Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
Xtáthm 1975. SZEPTEMBER 2., KEDD Két ízben jártam Monoron. Első alkalommal — még javában folyt a művelődési ház tatarozása — az ifjúsági klub válságos időszakának a mélypontján. „Ment már jobban is” Bán Sá/ndomé, a monori művelődési ház megbízott igazgatója mondotta akkor: — Rengeteg probléma van a klubunkkal. Nincs rátermett vezetője, a tagság zöme szétszéledt, több renitenskedőt ki kellett zárnunk. A gyerekek csak ritkán hozakodnak elő saját ötleteikkel, az általunk szervezett programokat pedig nem élvezik, vagy — ha unják —, egyszerűen bekapcsolják előadás közben a magáiét. A Michelangelo életét és alkotásait bemutató diavetítéses előadást hárman hallgatták végig... I Megtudtam még, hogy a klub — minden esite nyitva tart — tagságának többsége a Monor környéki és fővárosi üzemekben dolgozik, azaz bejáró. Akkor, augusztus elején tizenhét fiatal töltötte estéit rendszeresen a klubban. Egyik ideiglenes vezetőjük, Erdélyi Attila szomorúan mondái: „Ment már jobban is...” ■ i — Télen még ötvenhatan voltunk. A szokványos zene- hallgatás és tánc mellett rendszeres programokat is tartottunk: volt csillagászati előadás, divatbemutató, játékest, asztalitenisz-bajnokság, lemezklub. A gyerekek önálló szereplési lehetőséget is kap- I tak, Az én estém volt a sorozat címe. — Amikor elkezdődött a művelődési ház belső átépítése, sokan elmentek. Nem volt kedvük dogozni, tagdíjat sem fizettek. Néhányukkal alaposan hajbakaptunk. Ki is tettük a szűrüket. Erre bosszúból leverték a klub ajtajáról a lakatpántot. Valami mozgolódás Más kép fogadott, amikor másodszor ,is odalátogattam. Szép faborításlt kapott a színpad és a nagyterem. A még festékszagú művelődési házban Bán Sándomé örömhírekkel fogadott. — Talán kezdődik valami mozgolódás. Üj vezetőnk már elkezdte a munkát, Ügy tervezzük hogy a klub zártkörű lesz. így akarjuk megelőzni az ajtópántügyhöz hasonló eseteket. Felkerestem az ügyben szereplő „vagányok” egyikét, Istvánt. Földszintes házuk földi padlós szobájában találtam rá. — Meséld él, hogyan történt az a bizonyos lakatpánt- törés — kértem. — Van rá bizonyíték? — kérdezett vissza. Aztán belátta, nem érdemes tagadni az ügyet. — Évekig voltam klubtag — mesélte. — Én is dolgoztam támad a Imi munkában a tatarozáson. Négy napig vakartam a falat. Akkor a klubtagok egyike azt ígérte, hogy TV-FÍGYELŐ ! Komlós mindig új. Komlós Ijános annyit szerepel rádióban, színpadon, televízióban, hogy az ember minden fellépése előtt azt hiszi, nem tud már, képtelen újat mondani. Aztán jön a meglepetés: Komlós — úgy látszik — sohasem fárad el, mindig van új, érdekes közölnivalója, Még a szombaton kezdődött Mondom a magamét című sorozatában is, pedig ezt a hét szombat estére tervezett műsort régi írásaiból szerkesztette össze. Csakhogy a régi írások az új környezettől, az ösz- szeállítás ötleteitől új fényeket kaptak. Egyszóval a sorozat jól mutatkozott be. Ügy néztük, hallgattuk, úgy szórakoztunk közben, mintha vadonatúj számokat hallottunk volna. Figyelmeztető tanulság. A színház, a színész művészete — mint tudjuk — a pillanaté. Az utókor számára csak egy másik művészet, a film eszközeivel és kivételes esetekben rögzíthető. A Színészmúzeum eddigi adásai mégis okoztak már meglepetéseket, jókat és rosszakat: ki mindenkiről és milyen régi időkről maradtak, illetve nem maradtak fenn mozgó és hangos felvételek. Megdöbbentő például, hogy a nemrég, mindössze tíz éve elhunyt Ladányi Ferencről, akivel a Színészmúzeum szombati adásában találkozhattunk, . akárcsak Bajor Giziről, jóformán alig maradt fenn film. Nagy szerepeiről, mint az Egerek és emberek színháztörténeti • értékű előadásáról, vagy a másik híres alakításáról, a Peer Gyntről, a kritikákon és a kortársak emlékező szavain kívül a szó szoros értelmében semmi. Amikor Ladányi Ferenc meghalt, már régen létezett nemcsak a film, hanem a televízió is. Művészetét mégis szinte csak.a rádió hangszalagjai őrzik számunkra. Figyelmeztető tanulsága van ennek. Szervezett pazarlás. Hogy pazaroljuk, pocsékoljuk a kenyeret, hogy sokkal többet vásárolunk belőle, mint amennyire szükségünk van, otthon, saját háztartásában mindenki tapasztalhatta. De hogy ez a pazarlás országos méretű, sőt szinte államilag szervezett, csak mögt tudtuk meg a vasárnapi A hét egyik kitűnő riportjából. Kovács Lajos, a nagykovácsi termelőszövetkezet elnöke tiltakozott elsőnek a ke- nyérpocsékolás ellen. Aztán hallottuk a megdöbbentő számokat, és hallottuk az illetékesek szavait, akik szerint ennek az államilag szervezett pazarlásnak — mert ez az —, legfőbb oka, hogy a kenyér „politikai kérdés”. Nem magyarázat és nem mentség ez a szervezetlenségre, mint a műsorvezető Balogh Mária is hangsúlyozta. A kenyérellátást — éppen azért, mert politikai kérdés — ésszerűen kell megszervezni. A gyárakban, a kereskedelemben mindenekelőtt. De természetesen otthon, a háztartásokban, is. Szobordöntés. Az angolokról még mindig azt hisszük, kivétel nélkül hűvös, flegma, elegáns emberek, akiknek nyugalmát semmi sem rendítheti meg. A Mesélő városok vasárnapi adása, mindenekelőtt Steppard írása, egészen más képet rajzolt róluk. Mintha egy harsány olasz f^m világába kerültünk volna, olyan emberekkel, figurákkal találkoztunk: a kürtös öregasszonynyal, az abszurd hipotéziseket gyártó felügyelővel, a képtelen rendetlenségben élő fiatalokkal. De végül is nemcsak ez az egv történet, hanem a másik kettő, Finbow és Plater műve is azt bizonyította, hogy ha az angolok általában flegmák és elegánsak is, íróik nem azok. Az angol írók dühösek és izgatottak. Más képet akarnak rajzolni honfitársaikról, az angol életről, mint amilyet a múlt század irodalma mutatott a világnak. Ez az igyekezet még akkor is rokonszenves, ha bizonyos művekben tetten érhetők idegen hatások. A kép így hitelesebb, igazabb. Szobordöntés tanúi voltunk tehát. Az angol ember múlt században mintázott, megmerevedett arca helyett most a valódit láttuk. 'Ez tette igazán érdekessé az összeállítást. Málna y Levente rendezését, a köz. reműködő színészek játékát, akik közül a legmélyebb hatással Sulyok Mária, Mádi Szabó Gábor, Márkus László és Kozák András szerepelt. Csontos Magda a ki segít a munkában, annak egy hónapig nem kell majd fizetnie a 20 forintos tagdíjat. Azután, mikor öcsémmel és a barátommal be akartunk menni, kérték a húszast. Összevesztünk. Még egy pofon is elcsattant. Én adtam ... Utána bedühödtünk. Mi vertük le a zárat, eltört a forrasztás mellett. Persze, nem gondolkodtunk akkor... Most már hiányzik a klub. Tegnap bementem, de senki sem állt szóba velem... Egy megállapodás Együtt mentünk vissza a művelődési házba, ahol már várt minket a klub új vezetője. Rövid beszélgetés után — István kezdeményezte — az alábbi megállapodás jött létre: Pista rendszieresen fizeti ezentúl a tagdíjat és a többiekhez hasonlóan igazolványt is kap. A pántot megjavíttatja. Persze, csak „próbaidős” klubtag lesz. Remélhetőleg Istvánt — hiszen megbánta, -amit csinált — visszafogadják maguk közé a többiek. Újbóli felvételét ott helyben meg is pecsételték: benevezett a mono- ri. járás egyik szavalóversenyére, melyen a klubot fogja képviselni. Adorján Viktor augusztus 15-e óta áll az ifjúsági klub élén, de máris ért el eredményeket. — Kiderült, hogy érdeklődőek a gyerekek. Maguk is előhozakodtak ötleteikkel, együtt latolgattuk lehetőségeinket: milyen legyen a program, kiket hívjunk meg, hány tagja legyen a klubnak? — Az ötletek jók, haszno- síthatóak — mondta Adorján Viktor. — A srácokat érdeklő témákat egyelőre a szórakozáshoz kötjük. Például egy-egy polbeat-est után megyitatjuk, miről is szóltak fL dalok. Bár a TIT előadóival eddig nehezen barátkoztak meg a klubtagok, ezután ők választják a témát és — reméljük —, meg is hallgatják. A , monori művelődési ház égisze alatt működő ifjúsági klub — úgy tűnik — kifelé Iából a hullámvölgyből. Remélhetőleg rövidesen egyenesbe is kerül. Sok sikeres estét, eredményes művelődést, jó szórakozást kívánunk abban a reményben, hogy lesz még több mint ötven tagjuk is. Vasvári G. Pál. Eltemették Novotny Emilt Hétfőn a Farkasréti temetőben családtagjai, barátai, tisztelői, alkotó művészetének ismerői mély részvéttel kísérték utolsó útjára Novotny Emil Róbert festőművészt. Koszorúkkal borított ravatalánál lerótta kegyeletét kulturális és művészeti életünk számos ismert személyisége. A Kulturális Minisztérium, ' a Magyar Képzőművészek Szövetsége, valamint a Művészeti Alap képviseletében dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornya Múzeum igazgatója búcsúztatta az elhunytat. Méltatta életútját, művészpályáját, felelevenítette a művész kedves témáit: színgazdag, derűs tájképeit, fiatal lányokat, gyermekeket ábrázoló portréit. Múlt, jelen, jövő Bezárt a népzenei tábor Szigetszentmártonban rendezték meg a budai járás első népzenei táborát, amelyen negyvenen vettek részt. A tábor hállgatói az érdi bukovinai székely pávakör és zenekar, a tárnoki szlovák pávakor, a tápiószecsői népi együttes, az izményi székely együttes és a budapesti közgazda- sági egyetem tánckarának tagjaiból tevődtek össze. Meghívást kapott még a járási népzenei táborba a budai járás másik négy együttese, a sóskúti, a zsámbéki, a Példaként idézte humanizmu- solymári és a püisvörösvári, sát, töretlen hitét, amely élete végéig meghatározta magatar- OK azon“an nem kívántak tását. 1 részt venni a foglalkozásokon, amelyek fő programját a népzene és a néptánc múltja, jeiene, jövője alkotta. Népi hangszerek A szeptember 5—6—7-én Kecskeméten sorra kerülő 6. országos népzenei találkozó előzetes eseményeként népi hangszerekből rendezett kiállítás nyílt hétfőn a városban. Bemutatják a júliusi Duna menti folklórfesztivál pályázatára beküldött népi hangszer- remekekei is. Az érdekes kiállítás a néhány nap múlva kezdődő népzenei találkozó színhelyén. a kecskeméti Megyei •Művelődési Központban látható. Pest megyei tájak és alkotók Mezőgazdaság a képzőművészetben A tárlat szeptember végéig tekinthető meg a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahuny advárban. Tartósan 'jó hagyomány, hogy országos mezőgazdasági kiállításainkat képzőművészeti tárlat kíséri. Nem akármilyen, hanem színvonalában, témagazdagságában mindig új elemeket feltáró kép- és szoborgyűjtemény. Lelkesítő, hogy a mezőgazdaság növénytermesztésre, állattenyésztésre, halászatra, szőlőművelésre, vadászatra, erdészetre osztódó termelési egységei festői, szobrász! rangot érnek el képzőművészeink folyamatos figyelmének jóvoltából. Öröm, hogy vizuális kultúránk nem szakadt el a föld népétől, hanem megörökíti sokrétű munkáját több irányú képi megközelítéssel. Jó, egyre jobb átlag- színvonalon. Nem érdektelen, frogy a minőség egyik értékmérője az egyenletesség, mely egyszerre Igazolja mezőgazdaságunk és képzőművészetünk lendületes ütemű fejlődését. Volt miből válogatnia Pogány ö. Gábornak, • aki átgondolt gesztusokkal teremtett a több száz új műből színvonalas tárlatot. Lényeges mozzanat, hogy ezúttal ténylegesen új műveket látunk annak jegyében, amelyet a XI. kongresz- szus határozata hangsúlyoz: „a forradalom elsősorban nem a Kajári Gyula: Parasztember GYERMEK- ES IFJUSAGVEDELEM Értünk, nem ellenünk A Pest megyei Tanács Gyermek- és Ifjúságvédő Intézete évente háromszor Értünk, nem ellenünk címmel a megye gyermek- és ifjúságvédelmi aktivistái, tanácsi és tömegszervezeti társadalmi munkatársai, hivatásos dolgozói, valamint a nevelő szülők és a pártfogók tájékoztatására kiadványt jelentet meg. Van abban tanulmány, beszámoló és riport a gyermekvédelemről, a nevelésről, természetesen főleg az állami gondozásba vett és veszélyeztetett gyermekekről, sorsukról, beilleszkedésükről felnőtt korukban a társadalomba. A most megjelent vékony, de annál tartalmasabb kötet sok-sok figyelemre méltó írá-x sából úgyszólván találomra kiragadva, kettőt szeretnénk bemutatni, mivel foglalkozik az intézet kiadványa. Dr. Véghelyi Tiborné, Szentendre város tanácsa gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottságának tagja, akit munkásságáért a város Pro Űrbe éremmel tüntetett ki, a bizottság munkáját ól számol be. Megírja, hogy amikor felépült Szentendrén a megyei művelődési központ új épülete, azt javasolta a biz„.„ag, adják a régi épületet az úttörőknek és az ifjúságnak, hogy ott haszr nosan, felügyelet mellett tölthessék el szabad idejüket. A bizottság ellenőrzési albizottságának tagjai egyébként rendszeresen felkeresik a város vendéglátóipari egységeit, a mozit, a Duna-parti sétányt, hogy megakadályozzák a fiatalkorúak esetleges szeszfogyasztását és csavargását. Eh hez a munkához a Városgazdálkodási Vállalat, hogy az ellenőrzés a peremikerületre is kiterjedhessen, mikrobuszát bocsátja időnként a bizottság rendelkezésére. Bíró Vincével, a tököli általános iskola igazgatójával, aki egyben a községben levő fiatalkorúak börtöne iskolájának igazgatója is, Soós Ferenc pártfogó készített interjút a szabadságvesztésre ítélt fiatalok között folytatott oktatónevelő munkáról. Az igazgató tapasztalataiból többek között 'elmondotta, hogy a súlyos bűn- cselekmény miatt elitéit tanulóinál figyelembe kell venni, náluk negativ tulajdonságok kerülnek előtérbe: idegesség, közömbösség, vagy melankólia, sőt agresszivitás is. Rá kell őket szoktatni az előttük addig ismeretlen fegyelemre. Ehhez azonban sok türelem kell, de az eredmény többnyire szabadulásuk után is megmutatkozik. Tovább tanulnak, dolgoznak, magatartásuk is megfelelő lesz. Vannak persze visszaesők, számuk azonban egyre kisebb. művészi formákban, hanem a társadalomban megy végbe”. Az alkotók — a művek tanúsága szerint — arra törekedtek, hogy a társadalom haladási irányával és ütemével szinkronban maradjanak, bár olykor az előőrs, máskor az utóvéd szerepét vállalva. Az érték mennyiségi felhalmozódását regisztrálhatjuk abban, hogy csaknem ezer műből válogathatott a zsűri. Az összkép azt bizonyítja, hogy festőink, szobrászaink derékhada ■új művekkel kapcsolódik milliók cselekvő munkájához, azt szolgálja. Jó jel, hogy a kiállítás egyszerre rögzíti a kettősséget, az ipari szintet elért mezőgazdaság továbbra is természeti széphez kötődik. Ha a traktorok révén búcsúzunk is a lovaktól* bivalyoktól, nyikorgó szekerektől — nem áz élet költői rangjától búcsúzunk, csupán a táj, az élet, a valóság szükséges átváltozásához érkezünk ..megújulva, de nem megfogyatkozva. Ezt a haladási irányt kiséri hasznos képi megfigyelésekkel e tárlat. Erdőt, mezőt, vizet, évszakokat — de mindig és mindenütt embert érintően, nemcsak a valóság külső héját, hanem belső tartalmát:' lényegét figyelve. A mezőgazdaság és élelmiszer-termelés monumentális filmje pereg le a képzőművészet átköltéses állóképeiben. Aratás, szüret, munkába induló favágók, öreg tölgyfa, szendergő szarvastehén, kőszegi piac — fák, növények, emberek a topográfia és a mező- gazdasági tevékenység teljes áttekintésében Biharugrától Hanságig, rügyfakadástól betakarításig. E tematika alapossága a mezei munka képi átminősítését jelenti; a legtöbb esetben nem elégszik meg a vizuális rögzítéssel. örvendetesen főszerephez jut több megyei tájunk és alkotónk. Csíkszentmihályi Róbert rangos érmekkel kapott III. díjat, képzőművészetünk gödöllői nesztora, Remsey Jenő szüreti tablóval, a veres- egyházi Takács József dömsö-, di—tassi halászkunyhóval, a gödi Uhrig Zsigmond, a Nagymaroson dolgozó Gádor Emil, Bojtor Károly, Kárpáti Éva, Károlyi András, a váci Monos József egyéni hangvételű tájés életképekkel szerepel. Jó plasztikai diszpozíciókkal vesz részt a kiállításon a Ráckevén is alkotó Rátonyi József, a gödöllői Miró Eszter, a szentendrei illetőségű Ligeti Erika. Kiemelkedő a festői anyag. Más-más formaeszményekkel érvelve, de hasonló elmélyült- séggel és élményanyaggal rendelkezik Szurcsik János, Németh József, Gerzson Pál, Ku- rucz D. István, Somogyi János — a grafika mezőnyét Kajári Gyula drámai erejű lapjai vezetik. Szinte minden szobor, festmény megállítja nézőit, képi beszélgetésre szólít fel minden tárlatlátogatót. Ennek köszönhető, hogy használható és folytatást sürgető gyönyörködéssel, új tapasztalatokkal távozunk, olyan belső igényt hangoztatva magunkban, hogy az ipari kiállításokat is képző- művészeti tárlatoknak szükséges kísérnie a jövőben, hiszen festészetünk, szobrászatunk grafikánk rendszeres figyelemmel ábrázolja és értelmez: a műhelyék, gyárak atmoszféráját, a munkásosztály életét. Losonci Miklós Nagykereskedelmi vállalat felvesz közgazdasági technikust, közgazdasági egyetem 1 belkereskedelmi szakán végzett fiatal közgazdászt, gép- és gyorsírókat, adminisztrátorokat, udvari takarítókat (nyugdíjas is lehet), gépelni tudó adminisztrátort, gépkönyvelőket, rendész-tűzrendészt, valamint: vas-műszaki, ruházati kereskedőket, raktári, tmk-segédmunkásokat, gépkocsiszerelőt, gépkocsivezetőket, • nem nyugdíjas portást. Jelentkezés: SZGVÁRU VÁLLALAT 1450 Budapest IX., Soroksári út 16. (a Boráros térnél). i i i Fellendülés a monori ifjúsági klubban
