Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

kJÍMan

1975. JÚLIUS 8., KEDD

Szovjet—francia együttműködés

Alekszej Kosziéin szovjet miniszterelnök . hétfőn fogadta Jean-Pierre Fourcade gazdasági és pénzügyminisztert, aki a francia küldöttséget vezette a szovjet—francia állandó vegyes bizottság 10. ülésszakán. A baráti légkörű beszélgetés során a felek eszmecserét folytattak a szovjet—francia

együttműködés fejlesztéséről, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok néhány problémájáról.

Ugyancsak hétfőn értek véget Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Jean-Pierre Fourcade tárgyalásai.

A SPANYOL hírügynökség jelentése szerint hétfőn heves harcok robbantak ki Spanyol- Szahara fővárosában, El Aiun- ban két szembenálló szervezet, a POLISARIO (Seguia, El Hamra és Rio de Oro népi felszabadítási frontja) és a PUNS (Szaharai Nemzeti Egységpárt) tagjai között

Franda javaslat

A genfi elt'ireliniadás záloga a helsinki záróértekezlet sikerének

Üj hét, talán az utolsó teljes munkahét vette kezdetét hétfőn Geníben az európai biztonsági és együttműködés; értekezlet második szakaszának színhelyén. Mivel egyelőre csak hétfőre és keddre van munkarendje a tanácskozásnak, a finn, osztrák, svéd és svájci delegációk arra tettek javaslatot, hogy még néhány napra hagyjon jóvá ülésrendet a koordinációs bizottság. Várhatóan a genfi szakasz legfőbb irányító szerve szerdára, csütörtökre és péntekre is előirányoz üléseket, minthogy néhány kérdésben még szükség van a kötött tárgyalásokra. Az már eldöntött tény, hogy a koordinációs bizottság mindaddig naponként tanácskozik, amíg véget nem ér Genfben a munka.

Hétfőn délelőtt ismét az álfa? Iám o k közötti kapcsolatokat D tszabályozó alapelvekről tárI

A szocializmus tekintélye

A Béke és' Szocializmus szerkesztősége elméleti konferenciát rendezett a két világrendszer közötti verseny mai szakaszának kérdéseiről. Az alábbiakban a tanácskozásról szóló cikk kivonatát adjuk.

A két világrendszer cában és versenyében koncentráltan fejeződik ki korunk fő ellentmondása, a szocializmus és a kapitalizmus ellentéte. A jelenlegi szakasz sajátossága, hogy megnövekedett a gazdaságnak, mint a világméretű osztályharc területének a jelentősége. A harc fő formájának változása azt jelzi, hogy a burzsoázia lényegében rákényszerült, hogy reálisan szemlélje a szocializmus megnőtt potenciálját, befolyását és lehetőségeit.

A verseny eddigi eredményei a szocializmus világpo- zíciöinak szakadatlan erősödéséről tanúskodnak.

A jelenlegi, békésnek nevezett szakaszban bővült a különböző társadalmi rendszerű államok gazdasági és tudományos-technikai együttműködése. Ez az együttműködés nem ellentétes céljainkkal, a verseny érdekeivel, ugyanakkor előnyös mindkét félnek. Közben a szocializmus állásai szilárdulnak — hosszú távon. Vissza kell tehát utasítani azokat a revizionista és ultra-forradalmi nézeteket, amelyek támadják a békés egymás mellett élés politikáját. A munkásosztály számára előnyösebb, ha békében, az elérhető legmagasabb életszínvonalon vívhatja meg harcát a kapitalizmusban is. Ugyanakkor a helyes politikánkat ért támadások is figyelmeztetnek arra, hogy a két rendszer közötti harc békés formáinak fejlődése nem csökkenti a munkás- osztály és a burzsoázia, a szocializmus és a kapitalizmus ideológiai harcának hevességét.

A konferencia résztvevőinek egységes véleménye szerint a két rendszer közötti verseny távlatainak megítélésekor fontos azoknak a tényezőknek az elemzése, amelyek ma meghatározzák a szocialista és a kapitalista gazdaság fejlődésének fő tendenciáit. A szocialista országokban az utóbbi években intézkedéseket tesznek a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésére, a gazdálkodás intenzív módszereinek a bevezetésére, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek a hasznosítására, a gazdasági demokrácia elmélyítésére. A szocialista gazdaság , fejlődésének fő meghatározója ma a termelés töretlen növekedése, az egész népgazdasági folyamat minőségi tökéletesedése. a szocializmus társadalmi-gazdasági rendszerében rejlő belső erőforrások hatékonyságának fokozódása. A szocializmus tekintélye a világon közvetlenül függ attól, hogy a szocialista országok — a nemzetközi munkamegosztásból és a szocialista integrációból adódó előnyök kihasználásával — mennyiben tudják a továbbiakban is hasznosítani erőforrásaikat. mennyire tudnak élni lehetőségeikkel.

har- [ Ugyanakkor az is világos, hogy nem szabad lebecsülni a kapitalizmus esetleges további technikai és gazdasági eredményeit, de egyszersmind azt is láthatjuk, hogy ezek elkerülhetetlen társadalmi kataklizmákkal járnak majd együtt. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a kapitalista gazdaság nem tudja biztosítani huzamosan a stabil fejlődést. Ami az ún. harmadik világot illeti, az ide tartozó országok fejlődési útjának meghatározásában egyre nagyobb jelentőségűek a kommunista és a baloldali-forradalmi pártök. A „harmadik világ” tevékeny részvevője a kapitalizmus és a szocializmus világméretű küzdelmének. A nemzeti felszabadító mozgalmak egyre érzékenyebb csapásokat mérnek az imperializmusra. A nemzeti forradalmak elmélyülésével, társadalmi tartalmuk gazdagodásával pedig gyarapodnak és megszilárdulnak a szocialista orientációjú erők.

A kommunisták — szögezték le a konferencián — nem kételkednek a verseny végső kimenetelében. A jövő — ha harcokon, feszültségeken, konfliktusokon át is —, a szocializmusé, a kommunizmusé.

gyaló albizottság kezdte leg- jv órát) bail ruuxiuv^ját. .Ennek a nxunjta&z-ervneK a tagjai a vasárnapot is aktív tevékeny- seggei töltöttén, de munkájuk a oefejezésénéi tart, miután sikerült megállapodásra jutni a berlini „négyhatalmi iele- lősség”-re utaló szövegrészben.

A határok békés megváltoztatásának lehetőségéről szintén folytatta a korábbi vitát az „elvek albizottsága”. Azzal összefüggésben, hogy a 4. számú alapefv kimondja az államok területi épségét, a határok békés megváltoztatásának lehetősége olyan formában vetődött lel, hogy például két állam viszonylatában közös megállapodás alapján természeti, földrajzi okokból kisebb területcserékre, határ- kiigazításokra van mód.

A gazdasági, tudományosműszaki, valamint környezet- védelmi együttműködés kérdésével foglalkozó bizottságra az a feladat hárul, hogy a még függőben levő két kérdésben — a reciprocitás és a legnagyobb kedvezményes elbánás szövegezésében — megoldást találjon.

Figyelem kíséri a „bizalom - keltő intézkedéseket” tárgyaló albizottság tevékenységét is, amely a katonai aspektusok kérdéséről folytatta — hivatalos és nem hivatalos formában — megbeszéléseit. Remélhető, hogy hamarosan kompromisszum jön létre.

A ‘koordinációs bizottság hétfőn délelőtt ismét összeült, hogy folytassa a már napok óta tartó vitáját. A helsinki zárószakasz időpontjának kitűzéséről.

A francia delegáció az ülésen határozati javaslatot terjesztett elő, és ebben a kővetkezőiket indítványozta:

— a koordinációs bizottság hozzon olyan határozatot, hogy a zárószakasz július vé- jjén megtartandó;

— hívja fel a munkaszervezeteket: fokozzák és gyorsítsák meg tevékenységüket, mégpedig olyan módon, hogy legkésőbb július 12-ig minden íüggő probléma rendeződjék;

— csak ennek a feltételnek a teljesítése esetén válik véglegessé a harmadik munkaszakasz megkezdésére előirányzott időpont;

— végül a koordinációs bizottság forduljon felhívással a finn kormányhoz, hogy tartsa nyitva a záróértekezlet július végi megkezdésének lehetőségét.

Kovaljov külügyminiszter- helyettes a szovjet delegáció vezetője a francia javaslatra válaszolva kifejtette;

A szocialista országok továbbra is azon a véleményen vannak, hogy a genfi munka sikeres előrehaladása elég aiapot nyújt a helsinki záróértekezlet megkezdésének — minden előfeltétel nélkül — július végére történő kitűzésére. Kovaljov hozzáfűzte, hogy a szovjet küldöttség gondosan tanulmányozni fogja a szóban elhangzott francia javaslatot, mihelyt azt írásban kézhez kapja.

Ezt követően több felszólaló méltatta a francia kezdeményezést, majd pedig —miként mér a szombat éjszakai ülésen is — Málta, Törökország és Hollandia „ellenzékbe vonult” és nem volt hajlandó támogatni a francia javaslatot.

Végül is a koordinációs bizottság felfüggesztette ülését azzal, hogy a francia javaslatot minden delegáció még a délutáni órákban írásban kézhez kapja és ennek a tanulmányozása után a bizottság este 8 órakor folytatta a munkáját.

VENDEGÜNK:

Todor Zsivkov

Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke 1911. szeptember 7-én született — szegényparaszti családból — Pra- vec faluban, Szófia megyében. 1928-ban lépett be a Komszo- molba, 1932-től a BKP tagja.

Az 1934—41-es időszakban a bolgár fővárosban különböző pártszervezetekben pártmunkás és á párt Szófia megyei bizottságának tagja, majd Í941 —44-ben a szófiai pártszervezet vezetője volt. Aktívan részt vett a hitlerista megszállók és a bolgár fasiszták eilend harcban. 1943-ban az első (szófiai) partizán hadműveleti zóna egyik szervezője volt. 1944. szeptemberében a párt megbízta a Szófiában és környékén összpontosított partizán- alakulatok és harci csoportok parancsnoki tisztségével.

A népi hatalom megalapítása után számos párt- és állami funkciót töltött be. 1948— 49-ben a BKP szófiai városi bizottságának első titkára, a hazafias front városi bizottságának elnöke és a fővárosi tanács elnöke volt. A BKP KB VIII. plénumán (1945) megválasztották a BKP KB póttagjává, a BKP V. kongresszusán (1948) a BKP KB tagjává. 1950-ben a PB póttagja és a BKP KÉ titkára lett, s egyidejűleg a szófiai városi bizottság és Szófia megyei bizottság titkára is. 1951-től a politikai bizottság tagja, a

párt VI. kongresszusától (1954) a BKP KB első titkába.

1962 novemberében a minisztertanács elnöke lett. A BKP X. kongresszusa 1971 áprilisában ismét a központi bizottság első titkárává választotta. 1971 júliusától a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke.

A fasizmus és a kapitalizmus elleni harcban,, a szocializmus építésében való aktív részvételéért többször kapott magas állami kitüntetéseket. 1971-ben 60. születésnapja alkalmából megkapta a „Bolgár Népköztársaság hőse” kitüntetést. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Todor Zsivkovot a Lenin-renddel tüntette ki.

LÁBHOZ TETT FEGYVERREL

Lemondott az argentin kormány

I

Argentínában, bonyolódik a helyzet. Hétfő (hajnal őta a több mint hárommillió tagot számláló argentin Általános Munkásszövetség (CGT) felhívására valósággal megbénult az ország. Az általános sztrájk 48 óráig tart.

Ügyszólván a sztrájk küszöbén lemondott a kormány. Buenos Airesben úgy tudják:

Libanon a BT-hez

Libanon a hétfőn hajnalban területe ellen elkövetett izraeli agresszió ügyében panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál — közölte Philippe Takla külügyminiszter.

A délelőtt folyamán újabb részletek váltak ismeretessé a Tirusz városa közelében hajnalban az izraeli légierő és haditengerészeti egységek részvételével végrehajtott támadásról. Az akció során, amely a Tirusz környékén levő Rasidija, Burghulija és

Dahr Maaiud palesztin táborok ellen irányult, 13 személy vesztette életét — köztük két nő és három gyermek — s több mint 30 a sebesültek száma.

Palesztin forrásból azt jelentették, hogy a támadás során a palesztinok lelőttek egy izraeli Phantom típusú repülőgépet, és az Nabatija körzetében zuhant a földre. A hírt Izraelben cáfolták.

A támadás három és fél órán keresztül tartott.

világosan kifejezve ezzel a munkáltatók, a 'szakszervezetek és a kormány álláspontja iránti kompromisszumos hajlandóságát.

Bár a legtekintélyesebb argentin szakszervezeti szövetség, a CGT nyomatékkai hangsúlyozza; támogatja • Isabel Perónt és feltétel nélkül kitart a juszticialista doktrína mellett, kérdés, hogy Latin- Amerika országaiban — Argentínában is — nagy befolyással rendelkező hadsereg milyen álláspontra helyezkedik. Képletesen szólva, a katonák „lábhoz tett fegyverrel” követik az eseményeket.

Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Isabel Perón, az argentin függetlenségi ünnep alkalmából mondott beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a fegyveres erők intézményes felelősségük tudatában szilárdan támogatják az ország é:i dekében álló átszervezési folyamatot.

Csaknem tizennyolc esztendő

telt el azóta, amikor megkezdődött a kozmikus időszámítás. 1957 október 4-én vezérelték Föld körüli pályára a világ első, szovjet mesterséges holdját. Súlya alig haladta meg a 80 kilogrammot. S a beavatatlanok közül akkoriban még csak feltételezni is kevesen merték, hogy mindössze három és fél esztendő múlva a kozmoszból az egész világ hallatára megszólal majd egy emberi hang. Ez történt 1961. április 12-én. Bolygónk fölött az öttonnás Vosztok űrhajó repült, fedélzetén a kommunista Jurij Gagarinnal. Ünnepnappá vált ez a tavaszi nap — az űrhajózás napja —, méghozzá nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon.

Egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy mindaz kizárólag a szovjet tudósok és konstruktőrök érdeme, ami az űrhajózás mai felfelé ívelését biztosítja. A szovjet emberek kellő tisztelettel adóznak az Egyesült Államok tudósai bátor kísérleteinek és munkáinak, űrhajósaik bátorságának, a Hold felszínét elsőként elérő asztronauták hőstettének, a Skylab űrhajók hősies legénységének, akik rengeteg munkát és kísérletet hajtottak végre.

Az ÜP hírügynökség azonban még a holdraszállás napján is megjegyezte: „Nem szabad megfeledkezni a kozmosz úttörőinek érdemeiről. Ok szolgáltatták azokat az adatokat, amelyek lehetővé tették ezt a nagyszerű teljesítményt. A kozmoszban az első emberek oroszok voltak. A Szovjetunió nevéhez fűződik minden

alapvető kozmikus eredmény...”

«•

Emlékszem az Apollo—8 űrhajó parancsnoka, F. Borman első látogaA kozmosz az embe

írta: V. Satalov repülő vezérőrnagy, szovjet űrpilóta

tására a Csillagvárosban. Űrrepüléséről szólva a következőket mondotta:

— Az önök szputnyikja késztetett arra, hogy elgondolkozzam a kozmoszról. Az évszázad felülmúlhatatlan eseménye volt Gagarin repülése, aki elsőnek tört utat a csillagok je-, lé ... Azt szeretném, ha önöknél tett) látogatásom napjai közelebb hoznák együttműködésünket az űrkutatásban.

N. Armstrong amerikai asztronauta Jurij Gagarinról szólva őszintén kijelentette: „Mindnyájunkat ő hívott a kozmoszba”.

A szovjet kozmonautika eredményei manapság közvetlen felhasználásra találnak számos merőben földi dologban. S nem véletlen, hogy az SZKP XXIV. kongresszusának irányelvei különös figyelmet fordítanak a kozmoszban végrehajtandó tudományos munkákra.

Eddig is sok minden történt. Mégis, minden következő lépés kiemelkedő esemény az egész emberiség életében. Közéjük -tartozik a Szojuz— Apollo szovjet—amerikai program is.

Ezt a kozmikus kísérletet a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítését célzó erőfeszítései tették lehetővé. A csúcstalálkozók idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkötött egyezmények sorozata a szovjet—amerikai kapcsolatokban magával hozta a konfrontációról a2 enyhülésre és az együttműködésre való áttérést. Ezt bizonyítja az is, hogy 1972-ben kormányközi megállapodást írtak alá a kozmosz békés kutatásában és fel- használásában való együttműködésről. A történelemben ez az első ilyen jellegű megállapodás.

„... A szovjet és az amerikai űrhajósok azért repülnek a kozmosz-i ban, hogy végrehajtsák az emberiség történetének első nagyszabású közös tudományos kísérletét — mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára. — Tudják, hogy onnan a kozmoszból bolygónk, bárt kicsinek látszik, de még gyönyö-. rűbb. Elég nagy azonban ahhoz,-hogy békében éljünk rajta, de túlságosan kicsi ahhoz, hogy atomháború veszélyeztesse.”

Elérkeztünk hát a két űrhajó rajtjának küszöbéhez, az Apollo—Szojuz kísérleti repülés programjának megkezdéséhez. Az ilyen űrrepülés bonyolult műszaki-tudományos vállalkozás. Mindkét ország szakembereinek ezrei dolgoznak rajta immár hosszú ideje. Ennek a munkának nemcsak az űrhajók találkozása és dokkolása, nemcsak technikai és tudományos kísérletek végrehajtása lesz az eredménye. Ennek a repülésnek nagy politikai jelentősége van. Az erőfeszítések egyesítése a kozmoszban szükségessé teszi mindkét

ország részéről a kölcsönös bizalmat, megértést és jóakaratot. A kozmikus utakon megalapozott jó kezdet más területeken is elő fogja mozdítani közös tervek megvalósítását.

Mar Ciolkovszkij IS arról az időről álmodozott, amikor az emberiség birtokába veszi majd „o világ- egyetem óceánját, amelyet mintha csak azért kapott volna ajándékba, hogy egyetlen egésszé, egyetlen családdá kapcsolja össze az embereket”. Ezek a szavak a probléma lényegének megértéséről tanúskodnak. A kozmosz teljes birtokba vétele egyetlen ország erőfeszítései révén nem valósítható meg. A Szovjetunió és az Egyesült Államok óriási lehetőségekkel rendelkeznek a kozmikus tér kutatására és felhasználására. Az erők egyesítése, s ezen belül az Apollo— Szojuz kísérleti repülés programja tág lehetőségeket nyit meg.

J. Fletcher, a NASA igazgatója Moszkvában járva kijelentette, hogy ő a Szojuz—Apollo terv végrehajtását olyan hegycsúcs megmászáséhoz hasonlítaná, ahonnán a szovjet— amerikai együttműködés új távlatai nyílnak meg. Osztjuk ezt a nézetet.

A kozmosznak az embereket kell

szolgálnia! Ennek a célnak az eléréséért dolgoznak odaadóan a kozmonautika lelkes hívei: tudósok és mérnökök, űrpilóták és a kozmikus berendezéseket előállító műhelyek munkásai.

I

a kabinet azért nyújtotta be lemondását, hogy ezzel a lépéssel „szabad kezet adjon’1 lsabel Perón elnöknek.

Két kérdés kínálkozik nyomban: 1.) vajon az elnökasz- szony hajlandó-e korábbi döntésével ellentétben teljesíteni a dolgozók képviseletében fellépő szakszervezetek kívánságát, 2.) mennyiben támogatják Isabel Perónt a fegyveres árok.

Ez az a két alapkérdés, amire az elkövetkező órák bizonyára választ is adnak. Annál is inkább, mert az általános sztrájk .tulajdonképpen az egy hónapja húzódó munkaügyi vitából robbant ki. A szakszervezetek és a munkáltatók képviselői 100—130 százalékos béremelés mellett foglalnak állást, a munkaügyi minisztérium viszont —/ hivatkozással Argentina riehéz gazdasági helyzetére — 45

százalékban határozta meg a béremelések felső határát. Az államfő 80 százalékos, általános béremelést hirdetett meg,