Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

W75. JŰLITTS 3., CSÜTÖRTÖK éMdm> 5 Mentesítő állomás — normaidőn belül Vizsgagyakorlai a strandon Vlzsug árral mossák le a Mint már hírül adtuk, az Wén zárul le a polgári véde­lem ötéves új rendszerű ki­képzési ciklusa, s ezekben a napokban, hetekben folyik az ismeretek elsajátításának fel­mérése, ellenőrzése. Az alegy­ségek gyakorlatokon adnak számot arról, hogyan készül­tek fel fontos feladataik el­látására. Az elmúlt öt évben tanul­takról számolt be tegnap Do­báson a járás egyik polgári védelmi vegyivédelmi egysé­gének állománya, valamint egy élelmiszermentesítő al­egysége. A strandon rendezett vizsgán — amelyen ott volt Kálmán Ferenc, a dabasi já­rási hivatal elnöke, a polgári védelem járási parancsnoka, valamint Füzessy István, a já­rási hivatal elnökhelyettese is — Bognár Gyula járási pol­gári védelmi törzsparancsnok irányításával bebizonyították a résztvevők: jól elsajátították a legfontosabb túdnivalókat. Pedig a vizsga nem volt egyszerű. A feltételezésnek megfelelően szennyezett te­repszakaszról tehergépkocsi érkezett a helyszínre, amely utasokat, élelmiszert és más anyagokat is szállított. A ve- gyivédélmiekre várt az a fel­adat, hogy a „szennyezett” személyeket, élelmiszereket, felszerelési tárgyakat mente­sítsék a veszélyes anyagoktól. Erre a célra komplex mente­sítő állomást rendeztek be, s az alegységek tagjai hozzáér­tően, szakszerűen végezték el a munkájukat. A védőruhák­ban a dabasi Elektromos és Fémipari Szolgáltató Szövet­kezet, valamint a gyóni tar­tósító üzem alkalmazottai, munkásai dolgoztak, akik a gyakorlat végeztével elége­detten távozhattak a hely­színről. Sikeres felkészültség­ről adtak tanúbizonyságot. A vizsgán az is kiderült, „szennyezett” járművet. Koppány György felvétele hogy a résztvevők nemcsak a szűkebb szakmai ismereteket, hanem az általános polgári védelmi tudnivalókat is szín­vonalasan elsajátították. Bog­nár Gyula törzsparancsnok elégedetten jegyezte meg: — Csak elismeréssel szól­hatok minden résztvevő tel­jesítményéről. Különösen az alegységparancsnokok dolgoz­tak szakszerűen, felelősség- teljesen. Egy sokatmondó pél­da: az egység ellátó szakasza a vizsgát megelőző napon, zuhonó esőben, sárban is nor­maidőn belül állította fel a mentesítő komplett sátrait, rendezte be az állomást. A sikeres vizsga után ma már valamennyi parancsnok és beosztott kiképzettnek te­kinthető, felkészültek felada­taikra. Az elkövetkezendők­ben már nagyobb gyakorlato­kon bizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket. F. G. Külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok búcsúztatása A következő tanévben 340 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait hatá­rainkon túl. A baráti szocialis­ta országokban tanuló újdon­sült ösztöndíjasokat szerdán ünnepélyesen búcsúztatták a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemen. A Him­nusz hangjai után az Oktatási Minisztérium vezetői köszön­tötték a fiatalokat, akik ez­után ünnepélyes esküt tettek. Dr. Garamvölgyi Károly okta­tási miniszterhelyettes ünnepi beszédében elemezte a baráti országokkal kialakult együtt­működés jelentőségét a szak­emberképzésben. Ezt követően háromnapos tájékoztató tanfolyam kezdő­dött az ösztöndíjasok számára. Társadalmi összefogásból Munkáscsaládok új otthona Több mint negyven épül Érden tanácsi erőből Negyvenkét munkáscsal á d költözik új otthonba Érden még az év folyamán. Ebből 20 lakás Érd központjában, 22 pedig Érdligeten, a Dagály és Lator­ca utcában épül. Kivitelezői a Budai Járási Építőipari Szövet­kezet, illetve a nagyközségi ta­nács építőipari költségvetési üzeme. Mindkét építkezés be­ruházója a községi tanács. Kulcsátadás az alkotmány ünnepén Az érdligeti munkálatok színhelyén járunk Benussi Szilvid tanácselnök és Marosi Zoltánná, a költségvetési üzem főkönyvelője társaságában, ahol tíz lakás jövendő tulajdo­nosai már augusztus 20-án kéz­hez vehetik új otthonuk kul­csait. Hogy áll az építkezés, vajon sikerül-e az átadási ha­táridőt betartani. Erre voltunk kíváncsiak. Az építőipar, amelyre oly sokszor panasz­kodunk, úgy látszik, állja sza­vát. Érdligeten idén február 2-án rakták le az alapokat — mondja a tanácselnök —, és lám, már itt tartunk. A ha­gyományosan épülő sorházak tiz lakásánál Bíró József bri­gádja már belülről vakol, ezért nem kétséges, az augusztusi la­kásavató. A kétszobás, szép Idegenforgalmi tájékoztató Az Országos Idegenforgal­mi Tanács megbízásából az idegenforgalmi tájékoztató szolgálat kiadta a Balaton 75 című műsortájékoztatót. A 12 oldalas tájékoztató közli a Ba- laton-vidék idegenforgalmi térképét, ismerteti a nyári műsort és felhívja a figyel­met az utazási irodák szol­gáltatásaira, programjára. A tájékoztatóban közük a bala­toni hajózási menetrendet is. Építőipari szövetkezet azonnali belépéssel felvesz építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, nehézgépkezelő, könnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (lé. évüket betöltött fiúkat is), kubikosokat, rakodókat és raktári kiadót. W Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. kivitelű, minden igényt kielé­gítő, 70 négyzetméter alapterü­letű otthonok bizonyára sok örömet szereznek majd jöven­dő lakóiknak. Meilinger József kubikos- brigádja egy utcasarokkal ar­rébb mo6t fejezte be a másik 12 ház alapozási munkálatait. Itt az átadás csak év végén esedékes. Falazásra készen áll minden. Nem lesz fennakadás — ígéri a főkönyvelő —, egy­részt, mert az időjárás, úgy látszik, kedvez az építkezés­nek, másrészt, mert a cserepet és a födémszerkezeteket teljes egészében, valamint a tégla 30 százalékát már a helyszínre szállították. Nyolc lakás árából tizet... Jó példa az érdi arra, ho­gyan lehet gyorsan, szervezet­ten építeni. Az elmúlt hét sza­bad szombatján a költségveté­si üzem 40 fős kollektívája társadalmi munkában hat há­zat cserepezett, és a belső va­kolásnál is besegítettek. — Szervezett formában, ösz- szefogással minden egyszerűbb — veszi át ismét a szót a ta­nácselnök. — A társadalmi munka és a takarékosság ered­ménye, hogy nyolc lakás ön­költségi árán tízet sikerül fel­építeni. A takarékos gazdálko­dás és a jó munkaszervezés jellemzi egyébként mind a 22 lakás építését. Önköltségi áruk mindössze két és fél millió fo­rint. Az épülő lakások jöven­dő tulajdonosai nagycsaládo­sok, akiik közül jó néhányan a vállalatuktól 40—50 ezer fo­rintos anyagi támogatást is kapnak. Idegenek a községért — Ha már a nagycsaládo­sokról beszélünk — mondja a tanácselnök —, szólnom kell arról is, hogy gyermekeik óvo­dai elhelyezése ez ideig kétsé­ges volt. A Vincellér-telepi óvodát ugyanis nem lehetett átadni, mivel az ÁFOR száz méter hosszú gázvezetéke a napközi előtt haladt el. Hogy az apró csemeték birtokukba vehessék mégis, ehhez a veze­téket védőcsővel kellett ellát­ni. A munkálatokat a Mátra­aljai Szénbányák ráckeresztúri részlegének művezetője, Fe- ■ hér Sándor és az ÁFOR száz­halombattai kirendeltségének csoportvezetője, Körössy Zol­tán szervezték meg társadalmi munkában, melynek értéke meghaladta a 400 ezer forin­tot így a kicsik szeptember el­sejével beköltözhetnek az új, 75 gyerek befogadására alkal­mas óvodába. Mindez azért érdemel külön említést, mert olyan emberek nyújtottak se­gítséget, akik, bár nem érdi lakosok, mégis szívükön vise­lik a nagyközség fejlődését. S. R. Húszezer szervokormány A Csepel Autógyárban az idén már 20 ezer szervókor- mányt készítenek. A saját igényeiken felül az Ikarus gyár ré­szére, valamint lengyel és román megrendelésre. Koppány György felvétele Élvezet © I gen kedves és csinos kislány volt, az ide­genek kényeztették, ámde a szülei nem szerették, ök ugyanis elváltak és mind­kettőjüket a másikra emlékeztette a gyerek. Ezért hát Vietorisz Klárika hol itt la­kott, hol ott lakott, hol igyekezett jó lenni, mert a gyermeklogika azt diktálta, hogy ér­demelje meg a szeretetet, hol viszont dacos hallgatásba merült, mert lelke így védekezett a hiábavalóságok ellen. Ami az iskolát illeti, ott hamar nevelni kezdték a tanárok, ami elvette kedvét a ta­nulástól, holott nyílt eszű volt és tapintatos dicséretek helyreállították volna az önbizal­mát és valami kis kapaszkodót nyert volna kis élete. Így hát mik maradtak? Szándéko­san feltűnő rosszalkodások, nagy nevetések az osztálytársakkal, aztán hosszú elhallgatá­sok, merész haverkodások és riadt mene­külés, ha valamilyen' viszonylat túl komolyra fordult volna, annyira, hogy már szemrehá­nyások is jogosulttá válhattak volna. Mikor megszerezte — igen hamar — a kellő göm- bölyületeket, fiúk és férfiak környékezték meg és nem értették, hogyan lehet valaki ennyire kacér és ugyanakkor ennyire mene­külő. A változás húszéves korában következett be és megfontolás előzte meg. Dacos meg­fontolás, hogy ezentúl csak az élvezeteknek él, mert értelme csak annak van. Akkor már dolgozott — egy irattárba vetette a sors, és fizetése felét vitte el az albérlet, ahol még két lány lakott; szülei okot találtak, hogy meg­sértődjenek és így nem támogatták. Tehát: az élvezet. Azon a bizonyos husza­dik születésnapon elment egy házibulira, ad­dig ivott, amíg eljöttek a nagy nevetések és aztán hiúsága elégtételére a legkapósabb fiú­val vonult el. A fürdőszobába, mert ott volt hely. Nagyon sokat talán kár is beszélni arról a korszakról, ami elkezdődött. Voltak úgyne­vezett barátnők és voltak mindenféle férfiak, Voltak kis házibulik és elegánsabb megoldá­sok, voltak rövid szerelmek és voltak hosz- szú tengés-lengósek, voltak táncdivatok és italdivatok és divat-divatok, kalandos üdü­lések és végtelen pletykálkodások. Közben valamiféle ideiglenesen szilárd váz is kiala­kult, amely kedvezőbb lehetőségek sodorta állásokból és rengeteg ismeretségből állt, vagyis afféle laza és széles körű kapcsoló­dásokból. Persze az ilyen életmódnak, az ilyen kap­csolatoknak is megvan a maga ide-oda ta- szigáló ereje. így hát színezte mindezt egy hangulatilag szélsőségek között ingó lelki élet, néhány elhatározás valami többre, itt— ott egy aktuális szakmai tanfolyam, nyelv- tanulási nekilendülések, újabb albérletek, megváltozott frizurák és hajszínek, néhány olvasmány és film, amelyek ideig-óráig min­tául szolgáltak. Végül is azonban az egész egy olyan csömörbe fulladt, amelyet a lá­nyoknál olyan gyakori korpánik (istenem, már huszonhárom éves vagyok és még nem értem el semmit!) mélyített. Ahol megvannak a feltételek — itt első­sorban a lelki feltételekre gondolok — min­dig kialakul valamiféle kiút, valamiféle új életforma. Ezúttal ezt egy, a mi hazai vi­szonylatainkhoz képest feltűnően jómódú kö­zépkorú férfi hozta el. Klára a barátnője lett, ezúttal tartósan és ha szabad így mon­dani, koncentráltan. A férfi, noha elvált volt, nem gondolt házasságra, Klári reprezentatív külseje vonzotta, és nem lehet mondani, hogy áldozat lett volna részére az, amibe a barátság került. Pedig sokba került és Klári élvezetkereső hajlamainak és elgon­dolásainak jobb kiteljesedési terepet szinte el sem lehetett volna képzelni. Nem kínoz­ták őt többé „szabad” (tehát program nél­küli, tehát terhes) esték és hétvégék, láto­gattak éttermeket és bárokat, strandoltak és síeltek, utazgattak, hol csak a Balatonra, hol messzebb, az Adria partjára, színházi bemutatókon lehetett őket látni és hangver­senyeken és Szegeden, vagy Szentendrén, ha ott voltak ünnepi játékok. Mármost, ami a lelki mérleget illeti, a legjobban az „érzelemhasadás” szóval le­hetne jellemezni Kláráét. Nem volt szerel­mes a férfibe és valahogy úgy alakult a helyzet, hogy ő sem akart házasságot — de kétségtelenül kedvelte mindazt, amit a vi­szony számára jelentett és nehezen tudta volna nélkülözni. Az élvezeteknek ez a lé­nyegileg új típusa, valamiféle nívót hozott magával, de az a felszínen maradt és ő gyötrődött emiatt. így hát hol feldobott volt, az élet irigyelt császárnője, hol végtelenül boldogtalan és üres, egy hullám hátán érezte magát, amelyről mindjárt lecsúszik és elte­meti a víztömeg. Annyi merészség akadt benne, hogy kimondja sajátmagának: nem érek semmit. S mert a hangulatai fgy szétestek, maga­tartásában is úrrá lett a szeszély. Goromba­volt, amikor éppen kapott valamit, lemon­dott egy ausztriai utat, amikor már megvol­tak az útlevelek is, a vonatjegyek is. Provo­kálta a sorsot és egyedül sírt, amikor kettes­ben szórakozhatott volna, élvezve bort és tá­jakat és havat. Egy furcsa véletlen Ilyen hangulatában ösz- szesodorta egy határozottan öreg és határo­zottan vonzó férfivel. Kétszer olyan idős volt, mint Klára, szomorú szemekkel, meleg modorral és nagy-nagy jóindulattal. A vé­letlen akkor történt, amikor Klára parizert vásárolt és ottfeledte táskáját az üzletben — a férfi hozta utána. Szeszélyében elhatá­rozta, hogy öleléssel ajándékozza meg, fel­ment hozzá és olyan hálás rajongást kapott, mint addig még soha. A férfi lakása szerény volt, bajai meg sokak: nem régen lett özvegy és birkózott a háztartással, az egyedülléttel, de leginkább azzal a tudattal, hogy véget ért az élete, nincs már, amiért küzdjön. Abban a forró érzelemhullámban, amiről már szóltunk, az öröm ilymódon egybefolyt a keserűséggel, a csodálatosság érzése a re­ménytelenségével; a bizalom áradt így két­felé. Klári pedig nevetni kezdett és vigasztalni és mondta, hogy minden rendbe jön és hogy majd ő segít és fejkendőt kötött a hagyaték­ból és rendet csinált és nem ment el a Ro- yalba, ahol a másik várta, hanem csak reg­gel indult el, amikor már a munka várta és elképzelte, hogy mennyit tehet ő ezért a fér­fiért, akinek talán senki más nem tudna úgy segíteni, mint ő, éppen ő. És elhatározta, hogy segít is és elképzelt sokmindent, hogy hogyan és azon kapta magát, hogy egy olyan kis versikét költött, amelyet a kívülálló könnyen ítélhet naivnak, ám a szívéből fa­kadt. Így szólt: Nincsen nagyobb élvezet, Mint mikor egy cél vezet. J ...ZET GOMBÓ PÁL:

Next

/
Oldalképek
Tartalom