Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

“SMitm 1975. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki te­rületen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a mű­velődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait es konkrét formáit is. Az együttműködés lehetősé­gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hi­degháború éveiben elképzel­hetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti ba­rátság érdekeit szolgáló szé­les körű kölcsönös tájékozta­tás. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a he­lyes irányt mutatják az e té­ren való együttműködés szá­mára is. enyhülés, az európai és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozóval, a tanácskozás döntéseivel kap­csolatos reményei teljes mér­tékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, továb­bi közös erőfeszítésekre, vala­mennyi résztvevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről-lépésre egy­más elébe mentek, és a gyak­ran nem kis nehézségeket le­küzdve végül is képesek vol­tak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodásokat mindéin egyes megvitatott kér­désben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a ta­nácskozás egyes résztvevői a többiekre erőszakolták néze­Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új foko­zat az államok közötti biza­lom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácsko­zást követően a katonai eny­hülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehető­séget a közép-európai had­erőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biz­tonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részvevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megálla­podásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósít­ja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindin­kább konkrét tartalommal te­lik meg. Az enyhülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Eu­rópában valóban tartóssá és megingadhatatlanná teheti. Ez­zel összefüggésben mi a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sét, reális leszerelési eredmé­nyek elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazsá­gos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret ver­jenek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvé­nyévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi béke­politikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emel­vényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lemben példa nélkül álló talál­kozója kulcsfontosságú lánc­szemmé kell, hogy váljék az telket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembevé­telével és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a részvevő álla­mok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumetum- ban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű meg­fontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más né­peknek, hogyan alakítsák bel- ügyeiket. Minden állam népé­nek szuverén joga, hogy meg­oldja belügveit, kialakítsa bel­ső törvényeit. Másfajta hozzá­állás ingatag és veszélyes ta­laj a nemzetközi együttműkö­dés szempontjából. Az általunk aláírandó do­kumentum, az államok szé­les körű, de pontos akció­platformja, amely egyoldalú és sokoldalú alapokon évek­re, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azon­ban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maxi­muma, holnap pedig kiinduló­ponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácsko­zás által megnyitott irányok­ban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügy­re is, amelyhez most a Hel­sinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött ab­ban, hogy kijelölték a továb­bi lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak meg­oldására és továbbfejleszté­sére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném is­mételten hangsúlyozni a szov­jet külpolitika egyik állandó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini poli­tikáját, annak humanizmu­sát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk 24. kong­resszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai ér­tekezlet összehívásáról szól. Nagy megelégedéssel álla­pítom meg, hogy az euró­pai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolat­ban a tanácskozás által kidol­gozott tételek a népek érde­keit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a fog­lalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmi­ségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberi­ségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy bé­kében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megál­lapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fo­kozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a min­dennapos problémákat is. Elő­mozdítják az ember életkö­rülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítá­sát, a jobb művelődési fel tételeket, összefüggnek az egészségről való gondosko­dással is, vagyis röviden min­dennel, ami az egyes embe­reket, családokat, a fiatalo­kat és a különböző társa­dalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet az összes részvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajtanak Európa ha­tárain túl is. A hosszú tárgyalások ered. ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyer­tes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek, és a semlegesek, a kis és nagy államok népei egyaránt Mindenki nyert, akinek drága bolygónk bé­kéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mindannak a sike­res megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilárdításá­hoz is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők kö­zül sokan osztanak. A tanács­kozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a résztvevő államok számára, különösen hasznosak napja­inkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezés­re. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 3S állam vezetőinek ez a találkozója ad arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormányának, sze­mély szerint Vrho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagysze­rűmegszervezéséért, a rendkí­vüli szívélyességért és vendég­szeretetért. Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) működésre mindazon orszá­gokkal, amelyek maguk is ér­dekeltek ebben. Tisztelt küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az euró­pai országok kulturális együtt­működésére, az információk, az emberi kapcsolatok bővíté­sére és bizonyos humanitárius kérdések megoldására. A Ma­gyar Népköztársaság kész az e kérdésekre vonatkozó aján­lások elfogadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fej­lesztésére. A magyar kormány meggyő­ződése, hogy a békés egymás mellett élés, a népek közele­dése és barátsága feltételezi, egyben lehetővé is teszi az ál­lamok termékeny együttműkö­dését a tudományok, a közok­tatás, a kultúra és a tájékoz­tatás terén. Az egyetemes tu­dománynak, az emberiség ja­vát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mind­nyájunknak sokat mondó pél­dája volt a Szojuz—Apollo űr­hajók kiválóan véghezvitt kö­zös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden való­di értékét a sajátjának tekinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakorlat­ban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Moliere, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők, műveit nagy pél­dányszámban kiadjuk, szín­padra visszük. A mai nyuga­ti kultúra értékeit is hozzáfér­hetővé tesszük mindenki szá­mára. Mi, hívei vagyunk az embe­rek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejleszté­sének, az utazás, a világot látás további könnyítésének. A Ma­gyar Népköztársaságban gya­korlatilag minden ember nyi­tott kaput talál, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok viszonylatában egy­aránt jelentős kétoldalú turiz­must bonyolítunk. A tízmilliós lélekszámú Magyarországra évente több mint 8 millió kül­földi látogató érkezik, és há­rommilliónál több magyar ál­lampolgár látogat külföldre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja, hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bő­vítésének, minden olyan ész­szerű lépésnek, ami elősegíti a népek és országok kölcsönös, jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet továb­bi, előrevezető lépéseket ten­nünk, ha kölcsönösen tiszte­letben tartjuk a partnerorszá­gok szuverén jogait, törvé­nyeit, amit értekezletünk is el­vár, az előttünk fekvő, közö­sen kidolgozott okmányunk is igényel minden résztvevő ál­lamtól. A kulturális együttműködés, az információk cseréje kap­csán jelentkeznek különösen az ideológiai különbségek. Ml is, akik itt tanácskozunk, kü­lönböző ideológiájú pártokat, különböző politikai rendszerű országokat képviselünk. De vi­lágos, nem azért jöttünk ösz- sze, hogy elfogadjuk egymás ideológiáját, vagy állami po­litikai rendszerét. Népeink, amelyeket képviselünk, azt várják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót ért­sünk, összefogjunk, és meg­állapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európá­ban béke és biztonság legyen, hogy az államok, az országok hasznosan együttműködjenek a közös érdekű dolgokban né­peink javára. Elnök elvtárs! Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok ta­nácskozás, vita van mögöttünk, harcolnunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nem­csak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világkorszak jelzöjeként kerülhet a történe­lembe. Ha az itt képviselt or­szágok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a né­pek állhatatosain küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is meg­oldjuk. A magyar kormány az ér­tekezlet okmányával egyetért, küldöttségünk azt megbízatá­sának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képviselőinek egy újabb érte­kezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizs­gálja a teendőket. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békeszerető magyar nép minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet nemes céljai valóra vál­janak. Köszönöm figyelmüket! Edward Gierck: kedvező feltételek a kereskedelem bővülésére Helsinkiben, az európai biztonsági értekezlet záró sza­kaszának csütörtöki napján el­hangzott felszólalásában Ed­ward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára, a lengyel küldött­ség vezetője a többi között a következőket mondotta: A béke — rendkívül fontos kérdés a lengyel nép számára, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége és sza­badsága kivívásáig. Orszá­gunk, szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt komoly erőfeszítéseket tesz a béke megszilárdítása érdekében. Népünk rendkívüli megelége­déssel üdvözli az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet sikerét, mivel a ta­nácskozás munkájában kez­dettől fogva aktívan részt vet­tünk. Nagyra értékeljük a részt vevő országok által kö­zösen elért eredményeket, s különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az aláírásra ke­rülő dokumentumoknak. A tanácskozás megrendezé­sében és alapvető állásfogla­lásaiban a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének alátámasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és az államok területi épsége sérthetetlenségének fontossá­gát. A dokumentum elfogadá­sa azt jelenti, hogy a résztvevő államok egyszer s mindenkorra lemondanak mindenféle terü­leti követelésről. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó határozatok elősegí­tik a béke anyagi alapjának kibővítését — a kereskedelem szabad fejlődését, az ipari és tudományos-műszaki együtt­működést. A tanácskozásnak a kultu­rális cserére és egyéb kapcso­latokra vonatkozó döntéseit mindenek előtt a jóakarat és a kölcsönös bizalom érdeké­ben kell alkalmaznunk. Gustáv Busák: nagyra értékeljük a Szovjetunió munkáját Az európai biztonsági kon­ferencián csütörtök délelőtt felszólalt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlo­vák köztársasági elnök többek között kijelentette: Ez első alkalom a törté­nelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget arra, hogy megteremtse a béke, a biztonság, és a békés együtt­működés reális feltételeit, an­nak ellenére, hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasá­gi, ideológiai és társadalmi különbözőségek. Különösen nagyra értékel­jük azt a szerepet, amelyet a konferenciát megelőző tárgya­lásokon a Szovjetunió betöl­tött, nagyra értékeljük a Szov­jetunió békepolitikáját. Ugyan­akkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gondolko­dó erőknek, valamint a nyu­gat-európai, az amerikai és a kanadai politikusoknak, akik az európai országok közötti megértés megvalósítására töre­kednek. A béke és biztonság szava­tolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket el­utasítsuk és kiiktassuk az eu­rópai országok közötti kapcso­latokból. Mi ebből a szemszög­ből ítéljük meg ennek a kon­ferenciának jelentőségét, kü­lönösen azt a tényt, hogy meg­fogalmazza és megerősíti azo­kat az alapelveket, amelyek szabályozzák az európai orszá­gok közötti kapcsolatokat, a területi integritás és a politi­kai realitások elismerésének alapján. Azt, hogy a konferen­cia ezeket az alapelveket egy­hangúlag jóváhagyta, konti­nensünk, népeink nagy sike­rének tekintjük — mondotta. Tito: az EBK az enyhülési politika eredménye Urho Kekkonen: a jövőben is erősítjük együttműködésünket Urho Kekkonen köztársa­sági elnök, az értekezleten részt vevő finn delegáció ve­zetője felszólalásában hang­súlyozta: 35 ország legma­gasabb szintű politikai ve­zetői érkeztek Helsinkibe, az európai biztonsági értekez­let záróokmányának aláírá­sára. Ez azt mutatja, hogy megvan a közös akarat a még rendezetlen kérdések megol­dására, összhangban a konfe­rencián kidolgozott elvekkel. A Helsinkiben aláírásra ke­rülő záróokmány kifejezi az egymástól történelmüknél, társadalmi célkitűzéseiknél és politikai rendszerüknél fog­va különböző országoknak azt a közös óhaját, hogy leküzd­jék az egymást elválasztó té­nyezőket, és arra helyezzék a súlyt, ami egyesíti őket: a biztonság fokozására, az em­berek jólétének növelésére. — A jövőben további együtt­működésre lesz szükség, hogy az itt elfogadott elveket át­ültessük a gyakorlatba. A jö­vőben is szükség lesz rá, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket a jelen elvek alapján. Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott fel­szólalásában annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, hanem éppen kezdetét jelzi. Az EBK nem egyszerűen az európai nem­zetek valamilyen egyetértésé­nek eredménye, hanem a nem­zetközi politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta le­zajlott változások és új irány­zatok kifejeződése. A jugoszláv államfő az űj fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitikájá­nak is alapelve. Rámutatott, hogy „az aktív békés együtt­élés elvei áthatották e kon­ferencia előkészületeit, és megmutatták, hogy milyen mélyen gyökeret vert a né­pek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák meg­oldására”. A jugoszláv államfő elisme­réssel méltatta az enyhülési és a tárgyalási politika ered­ményeit, rámutatva, hogy maga az EBK is jelentős mér­tékben ennek a folyamatnak terméke és egyik legjelentő­sebb eredménye. Az új kap­csolatok kialakítása Európá­ban, a fokozott együttműkö­dés állandó bővülése —mon­dotta — feltételezi a tömbök­re oszlás megszüntetését. Megalakult az új portugál kormány Portugáliában véget ért a kormányválság. Az új portu­gál kormány megalakulását Costa Gomes elnök jelentette be csütörtökön rövid repülő­téri nyilatkozatában, mielőtt elutazott Helsinkibe. A kabi­net összetételéről semmit nem közölt. A UPI hivatalos for­rásból úgy értesült, hogy a kabinetlistát csak az elnök hazatérése után teszik közzé. I k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom