Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

1975. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT 7 %Hahw NYÁR VEGE EDZÉS I CSALÁDBAN — HÁZ KÖRÜL —" " i ■ - — ——— A Nő A KONYHÁBAN tJiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiii ktiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiimiiinii HOSSZÚ SZOKNYÁK KISLÁNYOKNAK A meleg nyári hónapokban na­gyon gyakran kiszáradnak azok a kis patakok, tócsák és más idősza­kos vizecskék, melyek madaraink számára addig hűsítő fürdővel, friss ivóvízzel szolgáltak. Pedig a nagy kánikulák idején nemcsak mi emberek, a madarak is szen­vednek a hőségtől és csak ott tud­nak tartósan megmaradni, ahol a közeiben friss vizet találnak. Ép­pen ezért nem is csodálkozhatunk rajta, ha nyár végére egyes terü­letek egészen elnéptelenednek, csak elvétve látni egy-egy mada­rat a bokrok, vagy a fák ágain. Ott, ahol természetes ivó- és f ürd ől ehe tőség ekben hiány mutat­kozik, a kert sarkában magatok is készíthettek „strandot”, a rigók, cinegék és poszáták számára. Nem kell hozzá különleges ügyes­ség, csak egy kevéske cement, aminek a segítségével fasablonban körülbelül 50x30 cm alapterületű vízmedencét készíthettek. A me­dence alja menedékes legyen, ami a fürdést a parányi ökörszem és a rigók részére egyformán lehető­vé teszi. A vízmagasság a legmé­lyebb ponton 6—8 cm legyen. Ugyanide alulra dugó kerül, me­lyet eltávolítva a már beszennye- = zett vizet nyelőgödörbe vezethet- = jük. = A medencét célszerű a talajszin- E tig a földbe süllyeszteni/ Lehető- = leg sűrű bokrok közelében áll- = jón, hogy a fürdéstől átnedvese- E dett tollú madarak a macska elől 5 védelmet találjanak. i A madarak nagyon hamar feite- E deziik a friss vizet és egykettőre E oda is szoknak majd. Olyain for- = galom lesz a kertben, hogy öröm = lesz nézni. A legnagyobb forgalom E általában a reggeli és a délutáni E órákban lesz. A déli nagy kániku- = la idején a madarak is elpilled- E nek és még a friss víz kedvéért E sem mozdulnak ki a hüs lombok § közül. Nyári estéken a kislányoknak is E pompás érzés hosszú szoknyát vi­Ilajnalonként viszont nagyon E selni. Kicsit felnőttnek érzik ma­sok érdekes megfigyelést tehettek = gűkat. A karton aránylag olcsó a medence kömyékéá. Látni fog- E anyag, s egy-egy ilyen vidám, játok, milyen óvatosan érkezik a E felnőttes szoknya házilag is köny- „tilosban járó”, fészekpusztító § nyen elkészíthető, mátyásmadár, a szajkó, és milyen = Az elöl végig gombolt, egye­nagy zajjal, csiviteléssel a nem- Epg nes szoknya, derékon több rég kirepült tengeliccsalád, ahol a | soron gumiházba fűzött gu- kicsinyek még a vízben sem = mival gyorsan elkészíthető, hagynak békét anyjuknak és ál- E Három fodorból varrt szok- landóan eleség után könyörögnek. E WS nya. A kivágott felsőrész a Schmidt Egon hátán végig gombolódik. © Igazi kötény, csak földig ér! Tarkasfog díszíti, szoknyaré­sze hátul végig gombolt. Harangszabású szoknya, de­rékon gumírozva, alul fodor­ral. A felsőrész lehet azonos anyagból, de eUentétes színűből is. e Csíkos-kockás hosszú kö­tény, szívalakú zsebekkel. Fodros blúz való hozzá. Gyulai Irén A TUDOMÁNY ÉS TOCHNIKA VILÁGÁBÓL Ózonnal tisztítják a moszkvai vizet Átadás előtt a víztisztításra használt ózongázfejlesztö berendezéseit Moszkvában befejezéséhez valamennyi munkafolyamatát közeledik a világ legnagyobb, automatizálták, és egyetlen víztisztításra használt ózon- diszpécserpultról ^irányítják, fejlesztő állomásának szere- Az ózonnal történő kétszeres lése. Teljesítménye 1 200 000 tisztítás után átlátszó, _ kékes köbméter víz tisztítását teszi árnyalatú, kellemes ízű vizet I Ar» óll/vmóű M Tmm.al? Számos európai országban, így Angliában, de méginkább Franciaországban, az apróva­dak száma az utóbbi két év­tizedben jelentősen megfo­gyatkozott. Ez részben a me­zőgazdaság kemizálására, de nagyobb mértékben a túlhaj­tott vadászatra vezethető visz- sza. Franciaországban 2 millió vadásznak van fegyverviselési engedélye, de ebben a szám­ban nincs benn természetesen az orvvadászok száma. Fran­ciaországban különösen a fo- golyállomány fogyatkozott, meg jelentősen. Hasonló jelensége­ket észleltek Angliában, ahol 1890-ben hektáronként 37 fo­golypárt tartottak nyilván, 1968-ban már csak húszat. Franciaországban a foglyok­ban megritkult vadászzónák újranépesítése mellett a kör­nyezet helyreállítása is szük­ségessé vált, ugyanis azt ta­pasztalták, hogy táplálékhiány és egyéb okok miatt a kitele­pített felnőtt foglyok 50 szá­zaléka pusztul el. Megfigyelték azt is, hogy a mesterséges körülmények közt nevelt fogolycsibék ivarérett­sége később következik be, mint a szabadon élő társaik esetében. A zárt tartás másik követ­..........................................................imiiimiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii....... . z eresz csatomanyílá- sain, akár egy szökő­kút vízköpőjéből ömlött az esőié, s patakokban szét­folyt a terasz kőkockáin. Az üdülő Balatonra néző ablakait ostromolta a zápor. Lenn, a part betonszegélyén egymást lökdösve, vadul csaptak át a hullámok, a tó zúgó moraját elnyomták az ég dördülései. Tombolt a vihar. Négyen ültek az ü.dülő tár­salgójában: a keszeg köny­velő, mellette üres szipkáját rágta a bádogszemű tanító, szemben a kezét potrohún nyugtató agronómus és a bőr- nadrágos, őszülő vadász. Kártyáztak. A vadász sorozatosan veszí­tett. Nem nagy tétben ját­szottak, de mégis bosszantot­ta. — Hja, öregem, akinek sze­rencséje van a nőknél, az ne forgassa az ördög bibliáját — húzta zsíros mosolyra száját az agronómus és hurka-ujjai- val megkeverte a lapokat, ■majd szusszanva előredőlt és osztott. Ebben a pillanatban elaludt a villany. — Na, csak ez hiányzott. Épp most akartam bemondani a piros negyvenszáz ultimót! — csapott az asztalra a bőr- nadrágos. A sötétből vékony heherészö és döcögő neveté­sek válaszoltak, az agronó­mus kajánul megjegyezte: — Inkább elhiszem az asz- szonybolondító meséidet az el­tévedt trafikoslányról meg a 18 éves özvegyasszonyról, minthogy komolyra vegyem a „piroskíidat".... A vadász hangja frissen lob­bant a vastag sötétségben. — Ha úgy vesszük, alig egy hónapja furcsa kalandom volt, éppen egy Piroska nevű szép­asszonnyal ... A többiek egyszerre csap­tak le rá. noszogatták, mond­ja el, hogy történt. A SZÉP' ERDÉSZNÉ KUTYÁJA Villám cikázott át az égen s megvilágította az asszony­faló hírében álló zergetollas Casanova markáns arcát. — Olaszokat kísértem le a Bakonyba — kezdte az elbe­szélést mélyzengésű hang­ján. — A felszerelésük, mint az álom, de célozni egy sem tudott. Elszalasztottak minden szarvasbikát. Ráadásul olyan ítéletidő szakadt a nyakunk­ba. mint ez a mostani. Fárad­tak. éhesek voltak, s egyre azt hajtogatták, vezessem visz- sza- őket a turistaházhoz. Le­hettünk vagy öt kilométerre onnét. Eszembe jutott, hogy a közelben lakik egy régi jó barátom. Két évé nem jár­tam nála, de azért behunyt szemmel is tudtam, hogy mer­re van az erdészlak. A kivi­lágított ablakok láttán meg­nyugtattam az olaszokat, hogy készíthetik gyomrukat a tojás- rántottára, s még egy-két ku­pica kisüstire is számíthat­nak. Bekopogtam az ajtón. Fia­tal, máié képű férfivel talál­tam magam szembe. „Szép jó­estét kívánok, Székely Mi­hályt, az erdészt keresem” — mondtam megemelve ázott kalapom. Az meg faarccal csak bámult, s azt válaszolta: „Áthelyezték. Már egy éve. Égy tudom, a Börzsönybe ment". Közömbösen mustrál- gatott bennünket. Na ez gyö­nyörű, 7pég be sem invitál. Pukkadjon meg — gondoltam és odaszóltam az olaszoknak: „Avanti! Erőltetett menetben a turistaházig!” Már éppen fordultunk vol­na, amikor hallom: — Miért nem hívod be őket, mit állnak ott abban a lo­csogó esőben? Az erdészünket erre mintha áramütés érte volna. Szélesre tárta az aj­tót és betessékelte mind az ötünket. A trófeás előtérbe leraktuk az ázott gúnyákat. — Vezesd a szobába a ven­dégeket — hallatszott az előb­bi kellemes női hang. Míg a többieket elibém en­gedtem, nem állhattam meg, hogy be ne pillantsak a kony­hába. Majd kiugrott a szí­vem a gyönyörűségtől. Mi­csoda csípők! Csak úgy ring­tak, ahogy az asszony a tűz­hely előtt állva kavargattaaz ételt. Formás kis fehémép! — állapítottam meg, s hogy az arcát is lássam, beszóltam hozzá: — Fogadjunk, hogy töltött­káposztát főz! Hátrakapta feketekontyos fejét. Azokat a szemeket nem lehet elfelejteni! Feketék, tü­zesek, s a hosszú pilláktól mégis álmosak voltak... A vadász úgy beleélte ma­gát az emlékezésbe, hogy nyögve felsóhajtott, s majd elfújta a gyertyát, amit idő­közben a gondnok az asztaluk­ra tett. — Na és mit szólt a kicsi­ke? — kérdezte izgatottan a bádogszemű tanító. — Azt mondta, eltaláltam. Es azt is, hogy jókor jöttünk, mert mindjárt betársulhatunk a vacsorához. Beszélt, villog­tatta a fogait, a fülébén meg táncolt a két arany karika! Aztán hirtelen rámszólt, hogy menjek a többiek után, mond­jam meg a férjének, vegye ki a tálalóból a pálinkás üveget és töltsön. Ahogy kifelé jöttem, a konyhaasztal alól egy fekete spaniel bujt elő. Nyújtózko­dott, lelógó fülei a földet sö­pörték. Kölyökkutya volt, szép fajtiszta dög, láttam egy­szerre, és csettintettem neki. — Lucifer itt maradsz! — szólt rá erélyesen az asszony, aztán mentegetőzve mondta: — Ne csalogassa, mert nem tudja majd lerázni, egész este nem lesz nyugta tőle. — Nyugtom az már így sincs, úgy sincs — néztem mélyen az asszony szemébe. Állta a pillantásomat, sőt ka- céran felrántottU a vállát, s ingerlőén felnevetett: — Maga tudja! Be kellett mennem a szobá­ba, mert attól tartottam, hogy derékon kapom, és... A vacsoránál mellém ült. Az olaszok faltak, a férj is bele­feledkezett a tányérjába, mi meg játszottunk a tűzzel. Nem titkolta, hogy tetszem neki, s igyekeztem ezt viszont tudtá­ra adni. Együtt nyúltunk a pohárért, amikor koccintot­tunk, összeért az ujjunk. Egyszerre éreztem, hogy tér­demre nehezedik valami. Le­néztem. Lucifer feje volt. Só vá­rán pislogott. Letörtem neki egy darab kenyeret. Elfogadta, de kiábrándultán a sarokba ódal- gott. onnan nézett rám csaló­dottan. — Nem éhes, csak hízeleg — hajolt hozzám az asszony, majd összeszedte a tányérokat. Felállt, csípőjével súrolta a karomat, kivitte az edénye­ket. Odakinn a vihar egyre erő­södött. — Ilyen időben még a ku­tyákat se verik ki — reszkí­roztam meg a házigazdára sandítva, s rágyújtottam. Az erdész csak hümmögött. Ekkor megszólalt mögöttem a felesé­ge. — Várják meg a reggelt, nem tanácsos ebben a zivatar­ban elindulni. Van két ven­dégszobánk. Az egyikben el­férnek az olaszok, a másikban meg elalhat maga ... Mind a kettő különbejáratú. kezménye o termékenység csökkenése a foglyoknál. Mindez azt mutatja, hogy a mesterséges tenyészetekben nevelt foglyok nehezen illesz­kednek a kiengedés után a szabad környezetbe. Ei&te tram He ns kapcsolás Tyü, a mindenét! — dobbant nagyot a szívem, de azért ké­rettem magam. Végül is a férj beszélt rá, persze az asszony parancsoló tekintetének hatá­sára. Takaros kis szobát kaptam. A hideg víz égette a bőrömet, az asszony frissen öntötte a lavórba. Végigdörzsöltem a testem a vászon törülközővel, aztán bebújtam a takaró alá. A levendula illatú ropogós ágynemű még jobban megbo- londítoti. Elképzeltem lebon­tott hajjal, vállán félrecsúszott fehér fodros ingben, ahogy be­surran hozzám. Éreztem, hogy jönni fog, csak megvárja, míg elcsendesedik a ház. Vártam és elnyomtam egy ásítást. Az­tán még egyet. A csudába is, fárasztó nap volt. Alattomo­san környékezett az álom. Vé­gül is döntöttem: majd éberen alszom, mint egy hímszarvas. A tizenegy óra ütést még meg­számoltam, aztán álomba me­rültem. Nem tudom, mennyi idő tel­hetett el, egyszerre éreztem, hog7j mellemre nehezedik a forró test. Bódultán simítot­tam végig a selymes hajon, s ekkor széles, érdes nyelv nyalta végig az arcomat. Or­dítva ültem fel. Egy nyüszí­téssel vegyes huppanás, meg­nyomtam az olvasólámpa gombját... és ott állt ágyam mellett szemrehányóan pislog­va Lucifer... Mintegy végszóra, kigyullad­tak a lámpák. Az agronómus idomtalan vastag térdeit csap­kodta, rengett a hasa a neve­téstől. A vézna könyvelő csukladozva vihogott, a tanító pedig felvette a lapokat, s a vadász vállára csapva kije­lentette: — Hát, öregem, most már bemondhatod a piros negyven- száz ulti durchmarsot is! Horváth Anita Az elektronikus szerkezeti elemek sorába tartozó tirisz­tor — négyrétegű félvezető eszköz, amely záróirányban félvezető diódaként viselke­dik, ezzel ellentétes irányban (a kapcsolóirányban) pedig kétállapotú, kikapcsolt, vagy bekapcsolt lehet — mind fon­tosabb szerepet tölt be a nagy áramok és feszültségek tech­nikájában. A képen látható Siemens gyártmányú, korong alakú tirisztorról kevesen gon­dolnák, hogy mire képes: akár két megawatt teljesítmény kapcsolására is a Ili almas! Fe­szültsége 2500 V, árama 800 A. A elektronikus építőelemek lassanként „száműzik” a szo­kásos mechanikus kapcsoló­kat, amelyek lassúbbak, gyor­sabban kopnak, ívet húznak és működtetésükhöz sokkal több energiát igényelnek. , Gyakorlott bérelszámolót, kezdő és gyakorlott gépírót, adminisztrátort FELVESZ A ^rrl Naurus ABRONCSGYÁR 1965 Budapest Vili., Kerepesi út 17. (A Keleti pályaudvar mellett) Telefon: 342-385. vásárolt otthonlkát visel, amely . az évszaktól függően legyein meleg, vagy szellős, de mindenesetre házilag tisztít­ható s vasalásit nem igénylő. Fejéin könnyű, a levegőt át­eresztő (talán túli) kendő, la­zán, hogy a frizurája ösisiaq ne nyomódjék, arcán, száján semmi festék. Sőt, ha kiké­szített arccal tért haza, át­öltözés után nyomban tisztítsa le az arcát (ha száraz a bőre, használjon arclemosó krémet vagy olajat), s tegyen fel bőr­típusának megfelelő zsíros vagy vizes krémet. Húsz perc múlva itassa le a felesleget! S MEG EGYETLEN TA­NÁCS: tudjuk, hogy a kony­hai munka nem tartozik a legfelemelőbb foglalatosságok közé, de ha nem is rapes a boldogságtól krumplihámozás közben, ne grimaszoljon az arca, ne ráncolja a homlokét, ne szorítsa össze a száját. Te­gyen egy tükröt az asztal fölé, s tekintsen bele olykor — dl­rettentő példaként. (b. s.) rát. Nem egészen háromnapi munkával újjávarázsolta a konyhát. A KOPOTT KÖVEZETÉT, sajnos, hiába próbálja rend- behozná: bármennyit sikálja, fakó maiad és szürke. Kicse­rélése nagy munka és igen költséges. Az egyedüli megol­dás a könnyen kezelhető mű­anyag padlóborító, amely kü­lönböző színekben és minták­kal, kilóra, illetve méterre vásárolható. Konyhája tehát újjászüle­tett, ragyog a tisztaságtól, a vakító fehér falak még vilá­gosabbnak mutatják, mint amilyen eddig volt — és most lássuk önt, aki ide belép. Ugye, végleg kidobta azt az imbolygó sarkú cipőt, amely­től nem volt szíve megválni évekig, s faitalpú Scholl- gyógypapucsot hord. Nincs az országnak olyan csücske, ahol ne árulnák. Elnyűtt, divatjamúlt ruháját is odatette, ahová illett: a sze­métbe. Most elöl gombos, ké­szen — és meglepően olcsón KÉSZÍTSETEK MADÁRITATÓT! i\ vadászéit hävetlecsóién igei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom