Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

1975. JÚLIUS 4., PÉNTEK 5 Az újabb eredményekhez vezető megoldásokat keresik Szakszervezeti választások után Diósdon A jó előkészítő munka alap­ja a sikeres választásnak — mondja Szeibert László, az MGM diÓ6di gyára szakszer­vezeti bizottságának titkára. — Mi ennek tudatában olyan aktivistákat jelöltünk, akik méltóképpen tudják képvi­selni dolgozótársaik érde­keit, akik magyarázni s fő­leg értetni képesek a párt politikáját, akik élvezik munkatársaik bizalmát és tá­mogatását. A választási elő­készületek során megnöve­kedett szerepüknek megfe­lelően választottuk ki a bi­zalmiakat, azok helyetteseit, valamint a műhely- és osz­tálybizottságok vezető tag­jait. Ez a 125 aktivista mu­tatja a gyár dolgozóinak ösz- szetételét. Megfelelő arány­ban vannak közöttük mun­kások, nők és fiatalok. Mi­előtt valaki tisztséget vállal, jól meg kell gondolnia elha­tározását, de ha vállalta, ak­kor a teljességre kell töre­kednie. Mert tisztségviselő­nek lenni nem kényelmes be­osztást jelent, hanem minde­nekelőtt kötelességet, a társa­dalom önzetlen szolgálatát. Emberközpontúság — Legfontosabb, hogy min­den tisztségviselő értsen szót a dolgozókkal, intézkedései­ben, kapcsolatukban a hang­súly az emberközpontúságon legyen. Kiemelkedő eredmé­nyeket elérni ugyanis csak azok képesek, akiket környe­zetük is segít, s a munkahe­lyen jól, otthonosan érzik ma­sukat — A választás két szakaszban zajlott le Diósdon. Miért? — Elsősorban azért, mert nincs megfelelő nagy helyi­ségünk, amelyben valameny­tivistáktól. A szakszervezeti tanács részt vett a gyári és a vállalati tervek kidolgozásá­ban, a gyárigazgatói és más rendelkezések elkészítésében; a vállalati munkavédelmi és egészségügyi komplex tervek, a munkaverseny, az újítási és a törzsgárda-, valamint a munkavédelmi szabályzatok elkészítésében. Ehhez a mun­kához nagy segítséget nyúj­tottak bizottságaink, szocia­lista brigádjaink és a törzs- gárdatagok. Ami a jövő fel­adatait illeti, a termelést se­gítő tevékenység egyre fon­tosabbá válik. 1977-re be kell fejezni a rekonstrukciót. Művezetői négyszögek A nagyvállalat ezt azonos létszámmal, állandó termelés- növeléssel akarja végrehajta­ni. Ez műszakilag is nagy fel­adat, de semmivel sem köny- nyebb az emberi oldala. Erő­teljes szemléletbeli válto­zást igényel az új technika fogadása, honosítása s a munka az új körülmények között. Épp ezért, a felada­tok pontos meghatározása ér­dekében az üzemi négyszö­gek mintájára létrehozzuk a művezetői négyszögeket is. Itt a bizalmiak — a párt, a KISZ, a szakszervezet képviselői — a művezetővel hatékonyan tudnak együttműködni. Ez mind műszakilag, mind em­berileg lehetővé teszi az erők összpontosítását, így a növek­vő feladatokat eredményesen tudják megoldani. A. J. NACYKATA Sikeres pályázat Jutalomtáborozás Nagy sikere van annak a pályázatnak, amelyet a nagy- kátai járási KISZ-bizottság hirdetett meg a közelmúlt­ban. Hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tisztele­tére a járás elmúlt három évtizedes fejlődését dokumen­táló alkotásokat vártak. A pályamunkákat két kategó­riába sorolták. Az elsőbe a képzőművészeti és irodalmi, míg a másodikba a műszaki alkotásokat. A résztvevők — üzemek, termelőszövetkezetek, vállalatok KISZ-fiataljai, ál­talános és középiskolai ta­nulók — kétszáz pályaművet küldtek be. Ezekből helyi kiállításokat rendeztek és zsűri döntötte el, melyek azok az alkotások, amelyek alkalmasak arra, hogy a járási székhelyen, a nagyközségi pártbizottság ta­nácstermében kiállításra ke­rüljenek. Ide 90 pályamű ér­kezett, amelyek megtekinthe­tők naponta délután 2—6 óra között. A zsűri két-lcét első, máso­dik és harmadik díjat adott ki, s mindkét kategóriában a helyezettek könyvjutalomban részesültek. Mindezek mellett azokat a KISZ-fiatalokat — összesen 100-at — akik a tavalyi, vala­mint az idei akcióprogramot a legjobban teljesítették —, a pályadíjnyertesekkel együtt július 11—16-ig a Mátrafüre- den megrendezendő kong­resszusi táborozásra hívja meg a járási KlSZ-bizott- ság. Kaposi István A 25 EVES JUBILEUM JEGYEBEN Polgári védelmi verseny a Pokolszigeten A vád járás, a város és a szentendrei járás csapatainak szereplésével Tegnap reggel a Váccal szemben levő Pokolszigeire a szokottnál is többen igyekez­tek. Busszal, gépkocsival, komppal érkeztek a szentend­rei és váci járás és Vác váro6 polgári védelmi egységei a polgári védelem fennállásá­nak 25. évfordulója alkal­mából rendezett területi ver­senyre. A pokolszigeti sportpályán Józsa Kálmán nyugdíjas, a váci járási hivatal volt el­nökhelyettese, a versenybi­zottság elnöke köszöntötte a csaknem ezer résztvevőt. Ott volt Németh Veronika, a Vö­röskereszt Pest megyei szer­vezetének titkára és dr. Ge- cseg Gyula, a Vác városi­járási tanács egészségügyi osztályának vezetője is. Jó­zsa Kálmán megnyitó beszé­dében elmondta, hogy má­jus hónapban a 900 éves Vác városban polgári védelmi ki­állítással elindított és szep­temberben, az ország másik 900 éves városában, Szolno­kon záruló országos jubileu­mi rendezvénysorozat része a mai verseny, melyen a résztvevő egészségügyi sza­kaszok arról tesznek tanúbi­zonyságot, hogyan készül­tek fel az elmúlt ötéves ki­képzési időszak alatt. A természet kegyeibe fo­gadta a versenyzőket és így szép környezetben, jó hangu­latban három állomáson kez­dődhetett az egynapos vetél­kedő. A tribünön elhelyezkedő csapatok elméleti felkészült­ségükről adtak számot. A A SZERB ATHÉN Az általános iskola 8 osztályát elvégzetteket IPARI TANULÓNAK AZ 1975/76-OS TANÉVRE FELVESZÜNK festő-, kőmüves- és villanyszerelő-szakmába. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet a „Prosperitás” KSz munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. Szentendre kultúrtörténetének lapjaiból PÉBÉGÁZ-FELHASZNALOK! A TISZÁNTÚLI GAZSZOLGÁLTATÓ ÉS SZERELŐ VALLALAT Pest megyei Pébégóz Szoigóltatósi üzeme értesíti t. ügyfeleit, hogy az alábbi, járási körzetszerelőségeit 1975. JÚLIUS 1-VEL MEGSZÜNTETTE: Vác. Rády u. 4. Budapest XIV., Erzsébet királyné útja 119. Gvömrő, Steinmetz kapitány u. 26. Gödöllő. Szabadság u. 29. Dobos Ili.. Luther u. 9. Csepel XXI., Fürst Sándor u. 9. 1975. JÚLIUS 1-TŐL MINDEN PÉBÉGÁZZAL KAPCSOLATOS MAGÁNFOGYASZTÓI ÜGYINTÉZÉS. volamint az igénybejelentések és a hibabejelentések az alábbi címen történnek: BUDAPEST V.. ALPÁRI GYULA U. 4. Telefon: 383-509. 383-534, 383-579. A közületi pébégáz-fogyasztók ügyintézése (palackigénylés, kiutalás, hibafelvétel) az alábbi címen: Budapest XIV., Erzsébet királyné útja 119. Telefon: 631-094, 834-959. A hetekben lezajlott szent­endrei járási nemzetiségi na­pok akalmából jugoszláviai öreg könyvtáros vendéget kaptam, aki nem tud magya­rul. Kultúrtörténeti tanulmá­nyai során viszont sokat olva­sott a „szerb Athénről: Szent­endréről”. Egyszer látni is szerette volna már a telepü­lést. Mikor a magyarországi szerbekkel kapcsolatos kérdé­seire került a sor, néhányszor a „kisebbségeket” emlegette. Eleinte átsiklottam felette, de miután e kifejezésre újból visszatért, meg kellett magya- I ráznom, hogy nálunk nap- I jainkban már nincsenek — kisebbségek. Minőségi és tartalmi különbség A felszabadulás előtti idők­ben még valóban kisebbségről beszéltek nálunk. Ám azóta már nemzetiségről beszélünk. A kisebbség ugyanis olyan népcsoportot jelent, amely egy adott államban gazdaságilag, jogilag, politikailag, társadal­milag nem egyenjogú. Ez az elnyomott, kizsákmányolt nép­csoport rendszerint, bár nem szükségképpen, számszerűleg is kisebbségben van. Ami­kor Magyarországon a kizsák­mányolástól mentes társadal- ■ mat kezdtük építeni, az új társadalmi és gazdasági rend fejlődését biztosító alkotmány, az ország valamennyi állampolgárát egyforma jogok­kal ruházta fel. Ebben jelent­kezik a két kifejezés közti minőségi és tartalmi különb­ség! Vendégemet érdekelte a nemzetiségi napok jelentősége. Nem részleteztem, csak arra mutattam rá, hogy többek kö­zött ilyenkor visszatekintünk a múltba is; hiszen a múlt a jelen forrása. Mikor visszate­kintünk, akkor egyúttal emlé­ket állítunk azoknak, akik el­indítói, megalapozói voltak napjaink eredményeinek. A központtá alakulás kezdete Így vetődött fel a kérdés, hogy az ország kellős közepén elterülő település hogy alakul­hatott szerb kulturális köz­ponttá? Csak röviden vázol­tam. Szerbiában 1493-ban alapí­tották az első szerb nyomdát, ez is azonban csak néhány kö­tetet állított elő. Ezután né­hány kolostorban működött ideig-óráig egy-egy nyomda, hiszen a XV. századtól öt év­századon át nyögte Szerbia a török igát. A rabságot kevesen bírták. Megkezdődött az északra, a véleményük szerint biztonságosabb helyre ván­dorlás. 1690-ig összesen nyolc települési hullámban érkeztek szerbek, s az utolsóval jelen­tős vezető réteg is ide került. A bevándorlókat Csemojevics Arzén ipeki pátriárka vezette. Kíséretében jelentős számú és sok kolostorból rekrutált szer­zetes is volt. Szép számmal a szerbiai Drina folyó mellékén épült vácsai kolostorból. Szentendrére telepedtek, s folytatni kezdték az anyako­lostor szokásait. Leíróiskolát szerveztek, mivel Magyaror­szágon számos új görögkeleti plébánia alakult, és ezeket el kellett látni liturgikus művek­kel. Nyomdájuk nem volt, ezért visszatértek a könyvmá­soláshoz. A rendkívül ügyes könyvmásolókat a szerb iroda­lomtörténet „rácsaiaknak” em­legeti, az anyakolostor neve után. Lényegében ez a másoló­műhely vetette meg az alap­jait annak, hogy az újabbkori szerb kultúra egyik központja lett Szentendre. Emlékőrző hagyományok Nem feladatunk, hogy a szentendrei fejlődési folyama­tot végigkísérjük. Csak né­hány jelentős állomást soro­lunk fel. A görögkeleti szerb egyház szertartáskönyvei és a kis szá­mú irodalmi alkotások az ún. egyházi szláv nyelven készül­tek. Ezt a nyelvet a nép nem értette. Az új hazában, az új környezetben akadt a szent­endreiek között egy érdekes ember, aki felismerte ennek hátrányait. Ez a férfi Venclo- vics Gavrilo Sztefanovics volt, a másolóműhely legtehetsége­sebb tagja. Az az írástudó, aki a szerb nép kultúrtörténetében a nép számára készült írásai­ban és a prédikációiban is első ízben használta a nép nyelvét. Ez a kezdemé­nyezés sok gondot és ellen­vetést szült egyházi körökben. Nem is sikerült egyidejűleg ál­talánossá tenni, csak sokkal később diadalmaskodott a nagy tehetségű ember kezde­ményezése. Már a XVIII. században Szentendrén szerb jellegű is­kola is működött. Ez az In­tézmény költözött át az ún. görög templom (Marx tér) melletti épületbe 1793-ban. A kapu fölötti szerb nyelvű már­ványtábla magyarul így hang­zik: „A járhatatlan vadonokat átváltoztatván az emberek kellemes otthonává, ezen, a nemes tudományoknak szen­telt templomot emelte a nem­zetét szerető szerb görög nem egyesült vallású hitközség, év­százados beköltözésének 3. évében, 1973-ban.” De ebben az épületben 1812 —1816-ig működött az első szerb tanítóképezde is. Igaz, a mai Szentendrén csak elvétve hallani már szerb beszédet. A fényes múlt emlé­keit azonban szeretettel őrzik napjainkban is. A városka leg­jelentősebb műemlékei a templomok. Karbantartásuk­hoz államunk jelentős anyagi eszközökkel járult hozzá. A lassan múzeumi várossá lett Szentendrén néhány éve az ikonok és egyházi — művészi értékű — kegytárgyak gyűj­teményéből is összetevődött kis múzeum, mely az ország­ban egyedülálló gyűjtemény. Itt van a budai görögkeleti szerb püspök és egyházmegye több mint húszezer kötetet számláló könyvtára is, amely egyúttal az ország legnagyobb délszláv könyvtára. Kár, hogy ezt — zsúfoltsága miatt — a a nagyközönség nem látogat­hatja. Az itt található könyvek nagy része olyan mű, hogy hazánk területén nincs belő­lük több. A könyvgyűjteménnyel e so­rok írója is megismerkedett, és tanúsítani tudja, hogy bár­milyen nyelven is beszélünk, íróink, költőink és népeink szíve egyazon ritmusban do- j bog. Dániel György I tesztláp kérdései nem voltak könnyűek. Liebhardt József­ivé, a kosdi szakasz tagja elé­gedetten adta be lapját, mint elmondta, számított erek re a kérdésekre, s a kiképzések so­rán sokat foglalkoztak egész­ségügyi, vegyvédelmi szak­kérdésekkel. A sportpálya egyik végén elsősegélynyújtásból vizsgáz­tak a versenyzők. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat buda­kalászi gyárának csapata na­gyon jól oldotta meg a felada­tát. Dr. Okolicsányi János fő­orvos, az állomás vezetője elismeréssel szólt teljesítmé­nyükről, a nyílt és zárt csont­törések ellátásáról, különös sen Szalai Istvánná felké­szültségét emelte ki. Harza Ferenc, a budakalászi sza­kasz parancsnoka elmondta, hogy múlt héten az alegy­ség tagjai munkaidő előtt és után, közösen ismételték át a kiképzési időszak anyagát, készültek a versenyre. A pálya másik oldalán vegyvédelmi gyakorlatot mu­tattak be a csapatok. A gáz­álarc, vegyvédelmi felszere­lés felöltését és levetését szennyezett területen — ezt kellett végrehajtaniuk öt perc alatt. Jól szerepelt a 15-ös számú váci csapat. Csákvári Béla készült el elsőnek és pluszpontot is kapott az együttes, mert Cserny Gábor azt is elmondta, hogy szeny- nyezett területen a mozgás­nál a szélirányt is figyelem­be kell venni. A verseny forgószínpadsze- rűen zajlott. A csapatok a Pokol-csárdában fogyasztot­ták el megérdemelt ebédjü­ket. Étkezés után néhány an megmártóztak a Duna hűs vizében, és felfrissülve ké­szültek a délutáni bemutató­ra. A szakaszok legjobbjaiból alakult gárda Kiss József sza­kaszparancsnok vezetésével komplex mentési gyakorlatot mutatott be. Elvégezték a szennyezett terület mentesíté­sét, elsősegélyben részesítet­ték a sérülteket és előkészí­tették őket a kórházba szál­lításra. — Nagyon jól felkészült sza­kaszok versenyeztek — mond­ta eredményhirdetéskor Jó­zsa Kálmán, majd átnyújtot­ta az egységeknek az okle­velet. Minden szakaszt kikép­zettnek minősített a bíráló bizottság. A verseny első he­lyezett csapatai: Vác város­ból a Tóth József vezette har­madik szakasz, szentendrei járásból a Harza Ferenc ál­tal irányított budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat egysége, a váci járásból pedig a vácrátóti szakasz, melynek Listai Mária a sza­kaszparancsnoka. ök képvise­lik városukat, járásukat a Gödöllőn megrendezendő me­gyei versenyen. Rajki László Légsátrak — tárolásra A Szegedi Jutaárugyárban egész sor légtartós és más rendszerű sátorújdonságot készítettek, egyebek között ki­állítási csarnoknak, fedett uszodának, gabonasilónak. Újabban rátértek az ilyen anyagok ipari célú gyártá­sára. A Borsodi Vegyikombi­nátban most állították fel a raktározási célra megrendelt, több mint 1600 négyzetmé­teres felfújható sátrat, Tájékoztató — két nyelven A Panoráma Kiadó július 1- én tájékoztató kézikönyvet je­lentetett meg a tanácsi idegen- forgalmi hivatalok szolgálta­tásairól. A 200 oldalas könyv, magyar és német nyelven köz­li az országban működő 22 idegenforgalmi hivatal tévé kenységi körét. 4 t | nyi szervezett dolgzó kultu­rált körülmények között el- 1 férne; másrészt a több mű­szak, a bejárók nagy száma, valamint az állandó éjsza­kások miatt szinte lehetet­len lett volna minden dol­gozót egy időben összehívni. Ezért döntöttünk úgy, hogy élünk a SZOT adta lehető­séggel és két szakaszban ren­dezzük a választást. Első lé­pésként a dolgozókat képvi­selő küldöttek szavazták meg a szakszervezeti vezető testü­letek jelölőlistáit, s azután 24 órán belül minden dolgozó szavazott. .Háromtagú akti­vistacsoportok járták a mű­szakokat, vitték magukkal az urnát, s így minden műszak minden dolgozója külön-külön szavazott. — Milyen arányban vesznek részt a bizalmiak a testüle­tekben? — A gyárban 90 bizalmi, illetve helyettes van. Közü­lük 18-an tagjai a 35 fős vállalati szakszervezeti ta­nácsnak. A vállalati szak- szervezeti bizottság kilenc tagja közül négy szintén bi­zalmi. Tehát nemcsak a dön­tések végrehajtásában, ha­nem az előkészítésben is cse- lekvőleg vehetnek részt. — A termelést segítő mun­ka egyre több figyelmet igé­nyel a szakszervezeti szer­vektől. Hogyan vesz részt ebben a munkában a szak- szervezet? Közös célért, együtt — A jó közösségi szellem és munkahelyi légkör teszi lehe­tővé, hogy megnövekedett feladatainknak eleget tegyünk. S ez nagyfokú együttműkö­dést igényel a gazdasági ve­zetőktől és a társadalmi ak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom