosa Coutinho admirális megbeszé­lést fplytatott egymással. A tárgyalásokról részletek nem szivárogtak ki. Közben Soares Londonban tárgyal a nyugat-európai szo­ciáldemokrata vezetőkkel, akik augusztus másodikán Stock­. Búcsúzom az élettől, él­jen a szabad Franciaország! Sokszor csókolok mindenkit, de különösen Mimit, akit any- nyira szerettem ...” Az utóbbi sorok Étienne francia tenge­rész búcsúleveléből valók... „Marina Grizun vagyok, a Komszomol lánya, akit 1941. július 28-án a németek meg­ölnek. Barátaim és elvtár­saim, bosszuljátok meg, állja­tok bosszút mindenkiért, aki a németek kezén veszett el...” S végül álljon itt egy magyar, Békés-Glass Imre né­hány sora: „Csak az bánt, hogy nem tudtam megvalósí­tani az álmomat, megjavítani mindnyájunk életét. Felké­szülten és bátran megyek a halálba. Adja meg az élet nektek mindazt a jót, ami ne­kem nem adatott meg .. Nem valósult meg ekkor Békés-Glass Imre személyes vágyálma, nem valósult meg a többié sem, de amiért küz­döttek, az megvalósult: a fa­sizmust leverték, a humánum, a haladás győzött és a háború után jobb, emberi korszak kö­szöntött ránk. Osztrák, belga, bolgár, csehszlovák, dán, francia, gö­rög, holland, jugoszláv len­gyel, magyar német, norvég, olasz, szovjet és más népek fiai voltak. Európa minden népéből, akik hitük szerint él­holmban megtartott értekez­letükön határozták el a „Por­tugáliával való barátság szo­cialista bizottságának felállítá­sát”, vagyis gyakorlatilag a Soares vezette portugál szocia- I listák aktív támogatását. A londoni megbeszélésen a bi­zottság jövőbeni munkájáról döntenek. Spinola volt portugál elnök párizsi tartózkodását a francia közvélemény felháborodással fogadta. A hírek szerint Spi­nola pénzügyi támogatást akar kapni a francia és a svájci pénzügyi köröktől, hogy felke­lést robbantson ki Portugáliá­ban. Párizsban a Francia Kommunista Ifjúsági Mozga­lom tagjai tüntetést rendeztek a volt portugál elnök szállás­helye előtt. Á tüntetők üteme­sen hangoztatták: „Nem lesz fasizmus”, „Nem lesz polgár- háború” „El a kezekkel Por-, tugáliától.” Lapzártakor érkezett: Vasco Goncalves ügyvezető portugál miniszterelnök pénte­ken lemondott arról, hogy át­vegye a fegyveres erők vezér­kari főnökének tisztségét, amelyre Costa Gomes elnök jelölte ki. Kimaradt az MFA vezető testületéből Vasco Gon­calves tábornok, Eurico Cor- vacho tábornok, az északi ka­tonai körzet parancsnoka, va­lamint Manuel Ferreira de Sousa kapitány és Luis Mace- do kapitány. Nem kapott he­lyet az átszervezett testületben a „kilencek” csoportjának egyik tagja, Vitor Crespo, Por­tugália volt mozambiki főbiz­tosa sem. tek, s értelmükre, szívükre hallgattak, úgy cselekedtek, ahogyan eszük diktálta. Bát­ran éltek és bátran, emberhez méltóan haltak meg. Nem kö­nyörögtek bíróiknak, vállal­ták a halált, mert tudták, hogy amiért küzdöttek, s amiért ők a legdrágábbat ad­ták, az életüket, az végül is győziedelmeskedík. Szerették az életet, mégis feláldozták, mert hittek a jö­vőben. Volt köztük olyan, aki alig érte meg a huszadik évét, s e rövid életében Is sokat tett, cselekedett, mert a szent dologért, az emberi szabadsá­gért harcolt, mint az a francia 21 éves egyetemi hall­gató, aki bátran küzdött a né­met megszállók ellen, elfog­ták, kivégezték. Halála előtt ezt írta szüleinek: „Már nem tudok mire gondolni: tudom, hogy agyonlőnek. Bátor va­gyok, de nem gondoltam vol­na, hogy életem ilyen brutális módon érjen véget. Ugyancsak rövid volt az életem, de bol­dog volt, és csodálatos lehetett volna a háború után, de nem, újra csak nem, nem tudom el­hinni, hogy meghalok ..Sze­rette az életet, s boldog volt, s ezért vállalta a halált is, mint a többiek. Szerelték hazájukat, s har­coltak a megszállók, a betola­kodók, a fasiszta hódítók el­A kaliforniai Sacramentó- ban pénteken merényletet kí­séreltek meg Gerald Ford amerikai elnök ellen. Egy fia­tal nő az utcái* körülbelül 30 méter távolságból töltött re­volvert fogott az elnökre, de Ford egyik testőre kiütötte kezéből a pisztolyt, még mi­előtt elsütötte volna. A me­rénylőt — a 26 éves Lynne Alice Fromme-t, az életfogy­tiglani börtönbüntetését töl­tő Charles Manson gyilkos bandájának tagját — őrizetbe vették. Amikor az incidens történt, Ford elnök szállodájából ép­Az államközi gazdasági kap­csolatoknak azon kell alapul­niuk, hogy elismerik vala­mennyi országnak a saját ter­mészeti kincsei fölötti rendel­kezésre való jogát: ez az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívüli ülésszakán folyó általános vita fő tanulsága — állapítja meg Vlagyimir Mátyás, a TASZSZ tudósítója. Az ülésszakon felszólalt Li Csiang, a Kínai Népköztársa­ság külkereskedelmi miniszte­re is. A delegátusok joggal várták, hogy konstruktív ja­vaslatokat hallanak majd nemzetközi gazdasági kapcso­latok tökéletesítésére vonatko­zóan. De nem hallhattak ilye­neket. Viszont a kínai küldött­ség vezetője nem fukarkodott a szokványos, pekingi stílusú zajos hangulatkeltéssel: a szi­dalmak áradatát zúdította a Szovjetunióra, „a fejlődő or­szágok kizsákmányolásával” vádolva a Szovjetuniót. len, s ezt természetesnek vet­ték, mert számukra a haza mindent jelentett. Tudták, hogy a fasizmusnak el kell buknia, azt is, hogy ők nem­igen érik meg a háború végét, mégis harcoltak, mert ezt dik­tálta hazaszeretetük. Ragaszkodtak elveikhez. Boldogabb korért, embersége­sebb világért harcoltak, s e harcban haltak hősi halált, de a bitófa árnyékában sem inog­tak meg, mindvégig hívek ma­radtak elveikhez. Nem bántak meg semmit, mert tudták, hogy élni és meghalni is csak becsületesen érdemes. Példát adtak emberségből, embertársa szeretetből. Azért küzdöttek, hogy gyermekeik­nek, az utánuk jövőknek jobb legyen. Tiszta gondolat, a tettek vállalása, az emberi hit és tudatosság sugárzik a búcsú­levelekből. Nagy az irodalma a fasiz­mus okozta kínnak, a szenve­désnek, a hősi harcnak, sokan leírták már a koncentrációs táborok rémségeit, a nagy hő­si csatákat, mindent meg­emésztő börtönnapokat. Ez a kötet, amelyet most — Nagy Magda válogatásában és for­dításában — lapozgatok, e 125 levél talán mindennél na­gyobb, megrázóbb. Az európai ellenállók bú­csúlevelei lelket felkavaró él­mény, egyben tettekre készte­tő hitvallás is: nem szabad közönyösnek lennünk, amikor a haladásról, az emberiség holnapjáról van szó. Gáli Sándor pen a kaliforniai törvényho­zás épületébe tartott, hogy be­szédet mondjon az amerikai bűnözésről. Nessen, a Fehér Ház szövi vője újságírókkal közölte, hogy az elnök nem kommentálja az epizódot. Másfél órával a gyilkossági kísérlet után, ismeretlen nő telefonált a UPI szerkesztősé­gének, hogy 27 kilós bombái helyeztek el a kaliforniai tör vényhozás épületében, ah< Ford elnök beszédet készü tartani. A kínai delegátus azonbar egyetlen tényt sem tudott fel­hozni „Moszkva neokolonializ- musának” alátámasztására ét ezen nincs mit csodálkozni. Ilyen tények nincsenek! A Szovjetunió mindenkor abból indult ki, hogy a fejlőd országok teljes függetlenségi, elképzelhetetlen gazdasági füg getlenség nélkül. Ezért a Szov­jetunió nagy jelentőséget tu­lajdonít a fiatal államok gaz­dasági és tudományos-műsza­ki támogatásának. Szovjet közreműködéssel kö­rülbelül 500 fontos népgazda­sági objektum épült a fejlődő országokban és ugyanennyi­nek az építése van folyamat­ban. A fejlődő országok különbö­ző létesítményein dolgozó szovjet emberek több mini 300 000 szakembert képeztek k\ A fejlődő országoknak nagy segítséget nyújt a Német De­mokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Bulgária, Jugo­szlávia, Románia. A „harma­dik világ” országai mind job­ban látják a szocialista közös­séggel való együttműködés elő­nyeit, amit tanúsítanak Irak­nak, majd Mexikónak a KGST-vel kötött megállapo­dásai is. NOVEMBERBEN Walter Scheel a Szovjetunióba látogat Walter Scheel, az NSZK szövetségi elnöke a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének meghívására, fe­lesége kíséretében, november 10-e és 16-a között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunió­ban. LONDON—IPU Szovjet munkatervjavaslat Az Interparlamentáris Unió 62. értekezlete pénteken foly­tatta munkáját a londoni Ro­yal Festivál Hallban. Vitalij Ruben, a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsánál elnöke, a szovjet parlament csoport vezetője felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy a biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet sikeres lezárása nem­zetközi jelentőségű esemény volt. Vitalij Ruben hangoztatta hogy mielőbb meg kell tarta­ni a leszerelési világértekez­letet, s felszólította az IPU-t, járuljon hozzá a konferencia összehívásához. A Szovjetunió parlamenti csoportja indítványozni fogja hogy az IPU jövő évi munka­tervébe vegyék be azt a javas­latot, hogy a parlamenti kép­viselők további erőfeszítéseket tegyenek az enyhülés elmélyí­tése és visszafordíthatatlanná tétele érdekében. A konferencia pénteki nap­ján felszólalt Barcs Sándor, az IPU magyar csoportjának el­nöke, a magyar küldöttség ve­zetője is. zatokkal, Helsinki Sizellemé­Szemben a fasizmussal Egész Európából Csak megrendüléssel lehet olvasni azokat ni az emberi gyalázatot, a koncentrációs tá- a búcsúleveleket és sorokat, amelyeket kötet- borok drótsövényeit, a poklok poklát, a sö- be gyűjtve most jelentetett meg a Zrínyi Ki- tét, nyirkos börtönöket, a Gestapo kínzó­adó. Európai ellenállók búcsúleveleit. Pedig kamráit, az akasztófákat, az elembertelene- a második világháború befejezése óta har- dóst, „amikor az ember úgy elaljasult, hogy mine esztendő telt el. De nem lehet, nemsza- önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” bad felejteni, emlékezni kell. A háború rom- Mindezt úgy hívják, hogy fasizmus. bolásai elhalványulhatnak az emlékezetben, Időszerű is a kiadvány, mert ma a világ hiszen azóta csodálatosat alkotott az embe- különböző helyein újra kísért a fasizmus, riség, de a háború érzelmi borzalmai, kínjai, elég, ha csak Chilére gondolunk, ahol újra amelyet az ember .átélt, nem fakulnak meg megteltek a koncentrációs táborok, a börtö- az emlékezés albumában. Az érzelmeket nem nők hazafiakkal, haladó gondolkozású embe- lehet gúzsbakötni. Nem lehet soha elfelejte- rekkel. * Az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívül! ülésszaka A fejlődő országok teljes függetlensége elképzelhetetlen a gazdasági függetlenség nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom