Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

1975. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK xMk Szakemberképzés - házi kivitelben Bevált a DH-rendszer a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál A Ceglédi Cipőipari Válla­lat a szakmán belül az ol­csóbb termékfajtákat — a gyerekcipőket — gyártja Ugyanakkor itt is jogos a tö­rekvés a megfelelő vállalati nyereségre, amely alapfeltéte­le a bérszínvonal emelésének, s a fejlesztésnek. A népese­déspolitikai határozat — köz­vetve — azt a feladatot állítja a vállalat dolgozói és vezetői elé, hogy tartsanak lépést a termékösszetétel korszerűsí­tése, a választékbővítés és a gyártmányfejlesztés követel­ményeivel. Nem a sült galambra A sokféle igény kielégítésé­nek elősegítésére a vállalat pártszervezete 1975-re gazda­ságpolitikai tervet dolgozott ki, és ebben tíz pontban rög­zítette a tennivalókat. A pártszervezet nagy fon­tosságot tulajdonít a munka- és üzemszervezésnek, vala­1 mint a tervszerű, takarékos anyag- és energiagazdálko­dásnak. Ám nem kevésbé fon­tosnak ítéli a műhelyek kö­zötti ellentmondások meg­szüntetését, az egyensúly megteremtését a kizárólag nő­ket foglalkoztató és a vegyes összetételű üzemrészek kö­zött. Épp ezért javasolta a gazdasági vezetőknek, hogy a munka- és üzemszervezési tervben kapjon megfelelő hangsúlyt a továbbképzés, a gyártmányösszetétel, az anya­gi érdekeltség és a nyereség­hatékonyság kérdése. — Ügy ítéltük meg — ma­gyarázza Hörömpő Károlyné párttitkár — hogy munkaerő­gondjaink megoldásához egy­re kevésbé számíthatunk kül­ső segítségre, a meglevő lét­számot kell jobban, ésszerűb­ben kihasználnunk. Ehhez vi­szont dolgozóink rendszeres szakmai képzésére, illetve to­vábbképzésére van szükség. Ezenbelül is legfontosabb volt M a az ipar egy hónap alatt annyit ter­mel, mint a felszaba­dulás előtt egy teljes esz­tendőben. Ez a száraz tény fényt vet arra, hogy milyen hatalmas erők halmozódtak fel a szocialista iparosítás­ban, ám korántsem világít­ja meg ezen erők egyik na­gyon fontos csoportját, azo­kat, melyek rejtve vannak, azaz a tartalékokat. Sok vi­ta volt és van azon, vajon elfogynak-e egyszer a tar­talékolt — meggyőződé­sünk: a hasznosított tarta­lékok helyett, a fejlődés törvénye szerint újak kép­ződnek —, ám azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy ma vannak, s nem le­becsülendő mennyiségben. A tartalékokhoz nyúlt a Csepel Autógyár, amikor felülvizsgálta az ún. kisegí­tő állományban levők cso­portját, s innét, valamint az alkalmazottak közül több mint száz főt irányí­tott át termelőterületekre. Ugyancsak a tartalékok, közöttük az üzem- és mun­kaszervezés, a gyártási mű­veletek időigényének felül­vizsgálata stb. játszottak szerepet abban, hogy rövid idő alatt gyorsan növelhet­ték a szervokormány-gyár­tásit, miközben számotte­vően mérsékelték a túlóra- felhasználásit, csökkentették a minőségre vonatkozó ki­fogásokat. Akadnak, akik úgy vélik a gyárban: rövi­desen lezárul a tartalékok mozgósításának szakasza, azaz kimerülnek ezek a források. Velük szemben a gyár vezetőinek, irányító testületéinek az az állás­pontja, hogy a további tö­retlen fejlődéshez szükség van pénzügyi rendezésre is, új beruházásokra is, de ezekkel együtt arra szintén, hogy a tartalékok ügye na­pokra se kerüljön le a teen­dők listájáról, hogy ezek kutatása és hasznosítása ál­talános, minden egységet jellemző szemléletté váljék. K önnyű ezt elfogadtatni? Bátran, tágíthatjuk a kört, s általános érte­lemben is megkérdezhet­jük: egyszerű érvényt sze­rezni a termelői közössé­gekben annak, hogy a tar­talékok feltárása folyama­tos teendő, s ugyanakkor az érdekek szintén ezt kö­vetelik? Ne ringassunk il­lúziókat: a szemléletformá­lás legrögösebb terepe ez. A Közúti Gépellátó Vál­lalat ceglédi gyárában ke­mény csatát vívott a veze­tés, vívtak a társadalmi szervezetek, míg elfogad­tatták, hogy szervezéssel, bizonyos műveletek csopor­tosításával, egyesítésével je­lentősen csökkenthető az erő- és munkagépek javítá­sának időigénye, mert a dolgozók azt gondolták: a bérük kerül veszélybe. Van tehát szubjektív okokból fakadó ellenállás is a tartalékok feltárása­kor, ám a legfontosabb akadály az, hogy e feltáró munka szalcaszokra bomlik, a dagályt apály követi, a vállalati szervezet kam­pányszerűen foglalkozik csupán a tartalékokkal. Napjainkban, amikor — ahogyan erre a párt Köz­ponti Bizottsága 1975. jú­lius 2-i ülése rámutatott — a teendők élén a negyedik ötéves terv teljesítése áll, a tartalékoknak azért; nő meg a szerepe, mert az erőforrások csakis ezzel bő­víthetők, azaz innét nyer­hető meg az a többlet, amely a sikerhez szükséges egy-egy munkahelyen. S azért szintén kiemelkedő a tartalékok jelentősége, mert szilárdítják azokat az alapokat, amelyekre tá­maszkodva a gyárak, a vál­lalatok megkezdik majd ötödik ötéves tervüket. A váci városi pártbi­zottság tapasztalatai szerint az üzemek ugyan tesznek erőfeszítése­ket a tartalékok feltárásá­ra és hasznosítására, de ezek túlnyomó része csu­pán az anyag- és energia­felhasználást vizsgálja, s olyan, rendkívül fontos te­rületek szinte érintetlenek maradnak, mint az élőmun­kával való gazdálkodás, az állóeszközök kihasználtsá­ga stb. Azaz a szakaszosság itt is föllelhető, mégpedig abban, hogy a vállalatok nem tudják, vagy nem akarják tevékenységük tel­jes körét mérlegre helyez­ni, úgy gondolkoznak, hogy először az egyik, majd a másik területet ve­szik szemügyre. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy valójá­ban semmit nem tudnak rendbe tenni. Hozzátehetjük saját ta­pasztalatainkból : kimarad­nak a tartalékok vizsgála­tánál olyan területek is — nemcsak Vácott! —, mint a munkaidő tényleges munkával töltött mennyi­sége, s az elveszett percek, órák okainak felkutatása, a belső és a külső kooperá­ció akadozásának elemzése. A szakaszosság szemléleté­nek érvényesülése azt su­gallja, hogy „majd ezek is sorrakerülnek”, ám mire ez megtörténik, tovább halmozódnak a vesztesé­gek.,.! A szakaszok kö­zött ugyanis túl hosszúra nyúlik a szünet, valójában nem kapcsolja össze azokat semmi sem, a szünetek pe­dig végképp úgy telnek, hogy csupán a napi terme­léssel foglalkoznak az érintettek, mert — mint mondják — kifújják ma­gukat a következő kampá­nyig. Ez a vezetési, irányí­tási stílus nemcsak idejét­múlt, hanem veszélyes is, mert megbontja az össze­tartozó szálakat, a jelensé­geket irányzatokká hagyja súlyosbodni, úgy vezeti le a feszültségeket, hogy másutt még nagyobbakat teremt. Mészáros Ottó az írásos és élő technológia ismertetése, begyakorlása, el­lenőrzésének megszervezése. Ebben a brigádok jártak élen: mind a 16 ' rigádunk valamennyi tagja részt vett az új technológia betanulásá­ban. Takarékosság A cipőbőr jórészt import- ányag, a vele való takarékos­ság tehát nagy jelentőségű. A ceglédiek az anyagkihaszná­lás javítása érdekében beve­zették az úgynevezett társí­tott szabászatot, ami hármas függőséget, kooperációt jelent a szabászat és a tűzöde kö­zött. — A takarékosságot az im­portanyagokon kívül persze, kiterjesztettük a kellékanya­gokra, a villamos energiára, a fűtőolajra és a szénre is. To- vábbmenve, a pártszervezet javasolta, hogy a használaton kívüli gépeket vagy adjuk el — vagy úgy alakítsuk át a gyártmány összetételt, hogy ezek a gépek is termelhesse­nek. Dolgozz hibátlanul! A vállalat a városban az el­sők között látott hozzá a DH- munkarendszer feltételeinek megteremtéséhez. 1973 volt a kísérleti év, tavaly már a rendszer előnyei is megmu­tatkoztak, mindenekelőtt: a minőségben. Az idén a gyár valamennyi műhelyében be­vezették a DH-munkamód- szert, s a szakmai oktatás, továbbképzés mellett ez a leg­főbb biztosítéka a technoló­giai fegyelem szilárdulásának. — A fokozott gondosság, a minőség javítására való tö­rekvés nem megy kissé a mennyiségi termelés rovásá­ra? — Szó sincs róla! Épp el­lenkező hatást vált ki: a DH- rendszer még a termelés mennyiségi emelkedését is elősegítette. Azért van még rajta mit finomítani. Gyor­sabban kell reagálnunk pél­dául a divat és a technológia változó igényeire. Ny. É. A szervezett dolgozók készek még többet tenni a párthatározatok végrehajtásáért Gál László, a SZOT titkára a szakszervezeti kongresszus előkészületeiről Mint ismeretes, az idén új­jáválasztják a szakszervezeti tisztségviselőket, valamennyi szakszervezeti szervet a bi­zalmiaktól a Szakszervezetek Országos Tanácsáig, s az év végén kerül sor a magyar szakszervezetek országos kongresszusára. Gál László, a SZOT titkára az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában a következőkben fog­lalta össze a kongresszus elő­készületeinek menetét, a szak- szervezeti választások eddigi tapasztalatait. A szakszervezeti választá­sok április 1-én kezdődtek, s decemberben a magyar szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusával fejeződnek be. A bi­zalmiak, a műhelybizottsá­gok és a gyáregységi szakszer­vezeti bizottságok választása már véget ért, néhány héten belül a vállalati és tröszti szakszervezeti tanácsok, illet­ve szakszervezeti bizottságok választása is befejeződik. Szeptember 15—október 15. között tartják azokat a kül­döttértekezleteket, amelyeken a szakszervezetek megyei ta­nácsait, illetve a Szakszerveze­tek 'Budapesti Tanácsát vá­lasztják meg, október 15— hovember 15. között rendezik a szakmai kongresszusokat, s decemberben kerül sor a ma­gyar szakszervezetek kong­resszusára. A szakszervezeti csoport­értekezleteken nagy felelős­séggel választották meg az új bizalmiakat, akiknek kö­rülbelül 25—30 százaléka cse­rélődött ki. Körülbelül 8—10 százalékuk betegség miatt vált meg tisztségétől, vagy mert nem felelt meg a köve­telményeknek, mások maga­sabb tisztségeket kaptak. A szakszervezeti munka megbe­csülése fejeződik ki abban, hogy a szakszervezeti tisztsé­get lényegében mindenki szí­vesen vállalta, már a választá­sok eddigi szakaszában érvé­nyesült az az elv, hogy a vezető tisztségek megoszlása I tükrözze a tagság összetételét, j Mindent egybevetve: a szak- szervezeti választások eddigi tapasztalatai is kifejezésre jut­tatják, hogy a szakszervezeti tagság egyetért a párt XI. kongresszusának határozatá­val, kész még többet tenni a határozat végrehajtásáért, a munka javításáért, kezdemé­nyezéseikkel és tetteikkel is segítik a racionálisabb mun­kát, a még jobb munkahelyi légkört, s a jobb munkafelté­telek megteremtését Magyar-koreai szolidaritási találkozó A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csa magyar—koreai szolidaritá­si találkozót rendezett teg­nap Nagykátán, a Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezetben. A termelőszövet­kezet évekre visszanyúló ha­gyományos baráti kapcsolatot ápol az unbongi Koreai—Ma­gyar Barátság Tsz-szel; az unbongiak üdvözletét is el­hozták és tolmácsolták a nagy- kátaiaknak a találkozó vendé­gei, Kim Ze Szűk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövete, és a nagykövetség fő munkatár­sai. Részt vett a találkozón dr. Honti János, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, megyei rendőrfőkapitány, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bi­zottságának titkára, Kovács István, az SZMT titkára, Pa­taki Márton, a nagykátai já­rási pártbizottság első titká­ra és Árokszállási István, a nagykátai járási pártbizottság titkára is. A tsz központjában Szécsi György tsz-elnök kö­szöntötte a megjelenteket, majd rövid tájékoztatót adott a közös gazdaság életéről. Az ezt követő baráti be­szélgetésen Kovács István a koreai nép és a magyar nép barátságának jelentőségét méltatta. Felszólalt Kim Ze Szűk nagykövet is. A koreai vendégek üzemlátogatáson. Az első sóéban, jobbról balra Szécsi György tsz-elnök, Kim Ze Szűk nagykövet és » tolmács. Tóbiás Irén felvétele A DKV körültekintő eljárása és az előzmények Még egyszer a százhalombattai üzemi balesetről Lapunk június 24-i számában Üzemi baleset Százhalombat­tán címmel beszámoltunk arról, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat olajtartálya Inaik zsírtalanítása közben, a széntetraklo- rid tartalmú zsírtalanítószer gőzétől két munkás rosszul lett, egyikük súlyos mérgezési tünetekkel később kórházba került. Utaltunk arra, hogy a klinika orvosainak gyanúja szerint a védőfelszerelés helytelen használata, mellőzése, vagy hibája következtében történhetett a mérgezés, a baleset okainak ki­derítésére, s hogy könnyelműség, vagy felelőtlenség okozta-e a bajt, vizsgálat indult. Cikkünkre a már lezajlott vizsgálat megállapításai alapján egyetértő reflexió érkezett a DKV igazgatójától» amely kiegé­szíti akkori információinkat, valamint számos olyan tényt kö­zöl, amely egy hónappal ezelőtt még ismeretlen volt* Egy munkás beteg lesz A Kistarcsai Általános Épí­tőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalattal kötött szerződés ér­telmében elvállalta az AV— III. üzem készülékeinek belső festési munkáit, és munkásai az EMI A—128/74. számú en­gedélyben rögzített technoló­giai utasítás szerint dolgoz­tak az üzemben. A sómentesítő berendezés munkáit június 2- ón kezdték meg, s ehhez a vo­natkozó rendelet szerinti be- szállási engedélyt, valamint a DKV biztonságtechnikai osz­tályától nyolc sűrített levegős légzésvédőt és tizenhat sűrített levegős palackot kaptak. Át­vételüket, illetve azt, hogy a használatukhoz szükséges is­mereteket elsajátították, a munkacsoport vezetője alá­írásával igazolta. Június 4-én, reggel 8 óra után Pusztai Imre mázoló szakmunkás rosszullétről pa­naszkodott a csoport irányí­tójának. Elmondta, hogy fáj a feje, szédül és hányingere van. A munkacsoport irányí­tója Pusztai Imrét a dohány­zóba, majd motorkerékpá­ron a üzemorvosi rendelő­be vitte. Az üzemorvos a DHV rendelőintézetének la­boratóriumába irányította, majd a! laborvizsgálat után a főépítésvezetőségről Adonyba, lakására szállították. Otthon a körzeti orvos — az üzemorvos javaslatára — betegállomány­ba vette. A második rosszullét Mi történt Pusztai Imrével a rosszullétet megelőzően? Körülbelül reggel fél 8-kor álltak munkába. Pusztai Im­rének a tartályban dolgozókra kellett felügyelnie, valamint a levegőtömlőket kezelnie. Egy ideig, mintegy negyedóráig, a tartályban is dolgozott, majd ismét külső felügyeletet látott el. A tartályban töltött idő alatt viselte a légzésvédőt, a felügyeletnél azt csak készen­létben tartottS. Rosszullétét a második beszállás előtt jelezte. Megjegyezzük,* hogy rosszullé­tét a IÍKV biztonságtechnikai osztályának is tudomására hoz­ták, ezért az ügyeletes gáz­mentő műszakvezető aznap délelőtt 11 órakor ellenőrizte a munkások által használt légzésvédőket, és azokat meg­felelőnek találta. Ezt a be- szállási engedélyen is rögzí­tette. A munkacsoport másik tag­ja, Ábrahám Lajos június 3-án délelőtt a sómentesítőnél külső felügyeletet látott el. Délután más munkaterületen csőveze­téket festett. Rosszullétéről senkinek sem panaszkodot. A munkaidő befejeztével mun­katársával, motorkerékpáron Budapestre ment, s egy ma­szek munka elvégeztével tért haza budapesti lakására. Ak­kor, a maszek munka közben említette társának, hogy nem érzi jól magát. Tekintettel ar­ra, hogy ez máskor is előfor­dult, nem tulajdonítottak kü­lönösebb jelentőséget a rosz- szullétnek. Másnap, június 4-én már nem jelentkezett munkára, mert görcsei voltak, továbbra is rosszul érezte magát. Június 5- én kereste fel kezelőorvosát, aki beutalta kivizsgálásra, gyógyszert írt fel, és magas láza miatt hazaküldte. Június 6- án ment kivizsgálásra a Péterfy Sándor utcai rendelő­be és kórházba, ahonnan azon­ban már haza sem engedték. Két nap múlva sárgaság gya­nújával került a László kór. házba. Felesége ekkor üzent a munkahelyére, ott ekkor tud­ták meg, hogy Ábrahám La­jos sárgaság, illetve vírusos in- fulenza gyanújával kórházban van. Június 9-én veseműkö­dést zavarok miatt az urológiai klinikára szállították. Munka­társai, ekkor erről még nem tudtak. Két nap múlva, amikor meg­látogatták, Ábrahám Lajos el­mondotta, hogy az orvosok arról* faggatták, milyen anya­gokkal dolgozott. Megemlített néhány általánosan használt festéket, de széntetrakloridról nem beszélt. Munkatársai fi­gyelmeztették, feltétlenül em­lítse meg ezt is, annál is in­kább, mert Pusztai Imre ép­pen mérgezés gyanújával ke­rült betegállományba. Légzésvédő nélkül A , DKV Ábrahám Lajos mérgezéséről és egészségi ál­lapotáról június 13-án, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával folytatott telefon- beszélgetés során szerzett tu­domást. Ekkor a kistarcsai vállalatot táviratilag értesítet­tük, és megkezdtük a baleset vizsgálatát. Megállapítottuk, hogy Ábra- hám Lajos június 2-án és 3- án a sómentesítő búvónyílá- soknál külső figyelői feladato­kat teljesített, a tartály belse­jében nem dolgozott. A figye­lőszolgálat közben többször előfordult, hogy a levegőtömlőt a búvónyíláson behajolva iga­zította meg. Egy alkalommal egy lámpáért be is mászott a tartályba, ekkor a légzésvédőt nem viselte. Megállapítottuk azt is, hogy a festőmunkások oktatásánál a széntetraklorid ártalmaira nem tértek ki rész­letesen. Szigorított ellenőrzés Ahogy a DKV a rosszullé-' tekről, illetve a mérgezésről tudomást szerzett, a munkát leállította, a felszereléseket felülvizsgálta, és a megtett biztonságtechnikai intézkedé­seket a külső céggel egyeztet­te. A kistarcsai vállalat főépí­tésvezetősége útján ismételten felhívtuk a vállalat figyelmét a biztonsági előírások szigorú megkövetelésére és betartására. Ezenkívül megszigorítottuk a külső cégek által végzett mun­kák ellenőrzését. Rátosi Ernő a DKV igazgatója Szakaszok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom