Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

‘kMdfm 1975. SZEPTEMBER ,13.. SZOMBAT FÄJKUS2 Diego Garcia AZ AMERIKAI IMPERIA­LISTÁK, miután elvesztették délkelet-ázsiai pozíciójukat, a térség ellenőrzésére az Indiai- óceán „lakatlan” szigetén, Die­go Gardának modem katonai bázissá történő kiépítésére fo­kozott súlyt helyeznek. Ez hívta fel a figyelmet az elmúlt napokban e lakatlan szigetre ismételten, v hisz az Egyesült Államok nemrég megajánlotta a katonai bázis korszerűsítésének költségeit. AMIKOR ÉVEKKEL EZ­ELŐTT az Egyesült Államok birtokába került Diego Gar­cia, a lakatlan sziget — világ­szerte tiltakoztak a haladó erők a katonai bázis kiépítése ellen. AZ ELMÚLT NAPOKBAN azonban fény derült, hogy mi­képpen játszotta át Nagy-Bri- tannia e „lakatlan” szigetet az Amerikai Egyesült Államok­nak. Nagy-Britannia 1966-ban poláris rakétákat, illetve ra­kétaalkatrészeket vett az Egyesült Államoktól. Nyolc és fél millió dolláros árenged­ményt kapott annak fejében, hogy a Mauritiustól megvásá­rolt „lakatlan” szigetről kitele­pít mintegy ezer embert. A BONYOLULT ÜZLETI ALKU eredményeként Nagy- Britannia erőszakkal telepítet­te ki a sziget őslakosságát, hogy valóban lakatlan legyen. LONDONBAN ÉS WA­SHINGTONBAN az e héten kirobbant politikai botrány nyomán több törvényhozó kö­veteli, hogy derítsenek fényt a bázis kiépítésének körülmé­nyeire. Angol munkáspárti képviselők tiltakoznak, az USA-ban pedig a sziget kato- nai\ bázisai korszerűsítésé­nek megajánlást törvényterve­zetéhez szenátorok nyújtanak be módosítást, melyben ma­gyarázatot követeknek a Pen­tagontól: véleményük szerint annak idején a sziget megszer­zésekor félrevezették a tör­vényhozást. A BRIT KÜLÜGYMINISZ­TÉRIUM riadtan cáfol, de e cáfolat erősein sántít. Szerin­tük a kitelepítés Diego Gardá­ról, nem volt kényszer jellegű és nem őslakókat, hanem csu­pán a környező vidékek be­vándoroltjait, bérmunkásokat szállítottak el a későbbi bázis­ról. De a londoni Quardian csü­törtökön leleplezte: szemta­núk bizonyítják, hogy nemze­dékek óta a szigetein élt polgá­ri lakosokát evakuálták anél­kül, hogy új lakóhelyükön kártérítést adtak volna nekik. LÁTSZÓLAG CSUPÁN ezer ember kiebrudalásáról volt szó egy katonailag jelentős fó­kuszban fekvő indiai-óceáni szigetről. De miként az indiai Patriot című lap írja: „Ha ezer lakost üldöznek el hazá­jából, az erőszak akkor is erőszak és az imperialistáknak ez a cinikus lépése akkor is ellentétben áll az ENSZ embe­ri jogok deklarációjának vala­mennyi pontjával”. ^ AMIKOR DIEGO GARCIA őslakosainak erőszakos kitele­pítésére sor került, kilenc év­vel ezelőtt, nem keltett feltű­nést, de mindez jelenleg az Indokínát vesztett amerikai imperializmus erődítményé­nek további kiépítését célozza, s így joggal vált világpolitikai jelentőségűvé. Macs B. Tamás PÉNTEKEN LONDONBAN befejezte munkáját az Inter­parlamentáris Unió tanácsá­nak 117. ülésszaka. A PKP nem ellenezné Azevedo kormányalakítási kísérletét Oomes elnök és Azevedo kije­lölt miniszterelnök pénteken folytatta kormányalakítási tár­gyalásait. Tanácskoztak a Cunhal és a Soares vezette kommunista, illetve szocialista párti küldött­séggel és Antunes őrnaggyal, aki immár másodszor vett részt kö­zös megbeszélésen a PKP-vel és a PSZP-vel. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Lisszabon elővárosában ren­dezett munkásgyűlésen kije­lentette: a kommunista párt a jelenlegi viszonyok között nem vesz részt olyan kor­mányban, amely a klasszikus pártkoalíció elvére épül. A párt állást foglal egy olyan kormány megalakítása ellen is, amely nem képes szavatol­ni a dolgozók már elért for­radalmi vívmányait, neveze­tesen a földreformot és az ipar államosítását. A kommu­nistáknak azonban nincs el­lenvetése, ha egy olyan mi­niszterelnök, mint Pinherio de Azevedo tengernagy, a kommunista párt egyes tag­jait felkéri, hogy nem hivata­los, egyéni alapon más pár­tok tagjaival, akár a Demok­ratikus Néppárt tagjaival együtt is részt vegyenek a kormányban. A kommunista párt erőfe­szítéseinek eredményeképpen — hangsúlyozta Cunhal —az országban a jobboldali és a baloldali erők közötti határ­vonal távolról sem ott húzó­dik, ahol akkor húzódnék, ha a Portugál Kommunista Párt nem javasolta volna, hogy rendezzenek találkozót a fegy­veres erők mozgalmában tö­mörült különböző irányzato­kat képviselő 'katonák, a kom­munisták, a nemrégiben ala­kult Egységes Forradalmi Front pártjai és a szocialisták részvételével. Abban a pilla­natban — mutatott rá — fennált az álam csíny reális veszélye. Ennek a veszélynek a felismerése elősegítette a különböző politikai erők kap­csolataiban támadt bizonyos problémák megoldását. Ennek eredményeként csökkent a veszély. Rések délen Vészharangokat kongatott Washingtonban Jseph Luns, a NATO főtitkára. Bizonysá­gául annak, hogy az észak-at­lanti paktum háza táján te­mérdek a gond. Mindenekelőtt a déli szár­nyon. Nevezetesen a Földkö- zirtenger keleti medencéjében, ahol — úgymond — a hely­zet rosszabbodott. NATO- nyelvre lefordítva Luns azon kesergett, hogy Törökország még mindig nem kapja meg Amerikától a kért fegyvere­ket, mert a kongresszus nem áll egyelőre kötélnek az em­bargó feloldása ügyében. An­kara pedig egyre sürgetőbben lép fel, netán még arra a lé­pésre is elszánja magát — Luns szerint —, hogy felül­vizsgálja kapcsolatát az észak­atlanti paktummal. Hd^y Törökország miként válaszol' a fegyverszállítások huzamos felfüggesztésére, ne­héz eldönteni. Kétségtelen, hogy {nind a jelenlegi kor­mány, mind pedig Ecevit el­lenzékbe vonult pártja már többször kilátásba helyezte: végérvényesen meg kellene szabadulni az ország területén létesített amerikai támaszpon­toktól, ha cserébe nem érkez­nek Amerikából a fegyver- szállítmányok. Luns aggodalma félreérthe­tetlen és indokolt. Október 12-én ugyanis választásokat rendeznek Törökországban. Ha az amerikai kongresszus kitart álláspontja mellett, a NATO mellett korteskedő uralkodó pártok aligha szá­míthatnak voksaik gyarapítá­sára. Arról nem is szólva, hogy a katonai tömb délkele­ti szárnyán egy esetleges tö­rök távozás végzetes sebet ej­tene. Mindez persze nem válna az általános enyhülés folya­matának kárára, ellenkező­leg! Csakhogy Luns nem azért a NATO, főtitkára, hogy ne védelmezze sziklaszilárdan a paktum érdekeit. Közéjük tar­tozik az Is, hogy — mint a főtitkár fogalmazott, — óvin­tézkedéseket tegyenék a NA­TO tanácsában, távoltartva a számukra bizonytalan Lissza­bont a féltve őrzött titkoktól. Portugáliáról szólva alaposan leleplezte önmagát, illetve az általa képviselt Észak-Atlan­ti Szövetséget. Nem titkolt elégedettséggel állapította meg, hogy a lisszaboni hely­zet az öt-hat hónapihoz ké­pest a vártnál jobban alakul. Vagyis: Luns leplezetlenül örül annak, hogy az ország katonai vezetésében jobbrato- lódás következett be. Persze, ebben mások is követik pél­dáját. Furcsa módon például Pe­king is egy gyékényen árul a NATO-val. Legalábbis a por­tugál helyzet megítélésében. Az Üj Kína hírügynökség egyik kommentárja aggasztó­nak tartotta, hogy a NATO délnyugati szárnyán a portu­gáliai események kapcsán „rés” támadt. Ezek után talán nem is olyan nehéz kikövet­keztetni, miben jutott közös nevezőre Luns és a kínai ve­zetés ... VELENCE Formális egyetértés A közös piaci országok kül­ügyminisztereinek külpoliti­kai egyeztető értekezlete Ve­lencében formális egyetértés­sel ért véget pénteken. Ám a közös állásfoglalás látsza­ta mögött a legégetőbb kér­désekben a tagországok kö­zött mélyebbek az ellentétek, mint valaha. Valutáris kér­désekben, az energiaválság és a gazdasági válság kér­déseiben, sőt kereskedelmi kérdésekben is (lásd az újabb francia—olasz „borháborút”) a Közös Piac országait mély­séges ellentétek választják el egymástól. A közös állásfogla­lás látszatát csak úgy érhet­ték el, hogy rendkívül álta­lános megfogalmazásokat tar­talmazó közleményt tettek közzé. Az arab—izraeli meg­állapodással kapcsolatban a közös nyilatkozat csupán annyit hangoztat, hogy „to­vábbi lépéseket kell tenni úgy, hogy valamennyi arab országra kiterjedjen a megál­lapodás”. Az EGK-oirszágok Egyiptomnak gazdasági se­gélyt ígértek. A velencei tanácskozás má­sik napirenden szereplő idő­szerű nemzetközi kérdése a portugáliai helyzet volt. Az EGK 400 millió dolláros gaz­dasági segélyt helyezett kilá­tásba Portugáliának, ezt azon­ban bizonyos politikai felté­telekhez, az ún. „parlamenti demokrácia” irányába teendő lépésekhez kötötte, az új lisszaboni kormány megala­kítása körüli viták egyelőre „nem tették lehetővé, hogy visszavonjuk korábbi fenn­tartásainkat” — jelentették ki a külügyminiszterek. N AOY-BRITANNIA KOM­MUNISTA PÁRTJA pénteken vitairatot adott ki a gazdasági helyzetről, válaszul a kor­mányzat jövedelemelvonó po­litikájára. Lesz-e tv-közvetítés Montrealból ? Zátonyok a Szent Lőrinc-folyón Ez már nem sport... Látni vagy nem látni, ez most a kérdés, amikor Európa sportkedvelői, de talán mások Is a jövő évi montreali olim­pia felé tekintenek. A napokban Európa televíziós nézői fel­sóhajtottak, amikor hirt kaptak arról, hogy Londonban meg­egyezés történt, és ennek értelmében a kontinens is láthatja a nyári olimpia eseményeit. A hírek szerint Lord KJllamn, a NOB elnöke, a montreali polgármester és az európai radio­es tv-társaságok elnöke megegyeztek. A kanadaiak előbb 30 millió dollárt követeltek a közvetítésért, később ezt 18 millió dollárra csökkentették, az európai társaságok csak 9,3 millió dollárt óhajtottak fizetni. Az utolsó előtti' bír úgy hangzott, hogy 10 millió dollárban megegyeztek. Később ezt cáfoltak: a rendező bizottság spekulációi továbbra is kétségessé te­szik, láthatjuk-e az olimpiát a képernyőn? Jean Drapeau, montreali polgármester változatlanul biztató kijelentéseket tesz, de döntés még nincs. Véleményünk szerint, létrejön a megállapodás, inkább csak alkudozásokról van szó. Sokan felteszik a kérdést; I Államokkal való kapcsolat is. ha már Montreal megkapta az olimpiát, miért kicsinyes­kednek. Ez persze nem egy­szerű ügy; a rádiótársaságok nem tartoznak a kormány ha­tásköre alá. Kanadának kü­lönben is megvannak a maga problémái; az infláció orszá­gos viszonylatban 11 százalék fölé emelkedett. A munkanél­küliség aránya meghaladja/ a hét százalékot, ami 11 év óta a legmagasabb arány, a nem­zeti össztermék értéke csök­kent. Mindezt persze egy csepp sóval kell ízlelgetni, mert a kanadaiak életszínvo­nala még így is kétszer ma­gasabb, mint az angoloké; ők a korábbihoz képest elégedet­lenek. Ügy vélik, hogy kevés­sé használják ki ásványkin­cseiket. Ez igaz is, hiszen e földrésznyi ország a világ azon államai közé tartozik, amely rendelkezik mindazzal a tíz fontos ásványi kinccsel, amely a közgazdászok szerint elengedhetetlen egy modern gazdasági élet fenntartásához és virágzóvá tételéhez. Ezek­nek az erőforrásoknak egy ré­sze azonban még nincs feltár­va. Ugyanakkor Kanada nem vonhatta ki magát a ' tőkés gazdasági életben tapasztal­ható világjelenségekből. Problémákat jelent a nagy déli szomszéddal, az Egyesült Chile éjszakája (4.) A szolidaritás ereje Pinochet annak idején programnyilatkoza­tában felvirágzást, biztos holnapot, békét és nyugalmat ígért az ország népének. „Chile sivárabb és szegényebb, mint történelmében bármikor” — Írja a New York Times. San­tiago utcáin százával kéregetnek az éhező, rongyos gyerekek” — ismeri be a Le Monde. S idézhetnénk tucatszámra a nyugati lapok­ból, helyszíni tudósítók tollából. Nem kell ahhoz közgazdásznak lennünk, hogy megértsük: a termelés 30 százalékkal alacsonyabb, mint valaha. A munkanélkü­liek száma megközelíti a 800 ezret, vagyis a 22 százalékot. A múlt esztendőben az inflá­ció világcsúcsot ért el. Csupán az idén 16- szor-értékelték le a nemzeti pénzt, rt£ escu- dót. Soha ennyi éhező, szenvedő ember nem volt az országban, mint most. Hosszú időn át arról volt híres Chile, hogy megtartja a polgári demokrácia játékszabályait. Most fel­függesztették a szabadságjogokat. Törvé­nyen kívül helyeztek minden pártot. Szét­verték a. szakszervezeteket. A katonák fel­szólítás nélkül lőhetnek agyon embereket. Bírósági tárgyalások nélkül tarthatnak fogva ezreket. Elég valakire ráfogni, hogy kommu­nista, és másnap már valamelyik koncentrá­ciós táborban találja magát. A junta az államosított javak visszaadásá­ban, a magánipar fellendítésében látja a ki­vezető utat. Az év végéig 350 nagy gyár ke­rül vissza a volt tulajdonosok kezébe, s köz­ben a junta arra biztatja a külföldi társasá­gokat, hogy növeljék tőkebefektetéseiket. Ez eddig nem sok eredménnyel járt. Csupán a bánya- és- olajiparban érdeklődik néhány amerikai és brazil társaság Chile iránt. A tőkés csak biztos helyre szereti pénzét be­fektetni. S a ma Chiléje — washingtoni be­ismerés szerint is. •— a csőd szélén áll. Bármilyen furcsán hangzik is, ebben nem kis szerepe volt a nyugati országokban egyre erősödő szolidaritási akcióknak, ro- konszenvtüntetéseknek, amelyek arra kény­szerítették az illető kormányokat, hogy meg­szakítsák vagy mérsékeljék kapcsolataikat a„ fasiszta juntával. Mit tehetétt az ausztrál kormány, amikor a dokkmunkások nem voltak hajlandók berakodni a Chilébe irá­nyított árukat? Az angol kormány is kény­telen volt felmondani azt a megállapodást, hogy a chilei repülőgépipar fejlesztéséhez nyújt segítséget. A svéd és a mexikói kor­mány megszakította diplomáciai kapcsola­tát a chilei rezsimmel. Az újságírói munka Kubához köt. Ahhoz az országhoz, amely erejéhez mérten — a többi szocialista államhoz hasonlóan — a chilei nép iránti szolidaritás számtalan pél­dáját adta, a Népi Egység kormányzásának idején épp úgy, mint most. A börtönből sza­badult, a pribékek elől menekülő hazafiak leggyakrabban Kubába érkeznek először. Ott voltam, amikor Allende özvegye, Carlos Al- tamiránó, a Szocialista Párt főtitkára, Clo- domiro Almeyda, a Népi Egyséé volt kül­ügyminisztere, Allemde lányai, titkárnője, Luis Corvalán fia, mind-mind Havannában számoltak be először a borzalmakról, a chi­lei tragédia részleteiről. Hangsúlyozták: a világméretű szolidaritásnak köszönhetik ki- szabadulásukat. Santiago követségeire me­nekült ezrek csak úgy tudták elhagyni az or­szágot, hogy az illető kormányok — népük nyomására — kénytelenek voltak erélyesen közbelépni: a junta tartsa meg a nemzet­közi jogokat. Chilében lassan véget ér a tél, immár a második a tragédia óta. A tavaszt váró em­berek, a munkás- és parasztmilliók sorsuk jobbra fordulásában is reménykednek. S ez a remény tovább erősödik bennük, azzal, hogy az egyre szélesedő antifasiszta front megmutatja a kivezető utat. Á puccs utáni döbbent csendet a felismerés követte. A fel­ismerés, az első lépés az újabb akciókhoz. Igaz, a fegyver még a junta kezében. A koncentrációs táborokban ma még százakat kínoznak halálra. De a hős chilei nép hosszú, sötét éjszakája már nem tarthat sokáig. Király Ferenc (Vége) Még Nixon vezette be az im­portadót, amely az Egyesült Államoktól nagymértékben függő kanadai gazdaságot is sújtotta. Kanadában ugyanak­kor igyekeztek akadályozni az amerikai trösztök további tér-, jeszkedését. Ebből az időből származik Trudeau sokat idé­zett mondása: „Nehéz egy elefánttal egy ágyban aludni.” Hullámzó képet mutat tehá: a kanadai—amerikai viszony alakulása, időnként felmerül­nek az amerikai befektetések ellenőrzésének kérdései és a legidőszerűbb tétel, hogy Ka­nada folytasson önálló politi­kát az olajkérdésben. Tru­deau ezt a vonalat követve megállapodásokat készített elő' Japánnal, a Szovjetunióval és Kubával is kötött hitelszerző­dést. Az infláció ellen is igyekszik a kormány külön­böző akciókat folyamatosítani. Olyan szervezetet hoztak , lét­re, amely állandóan figyeli az árak és jövedelmek alakulá­sát. A megélhetési költségek tükrében igyekeznek lassítani az inflációt. Persze nem biz­tos, hogy a bizottság komoly eredményeket tud produkálni; más 4 megfigyelés és más a tényleges megoldás. Jövő nyáron a Szent Lő- rinc-folyó mellett fekvő Montrealba várják az olimpia résztvevőit, abba a városba, amelyet — szerény megítélé­sem alapján — ottjártamkor a világ egyik legszebb váro­sának találtam. Ügy mondják, hogy a Szent Lőrinc-folyó tel­ve van sel'lőkkel, zátonyokkal, ezért a hajózás rendkívüli ne­hézségekbe ütközik. Amerikai és kanadai együttműködéssel nagy költséggel már régebben jó hajóutat nyitottak benne, de azért még vannak záto­nyok. Ezek bizonyára kikerül­hetők és talán ezért is bízha­tunk, hogy a világ közvéle­ményének eleget téve mégis majd a tv képer- montreali olimpia szenzációs láthatjuk nyőjén a bizonyára nyeit. esemé­Sümeghi Endre Ciprusról Cipruson Az athéni katonai rádióadó jelentése szerint csütörtökön Nicosiában ülést tartott a ciprusi minisztertanács Ma- kariosz államfő elnökletével. Határozatot hoztak arról, hogy a kormány az ENSZ- közgyűlés elé terjeszti a cip­rusi kérdést. A szigeten élő két közösség képviselőinek New York-i tárgyalásai a negyedik for­duló után megszakadtak anél­kül, hogy folytatásukról dön­tés született volna. A nicosdai kormányülésről kiadott köz­lemény szerint azért terjesz­tik az ügyet a világszervezet közgyűlése elé, mert a két­oldalú tárgyalásokon „a cip­rusi török fél nem wolt haj­landó lényegi javaslatokat előterjeszteni a helyzet ren­dezésére ... annak ellenére, hogy erre Denktas, a közös­ség vezetője korábban köte­lezettséget vállalt”. IMPORTÁLT SZÁRAS TORNACIPŐK NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat cipőt árusító boltjaiban. Gyermektornacipő 91 Ft, Női tornacipő 109 Ft, Férfitornacipő 116 Ft fyfOlvti /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom