Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

I

1975. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP

Hétfő: Soares portugál szocialista vezető Bonnban a nyugatnémet kormány és az SPD vezetőivel tárgyalt — az NSZK területéi} rendkívüli méretű NATO-hadgyakorlat kezdődött.

Kedd: Befejeződött az ENSZ- közgyülés rendkívüli ülésszaka — Algír repülőterén ért véget a madridi egyiptomi nagy- követség három, elrabolt diplomatájának 16 órás kalandja.

Szerda: Megkezdte tárgyalá- sait Washingtonban a fegyvervásárlásról Peresz izraeli hadügyminiszter — Wilson brit miniszterelnök látogatása Bukarestben.

Csütörtök: tJjabb harcok Libanonban a jobboldali falangis- ták és arabok között — Vérbírósági ítéletek Madridban.

Péntek: Gromiko szovjet külügyminisztert fogadta Ford amerikai elnök — Megalakult az új portugál kormány — Kommunista polgármester Nápoly élén.

Szombat: Giscard d’Estaing görögországi hivatalos tárgyalásai befejeződlek — Az Apollo űrhajósai családjukkal a Szovjetunióban.

; Ez a hét is azzal telt el Portugáliában, hogy a válságból ijuvezető utat keresték Azevedo tengernagy, a kijelölt miniszterelnök és a pártok küldöttségei. Az új kormány programjában már régebben megállapodtak, ha nagynehe- Zen is; a kabinet összetételének meghatározása még nehezebbnek bizonyult. Eleve nyilvánvaló volt, hogy két ellentétes, mi több, kizáró feltétel jelentkezik: a kommunisták nem hajlandók hivatalosan részt venni olyan kormányban, amelybe bevonnák a PDP, az úgynevezett Demokratikus Néppárt jobboldali, burzsoá elemeit is, Soares szocialistái viszont ragaszkodtak a PDP jelenlétéhez.

Ilyen körülmények között az kínálkozott megoldásnak, hogy az új kormányban az egyes miniszterek ne pártjuk képviseletében, hanem szinte csupán személyes jogon szerepeljenek. így mégiscsak helyet foglalhatnak egymás mellett !á PKP-hoz és a PDP-hez tartozó politikusok is...

A héten, ha lehet, tovább erősödött a külső nyomás Portugáliára. Sokasodtak az ígéretek: ha az új kormány szavatolja a ,,pluralizmust”, a többpártrendszert, aljkor',Lis^- szabon számi that' /Bonn és Brüsszel anyagi segítségére... Bonnban a nyugatnémet kormány tett. kötelező ígéretet 70 millió m|trka „gyorssegély” folyósítására, Brüsszelben pedig a közös piaci külügyminiszterek erősítették meg a velencei ülésükön hozott határozaSSéS siap krónikága

Erjedés Dél-Európában

HaMnet Portugáliában — Volpe és „golpe” — Rugias „istállói” Francia—görög manőverezés — Spanyol milliárdttk — ENSZ-lehetöségek

tukat, amely szerint 400 millió dollár hitelt bocsátanak a. portugál kormány rendelkezé- sérfe, ha Lisszabon a közös piaci urak igényei szerinti politikába kezd. *

E Érdemes megfigyelni a mun- | kamegosztást: az Egyesült AI- = lamok most nyilvánosan és E látványosan keveset tesz a por- n tugál forradalmi fejlődés akarj dályozására, ezt inkább nyu- E gat-európai szövetségeseire = bízza!

E A washingtoni érzelmeket E persze cgy-egy elszólás beszé- § desen bizonyítja. Az USA ró- E mai nagykövete, Volpe bökte E ki a napokban, mennyire nem = tetszik az amerikai kormány- E zatnak mindaz, ami Portugals liában történik, óva intette az E olaszokat is, hogy valami hali sonló útra tévedjenek. Volpét E nyomban elkeresztelte az olasz E sajtó „Mister Golpe”-nak, a = „golpe” pedig az államcsíny, a E puccs közismert szava. A találj: ló, gúnyos elnevezés mögött vail lóban az húzódik meg, hogy a E nemzetközi reakció nem riad E vissza fasiszta államcsínyek E szervezésétől, ha egy országban E számára kedvezőtlenül alakul- i nak a dolgok, ha a nép veszi E kezébe az irányítást...

E a Portugáliára nehezedő nyo- E más egyik része épp az ilyen E fasiszta puccsal való fenyegető- E zés, amelyben esetleg főszeren r jutna Spinola tábornoknak, aki E azonban Azevedo tengernagy E kormányprogramjának elhang- = zása után Párizsból visszatért E brazíliai „támaszpontjára”.

Visszatérvén az olaszországi eseményekhez: Moro miniszterelnök érdekes formában tett közvetett tárgyalási ajánlatot az Olasz Kommunista Pártnak, amelynek nevében aztán Berlinguer főtitkár válaszolt: előbb a kormány változtassa meg népellenes gazdaságpolitikáját, aztán tárgyalhatnak arról, hogy az olasz kommunisták milyen részt vállaljanak az ország problémáinak megoldásából. A nép sok helyütt már döntött. Így Nápoly népe is. A nagy dél-olaszországi város élére most kommunista polgármester került.^Bologna,. Firenze és Milano után: ez már a negyedik olasz nagyváros, amelynek baloldali és kommunista vezetése van!

= Visszaemlékezem két évvel = ezelőtti és az idei nyáron szer- E zett nápolyi tapasztalataimra: E tömérdek teendő vár a gazda- E ságilag és közegészségügyileg, E társadalmilag és erkölcsileg leJubileumi ülésszak a New York-i ENSZ-székházban.

E züllött helységben a kommu- E nista városvezetésre. Minden s harmadik felnőtt munka nél- E kül tengeti életét. Nyaranta E újra meg újra fellép a kolera-- 5 veszély, páratlan méreteket öl- E tött a bűnözés és így tovább. A E kapitalizmus csődtömege az, = amit most a kommunistáknak E ott át kell venniük. Mégis hoz- E zálátnak Augias istállójának a I kitakarításához, mert ezt követi teli a város lakóinak érdeke, E a választók bizalma. S az ered- E menyek minden pártpropagan- E űánál ékesebben fognak szól- E ni. Így van ez már rég Bolog- = nában, legújabban pedig Firen- S zében és Milánóban.

Még mindig Dél-Európában maradván, szólni kell arról, hogy a hét közepén Brüsszelben alkudozások kezdődtek a Karamanlisz-kormány küldöttei és a NATO vezetői között Görögország bejelentett kivonulásáról a közös katonai szervezetből. Ügy, ahogyan ezt 1966-ban 'de Gaulle tábornok Franciaországa tette.

= Érdekes,az Időbeli egybeesés:

E éppen aznap érkezett Athénba = Giscard d’Estáing francia köz- E társasági elnök, hogy a francia E —görög politikái és gazdasági E kapcsolatok szorosabbra fűzc- S séről tárgyaljon. Fegyverszállí- E tásokról is, amelyek egyfor- E mán tartoznak az üzleti szfé- E rába meg Párizs politikai toll rekvéseibe. Mirage-vadászbom- E bázók és francia páncélosok E már eddig is nagy számban ju- Z tottak el Görögországba, most = Karamanlisz a görög flottát is

^ francia segítséggel akarja meg- E erősíteni — nyilvánvalóan a tö- = rökök ellenében.

Spanyolország szintén sokat hallatott magáról héten. Egyrészt újabb vérbírósági ítéletekkel, amelyek azt bizonyítják, hogy a fasiszta Fran- co-rezsim az utolsó percig gátlástalanul alkalmazza kegyetlen, embertelen módszereit, másrészt pedig a spanyol —amerikai tárgyalások nyomán, amelyeknek tárgya három légi- és egy flottatámaszpont. Az 1969-ben kötött szerződés a napokban jár le, meghosszabbításáról, illetve módosításáról már tíz alkalommal tárgyaltak spanyol és amerikai diplomaták, államférfiak.

= Májusban Ford amerikai el- E nők látogatott el Madridba, E személyesen is bizonyítandó, E mekkora jelentőseget tulajdo- = nít az USA a katonai egytitt- E működésnek Spanyolországgal. E Akkoriban úgy látszott, hogy = még a NA'X’O-ba való meghí- E vast is megfogalmazza Ford E Francónak, illetve Franco ütődül jának. Azóta kiderült, hogy E - legalábbis Dánia, Hollandia, E Nagy-Britannia és Norvégia E megvétózná Spanyolország fel- = vételét.

Madridban ma másfél milliárd dollárt kérnek öt évre a támaszpontok használati díjaként, ezenkívül pedig annak rendje-módja szerint kölcsönös segélynyújtási szerződésben akarják megszerezni maguknak „az Egyesült Államok védelmét”. Márpedig Washingtonban viszolyognak az újabb katonai kötelezettségvállalástól, és a másfél mil- liárdot is sokallják. Ügy hírlik, Kissinger maga veszi kezébe most már az ügyet, láthatóan személyes siker céljából az esetleges megegyezéssel.

A spanyol—amerikai külügyminiszteri alkudozásra az ENSZ-közgyűlés ad alkalmat. A 30., jubileumi .ülésszakra számos külügyminiszter gyűlt egybe, jelenlétük élénk’ Öi£>- lomáciai tevékenységet tesz lehetővé. A legkiemelkedőbb esemény Gromiko szovjet külügyminiszternek Ford amerikai elnöknél tett látogatása volt. Számos fontos kérdést vitattak meg eszmecseréjükön,

Kormány beiktatási ünnepség a lisszaboni köztársasági elnöki palotában. Baloldalt a Legfelsőbb Forradalmi Tanács tagjai, középütt (az előtérben! Costa Gomes köztársasági elnök és Jósé Pinheiro Azevedo miniszterelnök, mögöttük és jobboldalt a kormány tagjai.

a többi között az újabb SALT- egyezmény előkészítését, úgy, ahogyan azt a tavaly novemberi vlagyivosztoki találkozón 1 kilátásba helyezték. Magának az ENSZ-közgyűlésnek a munkáját, eredményeit szintén nagy érdeklődéssel várja a világ közvéleménye.

Pálfy József

2 A most kezdődő hét ese- E ménynaptárából:

| VASÁRNAP. Helsinki: általá- I nos választások — Koppenhá- E ga: Az Észak-atlanti Tanács E ülése — Stockholm: Kekkonen I látogatása — Párizs: Tinde- - mans'látogatása.

HÉTFŐ. New York: Kissinger beszéde az ENSZ-ben — Helsinki: Befejeződnek az általános választások — Stockholm: A Portugál Fegyveres Erők Mozgalmának delegációja érkezik — Bécs: Véget ér az EKHT- tárgyalások nyári szünete — Moszkva: Kohl látogatása; Shore brit kereskedelemügyi miniszter látogatása.

KEDD. Párizs: Tindemans látogatása befejeződik; francia dolgozók akciónapja.

SZéÍsda. Berlin: Todorov látogatása — Bécs: OPEC miniszteri értekezlet — Stockholm: Kekkonen látogatása befejeződik.

FENTEK. Berlin: Todorov látogatása befejeződik. ,

Moneda

Allende elnök meggyilkolása óta pénteken első alkalommal használták hivatalos ceremóniára a két évvel ezelőtt bombázott Santiago de Cbile-i Moneda-palotát. Augus- to Pinochet, a chilei junta vezetője a hivatalos látogatáson San- tiagóban tartózkodó uruguayi rezsim fejével, Juan Bordaberry-val tartott megbeszélést abban a szalonban, ahol Allendét meggyilkolták.

S miről tárgyaltak? Az USA sugalmazta, Pinochet szorgalmazta kommunistaellcnes „latin-amerikai szentszövetség” létrehozásáról. Mert Washington az elmúlt hetekben fokozott nyomást gyakorol Latin-Amerikára, miközben nemhogy eredményeket érne el, hanem épp ellenkezőleg, sokasodnak az ütközőpontok és tovább mélyülnek az ellentétek az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok között. A Moneda-palotai ceremónia mintegy jc.lképeri e feloldhatatlan ellentmondást.

A venezuelai kormány jelenleg tárgyalja, hogy milyen válászt is adhat Ford amerikai elnök levelére, amely durva beavatkozás az ország politikájába. A kőolajexportáló országok októberben várható újabb tízszázalékos olajáremelési terve miatt az amerikai elnök kilátásba helyezte az amerikai kereskedelmi törvény megkülönböztető szankcióinak szigorú

alkalmazását Venezuela ellen, s bírálta a kormányt azért is, hogy támogatja a panamaiak csaiorha- kóveteiesét és azt, hogy túlságosan engedékeny Havannával szemben.

Eközben Panamaban, az USA fondorlatos cselszovényei miatt — mely próbálja megakadályozni egy igazságos csatornaszerzöüés megkötését — többezer tüntető vonult az amerikai követség eié és „jenkik takarodjatok haza” kiáltásokkal tiltakoztak az amerikai mesterkedések ellen.

Ecuadorban, az USA szervezte szeptember elsejei sikertelen államcsínyt követően a külföldi monopóliumok gazdasági szabotázsakciókat szerveznek: mesterséges áruhiányt idéznek elő, rémhíreket terjesztenek és kommunistaellenes kampányra bujtogatnak. E tényre az ecuadori kommunisták lapja, a Pueblo hívta fel most az ország demokratikus erőinek figyelmét.

lámában, Peru fővárosában pedig mintegy száz munkás hatolt be az Amerikai Kulturális Kapcsolatok Intézetébe és elfoglalta az épületet. Azért tiltakoztak így, mivel a kelet-perui dzsungelekbeu folytatott amerikai olajkutatás! munkálatok során sok munkás leprában megbetegedett... i

Nem kell magyaráznunk, hogy a két évvel ezelőtti Moneda-palotai elnökgyilkosság szorosan összefügg a kelet-perui dzsungelekben történtekkel!

Alacs "B. Tamás

így elmaradt vita helyett

Mezéi György tegújűM könyvéről

A czél György legújabb könyve mindösz- sze 190 oldal, de sűríti a magyar helyzet szinte minden eredményét és előforduló hibáit;. Szenvedélyes kommunista vezető őszinte vallomása ■— egy interjúsorozat keretében — országáról, a szocialista politikától, arról az útról, amelyet Magyarország megtett az utóbbi évtizedekben. Elvileg tisztázza a számára feltett kérdéseket. Több mint száz kérdésre felel úgy, mintha baráti körben, csendesen beszélgetnének, vagy vitatkoznának.

Mint a cím is utal rá: egy elmaradt vita helyett hangzanak el a szavak Budapesten, egy Balzac utcai bérház háromszobás lakásában. A szélrózsa minden irányába szerteágazó vita közben Aczél György szavait — amikor olyan kérdésről volt szó, mint infláció és demokrácia, mindennapi élet és kommunizmus, parasztság. és „vörös burzsoázia” — egy-egy kézmozdulattal kísérte vagy nyomatékosította érveit. Mert érvelt tiszta és okos logikával, mondandója természetesen ható, mert őszintén közelítette meg a kérdéseket, s érveinek súlyát, igazát végülis az adta meg, hogy az az ügy, amelyet képviselt, igaz ügy, a szocializmus ügye, amely a marxizmus—leninizmus eszmeiségen alapszik. Mögötte az emberi fedezet az, hogy ezt a politikát, eszmeiséget a nép követi és magáénak érzi.

Arról van szó — emlékezzenek csak az olvasók! —, hogy 1972-ben egy francia televíziós vita során: Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Alain Peyre- fitte, a De Gaulle-párt főtitkára állt szembe egymással. A vita hevében Peyrefitte megrágalmazta Magyarországot. S akkor született meg az a gondolat, hogy a francia degauile- ista politikus és egy magyar pártvezető a francia és a magyar televízióban szinkronban vitázzon. Később megállapodtak a részletekben. A magyar vitatkozó, Aczél

György lett volna. De az utolsó pillanatban a francia fél lemondta a vitát. Erről akkor lapjaink is beszámoltak.

17 z az az elmaradott vita, amely helyett az interjúsorozat létrejött és később könyv- alakban franciául, most pedig magyarul is megjelent. Ugyanis a France Nauvelle-nek, a Francia Kommunista Párt hetilapjának a szerkesztője, Jacques De Bonis ez év tavaszán felkereste Aczél Györgyöt és elkészítet-, te az. interjúsorozatot az elmaradt televíziós vita helyett. Ez lényegében mindazokat a kérdéseket tartalmazza, amelyek a televíziós vitában esetleg elhangozhattak volna.

Az alapelgondolásként a könyvnek egyidejűleg kellett szólnia a magyar és a francia olvasóhoz. Megvalósítása nem volt könnyű, hiszen a két ország merőben eltér egymástól, a termelési módban, nagyságban, a lakosság számában, s ugyancsak figyelembe veendők a történelníi fejlődés során kialakult különbségek, az eltérő földrajzi helyzet, hagyományok is. Nem volt tehát könnyű már azért sem — mint az interjú készítője a könyv előszavában írja —, mért az egyik ország a kapitalista rendszerben él, a másik szocialistában.

Az esetleges összehasonlítások minden eleme tehát egyrészt francia és a kapitalizmusban gyökerezik, másrészt magyar és szocialista. Ezért van min elgondolkoznunk.

Valóban, amiről Aczél György beszél nagyon érdekes és a magyar olvasó számára is sok újat mond, annak ellenére, hogy természetesen egy sor dologgal eddig is tisztában voltunk. Tudtuk, hogy a szocializmusban is melyek a gondjaink, hogyan kell küzdenünk terveink megvalósításán. Mégis azért hasznos ez a könyv a magyar olvasó számára is, mert választ ad olyan kérdésekre, amelyeket eddig nem kellő megvilágítást kaptak, vagy — bizonyos kívülről jövő propaganda hatására — némelyek kételkedtek valódiságában.

TJ allatlan éles vitakészséggel, nagy tárgy- ismerettel, alapos és magasfokú elvi felkészültséggel válaszol Aczél György a feltett kérdésekre, a legkényesebbekre, a legkockázatosabbakra is. Szavaiból nyugodtság, ügyünk igazába vetett hit és tárgyi felkészültség árad. Már az első kérdésre — amikor az újságíró azt kérdezi, hogy „ön a magyar valóságot a szocializmus egyik modelljének tartja” — szellemesen válaszol, hogy mi modellen mást értünk, mint a franciák, elsősorban olyan tárgyat, amelyen ruhákat mutatnak be, vagyis egyfajta próbababát. S mi nem kívánunk egyetlen másik ország szocialista jövője számára sem „kész-ruhát”, afféle szocialista konfekcióárut szállítani. A szocializmus általános törvényszerűségek alapján születik és fejlődik. Egy-egy ország „előtörténetét” saját nemzeti feltételeinek, hazai sajátosságainak megfelelően változtatja meg és megőrzi, megőrzi és túllép rajta. Ez önmagában is elegendő ok arra — hangoztatja Aczél György —, hogy ne tekintsük társadalmunk, közéletünk jelenlegi formáit afféle feltétlenül követendő példáknak. Amikről a könyvben beszélget Aczél, azok nem modellek, hanem tapasztalatok.

Hasonlóan érvel és vitatkozik, amikor a tőkés világ válságáról, a magyar—KGST kapcsolatokról, a magyar—szovjet együttműködésről van szó. A kőolajipari cikkek árainak növekedése a nemzetközi piacokon, a kapitalista országok gazdasági válsága bizonyos értelemben begyűrűzött hazánkba is, hiszen nem fal választ el tőlük, sőt gazdasági kapcsolatokat tartottunk és tartunk fenn a jövőben is. Nem kerülhető ki tehát, de lehet tenni ellene, mint ahogyan a magyar gazdasági élet bizonyítja, hogy egy sor kérdésben sikerült megoldanunk problémáinkat, s az importárak drágulásának hatását csökkentettük.

Czámokkal, adatokkal bizonyítja, hogy vásárlásaink a KGST-országokkal — a világpiaci árak emelkedése miatt — drágultak ugyan, de még' így is jóval kevesebbet fizetünk érte, mintha a tőkés világpiacon vásárolnánk meg a nyersanyagokat és energia- szükségletünket. Nagy port vert fel nyugaton, hogy a Szovjetunió emelte a kőolajipari árakat, s nekünk is drágábban adja el. Némi emelkedés van ugyan, de még mindig nagyon kifizetődnek a szovjettel vásárlásainlí, hiszen egy tonna kőolajért 37 rubelt fizetünk. Ha ugyanezt tőkésországoktól szereznénk be, 110. dollárba kerülne. Sorolhatók tovább a példák, mint ahogyan Aczél György megteszi, s bizonyítja, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok minden tekintetben Magyarországnak kedveznek.

Amikor a hazai dolgokról, az ország belpolitikájáról van. szó, nem hallgatja el a gondokat, a nehézségeket sem. „Egy társadalmat valójában nem az jellemez, hogy van-e vagy nincs benne ellentmondás, hanem az, milyenek az ellentmondások és mennyire képes a társadalom feltárni és megoldani azokat. A lényeg az, hogy a szocialista társadalom nem ismer olyan kibékíthetetlen, feloldhatatlan ellentmondásokat, mint amilyenek a dolgozókat a kapitalista monopóliumokkal szembeállítják” — hangsúlyozza.

Nem kerüli meg a munkás-paraszt kapcsolatok kérdését sem. Az ekörüli hiedelmeket, félreértéseket eloszlatja. Hangoztatja, hogy a két. nagy szövetséges osztály a szocializmus építésében együtt halad. A munkások és a parasztok életszínvonala közeledik egymáshoz, és a hatalmon levő munkásosztály a vezetésbe bevonja a szövetkezeti parasztságot is.

’Deszél o kultúra szerepéről a szocialSzmus- -*-* ban. Megjegyzi, hogy itt is lényeges különbség van. a két rendszer között. A szocializmusban úgyanis az emberisig nagy értékei az egész nép számára hozzáférhetők, sőt nem egyszerűen hozzáférhetők, hanem az emberi élet nélkülözhetetlen részei.

Foglalkozik a nép, a hatalom, a párt szerepével, kapcsolatával. Hangsúlyozza, hogy az MSZMP vezető szerepét szolgálatnak tekinti. A kommunista — a szó legteljesebb értelmében — a nép szolgája. S a demokrácia a legteljesebben érvényesül, hiszen a szocializmus egyet jelent a politikai és gazdasági, tehát a valódi demokrácia biztosításával. S hogy a szocializmusban minden ember sorsa és élete drága, míg ugyanezt nem mondhatjuk el a kapitalizmusban.

Sok egyéb kérdésre kapunk választ Aczél György szavaiból. Hangoztatja, hogy a szocializmust meg kell teremteni, nem csupán téglából, betonból, gépekből felépíteni. Persze, az életszínvonal emelése, az anyagi gondok feloldása és az is, hogy minden ember élvezheti munkájának gyümölcsét, a kizsákmányolás megszüntetése szerves része a szocializmusnak.

J

ó szolgálatot tett a Kossuth Kiadó, hogy megjelentette az Aczél Györggyel készített interjú-sorozatot. Rengeteg érvet, adatot, elvi állásfoglalást kap az olvasó és olyan információt, amelyet jól tud hasznosítani. A kötet a magyar valóság magasfokű szintézisét adja.

Gáli Sándor

/

i