Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

Brigád a 20-asban Közönséges, kánikulai hét­köznap Gödöllőn a Vác és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat 20-as sz. élelmiszerboltjában. Dél körül jár az idő, az üzlet teli van vásárlókkal. A pultokon kato­nás rendben sorakoznak az áruk, a pénztárosnők fürgén dolgoznak, seihol nincs torló­dás. Segít a hűtőpult Koncz Ferenc üzletvezető­helyettes érthető szakmai büszkeséggel mutatja a Tylor- szabadalom alapján gyártott hűtőpultokat, amelyekből az üzletben is van néhány. A vásárlók többfajta friss húst találnak bennük jéggé der­medve, csirkék vacognak a dermesztő hidegben, nagy a választék. A boltnak jó híre van. Az üzletvezető-helyettes elmond­ja, hogy ez a vállalat legna­gyobb forgalmat lebonyolító üzlete. Miközben valaki Kő­bányai sör felől érdeklődik, az üzletvezető rövid szünet után a forgalom alakulásáról be­szél: — Két évvel ezelőtt huszon­nyolcmillió forint értékű árut adtunk el. A tavalyi forgal­munk már elérte a 34 millió forintot, az idei tervünk pe­dig 37 millió forint — mond­ja. — Ügy tűnik, könnyű lesz teljesíteni, pedig az üzlet több héten át zárva volt. Át­építették, tatarozták és ala­posan megfiatalították a 20- ast. Az átépítés éppen a forga­lomnövekedés miatt vált szükségessé. A régi bolt már nem ffelelt meg az egyre nö­vekvő követelményeknek, s úgy tűnik, az igények a kor­szerűsítés nyomán tovább növekedtek. Az üzlet már most is helyhiánnyal küzd. — A hűtőpultok megjelené­se volt számunkra a legna­gyobb segítség — folytatja az üzletvezető-helyettes. — Ezek­kel sokkal több árut tudunk korszerű körülmények között tárolni. A legnagyobb gondot a raktározás okozza. Csak gyors árumozgatással, jó szer­vezéssel tudunk segíteni ma­gunkon. A lakosság igényei egyre nőnek. Űjabb és újabb árukat keresnek, a mi dol­gunk pedig az, hogy beszerez­zük mindezt. Segítik egymást A 20-as számú élelmiszer- üzlet a Nagykőrösi Konzerv­gyár mintaboltja lett. Ha a nagykereskedelmi vállalatok netán nem tudnának elkül­deni néhányat a keresettebb Jconzervf ajtókból, akkor köz­vetlenül a gyártól kapja meg azokat az üzlet. Hetente há­rom alkalommal érkezik friss áru a Váci Húsipari Vállalat­tól. Hús-, kolbász- és füstölt- áruhegyek magasodnak az üz­letben. A pékárut a helybeli sütöde szállítja, a mennyiség­gel nincs baj. Az üzlet jó hír­nevét természetesen az itteni kollektívának köszönheti. Hat évvel ezelőtt Koncz Ferenc még Budapesten dolgozott. Erről a következőket mondja: — Már az első napokban az volt a véleményem, hogy ez a bolti kollektíva még többre képes. Pesten nem volt rossz dolgom, elég szépen kerestem, de úgy gondoltam hazajövök, mert gödöllői vagyok. A csa­lád örült az elhatározásnak, mert a közeli munka min­dig kényelmesebb. A bolt dol­gozói tíz évvel ezelőtt hatá­rozták el, hogy szocialista brigádot alakítanak. E terv nyomán született meg a Rad­nóti Miklós szocialista bri­gád, amely azóta egyre szebb eredményeket ér el. Benedek Máriával, a bri­gád vezetőjével nem sikerült találkozni, ő a délutáni mű­szakban dolgozik. A régi bri­gádtagok közül az üzletve­zető-helyettes büszke Katona Mihályné, Balogh Barnáné, Tamás Rezső, Kovács Gábor- né, Lábó Lászióné, Gyarmati Ibolya és Siróki Gyuláné muhkájára, akik mindent megtesznek azért, hogy zökkel nőmentes legyen a kiszolgá­lás. Katona Mihályné: — Igyekszünk segíteni egy­más munkáját, mert a nö­vekvő forgalomban hovato­vább csak így lehet boldo­gulni. A tavasszal a bolt át­építése alatt és után néhány alkalommal* társadalmi mun­kát végeztünk. Segítettünk ta­karítani. Most már jobb kö­rülmények között dolgozha­tunk.. Több rekeszt építet­tek be a korábbinál, így nem dőlnek, nem keverednek ösz- sze a termékek. A brigád munkaidőn túl is gyakran van együtt. Sok­szor jártak már Budapes­ten egy-egy színházban, s ilyenkor az a szokás, hogy a brigádtagok családtagjaikat, nagyobb gyerekeiket is elvi­szik magukkal. . . semmi pénzért.. „Azért dolgozom itt már több éve — veti közbe Lábó Lászlóné —, mert igen se­gítőkészek a munkatársak. Tizenöt kilométerről járok be, de nem cserélnék munka­helyet semmi pénzért sem.” Így telnek tehát a hétköz­napok Gödöllőn, a Szabadság tér és a Dózsa György út sarkán álló 20-as számú élel­miszerboltban, amelynek Rad­nóti Miklós szocialista bri­gádja azt tűzte ki célul ma­ga elé, hogy a vásárlók elége­detten távozzanak az üzlet­ből. Roxin László Esti pálya verőfényhen Pécelen a Ráday Pál gim­názium kézilabdapályáján ezekben a napökban szerelik az esti világítótesteket. A ter­veket és a szükséges munkák egy részét társadalmi munká­ban készítették el, mégpedig abból a célból, hogy a későb­biekben a pálya esti mérkő- zéself lejátszására is alkalmas legyen. OLVA$0INK FÓRUMA Utcaavatás után A bagi új utcák átadásának időpontjában — július 19-én, ahogy azt a lapban is jelezték — valóságos esti sötétség te­lepedett a nagyközségre. A trópusi zivatar elmúlta után megtörtént az átadás. A fello­bogózott Sport és Vörösmarty utcán felvonulva a lakosság — jelképesen — első ízben lé­pett az új kövezetre. Az út szélét füvesítik. Az utak kö­vezésével egyidejűleg a Vörös­marty, Sport, Kinizsi és a Hat­hegy utcák vízelvezető csator­nája is elkészült. Az új köz­művek jól kapcsolódnak a már régebben elkészült háló­zathoz. Mellékelt felvételem a Csin- toványi, a Vörösmarty és a Hathegy utcák találkozásánál készült. A sáros út helyét a fűvel és levezető csatornával szegélyezett kőút vette át. A Ifj. Balázs Gusztáv Bag II. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1975. JÚLIUS 24., CSÜTÖRTÖK Felelősök és határidők Intézkedési terv Valkén Ezerkétszáz bejáró A valkói nagyközségi közös tanács a közművelődési terü­leten tevékenykedőkkel és a különböző gazdasági egységek, intézmények vezetőivel közö­sen e hónap elején intézkedé- si^tervet dolgozott ki a Pest megyei pártbizottság tavaly szeptemberi közművelődési határozatának szellemében. Felnőttek előnyben A tervben megfogalmazott feladatok végrehajtása érdeké­ben pontos határidőket szab­tak meg, felelősöket jelöltek ki. Az intézkedési terv alap­vető követelményként írja elő a tanácsi vezetők művelő­déspolitikai tájékozottságát. Az egységes és hatékony közművelődési programok ér­dekében minden év szeptem­ber 15-ig az iskolaigazgatók­nak, művelődésiotthon-igazga- tóknak, könyvtárosoknak és KISZ-titkároknak egyeztetni kell a közművelődési terveket. Arra kell törekedniük, hogy a falvak közművelődési életének eseményei ne esetlegesek le­gyenek, s mind több ember vegyen részt a rendszeres és folyamatos művelődési prog­ramokban. E feladat maradék­talan megvalósításáért az in­tézkedési terv a tanácselnököt teszi felelőssé. Az eredményes közművelő­dési tevékenységhez azonban nem elegendő az együttműkö­dés és a jóakarat. A célhoz jó képességű és képzettségű népművelők kellenek, s termé­szetesen megfelelő anyagi tá­mogatás. A jövőben a nagy­községi tanács az eddigieknél jobban törekszik például a pedagógusok letelepítésére; szolgálati lakással, építési kölcsönnel segíti őket. Az olvasáskultúra színvona­lának emelése is fontos fel­adat. A három községben, mint a környező falvak több­ségében is alacsony a felnőtt olvasók aránya. Elhatározták, hogy a jövőben író—olvasó ta­lálkozókkal, irodalmi estek­kel, könyvbarátok klubjával Agyagos ár a töltés mentén A meg nem ásott árok Július 12-én óriási felhő- szakadás lepte meg Gödöllőt. Ügy zuhogott az eső, mint talán még sosem. A közép­nemzedék tagjai nem emlé­keznek hasonlóra. A város kellős közepén alig lehetett átmenni az utca egyik olda­láról a másikra. Mindenhol állt a víz. Ha például a Dó­zsa György út és a Szabad­ság tér kereszteződésénél akart az autóbuszmegállóban áthaladni az ember, ugyan­csak vakarta a füle tövét, mert valóságos szökőár^höm- pölygött az úton. Homok és agyag maradt A Rákos majdnem elmosta a Szilhát utca 49. számú há­zat. Egyik falát így is annyi­ra alámosta, hogy életveszé­lyessé vált az épület. A bent­lakóknak költözniük kellett. Édesanyjukat annyira meg­viselte az ijedelem, hogy kór­házba kellett szállítani. A városi tanács vezetői hama­rosan kiszálltak a helyszínre, hogy a legszükségesebb in­tézkedéseket megtegyék. Az agyagbánya környékét még most is agyagtenger le­pi. A Fecske fes Ádám utcák sarkán ugyanez a kép fo­gadja a kíváncsi látogatókat. Ezen a környéken is agyag­tavak tartják rettegésben az ottlakókat. Mi is történt valójában? A felhőszakadás szinte vízmo­sásokat vájt a nemrég épült Röges-Oreghegyi híd két ol­dalán húzódó töltés oldalába. A töltés mag# nem más, mint az újonnan épülő nem­zetközi műút. A vízmosásokat olyan agyagár követte, amely elöntötte a híd alatt áthala­dó műutat és annak környé­két. A csoda az, hogy az au­tóbuszról mégis könnyebb» volt a Fecske utcánál leszáll- ni, mint a Csillag utcai meg­állónál. A strand felé menet az autóbuszmegállóval egyen­lő sziget még most is vize­nyős homokkal borított. • Még lesújtóbb a Fecske ut­ca 3—5—7, illetve az Ádám utca 52-es számú ház kertjé­be betérni. Az agyagár üle­déke beborítja a veteményt, szőlőt, udvart, de még a suf­nik alját is. Zsán Gyuláék kútjának oldalán jól lehet látni, hogy fél méter maga­san hömpölygött náluk az áradat. Ez a szerencséje Pa- lovicséknak és Boroséknak. Minden rosszban van egy kis jó is. Mert ha Zsánéknál nem tornyosul így fel az ár, ak­kor ők házastul úsztak volna el. A Balázs családnál ugyan­ez a helyzet.. A vizet kiszi­vattyúzhatták a ‘ gyorsan ér­kező tűzoltók, de az agyag­tenger visszamaradt Iszap formájában. • Biztosítás nélkül A következményekért azon­ban nem egyedül aa elemi csapás okolható. A töltés épí­tése előtt ugyanis ilyet soha nem tapasztaltam. A több ná- pos nagy esőzések után ré­gebben legfeljebb kicsi víz­mosások és apróbb homokle­rakodások maradtak vissza. Nem is lehetett ez másként az egykori homoki szőlők he­lyén, amelyre az első építke­zők a huszas években települ­tek le. Agyag oda kizárólag töltésként kellett. A nemzet­közi műút kivitelezői máig sem állították azonban hely­re a betonút Blaháné úti ol­dalán az ott betemetett víz­levezető-árkot. A tervekben legjobb tudomásom szerint szereplő védöárkot pedig nem ásták meg a töltés mellett. Pedig ezek megelőzhették volna a négy család eléggé nagy, kárait. A mulasztás kö­vetkezményeit néhány család esetében a károsultaknak kell egyesegyedül viselniük, ha­csak bírósági eljárás után a mulasztást elkövető kivitele­ző nem kibelezhető erre. Zsánék nem fordulhattak az Állami Biztosítóhoz, mert nincs biztosításuk. Régebben minden évben megkötötték, s idén csak azért nem, mert egészen a legutóbbi időkig bi­zonytalan volt, hogy az ő házukat is kisajátítják-e. Ta­lán ez lett volna a leghelye­sebb, mert a töltésről száz méter távolságig — megítélé­sünk szerint — nincs bizton­ságban egyetlen ház sem. De ha már a kisajátításra nem kerülhetett sor, úgy az út­építőknek kellett volna egy kicsivel következetesebben megtartani az „árvízvédelmi’’ előírásokat. Ezek ugyanis megelőzhették volna a kör­nyék kárait, s a töltés men­tén lakóknak sem kellene ret­tegniük. Tanulságul Most már a kivitelezőkön a sor, hogy mindazt amit eddig elmulasztottak, gyors munká­val hozzák helyre. A károsul­takat kártalanítani kell, hi­szen az agyagos ár nem az ő hibájukból öntötte el a há­zakat. A kellemetlen tapasz­talatokból akár tanulhatnának is. hiszen az új műút valószí­nűleg több községen, városon is áthalad majd. Dobák József vonzanak mind több munkás és paraszt olvasót a könyvtá­rakba. Bázis Vácszentlászlón A közös tanács területén Vácszentlászlón a legkedve­zőbbek a művelődési feltéte­lek. E lehetőséget kihasználva központi intézménnyé fejlesz­tik az itteni művelődési házat, melynek irányításával és se­gítségével javítható a két társ­község művelődési élete. Ter­mészetesen ahhoz, hogy a vácszentlászlói művelődési otthon „bázisintézmény” le­gyen, javítani kell a helyen­ként még hiányos tárgyi fel­tételeket. Az intézkedési terv­ben 1976. március 31-i határ­időt szabtak a „bázis” kiala­kításának befejezéséhez. Az intézkedési terv kitér ar­ra is, hogy meg kell őrizni a népi kultúra eszközeit, viseleti darabjait, összegyűjtésüket nem szabad abbahagyni. Eb­béli eddig is szép példát muta­tott Zsámbok, s a nagyközségi tanács arra törekszik, hogy mielőbb méltó otthona legyen Lapu Istvánná gyűjteményé­nek. Az. épület — melyben e tárgyak helyet kapnának — terve* már elkészültek. Sajnos eddig az országgyűlési képvi­selő és a tanácselnök hosz- szas utánjárással csak ígéret­hez és nem engedélyhez jutott. A faluban pedig /nár minden­ki felkészült a társadalmi munkára. De hiába lenne „kacsalábon forgó” művelődési ház, mú­zeum a nagyközségben, ha a művelődési igény hiányzik az emberek többségéből. Ennek egyik oka, hogy sokuknál még az alapműveltség sincs meg. Először a nyolc osztályt A községi vezetők előze­tes tájékozódása szerint igen nagy a száma azoknak a tizenhat és harminc év kö­zötti fiataloknak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Az intézkedé­si tervben fogalmazták meg: javítani kell a nagyközség te­rületén a mezőgazdasági és ipari munkások iskolázottsá­gának szintjét. Pontpsan fel kell mérni, hogy hány lakos­nak kell pótolni elmaradt ál­talános iskolai osztályokat. Esti vagy levelező oktatás be­indítását is tervezik. A végrehajtó bizottság elha­tározta, hogy megkeresi azo­kat az üzemeket, ahol község­beli, s az iskolát be nem fe­jezett munkások dolgoznak. Az iskolák vezetőinek ezen­túl kötelességük nyilvántar­tás vezetése a nyolc osztályt el nem végzőkről. A három község dolgozói­nak száma 4660, közülük ezer- kétszázan bejárók. Együttmű­ködés céljából épp ezért szük­séges a lakosokat foglalkoztató vállalatok megkeresése, s a művelődési feltételek javítá­sa érdekében segítség kérése. A helyi értelmiség segítségével A valkói intézkedési terv részletesen foglalkozik a kü­lönböző népművelési formák megvalósításának lehetőségei­vel. Szó esik a tervben szo­cialista brigádokról, klubokról, mezőgazdasági szabadegye­temről, ifjúsági klubokról, s, más tartós művelődési közös­ségek létrehozásáról. A terv kiemeli a ímmkás- paraszt származású továbbta­nulókkal való foglalkozást. Feladatként jelöli meg közép­iskolai előkészítő tanfolyamok szervezését. A három község­ben különbözőek az általános iskolák feltételei, s ezért a gyermekek nem egyforma eséllyel vállalkozhatnak a to­vábbtanulásra. Valkón nincsen óvoda és napközi otthon, Vácszentlászlón az utóbbi hiányzik. Átmeneti megol­dásként tanulószobákat sze­retnének mielőbb szervezni. A három községben terve­zett közművelődési feladatok megvalósításához azonban nem elég a „hivatalból” e te­rülettel foglalkozók munkája, a község vezetői számítanak az agrár-, egészségügyi és más értelmiségiek segítségére is. Örszigethy Erzsébet SPORT + SPORT + SPORT + SPORT Sportnap Galgamácsán Mesteri gólok - Kevés kocogó Mint arról lapunkban ko­rábban már beszámoltunk, július 20-án, vasárnap, a Gal­gamácsán megtartott tömeg­sportnap keretében kocogó- futqverseny megrendezésére került sor. A szervező a helyi sportegylet volt. A hírverés úgy tűnik jobban sikerült, mint a kedvcsiná­lás, mert a nézők többen voltak, mint a kocogok. Min­denesetre a látogatottságot is eredményként lehet el­könyvelni. Ezután került sor a tö­megsportrendezvény záró­eseményére, a focidélután­ra. Az egyesület szerve­zésében ugyanis már ko­rábban megrendezték a tömegsportakciókat. Vác­egresen április 20-án, Vác- kisújfalun pedig május el­sején. A rendezvények mind­két községben a lakosság szé­les rétegeit vonzották. Vol­tak, akik csak nézték, de szép számmal akadtak olya­nok is, akik részt vettek gya­korlatban is a viadalokon. A vasárnapi focidélutánnak valamivel több mint száz né­zője volt a galgamácsai sport­telepen. Eredmények: Galgamácsai fiatalok—Vácegresi és vác- kisújfalui fiatalok 3:2. Több tehetséget sikerült felfedezni a két csapat sorában. Galgamácsai felnőttek— Vácegresi és váckisújfalui felnőttek 10:3. A huszonöt szereplő nagyon szép játé­kot nyújtott ezen a délutá­non. A közönség mesteri gólokat és csodálatos akció­kat láthatott, amelyek után néha-néha még a taps is fel­csattant. A mérkőzések után a hely­beli művelődési központ if­júsági klubjában találkoztak a csapatok. B. I. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom