Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-27 / 200. szám
1975. AUGUSZTUS 27., SZERDA Egy termelőszövetkezet a monori járásból Százezrek — k Ha valaki azt a szót hallja vagy olvassa, hogy, közművelődés, elsősorban színházi előadásra, moziműsorra gondol, művelődési háziak szerteágazó tevékenysége jut az eszébe, iskolák, tanítási órák emlékei merülnek fel emlékezetében, de a legtöbben nem gondolnak, mondjuk egy termelőszövetkezetre. De ma már ott tartunk, hogy ezt a két, egymástól eléggé távol álló fogalmat — termelőszövetkezet és közművelődés — nyugodtan összekapcsolhatjuk, s megvizsgálhatjuk azt is, mire és ho- ' gyan használják fel a kulturális alap biztosította pénzösszeget, mit tesznek a tagok tanulásáért, művelődéséért. A tagságnak és a községnek A pilisi Aranykalász Termelőszövetkezetben Vízvári Sándor főkönyvelő-helyettes, és Bánszki Mihály, a közgazdasági osztály vezetője tájékoztat arról, hogy 1974-ben és az idei év első hat hónapjában miképpen áll a termelőszövetkezet „közművelődési mérlege” a számok tükrében. — 1974-ben 308 ezer forintot használtunk fel a kulturális alapból — hangzik a tájékoztatás. — Nagyon sokféle közművelődési feladat elvégzését segítettük. 26 ezer forintot fordítottunk oktatási kiadásokra, 16 ezer forintot adtunk a községi sportkörnek, 55 ezer forinttal járultunk hozzá a községi iskola- és könyvtárfejlesztéshez, valamint a község közművelődési programjának a megvalósításához, 49 ezer forintot tettek ki a különböző társadalmi ünnepek, megemlékezések, kultúrműsorok kiadásai, 12 ezer forintba került egy szakmai tanulmányút a Szovjetunióba. Művelődéspolitikai szempontból a legjelentősebb, és az egész tagságot átfogó kulturális megmozdulás 1974-ben az Aggteleki cseppkőbarlanghoz szervezett kétnapos kirándulásunk volt az Ismerd meg hazádat! mozgalom keretében. 376-an vették részt ezen az országjáró kiránduláson és 150 ezer forintba került. Végül azt is el kell mondani, hogy 142 ezer forint maradvány van, tehát ennyi pénzt nem használtunk fel 1974-ben. — Az idén már 104 ezer forintot adtunk társadalmi hozzájárulás címén a különböző társadalmi szerveknek és a tanácsnak, oktatási és sportcélokra 20 ezer forintot használtunk fel. A napokban vettünk 100 jegyet dolgozóinknak egy színházi előadásra, ősszel pedig a mezőgazdasági kiállítást fogjuk megnézni kollektíván Pesten. A programban budapesti városnézés, színház- és múzeumlátogatás is szerevei, s e jelentős megmozdulás anyagi fedezetét is a szövetkezet biztosítja. Mitől függ ? — Mitől függ a szövetkezetben a kulturális alap pénzösszegének a nagysága? — Elsősorban a termelő- munkából származó jövedelem, nyereség függvénye. De az összeg megtervezését, végső kialakulását még két tényező befolyásolja: a szövetkezeti tagok kulturális igénye és a vezetők művelődéspolitikai szemlélete. S az utóbbi időben ezzel a két tényezővel egyre többet számolunk. A községi pártszervezet a XI. pártkongresszus határozatainak a szellemében kiilöin intézkedési tervet állított össze a különböző művelődéspolitikai kérdések és feladatok megvalósítása érdekében. Többek közt azt a feladatot szabta meg a tanácsnak, mérje fel a község művelődési igényeit s az igények alapján beszélje meg a tennivalókat a helyi gazdasági szervekkel, köztük szövetkezetünkkel is. Ezen a területen is átgondoltabb, tervszerűbb lesz a munka, gondos tervek alapján valósulnak majd meg az V. ötéves terv időszakában azok a művelődéspolitikai elvek, amelyeket a pártkongresszus meghatározott. Ami a számok mögött van — A számok rideg tények, a a könyvelési karton nem tudja kimutatni azt a sokféle emberi tevékenységet, ami ezek mögött a számok mögött van. Ezért kell külön megemlíteni, hogy tavaly 15 termelőszövetkezeti tag végezte el az általános iskolát a téesz támogatásával, hogy színvonalas TIT-sorozatot hallgattak végig AUGUSZTUS 28.TOL SZEPTEMBER S-IG CEGLÉD, Szabadság 28—31: Szerelmi bűntény 1—3: A Nagy Medve fiai CEGLÉD, Kamara 23—31: Hegyen-völgyön (Cimborák I—II.) 1—3: Zabriskie Point* GÖDÖLLŐ 28—31: A négy muskétás újabb kalandjai 1—3: Fej nélküli lovas SZENTENDRE, Terem 28—3: Sivatagban, őserdőben 1—II. SZENTENDRE, Kert 28— 31: A rendőrség csak áll és néz 1—3: A repülőszázad ABONY 28: Vörös sivatag 29— 31: A Nagy Medve fiai Első előadáson: 1—3: Berlinből Jelentkezem i—n. I—3: Nagyvárosi fények BUDAÖRS 28— 31: Oklahoma olaja 1—3: A rendőrség csak áll és néz DABAS 29— 31: Tűzgömbök 1—3: Ml van. Doki? DUNAHARASZTI 28—29: Szüzek elrablása 30— 31: A fenevad 1—2: Kettős bűntény Hamburgban • Csak 16 éven felülieknek! DUNAKESZI, Vörös Csillag 28—29: O, maga rettenetes 30— 31: Utánam gazfickók 1— 3: Ludwig I—II.» ÉRD 28: Ion kapitány nyila 31— 1: A látogatók* 2— 4: Az utolsó parancs FÓT 28— 20: Gyilkosság másodkézből 30— 31: A szarvassá vált fiúk 1—2: Banditák alkonya GYÁL 28: A vizsgálat lezárult, felejtse el 29— 30: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni 31— 1: Szüzek elrablása KISTARCSA 28—29: Botrány a nyaralóban 30— 31: Csapda 1—2: Francia kapcsolat* NAGYKÁTA 28— 31: Olsen tervez, a banda végez 1—3: Régi falak PILISVOROSVÁR 29— 31: Ml van, Doki? 1—3: Hajdúk POMÁZ 28—29: Az lesz majd a nao 30— 31: Repülőszázad 1—2: Piedone, a zsaru RÁCKEVE 28—29: Csapda 30—31: Az utolsó para. 1—2: Az lesz majd a SZIGETSZENTMIKL6S 28—29: A repülőszázad 30—31: Az lesz majd a nap 1—2: A fenevad a rákos megbetegedésiekről, hogy új törvényeink — köztük a családjogi törvény — fontosságát és jelentőségét jogügyi szakember magyarázta el a tagoknak, s az idén pedig a brigádmozgalom is új fázisba lépett: tíz brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Ez pedig nagyon jelentős dolog, mert ezek az emberek elhatározták, hogy szocialista módon fognak élni, dolgozni és művelődni. Kiss György Mihály Kisplasztikái bicnnálé Szeptember 20-án — 29 ország 112 művészének 530 alkotásával — nyitja meg kapuját a Ili. nemzetközi kisplasztikái biennale. A Műcsarnok összes termeiben kiállítandó művészeti anyag a résztvevő művészek utóbbi öt évben készült alkotásai közül valók. A biennáló — amelyet ezúttal , harmadszor rendeznek meg — célja felsorakoztatni a kisméretű szobrászati alkotások különböző műfajú és stílusú törekvéseit. Prága a huszitizmus előtt Három külföldi kiállítás nyí. lik meg a Budapesti Történeti Múzeumban a következő hónapban. A szófiai népművészet a XIX. században című kiállítást — a Szófiai Történeti Múzeum rendezésében — szeptember 5—12-ig tekinthetik meg az érdeklődök. A Prágai Városi Múzeum szeptember 20-tól a huszitizmus előtti Prágát mutatja be. Szeptember 30-tól A. V. Kokorin, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája levelező tagjának több mint 100 alkotását láthatja a közönség. Felvétel a KISZ-együttesbe A KISZ Központi Művész- együttes felvételt hirdet központi és egyetemi énekkarába, tánckarába, rajkó zenekarába, kamarazenekarába, ifjúgárda fúvószenekarába, irodai, mi csoportjába, az úttörő ének- és tánckarába, irodalmi, énekes és hangszerszólista csoportjaiba. Jelentkezés az együttes székházában, Budapest VII., Bottenbiller utca 20. TANÁCSKOZÁS PÉCSETT Kiépült a nemzetiségi könyvtárak hálózata A nemzetiségi könyvtárosok első országos tanácskozása kezdődött meg kedden Pécsett. A kétnapos konferencia témája: a könyvek felhasználása a nemzetiségek anyanyelvének művelésében. Dr. Ur őse vies Daniló, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ tudományos főmunkatársa az anyanyelvi olvasási kultúra szerepéről tartott előadást. Kiemelte, hogy az utóbbi évek során — tetemes anyagi ráfordítással — kiépült hazánkban a nemzetiségi könyvtárak hálózata. Gerincét az úgynevezett bázis- könyvtárak alkotják, amelyek egy vagy több megye nemzetiségi településeit látják el irodalommal. Az ország 12 báziskönyvtárában és a hozzájuk tartozó községi könyvtárakban, valamint az iskolák könyvtáraiban ma már több mint százezer német, román, szerb-hor- vát, szlovén és szlovák nyelvű könyv található. Egy felmérés szerint az elmúlt évben 45—50 ezer kötetet kölcsönöztek, ami arra vall, hogy a nemzetiségi olvasók igénylik az anyanyelvükön írott könyveket. Az iskoláknak és a könyvtáraknak szorosan együtt kell működniük a nemzetiségi könyvkultúra fejlesztésében. A nemzetiségi könyvtárosok kedden tanulmányozták a Pécsett működő német nyelvű báziskönyvtár munkáját Alkotó ifjúság Az Építők Szakszervezetének Dózsa György úti székhazában kedden nyitotta meg az Alkotó ifjúság építőművészeti-épitésügyi pályamű, veinek kiállítását dr. Szabó János építésügyi és város- fejlesztési államtitkár. Az ÉVM több mint egy évvel ezelőtt hirdette meg a pályázatot, amelyre összesen 247 tervet, tah-ulmányt, újításit, találmányt, mestermunkát, diplomatervet és egyéb alkotást küldtek be a fiatalok. A kiállítás megnyitása után rendezték az ünnepélyes eredményhirdetést és a pályázat tapasztalatait összegző ifjúsági konferenciát. Dr. Szabó János államtitkár és Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára méltatta a pályázatot és a kiállítást. A pályázat eredményességét mutatja, hogy a bíráló bizottság valamennyi rendelkezésre álló dijat, külöcndíjat kiadta. Nem könnyű Munka után az artistaiskolában Ha a színpadon egy liliputi átmegy, harsány kacagás kíséri. Ha a varietében a csodálatos lányok előtt egy kis ember táncol, mindenki megmosolyogja. Ha a manézsba kiszalad hat izomember, s utánuk kibotorkál a pici, ügyetlenkedik, orraesik, a nézőtéren kirobban a nevetés. Meglehetősein ritkák az ilyen emberek. Általában csak a termetük miatt alkalmazzák őket. Igazi, tehetséges artista csak néhányukból lesz. De talán közéjük fog majd tartozni Gömöry András is, az Állami Artista Iskola bohócnövendéke. mindig ebben a szakmában dolgozom. Vácott, a Széchenyi utcai Geika-szervizben vagyok átvevő. Ehhez nemigen szükséges sízakmai képesítés. De amikor elvégeztem a szakmunkás iskolát, kiderült, hogy a pálya, amelyet rám erőltettek, nem nekem való. A műszerészeihez ugyan értettem, de a kiszállásoknál, a televíziókat, rádiókat, már nem tudtam az állványról, asztalról levenni, sőt, az is Bonyodalmak a testmagasság körül — Amikor először fordult meg a fejemben az, hogy életcélomnak a komédiások világát választom, arra gondoltam, én is ilyen nevettető leszek. Adottságom, sajnos, vagy hála isten, megvan hozzá. Korom 26 év, magasságom éppen százzal több, azaz 126 centiméter. — Nem sokkal később elolvastam Zoli bohóc, a híres parányi ember életregényét és rájöttem arra, hogy ő más volt. Nem kiszaladó kis ember, aki tulajdonképpen csak élő tárgy a színpadon. Zolinak karaktere volt. Egyedül dolgozott, nem volt szüksége egy hatalmas kolosszusra, akivel össze kell hasonlítani méretét. — Amikor letettem a regényt, már tudtam, hogy ezt a pályát választom. Persze, családomban nem volt köny- nyű keresztülvinni elhatározásomat. Mindenki azt ajánlotta, tanuljak szakmát. — így műszerész lettem, s mivel az artistaiskolában még a mai napig is csak esti oktatás van, ezért délelőtt még élhetne meg csupán a három év alatt tanultakból. Egy jó bohóctréfát legalább egy évig kell gyakorolni ahhoz, hogy közönség elé állhassunk. — Apropó, közönség. Szeretnék velük kapcsolatban két dolgot megemlíteni. Az egyik, hogy mi bohócok — és ez szinte már közhely —odahaza a kapuba nem ütjük be orrunkat, nem esünk hasra egy eldobott almahéjon, hacsak nem véletlenül. Tehát a magánéletben mi is „közönség” vagyunk. Amikor megszűnik a protekció — A másik talán az lenne, hogy a közönség számunkra mindennél fontosabb. A felvételinél lehet valakinek jó PAND Ismét tanulhatnak Pánd községben a népszámláláskor 1992 lakost írtak ösz- sze, közülük 220 a cigány származású, ami kétségkívül magas arány. De nem okoz gondot! Legtöbbjük nemrég még a falu szélén putrikban élt. Telepük megszűnt, lakóik azonban nem vándoroltak el Pándról, hanem beköltözködtek a község házsoraiba. — Házat vettek maguknak — mondja róluk Bódi József községi tanácselnök. — Sok család modern bútorral szépen berendezkedett, tisztaság uralkodik otthonukban. Mind a magasabb életszínvonalat maguknak kivivők, mind a náluk többé-kevésbé elmaradottabb körülmények között élők, becsületes munkával teremtették meg beilleszkedésük lehetőségét. — A munkaképes korú férfilakosságnak több mint a fele ugyanazon a munkahelyen dolgozik folyamatosan — beszél róluk dicsérő hangsúllyal a tanácselnök. — Közülük nem is egy 10—15 éves törzsgárdatag. Általában az iparba járnak el dolgozni, mások pedig a tsz tagjai. Az állandó munkát nem vállalók idénymunkát végeznek, éppen ami jön. Kifejezetten munkakerülő alig van közöttük. A nők túlnyomó része ellenben csak a háztartásban dolgozik. Iskolás korú gyermekeik kivétel nélkül mind iskolába járnak, már négy év óta valamennyit beíratják a szüleik. Másrészt egyik-másik a régebben beíratottak közül nem végzi el ugyan a nyolc osztályt, de írni, olvasni azért tud. Viszont a 30 éven felüliek közül sok nem járt soha iskolába és írástudatlan. Ezt mondva felemeli hangját a tanácselnök: — A múlt tanév előtt Miklós Judit, iskolánk igazgatója, fáradhatatlanul igyekezett rábírni őket a tanulásra. Harminc-harmincöt éves nők, férfiak összesen tízen voltak hajlandók beiratkozni az alapfokú tanfolyamra, és pontosan el is jártak az iskolába, ahol Krezs&n László és a felesége foglalkozott velük. A vizsgájukra, amikor négy osztály tananyagáról adtak számot, én is elmentem. Mondhatom, csodálkoztam, mennyit tanultak egy év alatt. Igaz, a vizsgán már csak nyolcán jelentek meg, de ezek mind jó eredménnyel fejezték be az évet. Közülük hat kijelentette, hogy ez idén beiratkoznak a felsőtagozat-a. És persze pedagógusaim: most is felkeresik, hívják az iskolába a tanulatlanokat. ősszel is indul részükre alapfokú tanfolyam. A váci Gömöry András az artistaiskola, óráján. Mellette Hunfalvi Teodóra, szintén bohióctanuló. előfordult, hogy a konnektort nem értem fel. Ilyenkor segítséget kellett kérnem attól, aki a munkát megrendelte. — Szóval, kicsit kellemetlen volt. Zsúfolt program — Elhatároztam, hogy feljövök Budapestre az Orion gyárba szalag mellé, amikor a vonaton megláttam a hirdetést: az Állami Artistaképző Iskola varieté tanszaka bohócfelvételt hirdet. Ez 1973-ban történt. Azóta „egyfolytában bohóckodom”. — Nem állítom azt, hogy könnyű mesterség. Különösen nehéz olyannak, aki — mint én — vidékről jár be naponta és délelőtt négy órát dolgozik. — Meglehetősen zsúfolt a programom. A munka után sietek haza ebédelni, aztán egy óra utazás, majd öt óra tanulás következik. Sokszor az iskola után még felléptem a Thália Színház előadásain, a Karagözben és a Fecsegő Ékszerekben. — Az iskolában napi ötórás oktatásunk van. Többek között tanulunk akrobatikát, bűvészetet, zsonglőrözést, esztétikát, poentírozást, cirkusz- történetet, szóval elméleti és gyakorlati szempontból komoly alapot kapunk. De csakis alapot, hiszen senki sem vagy rossz napja. A vizsga- előadáson — a tanárok előtt — sikerülhet jól vagy rosszul a flik-flakk. A bizonyítványban lehet közepes vagy jeles, mindezekből még nem derül ki, hogy valaki valóban tehetséges-e. Erre az igazi választ csakis a közönség adhatja meg. Ha ők nem nevetnek rajtam önfeledten, több szerződést nem kapok, legyen bárki is az ismerősöm. Alfon- zó tanár úr — poentírozást tarnt — mondta egyszer: „Ha a függöny felmegy, megszűnik a protekciói” — Nemrég a televízió egy církuszsorozatot mutatott be. Ebben mondta a műsorközlő, hogy a porondon dolgozók vidám arca mögött mindig a kockázatos vállalkozás, a teljes koncentráció húzódik meg. így van ez a bohócoknál is. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az alkalom szüli a gégékét. Ha egyszer rosszul esnék el, nem a fűrészporba, hanem a kőbe verném az orromat. Ha fél másodperccel később ugranék le a trapézról, bizony ugyanolyan sérüléseket szenvednék, mint mások. — Persze, imádom a kockázatot. Valahogy úgy vagyok én a bohócmesterséggel, mint mások a szerelmesükkel. Ha kell, elmennek értük a világ végére is. Gáti László
