Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

' Hivatalos bejelentés Genfben Az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakasza július 30-án kezdődik Helsinkiben Az európai biztonsági kon­ferencia Genfben folyó máso­dik szakaszának koordinációs bizottsága szombaton hajnal­ban véglegesen és hivatalosan kitűzte a befejező szakasz időpontját. A testület péntek éjjeli ülésén elnöklő Rudolf Bindschedler svájci nagykö­vet szombaton hajnalban, 2 óra 45 perckor jelentette be a 15 órás maratoni tanácskozás eredményeként született dön­tést: július 30-án Helsinkiben nyílik meg az európai bizton­sági konferencia legmagasabb szintű zárószakasza. * A 35 küldöttságvezető a péntek éjszakai ülésen hagyta jóvá a konferencia záródoku­mentumát is, amelyet augusz­tus 1-én, a helsinki csúcsta­Között lálkozó harmadik, és egyben utolsó napján fognak aláírni az állam- és kormányfők. A koordinációs bizottság szombaton délután ismét ösz- szeül, hogy megerősítse az el­ső és a második napirendi ponttal kapcsolatos szövege­ket. Ezek tartalmi és szer­kesztési szempontból már el­készültek, de — mint az ADN helyszíni tudósításában írja — regisztrálásuk megkö­veteli, hogy végleges formá­jukban a konferencia összes hivatalos nyelvein a bizottság rendelkezésére álljanak. Ez technikai okokból eddig nem volt lehetséges. A dokumen­tumokat orosz, angol, francia, spanyol, német és olasz nyel­ven készítették el. Helsinkiben az állam- és kormányfők több mint száz oldal terjedelmű dokumen- tumköteget fognak aláírm, amely magában foglalja a részt vevő államok jövendő kapcsolatait szabályozó „tíz elvet”, az enyhülésre, a gaz­dasági együttműködésre, a népek közötti kapcsolatok ja­vítására vonatkozó szövege­ket. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának hivatalos összehívásával kapcsolatos végleges döntés pénteken éjjel végül is az úgynevezett bi­zalomkeltő katonai intézkedé­sek témakörében talált komp­romisszumos megoldás nyo­mán született. E kérdésben véleménykülönbség támadt Törökország és Ciprus között. A ciprusi delegáció szombatra virradó éjszaka — a koordi­nációs bizottság peretek dél óta tartott ötödik ülésén — hozzájárult ahhoz, hogy Tö­rökország nem köteles előre bejelenteni az ázsiai szomszé­dos országokkal közös határa meghatározott szakaszán tar­tandó hadgyakorlatokat. Cip­rus vonakodott e beleegyezés megadásával, mert a kompro­misszumos formula által érin­tett térségben a földközi-ten­geri szigetországgal szemben fekvő török kikötők is van­nak. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM ftltA I FORINT 1975. JÚLIUS 20., VASÁRNAP Befejeződött u szovjet és az amerikai ti rhajó közös programja Sikeresen dokkolt a Szojuz is — Napfogyatkozás (és „az ibolyántúli sugarak elnyelése” Szombaton, magyar idő sze­rint 7.45 órakor kezdődött a Szojuz—Apollo komplexum személyzete tagjainak ötödik munkanapja. Leonov jelen­tette, hogy a fedélzeteken minden rendben van. Moszkvában a nemzetközi sajtóközpontban szombaton délelőtt Viktor Blagov, a saj­tóközpont ügyeletes vezetője válaszolt a tudósítók kérdé­seire. Megjegyezte: a sajtó­ban olyan vélemények láttak napvilágot, hogy a szovjet— amerikai űregyüttműködés folytatható, például az ame­rikai Shuttle űrhajó és a szov­jet Szaljut űrállomás felhasz­nálásával. Mi örömmel ve­szünk részt mindenféle közös űrprogramban más országok­kal. Kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy nagyobb szabású kutatási feladatok, például a bolygók felderítése, ésszerűt­len lenne nemzeti keretek kö­zött, mivel ezek a programok még a Szovjetunió és az Egye­sült Államok számára is túl költségesek, külön erőfeszíté­sekkel. Magyar idő szerint 13 óra­kor a Szojuz és az Apollo űr­hajósai befejezték az előké­születeket a két űrhajó első szétkapcsolására. Három perc. cél később bekapcsolták a szétválasztó berendezést és á két űrhajó lassan távolodni kezdett egymástól. Az első szétkapcsolás végre­hajtása után a két legénység hozzáfogott a közös tudomá­A búcsú pillanata. Az Apollo-űrhaj« eltávolodik a Szojuztól. nyos program egyik legérdeke­sebb feladatához, a mestersé­ges napfogyatkozás előidézé­séhez. A Szojuz és az Apollo, egymástól 20 kilométerre eltá­volodva úgy helyezkedett el, hogy a két űrhajó és a Nap egy vonalba kerüljön. Az Apollo játszotta a Hold sze­repét, teljesen eltakarta a nap­korongot a Szojuz elöl, és ily módon lehetőséget nyújtott a szovjet űrhajósoknak egy ritka jelenség megfigyelésére és lefényképezésére — a nap­korona rögzítésére teljes nap­fogyatkozásnál. Harmincperces eltávolodás uitán a két űrhajó ismét köze­A megyei operatív bizottság felhívása Gyorsítani kell az aratást Szervezetten, a legkisebb veszteséggel Érkezik a hír az ország minden tájáról: teljes erővel halad az aratás, s ha az idő­járás engedi, dolgoznak a gé­pek, mozgalmas a határ. Szombaton telefon szólt a megyei betakarítási ügyeletén, a vonal túlsó felén dr. Mészá­ros István, a MÉM főosztály- vezetője s az Országos Ope­ratív Bizottság titkára érdek­lődött a Pest megyei helyzet­képről. A válaszbeli tények­kel legalább annyira elége­detlen volt, mint aki tájékoz­tatta: Békési Sándor, a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetője. A talajadottságokat, az időjárási viszonyokat s a felszereltsé­get, azaz a rendelkezésre álló technikát összevetve ugyanis a Pest megyei gazdaságok­nak legalábbis az országos átlagnál kellene tartaniuk, azaz magtárban tudni a búza 54 százalékát, ezzel szemben vasárnap estig jó, ha a 47 százalékát learatják. A rozs negyvennégy százalékát beta­karították már országosan, megyénkben csupán tizenöt százalékát. Való igaz — lapunk hétvégi határszemléinek lassan mot­tója ez — szombatra-vasár- napra szinte menetrendszerint elborul az ég, esőzések, viha­rok akadályozzák a munkát, a csapadék áztatta talajon még jó ideig megsüllyednék a ne­héz gépek. Ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hét köz­ben, rekkenő napokon is kilo­métereket utazhatott az ember a megye némely vidékén nép- telen búzatáblák, tavaszi árpa- és rozsföldek mellett, híre- hamvát sem lelve az aratók­nak. Békési Sándor is mondja, hogy a napokban beutazta a fél országot, s mindenfelé pezsgett az élet a határban, míg a megyei tájakon lénye­gesen lanyhább volt az igye­kezet. A minap történt, hogy Lakatos Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese ellátoga­tott a nagykátai járás egyik termelőszövetkezetébe, s kér­te a házigazdákat, szemléljék meg együtt, miként zajlik az aratás. Sem az elnök, sem a főmezőgazdász — mindketten agrármérnökök —, nem tudta megmondani, hogy gazdaságuk mely területén' dolgoznak a kombájnok. Általánosítani természete­sen nem lehet. A gazdaságok többségében alaposan készültek a leg­nagyobb nyári munkára. Meghökkentő azonban, hogy a nagykőrösi tsz-ekben eddig csupán a gabona 28,5, a ceg­lédiekben 29,3 százalékát ta­karították be, ami azért is érthetetlen, hiszen a termé­szeti adottságok itt a legked­vezőbbek, s főként a ceglédi tsz-ek géppel Is bírnák. A megyei operatív bizottság mindezt figyelembe véve fel­hívja a gazdaságok vezetőit, hogy késlekedés nélkül tegye­nek meg mindent, hogy meg­termelt kenyérgabonánk ne a földeken menjen tönkre, ha­nem a magtárba kerüljön. Két hete még mindenütt re­korderedményekről beszéltek, gabonáink valóban többet is ígérnek a tavalyinál, de amit nem csekély befektetés árán megtermeltünk, azt a lehető legkevesebb veszteséggel kell betakarítanunk is — így kí­vánja a népgazdaság és a ter­melők saját jól felfogott ér­deke. Nem a szavak idejét él­jük, tenni kell. A lelkiismere­tes munkaszervezéstől, a gé­pek célszerű átcsoportosításá­tól függ, hogy végül is milyen eredménnyel zárjuk az ara­tást. Az operatív bizottság ügye­leté, az ellátó vállalatok mindeddig szinte azonnal segítettek a gazdaságok­nak, ha alkatrészhiány, szállítóesz­közök hiánya s egyéb gondok akadályozták a munkát, az országos telexhálózaton per­cek alatt végigfutnak a se­gélykérő mondatok, s nem maradnak válasz nélkül; ha kell, a Nyírségből, ha kell, Zalából érkezik a szükséges alkatrész, vagy éppen innen jut oda, az AGROKER-től kedvező feltételekkel vásá­rolhatnak új kombájnokat a gazdaságok — e téren tehát nem lehet ok panaszra. Ami az időjárást illeti: most ter­vezni, felkészülni nem a nap­sugaras nyárra kell! A. Z. ledni (kezdett egymáshoz és ezúttal a Szojuz hajtotta vég­re az összekapcsolást. Ez a manőver is sikeres volt. A Szojuz és az Apollo az újabb összekapcsolás során a Földkö­zi-tenger fölött repült. Közép-európai idő szerint 16 óra 25 perckor másodszor is szétválasztották a Szojuz szov­jet és az Apollo amerikai űr­hajót. A két személyzet utol­só ízben beszélgetett egymás­sal a fedélzeti telefon segítsé­gével. A szovjet és az ame­rikai űrhajósok kölcsönösen köszönetét mondtak egymás­nak a végzett jó munkáért, s a Földre való visszatérésig el­búcsúztak egymástól. A két űrhajó végső szétvá­lasztásakor a Szojuz—19 sze­mélyzete az ibolyántúli suga­rak elnyelésével kapcsolatos kísérletet végezte. Ennek so­rán, akárcsak a mesterséges napfogyatkozásban, azt a ha­tást használták ki, amit az a körülmény idéz elő, hogy az Apollo űrhajó eltakarta a Na­pot. 19 óra 36 perckor az Ápolta megkezdte a közös pályáról való letérés manőverét és 29 óra 10 perckor véget ért a szovjet és az amerikai űrhajó közös tevékenysége. A Szojuz űrhajó ezután már csak 4C órát repül, hétfőn tér vissza a Földre, az Apollo pedig csütör­tökön. (További jelentéseink a 2. oldalon.) Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejez­te ki jókívánságait a Kolum­biai Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából Alfonso Lopez Michelsennek, a Ko­lumbiai Köztársaság elnöké­nek. Batin Dorzs hadseregtábor­nok, a Mongol Népköztársa­ság honvédelmi minisztere szombaton a Zalka Máté Ka­tonai Műszaki Főiskolára lá­togatott. Társaságában volt vendéglátó házigazdája, Czi- nege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter, valamint Bamdarijn Dügerszüren, Mon­gólia budapesti nagykövete. A főiskolán Batin Dorzs magyar —mongol barátsági nagygyű­lésen találkozott a budapesti helyőrség képviselőivel. A Himnusz hangjai után Czi- nege Lajos mondott beszédet, majd felszólalt a mongol hon­védelmi miniszter. A munkamegosztás nö­vekedése, a termelés bonyolultságának fo­kozódása elkerülhetetlenné teszi a vállalatközi kap­csolatok tökéletesítését. Természetesen akkor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi töb­bet, csupán az adok-veszek viszonyt értik kapcsolato­kon, arra pedig ott vannak a szerződések... Valóban ennyire egyszerű lenne az egy üttm űködés ? Szerződéskötési kötele­zettséget viszonylag szűk körben írnak elő a rendel­kezések. Mégis, ennél jóval tágasabb a szerződők tá­bora, mert a biztonságos gazdálkodás útját így vé­lik egyengetni a vállala­tok. Nincs is ebben semmi hiba. A baj ott kezdődik, hogy már a szerződések teljesítése sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok megrekedésével, a partneri viszony kialakításánál-: el­mulasztásával. Holott a termelés zavarainak tete­mes része a vállalatok tökéletlen együttműködésé­vel, annak alacsony szín­vonalával, vagy éppen tel­jes hiányával magyarázha­tó. Márpedig a hatékony­ság növelése, a szervezett­ség javítása — amire nagy hangsúllyal figyelmeztetett a párt Központi Bizottsá­ga 1974. december 5-i ülése — vállalaton belül csakis akkor lehetséges, ha a vállalat külső kapcsolatai szintén fejlődnek, igazod­nak a változó körülmé­nyekhez. Nehéz helyzetet terem­tett például az Ipari Sze­relvény- és Gépgyárban, hogy a licenc alapján ké­szített gömbcsapokhoz a szállítást vállaló hazai partner csak nagy késedel­mekkel, a megállapodás­nak nem mindenben meg­felelő mértékben és válasz­tékban juttatja el a kiin­duló félkész termékét, azaz a csövet. Magyarázat ter­mészetesen itt is, mint minden más esetben, van. Ez azonban semmit nem enyhít a gondon, a két vál­lalat közötti kapcsolat ezért nem másból, mint vitákból álL B eérheti-e a gépipari vállalat azzal, hogy megköti a szállítási szerződéseket a részegy­ségek, alkatrészek előállí­tóival? Ha pusztán erre szorítkozik, váratlanul érik a szállító típusmódosítási, fejlesztési vagy éppen visszafejlesztés! lépései — mint utóbbi esetben történt ez különböző elektromos szerelési anyagokkal —, ahogy a maga hasonló igé­nyei a partnert lepik meg. S ez csak egyetlen a kap­csolatok ezerféle szálából, igaz, a vastagabbak közül való. Elég-e, ha a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat aláírja a szerző­dést az alvállalkozókkal, de például nem tisztázzák kellő részletességgel a fel­használt anyagok, csövek minőségét, s ez építés köz­ben vagy a műszaki át­adásakor okoz sok vitát ki­váltó gondokat? A szerződés — a papír! — fontos mozzanata a vál­lalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok más­nak kell sorakoznia. Egye­bek között a gyártás- és gyártmányfejlesztés egyez­tetésének, a jövőbeni minő­ségi követelmények pontos i meghatározásának, a tech­nológiai folyamatok össze­hangolásának. S ez megint- csak maroknyi a teendők­ből. Nem tulajdonítunk túl­zott fontosságot a vállala­tok együttműködésének? Hiszen végül is üzleti kap­csolatokról van szó, ahol eladó és vevő áll egy asz­talnál. Igenám, de két vál­lalat viszonyának zavarai sűrűn húsz-huszonöt cég mindennapi munkájában okoznak fennakadásokat, éppen azért, mert a terme­lés ma bonyolultabb, mint korábban, a munkameg­osztás jelentősége tehát nö­vekvő. S ilyen helyzetben nem lehet — nem szabadna — berendezkedni arra, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, 'köve­teli. Amire pedig sűrűn van példa, elsősorban ár- kérdésekben — a Csepel Autógyárban emiatt szün­tettek meg több kooperá­ciót, s kényszerűen maguk állítják elő az eddig más cégeknél készült alkatré­szeket —, egyoldalú elő­nyök kikötésében, a koc­kázat indokolatlan elhárí­tásában, magyarán szólva a kiszolgáltatottság érezte­tésében. Azaz a vállalat- közi kapcsolatoknak csak akkor adható meg az igazi értelme, ha hosszú távra kovácsolódnak, ha felszín­re hozzák az ellentéteket — e ezzel azok forrásainak felszámolását —, ha az egyenrangúságra alapozód­nak. K étségtelen, a vállalat- közi kapcsolatok kez­detlegességének, aka­dozásának egy része objek­tív okokra, a termelési. ál­lapotok és a gyártmány- szerkezet korszerűtlensé­gére vezethető vissza. Ezen csak folcozatosan lehet vál­toztatni, de elengedhetet­len, hogy társuljon hozzá a vállalati szemlélet módo­sulása. Először is annak a felismerésnek a térhódítá­sa, hogy még a monopol­helyzetben levő cég erőfö­lénye sen! örökös tényező, mert ugyan élhet, sőt eset­leg vissza is élhet ezzel, mint termelő, ugyanakkor viszont mint megrendelő, maga is kiszolgáltatottá válhat. Bumerángot dob­nak el tehát ott, ahol úgy vélik, megengedhetik ma­guknak a minőségi köve­telmények félretdását, a szállítási határidők tetszés szerinti megállapítását, a fizetési késedelmeket, a sa­ját érdekeik minden áron való érvényesítését. Ez a bumeráng sűrűn fájdalmas sebet ütve tér vissza elengedőjéhez, s ilyenkor hangos a jajszó! Csak éppen akörül .nagy a csend, hogy másokkal ők tették ugyanezt. A pénz­ügyi szervek megállapítá­sa szerint egyetlen vállalat fizetési nehézségei nyolc­tíz másik céget sodornak kellemetlen helyzetbe, s ezek gondja további nyolc- tízszer nyolc-tízre neheze­dik ... Ez már, összességé­ben, népgazdasági ügy, s nem vállalati „belső” kér­dés, mint sokan szívesen feltüntetik. A vállalatközi kapcsolatok átgondoltságá­nak, kiterjedtségének je­lentőségét ez adja, s az érte viselt felelősséget ez teszi átháríthatatlanná. Mészáros Ottó ____________________________>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom