Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

II. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM 1975. JÚLIUS 19., SZOMBAT Az Alsóparkból jelentjük VIRÁGPIAC CSÖMÖRÖN hálózat átadása múlt év de­cemberében volt. Mint Kovács Ilona vb-titkár elmondotta, a piacon igazi for­galom szombat-vasárnap van, olyankor kevés a három asztal is. Előfordul, hogy talicskáról meg földről árusítanak. De hétközben még a három is sok. Ha a közmondás alapján ítélünk, a csömöriek „nem rossz emberek”. Ugyanis a köz­ségi piacon a legnagyobb kele- te a virágnak van. Sok a fa­luban a virágos kert, de igen sok háziasszony naponta friss növényt tesz a vázába is. A vb-titkár elmondta, hogy Csö­mörön nincsen virágüzlet, s ennek tudható be a nagy vi­rágpiac. Akadozik időnként a falu­ban a zöldség- és gyümölcsel- látás. Előfordult már, hogy a felső új lakótelepen a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ zöldségbolt­ja több mint félévig zárva volt — betegség miatt. A fa­lunak ez a része távol esik a község központjától, ezért kü­lönös gondot kellene fordítani a rendszeres ellátásra. Ezen az új telepen van faháza egy ma­gán vegyeskereskedőnek. A zöldségbolt zárva tartásának ideje alartt ő segítette ki a la­kosságot. Ebben az üzletben ritkán van hiánycikk, sokan még a falu túlsó végéből is odajárnak kenyérért. Kenyérszerző tanácstag Csak ennél a kiskereskedő­nél lehet Csömörön jó minő­ségű kenyeret venni. Szinte minden testületi ülésen meg­kérdezi valaki: mikor lesz Csömörön minden üzletben jó kenyér? Az ÁFÉSZ Pécelről szállítja, 6 a termékekre állan­dó a panasz. A tanácsi vezetők és a ta­nácstagok is próbálnak ezen a gondon segíteni. Az egyik ta­nácstag a Fővárosi Sütőipari Vállalat üzemegységében dol­gozik. Az ő közvetítésével meg­kereste az ÁFÉSZ a vállalatot. A szövetkezet szerint nem si­került megállaipodást kötni ke- nyórszállításra. A tanácstag vi­szont elmondta, hogy a Fővá­rosi Sütőipari Vállalat csak Csömör ellátására vállalkozott volna, de az ÁFÉSZ csak ab­ban az esetben kívánta aláírni a szerződést, ha a vállalat a területén lévő többi községbe is szállít. A Fővárosi Sütőipari Válla­lat szóban forgó üzeméhez Csömör közel win, de például Szada már túl nagy távolságra. A csömöriek ellátása érdeké­ben elállhatna az ÁFÉSZ kö­vetelésétől: így egyedi szerző­déssel legalább egy faluban jó lenne a kenyér. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ törődik ugyan a község rend­szeres ellátásával, de az mintha elkerülte volna a figyelmüket, hogy az évek során nagyobb lett a falu, s növekedtek az igények. Fejlesztési alapjának csak igen kis hányadát fordít­ja a csömöri üzletek korszerű­sítésére, bővítésére, sőt az utóbbi három évben semmi­lyen összeget nem áldozott er­re a célra. ÁBC kellene A felső telepen egy zöldség­bolt van, s a további cikkeket csak a magán vegyeskereske­dőnél veheti meg a lakosság. Szó volt róla ugyan, hogy az ÁFÉSZ átveszi a magánkeres­kedő faházát, de a tanácsnak semmiféle ígéretet nem tett arra, hogy bővíti, korszerűsíti azt a boltot. A községi tanács mindenképpen szeretné megol­dani e terület lakóinak ellátá­sát, ami egy ÁBC-áruház fel­építésével válna lehetővé. Er­re viszont az ÁFÉSZ még táv­latilag sem vállalkozik. Csömörön nem lehet kultu­rált körülmények között még egy kávét sem meginni, vagy egy szelet süteményt elfogyasz­tani. Nincsen a faluban cuk­rászda. csak egy presszó, ami inkább kocsmának nevezhető. És sajnos még csak remény sincsen arra, hogy változik a helyzet. Községi tanácsok igen ritkán tudnak vállalkozni üzlet, étte­rem, cukrászda építésére. Segí­teni tudják a kereskedelmet telekkel, esetenként társadal­mi munkával járulhat hozzá a lakosság egy új egység fölépü­léséhez. A Csömör ellátására hivatott ÁFÉSZ községi fej­lesztési terveiről nem tud a tanács. Pedig asz igények nem­csak egy városban növeked­nek, hanem a falvakban is. Különösen érvényes ez a Pest határában fekvő falura, amely a főváros legszűkebb agglome­rációs övezetébe tartozik, s távlati feljesztési terveiben üdülőövezet kialakítása is sze­repel. Öszigethy Erzsébet SPORT -I- SPORT -I- SPORT + SPORT KÜLÖNÖS JUBILEUM Megszűnt a Ganz Vasas Szerdán délután sportolók­kal, sportvezetőkkel és a sportkör küldötteivel telt meg a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárának KISZ- klubja. A megjelenteket Gá­bori Gyula üdvözölte. Szokatlan értekezlet volt ez, hiszen a nanirend így szólt: A Ganz Vasas Sportkör meg­szűnésének bejelentése. Glatz- ner Károly sportköri elnök bírálta azokat a vezetőket, akik nem jelentek meg, noha meghívást kaptak. Ettől füg­getlenül az értekezlet határo­zatképes volt. A város sportja eddig az Árammérőgyárra hárult. Ami tőlük telt, azt megtették, ám a lehetőségek végesek. Már többre van szükség. A gyár már nem bírja pénzzel, s egyébként is úgy van rend­jén, hogy mások is törekedje­nek, igyekezzenek a város sportéletének fellendítésén, kellő színvonalra fejlesztésén. Három sportkör megszűné­sével, új alapokon egy városi sportkör születik. A pályák továbbra is benépesülnek, az edzések rendben folytatódnak, ám szélesedik a pártoló tagság tábora. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta az egyetlen járható utat, vagyis a sportkör meg­szűnését. A Ganz-sportkör most hu­szonöt éves. A jubileum új feladatokat hozott ünneplés helyett. Többen itt voltak, akik immár negyedszázada részt vesznek a munkában, így például Dán László, Tóth József, Becsei Miklós, Jákfalvi Ferenc, Tamási László... A résztvevők arcán nem látszott csüggedés, sőt bizonyos opti­mizmussal tekintettek a jövő felé. az augusztus 11-én tar­tandó alakuló közgyűlés elé, amikor is új alapokon, új szí­nekben, ám a régi név alatt megalakul a Gödöllői Sport Club. Cs. J. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat szerelői a Stromfeld Aurél lakótelep hetedik toronyházának nyolcadik emeletén illesztik helyükre a függönytartó karnisokat. Ezt követően már csak az apróbb szakipari munkák vannak hát­ra: a belső burkolás, a tapétázás és a szőnyegpadló felra­gasztása. ÁFÉSZ - kontra kiskereskedő Szombaton talicskáról is Az alsóparki óvoda építése a befejezéshez közeledik. Ké­pünkön: Oláh József és Barna Pál — a Nyíregyházi MEZŐ­GÉP tiszaszalkai kirendeltségének dolgozói — a fűtőtesteket szerelik, összesen 44 darab radiátortest felszerelése vár rá­juk. Az átadás tervezett időpontja július 30-a. Barcza Zsolt felvétele Járdák, utcák épülnek Alaknló elképzelések a közlekedésről E hasábokon is hírt ad­tunk arról, hogy a városi ta­nácsülés június 2£-én tár­gyalta az idei fejlesztési alap módosítását. A közlekedési ágazatban például az autó­busz-pályaudvar építésének előkészítése volt az el­sőrendű feladat, mivel azonban a városi köz­lekedési koncepció, továbbá a csomópontok forgalmi rend­je még mindig nem tisztá­zódott véglegesen, az autó­busz-pályaudvar tervezése is szünetel. A közlekedési té­ma rendezése csak az ezzel kapcsolatos és ősszel záruló tervpályázat értékelése után várható. Így a közlekedési ágazatra szánt pénzt a vá­rosi tanács egyéb sürgető fel­adatok megoldására fordí­totta. Mintegy hárommillió fo­rintot szánnak a Városmajor, az Illés és Dárda, a Tavasz utca megépítésére, továbbá a Kazinczy lakótelepi parkoló­hely kiképzésére. Előrelátha­tólag elkészül a Körösi Cso­rna, a Török Ignác, a Lég­szesz, a Szabadság és a Dre- gony utcai gyalogjáró, s to­vábbi 590 ezer forintot szán­nak a társadalmi munkában épülő járdák anyagköltsé­geire. A jelentősen megnöveke­dett keretösszegből az utak­kal és a járdákkal kapcso­latos jogos igények nagy ré­szét sikerült kielégíteni; ki­vétel a korábbi tervekben is szereplő Mátyás király út agyagbányai szakasza, amely­nek burkolatát jelenleg nem célszerű elkészíteni, hiszen rövidesen ezen a nyomvo­nalon épül ki a regionális vízmű távvezetékének az. öreghegyi tározóhoz vezető szakasza. Az új elképzelések szerint — a városi tanács és a Vo­lán közös megállapodása alap­ján — 1976-ban valósul meg az autóbusz-pályaudvar. A lőrinci erőmű környékén rendezte meg az MHSZ gödöl­lői járási-városi vezetősége a tartalékosok honvédelmi ver­senyét. A napokban lebonyolí­tott verseny a tartalékos tisz­tek és tiszthelyettesek részére előírt éves kiképzési tematika gyakorlati záróvizsgája volt. A kiképzési évben tanult anyag elsajátításáról kellett bi­zonyságot tenni; katonai tár­avakból, tereptanból, lövészet­ből. Sokféle feladatot kellett megoldani, melyek mindegyike jó elméleti, gyakorlati és kon- dicionális felkészültséget igé­nyelt. A versenyt hat kilomé­teres, akadályokkal teli, he- gyes-völgyes terepen tartották. A tartalékosokat sok családtag kísérte el, szurkoltak a jó he­lyezésért. Az igények tették szükséges­sé, hogy a községi tanács vég­rehajtó bizottsága tárgyaljon a piac létesítésének lehetőségei­ről. A múlt hónapi vb-ülésen határozat született a piacnapok tartásának módjáról, a hely­pénzről és természetesen a nyitásról is. A különböző engedélyek megszerzése után július elsején, kedden tartották az első piac­napot. A tanácsrendelet sze­rint még csütörtökön, szomba­ton és vasárnap van nyílt árusítás. A községi, tanács a művelődési házzal szemben lé­vő téren három asztalt állított fel. Évekkel etzelőtt részint azért szüntette meg a KÖJÁL a piacot, mert nem volt a kör­nyéken sem egészséges ivóvíz, sem megfelelő mellékhelyiség. Ebben az évben mindkét hiányt pótolni tudták: a mű­velődési ház mellékhelyiségei piaci napokon nyitva vannak, s a tér előtt működik egy köz­kút. Időközben ugyanis beve­zették a községbe a vizet, a E verseny, mélyet évről év­re sok résztvevővel rendez meg az MHSZ járási-városi vezető­sége — megnyugtatóan bizo­nyította. hogy a Magyar Nép­hadsereg bizton számíthat tar­talékosaira. Az idei járási döntőre har­mincnégy csapat nevezett. A helyezések a következőképpen alakultak: I. korcsoport (35 éves korig), 1. Ganz Árammé­rő II., 2. Ganz Árammérő I., 3. Gödöllői Gépgyár csapata. A II. korcsoportban (35 éven felüliek). Csömör lett az első, a gödöllői ■városi csapat máso­dik, és a túrái a harmadik. A helyezést elért együttesek­ből összeállított válogatott csa­patok indulnak a Budaörsön július 27-én megrendezendő megyei döntőn. A feladatok megoldásához jó elméleti, gyakorlati és kon- dicionális felkészültségre volt szükség. VÁLOGATOTT BUDAÖRSRE Tisztverseny a terepen Csömörön nincsenek! hagyo­mányai a piacozásnak. Vannak ugyan, akik a kertben termett zöldségféléket árusítják, de nem a faluban. Néhány évvel ezelőtt nyitottak ugyan egy szabad teret az árusításra, de akkor a KÖJÁL, a higié­niai feltételek hiánya miatt nem engedélyezte. Az elmúlt hónapokban gyak­ran felvetődött a tanácsülése­ken, hogy piacot kellene nyit­ni. A község ellátására nem elegendők az üzletek, s gyak­ran ültek! egy-egy sarkon vagy más forgalmasabb helyen a kistermelők, hogy gazdára leljen terményük. Szombati jviyjzet Forgatás Üde kis ruhában várako­zott a tízéves kislány a Gödöllő Étterem bisztrójá­ban, a pénztár előtt. Atdán amikor ő következett: — Kérek egy kókuszos rudat — mondta virítva. — Nincs — válaszolta a pénztároshölgy. — De van — szólt ismét a kislány, miközben a hű­tőpult felé mutogatott. A pénztáros hölgy meg­lepetten ágaskodott, majd csolódottan hullott vissza a székbe. — Kislányom az keleti csemege, nem pedig kóku­szos rúd. Az is jó lesz? — kérdezte korholóan, azután felcsattant, mint aki akkor kapott észbe... — Hiszen nem is tudtam, hogy jött keleti cseme, be sincs írva! Ezután, mint aki semmi­ről nem tehet — ami toló- színű, hogy így is van —, egy női nevet kiáltott a pult felé, kérdezvén, hogy az illető mit tud a keleti csemege érkezése felöl? A kolléganő is nagy meglepe­téssel vette tudomásul, hogy a csemege náluk kap­ható, ám az árát illetően ő sem tudott közelebbit. Közben a kislány egyik lá­bával a másikat vakargat- ta, a sor meg csak nyúlt a pénztár előtt... Na, mind­egy: keleti varázslat, keleti csemege ... berepült az ablakon, mágikus füstöt engedve kibújt a hűtőpult­ból. Van ilyen. Az édes­szájú kislány a szó szoros értelmében a szemeit for­gatta. Két perccel később az keltett derültséget, hogy egy fiatalember egy üveg sörre váltott blokkot, ame­lyet át is adott a pult mö­gött álló kiszolgálónak. Eddig sima ügy, ám a hölgy akkor közölte, hogy nincs is sör, vajh milyen alapon adtak ki rá blok­kot? Ekkor a fiatalember a pult mögötti polcrend­szerre mutatott, ahol test­vérek között is negyven üveg Radeberger sorako­zott. A kiszolgálónő ugyan­csak a szemeit forgatta, majd mereven a mennye­zetre nézett... A HÉV-en is történt egy eset. Az alacsony termetű kalauz egy szakállas fér­fit költöget az Erzsébet parki megálló után Buda­pest felé menet. — A menetjegyet legyen szives... A szakállas férfi rémül­ten csüngött az ablakon, majd mikor megállapítot­ta a helyiérdekű helyzetét, csüggedten közölte, hogy nincs jegye, de erről nem tehet. Az alacsony termetű kalauz dühbe gurult, s fel­szólította az utast, hogy a legközelebbi megállóhelyen — ez Mogyoród lett volna — hagyja el a szerelvényt. Az utas tiltakozott és elő­adta szomorú történetét, miszerint Kistarcsára uta­zott Budapestről — éjsza­kai műszakból tartott haza­felé —, megkérte a ka­lauzt, hogy költse fel, de az megfeledkezett erről. Ezek szerint elment a gödöllői végállomásig, most meg visszafelé utazik, Kistar- csán majd leszáll, de jegy- vásárlásról ilyenformán szó sem lehet. — Söröztünk Gödöllőn, mi? — kérdezte arrogán­sán a kalauz, aki egy szót sem hitt el a történetből. Erre a férfi az utazóközön­séghez fordult, mint akinek már külső segítségre van szüksége. Nevetett. — Azt hiszi, betintáz- tam... Nem érti, hogy éj­szaka melóztam, elalud­tam. A vita vége persze csak az lett, hogy az utas kapott jegyet, de amíg ez megtör­tént, a kalauz minden pil­lanatot kihasznált annak érzékeltetésére, hogy ő van a nyeregben, övé itt a ha­talom, ö a kocsiparancsnok. A szakállas utason senki nem tudott persze segíteni, ha egyáltalán rajta kell... Nézett ki az ablakon, s nagyokat sóhajtva — nincs elég baja — a szemeit for­gatta; csak úgy lángolt a dühtől. Akkor határoztam el, hogy én meg a toliamat fo­gom forgatni. Ha ez segí­tene ... Fehér Béla i

Next

/
Oldalképek
Tartalom