Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

Egy átlagon felüli óvoda A negyedik életveszélyes A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA : ■ » i. P-'" _ __________________ II. ÉVFOLYAM. 174. SZÁM 1975. JÚLIUS 26., SZOMBAT A holnap Gödöllője Gödöllőn a városi tanács tervcsoportjának szobájába, vagy az elnökhelyettes irodájába belépő pillanatok alatt év­tizedeket suhanhat előre az idő szárnyain. A jövő városképe tekint vissza a látogatóra a makettekről. A kicsiny családi házak, a korszerűtlen üzletek helyén tízemeletes paloták ma­gasodnak, a kastélykertben pedig toronyházak és óvodák áll­nak. A Kazinczy és a János utcai lakónegyedek mellett kép­zeletben áll már a Szabadság téri lakónegyed. Nem véletlen tehát, ha a város dolgozói egy-egy új toronyház után így nyugtázzák a történteket: „Megint magasabbak lettünk”. Nagytarcsán fokozatosan te­remtik meg a nevelés és az oktatás még kedvezőbb feltéte­leit. Három évvel ezelőtt befe­jeződött az óvoda felújítása, s berendezéséről, felszereléséről ma már szinte csak felső fo­kon lehet beszélni: tiszta, ren­des, szépen díszített, minden igényt kielégítő. A tárgyi fel­tételeket és a vezetést tekintve is magasan a járási átlag fö­lött van. Sajnos, nem mondható el Ugyanez az általános iskoláról. A düledező épületben három tantermet lehet használni, ezen a kis helyen nyolc tanuló- és két tanulószobai csoport oszto­zik. Kétszázhatan járnak a nagytarcsai iskolába. A közelmúltban a negyedik tantermet statikai szempont­ból megvizsgálták, életveszé­lyesnek nyilvánították és alá- dúcoltatták. A zsibongófolyo­sót használják tanteremnek, váltott tanítással. A leírt körülmények akadá­lyozzák a megfelelő színvonalú oktató-nevelő munkát. A fo­lyosótanterembe áthallatszik a tanítás a másik két osztályból, s a hosszú helyiség végén a gyerekek már nem hallják a tanárt. A tanulószobások a múlt tanévben a könyvtár ol­vasótermében kaptak helyet. Helyszűke miatt nem tart­hattak az utóbbi időben gya­korlati foglalkozást és nem volt iskolai napközi sem. A két használható tanteremben jó a berendezés és a felszerelés, a harmadik terem bútorának ki­cserélésére még az idén sor kerül. Nagy gondot fordítanak a szemléltetőeszközök tárának bővítésére is. Tavaly erre a célra tizenötezer forintot fordí­A centenáriumi esztendő el­múlt. éppen úgy, mint egykor Petőfi fölött a gödöllői nyár. A szoborállítás mellett foggal- körömmel harcoló Ziegenhein István főjegyző Pécelre került, Gödöllőn pedig fátylat borí­tottak a szoborügyre. A gipszminta az elöljáróság raktárától a pincéig minden zugban hányódott, kopott és töredezett. A papírok egy ré­sze végleg elkallódott. Ä cikk megjelenik Néhány évvel később, 1954 őszén egy este feleségemmel a moziból tartottunk hazafelé. Kavargó szél zavarta a gödöl­lői homokot az árválkodó ta­lapzat körül, s amikor ráte­kintettem, elhatároztam, pa­pírra vetem a problémát, meg­kérdezve, hogyan lehetséges, hogy a talapzatot elkészítet­ték, és több mint fél évtizede nem állítják rá a szobrot?« Még azon az estén meg is ír­tam cikkemet a megyei Nép­újságnak és néhány nap múl­va meg is jelent az írás ezzel a címmel: Mi lesz a Petőfi szoborral? Leírtam, hogy 1948-ban szoborbizottság ala­kult Gödöllőn, emléklapokat bocsátottak ki különböző cím­letekben; a pénz gyűlt. Ebben az időben valóságos Petőfi láz vett erőt a község lakosságán, az iskolások felhívásra színes­fémgyűjtésbe kezdtek. Petőfi Sándor egykori laká­sától nem messze szobormű­vesek jelentek meg, kezdődött az alapozás. Rövid idő múlva már ott volt a talapzat is, so­Zsámboki útavató Csütörtökön Zsámbokon 473 méter újonnan épült, portala- nított utat adtak át rendelteté­sének. Az 1 millió 224 ezer fo­rint értékű munka elvégzésé­re a tanácsi községfejlesztési alap felhasználásával került sor. A jó minőségű, út a Szőlő, Deák és Nyárfa utcákat kap­csolja a műúthoz. A munka ezzel azonban még nem ért véget. Még aznap megkezdődött a vácszentlászlói Kossuth utca építése. Ezt az utat 800 méteres szakaszon kí­vánják korszerűsíteni a közös tanács vezetői. A munka befe­jezése, vagyis az új út felava­tása idén november hetedikére várható. PV-verseny Aszódon Ma délelőtt Aszódon polgá­ri védelmi versenyt rendez­nek egészségügyi szakaszok részvételével. A kilenc órakor kezdődő találkozón Túra, Isa- szeg, Pécel és a vendéglátó Aszód szakaszai mérik össze tudásukat és felkészültségüket. kan már látni vélték Petőfi bronzba öntött alakját. Ezek a látomások lassan ködbe vesz­tek, s csupán a szobor talap­zata és az egyre elhanyagol- tabb környék emlékeztetett azokra az időkre, amikor egy szép munkához kezdtek, de befejezetlenül hagyták. A szo­bormintát gipszből készítették el annakidején, ezért 9 ezer forintot fizettek. Ez a minta öt évvel később, ki tudja, me­lyik pincében várja megcson­kulva teljes megsemmisülését. Az iskolások által összegyűj­tött színesfémanyag — körül­belül három mázsányi — a tanács pincéjében várja a szebb időket. Tény, a talapzat naponta felidézi az arra járókban a gondolatot, vajon nem kerül már soha oda a költő bronz­alakja? Helyreállítás a teraszon Szerénytelenség nélkül mondhatom, a cikk nagy ha­tást váltott ki, olyannyira, hogy március 30-án tanács­ülést tartottak, s Dregonya Istvánná tanácselnök javasla­tára, magam lettem az új szo­borbizottság elnöke. (Igaz, tré­fásan, de arra gondoltam: lám törököt fogtam, és nem enge­dett.) Munkához láttam. Adatokat gyűjtöttem, érdeklődtem az előzmények felől, nyomoztam, hogy mi hová tűnt el? Szá­mos javaslatot meghallgattam, míg végül 1954. május 4-ére összehívtam az első értekezle­tet, hogy megalakuljon az új A felmérések azt bizonyít­ják: helvesen választotta a város a fejlődés irányául a „hosszú” helyett a „magas”-at. Ezt a célt követjük a jövő öt­éves tervben is. A városban a nagy építkezéseknek három gazdája van. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a gödöllői Építőipari Szövetkezet és a Nógrád megyei Építőipari Vállalat. A programból a leg­nagyobb részt a PÁÉV dolgo­zói vállalták, rájuk ugyanis 11 tízemeletes toronyház felépíté­se vár az alsóparkban. A há­zak közül ötben már laknak boldog tulajdonosaik, a hato­dik kulcsait pedig a közeli na­pokban veszik át a kijelölt bérlők. Elsőnek készült el itt a 184 lakásos sávház. Csütörtökön délelőtt végre­hajtó bizottsági ülés színhelye volt a városi tanács, ahol a vb-tagok mellett Baráth Jó­zsefivé megyei tanácstag is megjelent. Az ülésen Honkó Pál, a Pest megyei Beruházási Vállalat osztályvezetője és Diszpod Béla, a vállalat fő­mérnöke tartott beszámolót a gödöllői lakásépítkezésekről, különös tekintettel az első fél­évben végzett munkák tapasz­talataira. Az ülésen gondokról is be­számoltak az építésügyi szak­emberek. Arról például, hogy az építőipari vállalatok sok esetben csak késve vehetik szoborbizottság. Ülésünkön megjelent Ádám Zoltán, Ber- ze János, Czeczulics János, Erős Sándor,- Epres János, Dallos József, Garaczi Imre, Holló Mihályné, Kiss Gyula, Királymezei Tibor, Kodó Sán­dor, Mosonyi György, Módos János, Somorjai János és Pál István. A jelenlevők egymás­után felszólaltak, mindenki aktív volt; buzgott az ügy­szeretet. Persze, mindent elöl­ről kellett kezdeni. Döntöt­tünk: a figurával és a kiön­téssel kapcsolatban kell elő­ször is cselekedni. Ügy hatá­roztunk, hogy két hét múlva ismét összeül a testület. Az események egymást kö­vették. Megtudtam a volt fő­jegyző címét, levelet küldtem neki, csak úgy, mint a szob­rász Turáni Kovács Imrének. Közben dr. Gáli Béla, járá­si főorvos felajánlotta műte­remnek lakása fedett teraszát, a tönkrement gipszminta hely­reállításához. A munkát el­vállalta és lelkiismeretesen el is végezte Gádi Lajos szob­rászművész. Milyen legyen Petőfi? Július 17-én, Gödöllőn zsűri tekinti meg a restaurált gipsz­mintát, kiöntésre azonban nem találta alkalmasnak. Ez nem szegte kedvünket, Turáni Ko­vácsot kértük fel újabb min­tázásra. Közben már levele­zésben álltam Vignáli Guzi Manó bronzöntő mesterrel és írtam Erdey-Grúz Tibornak, Gödöllő képviselőjének. Cson­tos Pált felkértük a szobor ta­lapzatának kijavítására. birtokba a beépítésre szánt te­rületet. Pedig nehéz megma­gyarázni a gödöllői lakosok­nak, főként azoknak, akik ma­guk is lakásra várnak, hogy miérj; állnak néha hetekig gazdátlanul a felvonulási épü­letek. A Szabadság térnek a Dózsa György út és az Imre utca közötti része a következő beépítésre váró terület. Az építőipari szövetkezet szakem­berei már az ajtók, ablakok szerelését végzik az első álló épületen, de még korántsem került sínre a közművesítés és a hőközpontjának dolga. Pa­píron az objektum már a ne­gyedik helyre vándorolt, bár 14 hónap szükséges üzembe Három évvel ezelőtt vettem gondozásba az akkor eléggé el­hanyagolt állapotban lévő gö­döllői Petőfi-szobrot. Saját pénzemen vásárolt fűmaggal vetettem be a környékét, meg­trágyáztam a földjét, és a Vá­rosgazdálkodási Vállalattól vett virágokkal szépen körbeültet­tem a szobormezsgyét. Ezt a munkát azóta is minden évben Március 16-án utaztunk Pestre a műterembe, hogy meghallgassuk a zsűri állás- foglalását az új mintával kap­csolatban. Turáni Kovács fo­gadta az érkezőket, közöttük Pátzay Pál és Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművé­szeket. Elsőnek Pátzay mon­dott véleményt, túl katonás­nak tartotta a figurát. A vé­leménnyel vitába szálltunk, mondván, hogy a magyar nép és az ifjúság előtt egy katonás Petőfi áll példaként. Végül megegyeztünk, hogy március 29-én újra eljövünk az újabb zsűrizésre. Azon a napon a javunkra dőlt el a kérdés, a művész megkapta az enge­délyt az öntésre. Nevezetes ülés Most már Gödöllőn követték egymást a feladatok. A tanács nagyobb összeget biztosított a tereprendezésre. A tanács élén immár Gerő György állt, vele több utat is tettünk Buda­pestre a különböző miniszté­riumokba, hivatalokba. Köze­ledett a felállítás ideje, pénz­re volt szükség, hiszen á gyűjtés újraindítására tett ja­vaslatot már régen elutasítot­ták. A néhány évvel korábban összegyűjtött pénz elfogyott az alapzatra és a legelső gipsz­mintára. Még utoljára tartottunk egy bizottsági ülést, amelyen har­mincán vettek részt. Össze­geztük munkánkat, majd meg­kezdtük az avatóünnepség szervezését. Felkértük Ádám Zoltán tanárt, hogy szövegez- ze meg a szobor aljában elhe­lyezendő emlékiratot. 1955. jú­lius 21-i ülésünk azért is ne­vezetes, mert akkor jelöltük ki az avatás időpontját, au­gusztus 21-ét. Csiba József (Folytatjuk) helyezéséhez. így azután nem lehetetlen az sem, hogy leg­jobb esetben 1977-ben ad majd először meleget. Szép számmal van a tervek­ben olyan változtatás is, ame­lyekre azért volt szükség, hogy többet, jobbat kaphassanak a városlakók. Ilyen például az is, hogy az alsóparkban a ter­vezett 11 toronyház helyett 13 épült fel. Már tervezik a több­letnek számító két épületet. Így tehát újabb 88 lakással gyarapszik Gödöllő városa. Az épületek a tervek szerint a tömbfűtőmű szomszédságában épülnek fel. Az építőipari vállalatoknak és szövetkezeteknek az év vé­géig 1043 lakást kellett volna megépíteniük, ám ebből — elő­reláthatólag — csak 906-ot fog­nak befejezni. A lemaradás elsőszámú oka: lassú a belső munka. Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese elmon­dotta, hogy ők mégis elége­dettek a kivitelezőkkel. Mun­kájukat nagy gondossággal végzik. Cs, J. elvégzem, legtöbbször kislá­nyom segítségévek Az idén tavasszal is beültet­tem a szobor környékét: 45 tő szalviát vettem, négv forintjá­val a Városgazdálkodási Válla­lattól. Nagyon szépek voltak és gyönyörűen fejlődtek. Sze­gélynövényként 75 tő saját ne­velésű virágot ültettem el, s ezzel 150 forintot sikerült meg­takarítanom a városi tanács-' nak. A minap azután nagy felhá­borodással vettem tudomásul, hogy vandál pusztítók a szal- viák egyhanmadát kiszaggat­ták és felmászva a szobor ta­lapzatára, karjai alá dugdostak néhány tövet belőle. Hetvenhat éves vagyok. Ügy gondolom, ezt a munkát nem kisgyere-' kék végezték, de még csak nem is magam korabeliek. Sokan vannak, akik a városi tanácsot szidják, de ők magük semmit sem tesznek a város szépítéséért. Néhány ház előtt térdig érő gaz rútítja a város képét. E tekintetben a tanács valóban tehetne valamit: a szigor erejével léphetne fel a szépet és a tisztaságot semmi­be vevők ellen. Én magam a város szívétől meglehetősen tá­vol lakom, mégis több mint ötszáz virágot ültettem el há­zunk elé és a környéken. Re­mélem, sok száz, hozzám ha­sonlóan gondolkodó városlakó társammal együtt, hogy ut­cánk, a Röges utca, hamarosan a város legszebb útvonalává válik. Nagy László Gödöllő ★ Szerkesztőségünk nem vélet­lenül adja közre éppen ezek­ben a napokban Nagy László levelét. Lapunk ugyanis soro­zatban foglalkozik a gödöllői Petőfi-szobor történetével. S ha már a szobor felállításának küzdelmes előzményei helyt kapnák a Gödöllő és Vidéke hasábjain — megér néhány sort az is: hogyan viseli gond­ját a város ennek a Petőfi- emlékműnek? S ha lehet, a levél kapcsán nemcsak magára a szoborra emlékeztetnénk, hanem a városszerte tapasztal­ható pusztításra is. Az össze­tört padokra, megrongált lám­pákra, összefirkált házfalakra, amelyeknek elcsúfítása egy kis lokálpatriotizmussal talán meg­előzhető lett volna. Szomla.lt jegyzet Hatáskör Ne szólj szám, nem fáj fejem! — tartja a keserű történelmi tapasztalatokon érlelődött magyar közmon­dás. Szólj igazat, betörik a fejed! — kapcsolódik az előbbi gondolathoz egy má­sik szólás. A társadalmi viszonyok e közmondások születése óta alaposan megváltoztak, mégis el-elhangzanak a fenti mondatok — többnyi­re beosztottak szájából. Azokon a munkahelyeken, ahol csak áldemokratiz­musról beszélhetünk. A Munka Törvénykönyve és az egyes vállalatok, intéz­mények kollektív szerző­dése, a dolgozók besoro­lása, munkaköri leírása pontosan meghatározza a vezetők és alárendeltek jo­gait és kötelességeit. Gyakran elfelejtődik vi­szont: a vezetőnek köteles­sége, a beosztottnak joga is van. Pedig a törvényes­ség megköveteli, hogy mindkét fél éljen és élhes­sen az említett lehetősé­gekkel. Es hogy ez a vál­lalatoknál nem mindig gya­korlat, bizonyítja a két sza­kállas közmondás tovább­élése. A vezetőnek például kö­telessége, hogy engedjen teret bizonyos szakterüle­ten tevékenykedő munka­társainak elképzeléseik megvalósításához. Mert ha egy-egy szakmai kérdésben átveszi a vezető a nem rá­szabott szerepet, annak többnyire mindig a gazda­ság látja a kárát. Arról nem is beszélve, hogy le- lohasztja a beosztott mun­kakedvét. Sajnos, vidékünkön volt már erre példa, s köztu­dottan nagy szerepe volt az ott bekövetkező gazda­sági csődben. Ha ugyanis a „másodhegedűs” beosz­tott intézkedett valamilyen ügyben, és a középszintű vezetőknek nem tetszett, mentek a „fejhez”, s az, mivel „jó szive” volt, ha­tástalanította az előzőleg kiadott utasítást. A dolog vége így aztán „bukfenc” lett. Egy másik esetnél sokkal ziláltabbak a hatáskörök. A kortörténet a következő: a cég második emberének beosztottja hanyagul végzi a munkáját, ezért feljegy­zéseket, emlékeztetőket, fi­gyelmeztetést kap. Es mit tesz a beosztott? Nem vál­toztat munkája színvona­lán, hanem megy panasz­kodni a „fejhez”, a máso­dik ember feletteséhez. A vezető, aki egyébként a munkáját hanyagul végző jóbarátja, egy huszárvágás­sal új helyzetet teremt. A második ember fennható­sága alól a saját magáéba sorolja a munkáját elha­nyagoló beosztottat. Így az­tán megszűnik a vita. És felelősségrevonásról sincs szó. Ezek szerint az már másodlagos kérdés, hogy a cég munkája eredményes, hatékony lesz-e? Minden munkakör betöl­tése felelősséggel jár. Egyes gazdasági és tudományos problémák megoldása szak­mai hozzáértést kíván. A legnagyobb hozzáértésre azonban a vezetőnek van szüksége: értenie kell a munkájukat fennhatósága alatt végző emberekhez. Irányítani kell tevékeny­ségüket, de ugyanakkor hatáskörüket is tisztelet­ben kell tartani. Ha egy alkalmazottat például alá­írási joggal ruház fel egy vezető, s beosztása alapján szakmai kérdések döntő- bírájává teszi, nem nehe­zítheti, akadályozhatja munkáját egyedi, önkényes , vezetői utasításokkal. Szakmai hozzáértésre szo­ruló ügyek elintézése soha­sem történhet hatalmi szó­val. Mert ha ez gyakorlattá válik, a két közmondás mellett életre kel egy új, amely szerint a hatalom törvényszerű velejárója az ész is. S e három mondás árasztotta hangulat pusztí­tója a demokratikus lég­körnek, s nem utolsósor­ban a termelőkedvnek. Örszigethy Erzsébet EGY HÉT - 100 MILLIMETER Az eső nehezíti o munkát A mostoha időjárás bizony nem könnyíti az aratók mun­káját. Járásunkban vannak helyek, ahol minden második napon újult erővel szakad le a zápor, s akad olyan terület, amelyre egyetlen hét alatt 100 milliméternyi eső esett. Ez az oka annak, hogy az aratási munkálatok mértékében rend­kívül nagy a szóródás, sok nagy és máskor eredményesen munkálkodó gazdaság erősen lemaradt; sokszor kénytelenek a gépeket „pihentetni”. Az őszi árpa aratása járá­sunkban befejeződött, jelenleg a búza van soron, de Csömö­rön például a hétfői napon megkezdték a rozs vágását is. A búza betakarításában a valkói Egyesült Galgamenti Termelőszövetkezet áll a leg­jobban, 1723 hektárnyi búzate­rületének több mint hatvan­két százalékát learatta. Ikla- don, Kerepesen, Hévízgyör- kön felénél sem tart a mun­ka. Egy szobor kalandjai (2.) Munkában egy új bizottság OLVASÓINK FÓRUMA Virágnyű vő izompacsirták tottak, az idén kémiai és bio­lógiai eszközöket vásároltak. A mostoha körülmények el­lenére a nevelőtestület és a községi tanács közösen igyek­szik otthonossá, barátságossá tenni az iskolát. Mindig nagy a tisztaság, a tantermek díszí­tése ízléses, a tanári és igazga­tói szoba barátságos. Ha fel­épül a községben az új iskola, bizonyára otthonosságban, kor­szerűségben méltó társa lesz majd az óvodának. —őr—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom