Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

1975. AUGUSZTUS 24., VASÄRNAP A Mám, A létszámgazdálkodás gondjai Sok, vagy kevés Kollektív vezetés, egyszemélyi felelősség A megye pártszerveiben érvényesül a demokratikus centralizmus Az üzemek, vállalatok életé-, ben vissza-visszatérő kérdés a fizikai és az alkalmazotti dol­gozók létszámának és egymás­hoz viszonyított arányának vizsgálata. Első megközelítés­ben úgy tűnhet, hogy ez az arany annál kedvezőbb, minél kevesebb alkalmazott jut egy munkásra, hiszen a termékek és ezzel a termelési érték köz­vetlen előállítói a fizikai dol­gozók. Más nézetek szerint a mai gazdasági életet meghatá­rozó feltételek, a munkaszer­vezés, a korszerű technológiák, a fejlett gépesítés és a piac­kutatás szükségessége indo­kolttá teszi az alkalmazott— munkás arány közeledését egy- máshoz. Ügy hiszem, ha a szellemi munka egészségtelen, rossz emlékű leértékelését és a i„műszaki elit” elmélet csap­dáját is el akarjuk kerülni, a kérdést középúton, és mindig a gyakorlatból kiindulva kell megközelítenünk. A vizsgálatnál tudnunk kell azt, hogy az érvényes rendel­kezések szerint az alkalma­zotti állományba jelenleg há­rom főcsoport tartozik: a mű­szakiak, az adminisztratív dolgozók és a kisegítők. Az utóbbi csoportot jórészt portá­sok, őrök, takarítók, gépkocsi­vezetők alkotják. Nincsenek sémák Különböző nagyságrendű Pest megyei vállalatokat vizs­gálva is megállapítható, hogy egységes sémát, mindenhol egyformán alkalmazható lét­szám- és aránymutatókat le­hetetlen kialakítani. Az alkal­mazottak—mpnkások arányát nemcsak az ellátandó felada­tok, de egyebek között a vál­lalat nagysága, telephelyeinek száma és az adott lehetőségek is meghatározzák. A megkér­dezett vállalatoknál örvende­tes jelenség volt, hogy saját testükre szabottan törekednek kialakítani a legkedvezőbb arányokat. A vizsgálatokat követő In­tézkedésekről. tervekről adott számot — kérésünkre — Mol­nár József, a Pest megyei Viz­es Csatornamű Vállalat (PVCSV) munkaügyi osztály- vezető helyettese, Gregorics Ferenc, a Pest megyei Kis­hajózási és Javító Vállalat (PKJV) munkaügyi vezetője es Érchegyi László, a Pest me­gyei Vegyi és Divatcikk Vál­lalat (PEVDI) munkaügyi és bérosztályának vezetője is. Mit mutatnak a számok a PVCSV-nél? A vállalatnál a féléves adatok szerint 1119-en dolgoznak. 1974 első félévéhez viszonyítva, 16,5 százalékkal nőtt a munkások, 10,9 száza­lékkal az alkalmazottak szá­ma. A munkáslétszám dinami­kusabb gyarapodása azt ered­ményezte, hogy az alkalmazot­tak aránya egy százalékkal csökkent. A vállalatnál 875 munkás és 244 alkalmazott dolgozik. Tehát egy alkalma­zottra megközelítőleg három munkás jut. Hogyan értékelik ezeket a mutatókat a vállalat vezetői? Mint elmondták, az arányt kedvezőbbé teszi majd, ha si­kerül elérniük az éves tervben szereplő 917 fős munkáslétszá- imot. Munkaerőgondokkal' küszködnek, pedig a tervezett­nél is több kéznek tudnának munkát adni. Igaz, a műszaki és adminisztratív dolgozók tervezett, 213-as létszámát sem érték el, de ennek ezen a területen nemcsak a jelent­kezők viszonylag kis száma az oka, hanem a szigorú alkalma­zotti gazdálkodás is. Hogy az alkalmazotti lét­szám mégis növekszik, ennek több oka van. A vállalat két alaptevékenységet folytat: szolgáltatót és mélyépítőt. A szolgáltatás jelenleg nyolc üzemmérnökség feladata me- gyeszerte, mintegy 50 üzem­egységgel. S ez sok adminiszt­rációt kíván: hibafölvétel, nyilvántartás, a szerelők mun­kabeosztása és a kapcsolódó tevékenységek összehangolása. Az alkalmazottak közé kell sorolni a három építésvezető­ség műszaki és adminisztrá­ciós dolgozóit is. Várhatóan a jövőben a szolgáltatások bő­vülésével újabb üzemek ala­kulnak s ezekhez előre kell a létszámot biztosítani. így az alkalmazottak létszáma to­vább fog növekedni. Gépesítés, átcsoportosítás Az egészséges arány fenn­tartására azonban több lépést tettek és terveznek a PVCSV vezetői. Az adminisztrációs munkát igyekeznek minél job­ban gépesíteni. A bérelszámo­láshoz, a bérjegyzékek elké­szítéséhez és a könyveléshez villanygépeket szereztek be. Az ügyvitelt ASCOTA szorzó­fejes gép segíti, és a számvitel munkáját automata lyukszala­gos gép könnyíti. Az irodák­ban dolgozók munkáját ugyancsak kisgépek teszik könnyebbé, gyorsabbá. E szá­mos embert felszabadító gépe­sítés nyomán úgy tervezik, hogy a dolgozók átcsoportosí­tásával az adminisztratív lét­szám lényeges növekedését megállíthatják, és kedvezőbbé válik majd a műszakiak és' az adminisztratív dolgozók jelen­leg közel 50—50 százalékos aránya. A PVCSV-nél ugyanis fölis­merték: az előttük álló felada­tok nem elsősorban számszerű, hanem jórészt minőségi válto­zást követelnek meg az alkal­mazotti állományban. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat létszám­gazdálkodását más szempon­tok befolyásolják. Itt öt fizi­kai dolgozóra jut egy alkal­mazott. De mivel kis létszá­mú, 335 főt foglalkoztató vál­lalatról van szó, ez esetben a kedvező arány nem jellemző, hiszen néhány személyt érin­tő mozgás már lényeges mó­dosulást okoz. A féléves ada­tok szerint 55 alkalmazottat és 280 fizikai dolgozót foglal­koztattak. A vállalati sajátos­ságból eredően a fizikai állo­mányban azonban csak a ja­vító üzemben, Horányban dol­gozó 44 fő a munkás. 236-an az utazó forgalmi állományba (hajóvezető, matróz) és a nem utazó forgalmi állományba (forgalomirányítás, pénztáro­sok) tartoznak. A vállalati ügyrend szerinti működéshez még három, de legalább két műszaki dolgozót kellene fölvenni. S a munka­ügyi vezető elmondta: a kis vállalatok számára ugyanaz a nyilvántartási rendszer a köte­lező, mint a sok ezer fős nagy- vállalatoknál. A másik gond: a kis válla­latnak az anyagi lehetőségei is korlátozottak. így legföljebb az alapfokú, irodai gépesítésre gondolhatnak. Az ügyvitelgé­pesítésre nem futja erejük­ből, és ez az adminisztratív dolgozói létszám csökkentésé­nek lehetőségét is korlátozza. Tnántos tervezéssel A Pest megyei Vegyi és Di­vatcikk Vállalat az elmúlt évek s>rán jelentős fejlődésen ment keresztül. Míg 1971-ben 440 milliós, addig 1974-ben már 600 milliós termelési ér­téket állítottak elő, s a tervek szerint ez évben ez a szám 650 millió lesz. Vagyis 1971-hez viszonyítva 46 százalékkal nőtt á termelés. Mindezt az elmúlt évhez viszonyítva csökkenő létszámmal érték el. 1975 első félévében 3023 dolgozója volt a vállalatnak, a tavalyi 3116-tal szemben. A fizikai dolgozókat a válla­latnál két csoport alkotja. Az üzemi dolgozók száma 2 ezer 122-ről 2 ezer 27-re, a bedol­gozóké 372-ről 346-ra csök­kent egy év alatt. Az alkalma­zottak száma héttel nőtt, igaz, tavaly megnyílt budapesti mintaboltjuk. E számok tük­rében magyarázatot találunk arra, hogyan növekedett majd­nem egy százalékkal 17-ről csaknem 18 százalékra az al­kalmazottak aránya. Még in­kább szembetűnő a munka­erőhiány, ha tudjuk, hogy 1975-re 2 ezer, 153 üzemi fizi­kai dolgozóra lenne szükség a vállalati terv megvalósításá­hoz. Mi az oka az elvándor­lásnak? A megye különböző pontjain mind gyakrabban lé­tesülnek új (olykor a PEVDI- hez hasonló profilú) üzemek, ktsz-ek, amelyek a vállalattól szívják el a munkaerőt. , Mi a megoldás? A bedolgo­zó rendszert próbálják bőví­teni. A Budapesten létesített kiadó helyen, már 45—50 fő jelentkezett, s újabb kiadóhe­lyeket szándékoznak megnyit­ni például Kistarcsán és a bu­dai járás területén. A bedol­gozás azonban főleg csak a se­lyemfestő, bőrdíszmű, tehát könnyen kiadható munkáknál növelhető. Kiderült tehát, hogy a PEV- Dl-nél a fizikai-alkalmazotti létszámarány romlásában nem az alkalmazottak számának emelkedése játszotta a fősze­repet. Ennek ellenére az utób­bi években mégis tudatosan foglalkoznak a fejlesztés ter­vezésével. Ennek alapján mun­kakörönként felmérik az al­kalmazotti létszám-szükségle­tet 1980-ig meghatározva, hogy hol, melyik évben lesz szükség az adott munkakörre. Az ad­minisztráció korszerűsítésével kapcsolatban elmondták, hogy a nagyobbfokú gépesítésnek nem csupán anyagi akadályai vannak. Ezen a területen a dolgozók alacsonyszintű felké­szültsége, képzettsége is bizo­nyos fokig gátja a bonyolul­tabb berendezések használatá­nak. Társulással könnyebb? Milyen általános tapasztala­tokat vonhatunk le a fentiek­ből? Azt mindenképpen, hogy a fizikai és az alkalmazotti dolgozók helyes arányának megtalálását mindenhol lénye­ges kérdésnek tekintik. A megkérdezettek általában mindkét területen létszám- hiánnyal küzdenek, s ez nem­csak azért ronthatja az arányt, mert kevesebb a fizikai dolgo­zó, de azért is, mert választási lehetőség híján esetleg két gyengébb felkészültségű alkal­mazottat kell felvenni olyan feladat ellátására, melyet egy jól képzett is ellátna. A példák azt mutatják, hogy a vállalatok ezért szorgalmaz­zák a minőségi cseréket, a dol­gozók szakmai továbbképzé­sét, & gondot fordítanak a jobb munkaszervezésre. Az arányokat egyre inkább a tu­datos tervezés határozza meg. Az alkalmazotti létszám csök­kentését az irodalmi munka gépesítése is segíti. Azoknál a vállalatoknál, ahol ez anyagi vagy egyéb okból önállóan nem valósítható meg, érdemes lenne elgondolkodni, vajon nem társulhatnának-e egy­mással, hogy közös erőből hozzanak létre egy több „csa­ládtagot” ellátó adminisztrá­ciós gépi központot. Igaz, ez újabb gondokat jelenthetne, de talán tovább csökkenthet­né a felesleges íróasztalok szá­mát. Lakatos Tamás P ártunk tevékenységében a legutóbbi négy évben is tovább erősítettük a de­mokratikus centralizmust, mint a párt felépítésének és működésének lenini alapelvét — állapította meg a párt XI. kongresszusa. A demokratikus centraliz­mus érvényesítése elsősorban azt jelenti, hogy a párt vala­mennyi vezető szervét az alapszervezeti vezetőségektől a legfelsőbb fórumokig demok­ratikusan választják. A párt felsőbb szerveinek határoza­tai kötelezőek az alsóbb párt- szervekre, valamennyi párt­tagra. A választott pártszer­vek meghatározott időközön­ként kötelesek beszámolni az őket megválasztó párttestület­nek és az irányító felsőbb pártszerveknek. A szavazás vagy döntés után a kisebb­ség köteles alávetni magát a többség határozatának. A demokratikus centraliz­mus elveinek érvényesítésé­ben, erősítésében különösen jelentős szerepet töltenek be a párt választott vezető tes­tület ei; a pártbizottságok és a végrehajtó bizottságok. Ezek a testületek hivatottak elsősor­ban munkájuk során meg­valósítani a kollektív vezetést, amely a demokratikus cent­ralizmus szerves részét képe­zi. A XI. kongresszuson meg­erősített Szervezeti Szabály­zat 12. pontja szerint „A párt­ban a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elve ér­vényesül. A választott testü­let tagjai egyenjogúak”. F él évvel a megyei, a járá­si, a városi párt vezető testületéinek újjáválasztá- sa után, érdemes áttekin­teni a pártbizottságok és vég­rehajtó bizottságok munká­ját. Érdemes megvizsgálni, mennyiben, tesznek eleget a gyakorlati munka során, a fenti követelményeknek. A megye járási jogú párt- bizottságaiba és végrehajtó bi­zottságaiba olyan elv társakat választottak, akik ismerik, ér­tik és képesek végrehajtani a párt politikáját. Megfelelő számban vannak a testületek­ben tapasztalt pártmunkások, alkotó értelmiségiek, ipari munkások és termelőszövet­kezeti dolgozók. A pártbizott­sági tagoknak mintegy 35 százalékát újonnan választot­ták a testületbe, a végrehajtó bizottságoknál ez az arány el­érte a 40 százalékot. A testü­letek összetétele megfelelő: alkalmasak arra, hogy hatás­körüknek megfelelően döntse­nek minden olyan témában, amely politikai kérdés vagy azzá válhat. A pártbizottságok és a vég­rehajtó bizottságok munka- tervei azt tükrözik, hogy a párt XI. kongresszusának ha­tározatát és a megyei pártér­tekezlet anyagát figyelembe véve a legfontosabb témákat tárgyalják üléseiken. A párt­bizottsági és végrehajtó bi­zottsági tagok aktívak. Az előterjesztéseket, azok tartal­mát megvitatják, saját tapasz­talataikkal kiegészítik. Keve­sebb figyelem irányul azonban az előterjesztések határozati részére, a „hogyan továbbra?”. Pedig a vezető testületeknek egyik fontos feladata, hogy a ténymegállapításokat követően — amelyeket általában írás­ban terjesztenek elő — meg­felelő következtetéseket von­janak le. Határozzák meg konkrétan, ellenőrizhetően a további feladatokat, vagyis az eddigieknél is igényesebbek legyenek munkájukkal. H elyes, ha a vita alapján, a vb tagjainak vélemé­nyét figyelembe véve kiegészítik a határoza­tot, átdolgozzák, majd a kö­vetkező ülésre ismét a testü­let elé terjesztik végleges jó­váhagyásira. Ez több fáradtsá­got, munkát jelent, de a be­fektetés megtérül. Fontos az is, hogy a végrehajtó bizott­ság tagjai megfelelően, infor­málódjanak. Így például, ha valamilyen szervet egy ko­rábbi párthatározat végrehaj­tásánál számoltatnak be, adja­nak módot a testület tagjai­nak, hogy újból elolvassák az alaphatározatot. Másrészt te­gyék lehetővé, hogy a végre­hajtó bizottság ülését megelő­zően a vb tagjai a helyszínen ismerkedjenek meg a jelen­tést tevő szerv munkájával. Ilyen kezdeményezés volt már a gödöllői, a váci és a monori járásokban. Ez elősegí­ti a vitát, a -kollektív véle­mény kialakítását. „A vezető szervek tagjai egyenjogúak”, mondja ki a Szervezeti Sza­bályzat. A döntésért a vezető testület minden tagja politi­kailag is felelős. S bár a vá­lasztott pártbizottsági és Vég­rehajtó bizottsági tagok élet- tapasztalatban, tudásban, kor­ban különböznek egymástól, egy-egy témában eltérő, de hasznos észrevételük, vélemé­nyük lehet, azt tiszteletben kell tartani. A jó vezetők ar­ra törekszenek, hogy növeljék a testületek tagjainak önbi­zalmát, felelősségét. A párt vezető testületednek újjáválasztása óta eltelt fél év igazolja, hogy a megválasztott vb-tagok bíznak egymás tudá­sában és sok nehéznek tűnő döntés kialakításában segített Bővül a hálózat Egymillió forintos beruházással tovább bővül Vecsésen a csatornahálózat. Az újabb 600 méter hosszú vezeték a Tinódi utcától a községben már megépült gerincvezetékig tart majd. A kivitelező a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Gárdos Katalin felvétele a kollektív tisztánlátás. A kollektív vezetés testesíti meg a demokratikus centralizmus azon elvét is, hogy kötelesek a választott szervek beszámol­ni munkájukról. Mind gyako­ribb, hogy a pártbizottság előtt nemcsak a városi vagy járási vb ad számot munká­járól, hanem közvetlenül egy üzem, község, párt állami vagy gazdasági vezetői is be­számolnak valamelyik párt­határozat végrehajtásáról. T ermészetesen ez a jövőben sem menti fel az irányító pártszerveket az alól, hogy munkaterveiket jóváha­gyásra az illetékes pártbizott­ság elé terjesszék, illetve, hogy év végén számot adja­nak a végzett munkáról, a párt határozatainak végrehaj­tásáról. A feladatok jó megoldását segíti az a módszer is, hogy a városi, járási pártbizottsá­gok és végrehajtó bizottságok tagjai meglátogatják az irá­nyított pártszervek rendezvé­nyeit. Helyes, ha mindemellett időnként előre meghatározott céllal részt vesznek az alap­szervezetek taggyűlésein, ve­zetőségi üléseken is. Így nemcsak személyes tapasztala­tokat szerezhetnek saját mun­kájukhoz, hanem közelről győződhetnek meg arról, mi­ként hajtják végre a felsőbb szervek határozatait. A munka eredményességiét szolgálja, ha a pártbizottsági tag hosszabb ideig egy ugyan­azon pártszerv rendezvényeit látogatja, így alaposabban megismerheti munkájukat és a párttagsággal is megfelelő kapcsolatot tud kiépíteni. Ter­mészetesen az ilyen megbíza­tás egyetlen testületi tagot sem ment fel attól, hogy saját pártszervezetében mint kom­munista eleget tegyen a párt­tagsággal járó kötelezettsé­geknek. A párthatározat érvényesü­lésében nagy a kollektív ve­zetés jelentősége. Épnek alap­ja a munka megtervezése. Csak azok a munfcatervek tölthetik be szerepüket, ame­lyek kollektív javaslat alap­ján születtek. Az a testület végzi jól munkáját, amely az adott területnek megfelelően a legfontosabb megoldásra váró témát tűzi napirendjére, az adott időszak politikai te­vékenységének legfőbb céljai kerülnek megfogalmazásra, szem előtt tartja munkaterve összeállításánál az állami és társadalmi szervek munkatér- vét. A munkaterv előterjeszté­séért, majd végrehajtá­sáért a készítő, illetve jóváhagyó párt vezető testület kollektívája felelős. Mindezen feladatok eredmé­nyes végrehajtása a demokra­tikus centralizmus részeként a kollektív vezetés erősítése, a párt választott testületéi ön­állóságának és felelősségének további növelését igényli. A párttagságot az eddigieknél is szélesebb körben kell bevonni a határozatok előkészítésébe, a döntésekbe. A vitát követő döntések után a határozatok egységes értelmezése és vég­rehajtása képezi a kollektív vezetés és a demokratikus centralizmus erősítésének alapját. Természetes, ez azt igényli minden pártszervtől, hogy a XI. pártkongresszus határozatát egységesen és kö­vetkezetesen érvényesítse munkájában. Tartsák tiszte­letben a párttagok jogait, igé­nyeljék véleményüket és ész­revételükre, javaslatukra, ugyanazon a pártfórumon kapjanak érdemi választ, ahol szóvátették. Ha szükséges, te­gyenek intézkedéseket a párt­tagok javaslatai alapján. Természetesen ez azt is fel­tételezi, hogy a párttagság bátrabban éjen jogaival és tevékenyen vegyen részt a po­litika alakításában és végre­hajtásában. Ezek a legfonto- sobb feltételei a kollektív ve­zetés és az egyszemélyi fele­lősség további erősítésének. ARATÓ ANDRAS *

Next

/
Oldalképek
Tartalom