Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

“SMtiatt 1975. SZEPTEMBER 23., KEDD Küíündíj Csíkszenlmiháíyi Róbertnek A III. nemzetközi kisplasz­tikái biennálé szombati meg­nyitása után, hétfőn ismét ün­nepi esemény színhelye volt a Műcsarnok: Garamvölgyi Jó­zsef kulturális ' miniszter- helyettes átadta a díjakat a biennálén legjobban szerepelt hazai és külföldi művészek­nek. Az értékes elismerése­ket a dr. Aradi Nóra vezette nemzetközi zsűri ítélte oda. Garamvölgyi József méltat­ta a szobrászok munkásságát, majd Eric Cardon belga, Bro­nislav Chromy lengyel, Erich Hauser NSZK-beli, Ramon Muriedas spanyol, Kurt Sig­rist svájci, Aleksander Srnev jugoszláv, Vasas Károly ma­gyar, Kroum Vasev bolgár és Nikolas Vlavianos brazil mű­vésznek nyújtotta át a mind rangosabbá váló x nemzetközi biennálé díjait. A meleg hangulatú ünnep­ségen — amelyen megjelen­tek a jutalmazott művészek hazájának magyarországi dip­lomáciai képviselői is — Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese adta át a Fővárosi Tanács külön- díját a legjobb magyar részt­vevőnek, a Szentendrén élő és alkotó Csíkszentmihályi Ró­bertnek. Szeptember 27-én kezdődik CEGLÉDI ŐSZ 75 Szép hagyománya Cegléd városának a kétévenként is­métlődő Ceglédi ősz rendez­vénysorozata. A cél: bemu­tatni a történelmi hagyomá­nyokban gazdag, de állandóan változó, fejlődő arculatú vá­rost asz. ide látogatóknak, ugyanakkor sokszínű program­mal segíteni a városban és környékén élő emberek műve­lődési igényeinek kielégítését. Az idei programsorozat szep­tember 27-én kezdődik és no­vember 6-án zárul. Az ünnepélyes megnyitóra szeptember 27-én este a Kos­suth művelődési központban kerül sor. A műsor keretében fellép a Magyar Néphadsereg központi művészegyüttese. Szeptember 29-én Szép szóval oktasd címmel rendeznék iro­dalmi estet a Dózsa ifjúsági klubban. Az Országos Filhar­mónia hangversenyt rendez a zeneiskolában. A Thália Szín­ház művészei a Történelem alulnézetben című László- Bencsdik darabot mutatják be a szocialista brigádok részére. A budapesti Mikroszkóp Szín­pad a Magától nem megy cí­TV-FIGYELŐ Ügyeskedők. Megszokhattuk már, hogy ha a gazdasági életben valahol nehézség tá­mad, ha valamit nem va­gyunk képesek idejében meg­oldani, ott azonnal és tör­vényszerűen megjelennék az ügyeskedők és tálcán kí­nálják a maguk ilyen-olyan megoldásait. Természetesen nem önzetlenül, hanem búsás anyagi haszon fejében és re­ményében. , Ilyen megoldatlan gond napjainkban a munkaerő- hiány. Nem csoda hát, ha itt is megjelentek már az ügyeskedők. Nem csoda, Wi- singer István riportja a va­sárnapi Hétben mégis meg­lepetést keltett. A maszek munkaerő-közvetítőkről már eddig is hallhattunk, de egyál­talán nem képzeltük, hogy ilyen nagy méretekben fo­lyik nálunk a munkaerő­vadászat. És azt se sejtet­tük, hogy ilyen módszerekkel; hogy ez a fajta munkaerő­közvetítés törvényszerűen ala­kítja ki az egyik munkahely­ről a másikra sétáló, mozgó ember típusát. Ezzel az újfajta foglalko­zással sokat lehet keresni. Méghozzá azért, mert nemcsak ők, az ügyeskedők, hanem jó- néhány állami vállalat is megsérti a törvényt; elfogadja a maszék közvetítők kínála­tait. Annak ellenére, hogy ismerik módszereiket. Ördögi kör ez. De ki lehet törni belőle, s a Hét riport­ja éppen azért sikerült jól, mert nem elégedett meg a helyzet egyszerű bemutatásá­val, hanem felvillantotta a rendteremtés lehetőségeit is. Mint megtudtuk, már készül­nek azok az új intézkedések, rendeletek, amelyek a tisz­tességesen dolgozó emberek sérelme nélkül véget vetnek az ügyeskedők tevékenységé­nek. Reméljük, véglegesen. Néger fiú, fehér lány. Ami­kor a néger fiú először je­lent meg a filmben, csap- zottan, összeverve, éhesen, holtfáradtan, kialvatlanul, és erőszakosan behatolt abba az elhagyott víkendházba, amely­ben az otthonról elszökött fe­hér lány már régebben rejtőz­ködött, még mindannyian azt hihettük, a szokványos hely­zettel találkoztunk újra: a bűnöző néger és a fehér nő — bizonyosfajta művekben különösen forszírozott — konf­liktusával. Aztán kiderült, hogy Lamont Johson filmjé­ben nem erről van szó. Az előítéletekkel, sőt négergyűlö- ilettél teli déli lány és az északról jött néger fiú kap­csolatát a rendező nem a szokványos elemekből építet­te fel, hanem a hagyományos­sal éppen ellentétes tartalom­mal töltötte ki. A butuska, műveletlen lány nem bűnöző­vel került össze, hanem egy (jómódú néger család fiával, aki tanult, egyetemet végzett: ügyvéd. Űj helyzet ez. Ha nem is az amerikai valóságban, hi­szen ott a hétköznapokban ez a szituáció nyilvánvalóan ál­landó, hanem az amerikai filmművészetben. E kapcsolat új vonásainak ilyen erőteljes megfogalmazásával, a szem- beállításnak ezzel a határo­zottságával, azaz egy új va­lósághelyzet rajzával, amerikai filmekben ritkán találkozhat­tunk., Az idill, a heppiend, á tanult néger kiemelkedése és győzelme a legtöbb ilyen prob­lematikájú műben gyengítet­te a mondanivalót, torzította a tényleges társadalmi valósá­got \ Az én édes Charliem azon­ban a tényleges valóság­ról beszelt. Méghozzá nem izzó felháborodással, nem átkozódva, fenyegetőzve, nem felihevült indulatokkal. A film visszatartott tárgyilagosság­gal számolt be egy törté­netről, amelyet jellemzőnek vélt a mai Amerikára. A fel­háborodást a nézőkre hagyta. Csontos Magda mű politikai kabaréval szere­pel a programban. Károlyi Amy és Weöres Sándor lesz a költő-olvasó találkozó vendége, amelyet az új gyermekkönyv­tárban rendeznek. Inkognitó­ban Budapesten címmel mu­tatják be a közelmúltban Ceg­léden forgatott tv-filmet. S a Kossuth művelődési központ ad otthont a város és a járás öntevékeny együttesei bemuta­tójának. ★ Kilenc kiállítást rendeznek a programsorozat hat hete alatt. A sort szeptember 28-án a II. országos kisgrafikai ki­állítás nyitja meg a művelő­dési központban. Néhány nap­pal később, október 5-én nyí­lik mag Dohnál Tibor ceglédi származású festőművész tár­lata a Kossuth Múzeumban. Mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítás színhelye lesz a művelődési központ, ahol a helyi gazdaságok mutatják be legszebb termékeiket. A városi tanács nagytermében Társada­lom, család, gyermek címmel rendeznek kiállítást. A Ki mit gyűjt tárlat és a virágkiállítás színhelye ismét a művelődési központ lesz. A Dózsa, ifjúsági klubban rendezik meg a Duna —Tisza közi Talajjavító és Ta­lajvédelmi Vállalat huszonöt­éves munkáját bemutató do­kumentum-kiállítást. Ugyan­csak itt rendez tárlatot a Szov­jet Tudomány és Kultúra háza Természetvédelem a Szovjet­unióban címmel. S végül Mo­dem lakás, kulturált életmód címmel lakberendezési kiállí­tás zárja a sort. i ★ Sok érdekes tanácskozás színhelye lesz ez idő alatt Cegléd városa. A kertészettel és a gépiparral kapcsolatos ta­nácskozások mellett jefiemtős helyet kap a közművelődés is. Mit tettünk és tehetünk a munkásművelődésért címmel Dél-Pesit megye művelődési ház igazgatói részére rendez­nek értekezletet, amelynek vendége László-Bencsik Sán­dor író lesz. Az iskola és a közművelődés kapcsolatáról tanácskoznak majd a peda­gógusok és a népművelők. Ugyancsak egész napos meg­beszélésre jönnek össze Ceglé­den Dél-Pest megye tanácsi és szakszervezeti könyvtárosai is, A sokszínű programot kü­lönböző találkozók, sport- és vendéglátó események egészí­tik ki. Kiállítótermekben A Dunakanyar ihletésében Sokszor érezzük Füst Milán igazát közepes tárlatokon: „Ol­vastam minden könyvet", azaz mintha betelt volna a világ, kimerült volna az írói, festői mondanivaló. Néha azonban fellelkesülünk új szépség lát­tán, mint most legutóbb He­gyi György kiállításán a Kul­turális Kapcsolatok Dorottya utcai helyiségében. SZENTENDRE — MOZAIKON Mozaikfestményekkel kíséri a sivatag, a prágai temető, a tengerhullám, s mindenekelőtt Szentendre varázsát, a tor­nyok, tetők ritmusát. Szinte költészet, ahogy Hegyi György e színes kövek fonmarendező- dését kezeli remek változatok­kal, a megújuló ihletteremtő frisseségével. Nagyot fejlődött 1972-es szentendrei kiállítása óta, s éppen érdeklődési körét tekintve igényeljük, hogy fe­dezze fel a mozaikkép dombo­rított felületén az eddig érin­tetlen és Szentendrével rokon ráckevei forrásanyagot, mely egyúttal művészetének további megújulását jelentené. NAGYMAROSRÓL MISKOLCON ÉS PESTEN Miskolcon, a Szőnyi István teremben a Nagymaroson al­kotó Szentgyörgyi Koméi fes­tőművész mutatkozott be tö­rött fákkal, pompásan szer­kesztett nagymarosi részletek­kel, a Dunakanyar hatalmas látványszínházával. Nem vé­letlenül mondom ezt a szót; Szentgyörgyi művészete a leg­jobb értelemben vett tájdísz­let, melyet az ember rendez hegyekkel, folyókkal, Balaton­nal, ívek között megjelenő tor­zókkal. Egy másik nagymarosi festő — Tímár József, a ferencváro­si pincetárlat vendége. Ez az első önálló tárlata, ahol simi- tott felületein nagy hevesség­gel és visszafojtott finomság­gal jelennek meg a behava­zott fák, dombos tájak, kály­haroncsok, holdnéző emberek. Ez a váltásra kész állapot, a hirtelen rezdülések és árnya­latok rokonítják festményeit azonos nevű édesapja hajda­ni, felejthetetlen szerepeihez, melyek képeinek szemlélése­kor újra felidézik a Színészt, akinek fia festő lett. Kívánjuk, hogy nagy elődjéhez hasonló eredményt érjen el a saját műfajában. ÚJSZERŰSÉG, KÍSÉRLETEZÉS Megszívlelendő az, amit Né­meth László, Iván Szilárd Csók István Galériában meg­nyíló kiállításának katalógusá­ba írt régebben: „a legkeve­sebb áldás az újszerűség túl­becsülésében, hajszolásában van, mely a kísérletezést, a művészet másodlagos örömét, a teljességre irányította áhítat elébe helyezi". Iván Szilárd festményeihek értéke éppen abban van, hogy őrzi a műfaj elsődleges funkcióját, s mon­danivalójának lényege az él­mény gondolattal gyarapított képi átnyújtása. Ezt igényelte a műtől Németh László, ezt az igényt teljesítette Iván Szilárd azon sajkódi sorozattal, kubi­kossal, kis-dunai részlettel — mely tárlatának témája, tar­talma, értéke. A RÁCKEVEI DUNA ISMERŐJE A ráckevei Duna-ág északi részének Dunaharasztitól So­roksárig terjedő szakaszának kiváló ismerője. Misch Ádám, aki évek óta rendszeresen újít­ja szemléletét és eszközeit, aki a csepeli' munkásotthon képző­művészeti körének' vezetője, aki ezúttal régi és új művek­kel szerepel a Nagytétényi Kastélymúzeumban önálló ka­marakiállításán. Értékei egye­diek, meggyőzőek, az általa megfigyelt és szeretett táj sok intimitása jelenik meg szinte az önarckép belső feszültségé­vel. Itt az ideje annak, hogy művészetét a mi megyénkben is jobban megismerjék, hiszen itt dolgozik közvetlen szom­szédságunkban egyre kifino­multabb ízléssel, műgonddal. ÚJABB ÁLLOMÁS A nagymarosi Tímár József festménye. Kő Pál sem fárad el saját megújulásában, bár fokozza a tempót. Szobrai összetettek. Társulások. Anyagban is, meg­jelenésében is, hatásában is, A mai valóság mély és egyéni megközelítését láthatjuk a He­likon Galériában bemutatott művekben — fejlődésének újabb állomását. Jobbak le­szünk e szobroktól, miközben gyönyörködünk, mert if júsá- , gunk, eszmélésünk korszakát nyitja meg a hárfa és madár, szárnykészítő és dobozos, ró­kafáraó társításaival. Csupán felöltöztetett Kossuth ja nem éri el modelljének méltóságát, s ezen a megállapításon az sem változtat, hogy máris si- kerszobornak számít, melyet több helyen illusztrálnak. A mű ezúttal kisebb, mint a for­rás. De ez csak az egyik mű —, a művészete jó irányban halad. Losonci Miklós Könyvek, kották, bemutatók Rózsavölgyitől a Zeneműkiadóig nek a szakmának. A kottaki­adásban szintén a szerkesztő­ség dönti el, melyek a kiadás­ra érett művek. Ez az önálló­ság — egyedüli kivétel — nem vonatkozik a pedagógiai mű­vekre. A kötelező és javasolt művek mellett természetesen arra is törekszünk, hogy to­vább növeljük zenepedagó­giánk hírnevét külföldön. Jubileumi események — A Zeneműkiadó hogyan teszi emlékezetessé ezt a ne­gyedszázados évfordulót? — Bartók Béla halálának, napján, szeptember 26-án nyí­lik meg a nemzetköz kotta­kiállítás a Royal Szállóban Ezen a kiállításon — ahol többek között bemutatjuk a neves magyar mester összes művének kottáját — a világ legrangosabb kiadói vesznek részt. Másik tárlatunk a Liszt Ferenc .téri könyvklubban te­kinthető meg október 2-től 6- ig: Reismann Marian magyar zeneszerzőkről készített fény­képeit tárjuk a nagyközönség elé — a könyv megjelenésével egy időben. A már említett minikönyv mellett napvilágot lát Réti Zoltán monográfiája Rózsavölgyi Márkról, a „csár­dás atyjáról”. Megemlítem Fuchs Bartók Béla és Svájc című dokumentumgyűjtemé­nyét, valamint a Nagy Olivér szerkesztette A magyar kórus­művészet 30 éve című tanul­mánykötetet. A rádió jövő évi Verdi és művészete című ze­nei műveltségi versenyére ké­szülőknek két űj kötetet ajánl­hatunk: Várnai Péter Verdi Magyarországon és Eősze László Verdi életének króniká­ja című könyvét. M. Zs. ismertetését, s ez egyben vissza­hat a kiadó tevékenységére is. Az igények ismeretében külön­böző darabok megírására ösz­tönözzük szerzőinket, más ese­tekben külföldi alapítványok adnak megrendeléseket bizo­nyos összetételű művek meg­írására. Az utóbbi években így rendeltek új kompozíciókat Bozay Attilától, Láng István­tól, Kalmár Lászlótól és más szerzőktől. Számunkra az a fontos, hogy az elmúlt fél év­tizedben megvalósult a kiadás, az előadás és az eladás egysé­ge. Olyan szerkezet alakult ki, amely meggyőződésem szerint művelődéspolitikánk eredmé­nye. — Ez a tevékenység egysé­ges csapatmunkát követel a Zeneműkiadótól. A kiadói ap­parátus mennyiben felel meg a követelményeknek? — A kérdés jogos. Néha na­gyon nehezen tudunk eleget tenni a saját magunk által sza­bott követelményeknek, össze­sen 220 emberrel bonyolítjuk le a kiadás, az előállítás és az áruforgalom hármas egységét. De merem mondani, hogy többségük megszállottja a szakmáknak. Két szerkesztősé­günk van: egy-egy zenei és irodalmi. Mind a két közösség sokat lépett előre az alkotó­műhellyé válásban. Ma már ritka jelenség, hogy egy-egy szerző kész kézirattal sétál be a szerkesztőségbe. A kiadó ha­tározza meg azt a témát, amire úgy érzi, hogy szükség van és megkeresi hozzá a szerzőt- Te­hát inspiráló szerepet is ellát. Másrészt könyveink között meglehetősen sok a fordítás. Arra törekszünk, hogy szer­kesztőink ne csak irodalmilag, hanem zeneileg is értői legye­háram kötet együtt is kapható legyen. Tehát ha ma Magyar- országon 30 ezer példányban fogy el egy hangversenykalauz, akkor nyugodtan állíthatom, hogy nem is állunk olyan rosz- szul a zenei közművelődéssel. Persze, ez így elég egyszerűen hangzik. Nekünk valamennyi olvasóréteggel törődnünk kell, Ennek az eredményeként az elmúlt években sokat fejlődött az igény az értékes, jó köny­vek iránt. Öt esztendővel ez­előtt, amikor a terjesztők át­adták a kiadónak az utánnyo­másra javasolt könyvek jegy­zékét, a listán fajsúlyosabb mű alig szerepelt. Ma már számos tudományos értékű könyvet a terjesztők kezdeményezésére jelentet meg a kiadó. Kettős feladatkör — A zenei műveltséghez nél­külözhetetlen alapművek mel­lett mennyire érzi magáénak a kiadó az új magyar zene pro­pagálását? — Lényeges különbség van a könyvkiadás és a zenemű- kiadás között. A könyvkiadó funkciója akkor fejeződik be, ha megveszik, elolvassák a könyvet. A zeneműkiadásnál más a helyzet. A kotta nem végtermék. A kotta eszköz. A zeneműkiadók anyagilag és er­kölcsileg is érdekeltek, abban, hogy a náluk megjelent mű­vek minél többször elhangoz­zanak. Elősegítjük a kompo­nisták munkásságának a mee­krónikája eredeti dokumentu­mok, hiteles feljegyzések alap­ján) szintén közművelődési, ismeretterjesztő célokat szol­gál. Népszerűségét mutatja, hogy egyes köteteit már után­nyomásban kellett megjelen­tetni. Erre vagyunk büszkék, mert a három-négy évvel ez­előtti négyezres példányszám ma már 12 ezerre emelkedett. A rádió A hét zeneművét be­mutató előadásainak szövegét negyedévenként előre kiadjuk, s ezekből a füzetekből értékes hangversenykalauz kerekedik. — Az olvasók hogyan fogad­ják az összefoglaló jellegű mű­veket? — Kérdésére egy példával válaszolok. Pándi Marianne Hangversenykalauzának há­rom kötete különböző években jelent meg. Az első kötet há­rom esztendővel ezelőtt, 30 ezer példányban. A jövő évi tervünkben máris szerepel az első kötet utánnyomása, hogy a — Évente 45—50 könyvet és 600—650 kottát jelentetünk meg — mondja Sarlós László igazgató. — A nagyközönség elsősorban könyveinket isme­ri. Évek óta jelentékeny erő­feszítéseket teszünk, hogy ol­vasóink igényét különböző szintű ismertetterjesztő köny­vekkel, sorozatokkal elégítsük ki. Kérkedés nélkül mondha­tom, hogy a komoly zene ba­rátai megkedvelték az Orfeusz- könyveket. Sikerét bizonyítja az is, hogy az évenként terve­zett két kötet helyett 1976-ban már öt jelenik meg ebben a sorozatban. Jövőre lát napvilá­got Eric Salzmann tanulmá­nya a huszadik század zenéjé­ről, s jelentős kézikönyv a barokk zenéről, Matthes Zon­goramuzsikája, a Wagner ope­rakalauz és Darvas Gábor könyve: A zene rövid törté­nete. — A napról napra sorozat (nagy muzsikusok életének Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli a Zeneműkiadó. Kottái, könyvei messze földön híresek, nélkülözhetetlen esz­közei muzsikusainknak és a zene iránt érdeklődő nagyközön­ségnek. A jubileum érdekessége, hogy a negyedszázadot a Rózsavölgyi cég alapításának 125. évfordulójával együtt kö­szöntik. Tulajdonképpen 1850-től számítható a rendszeres, a tervszerű magyar zeneműkiadás. Jogutódról lévén szó, a Zene­műkiadó büszkén tekint vissza erre a tradícióra. Az évfor­duló alkalmából megjelenő minikönyv ezért tartalmazza mind­két kiadó történetét. Egyben fácsimilében adják közre Rózsa­völgyi Márk két darabját, valamint a 25 évvel ezelőtt első­ként megjelent kottát: Bartók Béla Gyermekeknek című mű­vét. A Zeneműkiadó az utóbbival határozta meg célját, a mai magyar zene és zenepedagógia programját. A zene szeretető revvében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom