Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-02 / 180. szám
1975. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Tízezer bála A Keik Duma Saataszövetkezet a Szentendrei-®,zjgeten 120» holdon termeszt búzát. A Magyarok dűlő 100 holdas tábláján már befejezték az aratást. A három bálázógép tízezer kötegbe tömörítette a tarlón maradt Gzalimát. Már rakják a harminc méter hosszú és tíz méter széles óriás kazlat ezekből a szalmakockákból. Még további öt ilyen kazlat készítenek, s mindegyik fóliával letakarva vár majd az elszállításra. A felvásárló a Dunaújvárosi Papírgyár. Továbbképzés Tegnap és ma a helyőrségi tiszti klubban továbbképzésen vesznek részt a KISZ városi alapszervezeteinek vezetőségi tagjai. A KISZ-bizottság közelmúltban életre hívott politikai képzési bizottsága a kétnapos studírozásra gazdag tematikát állított össze a meghívott több mint félszáz fiatal tisztségviselőnek. Szó esik többek között az éves akcióprogram teljesítésének módszertani hogyanjáról, az MSZMP Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozatának végrehajtásáról. Egyszeri segély az árvízkárosultaknak A távlati fejlesztési tervben a zöldterület Az árvíz utolsó felvonásaként a korábban kilakoltatott családok mindegyike — egy kivételével — visszaköltözött otthonába. Megelőzően egy erre a célra alakított bizottság gondosan felmérte a keletkezett károkat. Ezt követően a városi tanács egészség- ügyi osztálya a rászorulókat egyszeri kétezer forintos segélyben részesítette. Itt kell megjegyezni, hogy a kár értéke minden esetben alatta Szombati (evei Eredmények és lehetőségek , .-/^z9n szerencsések közé tartozom, akik az idei. hatodik Szentendrei nyár csaknem valamennyi, szám szerint több mint félszáz rendezvényét megtekintettem. Nem hencegésként írom levelem elejére ezt, csupán magamat bátorítandó, hogy az immár országos rangú kulturális s 'hozzáteszem, közművelődési seregszemléről nyilvánosság előtt, szubjektiven ugyan, de meditálni merek. Jobb volt-e ez a nyár, mint az előzőek? Hát... más volt. Megmaradt, ami korábban bevált, s új színekkel is gazdagodott a repertoár. S ha már mérleget készítek: elmaradt a horgászverseny — ludas benne a Duna —, a virágkiállítás — tavaly is —, ráadásként viszont Szentendrére látogatott a Tápiámenti s a Musica Antiqua Hungarica együttes. Először járt kőszegi kórus a két város barátságát erősítendő itt, s elsőre polgárjogot nyert az izbégiek kitűnő kezdeményezése, a juliális. A Duna menti városok sporttalálkozója nélkül már nem is lehetne elképzelni a nyarat, s még soha ilyen jóízűt nem vitatkoztak a muhkásművelődésről Esztergom, Szentendre és Vác üzemeinek szocialista brigádvezetői, mint ezúttal harmadik alkalommal. Ugyanakkor érezhetően a helybeliek egyre jobban magukénak tudják ezt a kínálatban pompás egy hónapot, amiből pedig az következtethető, hogy régen nem kizárólag idegenforgalmi csemege a Szentendrei nyár. Még akkor sem, ha a Teátrum mindenkori produkciója távoli vidékeken élőkre is erős vonzást gyakorol. A La Mancha lovagja mind a tizennégy előadása telt házat vonzott, s az égiek jóvoltából csak egy előadást kellett elhalasztani. Más kérdés — s ezt számosán vitatják — a darabválasztás. Az ismert okok — főleg a művészeti vezetők gyors változása — időközben jócskán megváltoztatták az ország talán legvarázslatosabb nyári színházának lehetőségeit. A bemutatásra kerülő darab kiválasztásánál azonban az eredetiségről mégsem kellene lemondani... Dale Wassermann — Mitch Leigh New Yorkból világhódító útjára induló musicalje a Fővárosi Operettszínház után, Szentendrén is óriási siker volt, mégis azt kell mondani, hogy lehetőség szerint ezen az aszfalton ne teremjen utánjátszó színház. S akkor szólnék még búcsúzóul az egyéves születésnapját megünnepelt Szentendre Barátainak Köréről. Nem titok, a város vezetői sokat vártak az idei kétnapos találkozótól. Sokat, ám nem tudni mégis, hogy konkrétan mit. Az elfogadhatatlan, hogy befolyásos emberek, akik barátai e valóban varázslatos városnak, kapcsolataikat felhasználva bizonyos fejlesztési lehetőségeket ügyeskedjenek ki. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy bizonyos emberek társadalmi munkában a város segítségére sietnek, ahogy Szentendre polgárai az elmúlt esztendőben Pest megye városai közül a legkiválóbbnak bizonyultak, azzal, hogy néhány forint híján ötmillió értékű társadalmi munkával szolgálták városukat. A baráti körtől nyilvánvalóan nem lehet csodát várni, ugyanakkor azzal sem lehet beérni, hogy sokan a tagdíjbefizetés ellenében egyszerűen sikknek tartják, hogy tagjai ennek a körnek. A művészeti szekció másnapra meghirdetett ülése, amely a Dunakanyarban élő-alkotó írók segítségét volt hivatott kiaknázni a munkásművelődés szolgálatában, azt lehet mondani, teljes érdektelenségbe fulladt — a nyári közönség kétharmada, mint kiderült, azokból a fiatal pécsi festőnövendékekből tevődött össze, akik kifejezetten a baráti kör elnöki tisztét vállaló Barcsay mester tiszteletére jöttek el a pompás megyei művelődési központba... Vagyis nyilvánvaló, s ez nem ünneprontása remélem a hatodik valóban emlékezetes s több vonatkozásban fejlődést eredményező Szentendrei nyár értékelésének, hogy tovább kell gondolkodni — természetesen közösen, városlakók és ittnyaralók —, konkrétabbá kell tenni Szentendre baráti körének feladatait, lehetőségeit, mielőtt még gyönyörű esélyből utópiává, vagy még azzá sem, semmivé válna... maradt a segély összegének. Dr. Mikó Tibor, az igazgatási osztály vezetője elmondta, hogy egyedül Varga Jánosné és albérlője nem költöztek vissza Pannónia utca 26. szám alatti lakásukba. A ház romos, de nem az árvíz következtében. Az itt lakók részére — amennyiben a műszaki osztály határozatban rögzíti az életveszély tényét — szükséglakást kell biztosítani. A Pannónia utca lakói az elmúlt félévben másodszor kényszerültek költözködésre. A város érdeke nyilvánvalóan az, hogy ez lehetőleg minél kevesebbszer ismétlődjön az elkövetkező időkben. Annyit lehet pillanatnyilag tudni, hogy a részletes rendezési terv ezt a területet zöldterületnek minősíti. A szanálásra fokozatosan kerül sor, az már most bizonyos, hogy a veszélyeztetett területen lakók kérhetnek eseretelket. Annál inkább érdekük ez, hiszen a jelenlegi építési feltételek mellett sem eladni nem tudják telkeiket, sem építési engedélyért nem folyamodhatnak. CO—X Dániában Koppenhágában CO—X elnevezéssel fiatal képzőművészek nemzetközi kiállítása nyílik augusztus 18-án. A rangos tárlatra hat országból hívtak meg egy-egy szobrászt és két-két festőt. Hazánkat Kiss György és Nagy Gábor festőművészek és Farkas Ádám, a hét szentendrei szobrász egyike képviseli. Elutazása előtt Farkas Ádám elmondta, hogy már korábban tizennégy márvány-, illetve bronzszobrot postázott Dániába, ezek közül négy-öt a közelmúltban készült el, s így első ízben kerül nagy nyilvánosság elé. A nemzetközi hírű Char- lottenburg-csamokban a meghívott művészek mindegyike külön teremben állítja ki műveit. Közel a kritikus Munkaerőgondok a papírgyárban A Papíripari Vállalat szentendrei gyárának félévi bizonyítványát nem egy üzem megirigyelhetné. Az esztendő első hat hónapjában a termelési értékük elérte a 157 millió forintot — tavaly ilyenkor még csak 132 millió volt —, a növekedés mértéke 19 . százalék, ebből azonban 14 százalék az áremelkedés számlájára írandó. A 14 millió forintos nyereség is önmagáért beszél, hiszen nem kevesebbel, mint ötödével több a tervezettnél. Tartani a három műszakot — Eredményünk elsősorban a papírgyártásunk fokozott termelésének köszönhető — mondja Acs Károly igazgató, aki csaknem három évtizede áll a vállalat szolgálatában, de csak a közelmúltban tette át székhelyét Újpestről, ahol szintén a gyár első embere volt. — Az ott dolgozó szocialista brigádok a DH elindításával jelentősen csökkentették a hulladékot. Másik termelésnövelő tényező: két újabb nagy teljesítményű olasz automata borítékkészítő állt az év első felében munkába. Oroszlánrészük van abban, hogy a gyár termelékenysége a bázishoz képest — s ebben nincs már benne az árváltozás — 8,7 százalékkal emelkedett. Látszólag tehát minden rendben van a papírgyár portáján, gondolná bárki, aki azonban egy kicsit is járatos a város egyik legsajátosabb gyárának berkeiben, az jól tudja, hogy az eredmények mögött nagy erőfeszítések vannak, hiszen régóta krónikus munkaerőgondok kezdik ki a nagyra hivatott közösséget. — Évek óta 4—5 százalékkal csökken a munkáslétszámunk — veszi át a szót Zábránszky Béla terv- és munkaügyi osztályvezető. — Jelenleg, ha minden gépet üzemeltetnénk. még legalább negyven főt kellene felvennünk egyik percről a másikra. Felesleges mondani, hogy tartani szeretnénk a három műszakot, hiszen csak így tudjuk kielégíteni az ország megnövekedett borítékigényét. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az állóeszközök maximális kihasználása menynyire létszükséglet, egy percenként 350 borítékot gyártó masinát vétek lenne nem kihasználni. A borítéküzemben még e pillanatban további tizenkét ember kellene mert egy-két gép foghíjasán üzemel. Több bérért sem... A magas fokú automatizálás eredményeként az országos igény teljesítésére ma már a korábbi létszám harmada is 1 elegendő lenne. — Ott tartunk, ha tovább csökken a létszám, elérkezünk a kritikus ponthoz, amely után már nem tudjuk tartani azt a termelési szintet, amit nem kis erőfeszítéssel elértünk — értékeli a helyzetet Ács Károly igazgató. Megpróbálnak mindent. A bérvágóból jelentős átcsoportosítást hajtottak végre a papírgyártásba, így ez a vállalaton belüli szolgáltatás csak alkalomszerűen üzemel. Kívülről munkaerőt nemigen lehel szerezni: Szentendre, csakúgy, mint a járás ilyen szempontból nem jöhet számításba, s természetesen a vállalat sem tud ide irányítani embereket más gyáraiból. — Nem kétséges — s ki tudná jobban ezt a terv- és munkaügyi osztályvezetőnél —, hogy kereseti lehetőségeink nem éppen vonzóak, jóllehet nem maradnak a környező gyárakban tapasztalatak mögött. De azt a 2500—2800 forintot, amit megkeres nálunk egy nődolgozó a borítéküzemben, három műszak alatt, azt máshol egy műszakban is megkeresheti. S ezen van a hangsúly: ma már több bérért sem mennek el nők három műszakba dolgozni. Próbáltuk a lányokat, asszonyokat az egyműszakos kézi borítéküzemünkből átcsalogatni a lényegesen jobban jövedelmező üzembe, de nem álltak kötélnek. Ugyanakkor jelenleg 70 dolgozónk van gyes-en, s mondanom sem kell, hogy közülük egy sem akar majd műszakozni. Lakatlan szálló Az év elején közvetlenül a gyárkapu közelében 1 milliós költséggel felépítettek egy összkomfortos fapalotát — munkásszállónak. A húsz személyesre mértezett szállónak most éppen két lakója van. — Vagy három hete a nyíregyházi gyárunk közreműködésével lent voltunk Szabolcs megyében toborozni — lám mi mindenre kapható egy gyárigazgató s az illetékes osztályvezetője —, szórólapokon szállást, utazási kedvezményt, étkeztetési, kulturális lehetőségeket garantáltunk — eddig minimális eredménnyel. A három műszakról a már említett szempontok miatt nem mondhat le a papírgyár. Tovább kell hát korszerűsíteni a technológiát, s javítani a munkakörülményeket — végül így is lehet vonzóvá tenni egy munkaterületet. Aztán: gondolnak a békásmegyeri lakótelepre ahol már ez év végén adnak át lakásokat; Talán onnan — szinte egyszerre mondja igazgató, osztályvezető — eljönnek ide is néhányan dolgozni ... Régi helyére költözik a Patyolat Még a bevásárló központ kialakításának hőskorában, jóformán a tervezés előestéjén, annak eldöntésénél, hogy mi is valósuljon meg tulajdonképpen a HÉV-végállomás szomszédságában kialakított területen, vették tudomásul Szentendre vezetői és lakosai, hogy bizony továbbra sem lesz a városnak vegytisztító szalonja. Nem fért bele a költség- , vetésbe. — fgy mondogatták akkoriban, s ebbe törődtünk bele. A meglevő összegből a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat a némi túlzással szupermarkettnak titulált, valóban gyönyörűre sikeredett objektum város felőli sarkába mindössze egy szerény Patyolat-felvevőhelyet vásárolt. Már-már beletörődtünk a megváltoztatha- tatlanba, mikor egyszer csak, úgy június elején a felvevőhely előterében a kirakat üvegén betekintőknek egy jól fejlett, eddig ott nem levő masina tűnt fel. Minap arra jártamban meggyőződhettem magam is, hogy feltételezésem cáfolhaElőbb a família. A családban édesapja volt az első orvos, negyedikes polgáristák voltak ikertestvérével amikor avatták, a halála előtti napon még egy cigányasszony lábát kezelte — mégse bírt a szívtrombózissal. Az öcs. a vei — orvosok. A férjét, dr. Göllner Pált, alighanem mindenki tiszteli ebben a városban, ő a felülvizsgáló főorvos. Ikertestvére, dr. Farkas Ilona, fogász a Bükkös túlsó partján. Göll- nerék két gyermeket neveltek fel, a lány, hogy is lenne másként, orvos a Kállai Éva Kórházban, a fiú is nekirugaszkodott, de nem vették fel. így aztán most műszerész a VárosKiváló iskolaorvos gazdálkodási Vállalatnál. Dr. Göllner Pálné, merthogy róla beszélünk, eredetileg csakúgy, mint nővére. fogszakorvosként végzett, 1951. május elseje óta azonban iskolaorvos. Van vagy háromezer gyereke — az optimum kétezer — Szentendre és Budakalász oktatási intézményeiben. Két gimnázium, négy általános iskola, nyolc óvoda s a szakmunkásképző intézet tanulóinak egészségét őrzi: elszántan, fáradhatatlanul, s akik ismerik nem tartják túlzásnak — rajongó, elkötelezett hittel. Naívul azt képzeltem, ilyenkor szünidőben kifújhatja magát, dehát itt vannak a nyaraló gyerekek, pontosan betartja az előírást: üdülés előtt egy hónappal, illetve két-három nappal valamennyi nebulót alaposan meg kell vizsgálni, csak ezután szállhatnak táborba. Ideje lenne csatasorba állítani a második iskolaorvost, gondolom, de ősztől terhei egy részét a körzeti orvosok vállára rakja az egészségügyi miniszter rendelete. Dr. Göllner Pálné. ezt veszem ki pergő, szik- rázóan szellemes beszédéből, vállalná továbbra is egymaga, pedig betöltötte már hatvankettedik életévét. Elmehetett volna már nyugdíjba, azt tartja mégis: addig dolgozik, amíg bír. Nem keres szép szavakat, nem fogalmaz szuperlativu- szokban hivatásáról, ahogy orvos is azért lett, mert imádta a patikaszagot, s mivel az ő idejében még nem kellett felvételizni az egyetemen nem nehezteltek rá, mert utálta a fizikát Aligha van felnőtt ember a városban, akit iskolás korában ne vizsgált, gyógyított volna, s akinek gyerekét, vagy unokáját ne vizsgálta, gyógyította volna. Személyében méltán köszönthetjük és tisztelhetjük az egészségügy kiváló dolgozóját. tatlan bizonyosság: az olasz Donini cég Magic 20 típusú masinája igenis, vegytisztításra hivatott. Trikoláttal húsz perc alatt mindent tisztit, s egyidejűleg legalább nyolc öltöny fér bele. A felvevőhely vezetőnője azt is elárulta, hogy itt helyben lesz az annyira áhított vegytisztító — nem önkiszolgáló — szalon, s a felvevő visszaköltözik oda, ahonnan jött, a Kossuth Lajos utcába. Amiből viszont az derül ki egyértelműen, hogy eredetileg is álmodhattak volna erre a szerény területre vegytisztító szalont. De hát ne legyünk telhetetlenek, s főleg türelmetlenek, hiszen jócskán lefolyik még víz a Bükkösön, mire ez a változás teljes egészében végbemegy. Meg kell még érkeznie az automata vasalónak s bizonyos átalakítási munkálatok is szükségesek. Előreláthatólag az esztendő hajrájában kerül fel az új cégtábla az üzlet homlokára s lát munkához az olaszhonból jött Magic 20. Előzetesen még annyit, hogy időben négyféle szolgáltatás között válogathatunk majd. A szalon vállal vegytisztítást hat, huszonnégy, hetvenkét órára, s természetesen azonnalra is. Felnőttvédelem Pomázon Pomázon Szalma Ilona szociálpolitikai előadó a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága előtt számolt be az itt elsőként megszervezett házi szociális . gondozás eddigi eredményeiről, s további feli adatairól. Hangsúlyozta, hogy a felnőttvédelem ilyetén kialakítása annál is sürgetőbb szükségszerűség volt, mert Pomázon jelenleg több mint 1700 nyugdíjas él, s közülük többnek nincs senkije, aki gondját viselje. Pillanatnyilag szerény tiszteletdíj ellenében 14 magatehetetlen, idős ember gondozása folyamatos. Az oldalt írta: Kertész Péter Gárdos Katalin felvétele
