Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
1975. JÚLIUS 23., SZERDA tír cm W . v/uníiP Pest megyéből a tónál Táborváros — Zánkán BalatonakaU és a Csorsza- patak völgye felé közeledve, szembetűnő építmény vonja magára a látogatók figyelmét. Robusztus betonrúd — a tetején legyezőszerűen szétnyíló hatalmas betonlapokkal. Kicsit talán a zánkai úttörőváros jelképévé is vált már ez a változásokat sejtető víztorony. Mellette több emeletes betonépüiet magasodik. A kapuhoz érve egyenruhás úttörők fogadnak: jövetelünk célja felől tudakozódnak. Hamarosan zöldre vált az útmenti jelzőlámpa, felemelkedik a sorompó; megérkeztünk a magyar úttörők véglegesen elkészült paradicsomába. Zánka valóban úttörőváros. A tábor fogalmát már réges-régen túlhaladta. A mozgalmi élet legfiatalabb korosztályának 385 holdon kialakított birodalmában megtalálható mindaz, ami a pajtások nevelését, képzését, szórakozását, kényelmét szolgálja. Szoborkert és kiállítás Még 1968-ban ifjúmunkások segítségével kezdődött az építkezés, amelynek költségei meghaladják a 480 millió forintot. A központi épületben könyvtár, úttörőtörténeti múzeum, tanácsterem, irodák, külföldi táborvezetők szálláshelyei, eszpresszó és üzletek vannak. Nem messze tőle helyezkedik el a 3 ezer embert ellátó étterem, az ötszáz látogatót befogadó előadóterem, sportcsarnok és 3 ezer fős lelátóval épülő stadion ... Megtudjuk: néhány hete a pajtások rajzaiból, festményeiből kiállítást nyitottak meg. Most oda igyekszünk. Utunk szoborkerten át vezet. A mai magyar szobrászat neves képviselői küldték ide alkotásaikat. Fiatalabb társaiknak — akik közül talán többen is a helyükbe lépnek később — a bemutatóját az előadóterem előterében, az első emeleten alakították ki. Megfigyelhetjük itt a gyermekfantázia kiteljesedését: képek, népviseletrajzok, mozaikok, apró szobrok, megkapó fafaragások gyönyörködtetik a szemet. A kiállított tárgyak között láthatjuk a pilisi Osztos Istvánnak a falu végén című képét és egy barátságos mozaikját. Vadludak tanyái Az úttörővárosban Pest megyéből is vannak fiatalok. Lakóhelyük az ötös tábor. Ide indulunk. , Kísérőnk Zánka mai ügyeletese, Szabó Éva. Történelem- és oroszszakos tanár: 23 éves, rokonszenves. öt évvel ezelőtt — mondja — a Balatont övező nádast óriás gépek nyűtték. A vadludak kedvenc tanyázóhelye volt itt — azóta kiépült a fél kilométeres strand. — Nagy csónakház van itt — folytatja — gyermekbüfé, klub, terasz, és már épülnek a korszerű öltözők és zuhanyozók. Érdekes építmény mellett haladunk el. Vezetőnk elmondja: ez az egészségház. amelyben negyvenágyas vizsgáló kapott helyet. A 120 személyes ötös táborhoz érünk. A betonlábakon álló épület előterében javában pingpongoznak. Nem messze kékre festett vázú, hatalmas üvegablakokkal ellátott fülke hívja fel magára a figyelmet: a tábori őrség épülete. Most két nyolcadikos — Medve György Budakesziről és Zsoldos Sándor Zsámbékról — az ügyeletes. A Luna őrs Az emeleten nagy a készülődés. Közeleg az ebédidő és addig még sok a tennivaló. Éppen az őrsi naplót készítik a pajtások. A hangulat kitűnő. A Luna őrsbeliek valamennyien Duna- harasztiból, a kettes számú általános iskolából érkeztek ide. Nyolcadikosok, ez az utolsó nyaruk az úttörővárosban. Közülük csupán a legjobbak látogatnak majd el később Zán- kára, akkor már azonban ifivezetőként. Az őrsvezető, Varga István, bemutatja a JÜLIUS 24-TOL JÜLIUS 30-IG CEGLÉD, Szabadság 24—27: Az utolsó töltény 28—30: Autó CEGLÉD, Kamara 24—27: Merénylők 28—30: 141 perc a Befejezetlen mondatból I—II.* GÖDÖLLŐ 24—27: Egy kis előkelőség 28— 29: Nyílhegy és aranyöv 30: Édes élet I—II.* SZENTENDRE, Terem 24—27: Lázadás a buszon 28: Édes élet I—n.* 29— 30: Nincs visszatérés SZENTENDRE, Kert 24—30: Piedone, a zsaru ABONY 24—25: Jutalomutazás 26—27: Vanyusin gyermekei 28—30: Puha ágyak, kemény csaták* BUDAÖRS 24— 27: Gyilkosság másodkézből 28—30: Az utolsó percig DABAS 25— 27: Átkozottak vagyunk, Irina !• 28—30: Három mogyoró Hamupipőkének DUNAHARASZTI 24—27: Két férfi a városban 28—29: Gyilkosság másodkézből DUNAKESZI, Vörös Csillag 24—27: Nagyvárosi fények 28—30: Banditák alkonya •Csak 16 éven felülieknek! ÉRD 24: Autó 27— 28: A halott asszony visszatér 29—31: Az öreg FÓT ^4—25: Buck és a prédikátor 26— 27: A fenevad 28— 39: A repülőszázad GYAL 24—26: Oklahoma olaja 27— 28: A mostohaanya KISTARCSA 24—25: Volt egyszer egy zsaru 26—27: Az öreg 28— 29: A fej nélküli lovas NAGYKATA 24— 27: Tűzgömbök 28—30: Az asszony és az elítélt PILISVOROSVÁR 25— 27: Penny Gold 28—30: Csapda POMAZ 24—25: Az öreg 26— 29: A keresztapa másik arca RÁCKEVE 24—27: Mi van, Doki? 28—29: Két férfi a városban SZIGETSZENTMIKLÚS 24—25: Ludwig I—n.* 26—27: Autó 28-29: Régi falak fiúkat; Érőmmel Tibort, Hauck Istvánt, Hegedűs Pált, Kovács Ottót, Kovács Lászlót, Fábián Sándort és Erdélyi Lajost. Varga Pista: — Igazság szerint már nagy gyakorlatunk van a krónikák, naplók készítésében. Expedi- díciós naplónk például első lett a megyében. Beszámoltunk benne a múlt év munkájáról, gyűjtéseinkről. — A táborban különben rendkívül jó a hangulat — mondja egy magas, barna fiú, majd még tréfálkozva hozzáteszi: a szomszédban három péceli fiú zenekart alakított. Van köztük egy trombitás, egy gitáros és egy dobos, egész nap gyakorolnak. Ez nem is lenne baj, csak ne fújna néha olyan hamisan az a trombitás... Csínyek és évek — Az első napon volt már egy jó tréfa is. Este valaki bekente a kilincsünket. Nem sikerült kiderítenünk, hogy ki tehette. Persze, a válaszunk nem maradt el. Úttörők, nyolcadikosok. Ám máris úgy beszélnek erről az utolsó táborozásról, mint idősebb felnőttek, akik sóvárogva gondolnak vissza a diákcsínyekben dúskáló, vidám iskolaévekre. Mindez viszont annak a függvénye: milyen is valójában egy kollektíva, van-e köztük összetartás, mennyire ismerik egymást. A Luna őrs kétségkívül rokon- ■ szenves közösség. — Szóval sok minden történt már ezen az első két napon is. Laci alatt például leszakadt az ágy. És melyik az az ágy, amelyik önmagától szakad le? Persze, hozzá kell tenni: volt valami baj is már vele... — szólal meg a sarakban egy hang, majd egy másik, egy ércesebb folytatja: — Csak a takarítással van kisebb problémánk. Nehezen sikerül eldöntenünk, hogy ki a soros. Tegnap viszont kitaláltuk: aki a takarodó után elsőként megszólal, az takarít a következő napon. Ma Kovács Ottó mosta fel a szobát. Folytatnák még tovább az élmények sorolását, ám lentről kiáltás hangzik. A tábor ebédelni indul. — Várjál meg minket és akkor még mesélünk — mondják —, de ma csirke van ebédre és ezt semmiféleképpen nem hagyhatjuk ki... Virág Ferenc Csomakőröstől Darzsilingig - gyalog Jakabos Ödön Körösi Csorna nyomában — Előadás Gödöllőn A tibeti nyelv első európai kutatójáról, a nagy orientalistáról, Körösi Csorna Sándorról jó néhány utcát neveztek el. Egyet a szülőfalujától, Csomakőröstől nem messze eső Kézdivásárhelyen, a Román Szocialista Köztársaság Kovászna megyéjében levő kisvárosban is. Ennek a szomszédságában született és nőtt fel egy erdélyi fiatalember, Jakabos Ödön, aki néhány évvel ezelőtt nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy Körösi Csorna útját megismétli. Ügy, egy zsákkal a de- rekán, egy ruhában, egy cipőben, akárcsak ő; és természetesen — gyalog. Nyolcvanezer kilométer Kilenc hónap alatt hatalmas utat hagyott maga után, s mindezt azért, mert gyermekkorában annyira megszerette, olvasmányai nyomán példaképének választotta a szomszéd utca névadóját. Jakabos Ödön most ellátogatott Magyarországra. A napokban Gödöllőn, az egyetemen tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Ki tudja, hányadszor ismételte el, hogy semmi más, csak a nagy földi iránt érzett tisztelet indította el a hosszú útra, meghát az: kipróbálni, képes-e még az ember — a XX. században élő, elkényelmese- dett ember — egy ekkora világjárásra. Jakabos Ödön kiállta a maga mércéje szerint megszabott próbát. Igaz, nem egyik napról a másikra vágott neki a Darzsilingig vezető útnak. Mint mondja, már fiatal fiú korában céltudatosan készült a nagy próbatételre. Előbb szülővárosának környékén turistáskodott, majd hazájának távolabbi vidékeit járta be. Később — biciklivel — végig- karikázta Magyarországot és Csehszlovákiát. Aztán Nyugat- Európa következett: 15 ezer kilométert hagyott maga után... Ekkor már úgy ismerték, emlegették, mint világjárót. A bukaresti Ifjúmunkás című lap interjút is készített vele 1969-ben. Jakabos Ödön ebben vallotta meg először, hogy tulajdonképpen mi a terve: „A nekivágás — és itt nemcsak az utazásra gondolok — lépés álmaink, terveink, célunk megvalósítása felé, akár a legnagyobb áldozatok árán is. Aki erre képtelen, az örökre elszalasztott lehetőségeit sirató, félember Haszonvasak 10%-os árengedménnyel július 15-től augusztus 31-ig a Közép-magyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat (Budapest XIII., Rojk László u. 32.) alábbi telepein: 2030 ÉRD, FEHÉRVÁRI ÚT 61. 120-140 mm-es, 1-3 fm hosszú l-gerendák: 2340 KISKUNLACHAZA, DÓZSA GYÖRGY ÚT 23. 5—6 mm-es, kb. 140—160 kg szakítószilárdságú periodikus betonacél, karikában; 2600 VAC, RADI ÚT 1. 50X2. 60X3, 60X3,5 70X3.5 és 80X3,5 mm-es, I. A. 38. minőségű, melegen hengerelt abroncsacél. ÉPÍTKEZÉSHEZ, barkácsoláshoz a vállalat minden telepén és átvevőhelyén kaphatók (nem árengedménnyel) haszonvas rudak, csövek, lemezek, huzalok stb., kapu- és kerítéselemek, színesfém, papír és textil haszonáruk. Jakabos Ödön — középen — egy vendégszerető indiai borítja társaságában. marad.. I Most tágítom a kört: Indiába készülök ...” Korábbi, kisebb útjaira is alaposan felkészült, de most még többet olvasott, tanult. Bújta a könyvtárakat; tanácskozott Körösi Csorna életének, munkásságának kutatóival; és küldözgette leveleit előre — pontosan hat nyelven. Egy marék föld 1972. október 15-én, vasárnap hajnalban lépett ki a kézdivásárhelyi Jakabos-ház kapuján — mindig vasárnap szokott elindulni —, s még aznap Brassóból telefonált haza, hogy úton van. Lapos zsákjában tényleg alig volt valami: egy váltás fehérnemű, egy székely ruha, egy tornacipő — meg egy maroknyi föld Körösi Csorna cso- makőrösi szülőotthonának diófái alól... Brassó, Bukarest, Budapest — itt még egy utolsó beszélgetés a két Körösi Csoma- kutatóval. Kara Györggyel és Bethlenfalvy Gézával —, majd Jugoszlávia, Bulgária útjai, alkalmi szállásai következtek. Törökország, Irak — itt egyszer fölkéredzkedett egy teherkocsira — útiköltség fejében el is akarta venni a holmiját a sofőr —, aztán Bagdad, Kuvait. Kuvaitban hajóra kellett szállnia. A „hajóstop” — vagyis az ingyen utazás — nem sikerült, így aztán az ott dolgozó román cementgyárépítők adták össze a Bombayig érvényes hajójegy árát, a 85 dollárt. Tíznapos tengeri út után, az indulástól számított 34. napon érkezett meg Jakabos Ödön az indiai kikötővárosba. Darzsiling, Körösi Csorna sírhelye akkor ugyan még jó messze volt, de nem nyugtalankodott: tudta, el fog jutni a teraszos temetőbe. „...egyedül érzem magam ” Indiát, mint mondja, cikcakkban járta be. Megfordult sivatagokban, fürdött tengerekben, ormányukkal odébb tették az elefántok; látott hatlovas hintót és óhhaláltól elpusztult embereket. Néhányszor sikerült elmenekülnie a fekete himlő- meg a kolera- járvány elől... Sűrűn írt haza. Egyik levelében elpanaszolta, hogy időnkint egyedül érzi magát, de — így szól az utazásának 75. napján kelt levél — „ez a túra már nem az én magánügyem, többen vannak mögöttem ...” Mennie kellett, s ment is. 1973. február 20-án — az indulástól számított 120. napon — érkezett meg Darzsi- lingbe. Egész este szállás után járt, végül három rúpiáért kapott egy pinceszobát. Másnap reggel seprűt, gereblyét, kapát kért a szállásadójától, és elindult a temetőbe. A sírkert tizenöt teraszon terül el; Körösi Csorna sírja a legalsó teraszon van: a bejárattól a harmadik. Megtakarította; rátette azt a virágkoszorút, amellyel éppen az előző nap avatták fel — immár harmadszorra — hindunak; aztán feljegyezte a sír minden adatát, és több mint száz fényképet készített róla. Búcsúzásként pedig rászórta azt a maroknyi földet, amelyet csomakőrösi diófák alól hozott Amerre Baktay sem járt Darzsilingig — kényszerűségből — csak apróbb kitérőkkel követhette Kőirösi Csorna útját, de visszafelé már pontosan arra jött, ahol a nagy utazóelőd egykor megfordult. így jutott el Szállodába, ahol egy magyar hittérítőre bukkant: Vargha Bertalanra, akitől sok érdekes adatot megtudott, s akinek írógépén sok-sok Csornáról szóló — angol és hindi nyelvű — újságcikket lemásolt. Bejárta a terrai mocsarakat is, ahol Körösi Csorna maláriában megbetegedett", eljutott Kalkuttába, ahol két héten át kutatott az Ázsiai Társaság könyvtárában; és bebarangolta Szimla környékének azt a részét Is, ahova Baktay Ervin, Körösi Csorna útjának első megismétlője már nem jutott el. Ez volt egyébként a legnehezebb útja: öt napig lázasan gyalogolt a negyven fokos melegben, és amikor végre lakott helyre ért, kutyával kergette el az elsőként meglátott ház gazdája... Könyv készül Május 17-én vágott neki az afganisztáni határnak, és Laborétól kezdve ugyancsak azon az úton jött haza, amelyen Körösi Csorna eljutott Indiába — Afganisztánon, Iránon, Törökországon át... Jakabos Ödönt nyolcvan- ezer kilométeres — hajával és autóstoppal csak itt-ott megszakított — gyalogolása után nagy szeretettel fogadták szülővárosában. Sokan kisérték el arra az útjára is, amely Csomakőrösre vitte, hogy szétszórja azt a földet, amelyet — cserébe a hazai rögökért — a darzsilingi sírról hozott. A hatalmas vállalkozástól ugyan már évek választják el, de ahol csak megfordul, mindenütt a kilenchónapos nagy kalandról faggatják. Sok előadást tartott már élményeiről, s ahogy ideje engedi, írja a könyvét is: naplót a saját útjáról, beszámolót az általa fölkutatott újabb Cso- ma-emlékekről. Akácz László 1
