Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

Ä városkép és a tanácsok SOKÁN TALÁN első hal­lásra túlzásnak érzik, mégis megkockáztatjuk: ha megér­kezünk egy eddig számunkra ismeretlen magyar városba, a látványon keresztül egy kissé mintha a város vezető testü­letéinek „arculata” is elénk rajzolódna. És ez nem vélet­len. Ma a városiasodás egyre gyorsuló iramában nemcsak a régebbi népes települések fej­lődnek rohamtempóban, ha­nem a nagyközségek is. egy­másután „lépnek elő” várossá. Hogy eközben milyen köntöst öltenek magukra, milyen „öl­tözékben” fogadják az odalá­togatót, jelentős mértékben a helyi és megyei tanácsi veze­tésen is múlik. A növekvő és minőségileg fejlődő igények a lakásépítéstől, az ipartelepítés­től, a szórakozóhelyekig mind olyan létesítmények megépíté­sét kívánják, amelyek igen­csak „belejátszanak” a város­képbe. DE VANNAK-E a taná­csoknak valódi lehetőségeik a beleszólásra — és ezt közigaz­gatási, népképviseleti jogaikon túlmenően is gondoljuk —ar­ra, hogy eldöntsék, hol, mi és főleg milyen épület, út, vagy egyéb létesítmény gazdagítsa a városképet? Természetesen — vannak, és éppen annyi, amennyivel élni tudnak, és amennyiben arra érdemes szakembereket állítanak az építési és egyéb osztályok, szakigazgatási szervek e te­kintetben meghatározó^ szere­pű, felelős posztjaira. Ez azonban még távolról sem elég. A tanácsa bizottságokba például olyan tanácstag és nem-tanácstag szakembereket vonhatnak be, akiknek ilyen irányú képességeiben, urba­nisztikai érzékében meg lehet bízni. Ezenkívül a tanácsi fel­ügyelet alá tartozó vállalatok munkájában is tudatosítani kell a harmonikus városkép kialakításának, illetve megőr­zésének jelentőségét. Ugyanerre van szükség a lakosság körében is. Ennek — felsorolni is sok lenne — szá­mos útja-módja létezik. Elég itt a sok településen már ör­vendetesen polgárjogot nyert nyílt várospolitikára utalni, s ehhez a tanács — ahogy ez [ Gödöllőn is van — fontos se­gítőtársra találhat a népfront- mozgalomban. A városrende­zési viták, széles társadalmi fórumok, ankétek, az értő, de a még szakmai értelemben ..laikus” vélemények kikérése és figyelembe vétele is a dön­tések előtt, nagymértékben elősegíthetik a lehető legsze­rencsésebb megoldások meg­születését. NEM VÉLETLEN, hogy azokban a városokban, ame­lyekben már kialakult, vagy kialakulóban van e helyes irá­nyú urbanisztikai szemlélet, hadat üzentek számos, város­képet csúfító, korábban saj­nos eléggé elterjedt jelenség­nek. Utalunk itt Zalaegerszeg, Nagykanizsa örvendetesen át­gondolt fejlesztésére, Kapos­vár példájára, ahol az új la­kótelepek monotóniáját szám­űzték, a gyulai tanács ki­emelkedő városfejlesztési mun­kájára, a műemlékvárosok, Sopron, Eger nemzetközileg el­ismert, féltőn óvó, környezet­be illeszkedő fejlesztésére, a városrekonstrukció legkitű­nőbb megoldását produkáló Salgótarjánra. Hivatkozhatunk Pécsre, ahol — többek között — a Mecsekoldal szőlő- és gyümölcskultúrájának meg­óvásával, csak az odaillő épü­letek engedélyezésével, rend­kívüli gondossággal óvja a ta­nács a városképet. Említhet­jük a környezetbe nagyszerű­en illeszkedő gödöllői egyete­mi negyedet, s a kialakítandó modem városközpontot. SZÓLHATNÁNK új szocia­lista városaink, Dunaújváros és Kazincbarcika tanácsainak eddigi és Leninváros most ki­bontakozó erőfeszítéseiről is. Szaporíthatnánk még a pél­dák sorát, de az eddig elmon­dottak is meggyőzően bizo­nyítják: az értő tanácsi mun­kára, a helyes urbanisztikai szemlélet térhódítására a vá­roskép harmonikus kialakítá­sában, megőrzésében és to­vábbfejlesztésében, ma na­gyobb szükség van, mint bár­mikor. Az ellenkezője ugyanis szinte helyrehozhatatlan ká­rokat okozhat a városképben, saját világunkban. K. V. A Volán segítségével Járásunk termelőszövetke­zeteinek többsége kiterjedt szállítóparkkal rendelkezik, épp ezért nem okoz gondot a betakarított termények fo­lyamatos elszállítása. A szö­vetkezetek közül egy sem je­lentkezett a Volán 1. számú Vállalata 12. sz. gödöllői üzem­egységénél szállítási igény­nyel. Mint Pokornyi Sándor, a gödöllői üzemegység igazga­tója elmondta, a területről csak a Gödöllői Tangazdaság kért kocsikat. A Volán az igényeknek megfelelően 3 tíz- tonnás, pótkocsis ZIL-letl se­gíti a gazdaságot. A kocsik Kartal és Verseg térségéből szállítanak cukorrépát a Mát- ravidéki Cukorgyár két egy­ségébe, Selypre és Hatvanba. A ZIL-ek szeptember 8-án indultak első útjukra, s attól függően, hogy milyen távol­ságra kell szállítani a ter­ményt, naponta három-hat fordulót tesznek meg. A gép­kocsivezetők egyhuzamban 14—15 órát dolgoznak, nyúj­tott műszakban. A rakodással nincsen gond. II. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Sikeres akciók, táborok, testvérkapcsolatok Tanácskoztak a város úttörövezetöi Gödöllő város úttörővezetői­nek konferenciáját 56 részt­vevővel a minap tartották a járási-városi KIOSZ tanács­termében. A megjelenteket Vilmos György, a Ganz Mű­szerművek Árammérő Gyára KISZ-bizottságának titkára köszöntötte. A városi úttörő- vezetőkön kívül a konferen­Huszonnyolc művelet Ö í A Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárának két mérnöke, Sárközi Zoltán és Kovács Sándor automatikus ve­zérlésű, kézi adagoiású főtartó megmunkáló célgépet terve­zett. Az új pneumatikus berendezés összesen huszonnyolc mű­veletet végez. Képünkön: munkában a gép kezelője, Losó Kálmánná. (Barcza Zsolt felvétele) S ose sajnáltam az időt meg a fáradságot, ha szőhettem, tanulhattam, taníthattam. Most per­sze már kevesebb az erőm, csak itthon postorkodok. Hat­vannyolcadik évem töltöt­tem, a sok munka, meg a be­tegség teszi, hogy nem bírok annyit — mondja életéről a bagi Palya Teréz, aki ötven évet töltött a szövőszék mel­lett. — Nehéz volt biztos meg­élhetést találni a huszas évek­ben. Sokat gondolkodtunk, mi legyen velem? Milyen foglal­kozást válasszak, amiből min­den körülmény között jut majd kenyérre való. — Szegények voltunk, var­rógépre nem is mertünk gon­dolni. Mi legyen hát? Ügy láttuk, egy szövőszék mindig kenyeret adhat, még a leg­messzibb tanyán is, a leghide­gebb télben is. Szövőszékünk ugyan nem volt, de kedvem annál inkább, hogy megtanul­jam a vele való munkát. De igen nehéz volt bejutni az is­kolába. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szervezett szövőiskolát, ide eleibe in­kább csak az „úri nőket” vet­ték fel, hogy szalonjuk díszén, a kiglancolt szövőszéken' pa­rádézhassanak. — Aztán már nemcsak a városokban, hanem a faluk­ban is megfogyatkozott a munkaalkalom. A háziszőt­teseknek jó ára volt, s a pa­raszt 'asszonyok is szerették volna megtanulni a szövést. Az iskolát végzett, „úri asz- szonyoktól, méltóságosoktól” nem lehetett elvárni, hogy ta­nítani menjenek. Ezért ke­rülhettünk mi szegénysornak a pesti iskolába. Mert ben­nünket nem zavart, ha a fe­jünk fölött kukorékoló kakas ébresztett hajnaltájt. Még alig végeztem, a tinta nedves volt a papíron, már is úton voltam. Palya Teréz 3 is 6 hónapos tanfolyamokat vezetett szerte az országban: Makón, a nyír­ségi Paszabon, Szombathe­ALKOTOMUHELY A takácsnő lyen, Foton, Gyomron, Békás­megyeren, Érsekvadkerten, Losoncon, Kőbányán, a Nóg- rád megyei Kazáron, Szente­sen — hosszú lenne a sora valamennyinek. A balassagyarmati palóc há­ziipari szövetkezetben állapo­dott meg először. Ennek egyik kihelyezett részlegében Nagy- lócon dolgozott a legtöbbet. — Itt még a fonóba is el­jártam. Esténként az asszo­nyok összejöttek, szorgoskod­tak a petrólámpa mellett. Én idegen voltam, egyszer mégis bemerészkedtem, mondtam adjanak nekem is egy gu- zsalyt. Először kinevettek, mondták, hogy ahhoz érteni kell. Aztán mikor meglátták, hogyan megy nekem a ken­derfonás, elcsodálkoztak. Sok­sok estén ott melegedtem velük a fonóban. Nemcsak tanítómester volt a takácsasszony, hanem ta­nult is vándorútján. Kis zsák­ból húzogatja elő valamikori munkadarabjait, mintákat an­nak töredékéből, amit ötven év alatt megszőtt. A palócok közt piros, kék és fekete mo­tívumokkal díszített kelmék mestere lett. Amikor Makón járt, megismerte a lehelet­könnyű szerb vásznat, másutt a különleges sodrású fonal­ból készített bodorvásznat, a sottis anyagot, az erdélyi gyapjút. De szőtt panama és cejg vásznat is, hemyóse- lyemből és pamutból kárpi­tozásra való anyagot. A kelmék mindegyikéhez, a puhatapintásúhoz és a ke­ményebb tartásúhoz is emléke fűződik. A színes anyagok életéről mesélnek. — Ezt édesanyámnak csi­náltam ágyhuzatnak — simít meg egy kis darab kékcsíkos vásznat — ezt meg lepedőnek. Ebből meg ruhát varrtunk a háború alatt. Akkor szőttem ezt az anyagot is — nyitja ki a szekrényt, s mutat egy rozs­dabarna kabátra. Nem látszik rajta az elmúlt harminc év nyoma. — Ezért meg malacot kaptunk — terít ki egy má­sik mintadarabot. Palya Teré­zia kétajtós rakodós szekré­nye telve van szebbnél szebb háziszőttes törülközőkkel, le­pedőkkel, abroszokkal — megannyi hosszú életének munkája. A legtöbbet és a legszíve­sebben Hevesben töltött évei­ről mesél. A felszabadulás után hívták oda tanítani, amikor még nemhogy a ru­haneműnek, de még az étel­nek is szűkében volt az or­szág. Nagyon hívták a he­vesi asszonyok, és ő nagyon szeretett szőni. Az ottani kul- túrházbam Tompa Bélánéval közösen szerveztek tanfo­lyamot, s tudásuknak olyan nagy híre kelt, hogy 1951- ben az országos központ itt is megalapította a háziipari szövetkezetei. — Amikor elindult a szö­vetkezet, évekig bedolgozó voltam. 1957-ben műszaki ve­zetőnek neveztek ki, s innen mentem nyugdíjba 1963-ban. Igen szerettem a hevesieket. Az asszonyok nagy csodálko­zására még a férfiakat is be­tanítottam. Volt nagy álmél- kodás, amikor megjelentek a kultúrházban, az asszonyok csak nézelődtek, hát az én uram mit keres itt, mivégre jött ide az enyém? Aztán befogadták őket, belátták, hogy a sokszor nagy erőt kí­vánó szövéshez bizony elkél a férfiember. Azok meg há­lásak voltak nekem, nem kel­lett utazniuk, egész héten együtt lehettek a családdal. Ma a hevesi háziipari szö­vetkezetnek csaknem ezer tagja van, dolgoznak ott asz­talosok, hímzők, még varroda is van. — Amikor nyugdíjba men­tem, itthon dolgozgattam. Megkerestek a bagi asszo­nyok, panaszkodtak, hogy nem kapnak a viseletükhöz meg­felelő anyagot. Elkezdtem hát szőni a szoknyának való kelméket, a kendőket. Kiku­tattam, milyen mintájú volt a legrégebbi viselet, s azt ve­tettem fel a szövőszékre. Ezek a csíkosak a legerede­tibbek — teríti ki a heverőre a fekete alapú kék, lila, zöld csíkos szoknyaanyagokat. Szövőszékét a húszas évek­ben vette, most élénkpiros szoknyaanyagot készít rajta. Csöndesen korholja azokat az asszonyokat, akik elhagy­ják a régi népviseletet. Palya Terézia egészségiét bi­zony megviselte a félévszá­zadnyi munka. A szövés a test minden részét igénybeve­szi, megmozgatja. A kéz, a láb, a hát egy ritmusban mo­zog; ez az asszony! munkák legnehezebbike. Most talán már könnyebb lesz Palya Teréz sorsa. A múlt hónapban kapott egy kék igazolványt, amire egész életében vári. A 2034/4/1953. M. T. számú határozatban létrehozott Né­pi Iparművészeti Tanács ed­digi tevékenysége alapján igazolta, hogy Palya Teréz szövő népi iparművész. Augusztusban díjat nyert a VI. országos szőtteskiállí­táson, Szekszárdon. — Hogy iparművész let­tem, most már tervezhetek. Kaptam is a HISZÖV-től meg­bízást. Néztük a kiállításon az anyagokat s mondtam, hogy nekem a palócszőttesekhez van a legnagyobb kedvem. Segítek a szécsényieknek, hi­szen arról a vidékről indul­tam. Talán még ezen a hé. ten felvetem a láncfonalat a szövőszékre. Örszigethy Erzsébet cián részt vett Hámori György, a városi pártbizott­ság osztályvezetője, Fábri Mi­hály, a városi tanács művelő­dési osztályának vezetője, Ágotái Zoltánná, a megyei út­törőelnökség tagja és Lukács László, a városi KlSZ-bizott- ság titkára. Táborozások, expedíciók A konferencián Bencsik Er­nő, a városi úttörőtanács el­nöke tartotta meg beszámoló­ját az elmúlt két év úttörő- mozgalmának munkájáról. | A többi között hangsúlyozta, az úttörő-olimpiai versenyek fontosságát, beszélt a jól si­került expedíciós játékokról és akciókról, a vándor- és a kül­földi táborozásokról. Elmon­dotta, hogy az úttörőélet job- bátételéhez, gondosabb társa­dalmi munkamegosztásra len­ne szükség: többet kell, hogy tegyenek a KISZ-vezetők, a szocialista brigádok és termé­szetesen a szülők is. Részlete­sen értékelte azokat a sikeres akciókat, melyek segítették a hazafias-honvédelmi nevelő munkát. A város úttörőcsapatainak munkáját külön-külön ismer­tette, szólt tárgyi feltételeik­ről, az ott folyó nevelő mun­káról. Elmondotta, hogy vá­rosunkban öt csapatban 2 ezer 200 kisdobos és úttörő tevé­kenykedik. Irányításukat a városi úttörőelnökség látja el. A KISZ—úttörő testvérkap­csolatokról szólva tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az ifi­vezetők többsége középiskolás, sajnos, egy munkásifi sin­csen. Beszámolójában kiemel­te a városi úttörőparlament jelentőségét. Az úttörőelnök tartalmas beszámolója után számos hoz­zászólás követte egymást. Dé­kán Éva, az Illés István úti iskola tanára, városi úttörő­titkár és csapatvezető az ifi­vezetőkkel való folyamatos foglalkozás fontosságát emelte ki. Lakatos György, a Lég­szesz utcai úttörőcsapat veze­tője a vándortáborok hasz­nosságáról beszélt és arról, a siker érdekében a következő nyáron alaposabb előkészítés szükséges. Rónai Árpádné tanfelügyelő hangsúlyozta az általános iskolák, a gimná­zium és a KISZ-szervezetek kapcsolatának jelentőségét. Többször kell dicsérni Lencsécs Csaba szintén az úttörőcsapatok és KlSZ-alap- szervezetek együttműködésé­ről szólt. Dr. Kecskeméti Miklósné, á Petőfi iskola ta­nára, a városi matemati­kái munkaközösség vezetője ismertette az országos szakági tanácskozásokon elhangzotta­kat. Dr. Galicz Tiborné el­mondotta, hogy az úttörők munkájának értékelésénél többször kellene dicsérni, ju­talmazni a jó eredményt pro­dukáló pajtásokat. Kemény Györgyné, az iskolai pártszer­vezet és az úttörőmozgalom kapcsolatáról szólt. Túsz Zsigmondné, az Imre úti iskola tanítónője, kisdo­bosvezetője elmondotta, hogy a Légszesz utcai iskola kü­lönválásával visszaesést ész­leltek a tanulmányi eredmé­nyekben és a sport területén. Molnár István, a megyei ifi- szakbizottság vezetője hangsú­lyozta a munkás ifivezetők részvételének fontosságát. Mo­non Mihályné javasolta, hogy a továbbiakban a kisdobosok és az úttörők külön csoport­ban táborozzanak. Fábri Mihály a táborozások körülményeiről, a sportolás jelentőségéről, a gyalogtúrák­ról beszélt. Elmondotta, hogy Gödöllő igen alkalmas hely gyalogos kirándulások szerve­zésére. Polusin Katalin, a vá­rosi ifi-szakbizottság vezető­je az ifivezetöi klubbal kap­csolatban mondta el észrevé­telét Lukács László, a városi KISZ-bizottság titkára a hoz­zászólások után tartotta meg rövid értékelő beszédét, vála­szolt a felvetett kérdésekre. Ezt követően Bencsik Ernő városi úttörőelnök foglalta össze a vita tanulságait. A konferencia megválasz­totta a huszonhét tagú úttörő- vezetői tanácsot, valamint a 8 küldöttet, akik a megyei ta­nácskozáson képviselik a vá­ros úttörővezetőit, október 4-én, a Szentendrén megren­dezendő tanácskozáson. Ez al­kalommal választotta meg az úttörővezetői tanács — titkos szavazással — a városi úttörő- elnökséget és a szakbizottsá­gi vezetőket is. Nyolc szakbizottság A nyolc szakbizottság a kö­vetkező: általános iskolai, honvédelmi, ifivezetői, kisdo­bos, szakági, kulturális, veze­tőképző-módszertani és tábo­rozási szakbizottság. A kon­ferencián , megjelentek az alábbiakat választották meg az úttörőelnökség tagjaiként: Dékán Éva lett a városi út­törőelnökség titkára, Bencsik Ernő pedig városi úttörő#nök. Ai elnökség tagjai még Bar- kóczi István, Rónai Árpádné, Szanyi Józsefné, Lencsés Csa­ba, Karbai Ottóné, Stáhly Ju­dit és Szeredi Beáta. 0. E. SPORT 4- SPORT + SPORT + SPORT Nyitány Aszódon Nyolc csapat részvételével az idén áprilisban ismét megkez­dődött az aszódi kispályás lab­darúgó-bajnokság. A tavaszi mérkőzéseket nagy érdeklő­déssel kísérte az aszódi közön­ség, annál is inkább, mivel egykori kedvenceiket láthatták ismét a pályán. Az újra fut­ballozok ugyan már régebben felhagytak az aktív labdarú­gással, de a sport öröme ismét a pettyes labdához szólította őket. A tavaszi forduló után a PM 4-es csapata feloszlott, így az őszi kezdéskor a táblázat a következő: Lakótelep 6 mér­kőzésből 11 pont, Vegyes Ktsz 6 mérkőzésből 10 pont, Hon­véd 6 mérkőzésből 5 pont, Községi KISZ 6 mérkőzésből 4 pont, Költségvetési Üzem 6 mérkőzésből 4 pont. Pedagógus 5 mérkőzésből 3 pont. Vízmű 5 mérkőzésből 1 pont. Az elmúlt héten lejátszották az őszi „félidő” első forduló­jának mérkőzéseit: Pedagógus —Községi KISZ 4:1, Költség- vetési Üzem—Vízmű 1:0, Hon­véd—Lakótelep 7:2, (Vegyes Ktsz szabadnapos volt). t Irány a cukorgyár!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom