Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 201. szám
4 kÄMiw 1975. AUGUSZTUS 28., CSÜTÖRTÖK Mezőgazdaság a képzőművészetben Az utóbbi évtized mezőgazdaságának fejlődését és a letűnőben levő pusztai életformát ábrázoló művekből kiállítás nyílik ma a Mezőgazda- sági Múzeumban, ahol azok a képzőművészeti alkotások sorakoznál! fel, amelyeket a két évvel ezelőtt meghirdetett Mezőgazdaság a képzőművészetben pályázatra küldtek be alkotóik. A kiállítást augusztus 29-től szeptember 30-ig tekintheti meg a nagyközönség a Vajda- hunyad várban. A CÍME A rajzpá lyáza ta A Cl MBA, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség gyermekszervezete, a nők nemzetközi éve alkalmából gyermekraj zpályáza tot hirdet 6—14 éves gyermekek számára. A pályázat címe: Édesanyám. A pályázat cfcnén kívül tematikai vagy technikai megkötés nincs. Pályázni lehet bármilyen grafikai művel — akvarell, ceruzarajz, pasztell, kollázs, tollrajz stb. A művek mérete tetszőleges. (A pályamű hátoldalára fel kell tüntetni a pályázó nevét, életkorát, iskolájának, úttörőcsapatának nevét, címét, pontos lakáscímét, irányítószámmal.) A pályamű címoldalán írás nem szerepelhet. Beküldési határidő: 1975. október 1. Cím: CIMEA — 1389 Budapest, Pf. 147. A pályaművek a CIMEA tulajdonába kerülnek, a legjobb gyermekrajzokat a CIMEA értékes jutalomban részesíti. Rivalizálás helyett A második otthon Egy hónap óta csendes a zsámbéki művelődési ház. Hivatalosan ugyan nem tették ki a Nyári szünet táblát az épület ajtajára, hiszen itt kapott helyet a könyvtár és a megye- szerte ismert lámpamúzeum, de a művelődési ház művészeti együtteseinek, szakköreinek és ifjúsági klubjának munkája szünetel. Az ok: majd másfél esztendeje gyermekgondozási szabadságon van az intézmény népművelés-könyvtár szakos igazgatója, a helyettese pedig, Kelemen Pálné pedagógus, aki nyári szabadságát tölti. Katedrán 30 éve Odahaza, a lakásán találom meg. — Másfél hónapja született meg a második unokám. A fiaméknál voltam Tát községben, s őket segítettem át az első hetek nehezén. Kelemen Pálné harminchárom esztendeje tanító. Zsám- békra huszonhét éve költözött, azóta tanít itt az iskolában. Ezért is esett rá a község vezetőinek választása, amikor másfél esztendeje a művelődési ház igazgatónője szabadságra ment. Kelemen Pálné nemzedékeket nevelt fel Zsámbékon, jól ismeri az itt élő embereket, s azok is őt. Hogy jó volt a község veze- ' A Moszkvai Nagycirkusz jubileumi műsora Tarka plakátok, viliódzó fények csalogatják a Fővárosi Nagycirkuszba a tisztelt publikumot. Még a cirkuszt reklámozó neonbohóc is mintha ünnepélyesebben vigyorogna ... A jubileumhoz illően, parádés a műsor is. Az egyik állatidomámő azt mutatja be, mát tudnak a kutyái és kecskéi. A kutyák drótkötélen hintáznak és a kecskék egyike lábával üti a ritmust egy dobon. A műsorszám végén meglepetésként násztrojka gördül a porondra. Kecskék vontatják, kecske a bakon ülő kocsis és . az ifjú pár is. Garszevansvili, a zsonglőr egyensúlyozó is újat produkál: egykerekűjén ülve lépcsőzik és a legfelső lépcsőfokon még mindig a nyeregben ülve lángoló ugrókötelet ugrál át járművével. A két iMlasvili — a Szovjetunió érdemes művészei — egyedülálló drótkötélszámmal nyerik el a közönség ro- konszenvét: egyszerre forgó két drótkötélen állva zsonglőrködnek, egyensúlyoznak, spárgáznak és késhegyen kardot egyensúlyoznak. A hatást cs*ak fokozza a számvégén ibolyaszínű fényben úszó rivalda. A Zsulov ugrócsoport mű- sorszáma a hagyományos lenne, ha a szám végén az együttes vezetője, Nyikoláj Zsulov nem kacsázna be két jól megtermett gólyalábon a porondra. De megteszi. Sőt, fergeteges duplaszaltót is ugrik vele. Vastapsot kap, majd néhány méteres léptékkel távozik a színről. A bohócok — Kalamas és Mineralov — nem érik be a szokványos bohóckodással. Zsonglőrök, ugróakrobaták is egyben. A sok kacagtató mozdulat mögött rengeteg munka és gyakorlás lehet... A lágtornászok, a négy Nat- rosvili is többet tud. mint amiről a légtornász név árulkodik. .Gumiasztallal kombi nált' frapézrcrutatványuk sok új elemet tartalmaz. A mű- sorszám közben derül ki az is, hogy a 4 Natrosvili — öt. Tudniillik az egyik bohóc is fölmászik a trapézra, pattog a gumiasztalon, esik, ugrik, és persze nem véletlen, hogy közben a „fogóember” kezében marad piros bugyogója. A szünet után Margarita Nazarova szelíd kis cicáiban — 9 tigrisében — gyönyörködhet -a közönség. A „cicus- kák” egyike lóháton üget végig a porondon, A zsonglőrök egy körbe- forgó szerkezeten állva dobálnak egymásnak vagy 10— 15 buzogányt egyszerre. A programra az Annajevi dzsi- git lovascsoport vad vágtája, akrobatikusan ügyes mozgása teszi fel a koronát. A műsor valóban jubileumi. A finálé is az: a ritmusosan összecsapódó tenyerek tapsa közepette a magyar és szovjet lobogóval, a béke és barátság jelszavával búcsúzik az együttes a közönségtől. V. G. P. Építőipari Szövetkezet azonnal felvesz építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, üveges, nehézgépkezelő. könnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és i segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), kubikosokat, rakodókat és raktárkezelőket, továbbá Jelentkezni lehet: a Prosperitás Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. tőinek választása, azt mi sem bizonyítja jobban: nemcsak az addig meglevő művészeti együttesek, szakkörök működése volt zavartalan, de arra is tellett az erejéből, hogy tavaly októberben ifjúsági klubot alakítson, amelynek hatvan beiratkozott tagja van, zömében olyan fiatal, akiket maga is tanított vagy kapcsolatba került velük az iskolában. — Igény volt rá, ezért alakítottuk meg az ifjúsági klubot. Hamza Erzsébet vállalta a vezetését. Minden foglalkozáson legalább negyven-ötven fiatal vett részt. Az elmúlt hónapot leszámítva* élénk munka folyik a zsámbéki művelődési házban. Legsikeresebb együttesük a több mint öt esztendeje működő húsztagú Páva kör, amelyet már nemcsak a budai járásban, hanem az egész megyében jól ismernek sikeres szerepléseik eredményeként. Erősségük az ismeretterjesztés Amiben szintén az élen járnak: az ismeretterjesztés. Szeptembertől júniusig hatvanhárom alkalommal rendeztek ismeretterjesztő előadást. — A szeptemberben induló új ismeretterjesztő évadban legalább ugyanennyi előadást szeretnénk biztosítani — mondja Kelemen Pálné, aki még legalább másfél évig áll a művelődési ház élén. — Nemcsak azért, mert a zsámbéki emberek szeretik az önképzésnek ezt a formáját, hanem azért Is, hogy ezzel viszonozzuk azt az anyagi támogatást, amit a termelőszövetkezettől és az ÁFÉSZ-tól kapunk. A művelődési ház évi költségvetése százharminötezer forint. Ebből hatvannégyezer forintot kapnak a tanácstól állami támogatásként. A helyi üzemek és az ÁFÉSZ pedig összesen harmincezer forinttal toldja meg ezt az összeget. Így aztán már nem csupán a bérekre és egyéb rezsiköltségekre telik a kilencvennógyezer forintnyi támogatásból, hanem olyan, művelődéspolitikailag fontos rendezvények finanszírozására Is, amelyek nem hoznak bevételt a művelődési háznak, legfeljebb ráfizetést. Nagyobb kultúrális választék Zsámbék közös tanácsú község a szomszédos Tökkel. A két település határa ma már összeér. Tökön — ismert dolog — mintegy másfél esztendeje, az Egyetértés Termelő- szövetkezet jóvoltából, igen jól felszerelt, gazdag programú művelődési ház működik. Rivalizálás helyett azonban igen jó együttműködés alakult ki a két szomszédos intézmény között. Programjaikat kölcsönösen hirdetik. Ifjúsági klubjaik gyakran vendégeskednek egymásnál. A művészeti együttesek is. Mindez nagyobb kulturális választékot biztosít a két település lakóinak. S ez Igen jó dolog. Hiszen Zsámbékról Tökre, vagy fordítva, eljutni, ma már nem jelent gondot. E kölcsönösség kialakításában nagy része van Kelemen Pál- nénak, aki kezdeményezője volt e gyümölcsöző kapcsolat megteremtésének. P. P. Kiállításra készül Októberben megrendezendő kiállítására készül Jávor Piroska szentendrei festőművész. A budapesti Stúdió Galériában legújabb zománcképeivel fog bemutatkozni. ___________________________Gárdos Katalin felvétele A családi könyvek új sorozata Szakácskönyv ábécében címmel most került a boltokba a Közgazdasági és Jogi Kiadó Minerva családi könyvek induló sorozatának első kötete. A sorozattal — amint a szerkesztőségben elmondták — minden családot érdeklő közhasznú ismereteket kívánnak közreadni. Az első könyv szerzője Lévai Vera, aki a rádióban eddig főként külföldi ételek receptjeit ismertette. Szakácskönyvében most vegyíti a magyar és a külföldi konyha legízletesebb ételeinek leírásait. Receptjeiben sokak igényét tartja szem előtt: gyorsan elkészíthető, nem hizlaló ételeket gyűjt össze. Levesek, húsok, saláták, főzelékek, húsfélék, egytálételek, szendvicsek, sósfalatok szerepelnek — tíz fejezetben, ábécérendbe szedve. A család jogi kézikönyve lesz a sorozat következő kötete: a legfontosabb szabályait ismerteti majd azoknak a jogágaknak, amelyek a családok legtöbb tagját érintik. így: a polgári törvénykönyv, a családjogi törvény, a társadalom- biztosítási jogszabályok, a Munka Törvénykönyve legfontosabb paragrafusait, továbbá a leggyakrabban előforduló államigazgatási ügyeket, a közjegyzők munkáját, a szabálysértésekkel és a különféle hatósági bejelentésekkel kapcsolatos tudnivalókat. A későbbiekben varróiskola is megjelenik a sorozatban, és közreadják a gyakorló szülőknek hasznos pedagógiai tanácsokat tartalmazó A gyerekek másképpen olvasnak című kiadványt. A szerkesztőség azt tervezi, hogy a sorozatban megjelentetik majd a főváros kulturális kalauzát, a természetjárók könyvét, publikálnak egy-egy kötetet a háztartásszervezésről, a vendéglátásról, a kozmetikáról, a család ruhatáráról, a serdülőkorúak neveléséről, a szexuális élet kérdéseiről, a háztartások pénzügyi dolgairól és hasonló témákról. HETI FILMJEGYZET Kopjások Vogt Károly és Csákányi László á Kopjások egyik jelenetében A regény, Berkesi András és Kardos György könyve, nagy olvasói siker volt, több kiadást megért. Hogy miért lett népszerű? Nem nehéz rá válaszolni. A Kopjások szerencsésen vegyítette a krimi izgalmassá gát egy nagyszabású politikai szervezkedés komplikációival, jól adagolta a közelmúlt történelmének és a kitalált alakok, események arányát. Fordulatos volt, egyben a magyar fasizmus egy jellegzetes kinövésének bemutatására is vállalkozott, s arra intett: a néhol a kitalált krimit is felülmúlóan bűnügyivé váló történetben szereplők java része nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is rendkívül veszélyes volt, s utódaik azok lehetnek ma is. Hogy ebből a regínyből film készüljön, az szinte kézenfekvő volt. De hogy' végül is olyan felemás, szerkezetében és mondanivalójában is vitatható, tisztázatlan filmváltozata szülessen, mint amilyent Palásthy György írt és rendezett belőle, az nem volt kézenfekvő vagy törvényszerű. Miben hibáztatható a film? Szerkezetileg először is abban, hogy a nagy terjedelmű regényt megpróbálja belezsúfolni egy egyrészes film terjedelmébe. Méghozzá úgy, hogy lényegében mindent meg akar mutatni, ami a regényben található. Ez elkerülhetetlenül mozaikszerűvé teszi a filtnet; semmit sincs idő megfelelően előkészíteni, végigvezetni, kibontani, lézárni; sem a cselekmény szálait, sem a figurákat nem tudja Palásthy a szükséges logikával és plaszticitással elénk állítani. A vázlatosság aztán további szerkezeti hibákat szül. Mivel nagyjából minden egyforma fontosságúra nivelláló- dik, a filmben nincsenek igazán fontos pontok, dramaturgiai csúcsok. Egy ártatlan telefonos tiszthelyettes meg- öletése éppoly fontosságú lese, mint a munkásfigurák provo- kálása, kihallgatása; egy sikkasztó katonatiszt krakéler alakja éppen annyit nyom a film egészének mérlegén, mint a munkásmozgalmi alakok. A szerkezeti hibák aztán átcsapnak mondanivalóbeli tisztázatlanságokba. Végül is sem azt nem tudjuk meg pontosan, mi is volt ez a Kopjások mozgalma (pedig valóban létezett, s a magyar fasizmus rohamcsapata volt, államilag engedélyezett illegális szervezkedés abból a célból, hogy amit a Horthy-fasizmus politikája nyíltan nem mert vállalni, azt ók vigyék végbe — de mégsem a hivatalos keretek között), s azt sem tudjuk elhinni, hogy ennek a mozgalomnak az egyik vezetője olyan ember lett volna (mint a filmbeli Rajnay Ákos), aki a kezében összpontosuló hatalmat javarészt a szeretője megfigyelésére használta volna. Ez a Rajnay, ahogy a filmben elénk rajzolódik, ostoba, naiv és szoknyapecér ember, s ilyenek gyülekezetének tűnik az egész Kopjások bagázs is. Ez pedig súlyos tévedés, s nem vág egybe sem a regény eredeti megoldásaival, sem a valósággal. Mert az igaz, hogy egy politikai kriminek sem kell feltétlenül rendelkeznie egy történelemtudományi szaktanulmány precizitásával, de az alapvető tényeket — különösen, ha ilyen igénnyel készül — nem hagyhatja figyelmen kívül a műfaj szabályait sem. A Kopjások film- változata sajnos mind a két hibát elköveti: sem történelmileg nem hiteles, sem a maga műfaja szerint nem az. Mivel a film majdnem negyven év eseményeit kívánja átfogni úgy, hogy főbb szereplőinek sorsát végig figyelemmel kísérjük, rendkívüli feladatot ró azokra a színészekre, akik ezeket a figurákat játsszák. Közülük még leginkább Kálmán Györgyöt tudjuk elfogadni: Titusz atya alakjához hozzá tud öregedni. Bálint András Rajnay Ákosának azonban nem hisszük el öregkori énjét, még a maszikját se nagyon. Az pedig inkább mosolyt fakasztó ötlet, hogy el keli játszania a saját fiát is. Moór Mariann (Raj- nayné) az idős asszonyt imitáló maszk mögött is szép és fiatal nő marad, Bánsági Ildikó (Veronika, Rajnay szeretője) pedig ízig-vérig mai lány, nem a harmincas-negyvenes évekből való. A film számos helyen megváltoztatja, átírja, felcseréli a regény egyes mozzanatait. Ezek a változtatások önmagukban is elég jelentősek, de ettől még lehetne jó politikai krimi a Kopjások filmváltozata. Talán, ha a korábbi, sikeres Berkesi-megfilmesítés, a Sellő a pecsétgyűrűn nyomdokain indulnak el, s mernek kétrészes filmet készíteni a Kopjásokból, jobb mű született volna. A hosszú búcsú Hogy ennek a filmnek miért éppen ez a címe, az nem derül ki — de ez nem is lényeges. Mint ahogyan az sem lényeges, hogy hol játszódik a történet: Kaliforniában, Floridában. San Franciscóban vagy a világ bármely más pontján. Amolyan általános film ez, megtörténhetne bárhol a nyugati világban, s elkészíthetné bárki: angol, francia, amerikai, olasz vagy nyugatnémet rendező. Hogy az amerikai Robert Altman rendezte, Leigh Brackett forgató- könyvéből (melyet Raymond Chandler novellájából írt), az szinte véletlen vagy mellékes. Kizárólag a helyszíneket befolyásolja: nem angol, olasz vagy francia tájakat és városokat látunk, hanem amerikaiakat. Azaz egy valami azért nem mellékes: az eredeti novella. Chandler a krimi egyik mestere, számos könyvét ismerik a magyar olvasók is. Meglehetősen keserű hangvételű lélektani krimik ezek; Chandler nem vidám ember, a humora is csikorog, de a műfajt érti. Ez a novellája is jól megírt, izgalmas, tömör munka. A filmben viszont elnyúj- toitá, zilálttá, helyenként kifejezetten, unalmassá válik a mackós, kicsit rendetlen, kicsit bogaras magánnyomozó, Philip Marlowe, barátja, Lennox, s egy alkoholista író, Wade története. Az operatőr, a magyar származású Zsig- mond Vilmos viszont remekel; rendezőtől, sztoritól függetlenül kiválóan fotózza a filmet, s ami ötlet van benne, az is javarészt képi, tehát tőle származik. Takács István i <
