Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

Napközik — öregeknek Épülőben Verőcemaroson, Kemencén, Dunakeszin, Foton Szociálpolitika: a szociá­lis gondoskodás főbb céljait foglalja magában. Szociális gondoskodás: mindaz, amit szocialista ál­lamunk polgárainak a nem­zeti jövedelemből — a munkabéren kívül — gaz­dasági vagy fizikai helyze­tük biztosítására ad. A váci járásban a szociális gondoskodás szerteágazó fel­adatai közül leginkább a fel­nőttvédelemnek van jelentősé­ge, ugyanis 22 ezer 2Ó0 hatvan éven felüli ember él a közsé­gekben, s több mint egyötödük szorul arra, hogy a szociálpo­litika céljainak megfelelően, gondoskodjanak r&Luk. Bevált intézmény Tizenöt éve annak, hogy az öregek számára létesített nap­közi otthonok megnyíltak. Az- óta sem tudtak ennél jobb gondozási formát kitalálni az idős emberek számára. Ez az intézmény ugyanis összekap csői ja azt a két elemet, amely minden idős ember számára fontos: a megszokott környe­zetet — otthont és az ellátást, társaságot — a napköziben. A járásiban jelenleg még csak két községnek van nap­közije: Nagymarosnak ésSzob- nak. Még ebben az évben megnyílik Verőcemaroson, jö­vő év elején pedig Kemencén. Ez máris szűknek bizonyul, 30 személyesre tervezték, de már­is több a jelentkező. Kialakítá­sában sok segítséget adott a helyi faipari szövetkezet és a tsz, s a község lakóinak is sok munkája van az otthonban. Bizonyára akkor is lehet majd mindnyájukra számítani, ha az épület bővítésére lesz szük­ség. Segély, foglalkoztatás Dunakeszin hatvan szemé­lyes napközit építenek, 2 mil­lió 300 ezer forintot fordít rá a nagyközségi tanács. Elkészülte után ez lesz a legkorszerűbb otthon a járásban. Foton is még ebben az évben megkez­dik az építkezést, Gödön pe­dig házat vásárolnak otthon céljára. Sajnos sok olyan idős ember él környezetünkben, aki teljes egészében az állam gondozásá­ra szorul. Rendszeres szociális segélyt 430-an kapnak, s 38-an vannak azok, akik olyan mér­tékben vesztették el munkaké­pességüket. hogy nem lehet re­mélni egészségük visszatérését, viszont még a résznyugdíjhoz sincs meg a munkában töltött idejük. Nekik havonta 760 fo­rintot juttatnak a tanácsok. A gondoskodás másik for­mája a szociális foglalkoztatás. Gödön működik egy szociális foglalkoztató, ahol 206 csök­kent munkaképességű ember végez egészségi állapotának megfelelő könnyebb munkát. Szobon és Nagymaroson az öregek napközi otthonának ve­zetői megszervezték, hogy gon­dozottjaik bedolgozást vállal­hassanak. Ennek a munkának az idős emberek közérzetének javulásában lemérhető pszi­chológiai hatása van. A legújabb forma A gondozás legújabb for­mája — kétéves múltja van —, a házigondozás. Ázok az idős, beteg emberek, akik .otthonu­kat nem akarják elhagyni, vagy még nincs számukra hely a szociális betegotthonok­ban, társadalmi segítséget! kapnak: üzemek szocialista . brigádjai, iskolás gyermekek. Levét a váci üzemekhez Újabb felajánlásokat várnak a művelődési központ építéséhez Az új művelődési központ: ma Búzás! Péter felvétele Papp József, a városi pártbi­zottság első titkára és dr. Lu­kács Ferenc, a városi tanács elnöke e hét végén körlevelet intézett az üzemek párt- és szakszervezeti bizottságaihoz. — Köszönetünket fejezzük ki azokért az erőfeszítésekért — írják —, melyekkel segítet­ték a IV. ötéves tervünk leg­nagyobb helyi létesítményé­nek, a váci új művelődési köz­pont építését. Az új művelődé­si központ jelképe lesz 900 éves városunk elmúlt 30 évben vég­bement fejlődésének, s helyszí­ne a jubileum zárórendezvé­nyének, az 1975. december 8-án megtartandó ünnepségek­nek. — Ahhoz, hogy a létesítmény átadása a tervezett idő­pontban megtörténjék, még nagyon sok munkát kell elvé­gezni az év hátralevő részé­ben. Felhívással és kéréssel fordulunk az elvtársakhoz, hogy segítsék az új művelődé­si központ további munkáit. — Az év hátralevő részében dolgozóik társadalmi munká­val vegyenek részt az építke­zésiben. Kérjük, hogy a fel­ajánlásokról — formájukról és idejéről — 1975. szeptember 30-ig bennünket tájékoztassa­nak. VACt MAPL0 * A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ES VÁC VAROS RESZERE XIX. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP Az üzem rekonstrukciója: takarékosság a munkaerővel a szükséges 15—20 szövő­tanuló helyett hárman, legfeljebb öten jelentkez­nek. De még közülük is néhány év múlva többen más munka­helyre távoznak. Pedig a gyár­ban fejlett a mumkásellátás, s most már jelentősen emelke­dik a fizetés is. Az idén 62 százalékkal magasabb a bérük, mint 1968-ban, közel 40 szá­zalékkal több, mint 4 évvel ez­előtt. Az egyre nagyobb munkás­hiánnyal a gyár vezetői a kö­vetkező módon igyekeznek biz­tosítani a tervek teljesítését, önkéntes alapon, magasabb fi­zetésért a szövőnők vállalhatják, hogy több gépet kezelnek, ilyen módon öt év alatt több mint 10 százalékkal lett jobb a gépek kihasz­nálása. A szövőgépiek javítását úgy igyekeznek megoldani, hogy kisebb legyen az állásidő, s a szocialista munkaverseny is fi­gyelemre méltó eredményeket hozott. A gyár vezetőinek vélemé­nye szerint a rekonstrukció megoldja gondjaikat, mert a korszerű automata szövőgépiek termelékenysége kétszerese a jelenlegieknek, kezelésükhöz pedig egyharmaddal kevesebb munkás szükséges. cs. a. Tablókon a Dunakanyar fejlődése A jövő héten még nyitva tart a Dunakanyar 30 éve című nagysikerű kiállítás Vácott, a gépipari szakközépiskola dísz­termében. Rózsavölgyi Károly felvétele KÉPZŐMÉI VESZETI VILÁGHÉT Kalauz az üzemi kiállításokhoz Szeptember 20. és 28. között hazánkban először — mint megírtuk — megrendezik a képzőművészeti világhetet. A rangos esemény nyitánya a budapiesti harmadik nemzetkö­zi kisplasztikái biennálé a Műcsarnokban, s ezt a fővá­rosban és szerte az országban számos kisebb-nagyobb kiállí­tás követi. 'Ez alkalomból a váci járás művelődési házai, klubkönyvtárai és üzemi kiál­lító helyiségei számára is ösz- szeállítottak egy vándor kiállí­tási anyagot, amely 25 munka segítségével nyújt betekintést a modern vízfestmény, rajz és grafika fejlődésébe, századfor­dulótól napjainkig. A több kis magángyűjte­ményből válogatott anyag bi­zonyság rá; hogy gyűjtőink kö­zött igenis van becsülete a víz­festménynek, rajznak és a gra­fikának. Az érdekes, színvonalas ki­állítás az eddig egyrészt kellő­képp nem ismert, vagy nem méltányolt művészek mun­káit (Diener-Dénes Rudolf, Dudits Andor, Libay Károly, Olgyai Viktor) mutatja be, másrészt a szó legszorosabb értelmében napjainkig viszi el a látogatót Decsi Ilona, Erdős László, Kéri Imre, Pásztor Gá­bor, Szemethy Imre művésze­tének bemutatásával, hogy élő klasszikusaink munkáiról, mint Barcsay Jenőé, Bernáth Aurélé, Borsos Miklósé, Czóbel Béláé és másoké, ne is beszél­jünk. Huszonöt darabjával teljes képet a kiállítás persze nem adhat a felölelt időszakról, a magyarországi művészetre jel­lemző főbb törekvések azon­ban így is elég jól kidombo­rodnak. Az anyagban a vízfest­mény az uralkodó. Székely Bertalan p>ompás, kis gouache- képének szín- és ecsetkezelésé­ből mór egészen modern áb­rázolás jelentkezik, s megállja helyét a legjobb Szőnyik, Bor­nemiszák, Márffyk, Elekfyk, Diósyk társaságában is. Med- nyánszky Tanyája ugyancsak gouache, de az anyag kezelése egészen akvarellszerű. Egyéb­ként alig tagadható bizonyos rokonság Székely művészeté­vel: a völgyben a tavaszi hóié, a háttérben egybemosódó, ko­pár hegyoldalak. Szín- és for­maélénkséget a felhős ég és a vizes, p>ocsolyás előtér ad a részletek finom tömegjátéká- val. Ceruzával vegyes akvarell. helyenként fedőfehérrel. Csók István egész alakos arcképe Madame Garairól, aki egy sza­lon díványának sarkában ül té­liesen felöltözve, ugyancsak díványon ülő kutyájával. A munka Párizsban készült, fel­tehetően 1904-ben, s a francia Barcsay Jenó: Kőhegy (rézkarc) impresszionisták, elsősorban Renoir hatását mutatja. Száraz nyárközepet jelenít meg Pohárnok Zoltán szántódi részleteket megörökítő fest­ményén. Szinte tüzelnek tetői, házfalai a júliusi déli napfény­ben. Bornemisza Géza, a huzamo­sabban Sződcsörögön, majd Vácott dolgozó, s utóbbi he­lyen elhunyt művész is nyári tájat ad, de az övé virágzó park. A ritkós lombok kelle­mesen szűrik meg a fényt, kü­lönféle finom színekben játsz­va. Ismét másként jelenik meg a nyár Borsos Miklós: Szőlő és pohár, balatoni háttérrel című munkáján. A végtelen tér ér­zését varázsolja a művész a két konkrét tárgy közé. Frank Fri­gyes valóságos színorgiát ad csendéletében. Erdős László sű­rű, testesebb festékkezelésével, nyomott házaival, dimbes- dombos tájával már az ősz be­érett színességét tolmácsolja. Grafikalappal Barcsay Je­nő, Egry József, Kéri Imre, Ol­gyai Viktor, Pásztor Gábor, ki­tűnő pasztellel Diener-Dénes Rudolf, Hincz Gyula, Konffy Lajos és Rippl-Rónai József szerepel a bemutatón, egy kő­rajz különlegességével Szőnyi István, egy erőteljes rajztanul­mánnyal Czóbel Béla. De hát nincs hely valamennyi mű és alkotó jellemzésére. A leg­több név Székely Bertalantól Kernstok Károlyon át Vaszary Jánosig ma mór művészettör- ténei jelentőségű, s a legtöbb munka muzeális értékű darab. Horváth Béla művészettörténész Kórusok, szakkörök, rendezvények Programok — fiataloknak Fiataloknak ajánlja a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont a következő szakköröket, zenei és irodalmi rendezvé­nyeket. ★ Művészeti csoportjai közül Bogányi Tibor vezetésével mű­ködik az úttörő- és K1SZ- kórus. Az általános iskolások­ból verbuválódott az 1963 óta működő, ma már az ország egyik legszínvonalasabbnak tartott gyermekkórusa. Min­den hétfő délután 3-tól 5-ig tartanak próbát, várják a kör­nyékbeli járási pajtásokat is. Csak lányok jelentkezhetnek a KISZ-kórusba. A sok sikert elért csoport elsősorban olyan szerzők műveit kutatja és mu­tatja be, amelyek még nem kaptak pódiumot hazánkban. A kórus rendszeresen fellép a hazai és külföldi fesztiválo­kon. Kedden és pénteken ta­lálkoznak délután 6 órakor a művelődési központ első eme­leti 11-es termében. Nagy múltra tekinthet visz- sza a Vox Humana vegyes- kar. Vezetője 1942 óta Mak­iári József Liszt-díjas kar­nagy. Munkájukat számos ki­tüntetés, külföldi vendégsze­replés honorálta. Hétfőn és csütörtökön tartanak próbákat, de az énekkarba mindennap lehet jelentkezni a művelődé­si központ igazgatóságánál. A fúvószenekar tagjai diá­kok és fiatal munkások. A hangszeres muzsikát kedvelő és ismerő fiatalok Abrahám Balázsnál jelentkezzenek ked­den és pénteken délután a zeneiskolában. ★ Az ifjúsági csillagászszak­vizsgálójának vezetői is a leg­nagyobb elismeréssel szólnak. Több kisebb-nagyobb teljesít­ményű távcsővel és kiváló szakkönyvekkel rendelkező szakkörben a távcsőépítésre, valamint a csillagászati fotó­zás ismereteire tanítják meg az érdeklődő általános iskolás és gimnazista fiatalokat. Kedd esténként tartanak foglalko­zást Kiszel Vilmos és Zombo- ri Ottó vezetésével. A képzőművészeti szakkör mestere Mikes István. A gya­korlati foglalkozások mellett havonta egy alkalommal ne­ves művészettörténészek elő­adásait hallhatják az érdeklő­dők. Munkáikat minden év­ben egyszer kiállítják. Hét­főn és szerdán lehet jelent­kezni délután 3 órakor. Az eszperantó nyelvet már alapfokon ismerőknek nyújt gyakorlási lehetőséget a kiter­jedt hazai és nemzetközi kap­csolatokkal rendelkező szak­kör. Zala Katalin vezetésével csütörtökönként találkoznak. A magnósok pénteken, a bélyeggyűjtők a hónap első és harmadik péntekén találkoz­nak. ★ Havonta egyszer rendezik meg a „Péntek esti maga­zint”, ahol kiváló újságírók válaszolnak az érdeklődők kér­déseire. Az Országos Filhar­mónia segítségével ismét meg­rendezik az ifjúsági hangver­seny-sorozatot. Említést érde­melnek irodalmi estjeik, me­lyekről és természetesen egyéb rendezvényeikről is rendszere­körről a TIT Uránia Csillag-1 sen tájékoztatjuk olvasóinkat. ) » t szomszédok látják el őket a legszükségesebbekkel: beikószí- tik a tüzelőt, bevásárolnak, esetleg kimosnak, kitakaríta­nak. Másfél éve a járásban is 3 önálló gondozónő szervezi a házigondozást, s hogy eredmé­nyesen, a számok bizonyítják: pillanatnyilag 31-en részesül­nek ebben a gondozási formá­ban, huszonhét aktíva és két közösség segítségével. A tanácstörvény értelmében a községi tanácsok feladata a felnőttgondozás, a szociális gondoskodás megszervezése. A kezdeti — szakemberhiány okozta — zökkenők után, ma már majdnem mindenütt kö­vetkezetesen, színvonalasan végzik ezt a nem könnyű, de minden egészséges embert er­kölcsileg terhelő tevékenysé­get. (b. h.) Nem veletlen, hogy a váci városi pártbizottság és a vég­rehajtó bizottság az elmúlt hó­napokban gyakorta foglalkoz­tak a helyi könnyűipari üze­mek munkájával. Országosan folyik a rekonstrukció, nem kivételek ez alól a váci gyá­rak sem. Az is igaz, hogy a könnyűipari üzemek felada­tokkal birkóznak: a piaci lehetőségeket ki­használva többnyire még a régi gépekkel kell a koráb­biaknál sokkal jobb minő­ségű árut gyártani, felkészíteni a műszakiakat és szakmunkásokat a modern technika bevezetésére. Ráadá­sul — legalább is váci viszony­latban — itt a legnagyobb a munkaerőhiány. A legutóbbi városi végrehaj­tó bizottsági ülésen a Magyar Selyemipari Vállalat váci Bé­lésszövőgyárának munkájáról volt szó. A Bélésszövőgyárban is az a két legsúlyosabb gond, hogy kevés a munkáskéz, éppen ezért a gépeknek 15 száza­lékát nem tudják kihasz­nálni. A nehézségek négy évvel ez­előtt kezdődtek, amikor kicsi volt a nyereségrészesedés és nem volt pénzük béremelésre. Akkor 130-an hagyták ott az üzemet és csak 81-en jelent­keztek munkára. Ebben az év­ben mentek először sokan gyermekgondozási szabadságra a gyári asszonyok. A kilépők Indokait a gyár vezetői is meg­értik. Egyre több a lehetőség ar­ra, hogy helyben találja­nak munkát, egy vagy leg­feljebb két műszakos be­osztást keresnek. A legnehezebb a helyzet a szö­vődében, ahol a 137 szövő- és fűzőmunkás helyett csak 105-en dolgoznak, de ennyien is csak papíron, mert mindig van be­teg. A gyár vezetői ugyan bejár­ták a váci és Vác környéki is­kolákat, hogy azokat a gyere­keket, akik nem tanulnak to­vább, küldjék hozzájuk. Az eredmény:

Next

/
Oldalképek
Tartalom