Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-03 / 154. szám
W75. JŰLITTS 3., CSÜTÖRTÖK éMdm> 5 Mentesítő állomás — normaidőn belül Vizsgagyakorlai a strandon Vlzsug árral mossák le a Mint már hírül adtuk, az Wén zárul le a polgári védelem ötéves új rendszerű kiképzési ciklusa, s ezekben a napokban, hetekben folyik az ismeretek elsajátításának felmérése, ellenőrzése. Az alegységek gyakorlatokon adnak számot arról, hogyan készültek fel fontos feladataik ellátására. Az elmúlt öt évben tanultakról számolt be tegnap Dobáson a járás egyik polgári védelmi vegyivédelmi egységének állománya, valamint egy élelmiszermentesítő alegysége. A strandon rendezett vizsgán — amelyen ott volt Kálmán Ferenc, a dabasi járási hivatal elnöke, a polgári védelem járási parancsnoka, valamint Füzessy István, a járási hivatal elnökhelyettese is — Bognár Gyula járási polgári védelmi törzsparancsnok irányításával bebizonyították a résztvevők: jól elsajátították a legfontosabb túdnivalókat. Pedig a vizsga nem volt egyszerű. A feltételezésnek megfelelően szennyezett terepszakaszról tehergépkocsi érkezett a helyszínre, amely utasokat, élelmiszert és más anyagokat is szállított. A ve- gyivédélmiekre várt az a feladat, hogy a „szennyezett” személyeket, élelmiszereket, felszerelési tárgyakat mentesítsék a veszélyes anyagoktól. Erre a célra komplex mentesítő állomást rendeztek be, s az alegységek tagjai hozzáértően, szakszerűen végezték el a munkájukat. A védőruhákban a dabasi Elektromos és Fémipari Szolgáltató Szövetkezet, valamint a gyóni tartósító üzem alkalmazottai, munkásai dolgoztak, akik a gyakorlat végeztével elégedetten távozhattak a helyszínről. Sikeres felkészültségről adtak tanúbizonyságot. A vizsgán az is kiderült, „szennyezett” járművet. Koppány György felvétele hogy a résztvevők nemcsak a szűkebb szakmai ismereteket, hanem az általános polgári védelmi tudnivalókat is színvonalasan elsajátították. Bognár Gyula törzsparancsnok elégedetten jegyezte meg: — Csak elismeréssel szólhatok minden résztvevő teljesítményéről. Különösen az alegységparancsnokok dolgoztak szakszerűen, felelősség- teljesen. Egy sokatmondó példa: az egység ellátó szakasza a vizsgát megelőző napon, zuhonó esőben, sárban is normaidőn belül állította fel a mentesítő komplett sátrait, rendezte be az állomást. A sikeres vizsga után ma már valamennyi parancsnok és beosztott kiképzettnek tekinthető, felkészültek feladataikra. Az elkövetkezendőkben már nagyobb gyakorlatokon bizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket. F. G. Külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok búcsúztatása A következő tanévben 340 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait határainkon túl. A baráti szocialista országokban tanuló újdonsült ösztöndíjasokat szerdán ünnepélyesen búcsúztatták a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A Himnusz hangjai után az Oktatási Minisztérium vezetői köszöntötték a fiatalokat, akik ezután ünnepélyes esküt tettek. Dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes ünnepi beszédében elemezte a baráti országokkal kialakult együttműködés jelentőségét a szakemberképzésben. Ezt követően háromnapos tájékoztató tanfolyam kezdődött az ösztöndíjasok számára. Társadalmi összefogásból Munkáscsaládok új otthona Több mint negyven épül Érden tanácsi erőből Negyvenkét munkáscsal á d költözik új otthonba Érden még az év folyamán. Ebből 20 lakás Érd központjában, 22 pedig Érdligeten, a Dagály és Latorca utcában épül. Kivitelezői a Budai Járási Építőipari Szövetkezet, illetve a nagyközségi tanács építőipari költségvetési üzeme. Mindkét építkezés beruházója a községi tanács. Kulcsátadás az alkotmány ünnepén Az érdligeti munkálatok színhelyén járunk Benussi Szilvid tanácselnök és Marosi Zoltánná, a költségvetési üzem főkönyvelője társaságában, ahol tíz lakás jövendő tulajdonosai már augusztus 20-án kézhez vehetik új otthonuk kulcsait. Hogy áll az építkezés, vajon sikerül-e az átadási határidőt betartani. Erre voltunk kíváncsiak. Az építőipar, amelyre oly sokszor panaszkodunk, úgy látszik, állja szavát. Érdligeten idén február 2-án rakták le az alapokat — mondja a tanácselnök —, és lám, már itt tartunk. A hagyományosan épülő sorházak tiz lakásánál Bíró József brigádja már belülről vakol, ezért nem kétséges, az augusztusi lakásavató. A kétszobás, szép Idegenforgalmi tájékoztató Az Országos Idegenforgalmi Tanács megbízásából az idegenforgalmi tájékoztató szolgálat kiadta a Balaton 75 című műsortájékoztatót. A 12 oldalas tájékoztató közli a Ba- laton-vidék idegenforgalmi térképét, ismerteti a nyári műsort és felhívja a figyelmet az utazási irodák szolgáltatásaira, programjára. A tájékoztatóban közük a balatoni hajózási menetrendet is. Építőipari szövetkezet azonnali belépéssel felvesz építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, nehézgépkezelő, könnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (lé. évüket betöltött fiúkat is), kubikosokat, rakodókat és raktári kiadót. W Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. kivitelű, minden igényt kielégítő, 70 négyzetméter alapterületű otthonok bizonyára sok örömet szereznek majd jövendő lakóiknak. Meilinger József kubikos- brigádja egy utcasarokkal arrébb mo6t fejezte be a másik 12 ház alapozási munkálatait. Itt az átadás csak év végén esedékes. Falazásra készen áll minden. Nem lesz fennakadás — ígéri a főkönyvelő —, egyrészt, mert az időjárás, úgy látszik, kedvez az építkezésnek, másrészt, mert a cserepet és a födémszerkezeteket teljes egészében, valamint a tégla 30 százalékát már a helyszínre szállították. Nyolc lakás árából tizet... Jó példa az érdi arra, hogyan lehet gyorsan, szervezetten építeni. Az elmúlt hét szabad szombatján a költségvetési üzem 40 fős kollektívája társadalmi munkában hat házat cserepezett, és a belső vakolásnál is besegítettek. — Szervezett formában, ösz- szefogással minden egyszerűbb — veszi át ismét a szót a tanácselnök. — A társadalmi munka és a takarékosság eredménye, hogy nyolc lakás önköltségi árán tízet sikerül felépíteni. A takarékos gazdálkodás és a jó munkaszervezés jellemzi egyébként mind a 22 lakás építését. Önköltségi áruk mindössze két és fél millió forint. Az épülő lakások jövendő tulajdonosai nagycsaládosok, akiik közül jó néhányan a vállalatuktól 40—50 ezer forintos anyagi támogatást is kapnak. Idegenek a községért — Ha már a nagycsaládosokról beszélünk — mondja a tanácselnök —, szólnom kell arról is, hogy gyermekeik óvodai elhelyezése ez ideig kétséges volt. A Vincellér-telepi óvodát ugyanis nem lehetett átadni, mivel az ÁFOR száz méter hosszú gázvezetéke a napközi előtt haladt el. Hogy az apró csemeték birtokukba vehessék mégis, ehhez a vezetéket védőcsővel kellett ellátni. A munkálatokat a Mátraaljai Szénbányák ráckeresztúri részlegének művezetője, Fe- ■ hér Sándor és az ÁFOR százhalombattai kirendeltségének csoportvezetője, Körössy Zoltán szervezték meg társadalmi munkában, melynek értéke meghaladta a 400 ezer forintot így a kicsik szeptember elsejével beköltözhetnek az új, 75 gyerek befogadására alkalmas óvodába. Mindez azért érdemel külön említést, mert olyan emberek nyújtottak segítséget, akik, bár nem érdi lakosok, mégis szívükön viselik a nagyközség fejlődését. S. R. Húszezer szervokormány A Csepel Autógyárban az idén már 20 ezer szervókor- mányt készítenek. A saját igényeiken felül az Ikarus gyár részére, valamint lengyel és román megrendelésre. Koppány György felvétele Élvezet © I gen kedves és csinos kislány volt, az idegenek kényeztették, ámde a szülei nem szerették, ök ugyanis elváltak és mindkettőjüket a másikra emlékeztette a gyerek. Ezért hát Vietorisz Klárika hol itt lakott, hol ott lakott, hol igyekezett jó lenni, mert a gyermeklogika azt diktálta, hogy érdemelje meg a szeretetet, hol viszont dacos hallgatásba merült, mert lelke így védekezett a hiábavalóságok ellen. Ami az iskolát illeti, ott hamar nevelni kezdték a tanárok, ami elvette kedvét a tanulástól, holott nyílt eszű volt és tapintatos dicséretek helyreállították volna az önbizalmát és valami kis kapaszkodót nyert volna kis élete. Így hát mik maradtak? Szándékosan feltűnő rosszalkodások, nagy nevetések az osztálytársakkal, aztán hosszú elhallgatások, merész haverkodások és riadt menekülés, ha valamilyen' viszonylat túl komolyra fordult volna, annyira, hogy már szemrehányások is jogosulttá válhattak volna. Mikor megszerezte — igen hamar — a kellő göm- bölyületeket, fiúk és férfiak környékezték meg és nem értették, hogyan lehet valaki ennyire kacér és ugyanakkor ennyire menekülő. A változás húszéves korában következett be és megfontolás előzte meg. Dacos megfontolás, hogy ezentúl csak az élvezeteknek él, mert értelme csak annak van. Akkor már dolgozott — egy irattárba vetette a sors, és fizetése felét vitte el az albérlet, ahol még két lány lakott; szülei okot találtak, hogy megsértődjenek és így nem támogatták. Tehát: az élvezet. Azon a bizonyos huszadik születésnapon elment egy házibulira, addig ivott, amíg eljöttek a nagy nevetések és aztán hiúsága elégtételére a legkapósabb fiúval vonult el. A fürdőszobába, mert ott volt hely. Nagyon sokat talán kár is beszélni arról a korszakról, ami elkezdődött. Voltak úgynevezett barátnők és voltak mindenféle férfiak, Voltak kis házibulik és elegánsabb megoldások, voltak rövid szerelmek és voltak hosz- szú tengés-lengósek, voltak táncdivatok és italdivatok és divat-divatok, kalandos üdülések és végtelen pletykálkodások. Közben valamiféle ideiglenesen szilárd váz is kialakult, amely kedvezőbb lehetőségek sodorta állásokból és rengeteg ismeretségből állt, vagyis afféle laza és széles körű kapcsolódásokból. Persze az ilyen életmódnak, az ilyen kapcsolatoknak is megvan a maga ide-oda ta- szigáló ereje. így hát színezte mindezt egy hangulatilag szélsőségek között ingó lelki élet, néhány elhatározás valami többre, itt— ott egy aktuális szakmai tanfolyam, nyelv- tanulási nekilendülések, újabb albérletek, megváltozott frizurák és hajszínek, néhány olvasmány és film, amelyek ideig-óráig mintául szolgáltak. Végül is azonban az egész egy olyan csömörbe fulladt, amelyet a lányoknál olyan gyakori korpánik (istenem, már huszonhárom éves vagyok és még nem értem el semmit!) mélyített. Ahol megvannak a feltételek — itt elsősorban a lelki feltételekre gondolok — mindig kialakul valamiféle kiút, valamiféle új életforma. Ezúttal ezt egy, a mi hazai viszonylatainkhoz képest feltűnően jómódú középkorú férfi hozta el. Klára a barátnője lett, ezúttal tartósan és ha szabad így mondani, koncentráltan. A férfi, noha elvált volt, nem gondolt házasságra, Klári reprezentatív külseje vonzotta, és nem lehet mondani, hogy áldozat lett volna részére az, amibe a barátság került. Pedig sokba került és Klári élvezetkereső hajlamainak és elgondolásainak jobb kiteljesedési terepet szinte el sem lehetett volna képzelni. Nem kínozták őt többé „szabad” (tehát program nélküli, tehát terhes) esték és hétvégék, látogattak éttermeket és bárokat, strandoltak és síeltek, utazgattak, hol csak a Balatonra, hol messzebb, az Adria partjára, színházi bemutatókon lehetett őket látni és hangversenyeken és Szegeden, vagy Szentendrén, ha ott voltak ünnepi játékok. Mármost, ami a lelki mérleget illeti, a legjobban az „érzelemhasadás” szóval lehetne jellemezni Kláráét. Nem volt szerelmes a férfibe és valahogy úgy alakult a helyzet, hogy ő sem akart házasságot — de kétségtelenül kedvelte mindazt, amit a viszony számára jelentett és nehezen tudta volna nélkülözni. Az élvezeteknek ez a lényegileg új típusa, valamiféle nívót hozott magával, de az a felszínen maradt és ő gyötrődött emiatt. így hát hol feldobott volt, az élet irigyelt császárnője, hol végtelenül boldogtalan és üres, egy hullám hátán érezte magát, amelyről mindjárt lecsúszik és eltemeti a víztömeg. Annyi merészség akadt benne, hogy kimondja sajátmagának: nem érek semmit. S mert a hangulatai fgy szétestek, magatartásában is úrrá lett a szeszély. Gorombavolt, amikor éppen kapott valamit, lemondott egy ausztriai utat, amikor már megvoltak az útlevelek is, a vonatjegyek is. Provokálta a sorsot és egyedül sírt, amikor kettesben szórakozhatott volna, élvezve bort és tájakat és havat. Egy furcsa véletlen Ilyen hangulatában ösz- szesodorta egy határozottan öreg és határozottan vonzó férfivel. Kétszer olyan idős volt, mint Klára, szomorú szemekkel, meleg modorral és nagy-nagy jóindulattal. A véletlen akkor történt, amikor Klára parizert vásárolt és ottfeledte táskáját az üzletben — a férfi hozta utána. Szeszélyében elhatározta, hogy öleléssel ajándékozza meg, felment hozzá és olyan hálás rajongást kapott, mint addig még soha. A férfi lakása szerény volt, bajai meg sokak: nem régen lett özvegy és birkózott a háztartással, az egyedülléttel, de leginkább azzal a tudattal, hogy véget ért az élete, nincs már, amiért küzdjön. Abban a forró érzelemhullámban, amiről már szóltunk, az öröm ilymódon egybefolyt a keserűséggel, a csodálatosság érzése a reménytelenségével; a bizalom áradt így kétfelé. Klári pedig nevetni kezdett és vigasztalni és mondta, hogy minden rendbe jön és hogy majd ő segít és fejkendőt kötött a hagyatékból és rendet csinált és nem ment el a Ro- yalba, ahol a másik várta, hanem csak reggel indult el, amikor már a munka várta és elképzelte, hogy mennyit tehet ő ezért a férfiért, akinek talán senki más nem tudna úgy segíteni, mint ő, éppen ő. És elhatározta, hogy segít is és elképzelt sokmindent, hogy hogyan és azon kapta magát, hogy egy olyan kis versikét költött, amelyet a kívülálló könnyen ítélhet naivnak, ám a szívéből fakadt. Így szólt: Nincsen nagyobb élvezet, Mint mikor egy cél vezet. J ...ZET GOMBÓ PÁL:
