Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

MONOR'VIDfQ P E S T MEG V E I H l R'L A P KÜ LÓN K'l A DA/A ■ XVII. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1975. AUGUSZTUS 29., PÉNTEK Tanácsülés Úriban Közérdekű bejelentések - intézkedések Felépül az óvoda is Űrbian, az e héten tartott tanácsülésen a legutóbbi ta­nácstagi beszámolókon el­hangzott közérdekű bejelenté­sek sorsóról tárgyaltak. — A lakosok nagy többsé­gükben a vízvezeték-hálózat mielőbbi megépítését kérték — kezdte beszámolóját Czövek István, a végrehajtó bizottság titkára, a napirendi pont elő­adója. — Nos, a vízvezeték-hálózat, a monori járásban harma­dikként, megelőzve a nagyközségeket, még a já­rási székhelyet is, fel­épült. Egyetlen olyan körzet sem akadt a 34 közül, amelyben járda- vagy útépítéssel, illet­ve felújítással ne foglalkoztak volna felszólalásaikban a vá­lasztópolgárok. A javításra szoruló járdákat, és utakat a tanács az egyik múlt évi vég' ra kell fordítani. A járdák építésének költségeit addig a többletbevételekből fedezik, de számítanak a lakosság tár­sadalmi segítségére is. Czövek István részletesen is felsorolta a tanácstagi körze­tekben elhangzott fontosabb lakossági kéréseket, és ismer­tette a végrehajtó bizottság azok teljesítésére hozott in­tézkedéseit. Több körzetben sürgették az új óvoda mielőbbi felépítését Kérésüket támogatva, a Pest megyei Tanács a jövő évre kétmillió 400 ezer forinttal máris hozzá­járult az új óvoda építé­séhez. A kivitelezést a gyömrői Tö- VÁL vállalta. A gyermekin­tézmény helyéül az úgyneve­zett Urak közét szemelték ki, i de végleges helyét csak a köz­rehajtó bizottsági határozat j igazgatási szemle után állapít- alapján, meghatározott sor- 1 ják meg. rendben, rendbe is teszi. Úriban, csakúgy, mint a járás többi községében, jelenleg a járdák és az utak építése okozza a köz­ség vezetőinek a legna­gyobb gondot, melyet az is súlyosbít, hogy 1979-ig a községfejlesztési ösz- szeget csaknem teljes egészé­ben a víztársulat támogiatásá­I Pár tanácstagi körzetben új ) utcai villanyégők felszerelését is kérték: az ÉMÁSZ még eb­ben az évben teljesíti a kéré­seket. Három kisgyűlésen a lako­sok sürgették: a tanács aka­dályozza meg a közterületek beszennyezését, és intézked­jék az árkok rendszeres kar­bantartásáról. Utón — útfélen Apróságok? o Monoron, a ruházati bolt előtti kis cukorkásbódé mel­lett ismerősömmel beszélge­tek. Egyszer csak áruval meg­rakott teherkocsi gázol a be­tonút menti tócsákba, s a szét­csapott szennyes víz mindket­tőnk nadrágját összefröcsköli. Méltatlankodunk. A gépkocsi megáll, és veze­tője bocsánatkérően tárja szét a kezét. Nem hibáztatjuk őt, de fa­nyar szájízzel gondolunk azok­ra, akik évektől fogva ígérik, hogy a csatorna miatt meg­bontott teret leöntik bitumen­nel. 0 Vecsésen H. J. így fakadt ki a minap: — Pestlőrinc egyik üzemé­ben dolgozom. Általában a reggel 6 és 7 óra között közle­kedő autóbuszokkal utazom haza. Tegnap, augusztus 22-én, csak a 7 órási, vecsési helyi járatot sikerült elérnem. A vezető, amikör jegyet kértem tőle, ugyanis a kocsin nincs kalauz, a nemrégiben felállí­tott pénztárbódé felé mutatott: „A jegyet ott kell megváltani.” „De hiszen az csak hét órakor nyit!” „Várja meg” — bökte oda, és a gázra lépve, elindult. — Képzelheti, mit kiáltot­tam utána!... Hát hogyan le­het valaki ennyire rosszindu­latú? Hiszen ha egy megálló­val odább szállók fel, minden további nélkül ad jegyet. 0 Monoron sokan panaszolták, hogy az utóbbi időben nem­csak a kenyérellátás akadozik, Hanem a péküzemben előállí­tott süteményeké is, a kifli és a zsömle kivételével. Hogy valóban így van-e, teg­nap kipróbáltam. Fél tízkor már egyik boltban, a sütőüzem saját üzletében sem kaptam pogácsát, édes süteményt. — Ezt a fát Üllőn vettem, a jelenlegi ÁFÉSZ elődjétől, az akkori földművesszövetkezet kis lerakatában, pándi meggy­ként, és cigánymeggy lett... Ezt nyári almaként, a monori piacon: téli arany parmen lett. Az egyik Vecsésen beszerzett, nyugatnémet óriás virágúnak mondott rózsából vadhajtás fakadt, a másik, amint kiderült, apró virágú futórózsa. A többit nem is említem — mondja az egyik Monoron dolgozó, Buda­pesten lakó ismerősöm. ★ Sorolhatnánk tovább is, de nem tesszük, mert ki nem tud hasonlókat? (k. gy.) Gyömrői hírek Az idén tovább javultak a gyömrői nagyközségi tanács dolgozóinak munkakörülmé­nyei: az év közben felosztás­ra került pénzmaradványból két szekrényt és egy írógép- kocsit vásároltak, felújították a villanyhálózatot és a tetőt is kijavították. ★ Százötvenezer forintba ke­rült az Erzsébet-telepi iskolá­ban a tetőszerkezet nyári szünidőben! javítása és a vil­lamos hálózat korszerűsítése. ★ Az első félévben 114 ezer forintot fordított a , községi tanács az állami lakóházak felújítására. MŰSOR MOZIK Manor: A bosszúállók újabb kalandjai. Pilis: A szórako­zott. Vecsés: Piedone, a zsa­ru. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gombán, 18-tól 21 óráig: az ifjúsági klub és barkács szak­kör foglalkozása. Gyomron, 18-tól: a fotó- és motoros­klub összejövetele. Péteriben, 17-től 19-ig az ifjúsági iro­dalmi színpad, 19-től 22-ig a színjátszó csoport próbája. A tanács a község egyes , területein elszórt vas- és egyéb hulladékot össze­szedte, és elszállította a kijelölt lerakodóhelyre. A továbbiak már a lakosságra tartoznak. A tanácstagok je­lentsék be, illetve akadályoz­zák meg újabb hulladék ki­hordását, de kísérjék figye­lemmel azt is, hogy a házak előtt levő vízelvezető árkokat rendben tartják-e, kitisztít- ják-e, füvét lekaszálják-e azok, akik a rendelet értelmé­ben arra kötelezettek. (—csgy—) Több óvodai hely, hosszabb vízhálózat A monori járásban a IV. öt­éves tervben 735 hellyel bő­vült az óvodák befogadóké­pessége, huszonöt kilométer Vízhálózat épült, s hat kilo­méteren a szennyvízcsatorna is elkészült. Felelősséggel, türelemmel Új iskolában kezdik a tanévet Köszönet a sokat segítő szülőknek A Nyáregyházi Községi Ta­nács végrehajtó bizottsiáiga legutóbbi ülésén a helybeli általános iskolások 1974/75-ös tanévbeli eredményeit és az új tanévvel kapcsolatos fel­adatait tárgyalta meg. Varga Mihály iskolaigazga­tó ismertette a járási hivatal művelődési osztályának ösz- szesítő jelentését, mely sze­rint a nyáregyházi tantestü­let az elmúlt tanévben okta­tó-nevelő feladatait nagy fe­lelősséggel, jó munkaszerve­zéssel, türelemmel és a ta­nulók iránti szeretettel telje­sítette. Ebben az évben nagy fi­gyelmet keli fordítani a szocialista erkölcsű em­ber formálására, arra, hogy a tanulókat a kö­zösségi életre felkészít­sék. Az iskola tanulói az el­múlt tanévben jó eredményt értek el. Tizennyolc veszé­lyeztetett és 19 hátrányos helyzetben élő közül csak egy bukott osztályismétlésre, a többi, ha szerény eredmény­nyel is, de felsőbb osztályba került. A bukások száma, az el­múlt évekhez viszonyítva, nagymértékben csökkent, ami elsősorban az egész évi lelkiismeretes oktató-nevelő munka eredménye, valamint annak, hogy a pótló foglal­kozásokra vonatkozó rendel­kezést már jóval a tanév be­fejezése előtt alkalmazták, s munkaértekezleten is megtár­gyalták, kik azok, akik foko­zottabb segítségre szorulnak, majd minden órán foglalkoz­tak a nevelők a gyengébb ta­nulókkal, hogy legalább az elégséges szintet elérjék. H. Kovács János tanácsel­nök hozzászólásában elmond­ta, a most kezdődő tanévben már biztatóbb a helyzet, mert hosszú tárgyalások és előké­szítés után, az alsó-nyáregy- házi iskola .múlt évben meg­kezdett bővítésének folytatá­sára ebben az évben további 140 ezer forintot fordítanak. Az új épület, mely fi­zika-kémia előkészítő te­remből, két tanteremből és egy 25x3 méteres zsi­bongóból áll, már tető alatt, sőt, a belső munkák közül is csak a festés, mázolás, par­kettázás befejezetlen, de minden remény megvan arra, hogy az építményt a következő hetekben át tudják adni rendeltetésének. A válaszadásiban az iskola igazgatója köszönetét mondott Magócsi Károlynak, a járási hivatal művelődési osztályve­zetőjének és H. Kovács Já­nosnak a segítségért, a szer­vező munkáért. Ugyancsak köszönetét fejezte ki annak a több mint száz szülőnek, akik áldozatkészen segítettek az alapozási, falazást és egyéb munkákban. Vitéz Imre Időtöltés — hasznosan Sikeres kiállítás Vecsésen, a Ferroelektrikai Szövetkezet fiataljai hobby- kiállítást rendeztek, amely a szabad idő hasznos eltöltéséről tanúskodott, s felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt meg­nyerte a tetszését. A jól ismert mesefigurák rajzokban és hí­mezve jelentek meg a kiállítá­son. A kiállított kézimunkák és műszaki tárgyak arról tanús­kodtak, hogy készítőik saját szórakoztatásukat is keresték azok elkészítésekor. Mihály Györgyi igen szép azsúros, hímzett garnitúrát állított ki, amellyel az első díjat nyerte el, de egy kristályvázát is ké­szített. Elismerést érdemelt Tóth István Vágtató bikája, melyet művészinek ítéltek. .jánföldi) JEGYZET Csak ígéret maradt A Nyáregyházát Monori-er- dővel, illetve a vasúttal össze­kötő autóbusz igen szűk he­lyen kénytelen megfordulni, balesetveszélyesen. Korábban ígéret hangzott el: rövidesen elkészül a tágasabb fordulóhely. De az ígéret be­váltatlan maradt. Az új busz­forduló helyét benőtték a bok­rok, pedig a forgalom várha­tóan tovább nő, ugyanis Nyár­egyházáról a szeptember else­jén kezdődő tanévben mint­egy harminc gyermek Monori- erdőre jár majd iskolába, ezért az eddigieknél is nagyobb szükség lenne az új forduló­helyre. Sz. A. Ésszel és a mesterség szeretetével A vasadi dinnyés — Gyerekkoromban úgy csaptuk be a dinnyést, hogy két gyereket a másik, távolab­bi oldalra küldtünk ... — Hogy odacsalják a diny- nyést, és amíg ő azokat zavar­ja, maguk elcsentek egyet... Ismerem, Ismerem — vág sza­vamba Kiss Antal, és jót ne­vet. — De, uraim — komolyo­dik el —, az jóval arrább volt! Hajaj, manapság a gye­rekek sem olyanok, mint ré­gen, mint mi, a legöregebbek, vagy maguk voltak annak idején. Jönnek, hogyne jönné­nek, a dinnyét manapság is szeretik, de nem lopják, ha­nem pénzt hoznak, és megve­szik. Kunyhóban, kutyával Kiss Antal földbe vert lábú padocskán ül a kunyhója előtt. Szivarozik. — Maguknak is szerencsé­jük van — szólal meg, de úgy, hogy a szivarját egy pil­lanatra sem veszi ki a szájá­ból. — Csak nem valami jó diny- nyét tett félre a számunkra? — tréfálkozik vele a társam. — Arra nincs szükség, mert nézze, mennyi lóg a szárán! — és karikát rajzol kezével maga körül —, hanem ha a puli elkapja a nadrágjukat, ne engem szidjanak. Megszeppenve nézünk szét, és csak akkor merünk meg­mozdulni, amikor meggyőző­dünk róla, híre-hamva sincs a kutyának. Tévedtünk, amikor úgy vél­tük, hogy hallgatag, magába zárkózott embert találunk itt, akit percek múlva lehet majd csak szóra bírni. Kiss Antal azok közé tartozik, akik szíve­sen beszélgetnek. — Nemcsak hallottam ró­luk, hanem ismertem is csá- nyi dinnyéseket. Mi tagadás, dolgoztam is velük, de azért én nem úgy csinálom, ahogy ők — és már sorolja is, hogy az ő módszere mennyiben tér el a csányiakétól. — Soha sem hittem a szüle­tett hozzáértőkben. Igaz, az ő esetükben apáról fiúra örök­lődik a mesterség, de nézzék, azért van az embernek esze, hogy gondolkodjék. No már most, ha az ész a mesterség szeretetével párosul, akkor ... De nézzék meg ezt a táblát. Ne én szónokoljak, hanem a dinnyéim beszéljenek helyet­tem — és korát meghazudtoló gyorsasággal ugrik fel, hogy végigkalauzoljon bennünket a dinnyeföldön. A sok dinnye között csak az tűnik fel, hogy mindegyik egyforma. Meg is említjük. — Nem találják ki, ugye, hogy miért? — néz ránk dú­san nőtt szemöldöke alól ha- miskodva, és kis szünet után kivágja: — Mert ez már az utolja. Lékeleflenül vásárolják Kiss Antal Vecsésen lakik, de Vasadon vállal évről évre dinnyeföldet. Elismerik a ter­melőszövetkezetekben is szak­értelmét, de hiába hívják, nem vállal sokat, mert, amint mondja, az ő, tudása és ereje „kis parcellához van méretez­ve”, tanácsot azonban szíve­sen ad a nagyüzemieknek is. A monori piacon annyira is­merik, hogy lékeletlenül vásá­rolják tőle a termést. — Egyszer már meg is mér­gesedtem. „Hát senki sem akarja megnézni az én diny- nyém belsejét?” kiáltottam az asszonyokra. „Majd otthon, Tóni bácsi” felelték. — Igazat adtam nekik, mert a jó dinnye még jobb, ha le­hűtik egy kicsit a pincében, és frissen vágva teszik az asz­talra. Nem túlzók, de a diny- nyéim márkásak, a maszek zöldségesek viszik el a zömét. Ide jönnek érte. A piacra már csak megszokásból járunk. Hiába no, a harminc év alatt, ugyanis ennyi éve járok a mo­nori piacra, nemcsak engem szerettek meg, hanem én is megszerettem a vevőimet.A törzsgárdatagokat —nevet jó hangosat. Azt is megtudjuk, hogy Ve­csésen, új házban lakik, hogy évente 40—60 ezer forint a tiszta jövedelme, hogy tavasz­tól őszig a határban lakik, hogy látástól vakulásig dolgo­zik együtt a feleségével, hogy a legtöbbet a nyulakkal és az őzekkel kell éjjelenként hada­koznia, és hogy a 75. évét Ist­ván király napján töltötte be. Amelyik reped? — Ne szerénykedjenek. Vagy lenéznek tán, hogy nem akar­ják megkóstolni a dinnyémet? — dohog, miután kihozott egy szép hamvas-szürkéset a kuny­hó végéből. — Biztosan jó lesz, mert re­ped — kiáltunk fel szinte egy­szerre. — No, no! — áll meg, és ké­sét a dinnyében hagyja. — A túl érett vagy a szárán meg­csavart dinnye is repedhet, pe­dig az egy sem jó. — Melyik a jó? — kérdez­zük, megint egyszerre. — Amelyik édes — nevet fel,'és már nyújtja is felénk a gyönyörű színű, mézédes ge­rezdet.-k A föld széléig kísér. Szomo­rúan rázza meg a kezünket. — Nem lesz utódom, a gye­rekeim nem vállalják ... Tet­szenek tudni, nem olyan ro­mantikus ám a kunyhó, ami­lyennek látszik vagy amilyen­nek sokan gondolják, mert do­hos és sötét is... Konyha, há­ló- és fürdőszoba, mind egy­ben, ez pedig manapság nem dukál, ugye? Kovács György Negyven vagon borsó A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori központja negyven vagon magbor­sót vásárol fel a környező termelőszövetkezetektől. A borsó nagy része már beérkezett, megkezdődött a válogatása. Hamarosan harminc mendei asszony is munkába áll: a borsó­válogatást novemberig be kell fejezni. Képünkön: a Rákosvölgye Tsz, mely tíz vagon bor­sóra szerződött, az utolsó szállítmányt is meghozta a telepre. Mutnéfalvy Adorján felvétele. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom