Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Iín5. AUGUSZTUS 28., CSÜTÖRTÖK Mer« VáMSjr W x/untm 7 Hol a lexikon ? Sok bosszúságot okozott számomra az Oj magyar taxikon első kötete. Az • idén megjelent sorozat minden egyes kötetét sikerült megvá­sárolnom, csak az elsőt — A —C-ig — nem. Hiába jártam Kecskeméten, Cegléden és Nagykőrösön is, mindenhol csak annyit közöltek: sajnos nincs. Nagyon kérem Önöket, se­gítsenek problémám megol­dásában, mert így nem teljes a hét kötetből álló sorozat. Vajon hol tudom megsze­rezni a hiányzó lexikont? Borzák Tibor Kocsér ★ örömmel válaszolunk most kőcser! olvasónk kérdésére, hiszen mások is érdeklődtek szerkesz-tőségünikben ebben az ügyben. Megtudtuk: a hiányzó lexikont a legkönnyebben az Állami Könyvterjesztő Vállalat részlet-könyvszolgálata segítsé­gével szerezhetik be. Címükre — 1364. Bp. Ff. 137. — levelező­lapon küldjék el a megrende­lést, s postafordultával az ér­dekelteknek vagy utánvéttel, vagy négyhavi részletfizetés mellett megküldik a lexikont. A megrendelőlapon azt is je­lezni kell, hogy ki melyik mód­szert választja­Rendbehozták a Béke teret, de... Korábban már beszámol­tunk arról, hogy' Budaörsön rendbehozták a Béke teret. A Hús- és Tejhasznú Szarvas- marhatenyésztő Termelőszö­vetkezeti Közös Vállalkozás vezetősége jelentős összeget (ordított erre a célra. Köszö­net érte. Ä parkosítás óta a terüle­tet a délelőtti és a késő dél­utáni órákban szívesen kere­sik fel gyermekes szülők, nyugdíjasok. Leülni azonban nem lehet, mert a padok földbeásott betonoszlopaira a deszkákat nem szerelték fel. Reméljük, hogy ez is rövide­sen megtörténik. Lénárt József Budaörs Ne legyen kocsma Cegléd és Monor között több vendéglő áll az ország­út mentén az éhes, szomjas utasok rendelkezésére. Mono­ri-erdőn az Autós-csárda már kicsinek bizonyul és ennek tehermentesítésére újabb vendéglőt nyitottak. Igaz, nem az országút mentén, ha­nem egy kicsit beljebb az er­dőben. A bisztró a Vadga­lamb nevet kapta. A berendezés ízléses, mo­dern, ételekből, hűsítő italok­ból egyaránt megfelelő; a vá­laszték. Azt hiszem sok! ven­dég nevében fogalmázom meg a kérést: ez a helyiség a jövőben se váljék kocsmá­Miért nem volt víz a tóalmásé strandon ? 1975. nyarán, június 4-től augusztus 27-ig üdültettem a tóalmósi SZOT gyermeküdülő­ben. Minden turnus alatt gon­doskodtunk a változatos prog­ramokról. A kedvelt progra­mok közöt szerepelt a fürdés a községi strandon, és a min­den turnus alatt úszóversenyt is rendeztünk. A községi tanács turnuson­ként kétszer bocsátja az üdülő gyerekek részére a strandot, egy szerdai és egy pénteki na­pon. A nyári idény alatt né­hányszor az esős, borús idő gátolt meg bennünket abban, hogy a strandra mehessen el mintegy 440 beutalt. Az utóbbi időben kétszer is megtörtént, hogy nem füröd- hettünk, nem engedtek be bennünket. Először július 30- án, másodszor augusztus 22- én. A tanács azzal indokolta, hogy a karbantartás és na­gyobb takarítás miatt nincs víz a medencében. Az első esetben a két kis medence vi­zét nem engedték le. Az Inté­zet orvosnője és egy fiatal ne­velő ment el a tanácsra, és ott azzal fogadták őket, hogy örüljenek, hogy a kismedencé- ben meghagyták a vizet. Augusztus 22-én, pénteken hasonló eset történt. A hőmér­séklet körülbelül 26—28 Cel­sius fok volt. A tanács elnöke az üdülő vezetőségének szóban megígérte, hogy fogadnak ben­nünket. Szerencsére a tábor vezetője kiment megtudni, mehetünk-e? Nagy meglepeté­sére a nagymedencében csak körülbelül 30—40 centiméteres víz volt. A csaknem 400 gyermek már indulásra készen állt, mikor megtudtuk, hogy nem mehetünk. A gyermekek csa­lódottan és letörve vették tu­domásul ezt a tényt. Nagy él­ményről, maradtak le. Elma­radt a strandolás és a már várt úszóverseny is. Jó lenne, ha 1976 nyarán a strand gazdája valóban bizto­sítaná a strand használatát a SZOT gyermeküdülő részére. Ezt véleményem szerint ru­galmasan meg lehetne oldani. Nemcsak szórakozásról, idő­töltésről van szó, hanem test­edzésről, a gyerekek egészsé­géről is. Ffigedi Imre- Nyírbogát vá, mindig maradjon olyan, amilyen most. Ezért a leg­többet a bisztró személyzete tehet. Koncz Tibor Cegléd Felszedték a járdát Dunakeszin, a Kossuth La­jos út elején a járdasziget középső részét már régen fel­szedték. Akkor az a hír jár­ta, hogy felöntik bitumennel. Sajnos, a mai napig sem tör­tént semmi. Aligha hinném, hogy nagy volumenű munká­ról lenne ez ’ esetben szó, s talán egy kis jóindulattal könnyen lehetne segíteni a probléma megoldásán. Nem­csak az itt lakók, hanem _ a naponta errejárók is várják már a megnyugtató megol­dást. Solymosi László Dunakeszi Csak a kijelölt helyre Budakeszin az Üttörő, Rá­kóczi, a Virágvölgy és Jókai Mór utcák mentén húzódó erdőszegélyen számos helyen engedély nélküli szemétlera­kó helyek keletkeztek. Nem­csak konyhai hulladékot rej­tenek a gondosan bekötözött műanyag zsákok, hanem épít­kezésről megmaradt törmelé­ket, vasakat, drótokat, le­mezeket is. Módot kellene ta­lálni arra, hogy ez a terület ne maradjon így a későb­biek során, mert fertőzés forrása is lehet. Tudomásom szerint a MÉH örömmel átveszi az értékes vas- és fémhulladékot, még fizet is érte. Helyes lenne az erdőszegélyt megtisztítani, például a környéken lakók segítségével. Talán a Pilisi Parkerdő Gazdaság is segít­ségükre tudna lenni. Azokat pedig, akik az erdőszegélyt szemétlerakó-helynek tekin­tik, meg kell büntetni. Padányi Lajos Budakeszi Festett út Tököl nagyközségben a Ráckeve és Szigetcsép felé ha­ladó 501-es számú műutat a minap fehér sávval tetették fel. Itt rendszerint nagy a forgalom, a tehergépkocsik is egymást érik, s a közlekedés biztonságosabbá tétele érde­kében került sor erre. ★ Nyugdíjasok a Duna-ágban A Pestvidéki Gépgyár nyug­díjas találkozót rendezett egykori dolgozói számára. A baráti hangulatú összejövetel után a régi dolgozókat a vál­lalat áporkai üdülőjébe vit­ték autóbuszokkal. A Duna- ágban kellemes órákat töltöt­tek el, s közben felelevenítet­ték az együtt töltött eszten­dők élményeit is. Az ilyen találkozók hozzá­járulnak ahhoz, hogy a nyu­galomba vonult, ma is köz- megbecsülésnek örvendő egy­kori dolgozók érezzék a gyár gondoskodását. A találkozó megszervezéséért pedig dicsé­ret illeti a Pestvidéki Gép­gyár párt- és gazdasági veze­tőit. Bundles Péter Tököl Szerkesztői üzenetek M. J., Nyáregyháza: Az OFO- TÉRT-nál érdeklődésünkre el­mondták: augusztus 18-án postára adták a szemüvegét. Szerkesztősé­günkbe augusztus 22-én érkezett levele, s így mire e sorokat ol­vassa, már minden bizonnyal ren­deződött az ügy. K. J.-né, Ceglédbercel: levelét megkaptuk, bejelentését tudomá­sul vettük. Bízunk abban, hogy az ön által választott módon, mi­nél előbb megnyugtatóan rendező­dik problémája. D. Gy.-mé, Gödöllő: Igyekszünk segíteni, éppen ezért rövidesen személyesen is felkeressük önt. B. I., Tóalmás: Tudósítását örömmel közöltük volna, de kés­ve érkezett szerkesztőségünkbe. Lapunk naponta jelenik meg, így írását — amely időponthoz kapcso­lódó esemény — sajnos nem tud­juk megjelentetni. Ennek ellené­re a jövőben várjuk írásait a helybeliek életéről, mindennap­jairól. Válasz cikkünkre Lapunk július 17-i számában a Postabontás rovatban „Sötét az utca" címmel közöltük Füstös Ferencné gyömrői ol­vasónk észrevételét, aki azt kifogásolta: a Bajcsy-Zsilinsz- ky út egy részén meglehetősen rossz a közvilágítás. Az írásra levélben választ kaptunk Molnár Józseftől, a Budapesti Elektromos Művek főosztályvezetőjétől, aki a kö­vetkezőiket hozta tudomásunk­ra: „Gyömrőn, a Bajcsy-Zsí- linszky utcában úgynevezett irányfény jellegű közvilágítás üzemel. Két-három oszlopon­ként van egy lámpakar 100 W-os izzóval. így előfordul­hat, hogy egy-két lámpakar meghibásodása hosszabb út­szakasz sötétedésével jár. A Bajcsy-Zsilinszky út 16-os és 32-es számú ház előtt azért nem égtek a ■ lámpák, mert a fent említett oszlopkar elrom­lott. A hibát megjavítottuk, a rossz lámpatesteket kicserél­tük. A korábban tett panasz- bejelentésre üllői kirendeltsé­günk kicserélte az izzót, ez azonban a lámpatest érintke­zési hibája folytán újból ha­mar kiégett. A hibás lámpa­karok cseréjét a kirendeltség elvégezte. Ezúton is köszönjük a köz­érdekű bejelentést. A gépkezelő kincsei Szecsői tejesgö/ödin, tajtékpipá val örömmel fogadtuk nagyká- tai tudósítónk, Kaposi István invitálását, amikor szerkesztő­ségünkben járva megemlítette: — Ha Tápiószecsőn járnak, feltétlenül keressék meg Papp Józsefet, Dózsa György úti la­kásában. Pincéjében megele­venedik egy darabnyi múlt, a Tápió-völgye csodálatos vidé­kének története. S mindez hosszan tartó, aprólékos gyűj­tőmunkájának eredménye. S valóban így igaz: értékes gyűjteményt „hozott össze” több mint két esztendő alatt Papp József, a Nagykunsági Erdőgazdaság tápiószecsői fű­résztelepének gépkezelője. Mi­ért, milyen meggondolásból tette mindezt, hogyan sikerült elképzelését valóra váltania? Még a nagyszülei használták A zömök, Izmos, középkorú férfi úgy mondja: a szülei is ragaszkodtak már a régi tár­gyakhoz, amit jussoltak — vagyis örököltek —, azt nehe­zen adták ki a kezük közül, így maradhadtak fenn olyan eszközök is, amelyeknek egy részét még nagyszülei hasz­nálták. S mivel négyen voltak testvérek, valamennyiükben megmaradt e tulajdonság. De sajnos, néha azt is tapasztalta: ha lebontanak valahol egy dü­ledező épületet, ott már java­részt elpusztul a tárgyi örök­ség is. Gyerekként ugyanezen a Dózsa György úti portán ne­velkedett, egy nádfedeles kunyhóban. A fiával 1966-ban kényelmes, összkomfortos csa­ládi házat építettek itt, s úgy gondolták, hogy a pincében jó helyre kerülnek majd a leg­különbözőbb, javarészt múlt századbeli tárgyak Éppen ezért Papp József minden szabad percét a gyűj­temény összeállítására, felku­tatására fordította. Ha lejárt a munkaideje a fűrésztelepen beült 403-as Moszkvicsába és sorra járta a Tápió-völgye fal- vait. Jól ismerték már Tápió- bicskén, Tápiószentmártonban, de ugyanígy Úriban, Sülysá­pon, Nagykátán, Kákán és Szentmártonkátán. Útjaira ve­le tartott fia is, aki a helybeli szövőüzem művezetője. Poros padlásokon, nedves pincékben, romos pajtákban kutatva, gyakran éjfélig utazva, több mint két esztendő alatt pipá­kat, köcsögöket, korsókat, bú­torokat vitt haza. Több helyen még örültek is, hogy végre si­került megszabadulniuk a sok feleslegesnek vélt kacattól, s szívesen fogadták őket. Az ér­téktelennek vélt lomok között így akadtak értékes cserép­edényekre, faragott órákra, múlt századbeli lámpatöredé­kekre. Pisztoly, kancsó, fabődön A gyűjtemény egyik féltve őrzött kincse a Rákóczi-sza- badságharcból származó, elöl­töltős kétcsövű pisztoly. Papp József számára azonban azok a legkedvesebb tárgyak, ame­lyekhez személyes élményei fűződnek. Cserépből készült tálból ették szülei a tejesgölö- dint: ez akikor mindennapos eledelnek számított, s úgy ké­szítették, hogy a kukoricalisz­tet összegyúrták, majd tejjel felforralták. A mézeskorsót az 1800-as évek közepén agyagból formálták, s „hasas” fazonja a Balkánról szárma­zott. Mindezek mellett féltve őr­zik a Mohács környéki pala- kancsókat, vagy a Galga vidé­kéről származó, kakastarély- hoz hasonló, csipkézett kifo­lyónyílású vizeskorsókat. A fából készült zsírosbödön ép­pen úgy a ritkaságok közé tar­tozik, mint a tápiószecsői ve- gyesárubolt első Goldenberg darálója. Legalább hatvan da­rab kézi festésű mintákkal dí­szített tányért őriz. Pipagyűj­teménye is egyedülálló: az elefántcsontból készült Úriból, a tajték Szócsőről, a cserép alapanyagú pedig Selmecről származik, s kézzel faragták valamennyit. Az idősebb tá- piószecsőiek jól tudják, hogy a múlt században ezen a vi­déken jelentős kendertermelés folyt. így hát Papp József csa­ládi örökségként, emlékeztető­ként vigyáz a komplett szövő­székükre — tartozékaival, a csirelővel, a motollával és a guzsallyal — amelyen egykor ponyvát, zsákot készítettek. Az unokáknak is tudni kell Szinte „romjaiban”, össze­töredezve, elhanyagolt állapot­ban találtaik rá arra a barokk stílusú bútorgarnitúrára, amely az 1899-es bécsi kiállí­táson első díjat nyert. Hosszú hónapokba telt, amíg helyreál­lították, megjavították. A lé­nyeg: most már visszanyerte régi szépségét, s olyan, mint a kiállítás idején. Az összegyűjtött tárgyakról már minden adat rendelkezés­re áll. Hosszú heteken, hóna­pokon át böngészte a lexiko­nokat. S ha valaki becsönget hozzá, az idegent örömmel ka­lauzolja végig kincsei között. Mert úgy véli: az unokáknak is tudniuk kell, hogy miből et­tek, milyen ruhákban jártak elődeik. Falus Gábor AMÍG A KÉSZLET TART! Száras gyermekcipők 30—40 Vos árengedménnyel KAPHATÓK A CIPŐT ÁRUSÍTÓ BOLTJAIBAN PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VALLALAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom