Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

1975. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP

VCiti.m

Illusztráció

Barnóth Zoltán

rajza

SIMÁI MIHÁLY:

Két vers

Szerelem

Szerelem gyönyörű síkság hegyoldal fenyvesek anyja források remegő fürtje kihunyó sugarak hamva

szerelem lehunyt hazugság ölelés két-testü egység a századon fakasztott hajnal a szádról szakasztott esték

A várandós

sápadtan csillagosodik s emelkedik mennyei kékkel duzzad dombozza titkait

vetekszik már a mindenséggel

halandó a hegy a horizont de végtelent rúg a Harmadik érzi az asszony s mosolyog

sápadtan csillagosodik.

Zápor után

Már nem esik. De a sűrű cserjésben még az út bajos. Minden levél gyémánttüzű fülönfüggőkkel ingadoz.

A bokrokon ahány a csöpp, annyi a szivárvány. Libeg, vakít — a völgyben gőzölög — még önmagáé a liget

Tízholdas ékszer kirakat.

Az ember, az állat s madár rombolja, ha érinti csak.

Nem járja más: a napsugár.

Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy csak a levél leng, nem az ág.

Mily szép volt, arra gondolok, a szűziség, az ifjúság.

FARAGÓ VILMOS:

Műelemzés

„CSAO” némi stflustörésnek látszik ugyan, de gondoljuk meg, mennyire hozzátartozik korunk modem ízléséhez az a groteszk játékosság, melyet mobilunkon a- „légy emberséges a közlekedésben” felirat, a monte-carlói kaszinó látképe, az aggteleki cseppkő-szálló címkéje, a Shell-cég emblémája, egy szerencsepatkó és egy szexbébi alulnézete képvisel — hogy csak néhányat említsek a külső díszítőelemek közül. Az a kutya pedig, amely a mobil hátulján üldögél, egyenesen telitalálat. Nemcsak azért, mert a suba és az árvalányhaj folklorisz- tikus szimbólumrendszeréhez tartozik (hiszen — mint egy tévéinterjúból megtudtam — már a honfoglaló magyar népnek is a kutya volt az egyetlen jóbarátja), hanem azért is, mert e kutya valami mának szóló üzenetet hordoz. Mozdulatában értékítélet van, emberi példázat. Ez egy pozitív kutya. Ez bólogat.

Ez pedig — hogy a mobilkutya bólogat — afféle zárópoén. Az elemzésnek tehát vége. Mobilunk történetéhez azonban még hozzátartozik, hogy emberünk végül elvitte a műgyűjtők szabadtéri klubjába, elcserélni egy olyan mobillal, amely szintén német kollektíva alkotása ugyan, de nincs rajta semmi keleties. A kollégák közül azonban egyetlenegy méltatta csak figyelemre. Nem lévén esztétikai műveltsége, mindössze annyit mondott:

— Apuskám, maga rossz helyen jár. A karácsonyfadísz-gyűjtők egy utcával >débb vannak.

KERESZTREJTVENY

ANDERSEN

Száz éve, 1875. augusztus 5-én u. 18.), Kovács Gyula (2740 Abony*

halt meg, Andersen, Hans Christian, a világhírű meseköltő és író.

VÍZSZINTES: 1. Ez a műve

1853-ben jelent meg, amely világszerte ismertté tette nevét. (Zárt betűk: S, R, N, E, K.) 13. Kertben dolgozik. 14. Emelőgép-kezelő. 15. Női név. IC. Rakodó egynemű betűi. 18. Nehézipari Központ. 19. Abbahagy. 20. Ten...» mezőgazdasági növény. 22. Kisebb elbeszélés. 24. Mással lián gzó, fon. 26. Külső fizikai forma, névelővel.

28. A világ egyik legrangosabb tudományos díja. 29. Lehel vezért így is nevezik. 30. Nagyon régi időszak. 32. ... mereg, vánszorog.

33. Fekete István népszerű könyve. 35. Tömeg. 37. Elkülönít. 38. Hangtalan jós. 40. Rorszívó. 41. Plakett. 43. Szintén nem. 44. Nevettető. 46. Vérrokon. 49. Becézett Ede. 50. Régi keleti ezüstpénz. 51. Látjátok ...» a Halotti Beszéd része. 53. A Visztula mellékfolyója. 54. Főütőér. 56. Olajnövény. 57. Paitak lesz belőle. 58. Régi népi hangszer, névelővel. 60. Nem csak én és ő. 61. Munkácsy Mihály egyik híres festménye; ...inas. 62. 155 római számmal. 64. Muskétás közepe. 65. Értékes tulajdonsága. 67. Vigad. 69. Felkiáltás.

FÜGGŐLEGES: 1. Agyagos és meszes részekből álló üledékes kőzet. 2. Az anyakönywezető is ez. 3. Félig édes. 4. Hím állat. 5. Szovjet-orosz író, realista módon ábrázolta a finn parasztok életében és tudatában végbement változásokat (Elmar). 6. Alaszka fő- f oly ója. 7. Mássalhangzó fon. 8. Város Dél-Lengyelországban. 9. Nem romlik. 10. Félsziget a SZU- ban. 11. ENL, 12. Kicsinyítő képző. 17. Mez, eredeti írással. 19. Lengés, függés. 21. Tanuló. 23.

lis, magánhangzó. 24. Finom sütemény. 25. önéletrajzát ebben művében írta meg. (Zárt betűk: M, E.) 27. Burkolatban levő.

29. Tolsztoj utóneve. 31. A végén harap. 33. Tapintat, gyöngédség.

34. Meséinek újabb gyüiteménve. (Zárt betűk: U, K, S, S, Z. K.)

36. A terített asztalon található.

37. Mixel. 39. Sonka. 42. RTF. 45. A magyarba beolvadt nép. 47. Fogyasztotta. 48. Ujjong, csapong. 50. A Pia ve mellékfolyója. 52.

picike. 54. A lakása, névelővel. 55. Hven ütés a pofon. 58. A sérülés. 59. Fasor, Ismert idegen szóval. 61. Aid betűi. 63. Fontos nversanvag. 66. Ra nárja. 67. MÉ. 68. Személyes névmás. BEKÜLDENDŐ:

Szolnoki u. 83.), Ligeti Gyuláné (2100 Gödöllő, Kobzi J. u. 8/b.), Szabó Józsefné (2370 Dabas, n., Bem u. 17.), Géczy Katalin (2114 Valkó, Erdészet).

GYERMEKRE JTVÍNY

1

X

5 '

4

5

b

a

9

<0

H

d

IS

*4

i4

1 b

If

IS

<9

20

ii

jí

is

14

Pajtások! Mai túránk célja a Baiaion-leividek, mely zömében megkövesedett fiatal vulkáni hegységekből áll. Néhány nagyon szép vidékre látogatunk el rejt-, vényünkben.

VÍZSZINTES :

1. Ez a madár tojásait Idegen fészea,De rakja, s ott költeti ki. b. Keseregve emleget. 9. Névelőit. 11. Monte Christo oörtöne volt ez a sziklavár. 10. Neves várrom a Tanuiiegy határában. Kisfaludy Sándor első regeje tárgyát ehhez a volt varhoz fűzi. 12. Fordított névelő. 13. Lehel vezér apja volt Anonymus szerint. 14. A méhek tanyaznak benne. 15. Verdi híres operája. 16. Fárad. 18. Főzni tanul a konyhában. 19. Csak félig keli? 20. ... -álló — tartós. 21. Testalkat. 23. Régi fegyver. 24. Magyar király volt (Sámuel), 104l-töl 1044-ig uralkodott.

FÜGGŐLEGES:

függőleges 25. és 34. számú sorok megfejtése.

BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: egy hét.

A JULIUS 20-1 SZAMUNKBAN MEGJELENT KERESZTREJTVÉNY HELYES MEGFEJTÉSE: (Vízszintes 4.:) A harcban nem szabad megállni, (függőleges 1.:) Szabad nép, szabad országban.

KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Gyetvai Edit (2133 Sződliget, Dr. Kemény J. u. 45/a.), dr. Csővári Ervin (2600 Vác, Űrhajós u. 3.), Kamarás Sándor (2146 Mogvoród, József A. u. 3.), Bogárdi Józsefné (2181 Iklad, Szabadság út II.), Zental Zoltán (2730 Albertlrsa, Pozsonyi út 38.), Urbán József (2735 Dánszentmiklós, Rákóczi F.

1. Angyal Sanyi névjele. 2. Badacsony legmagasabb pontján (438 m) áll ez a kilátó, ahonnan a Balaton-felvidék egyik legszebb körképe tárul elénk. 3. Hazánk vízszintes 1.* legkisebb és leggyorsabb sólyommadara. 4. Fővárosa: Ottawa. 5. ízletes húsú házi szárnyas. 7. A badacsonyi Kisfaludy-forrástól közelíthető meg ez a nagy bazaltkő. 8. Keszthelyről vezet a turistaút ehhez a várromhoz, mely a Várhegy csúcsán van. 10. Rövidebb közlemény az újságban. 15. Antinak, Tómnak is becézik. 17. Egy kilóban száz van. 18. Testi szenvedés. 19. 601 méter magas hegy, ahová Balatonfüredről juthatunk el, rajta tv-reléállomás működik. 22. A lakoma eleje és vége!

Pajtások! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését írjátok le egy levelezőlapra és augusztus 10- ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek az augusztusi jutalomsorsolásban.

á

ge képvisel, tulajdonképpen a weimari iskola gyerekbetegségei közé tartozik, s úgy ahogy van, elavult. Most a szecesszió a divatos, a formák szeszélyes artisztikuma.

A másik, hogy egy modem műalkotás nemcsak megkívánja, hanem provokálja is a műélvező aktivitását. A társszerzőséget. A továbbgondolást. A továbbalakítást.

Műgyűjtőnk tehát munkához látott.

Valljuk meg, első kísérlete még sutácska volt. Hiszen az, hogy mobilj álnak tetejét lilára festette, orrára és oldalára pedig fekete-fehér kockás csíkokat ragasztott, szándéka szerint teremtő mozdulat volt ugyan, de lényegében Vasarely-utánérzés, afféle fáradt tisztelgés az Opart kihunyó szelleme előtt. A műsuba viszont, belül alkalmazva, azt jellemezte, hogy műgyűjtőnk megérzett valamit a kor diadalmasan előretörő esztétikai ideáljából: a suba a bizonyosság, az idetartozás szimbóluma, a gyökerességé, mint a „látod édesanyám, mért hoztál a világra”, meg a tájnyelvi akcentus az irodalmi tanácskozásokon, vagy a Rózsa Sándor-filmben. Ugyanezt a ráérzést tanúsítja az a kaszatokmány formájú alumínium (magyar ezüst!) edényke, mely szellemes rugón mozog és árvalányhajat rezegtet a műgyűjtő és családja orra alá. A narancssárga alapon fekete betűkkel ránkköszönő

ságot, sőt vasámaponkint az egész család tudta a dolgát: felvonulhattak az üvegajtó elé, hogy összehasonlítsák az aznapi sorszámot avval, amit a papa tartogatott a kezében.

Nem is. kellett újabb öt év ahhoz, hogy a két szám tiszta rímként csendüljön össze. A papa hazahozta a Művet. Képzőművészeti alkotás volt a javából. Német művészkollektíva alkotása, de volt rajta valami keleties, neve pedig a magyar történelem zordon századait idézte műgyűjtőnk elé, ha behunyta a szemét, marcona gyalogkatonát — drabantot, vagy darabontot — látott állni, szálfaegyenesen, valamely végvár golyóütötte mellvédjén. Mint minden műalkotás, sokértelmű volt ez is: úgy idézte a múltat, hogy egyszersmind a jövőbe mutatott, a legmodernebb tér- plasztikai törekvéseket képviselve: tulajdonképpen mozgó szobor volt, vagy mobil, ahogy Herbert Read mondaná, s mert önerejéből mozgott, műgyűjtőnk — ki akkorra már otthonosan lapozgatta a szak- irodalmat — az automobilok családjába sorolta. Mondanom se kell, mekkora fantáziára volt ehhez szüksége.

Pedig valódi alkotó tevékenysége még csak ezután kezdődött. A szakirodalomból ugyanis két nagyon fontos dolgot tudott meg.

Az egyik, hogy az a csupasz funkcionalizmus, az a Neue Sachlichkeit, melyet gyűjteményének e büszkesé*

Vannak emberek, akiket egy véletlenül hozzájuk került alkotás tesz műgyűjtővé. Induktív emberek. A tárgy látványa ébreszti fel általánosító kedvüket. Az én emberem deduktív. Először a tárgy általános képzete rajzolódott a lelkére, valami fájó birtoklásvágy kíséretében, s már akkor eldöntötte, hogy műgyűjtő lesz. Azazhogy: először műre-gyűjtő.

Rendszerető ember lévén, mindenekelőtt kalóriatáblázatot szerzett be. Ezer kalória kell neki egy napra, ezt sütötte ki. A feleségének ki- lencszáz, a gyereknek öt, a nagymamának elég négy. Az egész család műre-gyűjtő lett. Nyáron könnyű gyümölcsételek, ősszel rántottleves, télen sülttök, tavasszal pattogatott kukorica, öt év múlva léphetett be a kiállítási szalon üvegajtaján, ekkor már szinte asztrál teste volt, de tudta: bármily alkalmas is arra, hogy a szépséget befogadja — pontosabban, hogy a szépség befogadja őt —, amikor a pultra teszi az összegyűjtött pénzt, csak egy sorszámot kap cserébe. Talán azért, hogy senki se tévessze össze a műgyűjtést a közönséges kereskedelemmel, melyre az „én adom a pénzt, te adod az árut” brutalitása jellemző, talán azért, hogy a műgyűjtőket önzetlenül Támogató Pat- rónus (rövidítése: ÖTP) megforgathassa kissé a pénzt, a maga hasznára ugyan, de valamiből a patrónusnak is élnie kell. A sorszám természetesen túlnőtt puszta jelenségvoltán, a várakozás határozottabb idődimenziót kapott általa, műgyűjtőnk pedig életcél értékű napi elfoglaltál indig is vonzottak azok i helyek, amerre apám mai megfordultam. Lehet an nak ötven éve. A Rám-szaka- dék közelében járhattam. Ma gam elé képzeltem az egymásnak boruló szirtfalakat Évezredek alatt vágta ketté ; völgyet a lezúduló víz, min valami éles borotva. Patakbar halad a turista, kőről kőn lép, mindig felfelé. Véletlenü se téved ide napfény.

Ott álltam a szakadék bejáratánál. Nem hittem a szememnek, amit megpillantottam. Megcsíptem a karom hogy álmodom-e?

Apám ült egyik sziklán keresztbe fektetve ölében £ tőrösbotja. Hátizsákját nekitámasztotta a kőpadnak, homlokára tolta a simléderes sapkát. Együtt bolyongtuk be a Pilist, a magyar Karavánká- kat, ahogy ő megtisztelte Nem hasonlított arra a félig- vak aggastyánra, ott a negyvenágyas kórteremben, ahol utoljára láttam. Frissen, kíváncsian tapadt rám a szembogara, mintha engem várt volna, hogy folytassunk egy abbahagyott beszélgetést.

Én voLtam öreg, csodálatosképp. erőlködve vonszoltam magam a csúszós kövek közt, hogy orra ne essek. Természetesnek tűnt ez a találkozás mégis, mintha tegnap váltunk volna el éppen.

ö szólított meg. Hangja férfiasán csengő volt, erőteljes.

— Kerülővel jutottam ide. De én sebesen járok. Bevárlak itt, gondoltam.

— Emlékszem — mondtam. A felfedező utak. Mindig is szeretted a nem járt ösvényeket.

Mintha vékony felhő mögül mosolyogna.

— Igen. Az ember letér a jelzett útról, hátha az több szépséget nyújthat. Nem egyszer megszidott érte anyád.

Bólintottam.

— Anya kényelmesebb volt, mint te, apám. A kitaposott, széles utat választotta.

Hirtelen lepte be arcát az árnyék.

— Ti sohasem értettétek egymást. Támadtad őt, Péter. Igazságtalan voltál.

— Minek magyarázgassam, apám. Te is tudod. Nem szerettem, ha pórázon vezetnek, mint a majmot. Produkciónak kellettem. Csöndes, jó gyerek, minta nevelés.

TV/J egmerítette a lapos bádog- 1 poharat. Az ajkát nedvesítette. Nem ivott.

— Voltak veled bizonyos elképzeléseink — hánvtorgatta a régi dolgokat —, csődöt mondtak, egytől egyig. Állást szereztem neked kétszer is. De belédbújt az ördög. Azt mondtad, nem kórmölsz hivatalban Megjátszottad a költőt. A fenegyereket. Mire jutottál, Péteri

Nem volt értelme, hogy kerteljek. Ö minüent tud.

— Nem sokra vittem, az biztos. Mégsem egészen rajtam múlott. Élhetetlen voltam. Fél- relökdöstek.

Megfenyegetett az ujjúval Játékosan. Mosolygott hozzá.

— Persze, hogy nem vagy hibás. Csak anyád, meg én. Vattában neveltünk. A ráme- nőnek, a szívósnak sikerül. Támasztékot kerestél mindig. Mi neveltünk ilyennek. Helyetted én kilincseltem. — Szünetet tartott, ivott — Hol vannak már a legénykori hősködések? Nem leszel beam tér. Majd te megmutatod ... Mit bizonyítottál? Lemaradtál mindenütt

Eles ráncok rágódtak az ajka köré. Végiggondolta mindezt többször. Nem is titkolta:

— Tudom, mit akarsz mondani. A kor, amelyben éltéi, a magadfajta meditálóknak nem kedvezett. Akik könyököltek, vagy tapostak, vitték valamire. Te nem ilyen voltál. — Maga elé bámult, töprengett. — Másutt keresem en a Bajt fiam...

Töri magát még most is értem. Bántják a lemaradásaim. Pedig pihenni kellene.

— Hol van a baj? Hátha még segíthetünk — fontolgattam.

Legyintett. Egész kis mozdulat volt. Fölemelte a kezét, visszaejtette. Nem akart megbántani.

— Elkéstél vele. öreg vagyok már. Elszalasztottad a kínálkozó alkalmat. Ha jelentéktelen sikered volt az írással, ujjongtál, mint a féleszű. „Ezzel fogok föltörni, meglássátok. Ezzel kiugrók még!” A gyári szirénák fújták a kezdést. Az autók köpték a mérges gázt. Te nem voltál sehol. Kiszállt az erőd. Gyenge legény vagy, Péter. Akár az elektromos játék. Hamar befuccsolsz. Valamit kifelejtettek a szerkezetből ... Hát ilyen vagy...

Mit is felelhettem? Tetőtől talpig ismert

— Igazad van, apám. Fantaszta vagyok, összetévesztem a valósággal, ami csak a képzeletemben létezik.

Megkeményedett az arca. De a szeme nyájas volt, talán szomorú kissé. Ahogyan eddig. Ha keserűség érte.

— Azért jöttünk ide — folytatta —, hogy megnézzük, hol vétettük el az utat akkor.

Mindenre emlékszem abból a nyárból.

— Igen, igen. Kerestük az „Urak asztalát”. Nem találtuk meg. Te nagyon beteg lettél. Megerőltetted a szíved ...

— A szívem. Az akarat megvolt bennem, hanem a szív. Ellenkezett, rakoncátlankodott. Induljunk, Péter.

— Kész vagyok, apám,- induljunk.

Inogta a tőrös-botot és leszö■*- kött a szikláról. Ahogy legénykorában, a Karavankák közt. Előre ment. ö ment elöl idáig is. Hirtelen tűnt el a látótérből. Eltakarták a vastag cserjék. Nem láttam azóta se.

HUNYADI ISTVÁN:

Képzelet játék a Rám-pataknál