Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

2 1975. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT FÓKUSZ Terror ( Augusztus 29-én Burgos kö­zelében egy katonai törvény­szék halálra ítélt két baszk el- j lenállót, akik a vád szerint meggyilkoltak egy rendőrt. A baszk fiatalembereket az or­szágban nemrég életbeléptetett terrorizmus-ellenes törvény alapján ítélték halálra. E tör­vény jelentős mértékben meg­nyirbálta a még érvényben le­vő szabadságjogokat, és szinte korlátlan hatalmat biztosított a rendőri szerveknek: így az egész spanyol népet sújtja. Ezért vált a baszk fiatalok elle­ni ítélet az egész világ haladó közvéleményének tiltakozó zászlajává: követelve a spanyol kormánytól nemcsak a halálra ítélt hazafiak életének meg­mentését, de minden politikai fogoly szabadonbocsátását, am­nesztia meghirdetését és az em­beri jogok tiszteletben tartá­sát. A NEMZETKÖZI tiltakozó hullám ellenére csütörtökön a spanyol katonai bíróság újabb halálos ítéleteket hozott, öt hazafit ítéltek halálra — köz­tük két terhes nőt — rendőr- gyilkosság vádjával. A spanyolországi újabb ter­rorítéletek mély felháborodást és széles körű tiltakozást kel­tettek újból világszerte. Ezek a tiltakozások egyértelműen hangsúlyozzák, hogy az íté­leteket sommás tárgyalások, a védelem jogainak lábbal tip- rásával hozták. A KIVÉGZÉSEKET KI­MONDÓ határozatok a meg­pecsételt sorsú, tántorgó Fran- co-diktatúra utolsó kísérletei arra, hogy megfélemlítse a bűnös uralom ellen fellépő népi ellenállást — írta teg­napi számában a londoni Mor­ning Star. Hogy ez valóban így van, bizonyítja: a spanyol polgárháború óta most első alkalommal ítéltek halálra nőket, méghozzá terhességük idején. A párizsi Figaro pedig fel­hívta a figyelmet arra, hogy a madridi rendszer a mos­tani terrorítéletekkel újabb viharok magvait veti el. A CSÜTÖRTÖKÖN HO­ZOTT halálos ítéletek elleni tiltakozásul Bernben péntek délelőtt tijntetők foglalták el a spanyol nagykövetség épü­letét, s az épület homlokza­tára a következő feliratot tűz­ték ki: „Szabadságot a politi­kai foglyoknak!”, „Semmisít­sék meg a halálos ítéleteket.” A svájci rendőrség felszólítá­sára a tüntetők két óra múl­tával hagyták el a nagykövet­ség épületét. „FRANCÓNAK 83 éves ko­rában már nincs veszteni va­lója. Ha az öregség hajótörés, egy diktátor öregsége a nép kálváriája — írja a Quotidien de Paris. — A megújhodásnak az a reménye, amely az or­szágban támadt, páni félelmét kelt az agg diktátorban, s el­tűnése pillanatában rendszerét is magával fogja rántani a ha­lálba.” Franco elnökletével — a nemzetközi szolidaritási kam­pány nyomására tegnap dél­után — ülést tartott a spanyol minisztertanács, de a hírek szerint nem foglaltak állásit a csütörtökön gyorsított eljárás­sal halálra ítélt öt személy ügyében, pedig a spanyol tör­vények értelmében, ha 12 órán belül Franco államfő nem ke­gyelmez meg az elítélteknek: az ítéleteket végrehajtják. A MINISZTERTANÁCSRÓL kiadott rövid közlemény csak a kormánynak azt a szándékát erősí tgette, hogy folytatja minden eszközzel a harcot a „terroristák” ellen, a terroriz­mus ellenes törvény szellemé­ben. Előre megmondhatjuk, hogy hiába... Alacs B. Tamás A JÖVŐ HÉTEN Űj-zélandi kereskedelmi küldöttség kelet-európai körútra indul Kelet-európai körútra indul a jövő héten egy 12 tagú új- zélandi kereskedelmi küldött­ség A mezőgazdasági, ipari, pénzügyi és kereskedelmi szakemberekből álló küldött­ség ellátogat Jugoszláviába, Lengyelországba, Magyaror­szágra és Romániába. PORTUGÁLIA Az ENSZ-közgyű£és 30. ülésszaka Kormányátalakítás - kompromisszumokkal Százötvenezer tüntető a Tejo partjától az Eduard-parkig A portugál fővárosban csü­törtök este 150 000 dolgozó vo­nult végig a Tejo partjától az Eduard parkig antifasiszta, baloldali jelszavakat kiáltva. A megmozdulást 40 lisszaboni gyár üzemi bizottságai szer­vezték, és csatlakáztak hozzá a szakszervezetek, az alente- jói földműveseik és az alkal­mazottak különféle rétegei. A portugállal helyzettel kap­csolatban az Országos Béketa­nács elnöksége állásfoglalást tett közzé, mely szerint ebben a válságos helyzetben teljes szolidaritásáról biztosította azokat a portugál hazafiakat és forradalmárokat, kik a mun­kások, parasztok és katonák közös és erélyes fellépésével akarják megvédeni és tovább­fejleszteni április 25. vívmá­nyait, a népi Portugália jövő­jét. Az Országos Béketanáes elnöksége — a magyar dolgo­zók millióinak akaratát tolmá­csolva — követelte, hogy szűn­jék meg az imperialista be­avatkozás Portugália belügyci- be, tartsák tiszteletben az eu­rópai országok kapcsolatait szabályozó helsinki alapelve­ket. „El a kezekkel Portugá­liától — Portugália nem lesz újabb Chile.” A reakció ellen tüntetők az Eduard parkban nagygyű­lést tartottak. „Szocializmust akarunk és érte még nagyobb áldozatok­ra is készek vagyunk” — mondta egy vasipari munkás, aki beszédet intézett az egy­begyűltekhez. A tömeg a „Venceremos” (Győzni fo­gunk) dalt énekelte válaszul szavaira. Közfelkiáltással vállaltak szolidaritást a tüntetők azok­nak a délvidéki parasztoknak igazságos harcával, akik meg­akadályozták, hogy a földes­urak elvegyék tőlük a föld­reformmal nekik juttatott föl­det. „A munkások és parasz­tok testvérek az osztályharc­ban; a taunkásosztály az ag­rárreform mellett áll; a föld azé, aki megműveli” — har­sogta a tömeg. A politikai helyzet erélyes fellépést követel meg a dolgo­zóktól, hogy megakadályozzák a jobbratolódást. Szükség van a munkás- és parasztszerve­zetek harcának összehangolá­sára, a népi hatalmi szervek megerősítésére. „Tüntetésünk annak a harcnak a folytatása, amelyet az üzemekben, falun és a hivatalokban vívunk a szocialista Portugáliáért” — mondták vasas-felszólalók. A résztvevők internacionalista szolidaritást vállaltak a fasiz­mus elten küzdő chilei, spa­nyol és brazil néppel, és tá­mogatásukról biztosították Angola „egyetlen igazi felsza- badítási szervezetét”, a Népi Feiszabadítási Mozgalmat (MPLA). A tüntetés és a nagy­gyűlés a portugál himnusz elénéklésével fejeződött be. Péntek hajnalban ért vé­get a Portugál Fegyveres Erők Mozgalma legfelsőbb forradal­mi tanácsának 'maratoni ülé­se, s nem sóikkal később be­jelentették: az új kormány délután leteszi az esküt. Ami­kor e sorokat írjuk, még nincs hír arról, vajon Lisszabonban csakugyan esküt tett-e a ha­todik ideiglenes kabinet. Mi tagadás, nehéz feladatot vállalt magára Pinheiro de Azevedo tengernagy az új ka­binet megalakításával. A rendkívül feszült belpolitikai helyzetben a korábbinál is jobban kiéleződtek az ellenté­tek a Portugál Kommunista Párt, a szocialisták és a jobb­oldali polgári Demokratikus Néppárt között. Miután Gon- calves kormánya a katonai ve­zetésben bekövetkezett jobb- ratolódás miatt a múlt héten formálisan is beszüntette mű­ködését, több mint egy hétig tulajdonképpen kormány nél­kül maradt Portugália. Azeve­do kabinetjének megalakulá­sát a múlt csütörtökre várták, ám a tárgyalások jócskán el­húzódtak. A legutolsó híradás szerint az új kormányban 19-en kap­nak helyet. Közülük négyen a szocialistákat, ketten a FFD-t, a Polgári Demokratikus Pár­tot képviselik, egy tárca élére pedig kommunista politikus kerül. Már önmagában ebből is kitűnik: Azevedo rugalmas taktikát folytatott a kormány- alakítás során, s az eredmény csakis kompromisszumok árán jöhetett létre. Érződik az is, hogy a jobboldal erőteljes nyomást gyakorolt a kijelölt kormányfőre. A tárcák fenti elosztása — amennyiben a végső kormánylista nem tar­talmaz majd változást — az áprilisban rendezett nemzet- gyűlési választásokon kiala­kult erőviszonyókat tükrözi. Lisszaboni értesülések sze­rint a szocialisták osztoznak majd a gazdasági tárcákon. Az FKP Központi Bizottsága — mint már jelentettük —el­határozta, hogy 1976. február 4. és 8. között St. Ouen-ban tartja meg a párt 22. kong­resszusát. A kongresszus megvitatja majd Georges Marchais főtit­kár beszámolóját, amelynek témája: mit akarnak a kom­munisták Franciaország érde­kében, majd újra választja a párt vezető szerveit. Ha ez így lesz, híven kifejező­dik majd az az igény, amely régóta szorgalmazta a Közös Piac irányában való nyitást. (Nemrég a Közös Piac külügy­miniszterei Velencében úgy döntöttek: megfelelő garan­ciák, vagyis a nyugati érte­lemben vett pluralista demok­rácia fenntartása esetében hajlandók anyagi áldozatokat hozni Lisszabonért.) Ha az új kabinet Azevedo programjának szellemében jár el, a forradalmi vívmá­nyok: az államosítás és a föld­reform nem vonható vissza. Ha viszont a súlyos válsággal küszködő portugál gazdasági élet számára nélkülözhetetlen anyagi támogatás fejében et­től eltérő feltételeket kénysze­rítenek az országra, a forra­dalmi folyamat kerül veszély­be. Az új kabinet mindenkép­pen válaszút előtt áll. A dön­tés alapvetően meghatározza majd a demokratikus népi forradalom sorsát. Lapzártakor érkezett: Costa Gomes államfő előtt péntek este letette a hivatalos esküt Portugália hatodik ideig­lenes kormánya. A kabinetet Pinheiro de Azevedo tenger­nagy vezeti, összetételében je­lentős jobbratolódást mutat Goncalves ötödik ideiglenes kormányához képest. A kor­mányban egy kommunista ka­pott miniszteri tárcát. A KB határozata a többi között hangsúlyozza, hogy a kommunistáknak fokozniok kell tevékenységüket az üze­mekben, védelmezniük kell a szakszervezeti jogokat és a dolgozók politikai jogait, ame­lyeket veszély fenyeget, mert a nagytőke érdekeit szolgáló kormány azok megnyirbálásá­ra törekszik. Sf. Ouen: február 4—8 A kommunisták Franciaországért Gyurkó Géza: r Öt és fé!országon át 5. nincs más vesztes, mint a bika" Az aréna most egy kisebb­fajta tragédia színhelye. Ó, nem azért, mert a koromfeke­te fürge bikák egymás után esnek áldozatul a lovas ban- dereillónak, meg a gyalogos matadornak. Még csak azért sem, mert lám, az egyik ma­tador a hátán érezhette, hogy egy rajta ülő ötmázsás fáradt és rezignált bika milyen ne­héz. A tragédia a nézőtéren zajlott le. Igaz, hogy hétköz­nap van, igaz, hogy közeleg a nyár vége, de akkor is ... hol vannak már a régi idők, amikor őrjöngött a zsúfolt aré­na, s a bikák már attól tüzet fújtak, hogy bármerre néztek, bármerre füleltek, mindenütt csak ugráló, kendőt lobogtató, ordító emberek tanyáztak, fel egészen a legfelső, a legol­csóbb helyig. Ahonnan most éppen én nézem a bikaviadalt. Az a néhány spanyol, aki itt az arénában, most is őr­jöng és lelkesedik és fütyül és íújjol és tapsol, és ezt te­szi az a néhány beavatott kül­földi, aki így akar hozzáértő­je lenni a bikaviadalnak, de lehet, hogy valóban már az is. A többiek — és most jön a tragédia! —, a huszonötezres aréna ötezres nézőserege csendben, kicsit feszélyezve először inkább csak gondolva, mint irtózva, majd csendes unalommal szemléli, hogy Bar­celona szívében, az éppen fél­évszázados arénában, hogyan folyik az évszázados — par­don! — évezredes szertartás, hogyan táncol kecses piruettet a matador az ostoba bika előtt, amely bőszültan roha­mozza meg újra és újra az előtte lengetett vörös-sárga kendőt. (A bika egyébként színvak. Fütyül arra, hogy mi­lyen a kendő színe. A mozgás ingerli. Ha majd akad egyszer egy olyan okos bika, amelyik nem a kendőt, hanem az em­bereket „veszi fontolóra”, a bikaviadalnak mindörökre be­fellegzett.) Aligha lenne iga­zam, ha azt írnám, hogy leál­dozóban van a bikaviadal Spa­nyolországban, s aligha ha- zudok, ha azt írom: ma már nem olyan népszerű, mint volt akár csak néhány évtizeddel ezelőtt is. És éppen a fiatal­ság lelkesedik kevésbé a bi­kákért. Nekik labdarúgósztár­jaik vannak! Az ötezres nézősereg, az ásí­tó üléssorok elveszik a bikák, de a viadorok kedvét is, az előttem ülő és szakértőnek tű­nő szőke nyugatnémet hölgy, a harmadik üveg sör és a negyedik bika után lemondóan közli velem: — Gyenge bikák... És gyenge matadorok — teszi még hozzá, és hinnem kell ne­ki, mert már réginek tűnő sze­mélyes jó ismerőse a szűk so­rok között rikoltozó sörárus­nak. Ezek az árusok pedig nélkülözhetetlenek a sörökön túl is, mert a gyanútlan és a viadalokhoz nem értő néző tőlük tudja meg, mikor kapja az időközben lent a homokon az öt-hat embertől is kifárasz­tott, több sebtől vérző bika az utolsó döfést, vagy az utolsó előttit. Vagy még azt a né­hányat — ha már szégyen­szemre a matadpr nem tudott egyetlen pengeszúrással elbán­ni vele —, ami még a végső diadalhoz kell. A bika még azt hiszi, hogy van remény, ám a sörárus már jajveszékelésnek vélhető ordítozással kínálja új­ra sörét, s ez csalhatatlanul egy viadal elbukott hősének gyászindulóját jelenti. Rakord-napiren d Az ENSZ-közgyűlés 30. ülés­szaka még az általános vita hétfői megkezdése előtt tár­gyalja a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és Dél-Viet- nam tagfelvételi kérelmét. A közgyűlés ügyrendi bizottsága határozott úgy, hogy a két Vietnam kérelmét a tanács­kozás napirendjére kell tűz­ni. Mint ismeretes, az Egyesült Államok képviselője augusz­tusban a Biztonsági Tanács­ban megvétózta a két Viet­nam tagfelvételi kérelmét, amelyet az amerikaiak össze akartak kapcsolni Dél-Korea felvételével. Amikor a BT el­utasította Dél-Korea ENSZ- felvételét, az Egyesült Államok képviselője élt vétójogával. A közgyűlés pénteki tanács­kozásán legelőször az ügyrendi bizottságnak a napirenddel kapcsolatos ajánlásait vitatta meg. A bizottság 125 pontból álló rekord-napirendet terjesz­tett a közgyűlés elé. ★ ' Az ENSZ közgyűlésének 30. ülésszaka pénteki ülésén elfo­gadta a 125 pontból álló napi­rendet. A közgyűlés legfonto­sabb bizottsága — a politikai bizottság — által tárgyalandó 15 pont közé felvették az atomfegyver-kísérletek általá­nos és teljes betiltására vo­natkozó szovjet javaslatot. A napirendi pontok között szerepel a Közel-Kelet, Cip­rus és Dél-Afrika kérdése, va­lamint több szociális és gaz­dasági kérdéscsoport. Az ülés­szak előreláthatólag decem­ber 16-án fejeződik be. Lapzártakor érkezett: Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén Algéria kül­dötte 54 tagország nevében közös határozati javaslatot terjesztett be, amelyben állást foglalnak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és Dél- Vietnam ENSZ-tagsága mel­lett és tagfelvételük újratár­gyalását kérik a Biztonsági Tanácstól. Az Egyesült Álla­mok ugyanakkor szilárdan ki­tart korábbi álláspontja mel­lett, miszerint a két Vietnam ENSZ-tagságát Dél-Korea fel­vételétől teszi függővé. CSAK RÖVIDEK... MOSZKVÁBAN pénteken befejeződött az afro-ázsiai szolidaritási szervezet taná­csának 12. ülésszaka. TOVÁBB FOLYTATJA Föld körüli repülését a múlt év december 26-án felbocsátott automatikus rendszerű Szal- jut—4 szovjet tudományos űrállomás. Pénteken, közép­európai idő szerint 11 óráig az állomás 4200 Föld körüli fordulatot tett meg. MA MOSZKVÁBA érkez­nek az Apollo ame ikai űr­hajó személyzetének tagjai családjuk kíséretében. Bejrúti barikádok A kormány sokszori tűzszüneti felhívása elle­nére is folytatódnak a jobboldali elemek által szított fegyveres összetűzések Bejrútban. A ké­pen: álarcos, fegyveres falangista a libanoni fő­város egyik ostromlott utcáján. Péntekre virra­dó éjszaka kiújul­tak a harcok a szembenálló csa­patok között a li­banoni főváros­ban. A csütörtö­kön elért tűzszü­net mindössze ki­lenc óráig volt érvényben Bej­rútban. . Pénteken hajnalban a liba­noni főváros el­hagyott utcáin robbanások zaja és géppuskaropo­gás hallatszott. A libanoni rá­dió híradása sze­rint az összecsa­pások kiterjedtek Bejrút belvárosá­ra, valamint a li­banoni főváros több körzetére. A Bej rút—Szaida főútvonalon a közlekedés lehetetlenné vált, mert az útvonalon barikádo­kat emeltek. Állítólag a spanyolok egy része sem rajong a bikaviada­lokért. A más része persze an­nál jobban. És ezek hogyan tiltakoznak, ha a bikaviadal véres voltáról esik szó, vagy arról, hogy mi a sport abban, ha öten hatan, meg tízen bán­nak el — voltaképpen a bi­kával? Ha a szerencsétlen fe­kete jószágnak még az ezer­millió az egyhez sincs esélye — ó, nem arra, hogy győzzön! —, hogy megússza az egész dolgot? Miért, mennyivel szebb és mennyivel sportszerűbb egy bánatos szemű gyenge őz lelövése — igaz, piruett és koreográfia nélkül —, de meg­lesve egy fa mögül... Külön­ben is, tessék csak odaállni akár a legfáradtabb bika elé is, s akkor majd megtudja a tisztelt kételkedő, hogy van-e esélye a bikának, vagy sem? És, hogy kemény sport-e a bikaviadal, avagy sem? Így a bikaviadalok védel­mezői, amelyről, mármint a bikaviadalról írni többet nem is kell, meg Hemingway után nem is szabad. Legfeljebb csak annyit, hogyha holnap bezárnák az arénát Barcelo­nában, nem valószínű, hogy azt kibírná a katalán főváros viadalokért rajongó lakója, de elképzelhető. Ám, hogy a bi­katenyésztő gazdaságok kitűnő üzletet csináló tulajdonosai aligha bírnák ki — az min­dennél valószínűbb. (Vége) A kormány egyelőre nem tudta eldönteni, hogy beves­se-e vagy sem a hadsereg egy­ségeit az ellenségeskedések megszüntetésére. Rasid Kara­mi miniszterelnök csütörtökön tervbe vette lemondását, nem akar hozzájárulni a hadsereg egységeinek felhasználásához, később azonban politikai szö­vetségesei tanácsára elállt szándékától. Az idei libanoni összecsapá­sok mostani negyedik fordu­lója során eddig több mint 170 ember vesztette életét, kö­zülük 19-en a csütörtöki lövöl­dözések és robbantások követ­keztében. A libanoni fővárosban pén­teken kiújult harcok átter­jedtek Bej rút központi negye­deire. A főváros nyugati és keleti részei teljesen el van­nak zárva a külvilágtól, az ut­cákat barikádokkal torlaszol­ták el. Sok utcasarkon homok­zsákokkal fedezett géppuska­fészkek láthatók, az utcákon sem járművek, sem gyalogo­sok nem közlekednek. A rádió állandóan arra hívja fel a la­kosokat, hogy ne hagyják el otthonukat. A főváros köz­pontjában levő A1 Arabi szál­loda leégett és összedőlt. A Bejrútból kivezető útvonalak le vannak zárva, megbénult^ kikötő is, éj a bejrúti repülő­tér üzemanyaghiány miatt nem fogad gépeket Éjszakai kijárási tilalmat rendelt el pénteken Bejrút kormányzója. Karami miniszterelnök pén­teken a libanoni hadsereg ve­zetőivel, Frangié köztársasági elnök pedig több miniszterrel tárgyalt a bejrúti összecsapá­sok megszüntetésének lehető­ségeiről. J. » 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom