Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

1975. JÜLIUS 29., KEDD ^Mtop 3 Jó indulás — segítőkészséggel Társadalmi összefogás a kisíarcsai kórház építésénél A gödöllői Agrártudományi Egyetem Páter Ká­roly önkéntes ifjúsági építőtáborának mintegy száz diákja — mimt arról lapunkban már beszámoltunk — egy hete kezdte meg a munkát a kisíarcsai 580 ágyas kórház építkezésén. Az első kapavágás megtörtént. Több volt azonban ez a kapavágás, mint egy ma­roknyi föld kiemelése. Ez a kibontakozóban levő, nagyszabású társadalmi megmozdulás első valóságos, mondjuk így: már fényképezhető megnyilvánulása volt. Az érdekek találkozása Ahogy a tavasszal köz­ismertté vált, hogy a gö­döllői székhelyű Közép-ma­gyarországi Közmű és Mély­építő Vállalat nehézgépei Kis- tarcsa határában hozzákezd­tek a leendő kórház területé­nek rendezéséhez, sorra szó­laltak meg a megyei pártbi­zottságon a telefonok, sorra érkeztek a levelek. Nagy­üzemek, gazdaságok kollek­tívói, szocialista brigádjai, KISZ-szervezetek, egyének, művezetők és villanyszerelők, gépkezelők és csatornázok, szakmunkások és segédmun­kások jelezték: készek tár­sadalmi -munkában segíteni az építkezést. Készek minden le­hetséges eszközzel hozzájárul­ni ahhoz, hogy ez az egész megyét érintő, . nagy értékű egészségügyi beruházás a tervezett, rövid határidőre, 1978 tavaszára elkészüljön. A megyei pártbizottság ve­zetői ugyanakkor számba vet­ték: számos beruházás át­adása az elmúlt években ép­pen azért késett, mert az építőipari és szakipari válla­latok munkaerőhiánnyal küsz­ködnek ... Itt van tehát most a kettős igény: igény a segí­tésre és igény a segítségre; a megyei pártbizottság politikai és érkötési kötelességének érezte, hogy egymásra találá­sukat elősegítse. Május közepén tanácskozás­ra hívta össze a kórház ter­vezésében, a beruházásban és az építkezésben érintett vál­lalatok képviselőit, tessék, mit szólnak mindehhez!? Hogy mit szóltak? Idéz­zünk fel a tanácskozásból néhány pillanatot: Farsang Péter, a gödöllői KKMV igaz­gatója: „Ahhoz, hogy a kór­ház 1978. április 4-re átadás­ra kerüljön, ez az összefogás nélkülözhetetlen.” Vass Sán­dor, az Országos Szakipari Vállalat képviselője: „Mi az ország valamennyi építkezésén dolgozunk. Kapacitásunk túl­terhelt, ezért a segítséget a legnagyobb köszönettel fo­gadjuk. De tudnunk kell pontosan, milyen és hány szakember társadalmi mun­kájára számíthatunk ...” Mol­nár János, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója: „A társadalmi ösz- szefogás szinte felmérhetetlen jelentőségű lehet.” A jelenlevők elhatározták, hogy egy későbbi időpontban szocialista szerződésben rög­zítik feladataikat és .kötele­zettségvállalásaikat. Előké­szítésére, a fő- és alvál­lalkozók munkájának össze­hangolására, valamint a tár­sadalmi munka szervezésére és feltételeinek megteremté­sére egyregy operatív bizott­ságot hoznak létre. Mindennek az alapja — A kezdet jó — mond­ja határozottan Jankó Zoltán, úgy is, mint az egész kór- házépítés legfőbb gazdája, a Pest megyei Beruházási Vál­lalat igazgatója, s úgy is, mint a vállalatok munkájának koordinálására létrejött bi­zottság vezetője. — A fiatalok nagyon fontos munkába fog­tak — időben. A felvonulási épületek, az utak, a csator­nák, a vízelvezetés kialakí­tásán dolgoznak. Ezek el­készültével azt mondhatjuk, hogy elkészültek magának a kórház építésének az alapjai; pontosabban: megteremtődtek az építés technikai és szo­ciális feltételei. Valóságosan is, és jelképesen is — az első kapavágás megtörtént, de már a megelőző hetekben is találkozhattunk a társadalmi segítés korábban alig ismert megnyilvánulásaival. — Hadd említsek egy pél­dát. Ahhoz, hogy a területen az építők tábort verhessenek, ahhoz, hogy ott bármi elkez­dődhessen, villanyra volt szükség. Az úgynevezett felvonulási elektromos ener­giavezeték kiépítését a Vil­lanyszerelőipari Vállalat kapacitáshiány miatt csak 1976-ra vállalta. A Pest me­gyei Villany szerőipari Válla­lathoz fordultunk. Egy hét alatt kiépítették a vezetéket. — Hasonló szándékokkal találkoztunk azon a tanácsko­záson, amelyet a közelmúlt­ban az Építők Szakszerveze­te megyei bizottságával kö­zösen hívtunk össze, s ame­lyen az építővállalatok kép­viselői vettek részt. A szo­cialista szerződés részletei­nek kidolgozásáról volt szó. ősszel, előreláthatólag, no­vember 7-e tiszteletére olyan szerződést szeretnénk leten­ni az asztalra, amely ínegfe- lelő garanciát nyújt a válla- lalások teljesítésére. — Engedtessék meg, hogy példákat mondjak én is a társadalmi segítségre — még a kapavágás előttröl — mond­ja Barna Márton, a PÁÉV pártbizottságának titkára, a társadalmi munkát összefogó bizottság vezetője. — A Páter Károly önkéntes ifjúsági épí­tőtábor egyetemistái, gödöllői és szegedi, lett és lengyel diá­kok valójában Gödöllőn, az egyetem diákotthonában lak­nak, és naponta utaznak ki Kistarcsára, dolgozni. Gon­dunk volt a kiszállításukkal, ezért azzal a kéréssel fordul­tunk a Budapesti Közlekedési Vállalathoz, hogy létesítsen az építkezésnél ideiglenes HÉV-megállót. Támogatta kérésünket a megyei párt- bizottság és a tanácstól a rendőrségig minden illeté­kes. Az eredmény: a fia­talokat minden reggel, a 6,25-ös és a 6,49-es HÉV- nél két külön kocsi várja és Kistarcsán megépült a meg­álló. Gondolom, az utasok csodálkoznak, mi történt. Pe­dig semmi különös. Vagy mégis? Tizenöt nappal előbb — Néhány sátor is kellett a területen, ahol megpihen­hetnek a dolgozók, ahová be­állhatnak néhány percre, ahol elfogyaszthatják ebéd­jüket. A megyei munkásőr­ség segített tíz sátorral, vál­lalatunk munkásőrei pedig gyorsan, néhány óra-alatt fel­állították. Apróságok ezek, emberi dolgok, de nagyon so­kat jelentenek — Számon tartjuk a társa­dalmi munkára jelentkezet­teket — folytatja Barna Már­ton — és az igényeknek meg­felelően tizenöt nappal előbb értesítjük őket. Mi, a PÁÉV vagyunk az elsők, akik igénybe is vettük a jó­szándékú, önzetlen segítséget. A sok közül éppen és nem véletlenül a gödöllőiekét, a fiatalokét. A legtöbb társa­dalmi munka felajánlás a gödöllői járásból érkezett, a járás területén lesz a kórház. Nagyon sok fiatal is kinyil­vánította segítőkészségét; a megyei KISZ-bizottság a szo­cialista szerződés első aláírói között lesz, évente kíván épí­tőtábort szervezni a kórház­nál. A gödöllői egyetemi tá­borral pedig hagyományos a kapcsolatunk, alig van a városnak olyan építkezése, ahol már ne segítettek \^)lna. Jól indult — Jó kedvvel, lendülettel dolgoznak ezek a nemzetközi hrigádok — mondja az épít­kezés főhadiszállásán, egy helyszínrajzokkal, térképek­kel dekorált lakókocsiban Csömör Elek főépítésvezető. — Ha ők nem lennének — most kevés a segédmunkás — szakmunkásokat kellett vol­na ideirányítanunk, akik nyilván valahol nagyon hiá­nyoztak volna. Segítségük­kel elérjük azt, hogy előbb leszünk meg az első szakasz munkáival, minthogy ide­érkezik a második szakasz, a kórház fogadószintjének terv­dokumentációja — Jó kedvvel dolgoznak, dolgozunk azért is, mert azt látjuk, hogy a lehetőségeken belül jó néhány nagyon ész­szerű, logikus elképzelés vá­lik valóra. A víztároló me­dence, a szennyvízelvezető csatorna például, amelyeket most kezdünk építeni, vég­leges lesz. Nem ideiglenes. A többi között ezek azok a járulékos építmények, ame­lyek rendszerint — sajnos — utólag, késve szoktak meg­épülni. Nem kell talán mond­jam, 'mit jelent ez a takaré­kosság szempontjából is. Nem kell kidobni a pénzt az ideig­lenes tározóra, csatornára. — Az előkészítés, az első szakasz tehát rendben megy, a kórházépítés jól indult. Deregán Gábor Új gázüzem Üj szakaszához érkezett a több milliárdos beruházással megvalósuló szegedi földgáz­program: a gázok felszínre hozása, tisztítása és továbbí­tása mellett most a feldolgo­zás is megkezdődött. Erre a célra a magyar—szovjet koo­perációban, mintegy 900 mil­lió forintos költséggel új üzem épült. Ennek feladata, hogy a szegedi medence földgázából — mielőtt az országos távve­zeték-hálózatba bocsátják — leválassza a propánt, butánt, izobutánt, izopentánt, s egyéb szénhidrogén-származéko­kat, amelyek az energiaellá­tás, valamint az olajfeldolgozó ipar, a vegyipar, a műanyag­ipar fontos alapanyagai. A kubai nemzeti ünnep tiszteletére Baráti találkozó Solymáron A Kubai Köztársaság nem­zeti ünnepe — a nemzeti fel­kelés kezdetének 22. évfor­dulója — alkalmából hétfőn Solymáron magyar—kubai baráti találkozót rendezett a Hazafias Népfront Pest megyei, budai járási és nagy­községi bizottsága. A vendé­geket: Armando Sanchezt, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális attaséját és hazánkban tanuló kubai diákokat, Gisela Gon- zalezt, Dania Consuegrát, Mi- quel Angel Puigot és Eduar­do Quesadát a nagyközségi tanácsnál Kovács Béláné ta­nácselnök fogadta. Készt vett a baráti találkozón dr. Zal­ka Károly, a megyei pártbi­zottság tagja, a Pest megyei Bíróság elnöke, Mógor Béla, a budai járási pártibizottság utkára. Kovács Béláné tanácselnök tartott rövid tájékoztatót Solymár múltjáról, a fej­lőidő nagyközség mai életéről és terveiről, ezt követően a vendégek megtekintették a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat közelmúltban épült, korszerű üzemét. Az üzemet Lányi Frigyes, a vállalat főmérnöke és Balogh Lajos gyáregységvezető mutatta be. Az üzem kultúrtermében rendezett kötetlen hangú esz­mecserének kedves színfoltja volt a solymári nemzetiségi énekkar rövid műsora; a többi között kubai mozgal­mi dalokat adtak elő. Elhunyt Földes Pál Mély fájdalommal jelentjük, hogy a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, Földes Pál elv- ‘társ 1975. július 26-án életének 75. évében rövid szenvedés után elhunyt. Egész életútját a kommunista harcosság, az állhatatos­ság, a munkásmozgalom iránti tenniakarás jellemezte. Teme­tése augusztus 1-én 14 órakor lesz a Kerepesi temető köz­ponti fedett ravatalozójában. Harcostársai és barátai délután fél kettőtől vehetnek végső búcsút Földes Pál elvtárstól. MSZMP Budapesti Bizottsága Magyar Partizán Szövetség A 25. évforduló tiszteletére Polgári védelmi alakulótok versenyben A járás legjobbjai az aszódiak — Figyelem, gázálarcot fel! A raj begyakorlott mozdu­latokkal hajtja végre a pa­rancsot. Begyakorlott mozdu­latokkal, de lám, mit tesz a verseny izgalma! A heveder megtekeredett, a kapocs sem talál a helyébe, értékes má­sodpercek vesznek el... Bod­rogi András, az isaszegi nagyközségi .tanács elnöke, aiki elkísérte versenyzőit Aszódra, a járási döntőre, a legszívesebben odalépne és segítene ... Palánkat Károly járási MHSZ-klubtitikár, az értékelő bizottság elnöke máris jelenti Bolyós Tivadar­nak, a járási polgári védel­mi törzs képviselőjének, a jegyzőkönyvvezetőnek: — Az 1. rajból öten 15 má­sodpercen belül, ketten azon túl, de még a szintidőn be­lül teljesítették a feladatu­kat .. A szintidő 20 másodperc. Miközben a 2. raj készül, nem állják meg, hogy halkan ne mondják az újságíróknak az újságot: — Az aszódi egészségügyi szakasz mind a huszonnyolc tagja 10 másodpercen belüli időt ért el; pontosabban, volt egy 11 másodpercesük is. Pá­NEB-ELLENBRZÉSER ratlan eredmény! Nagyon igyekeznek most az isaszegiek is. Komoly felkészülés Az aszódiak, a házigazdák, újabb feladatra készülnek. Tanácselnökük, Kiss Károly távolabbról figyeli őket. Kun Antalné alegységparancsnok — civilben a költségvetési üzem könyvelője — ugyan­csak katonásan ismerteti a tennivalókat: — A munkaterület vegyi-, műszaki és egészségügyi szak- felderítése megtörtént... A műszaki-mentő alegységek a romok alól, a beomlott pin­cékből, a szükségóvóhelyekről folyamatosan mentik ki a sé­rülteket és helyezik viszony­lagos biztonságba... A sebe­sültgyűjtő helyet az iskola­udvaron, a bejárati úttól nyu­gatra eső területen határozom meg... Határozott parancs, hatá­rozott végrehajtás. — A szakaszparancsnok, a rajparancsnok egyedül semmi — mondja később Kunné —, a huszonnyolc asszony, fér­fi együttes munkája képes eredményt elérni. A szaka­szunk nagyon fegyelmezett társaság, a felkészülési időt is nagyon komolyan vettük. Heteken keresztül, munka­időn túl készültünk erre a versenyre, nagyon sokat segítettek a körzeti orvosok, Nagy dr., Baka dr., Szent- iványi dr. A szakasz leg­több tagja asszony, család­anya. Szabadszombatjukat, szabadságukat, második mű­szakjukat töltik itt. Tudjuk, szükség van, szükség lehet ránk, felkészültségünkre bár­mikor. Legjobb gyakorlási mód Nagyon vidám „társaság” viszont a turaiaké. Pedig alapjában véve bosszankod­nak, úgy érzik, többre képe­sek, többet tudnak, felkészül­tebbek, mint ahogy azt •ver­senyprodukciójuk bizonyította Na, majd legközelebb, mond ják, mindent bepótolunk. Gólya Péterné egyelőre azonban az alvást szeretné bepótolni, de az lehet, hogy végleg elmarad, mond­ja. A gödöllői MÁV leány­szállóban dolgozik, egyenesem az éjszakai műszakból jött ide, Aszódra, a versenyre. Lőrinc Kálmánnét ma • dél­előtt munkahelye, a Galga- vidéki ÁFÉSZ-iroda volt kénytelen nélkülözni, Csor­ba Józsefné bejáró, Buda­pesten, a LOTTÓ Étterem­ben dolgozik. Elég nehéz volt a felkészülés idején ösz- szeegyeztetni az időt — mond­ja. Majd a legközelebbi ver­senyen? A péceli egészség- ügyi szakaszt dr. Varga Lász­ló körzeti orvos készítette fel. Természetes — mint mondja —, hogy elkísérte a verseny­zőit. — Az egyik legjobb gya­korlási mód a verseny, gyak­rabban lenne rá szükség. Ti­zenöt éve foglalkozom a pol­gári védelemmel, tehát mint gyakorlati szakember mon­dom ezt. Ritkák a versenyek, pedig felérnek egy egyetemi vizsgával. Legalább olyan akarással készülnek rá s. szakasz tagjai. A közösségért cselekszenek — Ezt a versenyt a polgári védelem fennállása 25. év­fordulója tiszteletére rendez­tük meg — mondja Jósvay Lajos, a versenybizottság el­nöke, a gödöllői járási hi­vatal elnökhelyettese. — Négy község egészségügyi al­egységei neveztek be és tet­tek tanúbizonyságot arról, hogy a szükséges ismeretek birtokosai és az ismereteket alkalmazni is tudják. Ha­sonló jó tapasztalatokat sze­reztünk egy hónappal ez­előtt Veresegyházon, ott a műszaki-mentő alakulatok mérték össze tudásukat. Akik a polgári védelemben éveken keresztül tevékenykednek, a közösségért cselekszenek, sza­bad idejük egy részét áldoz­zák fel azért, hogy szükség esetén másokon segítsenek. Képesek arra, hogy segítséget nyújtsanak bármikor, hiszen bármelyik nap előfordulhat egy baleset, egy árvíz... A mentőalakulatok közül egy hónapja Túra bizonyult a legjobbnak, a szeptemberi negyei döntőn pedig az egészségügyi szakaszok közül /.iszód képviseli a gödöllői járást. D. G. 1 1 i Földes Pál a századforduló évében Mátészalkán született. Az 1918-as magyar polgári de­mokratikus forradalom idején szülővárosában a Szociálde­mokrata Párt helyi szerveze­tét szervezte, mely rövid idő alatt kommunista szervezetté alakult át. A proletárdikta­túra győzelem után a Magyar Tanácsköztársaság idején me­gyei politikai megbízott volt. A Tanácsköztársaság meg­döntése után Csehszlovákiába emigrált és Brnoban textilfő­iskolai mérnöki oklevelet szer­zett. Lengyelországban és Ausztriában is a textilmunká­sok között . végezte politikai tevékenységét. 1926-ban Becs­ben a KMP vezetőségének tagja volt és több alkalom­mal Magyarországra küldték. 1929-ben a párt vezetésének megbízása alapján a Csepeli Posztógyár műszaki vezetője lett. ami nagy lehetőséget adott a Kommunista Párt tech­nikai apparátusának további konspirációs munkájához. 1930. szeptember 1-i tüntetés egyik szervezője és részve­vője, amiért a Horthy-rendőr- ség tízévi börtönbüntetésre ítélte. Kiszabadulása után a Szovjetunióba ment, és egy évvel később, a második vi­lágháború kitörésekor külön­leges katonai megbízott a szovjet hadseregben. Részt vesz a fasiszták elleni harc­ban, Moszkva védelmében, a brianszki partizánok központi parancsnokságának munkájá­ban. Parancsnoka a Pinski- mocsarak partizápegységének. A harcokban szerzett tapasz­talatait felhasználta a magyar hadifoglyok felvilágosításában,, nevelésében, s az egyik anti­fasiszta iskola vezetője volt. Magyarországon 1946-tól s textiliparban több fontos be­osztásban tevékenykedett. Gazdasági munkája mellett a Magyar Népköztársaság lon­doni nagyköveteként is szol­gálta hazáját. Pártmunkáját, politikai te­vékenységét mindvégig foly­tatta. Több kerületi pártbi­zottság tagja. Az 1956-os el­lenforradalom idején a Ma­gyar Partizán Szövetség fegy­veres törzsének parancsnoka. Politikai tevékenységéért a szovjet kormány négy, és a magyar kormány hat alkalom­mal részesítette magas kitün­tetésben. Megkapta a Kos- suth-díjat is. A többi között ezekre a kér­désekre is választ keresnek a népi ellenőrök. Egy másik vizsgálattal a termelőszövet­kezetek vezetői másodállásá­nak ügyében tájékozódnak. Ugyancsak egyes termelőszö­vetkezeteknél — és ipari üze­mekben — vizsgálják meg azt a népi ellenőrök, hogy miként tartják be a környezetvédelmi előírásokat. Több lakossági bejelentés ér­kezett a NEB-hez, amely szó­vá teszi, hogy nagy értékű gé- •pek, termelő-berendezések — főleg az építőiparban — nincsenek kellően kihasz­nálva, hiányos a munkaszervezés. Egy vizsgálat ezt a területet veszi nagyító alá. torokra és más berendezési tárgyakra. A NEB az arányok betartásán túl megvizsgálja ezt is, hogy a rendelkezésre álló taneszközök megfelelnek-e a megváltozott tantervi köve­telményeknek. Országos felmérés részeként a Pest megyei népi ellenőrök is vizsgálják a különböző vál­lalatoknál a munkások és az alkalmazottak arányát. Tavaly a NEB megállapítot­ta, hogy az üdülőterületeken a jelentős fejlődés ellenére sem képes a kereskedelem ki­elégíteni az egyre növekvő igényeket. Változott-e a hely­zet egy év alatt? A heti 44 órás munkahét bevezetése mennyiben be­folyásolta az ellátást? A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság a második félévben több fontos, közérde­kű témát vizsgál meg. 1973- ban már vizsgálta, hogy mi­lyen hatékonysággal ellenőr­zik a hatóságok az árakat. Az akkori észrevételek nyomán a NEB most utóellenőrzéseket tart. Az MSZMP Központi Bi­zottságának oktatáspolitikai határozata az oktatás techni­kai korszerűsítését a legszük­ségesebb tennivalóként jelöli meg. A tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy az e célokra előirányzott pénzekből taneszközre ke­veset fordítanak iskoláink, az indokoltnál nagyobb össze­get költenek viszont irodabú­A lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom