Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

4 1975. JÚLIUS 9., SZERDA xJ^nlaD Erdőkertes KIÁLLÍTÓTERMEKBEN: Iglói Sarolta boldog. Túl­jutott a népművelés-könyv- társzak második évfolyamá­nak vizsgáin. A klubkönyvtár Ér Színpada pedig harmadik helyezést ért el a veresegyházi találkozón s egyúttal meg­kapta a Népművelési Intézet „kiválóan megfelelt” minősí- . tését is, amelynek birtoká­ban már országos versenye­ken. is részt vehetnek ezután. A siker a közössége Ismét előbbrelépett az er- dőkertesi klubkönyvtár, fegy népművelő számára nem le­het ennél nagyobb öröm. Ez minden dicséretnél, jutalom­nál többet ér. Nem dolgozott hiába, sem ő, sem az együt­test közvetlenül irányító Illés Zoltán. Esztendeje sincs, hogy tele volt még keserűséggel. Ügy érezte, nem értékelik a mun­káját, az anyagi gondok pe­dig tetézték rossz közérze­tét. N — Egy esztendő alatt sok­minden megváltozott itt — kezdi a beszélgetést. — Az idén kerek százezer forint tá­mogatást kapunk a tanácstól. Ez már nemcsak a bérekre és az alapvető rezsiköltségekre elegendő, jut belőle fejlesz­tésre s a jelentősebb művelő­déspolitikai rendezvények fe­dezetére is. Versek, mesék, zene Jelenleg már négy klub is működik itt: az ifjúsági klub a legrégibb, mintegy harminc állandó tagja vari. A Barát­ság-klub középkorúakból és nyugdíjasokból verbuválódott. A hatvan tag kiváló közössé­get alkot. Jól példázza ezt, hogy éppen a napokban ér­kezett haza a. klub negyvenöt tagja hatnapos jugoszláviai közös kirándulásról. Biztos, I hogy ez az együtt töltött egy hét — sok-sok szép és mara- I dandó élményével — még in­kább összekovácsolja a Barát­ság-klub tagságát. A film­klub tagjai részére jelenleg magyar filmsorozatot vetíte­nek. A klub érdekessége, hogy nem archiv filmek ve­títésére rendezkedtek be, mint általában a filmklu- I bókban, hanem elsősorban a | közelmúlt nagy sikerű alko- | fásait elevenítik fel különbö- I ző tematikus feldolgozásban. A ma fiataljai számára ugyanis — mivel ők alkotják a tagság nagyobbik részét — az újdonság erejével hat­nak a tegnap filmsikerei is. A vetítéseket követően gyak­ran kerekednek viták a látot­takról s ez jó dolog. Ez nem csupán a véleménycserére biztosít lehetőséget, hanem a látókör szélesítésére is. — A könyvklub tavaly_is- kolásgyerekekből alakult — — beszél a legszívesebben ar­ról, ami hozzá a legközelebb áll. — Amikor bevezettem a könyvtárban a versek, mesék, zeneszámok meghallgatását (magnetofonról és lemezját­szóról, de fülhallgatóval, hogy a többi könyvtárlátogatót ne zavarja), még nem gondol­tam arra, hogy a lemezhall­gató gyerekekből csakhamar önálló klub szerveződik. A gyerekek igénye volt, hogy ne csak meghallgassák az ál­taluk kiválasztott s kedvelt verset, mesét vagy éppen ze­neszámot, hanem meg is be­szélhessék a hallottakat. így kezdődött s folytatódott azzal, hogy ma már a klubban gyakran beszámolnak olvas­mányélményeikről is. Ez nem csak azért hasznos, mert „kibe­szélhetik” magukból azt, ami egy-egy könyvben tetszett vagy nem tetszett, hanem azért is, mert ezáltal orien­tálják társaikat, mit olvas­sanak, sőt abban is segíte­nek ezek a beszélgetések, hogy hogyan olvassanak. A könyvklub tagjai és a könyvtár többi olvasói jelen­leg már hétezerkétszáz kötet között válogathatnak. S ez a választék — éppen a nagyobb anyagi támogatás következté­ben — szinte hónapról hónap­ra gazdagodik. Busszal színházba — Évekkel ezelőtt több­ször kísérleteztünk azzal is, hogy színházi együtteseket hívtunk meg. Nem vált be ez a próbálkozás. Most havonta egy alkalommal színházi buszt szervezünk Budapestre. Legutóbb például Ibsen A nép ellensége című drámáját néz­ték meg negyvenketten. Előt­te a My fair lady megtekin­tése szerepelt a programban. A buszokra minden jegy el­kel. Iglói Sarolta szeret kísér­letezni, keresni a közművelő­dés új, vonzó formáit. Ilyen volt a könyvtári szolgáltatás bővítése lemezhallgatással. Közben rövidfilmeket vetí­tettek, vetélkedőket rendez­tek. Most pedig a népszerű rádióműsor mintájára havon­ta egy alkalommol szellemi árverést rendeznek, amely jeldnleg a klubkönyvtár leg­népszerűbb műsora. így válik a klubkönyvtár egyre inkább az erdőkerte- siek második otthonává. . Prukner Pál Fáradhatatlanul kutatja az emberiség nagy mondakörei­nek, eposzainak világát Kazi­mir Károly, s e kutatások eredményeit nyaranta a kö­zönség elé bocsátja a Körszín­házban. így láthattuk már a korábbi évadok során az Iste­ni színjátékot az Elveszett pa­radicsomot, a Kalevalát, majd a Kelet világa következett: a Csúsingura, a Ramajana, a Karagöz, az Ezeregyéjszaka. Most a nagy sumér eposz, a Gilgames került sorra, igazol­va a Körszínház vezetőjének következetességét a műsorterv felépítésében, a népművelési, magas fokú ismeretterjesztési munkában. Ez a körülbelül ötezer éves eposz az ókori Mezopotámia helyén, a Tigris és Eufratesz folyók közti ősi kultúrterüle- ten, a múlt század közepe tá­ján került napvilágra. Az ék­írással vörös agyagtáblákra írott mű ugyan későbbi máso­lat: a híres Asszurbanipal ki­rály i. e. VII. századi Ninive vá­rosában összegyűjtött hatalmas könyvtárában fennmaradt táb­lákon találták meg, s fejtették meg valóságos krimi-izgalmú bravúrral, még a múlt század utolsó harmadában. A mű ma­ga Gilgamesről, a dél-mezopo- támiai Uruk városa valóban élt uralkodójáról, s viselt dol­gairól szól, s lényegében nem más, mint e hősi — vagy ka­landos — tetteknek a sumér, később az akkád költők által megénekelt krónikája. (Ma­gyarul Rákos Sándor nagysze­rű fordításában már két kö­télben férhetők hozzá a nagy terjedelmű munka legszebb­nek ítélt részei.) Mi a Gilgames-eposz lénye­ge? Talán az, hogy ez a régi­régi király, és barátja, Enkidu, olyan emberek voltak, akiket meglepően közel érezhetünk ma is magunkhoz, akiknek gondolatai, tettei, szenvedései, örömei, bánatai régen fogal­mazódtak meg ugyan, de máig ható érvénnyel. Emberségről, hősiességről, férfi és nő viszo­nyáról, barátságról, harcról, istenekről, gonosz és bölcs em­berfeletti lényekről, erények­JtJLIUS 10-Tör. 16-IG CEGLÉD, Szabadság 10—14: Piedone, a zsaru 15—IS: A szép maileken esete CEGLÉD, Kamara 10—13: Két bal láb az ezredben 14—16: Periszkóp a fjordok között GÖDÖLLŐ 10—13: Tűzgömbök 14— 15: Kard és kereszt 16: Zabriskie Point* SZENTENDRE, Terem 10—13: Az öreg 14: Zabriskie Point* 15— 16: Elátkozottak** SZENTENDRE, Kert 10—13: Az asszony és az elítélt 14—16: Fekete tollú fehér madár ABONY 10—13: A szép maneken esete 14—16: A négy muskétás újabb kalandjai BUDAÖRS 10— 13: A fej nélküli lovas 14— 16: Az öreg DABAS 11— 12: Hajdúk 13: A vizsgálat lezárult, felejtse el! 15— 16: Solaris I—II. DUNAHARASZTI 10—13: Olsen tervez — a banda végez j> 14—15: Az aranyember DUNAKESZI, Vörös Csillag 10—13: Az lesz majd a nap 14—16: Hajnal a Dráván I—II. •Csak 16 éven felülieknek! ••Csak 18 éven felülieknek! ÉRD 10: Végzetes aranyrögök 13— 15: Oklahoma olaja 16—17: Holnap lesz fácán* FŐT 10: Botrány a nyaralóban 11— 13: Mi van, Doki? 14— 15: Az lesz majd a nap GYAL 10—12: Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! 13— 14: Apacsok KISTARCSA 10—11: Állami Aruház 12— 13: Az utolsó parancs 14— 15: Holnap lesz fácán* NAGYKÁTA 10— 13: Nem zörög a haraszt* 14—16: A negyedik vőlegény PILISVOROSVÁR 11— 13: Lányok az aknamezőn 14—16: Volt egyszer egy vadnyugat I—H. POMÁZ 10—11: Mackenna aranya 12— 13: Az utolsó töltény 14—15: Az asszony és az elítélt RÁCKEVE 10—13: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. 14—15: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni SZIGETSZENTMIKLÓS 10—13: Tibbs és a szervezet 14—15: A fej nélküli lovas Jő szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZÍÜZEMI VÁLLALAT Pekáry életműve az Ernst Múzeumban Pekáry István gyűjtemé­nyes kiállítása az Ernst Mú­zeumban a meglepetés erejé­vel hat. A kitűnő festő most hetvenéves, eddigi életmű­vét számtalan hazai és kül­földi elismerés, Munkácsy- díj fémjelzi. Joggal jegyzi meg a katalógus írója, D. Fe­hér Zsuzsa, hogy „vajon ér­tékének megfelelő helyén jegyzi-e a kortárs magyar művészet Pekáry István élet­művét?” Stílusának finoman érzék­letes és átszellemült nar­ratív ereje valahol mesetájon fogant, szecessziós ízeket is tartalmaz, egyszerre költi át Pekáry gömöri szülőföldjének, a dalmát tengerpartnak és a Velencei-tónak más téri egy­séghez kapcsolódó, formában, színekben mégis rokon tá­jait. Pekáry külön eset. Művei külön-külön egy-egy kiál­lítás kuriózumát jelentették, így együtt látva alkotásait, több érték halmozódik fel bennük, mint a képek esz­tétikai összeadandója. Ügy érezzük művei láttán, virágcsendéletének, olasz tá­jainak, magyar életképeinek szemrevételezésekor, hogy az Esküvő, a Szüret, a 48-as sza­badcsapat, a Vasárnap új szemmel ajándékoz meg min­ket, melynek segítségével másképpen tudunk körülnézni a világban. Derűsebben, fel­szabadultabban. Az amatőrmozgalom útja Szentendrén Szentendre művészeti éle­te önmagát erjeszti a mú­zeumnyitó lendületben, a festő-szobrász törzsgárda egymást inspiráló összmunká­jában, s ami eddig többé- kevésíbé névtelenül zajlott; a Vajda Lajos Stúdió és a kü­lönböző amatőr képzőművész körök térölelő tevékenységé­ben. Sok mindent regisztrál­hatunk ezúttal is. A Czóbel Múzeum nyitásának pillana­tától világjelenlétet tükröz, névjegyüket, csodálatukat je­gyezték a vendégkönyvbe gyomai iskolások, esztergomi munkások, brazil turisták. A szentendrei képzőművészeti élet pezsgésének másik jele A VAJDA LAJOS STÜDIO kiállítása pincehelyiségükben. Bátor kísérletezőkedv jellem­zi sokszor csak a meghök- kentést elérő szerkezeteiket. Mindazonáltal nemcsak Far­kas Ádám elismerően fel­villanyozó megnyitó szavai, hanem Deim Pál, Barcsay Jenő látogatása, továbbá a Stúdióban dolgozó Zámbó István, Wahorn András megyei, országos díjai bizta­tó eredmények. Az igazsághoz ről és bűnökről beszél a nagy eposz. Ebből a hatalmas folyamból elvileg könnyű meríteni egy estére, egy színpadi megszólal­tatásra valót. Igazából azon­ban ez az eposz talán a leg­nehezebb anyag valamennyi eddigi körszínházi kísérlet kö­zül, mert cselekményvezetése, alakjainak rajza, a köréjük felvázolható szituációk jóval kevésbé allcalmasak drámai művé formálásra, mint mond­juk a Ramajana volt. Ez a nehézség alapvetően befolyásolja a mostani elő­adást. Nem tudni pontosan., kin múlhatott, hogy nem sike­rült egy központi hőst igazán központba állítani (Gilgames, az eposz főhőse nem lesz az előadás, a darab főhőse), vagy, hogy miért nem jött most lét­re olyan cselekményszervező, daramturgiai vezérfonalat adó figura, mint legutóbb az Ezeregyéjszakában Maruf var­ga alakja volt. Amit a megle­hetősen hosszú, sőt, helyenként terjengős előadásból kapunk, az nem más, mint egy lazán összefűzött, mozgással feldúsí­tott szemelvénysorozat az eposzból, ráadásul nem is min­dig teljesen világos összefüg­gésekkel, s egyáltalán nem markánsan körvonalazott ala­kokkal. Ezen túl: igen emlé­keztet a produkció a korábbi keleti tárgyú előadásokra, s ez csak részben magyarázható az­zal, hogy vannak átfedések, át­hallások a különböző Keleten kialakult kultúrkörök, monda­körök, eposzi világok között. Még világosabban szólva: nem tűnik ki eléggé, mi is volt ennél az előadásnál a rende­zői célkitűzés, az az üzenet, melyet az egész produkció a nézőnek közvetíteni kívánt. A gondolatok, melyek az elő­adásban megjelennek, szépek, de néha igen elvontak, a konf­liktusok, melyek a figurák közt kibomlanak, vagy nem eléggé drámai töltésűek, vagy egyszerűen statikusak, s nem érdekesek. Nem kötődik egyik jelenet a másikhoz néha még a személyek révén sem, gon­dolatilag pedig meg ritkábban. tartozik azonban az is, hogy ma még nem bizonyos, vajon munkájuk a jelen fontos köz- érzeti-kísérletei nyomatán túl tartalmaz-e képi üzenetet a jövőnek. Ez még nem dőlt el minden őszinteségük, bá­torságuk, asszociatív erejük ellenére sem, mivel zavaró körülmény munkásságuk happening jellege, időnként gyorsan kivitelezett „kézmű­ves” színvonala. Ezen aggályaimra igyeke­zett válaszolni Wahorn And­rás a megnyitó első óráiban, mondván, hogy „A maradan- dóság is lehet hogy ugyan­úgy a múlté, mint a lovas kocsi. A mű az emberben él­jen tovább,\s különben is az egyiptomi agyagszobrok is fennmaradtak éppen e nagy kultúra részeként minden anyagbeli egyszerűségük elle­nére”. Mit tehet e szavak hal­latán a néző-kritikus? Csitíta- ni próbálja aggályait, és — a művekre figyel. Holdas György lebegő és felszeletelt szobraiból minden­ki arca tekint ránk drámai vörösséggel, Lugossy László a tér újszerű szerkesztésére Káthonyi Róbert (a Bíró), a Gilgames egyik jelenetében. Valósznűleg a darab szövegé­inek összeállításában, mondjuk így: gyenge irodalmi-drama­turgiai megszerkesztésében kell keresni a sikertelenség okát. Kazimir Károly rendezőként igyekszik korrigálni, amit szerkesztőként hibázott. Van is számos szép mozzanat: Gilga­mes a halott Enkidut sirató nagy tirádájának beállítása, a Bíró és a Szolga kettősei, Istár papnőjének és Enkidunak sze­relmi kettőse, vagy a rüppuri szegényember bosszújának tör­ténete. Ám ezek a szép mozza­natok sem állnak össze igazi játékfolyamattá. Mivel ijjazán jói megformált alakok nincsenek a mű szín­padi változatában, így a szí­nészek számára sem sok lehe­tőség nyílik. Kohut Magda fenséges, kicsit a görög epo­szok vagy drámák világát is felidéző papnője, Kozák And­rás rokonszenves egyénisége Gilgames alakjában, Juhász Jácint szűkszavú egyszerűsége. Esztergályos Cecilia sokadik — ezúttal Istár révén, istennői rangra emelt — rosszlány-ala- kítása, Sáfár Anikó forróvérű Istár-papnője említhetők a né­pes szereposztásból. Korszakot és hangulatot idéznek Rajkai György díszletei, régészeti pontosságukkal tűnnek ki Márk Tivadar jelmezei. A ze­ne addig jó és jól funkcionál, amíg korfestő próbál maradni. A modern pop ritmusainak azonban sem a zenében, sem az erre kreált mozgásban nincs helyük az előadásban. Takács István koncentrál a tárgyak ösztönö­sen intellektuális csoportosítá­saival, Wahorn András és Zámbó István képzeletünk to­tális átalakítására törekszik. Agócs Attila szobrai rende­zett tömbjeikkel, Matyó Gá­bor variációkkal módosítható plasztikai halmaza más együtt­hatókkal érvel. Aknay János, Csajka Gábor, Kátai László szintén a csoport külön szín- foltják jelentik. Még nem tisztázott a Vajda Lajos Stúdió értéke, sorsa, jö­vője, csak annyi, hogy fantá­ziájuk erejéhez fel kell zár­kózniuk a minőség általuk nem eléggé fontosnak tartott permanens igényében, önma­guk által megküzdött igénylé­sében. Ütjük így, csak így ve­zethet előre. A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT KÉPZŐMŰVÉSZ KÖRE is bemutatkozott újra ott­honában. Több mint húszéves múltra tekinthet vissza e kör, melynek tagjai diákok és munkások, különböző rétege­ket és egy célt képviselnek; előrehaladást a festői gyakor­latban. Olyan sok a festmény és a szobor, hogy az udvart is megtöltik. Ezúttal Bittó Fe­renc, Markó Sándor, Golán Lajos és Varga Erzsébet más­más előjelű, de megfontoltan érzékeny vonalvezetését emel­hetjük ki az évek óta azonos skálán mozgó átlagból. Jövőre nagyobb dinamikával lendít­hetne eszményein és eszközein a szentendrei művelődési köz­pont képzőművészeti köre a hagyományok és a lehetőségek szélesebb feltárásával. PEVDI—ÉTI AMATÖRÖK Érdekes kezdeményezést va­lósított meg a Pest megyei Di­vatcikk Ipari Vállalat és az Építéstudományi Intézet, ami­kor a saját dolgozóiból szer­veződött amatőr képzőművé­szek munkáinak bemutatására vállalkozott a PEVDI szent­endrei művelődési termében. Az előbbi tárlatokhoz ha­sonlóan július végéig tekinthe­tők meg a festmények, szob­rok, iparművészeti tárgyak. Közel negyven művészjelölt jelentkezik itt is a minőség nem egyenletes szintjén, de ál­talános jószándékkal. Elgon­dolkoztató, de felemelő egy­ben; hogy Szentendrén az amatőr festők száma megha­ladja a százat, s ez a közmű­velődési eredmény azzal fokoz­ható, ha fejlődésük biztosításá­hoz megszervezzük a közös műterem es szaktanácsadás nélkülözhetetlen hátterét. A mostani tárlaton üzemi munkások, mérnökök, asztalo­sok szerepelnek együtt. A mér­téket Szirtes András iparmű­vészeti tárgyai, Kovács Imre, Lugossy László, Czibök Ernő festményei, Dutka Imre és Szontágh György faragásai je­lentik. Együtt igazolják, hogy az amatőrmozgalom Szent­endrén a közművelés, a mun­kásművelődés és a vizuális felderítés része; jövője, hiva­tása van. BUDAHELYI TIBOR, NÉMETH MIK LÖS, SZEGEDI BÉLA közös kiállítása a Csepel Galé­riában, a fővárosi tárlatok kö­zül is azért emelkedik ki, mert a Csepeli Munkásotthonban rajtoltak amatőr szinten, értek el művészi kategóriát. Köz­ben munkások maradtak, fes­tők, szobrászok lettek. Műkö­désük, eredményük az amatőr­mozgalom igazi célját is meg­jelöli; akik képesek, elérik az önművelés magasabb régiói­ban, hogy a magyar képzőmű­vészet részeivé váljanak egy­re elmélyültebb, egyre maga­sabb színvonalú alkotásokkal. Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK Gilgames . O a Korszmhazban A második

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom