Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

2 ry&op 1975. SZEPTEMBER 17., SZERDA Portugália Soares segélyért kilincsel... A kormányalakítás problémái - PPD-rágalmak Terroristák akciói - Ahogy a „kilencek" elképzelik Helsinki — kezdet Állásfoglalás az elvek maradéktalan valóra váltásáról FÓKUSZ Peréii asszony után... A PERÖMZMUS, mint po­litikai erő, a nagyburzsoázia érdekeit képviselő diktatúra, amely szociális demagógiát is alkalmaz. Belpolitikáiig, mi­vel előre kiszámított enged­ményeket tesz, jelentékeny befolyást gyakorol a munkás- osztályra, a parasztságra és a kispolgárság egy részére, sőt behatol demagógiájával az osztályöntudatos szakszerve­zeti mozgalomba is. Külpoli­tikailag a külföldi gazdasági érdekek viszonylagos korláto­zása révén (bár alapvetően sohasem sérti a külföldi tőke pozícióit) antiímperialista te­kintélyt kölcsönöz neki. A perónizmus mint valóság: ábránd; mint remény: való­ság. ARGENTINA immár három évtizede (perónizmusával, il­letve perónizmusa nélkül egy­aránt) a belpolitikai válsá­gok országa. A perónista mozgalom ugyanis megszámlálhatatlan, egymással ellenséges frak­ciókra hullt szét: a szélső bal­tól a szélső jobbig. Midőn közel húszéves szám­űzetés után Juan Perón tavaly ismét visszatért az országba, nem tudott, nem tudhatott megbirkózni a perónisták, te­hát hívei közti ellentétekkel. Pár hónapos elnöksége 1974. szeptember 5-i halálával ért véget. Örökségét özvegye, az alelnökké választott Isabel Perón vette át. S ő még in­kább reménytelen feladatra vállalkozott, s most egyévi küzdelem után — ha a hírek szerint ideiglenesen is, de tu­lajdonképpen végleg — visz- szavonult: idegkimerültségre hivatkozva, a fővárostól 700 kilométerre, egy hegyvidéki üdülőhelyre ment betegsza­badságra. Átadta a hatalmat a szenátus elnökének, kit épp két hónappal ezelőtt — az ő akarata ellenére — választot­tak „helyettesévé”. ITALO ARGENTINO LU­DER azonnal átalakította a kormányt és eltávolította Pe­rón asszony leghívebb támo­gatóit, köztük Vicente Da- mascót, a belügyminisztérium éléről... De vajon a perónizmus új­jáéledése, azaz Juan Perón 1973-as hazatérése óta az im­már ötödik elnök, Luder, ké­pes-e megbirkózni a belpoliti­kai zűrzavarral, az anarchiz­mussal, a gazdasági válsággal, a súlyos inflációval? DAMASCO eltávolításával nemcsak a belügyi tárca ke­rült új kezekbe (az eddigi kül­ügyminiszter kezébe), de be­töltetlen maradt Damasco fon­tosabb pozíciója: ő volt ugyanis az országban elhara­pódzott politikai erőszak elle­ni küzdelem vezetője. Nos, Luder milyen öröksé­get vett át Perón asszonytól csak ebből a szempontból? Idén 427-en váltak áldozataivá a politikai terrorcselekmé­nyeknek. S hogy milyen állapot ural­kodik jelenleg Argentínában, egy példa: HÁROM NAPPAL EZ­ELŐTT mintegy húsz szélső- baloldali perónista terrorista Buenos Airestől 70 kilométer­re északra megszállhatott egy vidéki vasútállomást, leállít­hatott egy vonatot és ellop­hatták mozdonyát. Az érde­kesség pedig mindebben az, hogy a terroristák e cseleke­detükkel csupán azt akarták megmutatni, hogy kényükre- kedvükre bárhol és bármikor sikeresen végre tudják hajta­ni elképzelésüket. A mozdonyt ugyanis néhány kilométerre a helyszíntől, a megrémült ma­sinisztával sorsára hagyták és továbbáll tak. LUDER KORMÁNYA, amely az elmúlt három hónap során immár a negyedik, a perónisták közötti hatalmi harc újabb fejezetét nyitotta meg az országban: a megoldás reménye nélkül. Hisz három évtized alatt bebizonyosodott, hogy a perónizmus, mint va­lóság: ábránd — az argentin nép végső kiábrándultságáig. Alacs B. Tamás A kedden folytatott portugál kormányalakítással kapcsola­tos megbeszéléseken nehézsé­get okoz az új kabinet össze­tételének meghatározásában a Soares-féle szocialista párti ve­zetésnek több olyan követelé­se, amely arra irányul, hogy a „tömegtájékoztatás pluraliz­musának” jegyében szervez­zék át az államosított lapok, továbbá a rádió és a televí­zió tájékoztatási rendszerét. A szocialisták több személyi vál­tozást is követelnek. Ennek el­lenére továbbra is várható, hogy Azevedo tengernagy még a héten megalakítja kabinet­jét. A jobboldali Demokratikus Néppárt (PP) kedd reggel durva támadást intézett a PKP ellen, azzal rágalmazta meg, hogy „puccsista” és de­mokráciaellenes. (Mint isme­retes, a PKP nem hajlandó koalíciós partnerként együtt­működni a PPD-vel, mert ve­zetői eltűrik, hogy a párt ak­tivistái északon nyíltan együtt­működjenek a fasisztákkal.) Portugáliában élénk vissz­hangot váltott ki az a három fasiszta típusú akció, amelyet hétfőn követtek el: Guarda- ban, az ország északi részén pokolgépet robbantottak a nemzeti rádióadó stúdióinál, Miramarban pedig fegyvere­sen támadtak az RCP rádió épületére. Portóban egy kül­földi rendszámú gépkocsiban három géppisztolyt, több kiló robbanóanyagot meg gyújtó­zsinórt, pisztolyokat és lőszert fedezett fel a rendőrség. Az NSZK-ban széles körű kampány van kibontakozóban a „nyugati akolba” visszatérő Portugália gazdasági megsegí­tésére. A hírközlő szervek és a lapok behatóan foglalkoz­nak Mario Soares portugál szocialista vezető bonni tár­gyalásaival és rámutatnak, hogy Soares elsősorban segé­lyért kilincselt a nyugatné­met fővárosban. Ennek az árát hajlandó is volt megfizetni. A Német Szo­ciáldemokrata Párt forgató­könyve alapján a Portugál Szocialista Párt főtitkára he­ves kommunistaellenes pro­pagandát fejtett ki és hűségé­ről biztosította vendéglátóit. Az SPD hétfőn este Maj- na-Frankfurtban gyűlést hí­vott egybe Soares tiszteletére. Willy Brandt, a párt elnöke a portugáliai ellenforradalmi veszélyre hívta fel a figyel­met. Az ezt követő sajtókonfe­rencián Brandt közölte, hogy levelet kapott — Harold Wil- sonhoz hasonlóan — Cunhal- tól, a Portugál Kommunista Párt főtitkárától. Cunhal fel­ajánlotta, hogy pártja kész küldöttséget meneszteni Bonn- ba és Londonba, hogy ismer­tesse a portugál belső helyzet­re vonatkozó álláspontját. Brandt az ajánlatot elhárí­totta. Az EGK a jelek szerint kész haladéktalanul megindítani Portugália gazdasági támoga­EDWARD GIEREK, a LEMP Központi Bizottsága el­ső titkára kedden fogadta Iván Jakubovszkij marsallt, a Varsói Szerződés tagországai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát, aki Lengyel- országban tartózkodik. A SZOVJETUNIÓBÓL ked­den Föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz-sorozat 760, műholdját. A NATO brüsszeli főhadi­szállásán folyó tárgyalásokon, amelyeken a katonai szerve­zetből való görög kivonulás gyakorlati kérdéseit vitatják meg, az Egyesült Államok és a közös piaci országok nyo­mást gyakorolnak Görögor­szágra. GÖRÖGORSZÁG hivatalo­san kérni fogja, hogy Joseph Luns NATO-főtitkárt ment­sék fel tisztségéből. A CIPRUSI törökök kiki­áltják északon független ál­lamukat, ha Makariosz nem hajlandó tárgyalni velük a sziget jövőjéről — jelentette ki kedden a török televízió­ban Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője. A LIBANONI KORMÁNY Rasid Karami miniszterelnök vezetésével megtartott ülésén megvitatta az országban ki­alakult feszült helyzet norma­lizálásával kapcsolatos intéz­kedéseket, és foglalkozott az tását, ha Lisszabonban a ki­lencek ' politikai feltételeinek megfelelő kormány alakul. Anglia bejelentette, hogy is­mét importvámokat vezetett be egyes portugál textilcik­kekre. Mindez súlyos csapást jelent Portugália külkereske­delmére, mivel Anglia az első helyen áll a Közös Piac or­szágai közül a portugál textí­liák importjában. A Közös Piac más országai, amelyek korábban csökkentett importvámokat vetettek ki a portugál textíliákra, most is­mét teljes vámtarifát vezet­tek be. Londonban rámutatr nak, hogy ezek a lépések a Portugáliára gyakorolt gazda­sági nyomás fokozását jelen­tik üzemanyaghiány problémájá­val. IZRAEL kedden újabb ter­rorakciót követett el Libanon ellen. Az izraeli tüzérség több dél-libanoni falut tűz alá vett, súlyos károkat okozva a lakó­házakban és mezőgazdasági kultúrákban. HAROLD WILSON, Nagy- Britannia miniszterelnöke hi­vatalos látogatásra Buka­restbe érkezett. AZ EGYIPTOMI ARAB KÖZTÁRSASÁG madridi nagykövetsége elleni táma­dást végrehajtó palesztin cso­port négy tagja kedden dél­előtt Algírban sajtóértekez­letet tartott. A csoport szó­vivője kijelentette: kezdettől fogva tudták, hogy Egyiptom nem fog engedni követelé­süknek, mégis sikeresnek te­kintik akciójukat, mert cél­ját elérte azzal, hogy a vi­lágközvélemény figyelmét fel­hívta az egyiptomi—izraeli megállapodás veszélyeire. EGYIPTOM azzal a felhí­vással fordult a különböző nemzetközi cégekhez, hogy tegyenek ajánlatot Anvar Szadatról elnevezendő vá­ros építésére. Az új várost Kairótól északra, mintegy 38 mérföldnyire létesítenék, Alexandria közelében, egy­millió lakos számára. Az épít­kezésekét a tervek szerint 1977 elején kezdenék meg. (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Molnár Béla. az Euró­pai Biztonság és Együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bizott­sága elnökségének tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt a na­pirendi téma előadója. Hang­súlyozta, hogy a közvéle­mény — itthon és határain­kon túl egyaránt — a nemzet­közi politikai élet legjelentő­sebb eseményének minősíti a Helsinkiben befejezett európai biztonsági és együttműködési értekezletet. Szólt arról is, hogy a hel­sinki tanácskozás megtartásá­ban, a záróokmány elfogadá­sában meghatározó szerepe volt a támogató közvélemény­nek. A helsinki sikerhez is forrás volt, az elhatározások gyakorlati érvényesítéséhez is nagy erő a közvélemény, minden társadalmi mozgalom és szervezet: a kommunista mozgalom elsősorban, nemkü­lönben a szervezett dolgozók tömege, a fiatalok, a nők moz­galma, a tudósok, a művé­szek, az újságírók közre­működése, a nemzetközi és valamennyi nemzeti béke­mozgalom. Nem egy mű befejezését, sokkal inkább megvalósításá­nak kezdetét jelenti Helsinki — hangsúlyozta a szónok, és hozzátette: sokat ígérő kez­dete a békés egymás mellett élés mind teljesebb érvénye­sülésének, az enyhülés elmé­lyítésének és visszafordítha­tatlanná tételének, a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok közötti, kölcsönösen előnyös és sokoldalú kapcso­latok kibontakozásának. Ami az itthoni munkát il­leti — mondta — tovább nö­vekszik a konferencia utáni időszakban a társadalmi moz­galom, közvéleményünk fele­lőssége, és növekednek fel­adatai is. Tevékenységünk szi­lárd alapra támaszkodik: arra az összhangra, amely egység­be vonja az MSZMP, a kor­mány és a közvélemény állás- foglalását mind a bel-, mind a külpolitiká kérdéseiben. I PethS Tibor, az Országos Bé­ketanács elnökhelyettese a ta­nácskozáson szóbeli kiegészí­tést fűzött ahhoz az előzetesen közreadott munkatervhez, amely az OBT, valamint az európai biztonság és együttmű­ködés magyar nemzeti bizott­sága feladatait tartalmazza a helsinki konferencia utáni idő­szakban. A véleménycserében felszó­9 1a.lt: Gyovai Gyula, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, dr. j Berecz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának vezetője, Somsák Já- nosné, a miskolci Lenin Kohá­szati Müvek szocialista brigád- < vezetője, Tóth Zoltán, a Buda- ' pesti Műszaki Egyetem KISZ- bizottságának titkára, dr. Var- konyi Imre prépost kanonok, Berend T. Iván, a Marx Ká­roly Közgazdasági Tudomány­5 egyetem rektora, Horváth Laszlóné, a Budapesti Egyesült' Villamos Gépgyár tekercselő szalagvezetője, Cseres Tibor l Kossuth-díjas író, Tóth Gyulá­I né zenepedagógus, dr. Számos- közi István református püspök, Darvasi István, az OBT alel- nöke, Balogh Lajos művelődé- siház-igazgató és Borbély Gá­bor, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkára. A vita után elfogadták a be­terjesztett munkatervet, és a tanácskozás résztvevői állás- foglalást tettek közzé, amely hangsúlyozza: — Hazánk, a Magyar Nép- köztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvi szilárdsággal, következetesség­gel és türelemmel munkálko­dott az európai biztonsági és együttműködési konferencia létrehozásáért és sikeréért. Meggyőződésünk, hogy a bé­kés egymás mellett élés poli­tikájának elfogadása és érvé­nyesítése minden nép érdeke. Ezért igényeltük kezdettől fog­va a népek tudatos és cselek­vő részvételét a helsinki kon­ferencia előkészítésében. Föld­részünk békeszerető erői nagy­hatású megmozdulásokon, nemzetközi fórumokon, két- és többoldalú eszmecseréken küzdöttek az európai béke és biztonság ügyéért. — Az enyhülés ellenfelei nem tették le a fegyvert: to­vábbra is fellépnek a népek érdekei és a társadalmi hala­dás ügye ellen. Változatlanul az a céljuk, hogy bizalmatlan­ságot szítsanak a népek között. Az augusztusban aláírt meg­állapodások szellemével ellen­tétben, az államok szuvereni­tásának nemzetközileg elfoga­dott normáit megsértve, kihí­vóan beavatkoznak más or­szágok belügyeibe, igyekeznek megzavarni a népek antifa­siszta, harcát és a demokrati­kus átalakulásért folytatott küzdelmét. Mi, amikor visszautasítjuk ezt a tevékenységet, azt vall­juk, hogy a következő legfon­tosabb feladat a záróokmány­ban elfogadott elvek maradék­talan valóra váltása. Ebben a küzdelemben továbbra is szá­mítunk a békeszerető közvé­lemény erejére és részvételére. Gyurkó Géza: Öt és fél országon át 2. Miért nem énekel a gondolás? A Canale Grandén nem énekel a gondolás. A gon­dolás káromkodik. És itt, Velencében sem olyan dal­lamos az olasz nyelv, hogy a káromkodást össze lehessen téveszteni az „O Sole mió”-val. A gondolás különben azért káromkodik, mert a vaporetto, a lomha 2-es járat, amely cikcakk­ban jár-kel a tisztának alig­ha nevezhető kanális vizén, a jobb \ és bal oldalon egy­mást követő kikötői megál­lókhoz, három idegeset is kür­tői rá, aki pedig a nyolc fő­től megsüllyedt gondoláját most próbálja keresztbe for­dítani ezen a vízi utcán. A vaporetto kürtje sikong, a gondolás káromkodik, a ka­nális tengervize. fel-felcso- bog, az ég természetesen kék, és Velence most olyan a va­kító napsütésben, mint egy öregedő prostituált nappal. Most vagyok harmadszor a vizek és kövek nagy múltú városában. Most mormolom immáron harmadszor, maga­mat is gyüszködve, bámulva egy hídról az olajfoltos és banánhéjat libegtető vizet, hogy Velence igenis, a világ csodája. Hogy aki Velencét nem látta, nem látott sem­mit. Hogy Velence süllyedé­se és elsüllyedése az embe­riség kultúrájának tragédiája lenne. Tudom így van, mégis minden hiába. Beszélhetek én magamnak. Tíz- és százmil­liók loholnak Velencében, hogy ott galambot etessenek a Szent Márk téren, hogy ott bukjanak orra a bazilika ten­geráradástól hepehupássá vált mozaikpadlóján, hogy gondo­lára üljenek, hogy megcso­dálják Tizánót és a Sóhajok . hídját, hogy valami tengeri herkentyűt egyenek egy-egy mindig üres trattóriában, hogy megcsodálják a piacot, a vállszélességű utcákat, egy­szóval ezt az egész vízre épült, vízből élő, és majdan vízbe haló világot. És nekem nem tetszik. Nem, és nem. Nap­pal kibírhatatlan a számom­ra. Ügy érzem, mintha a ten­gervíz szétmosta, korhadó fa­lak, a süppedő, zöld hináros lépcsők mögött egy tegnap még csodálatosan szép nő arc­vonásai derengenének fel, mint sírkövön az egykor el­hunyt, mára megkopott fény­képe, ám ezeket a vonáso­kat már szétrágta, szinte csontig emésztette a kór. Este más. Este varázsos. A női arc vonalai magával- ragadóan kecsessé válnak. Dí­szei felfénylenek, hajának selymes szálai sötétnémán, a csillagokat visszatükröztetve fonják közre és körbe a vá­rost: a nappal csatornái ezek mind. Velencét este kell lát­ni, és nappal futógyorsaság­gal csak megnézni. Velence nem süllyed — mondják a tudások. Velence süllyed és menthe­tetlen — mondják a tudósok. És amíg a tudományos vita folyik, az egykori Aquilla megadóan tűri, hogyan har­colnak érte a tudósok, a po­litikusok, a száznyi rendű és rangú szakemberek, és ho­gyan nyüzsögnek meg-meg- rokkanó falai között a turis­ták. A keskeny kanálisok sötét mélyén azonban nem kevésbé sötét gondolatait fontolgatja a város, jövőjé­nek távlatait illetően. Pedig mind kevesebben laknak már itt. Sok tízezren, majd százezren persze még ma is. De Velence már két részből áll: a turisták váro­sából és a velenceiek új olasz városából, az ipari vá­ros Mestréből. Ám az idegen- forgalom itt, az évezredes városban az igazi, és a leg­főbb üzlet, és nemcsak még mindig, de a turistanyüzs­gés üzlet marad a jövőben is. Olyan üzlet, amely ha meg­menteni talán nem tudja Velencét, a távoli századok­ra is, de csendes haldoklá­sát megnyújtani feltétlenül képes lesz. Az üzlet egybe­esik a kultúra, az emberi társadalom belső értékrend­jének kívánalmaival: ez a vá­ros megérdemli, hogy agó­niája szép, hosszú és fájda­lommentes legyen. Mert a város egybehívja a világ fiait és leányait, hogy azok egymás mellett megcsodál­ják öregedő vonásait. sági alanyok vagyunk. Téte­lek a költségvetések egyen­legében. Az én magyar fo­rintom is ott szerepel az idei év majdani olasz gazdasági mérlegében éppen úgy, mint az amerikai dollár, az angol font, vagy a nyugatnémet márka. Mint bevétel. És ha a gondolás énekelne is, ahelyett, hogy ím öklét rázva káromkodik, én is a zsebemre csaphatnék, mint Arany kedves tanköltemé­nyének, a Fülemülének a bí­rója: „... nekem dalol.. Velence különben nem a velenceiek ügye, hanem az olasz idegenforgalom és az olasz költségvetés legszentebb ügye is. Amikor én itt el­gondolkodva bámulom a la­gúnákat, és ilyenféle ostoba dolgokon töprengek, s miköz­ben velem együtt és mellet­tem mint megfáradt röptű madarak oly sorban, támaszt­juk magyarok és franciák, angolok és amerikaiak, své­dek és csehek, a sok könyök­léstől fényesre kopott kőhíd- párkányokat, akkor mi itt — és Európa igen sok országá­ban a hasonló esetben másutt is — voltaképpen közgazda­Az a rögeszmém, hogy vol­taképpen mint költségvetési tétel utaztam öt és fél or­szágon át, csak első olvasás­ra tűnik erőltetettnek. Mint ahogyan az is igaz ugyan: semmi szégyen és kivetni való sincs abban, ha az idegen­forgalmi üzletág valóban jó üzlet, s ráadásul azt még tisztességesen is csinálják. És be kell vallanom, lrogy sem Velencében, sem a spanyol Callelában, sem az ausztriai Salzburgban, sem Franciaor­szágban, vagy éppen a csöpp­nyi Monacóban, semmi ki­fogásom sem lehetett e téren az üzleti korrektség ellen. Pontosan annyi mosolyt kaptam, amennyit fizettem. Lehet, hogy a gondolásnál?, azok ott nyolcán, nem fizet­tek a külön dalért? Biztos, hogy nem! A hangulatnak, a romanti­kának itt megszabott ára van ugyanis. (Követke2ik: Mozart és Hel­sinki szelleme.) csak Rövmat... 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom