Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

xJ(Mav 1975. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK KUSZ Szeptember végén? A MAGYAR TÄVIRATI IRODA jelentette tegnap, hogy Kukrit Pramodzs thai­földi miniszterelnök megálla­podott Marcos Fülöp-sizigeteki elnökkel abban, hogy végképp „eltemetik” az évek óta hal­dokló hidegháborús katonai szövetséget, a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetet (a SÉA- TO-t). Hírek szerint a felosz­latásra a SEATO szeptember végi New Yorkban összeülő miniszteri értekezletén kerül sor. Miképp történhet, hogy er­ről Thaiföld és Fülöp-szigetek megállapodhattak? Az amerikaiak kreálta hala­dás- és kommunistaellcnes ag­resszív katonai szövetségi lán- ' coiat déikeiet-ázsiai tagja 1954 szeptemberében, tehát 21 évvel ezelőtt született. Tagjai voltak az USA, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Pakisztán, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Ausztrália és Uj-Zéland. A franciák gyakor­latilag 1956-ban kivonultak In- dokináBőí, leváltak a paktum­tól, bár hivatalosan csak 1974. június 30-án mondták fel a tagságot. Pakisztán az indiai— pakisztáni háborút követően, 1972 júliusában lépett ki. Auszt­rália és Uj-Zéland munkáspár­ti kormányai pedig megegyez­tek abban, hogy ugyan meg­tartják tagságukat, de csak az­zal a feltétellel, ha nem hang­súlyozzák a szövetség katonai jellegét. Maradt tehát nap­jainkra a SEATO tagjaként az USA, Nagy-Britannia, Thai­föld és a Fülöp-szigetek. A SEATO bangkoki székházénak zászlórúdjain tehát alaposan megfogyatkoztak a tagállamo­kat jelképező lobogók. AZ USA a szövetség zsugo­rodását hivatalosan azzal in­dokolta, hogy az indokínai há­ború befejeztével és a kínai— amerikai közeledés után Dél- kelet-Ázsiában már nem áll fenn közvetlen agresszió ve­szélye. Az elmúlt hetekben azután valóban teljesen átér­tékelték délkelet-ázsiai poli­tikájukat és igyekeznek a to­vábbiakban e térségben első­sorban Japánra és Dél-Koreá- ra támaszkodni. Ezt a célt szolgálta Schlesinger amerikai hadügyminiszter augusztusi látogatása a két országban. A SEATO teljes felszámo­lásának tényével kapcsolatban két dologra kell felhívnunk a figyelmet. A délkelet-ázsiai térségben egyre inkább erőre kap a fe­szültség enyhítésére az összes állam közötti olyan széles kö­rű együttműködés fejlesztésé­re irányuló tendencia, amely független az államok társa­dalmi rendszerétől és alapel­ve: a békés egymás mellett élés, valamint a jószomszéd­ság. EZZEL A TÖREKVÉSSEL az USA — váratlanul — nem kíván szembehelyezkedni. De miért? S ez a másik figye­lemre méltó jelenség, melyet az USÁ-ban „kellőleg” mérle­geltek. Igor Jefimov, a TASZSZ hír- magyarázója hétfőn felhívta a figyelmet ai’ra a körülményre, hogy bár Pekingben szeretnek megemlékezni Mao Ce-tung különböző cikkeinek és kije­lentéseinek évfordulóiról, most kivételesen jobbnak látták, ha nem emlékeznek meg egy ke­rek évfordulóról t Mao tíz esz­tendővel ezelőtt elhangzott sza­vairól, amelyek *Kína egész délkelet-ázsiai politikájának alapját képezik. ,,Meg kell sze­reznünk Délkelet-Ázsiát, bele­értve Dél-Vietnamot, Thaiföl­det, Burmát. Malavsiát, Szin­gapúrt. Délkelet-Azsia igen gazdag, igen sok természeti kinccsel rendelkezik, nagyon megéri a ráfordítást...*’ — mondotta akkor Mao Ce-tung. A pekingi vezetők ma sokért nem adnák, ha az emberek el­felednék ezt a kijelentést. Épp azért, mivel a maoista Kínában az utóbbi időben új agresszív és expanzionista vonás jelent­kezett — bár a lényeg a régi maradt: el kívánják érni, hogy a dél-ázsiai országokat fel­emésszék belső problémáik . .. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel Pekingnek az indokí­nai országók irányában tanúsí­tott jelenlegi magatartása. A pekingi vezetők tudatosan ki­csinyítik a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság szerepét az indokínai népek győzelmében. Nyugtalanítja őket az egységes, erős, szocialista Vietnam meg­teremtésének perspektívája, minthög^ annak létrejötte lé­nyegesen megnehezítené nagy­hatalmi politikájuk megvalósí­tását. NYILVÁNVALÓ, hogy az US A-taktika az erejét vesztett SEATO helyett, most Pekinget akarja kijátszani az ázsiai or­szágok ellen, melyek a béke, a semlegesség és az el nem kötelezettség útját kívánják járni. i \ Alacs B. Tamás Napirenden a napirend Vita a VDK és a DVK ENSZ-tagfelvételi kérelméről A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietna­mi Köztársaság ENSZ-tagfel­vételi kérelmét a világszerve­zet közgyűlése 30. ülésszaká­nak napirendjére tűzték. A közgyűlés ügyrendi bizottsága úgy döntött, hogy a kérelme­ket, amelyeket az Egyesült Államok képviselője a múlt hónapban a Biztonsági Ta­nácsban megvétózott, a köz­gyűlési ülésszak teljes ülésén meg fogják vitatni. Mivel a világszervezetbe csak a Biztonsági Tanács aján­lására lehet új tagokat felven­ni, a közgyűlési vita azt ered­ményezheti, hogy a Biztonsá­gi Tanács újra megvizsgálja a két Vietnam felvételi kérel­mét Az ügyrendi bizottság, amely az ülésszak végleges napirendjének kialakításával foglalkozik, azt is elhatározta, hogy a közgyűlés megvitatja majd a Dél-Koreában állo­másozó amerikai csapatok kér­dését Ezzel kapcsolatban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea ENSZ-megfigyelői külön ja­vaslatokat terjesztettek elő. A közgyűlés mindkét javasla­tot megtárgyalja, de elsőként a KNDK indítványával fog­lalkozik, amely a külföldi csa­patok Koreából való kivoná­sára és a tartós béke felté­teleinek megteremtésére irá­nyul. Az ENSZ-közgyűlés 30.*ülés­szakának ügyrendi bizottsá­ga csütörtökön befejezte a na­pirend szerdán megkezdett át­tekintését. A bizottság mint­egy 120 kérdést javasolt a közgyűlésnek megvitatásra. Egyhangú helyeslésre talált a napirendi pontok sorában a Szovjetunió javaslata, az atomfegyver-kísérletek teljes és általános eltiltásáról szó­ló szerződéstervezet megvitatá­sát illetően. Csak Kína kép­viselőié lépett fel e javaslat ellen, amely pedig megfelel a béke megszilárdítása és az enyhülési folyamat továbbfej­lesztése és elmélyítése érde­keinek. E a próbálkozás meg­felelő visszautasításban része­sült a szovjet delegátus ré­szé rőL A napirend fő kérdései az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításából fakadó teendőivel, a fegyver­kezési hajsza megfékezésével, a leszereléssel, a nemzetközi Ford-nyilatkozat - indiai tiltakozás Az indiai kormány csütörtö­kön erélyesen tiltakozott Ford elnök egyik interjúja miatt, amelybein az amerikai államfő aggodalmát és sajnálkozását fejezte ki az indiai fejlemé­nyek miatt. „Megdöbbentő, hogy az Egyesült Államok el­nöke egy baráti ország bel- ü gyeit oly módon kommentál­ta, hogy nyilatkozata nélkülö­zi azt a kötelező, tiszteletet«, amelyet a szóban forgó kérdé­sek megkívánnak” — állapí­totta meg az indiai külügymi­nisztérium szóvivője, a kor­mány által jóváhagyott nyilat­kozatot felolvasva. Ford elnök a Chicago Sun Times című lapnak adott in­terjújában azt a reményét fe­jezte ká, „hogy Indiában visz- szaállítják azokat a demokra­tikus jogokat, amelyeket az Egyesült Államokban is de­mokráciaként ismernek”. Az indiai kormány nyilatkozata nyomatékosan leszögezte, hogy Indira Gandhi közelmúltban hozott intézkedései megfelel­nek az indiai alkotmány szel­lemének. „Minden társadalom védelmi intézkedéseket hoz stabilitása és eszméi érdeké­ben — s ez Indiában sincs másként, mint az Egyesült Ál­lamokban.” Új-Delhi és Washington kö­zött az indiai tiltakozást köve­tően ismét feszültté vált a vi­szony. 'Emlékezetes, hogy J. B. Csáván, indiai külügyminiszter idén márciusban lemondta ter­vezett utazását az Egyesült Ál­lamokba, mivel Washington feloldotta a fegyverszállítási embargót, amelyet tíz évvel azt megelőzően léptetett élet­be Pakisztán vonatkozásában. Az indiai diplomácia vezetője egy indiai—amerikai gazdasá­gi, tudományos, oktatási és kulturális vegyes bizottság lét­rehozására érkezett volna már­ciusban Washingtonba — az eseményt azonban októberig elhalasztották Ford elnök el­lenséges nyilatkozata után azonban kétséges, hogy Csáván látogatására és a vegyes bi­zottság létrehozására egyálta­lán sor kerül-e. együttműködés fejlődésével kapcsolatosak. Napirendre tűztek olyan ak­tuális problémákat, mint a közel-keleti helyzet, a ciprusi probléma. Javasolták, hogy a közgyűlés vitassa meg a két Vietnam tagfelvételi kérelmét. Ugyancsak a napirenden sze­repel a koreai kérdés, amely­nek keretében mindenekelőtt azt a javaslatot vitatják meg, amelyet 42 el nem kötelezett és szocialista ország terjesztett be a koreai probléma békés megoldására. Foglalkozik még a közgyű­lés a dekolonizáció, a faji diszkrimináció és az apartheid problémakörével. A nők nem­zetközi éve alkalmából átte­kintik a nők társadalmi egyen­jogúsága biztosításának kér­dését. Csütörtökön az ENSZ szék­háza előtti zászlórudakra ün­nepélyesen felvonták a világ­szervezet három új tagállama, Mozám’ ik, Sao Tómé és Prin­cipe, valamint a Zöldfoki-szi- getek nemzeti lobogóját. E há­rom ország bebocsátása nyo­mán 141-re emelkedett az ENSZ tagállamainak száma. Kurt W aldheim főtitkár Gaston Thornnak, a közgyűlés 30. ülésszaka elnökének és az ENSZ több tagállama állandó képviselőinek jelenlétében kö­szöntötte a három fiatal tag­államot. A világszervezetbe való felvételük — mint mon­dotta — újabb lépés a gyar­mati rendszer teljes felszámo­lása és az ENSZ egyetemessé­ge elvének érvényesítése felé. Gromiko Washingtonban Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, aki az ENSZ- közgyűlés 30. ülésszaka alkal­mából tartózkodik az Egye­sült Államokban, csütörtökön New Yorkból Washingtonba érkezett. A repülőtéren Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter fogadta. A Szojuz—Apollo űrkísérlet folytatása ,.. Találkozás a szovjet emberekkel CSAK RÖVIDÍN... AZ FKP Központi Bizottsá­ga csütörtökön délelőtt foly­tatta tanácskozását. A közpon­ti bizottság elhatározta, hogy 1976. február 4-ére összehív­ja a párt XXII. kongreszusát. A kongresszust a Párizs környé­ki St. Quen-ban fogják meg­rendezni. A SPANYOL KATONAI BÍ­RÓSÁG szerdán befejezte a rendőrgyilkossággal vádolt 6 városi gerilla ügyének tárgya­lását, s csütörtökön ítéletet hirdetett. A vádlottak közül ötöt, köztük 2 terhes nőt a bí­róság halálra ítélt, a hatodik gerillát 20 évi börtönbünte­téssel sújtották. Egy szovjet—amerikai meg­állapodás értelmében a törté­nelmi jelentőségű Szojuz— Apollo űrkísérletben részt vett amerikai asztronauták — Tho­mas Stafford, Donald Slayton és Vance Brand — ma család­tagjaikkal együtt kéthetes lá­togatásra a Szovjetunióba utaznak. — Rendkívül türelmetlenül várjuk a találkozást űrkollé- gáinkkal, Alekszej Leonovval és Valerij Kubászovval — mondotta Vance Brand, az Apollo űrhajó személyzetének tagja, aki a houstoni űrkutatá­si központból telefonon vála­szolt Vlagyimir Bajdasinnak, a TASZSZ tudósítójának kér­déseire. „Nagy érdeklődéssel várjuk a találkozást a szovjet embe­rekkel azokban a városokban, amelyek felett haladt tó útvo­nalunk”. — Együttes repülésünkről i az az általános vélemény, I hogy teljes volt a siker, űr- j missziónk valamennyi célját elértük. — A szovjet és az amerikai földi irányító központok kö- \ zött tökéletes volt az együtt- j működés — fűzte hozzá Vance Brand, majd a következőket ! mondotta: I — Számunkra, amerikai űr­hajósok számára igen érdekes volt a szovjet kozmonauták­kal végzett együttes űrrepülés, csakúgy, mint az útra való felkészülés az Egyesült Álla­mokban és a Szovjetunióban. Ami engem illet, elsőként fo­gom kérni, hogy vegyenek lel azok közé a jövendő űrhajó­sok közé, akik együttes kozmi­kus feladatokat hajtanak majd végre a Szovjet unióval. A szovjet kozmonautákkal és szakemberekkel könnyű és ér­dekes együttműködni. — Ugyancsak türelmetlenül várjuk Alekszej Leonov és Valerij Kubászov, valamint családtagjaik amerikai látoga­tását. Igyekszünk majd meg­mutatni kedves vendégeink­nek az Egyesült Államok leg­szebb városait. — Vance Brand végezetül oroszul mondta az alábbiakat: „Nagy örömmel utazunk a Szovjetunióba, hogy sok újat és érdekeset lássunk és ismét találkozhassunk Alekszejjel és Valerijjal. Kollégáim, Thomas Stafford és Donald Slayton és a magam nevében kérem, hogy az önök hírügynöksége által szívélyes üdvözletünket küldhessük az egész szovjet népnek. A közeli viszontlátá­sig.” Újabb bejrúti tűzszünet... A libanoni fővárosban szer­dán éjjel alig pár órával az­után. hogy a kormány bejelen­tette a „nemzeti megbékélési bizottság” létrehozását, újabb súlyos utcai harcok robbantak ki, amelyek egyes -jelentések szériát 12, mások szerint leg­alább 26 halálos áldozatot kö­veteltek. A bejrúti rádió teg­nap délben bejelentette, hogy a harcokban érdekelt összes felek egyetértésével tűzszünet jött létre. | A tűzszünetről azon a meg­beszélésen állapodtak meg, amelyet Rasid Karami mi­niszterelnök lakásán tartottak az összetűzésekben részt vevő muzulmán és keresztény cso­portok vezetői, valamint a kor­mányfő és néhány miniszter. A tűzszünet ellenőrzésére kö­zös bizottságot hoztak létre. A nyugati hírügynökségek jelen-» tesei alapján félő, hogy ez a megállapodás is az előző ilyen jellegű egyezmények sorsára jut, sikertelen lesz. A, tűzszü­net bejelentése után egy órá- vál ugyanis újabb lövöldözés hallatszott a libanoni főváros­ban, és a UPI amerikai hír- ügynökség jelentése szerint a fegyverek zaja egyre erősödik. Miközben a miniszterelnök a fegyveres összecsapásokban részt vevő felek képviselőivel tárgyalt. Frangié köztársasági elnök a minisztertanács né­hány tagjával és a hadsereg vezetőivel a hadsereg beveté­sének lehetőségét vitatta meg. A fegyveres erők bevonására vonatkozó javaslat hírügynök­ségi jelentések szerint Camille Chamoun belügyminisztertől származik, és Karami minisz­terelnök ellenzi azt. Gyurkó Géza: Öf és fél országon át 4. Mit hallgat a Fekete Madonna? A monserátl madonna ma­gasan az oltár felett trónol. Az évszázadok gyertyafüstjétől megfeketedett arca, mintha mahagóniból faragták volna, oly fénylő sötéten és oly ri­deg egykedvűséggel néz le a magasból a hatalmas templo­mot zsúfolásig megtöltő hívők­re. Es a nem hivőkre. A ko­lostor, mely évszázadok, ha nem évezredek tanúja, a bene- dekrendiek, akiknek rendjét egyébként Napóleon felszá­molta és akiknek egyébként titkos részük volt Napóleon „felszámolásában”, a hegység, amely mintha furcsán faragott gigászi oszlopokból állt volna össze: világhírű. A katalánok szent helye, a turisták kedvelt és fekvésében valóban impo­záns, nyüzsgő mozgalmasságá­ban színpompás célja, a rend­nek, a bencéseknek — bocsá­nat a profán megjegyzésért — kitűnő üzlet. A monseráti madonna. A Fekete Madonna. Ahdgyan vi­lágszerte ismerik és tisztelik a hívők. A hit tiszteletre méltó, a hi- vők hite nem lehet a gúny témája. Még akkor sem, ha a templom egyik melléképületé­ben megmosolyogtató naivság- gal sorakoznak a hála relik­viái: kérte a hivő, és a Madon­na megsegítette. Autóbaleset és a baleset nyomán az egyedül életben maradt hálasorai és az összezúzott autó fényképe is itt van. Rajta lám segített a fe­kete arcú madonna. A többie- ken nem. Diszkrimináció — jegyzi meg magában az em­ber, de csak félhangon, mert szeme máris továbbjárhat az adományok fotókópiáin és az eredeti holmikon, amelyek üvegszekrényben sorakozva hirdetik a monseráti madonna kegyes segítőkészségét. És a megsegítettek háláját. A madonna, mondom, fent trónol, a keresztre feszített Krisztus feszületé és az oltár felett. Szinte a templom belső oromzatán. Feljebb már nem is lehetne a szentélye, mert még idáig is nehezen vánszo­rognak fel a kegyes segítség­re rászoruló hívek és a hivő, vagy éppen hitetlen turisták. Feljebb már csak az ég van, a ragyogó kék, katalán ég. A szobor különben fél mé­ter magas, valóban szép és méltóságteljes faragású, és ha nem volna agyonzsúfolva ezüst- és aranydíszekkel, ha nem volna „üveglakása” olyan szemetfárasztóan cicomás, le­hetetlen lenne nem észreven­ni lényegre törő, a formákat leegyszerűsítő, majdhogynem modern hatású alkotásban a zseni szellemét. A monseráti madonna egy katalán Anony­mus maradahdó alkotása. És erre az alkotásra épült a ko­lostor, erre az idegenforgalom, erre és ehhez épült a lenyűgö­zően merész vezetésű szerpen­tinül erre épült az étterem, a gyorskiszolgáló, a szuvenirüz- letek is erre épültek, s erre épült a sikló, ezt tervezi év­ről évre fontos bevételi for­rásnak az autóbusz-vállalat tulajdonosa és a völgybéli gyü­mölcsös kofa is. Páduában úgy fogja körül a templomot, Szent Antal szé­kesegyházát a kegyszerárusok sátorregimen' ;e, mint ahogyan a csibék ülik körül a kotlóst alkonyszállta előtt. De Pádua város. Nem is kis város. Szép és modern, egyben középkori város is, amelynek megvan a múltbeli tradíciója, amely val­lási központ, világszerte is­mert kegyhely, de fontos kul­turális, sőt ipari centrum is Észak-Olaszországban. A vá­ros hírneve ugyan a lisszaboni születésű buzgó hittérítő, fe­rences szerzetestől származik, de lakóinak élete csak kevés­bé gyarapszik a zarándokoktól és a turistáktól — nem ez a fő alap az élethez. Nem a múlt, a ma a legfőbb bevételi forrás itt is. Monserát azonban nem arra létezik, hogy csendes szemlé­lődéssel, tudományos stúdiu­mokkal töltse ki a falai kö­zött élő tudós szerzetesek nap­jait. Monserát, a fekete ma­donna jóvoltából érdekes tu­ristahely, remek üzlet és a katolikus Spanyolország egyik ideológiai központja. Aligha lehet kétséges: nem a haladó ideológiák központja. Bár, hogy a teljes igazságtól ne tá­volodjak el, vagy legalábbis próbáljam azt megközelíteni: nem mindenben Franco ideo­lógiájának a bástyája. Az egy­ház mindig is politizált Spa­nyolországban, ezt teszi most is —, de el kell ismerni, hogy az itteni viszonyokhoz képest korszerűbben. Innen fentről, a gótikus kerengőbői nem látni el ugyan Barcelonába, vagy Madridba, de a hírek onnan ide is gyorsan eljutnak, a szer­zetesek „magányába” is el, pél­dául arról, hogy ottjártam előtt nemsokkal, három apácát tar­tóztattak le Barcelonában, négy papot meg Madridban. Politikai okok miatt. A spanyolok nyolcvan püs­pöke közül hatvan már kife­jezetten nem szimpatizál a Franco-rendszerrel. Már nem ritka, hogy — elsősorban a fia­tal papság képviselői — prédi­kációikban támadják is a rend­szert. És az sem ritka, hogy megbírságolják őket ezért, vagy egyszerűen lecsukják. Mert a monseráti madonna ti­tokzatos mosolya ugyan évszá­zadok óta változatlan, és a hivők száma sem csappant, a turistáké meg egyenesen nőtt az elmúlt évek, évtizedek alatt, ám a lábai alatt mélyben hömpölygő tömeg és az őt di­csérni híveket toborzó papság, sem a régi már. Itt fent, Monserátban is re­pedezik a Franco-féle rend­szer. ... Aztán a töprengésből új­ra kiragad :.z immáron más­aiéi ezer éves múltra visszate- 'kintő és ily formában Európa legrégibb gyermekkórusának csodálatos szopránja, a dalla­muk csengő ívelése a közép­kort homályzó falak között. Egy múlt század végi katalán költő megzenésített versét a szabadságról, ezt énekli a kó­rus. Spanyolföldön, 1975. szep­temberében. És a monseráti fekete ma­donna csendben hallgatja. (Következik: „ ___nincs mái ve sztes, mint a bika”.) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom