Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

A PEST MEG YEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 176. SZÄM 1975. JÚLIUS 29., KEDD Óvoda épül hét ütemben Esaszeg gazdagodik Július első napjaiban kezd­ték meg, s azóta is gyors ütemben folytatódik Isasze- gen a százszemélyes óvoda építése. A Vadász és Aulich utcák kereszteződésében épü­lő gyermeki nt-ézmény kivite­lezője a Péceli Költségvetési Üzem. A legfrissebb hír: el­készült az alapozás, össze­szerelték már a tetőszerkezeti elemeket, amelyek már csak arra várnak, hogy helyükre emeljék őket. Ezekben a na­pokban végzik a munkások a föld betöltését az alapokba, s épül a központi fűtés ka­zánháza is. A segítek serege — Augusztusra szeretnénk tető alá hozni az óvodát — mondja Bodrogi András, a nagyközségi tanács elnöke. — Sürget bennünket az idő, hi­szen a község lakossága tett- rekészen várja az időt,* ami­kor megkezdheti a régebben felajánlott társadalmi mun­kát. Az alapozás költségei 100 ezer forint körül van­nak. Minden más társadalmi munkából kerül ki az építés alatt. Nemcsak a helybeliek, ha­nem a környező termelőszö­vetkezetek, intézmények is segítik az óvoda építőit. A dányi Magvető Termelőszövet­kezet és a Közlekedési Épí­tő Vállalat dolgozói szállítot­ták Gödöllőre az építkezéshez a cementet. Huszonhatszor fordultak a tehergépkocsik az értékes kötőanyaggal. A MÁV építési főnökségének gö­döllői építésvezetősége eddig 150 köbméter földet fuvaro­zott az alap feltöltéséhez, az Állami Erdő- és Vadgazdaság pedig nem kevesebb, mint 200 köbmétert. A helybeli Ligni- fer Szövetkezet adott szak­munkást a tetőszerkezet sze­reléséhez, s hogy a munka gyorsan menjen, tizenkét em­bert kapott a község a Jó­zsefvárosi pályafenntartási fő­nökség isaszegi tanfolyamának iskolájától. így azután nem csoda, ha szépen halad az építés. A tanácselnök elmondotta, hogy az év végéig elkészül az az óvodai rész. amely egyelőre 50 gyereknek ad helyet. Ugyancsak az év végére ké­szülnek el a megnyitáshoz szükséges szociáh's és kiszol­gáló helyiségek, hogy a jövő év első felében átadhassák o befejezést jelentő, s a má­sodik ötven gyerek elhelyezé­sét biztosító új szárnyat. Sportszerekre is adnak Nem olcsó mulatság ám egy ilyen óvoda! Ára az előzetes felmérések szerint hozzávetőleg' 3 és fél millió forint. Viszont nagy szükség van rá. A község régi böl­csődéjében „papíron” 104 gye­reket lehet elhelyezni. Most éppen 212-en vannak, tehát húsz százalékkal többen, mint amennyien lehetnének. Eh­hez kapcsolódik még egy számadat. A községben het­ven gyerek vár még óvodai felvételre. A két lépésben megnyitandó óvoda — a köz­ség vezetőinek számítása sze­rint — öt évre oldaná meg az égető helyhiányt Isaszegen. Az új építésével párhuza­mosan korszerűsödik a régi óvoda. A múlt héten befejez­ték a konyha átalakítását. Szellőző berendezéseket sze­reltek fel, csempéztek és fel­újították az évek folyamán elavult szennyvízrendszert is. A fiatalítás ára 200 ezer fo­rint volt. Ehhez járultak hoz­zá azután még olyan apró­ságok, mint például a kerí­tés elkészítése és az a tíz­ezer forint, amelyet a tanácsi vb szavazott meg legutóbbi ülésén, hogy sportszereket és szemléltető eszközöket vásá­roljanak a gyerekeknek. Az új óvoda építéséhez a környékbeli intézmények, szövetkezetek és vállalatok egyébként 220 ezer forintnyi társadalmi munkával járul­tak hozzá. A lakosság fel­ajánlása ennek többszöröse: 680 ezer forint. Ha már áll­nak a falak, az isaszegiek sze­relik a vízvezetéket és az elektromos kábeleket, ők fogják rendbe tenni a kör­nyéket és az óvoda belsejét. Aszódról jön a ruha Vajon van-e a járásban olyan hely, ahol gyarapodás­ról beszélvén szóba ne ke­rülne a járda? Isaszegen a múlt évek során épült 22 kilométernyi járdahossz idén újabb 1200 méterrel növek­szik. Megszűnik a sárban ío- csogás a Kossuth, Béke és Jászberényi utcák lakosai számára. Kialakult gyakor­lat, hogy az anyagot a tanács adja, a munkát pedig a la­kosság végzi. A második ne­gyedévben kissé lassította a munkát, hogy a TÜZÉP nem mindig szállította a tanács ál­tal megrendelt mennyiséget. Az új járdák építése mel­lett a régiek karbantartásá­ról is gondoskodnak az isasze­giek. Mintegy 3—400 négyzet- méternyi járda szorul felújí­tásra a régebbi építésűek kö­zül a Rózsa, Damjanich és Rákóczi utcákban. Június elsején új szolgálta­tással gyarapodott a nagyköz­ség 2400 lakóháza. A tanács — havi tízforintos szállítási díj fejében — megszervezte a háztartási hulladék elszállítá­sát. A házakat’ kéthetente ke­resi fel a fedett lovas kocsi. Később talán arra is lesz I mód, hogy ezek a látogatások I mind gyakoribbá váljanak. ! Bodrogi András végezetül arról számolt be, hogy igen szépen halad az Ady Endre úton a Lignifer Szövetkezet szolgáltatóházának építése. A földszintes saroképület át­alakítása a tavasszal kezdő­dött és várhatóan november első napjaiban sikerül befe­jezni a munkát. Falai kö­zött fodrászszalon, patyolat­felvevőhely, elektromos javító- műhely, szabóság, cipészmű­hely és villanyszerelő-műhely kap majd helyet. Az átalakí­tás költségei kétmillió fo­rint körül lesznek, de az új szolgáltatóház mindenképpen megér ekkora befektetést. Eddig ugyanis Gödöllőre kel­lett hordani a tisztítandó ru­hát. A saolgáltatóház meg­nyitása azt jelenti, hogy hely­ben veszik át a szennyes ru­hát és szállítják Aszódra az ottani vegyesipari szövetke­zet tisztítóüzemébe, ahonnan három nap múlva tisztán, va­salva érkezik vissza Isa- szegre. Berkó Pál ASZFALTSZAGU GONDOLATOK Prókátorok A járdaépítés olyan fog­lalatosság, amelynek min­dig akdnak nézői. Látszólag rendben folyik minden. A családiház-tulajdonosok ke­rítésükre támaszkodva, bá­mulják órákon át a 30-—40 fokos hőségben hajladozó munkásokat, akik kisipari módszerekkel,, mégis fürgén igyekeznek simára henge­relni a veresegyházi ho­mokaszfaltot. Ez többé-ke- vésbé sikerül is nekik. Itt- ott a henger szétnyomja ugyan a járdaszegélyt, má­sutt meg a szabálytalanul épített kerítés akadályozza a szoros tömítést, de halad­nak az építők. így megy ez egy darabig, azután lassan, később egyre erősödő, nekibátorodó meg­jegyzések kezdenek szállin­gózni. A járókelők is meg- megállnak és csoportokba verődve „értékelik” maguk közt az eseményt. Érdekes dolog, hogy egyiküknek nem jut eszébe lapátot fog­ni. Pedig, ha valamennyien nekidurálnák magukat; bi­zony nagyot lendíthetnének a forró aszfalt fölött hajla­dozók munkáján. Mindegy — gondolják —, úgyis ta­nácsi költségen épül a jár­da. Egyszerre csak arra le­szek figyelmes, hogy egy idős asszony előbb az épí­tők munkáját kezdte kriti­zálni, majd hirtelen váltás­sal a tanácsot. Monológjá­nak visszatérő refrénje ez volt: „Fizetjük a községfej­lesztési hozzájárulást, egyébként is a tanács köte­lessége, hogy járdát épít­sen”. Ez így igaz. Sőt még azt is hozzátenném, hogy lehet és kell is bírálni minden­hol, ahol az a fejlődést, a közösség boldogulását se­gíti. Az is igaz, hogy a ta­nács feladata a járdaépítés, a községfejlesztés. Rossz minőségű az aszfalt? Lehet. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a drágább nyersanyagból nem nyolc­vagy kil^ncszáz méternyi járdát lehetne megépíteni, hanem csak egyötödét en­nek. És Pécelen — mert ott történt az eset — a Rá­kóczi úton, bizony, sokan elfeledkeztek érről. Az asz­faltgőzben megszépült a la.- tyokos, sáros ’ utcához fűző­dő szomorú emlékek sora. De beszéljünk arról az érvről is, amely megszám­lálhatatlanul sokszor hang­zik el, ha a tanácsok mun­káját bírálják: a község­fejlesztésről. A községben ennek a hozzájárulásnak az összege 1975. január 1-ig 50 forint volt. Talán a legalacsonyabb az ország­ban. Ebből az összegből még a replikázó asszony portája előtti harmincmé­teres járdaszakasz is csak nagy nehezen kerekedne ki. Sajnos, mindennapos ta­pasztalat, hogy sokan elfe­lejtik, mennyi mindennel gyarapodtak a múlt har­minc esztendőben. Pécelen például a 10—15 évvel ez­előtti 10—20 forintos telek­árak időközben 4—500 fo­rintra kúsztak fel. Egy kö­zepes családi ház értéke is többszöröse lett, és éppen­séggel azért, mert a tanács anyagi erőfeszítések árán közművesítelte a telkeket. Fölösleges tehát lépten- nyomon hivatkozni és kö­vetelőzni. Ehelyett jobb lenne, ha az erre pazarolt időben összefogással segí­tenének az elégedetlenke­dők a község arculatának megváltoztatásában. Mond­juk úgy, hogy bölcs taná­csok helyett maguk is lapá­tot fognának. K. I. A.rat a Magvető Kukoricaerdő Dányban , 1 ** Köwnéng 3Monerra Csak papíron elég Szolgálati lakások Nagytarcsán Járásunk iskoláinak többsé­gében sok a képesítés nélküli nevelő. Ennek egyik oka, hogy a falvak nehezen, vagy hosz- szas utazással közelíthetők neg, s a kijárásra kevés vég­lett pedagógus vállalkozik. Ezért az iskolák nemegyszer fénytelenek helyben lakó, zsupán érettségivel rendelkező fiatalokat alkalmazni és ez iajnos, az esetek többségében íz oktató-nevelő munka szín­vonalának rovására megy. A képzett pedagógusok szí­vesebben vállalnak falusi is­kolában munkát, ha helyben letelepedhetnek. Ezt a célt szolgálják a pedagóguslakások, melyből járásunkban nincs elegendő. Nagytarcsán a tantestület létszámához mérten megfelelő a szolgálati lakások száma. De csak papíron, ugyanis az öt pedagóguslakásból kettő élet- veszélyes. A községi tanács, hogy javítson ezen a helyze­ten, a megyei tanácstól anya­gi fedezetet igényelt felújítás­ra. Erre a munkára kapott is a községi tanács 150 ezer fo­rintot, amiből megoldható lenne a lakások helyreállítása. Jelenleg folyik a lakások statikai vizsgálata, amely majd eldönti, hogy gazdaságos-e ezekre a szolgálati lakásokra pénzt fordítani. Két nagytarcsai szolgálati lakásban az igazgatónő és a vezető óvónő lakik: mindkettő szépen felújított, karbantar­tott. Az egyik lakáson viszont van mit javítani. Belül jó ál­lapotban van ugyan, és kívül is tatarozták, azonban a lába­zata már tönkrement, az ab­lakokat és ajtókat is sürgősen újra kellene festeni. Ebben a házban nyugdíjba menő neve­lő lakik, s ezért aktív pedagó­gus telepítése céljából nem jöhet számításba. A kombájnnal együtt bele­belekap a sárguló őszi búzába a hűvös északnyugati szél. A hét gépet vezető kombájnos- nak most nem gyöngyözik a homloka, csak néha bújik ki a nap a felhők mögül. A dányi Magvető Termelőszövetkezet tagjai, vezetői immár július 12-e óta kémlelik az eget, nagy területük várt aratásra a nyár elején. Próbav’ágás: negyvenöt mázsa Az idén a gazdaság földje növekedett a beolvadt kókai szövetkezetével. Őszi árpájuk 77, őszi búzájuk 1685 hektáron terem. — Három NDK-i E 512-es, két SZK 4-es és két SZK 6-os kombájnunk arat ezen a nyá­ron — tájékoztatott a Magve­tő Termelőszövetkezet elnök- helyettese, Bense István. — Az utóbbiakat az idén vásároltuk, s bizony jó időbe telt. míg be­váltak. A garanciális gépjaví­tó állomáson sokat dolgoztak ezeken a gépeken, s csak nem­rég mondhatjuk, hogy teljes ér­tékű munkát lehet velük vé­gezni. Most már jó a telje­sítményük. — Milyen búzafajtából ve­tettek a legtöbbet? — A bezosztájából. Jó ter­mést mutat. Eddig 1106 hek­tárt vágtunk le. ennek alapján az átlagtermésünk 33 mázsa körül mozog. De a jobb hoza­mú földeken az aratás csak most kezdődik. Mostanáig a kieső, könnyebb talajú földe­ken folyt a munka. A többi részen végzett próbavágás 40— 45 mázsás átlagtermést mutat — válaszolt Bense István. A kókai szövetkezet beolva­dása következtében igen kiter­jedt a Magvető gabonaterülete. Nagyobb költséget emészt fel a szükségesnél a szállítás. A szövetkezet épp ezért az idén szerette volna saját kezelésbe átvenni a szentgyörgypusztai magtárat, de sajnos, sikertele­nül. A gazdaság számos terménye közül ez idáig o 81 hektárnyi kömény betakarítását fejezte be. A Vetőmag-ellátó Vállalat I monori telepére szállított kö­ményt E 512-es kombájnnal aratták le. Paradicsompermetezés Nagy mennyiségben termel % szövetkezet paradicsomot. Egy fogat már kora délelőtt piros- ló terméssel kocogott a táblák mentén. A földeken egy-egy bokorban asszonyok hajladoz­tak. A hatvanhat hektárnyi te­rületen körülbelül két hete kezdődött meg a kézi szedés. A napokban meg kellett in­dulni a permetezéssel, ugyanis kártevő támadta meg a nö­vényt. — Most negyvenöt, a kerté­szetben dolgozó tag szüretel, de ha beköszönt az igazi idény, a falu apraja-nagyja szedi a paradicsomot. Tavaly az ag­rártudományi egyetem KISZ- esei. a dányi és az isaszegi is­kolások is segítettek. Remél­jük, az idén nem lesz olyan nagy esőzés, hogy a gépeket emberi erővel kelljen helyet­tesíteni. Ha egy mód van rá. a pardicsomkombájnnal sze­retnénk dolgozni — mondta az elnökhelyettes. — Hová szállítják ezt a ter­ményt? — A Dunakeszi Konzerv­gyárral van szerződésünk, de a mostani szedésből még nem adtunk oda semmit. Ezt még a Galgavidéke ÁFÉSZ és a budapesti KÖZÉRT veszi át, ez a paradicsom üzletekbe ke­rül. A soron következő munka a mustár betakarítása. 371 hek­táron kell aratni. A mustárt az idén az isaszegi gyenge, ho­mokos területen vetették, hek­táronként kilenc mázsa ter­mést terveztek. Finnyás vadak — Nem csináltunk ugyan próba vágást, de ,úgy látjuk, hogy elérjük a tervet. A kár­tevő nem bántja ezt a nö­vényt. Igaz, hogy a mustá­runk vadkáros területen van, de az állatok nem szeretik a mustárt. Mint Bense István elmondta, a ‘mustár igen jó elővetemény a gabonának. A legjobban a kukorica és a cukorrépa sike­rült az - idén. — Második éve. hogy tag­jai vagyunk a nádudvari KI­TE -rendszernek, azóta tér-, mesztjük zárt rendszerben a kukoricát. Már tavaly is na­gyon jó volt a termés, hektá­ronként 50 mázsa volt a má­jusi morzsolt. A tagok is meg­szerették ezt a termesztési mó­dot. Hatalmas a növény szá­ra, s igen biztató a csőhozam is. Ha például személykocsi­val beállunk a kukoricásba, úgy tűnik, mintha erdőben járnánk. A dányi Magvető Termelő- szövetkezet 811 hektáron ter­meszt kukoricát. Bense István szerint ilyen jó termés nem volt még a szövetkezet fenn­állása óta. mint amilyennek az idei ígérkezik. A termény egy részét saját takarmányo­zásra használják, más részét pedig értékesítik. A sok idénymuríka mellett természetesen most a legna­gyobb erőkifejtést az aratás követeli. Itt is. mint más gazdaságokról szóló beszámo­lónknál. oda kell tennünk a feltételes módot: ha nem esik az eső ezen á héten learatják a hátralévő 580 hektár búzát. Örszigethy E. Útépítő löld Mező A valkói nagyközségi közös tanács erre az évre tervezte a vácszentlászlói Kossuth út hiányzó szakaszának megépí­tését. A területre vonatkozó ötéves tervben ennek a költ­ségét annak idején 740 ezer forintra becsülték, ez azonban kevésnek bizonyult. Az út megépítéséire a valkói nagyközségi- közös tanács a hiányzó anyagi fedezetet a Pest megyei Tanácstól kap­ta meg: mintegy 470 ezer fo­rintot. A szükséges pénzösszeg megszerzése után a községi ta­nács kiviteli szerződést kötött a valkói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezettel. Az utat a tervek szerint 1975. novem­ber 7-én nyitják meg. i * Vitrinben a történelem A gödöllői helytörténeti szo­ba a múzeumi tárgyak drága­sága ellenére Is sok értékkel gyarapodott ebben az évben. líeltai Miklós múzeumvezető, aki huszonhárom év fáradsá­gos munkájával összegyűjtöt­te az anyagot, s a gyűjtemény nagy részét a Petőfi Sándor Általános Iskola történelmi szakkörének tagjai segítségé­vel szerezte meg, az idén is megtalálta a kapcsolatot azok­kal, akik nem üzletet látnak a múzeumi tárgyak gyűjtésé­ben, hanem Gödöllő kulturá­lis felemelkedését. A városi tanács végrehajtó bizottsága, a művelődési osz­tály és a közművelődési bi­zottság hathatós támogatással segítette a gyűjtőmunkát. Nélkülük nem készülhetett volna el például a sokak által írt és augusztus 20-án megje­lenő Gödöllő című könyv sem. Mindenkit nehéz lenne felso­rolni a patronálok, az önzet­len adományozók közül, még­is meg kell említeni néhány nevet. Zsámbok Béla lakatos­mester például azon igyek­szik, hogy minél teljesebb fényképgyűjteményt állíthás- son össze a helytörténeti szo­ba, az őslakosság századeleji fényképeiből, népviseletéről és a korabeli munkaeszkö­zökből. Nagy István tímár­mestersége régi szerszámai­val ajándékozta meg a hely- történeti szobát. Venglovecz Lajos, a Gödöllői Gépgyár dolgozója saját készítésű bronztárgyakat, Vály Nagy Dezső festőművész pedig szebbnél szebb gödöllői témá­jú festményekkel emlékezett meg a gyűjteményről. A helytörténeti szobában külön sorszámot kapnak a Gödöllő és Vidékének törté­nelmi tárgyú cikkei. Hegedűs IAszló, Asztalos István, Hor­váth Lajos és Kovács András írásai ezek. A legértékeseb­bek között kell beszélni He­gedűs László mérnök gyűjte­ményéről, amely már a múlt években is értékes iratokkal gyarapította az állományt. Ilyen a többi között az 1840- es évekből származó színlap- vázlat, amely értékes szín­háztörténeti emlék Kisfaludy Károly Három egyszerre cí­mű vígjátékáról. A helytörténeti szoba Györ­kös István agrármérnök ré­vén állandó kapcsolatban van az Agrártudományi Egyetem KISZ-szervezetének múzeumbarát körével s a gimnáziummal. Helyt adott már vetélkedőknek is, hiszen az április 11-i versenyre ké­szülő szocialista brigádoknak, a krónikaíró-mozgalomnak nagyszerű kincsesbányája a múzeum. A látogatók száma a múlt egy év alatt több mint ezer volt. Köztük április elsején Lyn csehszlovák testvérváro­sunk küldöttsége kereste fel a kiállítást, s legutóbb a SZOT-üdülők 250—250 főnyi csoportja is. A testvérváros küldöttségének vezetője hall­ván, hogy a huszita moz­galom Gödöllő környékét is érintette, s hogy a magyar írók közt Kós Károly és Dar­vas József mennyire elisme­rően szóltak a magyar—hu­szita kapcsolatokról — Jan Zisíca-emlékérmet adományo­zott a múzeumnak. A moziiskola tatarozása és i vezető szabadsága miatt augusztusban szünetelnek az ügyeleti napok, de szeptem­berben ismét megnyitja ka­puit a helytörténeti szoba. Az augusztusi szünet után tehát az első látogatási nap szep­tember 3-a lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom