Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám

m ■ ' -Zm-rbl ■ ' ■ ÄAriri- v^'i. \r- , ; uiiiMki es Fest megyei fiatalok Bríráti találkozó Mint a lap tegnapi számá­ban részletesen beszámoltunk róla, az I. magyar—szovjet barátságfesztivál Omszk me­gyei delegációja hétfő délelőtt Vácra látogatott, s egésznapos programját este, az Egyesült Izzó váci gyárában, műsorral fejezte be. Hatalmas sikert aratott az omszki műszaki főiskola Al- tair (csillag) művészegyüttese. ★ A gyár színháztermét zsú­folásig megtöltötték a szov­jet és magyar fiatalok. Rózsavölgyi felvételei 7ólasz cikkünkre Nem kötelező, csak célszerű Lapunk július 25-i számá­ban munkatársunk a váci húsboltok számlázási rendsze­rével kapcsolatban fejtette ki véleményét, „Vedd észre? Tedd szóvá?” című írásában. A minap levelet kaptunk Jér­nél Gábortól, a Vác és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjétől az alábbi szöveggel: „Kifogásolja a cikk a szám­lázási rendszert, amely olyan, mint bármely szoros elszá­molású, hagyományos kiszol­gálási rendszerű bolté, tehát ön-magában nem ad lehetősé­get semmilyen visszaélésre. (Ilyen formában számlázzák például a kiadott árut Buda­pesten, a belvárosi csemege- és édességboltokban.) Az áru csomagolásán ott olvasható az ér, tehát a vásárlónak utólag is van lehetősége ellenőrzés­re. De ellenőrizheti az összeg helyességét a fizetés előtt is, csak a mérleget kell figye­lemmel kísérnie. Számlát nem tudunk nyújtani a vevőnek, mert a pénztárgép blokkját csak megfelelő, egyértelmű érvénytelenítés után adhatnánk vissza, azaz rávezetnénk va­lamilyen formában, hogy az árut a blokk ellenében a ve­vő megkapta. Ez többletmun­kát jelentene, amit a jelen­legi munkaerőhelyzetben nem vállalhatunk, de a vásárlók sem örülnének a kiszolgálás lassításának. Az ellenőrző mérlegről a Bellcereskedelmi Minisztérium így intézkedik: lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó a megvá­sárolt áru súlyát, méreteit az üzletben lemérje vagy lemé­resse (15/1968/XH. 27. BKM sz. rendelet 8. §. (1). Tehát az ellenőrző mérleg be­állítása nem kötelező, legfel­jebb célszerű, különösen ön- kiszolgáló boltokban, ahol sok a boltilag előrecsomagolt áru, melyeket az eladó nem a vevő szeme láttára mér le. Az 52. számú húsboltban azonban az árut minden eset­ben a vevő előtt teszik a mérlegre. Kérésre az eladó az árut újra is készséggel lemé­ri. Meg kell még említenünk, hogy az előre állt mér­leggel kapcsolatos eset meg is történt, sem az, sem az el­adók udvariatlan magatartása arra a boltunkra nem jellem­ző. Sapka Györgynek, a bolt régi, kiváló vezetőjének nyug­díjba vonulása után vállala­tunk Sziklai Istvánt bízta meg a bolt munkájának irá­nyításával. Az eredmények igazolták döntésünk helyessé­gét. A fiatal boltvezető külö­nös gonddal ügyel a színvonal tartására, kötelező munkaide­jénél jóval többet tartózkodik a boltban, ellenőrzi és irá­nyítja az eladókat, és esetle­ges reklamáció esetén kifogás­talan udvariassággal áll a ve­vők rendelkezésére.” ★ Munkatársunk nem általá­ban írt a Széchenyi utca 27. szám alatti húsfooltról, ha­nem egy szombat délelőtti csúcsforgalomban tapasztalt konkrét eset kapcsán, mit sem csorbítva a válaszban emlí­tett fiatal boltvezető ráter­mettségét, udvariasságát, ak­kor ugyanis Sziklai István éppen nem tartózkodott a boltban, hiszen ha ott van, nyilván azonnal hozzá for­dulunk a panasszal. A válaszból megtudtuk, hogy az ellenőrző mérleg be­állítása, a belkereskedelmi miniszter rendelete szerint, nem kötelező, csupán célsze­rű. Továbbra is úgy véljük, hogy ha nem is a jogszabály ereje folytán, hanem csupán célszerűségi okokból, lehető­séget kellene teremteni egy ilyen mérleg elhelyezésére. Számos félreértést és vitát előzhetne meg: mint a fő­osztályvezető említi, a je­lenlegi munkaerőhelyzetben nem vállalhatják a dolgozók a többletmunkát, márpedig a javasolt újramérlegelés min­denképpen azzal jár, de pén­teken és szombaton, a csúcs­időben nem is igen volna rá lehetőség, hiszen maguk a pult előtt sorban álló vásárlók tiltakoznának a legjobban el­lene. S az sem biztos, hogy a megkért eladó az őt el­lenőrző újbóli mérést készség­gel és kifogástalan udvarias­sággal végezné el. Az ellenőrző mérleg beállí­tása egyetlen ötlet csupán. Annál egyszerűbb és jobb is akadhat, talán éppen az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat szakembereinek fejében. Egy a lényeg: ne azt nézzék, hogy a nehézségeket miként nem lehet megszüntetni, ha­nem azt, hogy miként lehetne a vevőket megnyugtató és a saját munkatársaik egyébként nem könnyű munkáját meg­könnyítő, jó megoldást találni. Az idén negyvenhatan Szakmunkások Hat szakmában képez szak­munkásokat korszerű tanmű­helyében a Cement- és Mész­művek váci gyára. Az elmúlt öt évben 177 gép-, villany- és csőszerelő, gépi forgácsoló, elektro- és mechanikai mű­szerész kapott szakmunkás-bi­zonyítványt. A legitöbb szakmunkást ta­valy avatták, ötvenegyet, az idén negyvenhatan vették át bizonyítványukat. — Több pénz közművelő­désre. A tanácsi költségvetés­ből egyre több pénzt fordíta­nak közművelődésre. Négy esztendővel ezelőtt, 1971-ben Pest megyében a költségveté­si összegeknek 39 százaléka jutott el a kulturális ágazat­hoz. Az idén viszont már 42,5 százalék az ágazat részesedé­se. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XIX. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1975. AUGUSZTUS 13., SZERDA Kérdezz-felelek Sződligeten Városfejlesztésről[ környezetvédelemről, az ifjúsági mozgalomról Sződligeten, a Duna-part ár­nyas fái között emeletes épü­let húzódik. Nézhetnénk szál­lodának, reprezentatív üdülő­nek, ha nemcsak fiatalok lak­nák. A múlt héten ismerősök, váci gyárak, üzemek fiataljai, KISZ-titkárok éltek falai kö­zött. A sződligeti KISZ-iskolában az alapszervezeti vezetők rend­szeres tájékoztatást kapnak a mozgalom soron levő felada­tairól, s azokról a módszerek­ről, amelyekkel könnyebb eredményeket elérniük mun­kájukban. Sok szó esik mostanában ar­ról. hogy vannak-e sajátosan ifjúsági ügyek? A KlSZ-isko- la hallgatói mintha tagadnák ezt. Közülük sokan nemcsak KISZ-vezetők, hanem gaz­dasági szakemberek, ta­nácstagok, lakásszövetke­zetet irányítanak: vagy ők vagy alapszervezetük egy- egy tagja lát el közéleti funkciókat. Ezért hívták meg beszélgetés­re Máté Imrét, a városi párt- bizottság osztályvezetőjét és Tari Kálmánt, a városi tanács elnökhelyettesét. Az előbbitől mozgalmi, szervezési kérdések­re vártak választ, az elnökhe­lyettesnek pedig közérdekű, várospolitikai kérdéseket tet­tek fel. A kérdések első fele első­sorban arra vonatkozott, ho­gyan dolgozzanak a KISZ-esek a kongresszusi határozatok végrehajtásán, kezdeményez­zenek-e önállóan, vagy várja­nak a KISZ-kongresszus dön­téseire? Szóba került, hogy néhány helyen a vállalati pártalapszervezetek mintha nem fiatalabb testvérként, ha­nem gyermekként kezelnék az ifjúsági szervezetet, kevés le­hetőséget adnak neki az önál­ló kezdeményezésre. Kiderült, több pártszervezet elfeledke­zett a városi pártbizottságnak arról a döntéséről, hogy a taggyűlésre minden al­kalommal hívják meg a KISZ-szervezet titkárát, ha pedig az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekről tanácskoznak, az ifjúsági vezetőket, propagandistá­kat is. Természetes, hogy a kérdé­sek túlnyomó többségét a ta­nács képviselőjének tették fel, hiszen a mozgalmi emberek gyakran találkoznak egymás­sal. Egy olyan dinamikusan fejlődő városban pedig, mint Vác, mindig bőven akad vitat­ni való a városfejlesztésről, a szolgáltatásokról. Ez alkalom­mal elsősorban az ötéves terv­vel kapcsolatos számvetés ke­rült előtérbe. Mennyi lakás épült, kik kapták, elégedet­tek-e a város vezetői az el­múlt öt év eredményeivel? Szó esett a látszólag kevés­bé jelentős, de mindennapos bosszúságot jelentő dolgokról is. Éeldául arról, hogy a deák­vári gyerekek fele naponta a város másik végébe jár isko­lába, panaszolták a fiatalok immár sokadszor, hogy szegényes Deákvár élel­miszer-ellátása, nincs kul­turált szórakozóhely, úgy tűnik, mintha a tanács nem szánna jövőt ennek a lakótelepnek. Pedig nem erről van szó, hallottuk a válaszban, mert Vác ezután is elsősorban Deák­váron terjeszkedik. Ez a ma­gyarázat arra is, hogy miért építik olyan sűrűn a Földvári téri házakat. Nagyon sok pénz­be kerül a régi házak szanálá­sa, a lakóknak is új otthont Egy másik évforduló, II. Örömünnep a Hétkápolna előtt A Ithán Mihály Károly (1784—1750) püspök 1742. december 18-án egyezséget kötött a káptalannal, megosz­totta földesúri joghatóságát, és átengedte székvárosa jövedel­mének egynyolcad részét. Eme egyezség alapján ala­kult ki a két külön város: Püspök-Vácz és Káptalan­ié ácz, külön közigazgatással, bíróval, jegyzővel, tanáccsal. Most már három váci tele­pülés élte a maga önálló éle­tét: Püspök-Vácz, Káptalan- Vácz és Kis-Vácz. Mindegyik a maga sörfözőjében készült sörét itta, saját korcsmáját használta. Püspök-Vácz sor­háza a Szent-Háromság téren ma is használatban levő, úgy­nevezett nagysörház volt, Káptalan-Vácz sörháza pedig e város főutcájában, a Kápta­lan utcában (Lőwy Sándor utca) levő városi tanácsház­ban volt. Megjegyzendő, hogy figyelmes szemlélő azonnal felfedezheti: ez a mai G. számot viselő, tíztengelyes, barokk kapuval, bolthajtásos helyiségekkel, nagy belsőség­gel rendelkező épület lehetett. A Nagy-Vácz és Kis-Vácz közötti üres terület 1760 tá­ján kezdett beépülni. 1761-ben az egész telepet Püspök-Vácz városához csatolták, és akkor Kis-Vácz önállósága meg­szűnt, csak Püspök-Vácz és Káptalan-Vácz élte önálló éle­tét. Ettől függetlenül a váciak a diadalkapu fölötti városrészt ma is Kisvácnak nevezik. Már az 1780-as években is megpróbálták a két ikerváros egyesítését, azonban az 1784. május 8-án kelt rendelkezés szerint a helytartótanács nem engedélyezte. 1848-ban ismé­telten szorgalmazták az egye­sülést, s ez alkalommal a szabadságharc eseményei miatt maradt el. 1850. június 13-án értesítették a közgyű­lést, hogy a két város hatósá­gát egyesíteni kívánják. jlj'nnek érdekében a két ■*-* város küldötteiből bi­zottságot választottak, akik szakértők bevonásával, meg­becsülték a két város vagyo­nát, megvizsgálták számadá­sait. Az egyesülés azonban a vagyoni viszo'ayok különbsége miatt sokáig elhúzódott. A vármegye főnöke 1858. május 6-án kelt rendeletével sürgette a megállapodást, és négy pontra kívánt választ: 1. a személyzeti fizetésekre, 2. a hivatalok tárgyi költségeire, 3. az egyesülés folytán alkal­mazáson kívül maradó szemé­lyek nyugdíjaztatására, 4. a két város háromféle ingatla­nának felbecsültetésére. A két város tanácsa 1858. május 15-én ült össze, az egyesülés módozatainak meg­vitatására. Az adatok szerint Püspök- Vácz kizárólagos tulajdonának értéke: 333 120 forint, Kápta­lan-Vácz kizárólagos tulajdo­nának értéke: 49 830 forint, Püspök-Vácz városának jö­vedelme 2303 forinttal halad­ja meg Káptalan-Vácz város jövedelmét. Káptalan-Vácz város adóssá­ga 8127 forint, amely 35 szá­zalékkal haladja meg Püspök- Vácz város adósságát. Ez a körülmény azonban az egyesí­tés nagy fontossága folytán „alig érdemel figyelmet”, mondja a jegyzőkönyvi hatá­rozat. Kuriózumként néhány kira­gadott tétel az ingatlanok fel­értékeléséből: Püspök-Vácz város birtokai közül a katonai nevelő épülete 30 000 forint, a városház 59 000 forint, a piacon levő pince 2500 forint stb. Káptalan-Vácz város birto­kai közül a városi tanács és a serház (Lőwy S. u. 6.) 18 000 forint, a Korona vendéglő 20 000 forint stb. A középkorban a rendelő- intézet épülete, a Curia volt a káptalan ház, melynek bolt­íves kapualjában ma is 7át­ható a címer alakú márvány­tábla: CURIA CAPITULI VACZIENSIS, 1520 szöveggel. (Váci Káptalan Székhelye, 1520). A káptalanok hiteleshelyi minőségben 1974-ig működtek. Utódaik a királyi közjegyzők voltak. 1949-től ezt a funkciót az állami közjegyzők látják el, akik a járásbíróságok ke­retében tevékenykednek. A/fiután a két város megál- ■L’*- lapodott, 1859. február­jában jóváhagyták az egyesü­lést, melynek nagy örömün­nepét a Hétkápolna előtti té­ren, a honvédemlékmű terü­letén ülték meg. Medgyes Béla (Vége) kell adni. Mindez ugyancsak megdrágítja az építkezést. Beszélgetés alakult ki a kör­nyezetvédelemről, a város szé­pítéséről is. A fiatalok bizo­nyították, hogy szívesen vesz­nek részt társadalmi munka­akciókban, de a DCM pora, és a Dunai Gombgyár fekete korma ellen nem tehetnek semmit. A tanács, legalábbis az utóbbi esetben, lehetne szi­gorúbb. Panaszolták, hogy az építőipar hanyagságai, a rendszeres határidő-mó­dosítások elsősorban a fia­talokat sújtják. Ök azok, akik a legnehezeb­ben „kaparják” össze a pénzt lakásra, s azután még a módo­sított határidők után is fize­tik az albérletet. Nem hiszik, hogy nincs aki szervezettebbé tehetné a városbeli építőmun­kások munkáját. Az elnökhelyettes válaszá­ból idézünk: — Bizony, mi is elégedetle­nek vagyunk, de az építőipari vállalatoknál dolgozó fiatalo­kon, KISZ-tagokon is múlik, hogy nem gyorsabb és jobb minőségű a munka. Sződligeten, egy héten át ko­ra reggeltől késő estig tartot­tak az előadások, s az esti tá­bortűz sem csak játékkal és mókával telt el: ott folytatták a kérdezz-feleleket, amit dél­után nem tudtak befejezni. Cs. A. Tárlatvezetés — szocialista brigádoknak A Duna-műhely képzőmű­vészeti kiállításon a szocialis­ta brigádokat a tárlat alkotói a főtéri kiállítóteremben min­den csütörtökön, délután fél 3 és fél 5 között, végigkalauzol­ják. Augusztus 14-én Gaál Imre, Monos József és Nagy B. Ist­ván festőművész, valamint Sá­ros András Miklós grafikus- művész, augusztus 21-én Bias- kó János szobrászművész, Földvári Csaba ötvösművész és Mizser Pál festőművész, au­gusztus 28-án Cs. Nagy And­rés és Dániel Kornél festőmű­vész tart tárlatvezetést. Pásztor mesterhármasa Ma: nehéz ellenféllel Ezerötszáz néző volt kíván­csi az NB II-ben újonc Ajkai Bányász váci bemutatkozásá­ra. Bizonyára még többen let­tek volna kíváncsiak, ha tud­ják, hogy gólzáporos győze­lem születik. Talán a kánikula tette, hogy az első félidőben nem reme­kelt a csapat, az l:0-ás veze­tés ellenére is (Bednarik át­adásából Pásztor lőtte a gólt), Jenei edző korholta a fiúkat. Az intő szónak volt is fo­ganatja, az 58. percben Urban bal oldali beadásából Tóth nagy gólt lőtt. Ettől kezdve igazán elégedett lehetett a közönség. Urbán beadásából Varga, Bednarik átadásából Tóth szerzett gólt. Mintha csak egy kapura játszottak volna, Kriska feje­sét Pásztor lőtte a hálóba, a 83. percben pedig Pásztor mesterhármast ért el (Vác— Ajkai Bányász 6:0). Nehéz ellenfelet kap a Váci Híradás ma, szerdán, fél öt­kor, a Felszabadulás Kupa újabb fordulójában. Jenei ed­ző szerint azonban, a második félidőben mutatott jó játék­kal, az NB Il-es Budapesti Spartacust is kétvállra lehet­ne fektetni. L. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom