Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

A társadalmi összefogás sikere Évnyitó — átadással Ünnepélyes percek. Háttérben az épülő iskola. Mint lapunk más helyén hírül adjuk, tegnap a megye iskoláiban megtartották a tan­év nyitéünnepségeit. Tegnap délelőtt kilenc óra- kői’ részleges átadással egybe­kötött tanévnyitó ünnepség színhelye volt az Illés István úti általános iskola. Az ünnepség vendége volt Plutzer Miklós, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titkára, Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese, Bencsik Ernő városi úttörőelnök és dr. Bodó Lajosné nyugdíjas pedagógus. A Szózat hangjait követően Paál István igazgató ünnepi beszédében szólt az egy évvel ezelőtti — 1974. szeptember 4-i — alapkőletétel óta végbe­ment változásokról. Köszöne­tét mondott a Városgazdálko­dási Vállalat dolgozóinak, va­lamint a szülőknek és azoknak a vállalatoknak, amelyek tár­sadalmi munkájukkal segítet­ték a mihamarabbi átadást. A december 31-i végleges át­adás időpontjáig további segít­ségüket kérte. Az iskola ára 10 millió fo­rint. Egyetlen hely 60 ezer fo­rintba kerül benne. A városi tanács 600 ezer forintnyi be­rendezéssel, a szemléltető és oktatóeszközök valóságos tár­házával járult hozzá a fiatalok tanulásához. , Az ünnepség ezután a máso­dikos kisdobosok köszöntőjé­vel folytatódott. A , pajtások verses-énekes köszöntőt mond­tak. Ezt követően az iskola igaz­gatója és a volt tanítványok köszöntötték dr. Bodó Lajos­Baxcza Zsolt felvétele n-ét, aki ötven esztendővel ez­előtt szerezte meg tanítónői diplomáját, s ma az iskola pe­dagógusa. A rövid ünneplés után Plutzer Miklós mondott köszönetét az építőknek és se­gítőiknek az áldozatkész mun­káért. Beszédéből kiderült, hogy az Illést István utcai a megye ta­lán legolcsóbb iskolája. Okkal, mert a társadalmi munkaórák ezreinek segítségével épült. Az ünnepség az úttörők mű­sorával zájul-t. Ennek végén Tar Ibolya, az 1043-as Bartók Bála úttörőcsapat úttörőta­nács-titkára felolvasta a Ma­gyar Üttörők Országos Szövet­ségének díszparancsát, amely­ből a pajtások képet kaphat­tak a jövő tanévben rájuk vá­ró feladatokról. g Új falak között — Bmonyban Ünneplőbe öltözött kisdiá­kok, kék és piros nyakkendős pajtások siettek a domonyi utcán — szeptember elsején reggel — az évnyitóra. Sok szülő is kíséretül szegődött; talán nemcsak az üj tanév, hanem az új iskola tiszteleté­re is, amelyet a napokban avattak fel. Már fél kilenckor nagy volt a szaladgálás az új épület körül, amit bizonyára valamennyi tanuló már az át­adás napján megnézett. Hímzés és habos csipke — Tán csak nem tanítani jött? — fogadott felcsillanó szemmel a világos, otthonos irodában Balatoni Dániel, az iskola igazgatója. — Nagy szüKségünk lenne egy pedagógusházaspárra, szép laüást is tudunk adni — tette hozzá. Éppen az utolsó eliga­zítást tartotta a nevelőknek a nagy esemény előtt, majd még ennyit mondott: — Tizenhármán vagyunk a tantestületben, három pedagó­gus hiányzik. Büszkén vezetett végig a kétszintes, ragyogó tisztaságú hat tantermes épületen. — Az idén 230 tanulóval kezdjük az évet, harminc első­sünk van. Nem csupán az épü­letünk új, hanem az oktatási rendszerünk is. Nem lesz az idén kétműszakos tanítás, be­vezetjük a szaktantermes, ka­binetrendszerű oktatást — magyarázta az első teremben, melyre hat ablakon keresztül ömlött be a fény, átvilágítva a patyolatfehér függönyöket, melyeket habos csipke és do­monyi hímzés díszített. — A szülök csinálták. Na­gyon sokan segítettek társa- oalmi munkában. Az Ikladi Ipari Műszergyár pénzzel, a szocialista brigádok társadalmi munkával. Nekik köszönhető például a, fűtésünk és a világí­tásunk, ők tervezték mindezt. A munkák kerete több szocialis­ta szerződés volt, melyet egyes brigádok kötöttek úttórőrajok- kal. A 21-es építőipari válla­latnak is sokat köszönhetünk. Innen kaptunk két napra egy kőművesbrigádot: ennyi idő alatt elvégezték az épület tel­jes külső vakolását. Természe­tesen volt közöttük domonyi szülő is. A két napra való bért az építőipari vállalat fizette. A világoszöld linóleummal fedett osztályteremben nyers­színű faasztalkákkal egybe­épített ülőbútorok sorakoz­nak, zöld vaslábuk jól illik a padozat színéhez. Nemcsak az ablakokon vannak hímzett függönyök, néhány teremben már asztalra is került szülők által készített terítő. Minden vadonatúj — Berendezésünk is vado­natúj, 150 ezer forintba került. Kiss Károly tanácselnök meg­ígérte, hogy valamennyi tante­rembe beépített szekrények kerülnek majd — mondta az igazgató a fekete-fehér lapok- •kal kövezett szertárban. A két emelet között találkozunk Grósz Károlyné magyar—tör­ténelem szakos tanárral., örömmel újságolta, hogy már minden tankönyv elfogyott. Kezdődhet tehát az 1975—76- os tanév. A piros-fehér rámájú abla­kok alatt, a bejárat előtt kis teraszról köszöntötte az igaz­gató a szülőket és a gyerme­keket. — A mai nappal kezdjük meg itt a tanítást, az új isko­lában, új bútorok között. So­kan már mindent ismertek itt, hiszen a nagyobb gyerekek segítettek lerakodni a teher­autóról a padokat — kezdte Balatoni Dániel. Komolyan, ünnepélyesen hallgatták sza­vait a fényes lakkcipős, fej­kendős, sokszoknyás „.asszo­nyok, a szűk nadrágos, hosszú hajú fiatal mamák. Itt-ott fel­sírtak a karonülő apróságok, a kocsiban ringatott néhány hó­napos jövendő iskolások. — Üj iskolába új gyerekeket is várunk — mondta az igaz­gató. — Jobbakat, mint ami­lyenek a régi épületben vol­tak. Szeretnénk, ha ezt ugyan­úgy megőriznétek, vigyázná­tok, mint az otthonotokat. So­kan voltak itt közületek nyá­ron takarítani, szeretnénk, ha olyan lelkesek lennétek a rendtartásban, mint a rend­csinálásban voltatok — foly­tatta Balatoni Dániel. Egy idős, botra támaszkodó asszony állva hallgatja az év­nyitó beszédet, bár háta mö­gött ott áll üresen egy vado­natúj szék. A gyerekek nyug­talanok. Nézegetik egymás bi­zonyítványát, s alig várják már, hogy bemehessenek. Amikor elindul egy kis cso­port a kék ajtón keresztül, egy másik, még kinnrekedt csapat üdvrivalgással köszönti az első iskolába lépőket. Az első osztályosok a szü­lőkkel együtt az ének-rajzte­remben gyülekeznek. Míg nem kap elsős nevelőt az iskola, Huszárik Pálné pedagógus ve­zeti őket. Ez az osztály egyelő­re délutános lesz. — Mindenkit ismerek közü­letek, tudom a neveteket már kicsi korotok óta, így köny- nyebben fogunk együtt tanul­ni — mondta Huszárikné. A gyerekek már tudják a ren­det. Egy szemüveges kislány meg egy kisfiú az első padba ült. Nem nekik méretezettek a rajzasztalok, némelyiknek alig ér le a lába. Most még egyi­kükön sincs köpeny, minden­ki a legszebb ruháját vette fel. Egyik kislány vállát rózsaszín horgolt stóla takarja. Mikor délre harangoznak — Tudjátok, mikor jöttök holnap iskolába? Mikor délre harangoznak, megebédeltek, aztán kérjetek zsebkendőt, majd lassan elindulhattok. Há­romnegyed egynél ne gyertek el korábban otthonról. Az utolsó sorban igen csön­des, megilletődött kisfiú üldö­gél. — Kiss Pityunak hívnak — válaszol igen halkan. Édes­anyja. Kiss Sándorné segít ne­ki válaszolni. így megtudom, hogy még két lánytestvére van, egyik negyedik, másik hatodik osztályos. — Nem mindig ilyen félénk — mondja az édesanyja. — Amikor előkészítőbe járt, je­lentkezett, még verset is mon­dott. A domonyi utcán hazafelé tart a gyereksereg. Vidáman szaladnak az úton. Ki tudja, minek örülnek? Lehet, hogy az új iskolának, de lehet, hogy annák: szeptember else­jén még nem kellett felelni! örszigethy Erzsébet GYEI HÍRt^P.l<ÜI-ÖNKIAPÁgA jff II. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1975. SZEPTEMBER 2., KEDD S ' Azott a sarjúszéna Milyen lesz a Galga-parti ősz? Ritka alkalom az idén, hogy napsütéses* időben lé­pek be az iikiladi G'aiga- parti Termelőszövetkezet irodájába. Ecker János tsz- elnök első szavai is az időjárásra vonatkoznak. — Az elmúlt héten nem sokat tudtunk csinálni, pe­dig lett . volna mit. Kinn ázott a sarjúszéna, nagy tnennyiségű fucerna és a szalma is. — Milyen ütemben halad­nak a vetés előkészületei? — Nyolcszáz hektárnyi te­rületet kell felszántanunk, eddig a háromszáz hek­tár borsóföldön sikerült elvégeznünk ezt a mun­kát. Folyamatosan készítjük elő a vetőmagokat is, napi mun­kánk a rostálásuk. — Változik-e a vetésszerke­zet? — Néhány kevésbé fontos és hasznos növényt elha­gyunk, a többi között a mustárt, s valamivel több kenyérgabona- és takarmány- növényt vetünk. Ügy látom, jövőre is vállalni tudjuk a 60 hektárnyi cukorrépát. Ebből elég jó termés mu­tatkozik az idén. A tervek szerint október elsején kezd­jük a betakarítását. Az ikladi termelőszövetke­zet földjei az idén bősé­gesen kaptak esőt, ezért a tervezettnél kisebb átlagot értek el kenyérgabonából is. Az aratás -kezdetén jó volt a termiás, de később meg­dőlt a gabona, betakarítás­kor nagy volt a szemvesz­teség. A termény a hek- tolitersúlyábál is sokat veszí­tett. A magborsó és a zöld­borsó termesztése az idén jól sikerült. Magborsóból ugyan keveseb­bet takarítottak be a várt mennyiségnél, de jó volt az eladási ára, így nem érte a szövetkezetét veszteség. Az idei termésre általá­ban elmondható, hogy egyik Pécsiek, pápaiak, kanadaiak Múzeumlátogatók Aszódon Sokan gondolhatják, ’hogy Budapest közelsége miatt, ahol világhírű múzeumok és kép­csarnokok várják az érdeklő­dőket, a gödöllői járás múzeu­mai iránt kicsi az érdeklődés. Szerencsére ez nem így van, ezt többek között az aszódi Petőfi Múzeum vendégkönyve és látogatási statisztikája is bi­zonyítja. Tavaly ezerkétszáz látogató fordult meg a múzeumban. Várhatóan ebben az évben is lesz ennyi, hisz most követke­zik még az igazi szezon, a Mú­zeumi Hónap. A vaskos vendégkönyv tele­írt lapjait forgatva megtudjuk, hogy a leglelkesebb látogatók a diákok. A két aszódi és a kartali általános iskolák tanu­lóit, valamint a Fiúnevelő In­tézet növendékeit rendsze­resen elkísérik a múzeumba. De jártak itt az ikladiak, a do- monyiak, a galgamácsaiak és a taraiak is. A gödöllői Szabadság úti is­kola százharminchat tanulója kereste föl a Petőfi Múzeumot. Így rögzítették élményeiket: „Hálásan köszönjük az elénk táruló sok szépet és értéket. Tartalmas, hangulatos, kedves kis múzeum.” Több középisko­la diákja is megtekintette a szépen elrendezett kiállításo­kat. A monoriak, az. esztergo­miak, a pécsiek, pápaiak mel­lett azonban hiába keressük az aszódiak bejegyzéseit. Rendszeresen felkeresik a múzeumot a különféle irány­ból és helyről érkező TIT or­szágjáró csoportok is. Örven­detes jelenség az ipari és me­zőgazdasági üzemek szocialis­ta brigádjainak érdeklődése. Nemrégiben a Kelenföldi Tej­ipari Vállalat szocialista bri­gádjai, az ipari Műszergyár Váci Mihály szocialista bri­gádja, valamint a Galgamenti Termelőszövetkezet mellék­üzemágának dolgozói látogat­tak Aszódra. Az utóbbiak a tárlatvezetés után megígérték, hogy segítenek a múzeum néprajzi gyűjtőmunkájában. Sok egyéni látogató is gyö­nyörködik a népviseleti kiállí­tásban, szerez újabb ismerete­ket a Petőfiről szóló tablókról. Az egyik országjáró ezeket a sorokat írta az emlékkönyv­be: „Baranya megyéből jöt­tem, hogy Petőfi aszódi tartóz­kodásává! kapcsolatos emlé­keket, és a Galga-völgy nép- művészeti értékeit megnéz­zem. Érdemes volt!” A sok idegen nyelvű bejegy­zés a külföldi látogatók jelentős számát bizonyítja. Németek, csehek, szovjetek, finnek, ausztráliaiak, kana­daiak, mind-mind az elismerés hangján írtak. Befejezésül áll­janak itt annak a vendégnek emléksorai, aki Erdélyből ju­tott el Petőfi egykori iskolá­jába: „Dicséretes és példamu­tató dolog a hagyomány ápo­lása és Petőfi szeretete. Fe­lejthetetlen élményben volt részem.” A. I. területen elérték a kívánt ár­bevételt, ami pótolta egy másik növénynél mutatkozó veszteséget. Természetesen, hogy a nyereségtervük sike- rüit-e, ma meg nem álla­pítható meg. — Embert és gépet egya­ránt próbára tett az idei nyár — mondta Ecker Já­nos. — Még most is ve­szélyben vannak a takar­mánynövényeink, s igen ránk férne egy meleg, hosszú ősz. A takarmányféiék többségé­re kedvező volt az idő, csak most a betakarítás megy ne­hézkesen. Mint az ország nagy részén, Ikladon is szép hozamot mu­tat a kukorica, de végtére az idő határozza meg, hogy milyen lesz a tényleges ter­més. A háztáji földeken az Idén új terménnyel is kí­sérleteztek. Mintegy 20 hek­tárnyi területen vetettek maguborkát a tagok. A ter­mésre a Vetőmag termeltető Vállalat monori telepével kötöttek szerződést. Még korainak tűnik az idő a visszatekintésre, hi­szen javában tartanak az őszi munkák. Két DT—75-ös és két DT—54-es gép végzi az előkészítést. Ha szükséges lesz, be­segítenek az MTZ-trak- torok is, melyek ma még a szalma betakarításánál munkálkod­nak. A gazdaság beszerezte a szükséges vetőmagokat, s a négy Lajta-vetőgép a tervek szerint október húszadikára fejezi be a munkát. A táblák szélén halmokban vár a mű­trágya is. Ennek folyamatos „bedolgozása” a földbe is a napi munka része. Az őszi mélyszántást november 30- ig elvégzik. ö. E. KISZ- tanfolyam Tizenöt meg nyoic A KISZ Pest megyei bizott­sága szervezésében szeptember 8 és tizenharmadika között Sződligeten , megrendezendő vezetőképző iskolán a gödöllői járás 15, a város pedig 8 KISZ-vezetővel képviselteti magát. Az összesen 150 fiatal a megye kilenc járásából, hat városából és két vállalatától érkezik a hatnapos tanfolyam­ra. SPORT -I- SPORT + SPORT + SPORT Az utolsó edzésen — búcsúzás Szögesdpőf kapott A tizedik évfordulóra A könyv címe: Gödöllő A gödöllői városi tanács ér­dekes kiadvánnyal lepte meg a város lakóit és a Gödöllő múltja és jelene iránt érdek­lődő hazai olvasókat. Ötezer példányban, a Zrínyi Könyv­kiadó gondozásában — a vá­rossá alakulás közelgő tizedik évfordulója tiszteletére — lá­tott napvilágot a Gödöllő cí­mű kötet, amely megismertet a város földrajzával, történeté­vel egészen az őskortól 1966- ig, tájékoztat az oktatásról, művelődésről, kutatásról, Gö­döllő életéről, a várossá válás gondjairól. Külön fejezetek foglalkoznak a gödöllői hírlap- irodalom kezdetével, irodalmi „szereplésével”, hagyományai­val, a magyar művészettörté­netben betöltött szerepével. Baráti ölelésre, búcsúzko­dásra gyülekeztek az egyetem sporttelepén a GEAC sportis­kolásai. Az ifjúsági atlétacsa­pat tagjai versenyzőtársuktól, Molnár Mártától köszöntek el, aki hat esztendőn keresztül volt számtalan versenyen, fel­készülésen hű és biztos társa a gárdának. Munkájával, ered­ményeivel érdemelte ki azt a szeretetet, amellyel társai az utolsó edzésnapon is körülvet­ték. Molnár Márta ebbe'n az év­ben érettségizett, a Török Ig­nác Gimnáziumban, majd fel­vételt nyert a nyíregyházi Ta­nárképző Főiskolára, ahol orosz-testnevelés szakon foly­tatja tanulmányait. A gödöllői kislány károsunk színeiben, az országos bajnok­ság versenyein tavaly a 4X800- as váltófutásban’elért eredmé­nyével a harmadik helyezés­hez segítette csapatát. Érde­meket szerzett abban is, hogy Pest megye válogatottja az NB I-be jutott. A tanulás mellett örömmel vállalta az edzések­kel, felkészülésekkel és verse­nyekkel járó fáradalmakat. Minden téren példát mutatott. Társai virágokkal halmozták el, s búcsúztak el tőle. Kirch­hof er József edző egy pár sző- , gescipővel ajándékozta meg a klubjától megváló versenyzőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom