Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
HEGYEI 1975. SZEPTEMBER 21., VASÄRNAP MILOS MACOUREK: Állattan mi hihetetlenül szép, s a kérész a könnyekig meghatódik, de mindjárt rá is szól magára, csak nem sírni, könnyes szemmel homályosan lát az ember. Egy nap, akárhogy is nézzük, csak egy nap, nem tarthat örökké egy nap, még körül sem néz az ember, s már másnap van, a teknősbékának ez'persze totál mindegy, azon tűnődik, hogy üsse agyon az időt, reggeltől estig alszik, de a kérész még csak nem is gondolhat alvásra, hisz körül sem néz az ember, már másnap van, pedig a kérész annyi mindent szeretne látni, sóira Veszi magában, meg kell néznem egy kiállítást vagy egy színdarabot, meg az Orlojt is, bele kell kukkantanom a ma- I tematikába, annyi dolog van a világon, sokat nem bíbelődhet semmivel, és most képzeljük el, hogy a tejcsarnokban kell az idejét vesztegetnie, bele kell őrülni, a percek repülnék, a kérész egyre az órájára pislog, na, gondolja, már le is késtem, most már igazán nem lesz érkezésem mindenre, nyugi, viselkedjünk okosan, csak semmi pánik, annak aztán végképp nincs értelme, inkább jól körülnézni, alaposan szemügyre venni ezt a tejeskannát, a vajas, sajtos- és juhtúrós köcsögöket, az Orloj meg egy ilyen kanna között nincs is olyan nagy különbség, és a kérész nézi a napfényben csillogó kannát, ünnepien szép ez a kanna, valaA> pulyka állandóan ingerült, nincsenek rendben az idegei ha vöröset lát, egyené- sen meg van veszve, vörös dolog pedig sok van a világon, vörösek a háztetők, a trolibuszok, a szegfű is vörös, vörös dolog sok van a világon, s mivel egyre több lesz, a pulyka kénytelen furjpn-furt a pszichiáternél ülni, az meg egyre azt hajtogatja neki, hogy nem szabad arra gondolnia, ne nézelődjön annyit a világban olvasgasson, hallgasson könnyűzenét és esténként egy kis séta, de hiába, aki pulyka, az pulyka, minden semmiség feldühíti, találkozik véletlenül a hétpettyes katicaIsászegi utca iíM -CC- 7o7cl/ ’Vti . ; '* ' '7'" 7 :• ■ '• '[ Túri Tóth Tibor metszete bogárral, s már kész a baj, a oulyka egészen belekékül, ordít, de most már aztán igazán elegem van ebből, s szalad a háztartási boltba, vesz egy csomó fehér festéket, rámegy az összes spórolt pénze, s fehérre mázolja az összes benzinkutakat, az összes céklát és a gyerekek építőkockáit, fehérre mázolja az egész világot, és most képzeljétek, jba- rátaim, valaki azt hiszi, hogy karácsony van, karácsony, amikor pulykát esznek az emberek, és így a pulyka azt sem tudja, miért és hogyan, s már nem is él. Ősz A legyeknek rengeteg dolguk van, kora reggel kezdik, késő este végzik, napközben a légyfogó körül, este a villany- körte körül repkednek, elöl repül az apalégy, s utána a kislegyek, az apalégy szép köröket csinál, de a kislegyek- nek bizony elég gyatrán megy a munka, elrontják a dolgot, és az apalégy kiabál, újra, megismételjük, még egyszer elölről, nem lehet ilyen naplopó módon röpködni, mi lesz belőletek, de egy kislégy elégedetlenül zümmög, jaj, de unom magam — nem így képzeltem el az életet, valami nagy dolog után vágyom, apa értetlenül mered rá, anyuka értelmetlenül mered rá és a testvérek is, mit szeretnél, mondják neki, mi ütött beléd, de a kislégy csak elbúcsúzik tőlük: és elrepül, s képzeljétek, szerencséje van, egy világűrbe készülő expedícióhoz kerül, a kislégy velük megy, a földgolyó körül repked, szép nagy köröket ír le, míg apa a kisle- gyekkel kis köröket ír le a villanykörte körül, a kis agyonhajszolt legyek éjjel nem tudnak elaludni, az ablaktáblákon mászkálnak, meresztik szemeiket a sötétbe, hátha meglátjuk őt, gondolják magukban, a mi testvérkénket, a mi csillagunkat, vajon melyik lehet ő, ez a, kérdés, nem is olyan egyszerű, hisz annyi a csillag az égen. mint a légy. Bojtár Endre fordítása Kiss Attila rajza FAZEKAS LAJOS: A földarcú A városba jött, hogy fiaival lakjon; s nem tud már úgy élni, ahogyan ők élnek. Barázdált arcának hiányzik a friss szél, a lágy föld melege hiányzik kezének. Leroskad, mint aki útjait bejárta; fölemeli mégis földarcát s homlokát. — Lbmbért, égért kiül a tér mezejére, messze gondol; s nézi ismeretlen honát. TÖRŐ ISTVÁN: Most kellene Most kellene a fellegekből kijutnod észrevétlen mikor tiszta képzelet ragyog megtérő szemedben mikor tenger-sötét napnak öltözteted a bánatot s borostás arcodra a nyár feszít indulatot mikor járatlan mezőkön keresed magad öncsalással hol útvesztők magasodnak találgatások szuronyával hol villan pillanatnyi folt lépéseidtől sebezve hogy emlékezz jövőnkre: égetőbb önkívületre Megálltam a nyárfasor végébein, fönt a parton és néztem a párás homályba simuló folyót Sebes járású motorcsónakkal délben még belehasí- tottam a lomhán öblögygő, kövér hullámokba. Saezotnzáró köröket,rajzoltam a vizen; egyet a Tiszán, a másikat a Maroson, a torkolat körül szélesedő vízszájon. Dél felől éles szed csapkodta a nyugtalan vizet, apró szemű, hegyes eső szurkálta arcomat. Egymagámban hajlottam az őszi hidegben,, sokan elhúzódtak már a téli szállásra. Bevontattam én is a csónakot és a téli helyére raktam. Esett az eső, de annyira azért nem zavart, hogy födél után nézzek. A nyárfástól odébb mentem, a part szélére, ahol széles, nagy ernyőt ex-esz- tett a szomorúfűz és figyeltem a bá- •gyadt, céltalan' vízi világot. Ezen a folyóháton tanultam úszni, még selypítő nyelvű koromban, és azóta mindig a partján, meg a tetején tanyázom. Először félénken lovagoltam rajta, de aztán hamarosan ismerős barátok lettünk. Ingemből turbánt kamyarítottam a fejemre és klottgatyámban átvitt a túlsó oldalra, a fenyőtutajokig, a gyár alá. Későbbi esztendőkben meg a legény- idők gerjedelmes korában a lányokká! hancúroztunk a szelíd vízen. Szelídet mondok, mert egyszer, egy éjszaka Anita lei billent a ladikból és ijedtségével, víziszonyával alámerült, de a következő másodpercekben hosszú, dús, barna haja föllibbent a viz színére és a sodrás, meg az örvény sem rántotta le újra. Anitát akkor láttam másodszor. Számomra álombéli tünemény volt az a hegyi leány, mert két esztendeig látatlanban leveleztünk egymással. Fönt lakott, valahol a Vág-mentén, és abban az időben azt a környéket ide csatolták. Anyai ágoh egy nagybátyjával dolgpztam és az ő közreműködésével indult a levelezés. Miattam jött ez a gimnázium szagú mégis lehúztam a ruháját, megmaradt egyik cipőjét, kombinéját, csak a nadrágot hagytam rajta. Egyszer- csak magához tért, fölemelte a fejét, döbbent tekintettel nézett rám, s nagy köhögéssel. vizet hányt. Később jobban lett, lehúzta magáról a vizes nadrágot, és megállt a ladik partfelőli végén. Hosszú haja elborította a mellét, két tenyerét az ölére tartotta. Ügy állt ott néhány percig, mint égből érkezett, játékos angyal, aki- ' vei valamilyen szép üzenetet küldtek a Földre. Nevetett. Nekiszaba- dultan, igazán nevetett. i Évtizedekkel i4§sőbb Firenzében, az Uffizi képtárban jártam és egy képen Anitát pillantottam meg. Legalábbis megdöbbentő volt a hasonlat, vagy a képzelet játéka. De Botticelli képén, a Vénusz születésében Anita állt. No, nem a ladik végén, hanem a tengeri kagyló közepén. Ott bukkant föl újra a hegyi lány, azon a csudálatos képen. Aztán most itt, ősz végén, ebben a szomorú esőben Életemben talán utoljára. Komolyabb esztendők következtek és elsodort a sors a víz mellől. Egészen elhagytam a folyót, amíg egy-i szer aztán nagy betegségemben ágynak estem. Kegyetlen, hideg tél járta és a kapuvári kórház kórtennének ágyán ért a karácsony. Már hónapokig feküdtem ott, törött lábakkal, betegek között, magamban. Messzire volt az otthon, néha levelet kaptam, de nem látogatott meg soha senki. Vártam nagyon az idő nyílását, hogy hazakerülhessek. Igaz, törött csontokkal, de legalább ott vagyok, ahol ismernek. Két mankómmal, fél lábbal bandukoltam a folyóhoz, leültem a szélére, a meleg homokiba, s néztem a nyugalmas vizet, meg a ki- pattogzott' fűzfaerdőt. Attól kezdve nagy titkaim, panaszaim tudója, takarója lett a folyó. Ködíátyollal <5rkező takarójával szép csöndesen bevont az este. Ázott ruhámon végigsimítottam, éreztem a hideget. Halvány sárgafényű lámpák égtek a parton, a tíz surrogva haladt a mederben, láthatatlan fekete tömegét csak az ismerős, csapkodó hang jelezte. Félelmetes a víz, ilyenkor nem jó a közelébe menni. Megborzongatott a nedves ruha. melegebb hely után néztem. Autók álltak a partmenti csárda salakos-latyakjában. Állami, magán, meg külföldi, mindenikből lehetett, a sötétben nem láttam a rendszámokat. A partnak vetett sorkertben csak az ázott nyárfák álltak, az asztalokat, székeket behordták, úgysincs rájuk szükség a jövő nyárig. Szemben á nádfödeles épülettel, a lámpa alatt nő állt esernyővel, és a kerítés fölött a vizet nézte. Nem figyeltem rá, biztosan szellőzteti a fejét, gondoltam, és bementem a csárdába. A konyha mellé telepedtem, ott volt még egy üres asztalka. Mellettem néhány egymásba tolt asztal mellett vigadozó társaság foglalkoztatta az egy szál cigányt. Olyan jó- kedvűek voltak, hogy tán észre sem vették, milyen hamisan nyekergeti a szárazfát a vályogvető roma. Mindenfélét muzsikáltattak, vidámat és szomorút, talpalávalót, vagy hallgatót —■ láthatóan élvezték saját hangjukat. Nyílt az ajtó és bejött az esernyős nő. Lerázta ernyőjéről a vizet, esőkabátját a fogasra akasztotta és beült a vidám társaságba.. Közel ült az asztalomhoz, láttam az arcát, hallottam a mondatait, de nem figyeltem rá, magammal foglalatoskodtam. Olyan üresnek éreztem magam, mint az őszi Tisza-táj. Megfogott az évszak komorsátga, a természet lassú sírba temetkezése. Ez a szomorú őszutó mindig fölzaklat; megérem-e a kifeslő tavaszt, az élet friss, buja pompáját? Mostanában nagy gonddal rámolom el a vízi járművet, mert nem biztos már az, hogy tavaszon is én teszem a vízre. . t Ez a víziós állapot időleges, de nagyon kínzó, mert úgy érzem, hogy még nem végeztem el a dolgomat a földön. ' | Szomorúan meditáló hangulatomból plafont verő, harsány hahotázás zökkentett ki. A mellettem ülő asztaltársaság vidámsága oly hangos lett egyik pillanattól a másikig, hogy odafigyeltem a nagy nevetésre. — Mondjad csak. Anita! — unt szólták beszédre az esernyős asz- szonyt. Az meg nem kérette mágát, nevetve folytatta; — Air ’kor magamhoz tértem, nem volt rajtam más, csak egy bugyi... — Azt nem vetette le az az erőszakos gyerek? — szólt csipkelődő hangsúllyal egy rossz magyarsággal beszélő' férfi. — Szemérmes volt, azt én vettem le — vágott vissza az asszony. Valamilyen bolondos játék ez, vagy elment a józan eszem — gondoltam magamban. Hátrább toltam a székemet, hogy jobban lássam az asszony arcát. Jellegtelen tekintet villant rám néha, a társaság szórakoztatása kötötte le a figyelmét, arca két oldalt enyhén kipirult, rövidre vágott hajának végén esőcseppek csillogtak. — Anita, azért vagyunk mi most .itt, mert keresed a Tisza-parton a fiút? Igaz? — dobta be epés mondatát az egyik fiatalabb ember. — Azért jártál kint, a sötétben, hátha meglátod, amint az égből éppen alá- száll. Az asszony elhallgatott. Néhány másodperc után még annyit mondott, hogy mi mindent nem adna, ha azrzal a fiúval mégegyszer találkozhatna. Harminc éve keresi, de nyoma veszett. Az egy szál roma rácincogott és a téma abbamaradt. Közben kihozták a megrendelt ételeket. Űjra csak az asszonyt néztem, észre is vette, hogy figyelem. Kétszer is farkasszemet néztünk egymással. Abban a nyúlánk arcban nem volt semmi sem a kis Anita kerek arcából; a szemsarkokból fűtő szarkalábszárak mélyen beleborozdáltak, s a csillogó fekete szemekből bágyadt pillantások maradtak. Fölálltam, hogy odamegyek, de a második lépésnél meggondoltam. Kértem, a számlámat, fizettem, s a fizetőt bíztam meg: tíz perc múlva adjon oda egy cédulát annak a lila- ruhás asszonynak. A cédulára ezt Írtam: „Anita! Hiába keresed a múltat, nem jön vissza többé már. A csónakos fiú, itt ült melletted, a kályhánál lévő kisasztalnál.” ★ Vigasztalanul esett ^ a sőros, latyakos úton csúszkált az autó, lassan mentem föl a rámpán. A reflektor fénysugarába egy fiú, meg egy lány került, egymásba bújva áztak az esőben. Az éles fény nem zavarta őket. Mégis gyorsan levettem róluk a világítást. A KÉRÉSZ A PULYKA A LÉGY lány es két napja velem járt. Egy más nélkül már létezni sem tud' tunk. Közben villogtam, hogy jámak-e a; ismerősök közül, mert még úgysen láttak ilyen szép lányt, farig érő fe' kefe hajjal, hófehér ruhában, picinyke kézitáskával, aki velem sétálga az istentől is megtagadónak, életr< szerencsétlennek születettek utcáiban. Beleskődtünk a mi .portánk léckerítésén, megmutattam a féltetős kis vályogviskót, amelynek fejken- dőnyi ablakán a petróleumlámpx sárga' világa mutatta kifelé az életet. A kőműves Gárgyán háza sarkár füttyentettek a falkába verődött ismerős csibészek, odébb meg Alt- mannék kapujában a fél utca tereferélt az árokparton. Figyeltem, hog> a hegyes' tekintetű Cseresznyésné alig tudja kigondolni, miiyen vélemény is illik mostan oda. Jókedvem lett és ebből az a meggondolatlanság, hogy menjünk le a vízre. Ilyenkor, este olyan csodálatosan sejtelmes a Tisza, hogy be nem telik vele az ember. Anita szabódéit, érvért, hogy fél, de amikor a vízpartra értünk és ledobtam magamról az inget, nadrágot és előhúztam a kis fenyőladikot, ráállt a dologra. • Szép történeteket akartam mesélni neki, de nem jutott eszembe semmi. Eveztem a kurta lapátommal, be a folyó közepére. Anita a ladik orránál, a keskeny kis párkányon ült és szótlanul nézte a csöndes, sötét vizet Valamiért fölálltam és felé' » léptem. Abban a pillanatban a lé- leKvesztő egyensúlya megbillent é- a lány háttal belecsobbant a vízbe. Hirtelen keresztbe fordítottam a ladikot és elkaptam föl villanó haját, azután bevonszoltam a ladikba. Visszaeveztem vele a partra. Nem tudtam, mi a tennivaló. Vagy tudtam volna talán, de nem mertem levetkőztetni. A szívdobogását hallgattam, a szíve szabályosan vert. Paskoltam az arcát, költögettem, de nem szólalt meg. Nekibátorodva
