Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

1975. JÚLIUS 19., SZOMBAT XMdtm 3 Az érdi gyümölcsösben Negyven - ötv en érdi általános islvolás és gimnazista dolgozik az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezetben a vakáció idején. Szőlőkötö- zésben és gyiimőaesszedé&ben segédkeznek. A kajszibarackszüret a Végéhez közeledik, de hamarosan megkezdik az őszibarack szedését. Gárdos Katalin felvétele / budai járást is fölkeresték Az NDK antifasiszta küldöttséginek látogatása AUGUSZTUS 8-16 KOZOTT BUDAPESTEN Magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál A Magyar Partizán Szövet­ség meghívására július 14-től 18-ig látogatást tett Magyar- országon az NDK Antifasiszta Ellenállási Bizottságának dele­gációja, Ludwig Einicke, a bi zottság központi elnökségének tagja, a bizottság titkára veze­tésével. i Az NDK-delegáció ifct-tartóz- kodása során koszorút helye­zett el a munkásmozgalmi panteonnál, részt vett magyar veteránokkal, valamint ifjúsá­gi vezetőkkel rendezett talál­kozón, látogatást tett a budai járási pártbizottságon és egy mezőgazdasági termelőszövet­kezetben. A delegációt fogad­ta Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője. A vendégek magyarországi tartózkodásuk során hasznos ÖtvenJapnyi csupán az a kis könyvecske, amelyet a monori járási pártbizottság kezdeményezése nyomán tart­hatunk kezünkben. Értéke, jelentősége azonban messze túlnő e viszonylag kis terje­delmen, s mindenképpen a maga területén folytatást igénylő, másutt pedig követés­re méltó vállalkozás. Fejezetek a. monori járás munkásmozgalmának törté­netéből, 1919—1944 —r e cí­met olvashatjuk az ízléses címlapon (Miklósovits László grafikusművész munkája), az előszóban pedig Guba Pál, a járási pártbizottság első tit­kára abban körvonalazza a füzet célját, hogy a járás munkásmozgalmának harcait, tetteit a tudományos kutatá­sok és a harcostársak vissza­emlékezései alapján megörö­kítve kívánják példaként és okulásul állítani az utókor számára. Ez igényes, dicséretes cél­kitűzésnek kiválóan megfelel a füzet, emlékekre és doku­mentumokra egyaránt támasz­kodva írásaiban, melyeket a szerkesztőbizottság — Kozák Sándorné, dr. Gecsényi Lajos, Pokorny Róbert — igényes munkája mellett is megfelelő szaklektorálás hitelesített. S már most az elején hadd ír­juk ide az anyaggyűjtésben, a munka e fontos mozzana­tában részt vevők nevét is, akiknek áldozatkészsége elen­gedhetetlen feltétele volt a mű megjelenésének. Tíz lelkes monori járásbeli az anyaggyűjtő; így az időköz­ben sajnálatosan elhunyt Gáí János és Spiesz József, s a ma is lelkesen tevékeny­kedő André Miklós, Bencze Endre, Drapál János, Koblencz Sándor, Kovács György, Mo­hári Für Dezső, Németh Gyu­tapasztalatcserét folytattak a Magyar Partizán Szövetség vezetőivel. A magyar delegá­ciót Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Partizán Szövetség elnöke vezette. Szigelszenímárton példája A ráckevei járásban egy esztendő alatt 19 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Egy főire 211 forint értékű munka jutott. Szigetszent- mártonbain azonban az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1710 forint volt! la, Pokorny Róbert — vagyis idősebbek és fiatalok egyaránt. Hat írásból áll ez a kis mű, amely lényegében két részre oszlik. Az elsőt három tanulmányjellegű írás alkotja, a másodikban három vissza­emlékezés, illetve megemléke­zés szerepel a munkásmozga­lom egy-egy kiemelkedő mo­nori járásbeli alakjáról. Mondhatnánk: e három élet­út mintegy illusztrálja, egyé- niesíti mindazt, amit az elő­zőekben széleskörűbben, a nagyobb tömegek mozgalmi munkásságáról, harcairól, küzdelmeiről olvashattunk. Küzdelmes, nehéz, keserves évek tükröződnek ugyanis e lapokról: a Horthy-fasizmus időszaka. Ám e sötét korszak leírásából is mindenütt, s így a füzet egészéből az az alap­hang csendül ki, amelyet az egyik tanulmány szerzője, Törő István így fogalmazott meg: „A kommunisták ter- rorisztikus üldözése a munkás- mozgalmi tevékenységet nem tudta megakadályozni”. Ezt mutatják be az írások, ame­lyek 1944—1945-tel, a felsza­badulással zárulnak le, mint­egy felvillantva, hogy a szov­jet hadsereg harcai nyomán miből bontakozhatott ki ha­zánkban a szocialista Magyar- ország felépítésének lehető­sége. (Ezért is igényel foly­tatást e munka, mint aho­gyan az előszó szerzője is utal rá, sőt mintegy felhív: írják együtt tovább a mono­nak a járás történetét, mert a küzdelmes utat így láthat­ja folyamatában mindenki, s hasznosíthatja tanulságait.) Tényekre, adatokra, kevés­sé vagy eddig egyáltalán nem ismert dokumentumokra és forrásmunkákkal igazolt em­lékezetre támaszkodnak az A nehéziparban Meggyorsítani a beruházásokat Az ország ipari beruházá­sainak mintegy a fele a ne­hézipari ágazatban valósul meg. A tervezésben és a ki­vitelezésben is jelentős fel­adatokat teljesítenek a NIM- vállalatok. Többek között a vegyipari beruházások 55 szá­zalékánál a tárca vállalatai szerelik föl az új berendezé­seket, technológiai gépsoro­kat, s a bányászatban az új gépek, berendezések felállítá­sa, továbbá a különböző energiahálózatok szerelése teljesen a NIM-vállalatokra hárul. A nehézipari beruházások meggyorsítása érdekében pén­teken a Nehézipari Miniszté­rium vezetőinek értekezlete megtárgyalta a tárca tervezői és kivitelezői kapacitásának fejlesztési lehetőségeit. A vál­lalatoknál végzett felmérés alapján megállapították, hogy a NIM kivitelező szerveknél elsősorban az építőipari és a technológiai szerelési kapaci­tás növelését kell megoldani. A dolgozó nők érdekében Szegeden, a hagyományos ipari vásárok Marx téri csar­nokában pénteken megnyílt a nyári ünnepi hetek egyik leg­jelentősebb rendezvénye, az „Otthon ’75” című kiállítás. Dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb-titkára köszöntötte a megnyitó ünnepség résztve­vőit, a hazai és a külföldi ki­állítókat, majd Borsos László belkereskedelmi miniszterhe­lyettes mondott megnyitó be­szédet. Üdvözölte azt a kezde­ményezést, hogy vidéken elő­ször rendeztek kiállítást a dolgozó nők munkáját meg­könnyítő eszközökből, a kor­szerű otthonhoz szükséges berendezésekből, felszerelések­ből. egyes fejezetek. Mindjárt az első is, Monori Für Dezsőé, aki maga is részese és ,szen­vedője volt a küzdelmesen ne­héz időknek, s vádlottként állt a budapesti m. kir. ügyészség előtt az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség miatt, s rendőrkézből, bíróságról szabadulva munka- nélküliként kellett járnia az országot. Ezúttal adalékokat nyújt a Kommunisták Magyar- országi Pártja monori szerve­zeteinek történetéhez az 1919—1944 közötti időkből. A következő írás dr. Gecsényi Lajos tollából származik: a Kommunisták Magyarországi Pártjának tevékenységét Gyömrőn és környékén dol­gozta föl ugyanebből az idő­szakból. A harmadik tanul­mány — ha kissé vázlato­sabban is — nagyobb korsza­kot ölel föl: Törő István a századfordulótól a felszabadu­lásig dolgozta föl a munkás- mozgalom létrejöttét és fej­lődését Vecsésen. Az alapvető folyamatok, kö­rülmények mindhárom írásban nyilvánvalóan szinte azono­sak, hiszen a Tanácsköztársa­ság leverését előkészítő, majd a megtorló ellenforradalmi módszerek mindenütt ugyan­azok voltak, de mindenütt szép számmal álltak továbbra is csatasorba emberek, akik vállalták az újabb harcokat. Hogyan és miként? — ebben nyújt igen sok újat, értéke­set mindhárom írás. Olvasmá­nyosan, érdekesen, vagyis a legszélesebb rétegek érdeklő­désére igényt tartva, ugyan­akkor bizonyára több haszno­sítható ténnyel, leírással szol­gálva a tudományos kutatók­nak is. Monorról közismert volt például (amit e füzet is meg­említ), hogy 1932. május 1-én az illegális kommunisták bá­Augusztus 8—16 között a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megrendezi az I. magyar—szovjet ifjúsági ba­rátságfesztivált — tájékoztat­Elöljáróban elmondotta: a KISZ mindenkor megkülön­böztetett figyelmet fordított a szovjet ifjúsággal és a lenini Komszomollal való barátság ápolására és fejlesztésére. Természetesen következik ez a magyar és a szovjet nép, a két forradalmi párt közös harcban és munkában edző­dött barátságából — hangsú­lyozta, majd így folytatta: — Esztendők óta megren­dezzük a két ifjúság barátság- táborait, találkozóit, barátság- vonatok indulnak a Szovjet­unióba, és érkeznek onnan Magyarországra. Élő, eleven kapcsolat mélyíti a barátsá­got, megyék, üzemek, iskolák, KISZ- és Komszomol-szerve- zetek között. Ami mégis ki­emeli a sorból a fesztivált: úgy döntöttünk, hogy ezentúl kétévente szélesebb körben, tömeges részvétellel is lehető­séget teremtünk a barátság ápolására a személyes kontak­tusok kialakítására. — Az első találkozót — amely, reméljük, nemcsak ne­vében, de hangulatában is vérbeli fesztivál lesz — ha­zánk felszabadulásának s a fasizmus felett aratott győze­lemnek 30. évfordulója jegyé­ben hívtuk össze. Azzal: fe­jezze ki a magyar és a szovjet ifjúság békevágyát, demonst­rálja barátságát. A fesztivá­lon méltó'módon emlékezünk meg a Szovjetunió történelmi szerepéről, hazánk felszabadí­tásában, s arról a felbecsülhe­tetlen segítségről, amelyet a testvéri szovjet nép nyújtott a szocializmus építéséhez. Borbély Gábor a továbbiak­ban elmondotta, hogy augusz­tor tetteként hatalmas vörös zászló lengett a vasúti átjáró és a Pesti út kereszteződésé­nél egy sürgönyvezetéken. De hogy ez milyen időszakban történt (amikor például a le­tartóztatások napirenden vol­tak) és milyen konkrét követ­kezményei voltak az ilyen ak­cióknak, azt most az itt ol­vasott tanulmányokból ismer­hetjük meg. Nyomon követhetjük, hogy a Tanácsköztársaság utáni fe­hér terror idején mint talált ismét magára párt, s noha időnként újból és újból fel­göngyölítették illegális szer­vezeteit (mint pl. éppen 1932 májusában Ceglédtől Rákos­csabáig), miként tudtak to­vább dolgozni, milyen újabb módszereket, lehetőségeket ta­láltak ki a munkásmozgalom aktív résztvevői, hogy folytat­hassák tevékenységüket, oly­kor az illegalitás és a legalitás határán. Láthatjuk — s a ne­vek egész sorát olvashatjuk — miként álltak mindig újabb és újabb aktivisták a letartóz­tatottak helyébe, akik, mikor kiszabadultak, ismét bekap­csolódtak a mozgalomba. Év­számok, dátumok, helységne­vek tanúskodnak róla, hogy a börtön és a csendőmyomo- zók ellenére is mint jelentek meg a röplapok, sajtótermé­kek, melyekben a kommunis­ták a helyes utat mutatták meg, erőt kívántak önteni a munkanélküliekbe, a munká­ban is nyomorgókba, és szer­vezkedésre hívták föl őket. És ugyancsak pontosan meg­nevezve olvashatjuk több he­lyen is: miként mutatkozott egy-egy adott esetben — a féktelen terror és fegyveres erőszak ellenére .is — tehetet­lennek az elnyomó apparátus, miként kellett a főszolgabíró­nak, a csendőrparancsnoknak feletteseitől segítséget kémiök. (A monori főszolgabíró jelen­tette 1931 decemberében a főispánnak: „Járásom terüle­tén állandóan nyomok talál­hatók annak bizonyságára, hogy főként Monoron, de Ve- csés, Üllő és Nyáregyháza községek területén is titkos kommunista szervezkedés fo­lyik”.) ta az újságírókat pénteken a Hotel Ifjúságban Borbély Gá­bor, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára. tus 8—16. között csaknem ezer szovjet fiatalt látunk vendé­gül. Közöttük hivatalos poli­tikai delegációt, kulturális küldöttséget, barátságvonattal érkező utasokat. A magyar fiatalokat 140 tagú politikai delegáció képviseli. A magyar és a szovjet de­legáció — az előbbit dr. Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, az utób­bit a J. M. Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizott­ságának első titkára vezeti — Országszerte javában tart már a készülődés, hangzott el a sajtótájékoztatón, és ezt tanúsítja a barátságfesz­tivál napokban elkészült Pest megyei programja is, amely­ről Berla Ferenctöl, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárától kértünk tájékozta­tást. A politikai, a kulturá­lis és a turistadelegáció tag­jaiból álló — testvérme­gyénkből, Omszkból érkező 30—40 fős csoport Pest megyei programja augusztus 11-én kezdődik és 14-ig tart. A mozgalmi munkában élenjá­ró munkás-paraszt és diák­fiatalok hasonló létszámú megyei csoportja ismerteti meg vendégeinket megyénk­kel. Testvérmegyénk ifjúságá­nak küldötteit KISZ-eseink el­sőként Dunakeszin köszön­tik, a szovjet hősi emlékmű előtt, majd innen Vácra utaznak, ahol a város neve­zetességeivel ismerkednek, A harcosok közül három­mal mintegy személyesen is megismerkedhetünk, kiknek élete egybeforrt a munkás- mozgalommal, s közülük ket­tőnek érte is kellett föláldoz­nia. Önéletrajzot olvashatunk Drapál Jánostól, aki 1918-tól 1935 augusztusáig tevékeny­kedett Monoron és a központi községi sejt tagja volt. Érté­kes visszaemlékezését Po­korny Róbert megemlékező írása követi H. Kovács János­ról, akinek 46 évesen veszett nyoma börtönévei alatt, mi­közben a fasiszták 1944-ben valószínűleg Sopronkőhidára hurcolták. A magyar munkás- mozgalom mártírjaként emlé­kezünk rá, aki a KMP kerü­leti titkára, a Monor környéki illegális munka irányítója volt. „Egy kommunista emlékezete” címmel dr. Gecsényi Lajos Sinkovics Rezső nem kevésbé harcos és tragikus, de föl­emelő életútjával ismertet meg. Az ő nevéhez fűződik a maglódi, a péteri és a gyöm- rői kommunista sejtek meg­alakítása, s 1931 októberétől volt a Kommunisták Magyar- országi Pártja kerületi titkár­ságának választott vezetője. Még egy év sem telt el, ami­kor a kegyetlenkedéseikről különösen hírhedt rákoscsabai csendőrnyomozók elfogták, megkínozták, majd törvény­szék elé állították. Kiszaba­dult ugyan 2 évi és nyolchó­napi fegyház után, de újabb letartóztatások, vallatások so­rán szerzett betegsége végül is 1941-ben, alig negyvenévesen szakította meg életét Alkotó módon ápoljuk és őrizzük mártírjaink emlékét, s a legszebb, azaz forradalmi hagyományainkat — erre hív föl ez a monori vállalkozás, a kis tanulmánykönyvecske. Bizonyára sok minden más egyéb is föllelhető hosszabb, ennél is alaposabb kutató­munka révén a járás terüle­tén, múltjában, mégsem lehe­tünk elégedetlenek. Sőt öröm­mel nyugtázhatjuk máris e kezdeményezés sikerét, amely küzdelmes múltunk részletei­nek feltárásával igyekszik nemcsak megbecsülést nyújta­ni, de előremutatni is. Lőkös Zoltán a fesztivál ideje alatt három­napos szemináriumon vesz részt. (Ennek megrendezéséire Keszthely vállalkozott.) Országszerte javában tart már a készülődés, érkeznek a hírek: nagy szeretettel vár­ják a szovjet fiatalokat üze­mekben és gyárakban, terme-, lőszövetkezetekben és iskolák­ban, formálgatják, alakítják a vendégváró programot, készí­tik az apró ajándékokat. — Barátainkat, elvtársain- kat látjuk vendégül a feszti-, vál eseménysorozatán, a lenini Komszomol 34 milliós tagsá-. gának küldötteit. Meggyőződé­sünk, hogy a fesztivál újabb hozzájárulás lesz a két ifjúság, a két nép napról napra efő-. södő barátságának — man-, dotta végezetül Borbély Gá-. bor. megkoszorúzzák a Konstantin téri emlékművet, és nagy­gyűlésen találkoznak a váci fiatalokkal. Este az Egye- sült Izzó vendégei lesznek. Augusztus 12-én a megye párt- és állami vezetői fen gadják a delegációt, amely­nek tagjai a továbbiakban ellátogatnak Százhalombattái ra, a Dunai Kőolajipari Vál­lalathoz, megkoszorúzzák a magyar—szovjet barátság em­lékművet, ezután pedig a her­nádi Március 15-e Tsz az út­irány. Este ismét találkozó­ra kerül sor, ezúttal a já­rás minden részéből érke­zett fiatalokkal és szovjet kiska topákkal. A harmadik napon szemi­náriumokon vesznek részt a KISZ megyei bizottságán, két szekcióban értékelik a test­vérmegyei kapcsolatok ered­ményeit s az együttműködés elmélyítésének újabb lehető­ségeit. Ezt követően Nagykő­rösre utaznak, ahol a dele­gáció kulturális csoportbeli tagjai színes műsorral szó­rakoztatják az Absolon Sa­rolta építőtábor lakóit, majd Cegléden ' folytatódik a prog­ram " a delegáció és a város vezetőinek találkozójával. Ké­sőbb a ceglédi fiatalok ott­honában tesznek látogatást, személyes tapasztalatokat sze­rezve fűzik még szorosabbra a barátság szálait. A búcsúzás napja, 14-e egé­szében a szórakozásé és a pihenésé. Sportdélelőttön vesznek részt a váci Pokol­szigeten, magyar—szovjet fut­ballmérkőzésen, röplabda- és tollaslabda-bajnokságon mé­rik össze erejüket, ügyessé­güket. S ha az idő is ked­vez, bizonyára kellemes él­ményeket szerezhetnek azon a kiránduláson, amelyre a Dunakanyarban kerül sor. Az országos szintű politi­kai delegációban egyébként hat fiatal képviseli majd megyénket^ akik jelenleg a gödöllői Agrártudományi Egyetemen készülnek a talál­kozókra, kül- és belpolitikai kérdésekről kapnak tájékoz­tatást. K. Gy. A. Kemizálás a mezőgazdaságban Pénteken Peremartonban, a Vegyipari Vállalatnál kemizá- lási tanácskozást rendezett az Országos Mezőgazdasági Szak- tanácsadási Bizottság és a Nehézvegyipari Kutató Inté­zet kemizálási szolgálata. A tanácskozáson a vegyipari és mezőgazdasági szakemberek, az/üzemek és a kutatóintéze­tek képviselői elsősorban a Peremartoni Vegyipari Válla­lat új termékeit értékelték és terveit elemezték. A beszá­molóból kitűnt, hogy a dunán­túli vegyiüzemben a jövőben elsősorban a lombtrágyák ku­tatására, gyártására fordíta­nak fokozott figyelmet, a már kísérletekben bevált Peretrix lombtrágya mellett újabb va­riánsokat is előállítanak. Ugyanakkor felkészülnek _ el sősorban a kukorica termesz­tési rendszerek kérésére — a nagyobb foszfor- és kálium­tartalmú műtrágyák előállítá­sára. A múltból a jövőnek Monori járási kezdeményezés a munkásmozgalom helyi történetének feldolgozására! Elő, eleven kapcsolat — tömeges részvétellel Pest megyével ismerkedik az omszki delegáció i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom