Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

1975. JŰLIUS 18., PÉNTEK Stafford és Slayton a Szojuzban Miután megtörtént az első kézszorítás a csatlakozó mo­dulban, Alekszej Leonov meg­hívta vendégségbe Thomas Staffordot és Donald Slay­ton t. A Szojuzban tett látoga­tás első perceiben az űrhajók parancsnokai Jji cserélték a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok nemzeti zászlaját. Ezt követően figyelmük a Föld felé fordult: először Leo- nyid Brezsnyev üdvözölte a nemzetközi legénységet, majd Gerald Ford, az Egyesült Ál­lamok elnöke beszélgetett külön-külön valamennyi űr­hajóssal. Alekszej Leonov, a Szojuz—19 Kubászov, a Szojuz—19 repülő­parancsnoka : ..Minden rendben!” mérnöke magyaráz ... UB VOZEETEK Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára csütörtökön nyil­vánosságra hozott üzeneté­ben melegen üdvözli a Szo­juz és az Apollo öt bátor űr­hajósát, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányát az űrkutatásban elért kiemel­kedő eredmény alkalmából. „A világ ma egy történelmi pillanat tanújává vált a koz­mikus térség békés célo­kat szolgáló felhasználásá­ban és kutatásában. A Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok űrhajójának össze­kapcsolása korszakalkotó ese­mény az emberiség történe­tében” — jelenti ki Wald­heim. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön es­te, a kozmikus kézfogást kö­vető pillanatokban üdvözletét küldött Leonovnak, Kubá- szovnak, Staffordnak, Brand- nak és Slaytonnak a moszk­vai földi irányítóközpont út­ján. „Önök, a világűr térségé­nek hős úttörői részesültek abban a megtiszteltetésben — írta Brezsnyev —, hogy új fe­jezetet nyithattak a világűr meghódításában.” Az egész világ feszült iz­galommal és lelkesen figyelte az űrhajósok munkáját, akik az űrhajózás történetének el­ső nemzetközi összekapcsolá­sát hajtották végre Föld kö­rüli pályán. Az összekapcsolt Szojuz- és Apollo-űrhajó Brezsnyev szerint „a jövő nemzetközi orbitális űrállo­másainak mintapéldájául szol­gál”. A feszültség enyhülése, a szovjet—amerikai kapcsola­tokban bekövetkezett pozitív fejlemények — folytatta üd­vözletét az SZKP KB főtitká­ra — megteremtették a felté­teleket az első nemzetközi űr­utazáshoz. Ezzel új lehetősé­gek nyílnak meg az országok és népek tudományos kapcso­latainak széles és gyümölcsö­ző fejlesztéséhez a béke és az emberi haladás érdekében. Brezsnyev végezetül jókí­vánságait fejezte ki a szovjet az ^amerikai űrhajósoknak a ^ kitűzött program sikeres végrehajtásához és a szeren­csés visszatéréshez a Földre. A Biscayai öböl feleit történt... Spanyolország déli partvidé­kénél, a Biscayai öböl felett zajlott le a Szojuz és az Apollo űrhajók találkozása — jelentették be csütörtökön es­te az Inturiszt sajtóköz­pontban Moszkvában. Viktor Blagov, a szovjet földi irányí­tóközpont műszakvezető mér­nöke az esti sajtótájékoztatón elmondta, hogy a találkozás pontos földrajzi koordinátái az északi szélesség 40. foka és a nyugati hosszúság 20. foka voltak. A szovjet—amerikai koz­mikus randevú történelmi je­lentőségéről szólva Viktor Blagov ezt az eseményt az űrhajózás történetének olyan kiemelkedő dátumaihoz ha­sonlította, mint Jurij Gagarin első űrrepülése 1961. április 12-én, vagy Neil Armstrong Holdra lépése 1969. július 21-én. Costa Ricában Kukáról Egy blokád „halála” A latin-amerikai országok rádióállomásai szerdán este ve­zető hírként sugározták az arról szóló jelentést, hogy az Egye­sült Államok hajlandó a Kuba elleni blokád feloldására sza­vazni az Amerikai Államok Szervezetének szerdán, Costa Ri­cában kezdődött tanácskozásán. Ezt a rádtóhírek szerint az amerikai delegáció vezetője jelentette ki a tanácskozás meg­nyitó ülésén. A szankciók 11 évvel ezelőtti meghozatala óta Washington hivatalosan most első alkalommal nyilatkozott Így. Theodore Roosevelt, aki a századfordulón volt az Egye­sült Államok elnöke, két szó­ban határozta meg országa latin-amerikai politikáját: big stick, azaz furkósbot. A „nagy északi szomszéd” Közép- és Dél-Amerikával szemben foly­tatott politikájának volt még egy alapvonása, a Monroe- elv: „Amerika az amerikaia­ké”. A maga korában ha­ladó mondat egykor a volt gyarmatosítók, angolok, spa­nyolok és portugálok ellen szólt. Később a szavak ma­radtak, csak a tartalom vál­tozott: Amerika (észajktól a Tűzföldig) az észak-ameri­kaiaké. Akinek a Monro e- elv nem tetszett, az megis­merkedhetett a big stick- kel ... Az Amerikai Államok Szer­vezetének Costa Ricában fo­lyó külügyminiszteri értekez­lete ezt a furkósbot-politi- kát kívánja elvetni s egyben kinyilvánítja azt is, hogy az amerikai kontinensen meg­változtak az erőviszonyok. Egy évtizeddel ezelőtt az A ÁSZ — ahogyan Fidel Castro ne­vezte — „az amerikai gyar­matügyi minisztérium” Wa­shington szolgálatkész sza­vazógépezete volt, ma már nyíltan szembeszegül az USA politikájával. A latin-ameri­kai országok és az Egyesült Államok közti erőpróba leg­látványosabb megnyilvánulá­sa az úgynevezett „kubai kérdés”. Kubát 1964-ben zárták ki — amerikai nyomásra, Vene­zuela vádjai alapján — a re­gionális szervezetből. Az okok: a „kommunista veszély, a kon­tinens biztonságának íenye- getése”. Egyetlen latin-ame­rikai ország tartotta fönn vele mindvégig a kapcsola­tot: Mexikó. Az elrendelt po­litikai-gazdasági vesztegzár nem hozta meg a kívánt eredményeket: a szocialista országok segítsége lehetővé tette a szigetország fejlődé­sét. Az évek során a blokád megtört: 1971-ben Allende kormánya vette fel a diplo­máciai kapcsolatokat Havan­nával, majd őt követte Bue­nos Aires és Lima. Ma már tizenegy latin-amerikai ál­lam állította helyre kapcso­latait Kubával, a formálisan még mindig életben levő embargó ellenére. A sors iró­niája, hogy az a Venezuela, amely egykor az ürügyet szolgáltatta Kuba kizárásá­hoz, ma a kontinens anti- imperialista harcának egyik követője, Kuba partnere szá­mos olyan szervezetben, amelyből az Egyesült Álla­mok kimaradt. „Cuba si, USA no...” Az ecuadori fővárosban, majd Washingtonban rende­zett AÁSZ-konferenciákon bebizonyosodott, hogy az ame­rikai politika, ha már vezető szerepét megőrizni nem ké­pes is a szervezeten belül, de ügyrendi akadékoskodásával megbéníthatja munkáját. A Costa Rica-i San Jóséban ezért változtatják meg majd a tagállamok Washington utolsó zsarolási eszközét: a döntésekhez szükséges két­harmados többséget egysze­rű többséggé. Ez a döntés, bizonyára megkapja majd a kétharmadot... A várható kudarc láttán Je- len.tette ki az amerikai diplo­mácia: nem ragaszkodik a ku­bai blokád fenntartásához. Ki­csit hamarabb sokíkal hatáso­sabb lett volna ... Waldheim jelentése a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ erőkről HÉTFŐN ÜL ÖSSZE A BIZTONSÁGI TANÁCS Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán részletes je­lentést tett a Biztonsági Ta­nácsnak a közel-keleti hely­zetről. Jelentésében Waldheim an­nak a nézetének adott hangot, hogy a Sinai-félszigeten állo­másozó ENSZ-erők további je­lenléte lényeges a térség nyu­galmának fenntartása szem­pontjából. Az ENSZ-csapatok további állomásoztatása a fő­titkár véleménye szerint olyan légkört teremthet, amely elő­segítheti a közel-keleti igazsá­gos és tartós béke megterem­tését célzó erőfeszítéseket. Kurt Waldheim jelentésében rámutatott arra, hogy a Sinai- félszigeten érvényben lévő tűzszünetet az elmúlt időszak­ban mindkét fél betartotta, en­nek ellenére — mint a főtitkár fogalmazza — a közel-keleti helyzet egészében véve inga­tag. „A jelenlegi nyugalom fenntartásának lehetősége el­sősorban attól függ, milyen to­vábbi haladást sikerül elérni a válság igazságos és tartós ren­dezése érdekében” — hangoz­tatja a dokumentum. Hírügynökségi jelentések szerint a BT hétfőn összeül, hogy megvitassa Kurt Wald­heim jelentését, különös te­kintettel arr^ a pár napja ho­zott egyiptomi döntésre, amely elutasította a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők július 24-én lejáró mandátumának meghosszabbítását. CSAK RÖVIDEK... JÜLIUS 21-TOL szeptember 22-ig nyári szünetet tartanak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló kül­döttségek — jelentették be csütörtökön délután Becsben, a tanácskozások színhelyén. A SZÁL JUT—4 pilótája és fedélzeti mérnöke — Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyi- janov — 54. munkanapját töl­tötte a szovjet orbitális űrál­lomáson. CSÜTÖRTÖKÖN a Szovjet­unióban Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—750 jelzésű műholdat. HATÁROZATOK elfogadá­sával ért véget Brüsszelben az Európai Gazdasági Közösségek tanácsának ülése, a közös piaci állam- és kormányfők kétpapos találkozója. A hatá­rozatok túlnyomórészt az EGK belső problémáival fog­lalkoznak. A Demokratikus Néppárt manővere nyomán Új, nem koalíciós kormány alakul Portugáliában Cunhal nyilatkozata a forradalom fejlődési formáiról A Portugál De­mokratikus Nép­párt végrehajtó bizottsága csütör­tökön a kora reg­geli órákban köz­leményben jelen­tette be, hogy mi­niszterei kiválnak az ideiglenes kor­mányból. A dön­tés azután történt, hogy a párt veze­tősége megvitatta, és nem találta ki­elégítőnek a leg­felsőbb forradal­mi tanácsnak a párt ultimátum- szerű követelései­re adott válaszát. Mint ismeretes, a szocialisták már a múlt héten ki­vonták képviselői­ket a kormányból. A Demokratikus Néppárt miniszte­reinek kiválása után a legfelsőbb forradalmi tanács feloszlatta a koalí­ciós kormányt, és megbízta Vasco Goncalves miniszterelnököt egy új kabinet megalakításá­val. A tanács szóvivője ismer­tette a testület rendkívüli ülé­se ytán elfogadott nyilatkoza­tot, amely nyugalomra szólítja fel a portugál népet. Vasco Lourenco százados, a legfelsőbb forradalmi tanács szóvivője, a közlemény ismer­tetése után kérdésekre vála­szolva kijelentette, hogy a megalakítandó új kormány, — legalábbis egyelőre — nem koalíciós kabinet lesz. Egyúttal hozzátette, hogy egyelőre nem tervezik kizárólag katonatisz­tekből álló kormány létreho­zását sem. A párizsi LJlumanité közli Alvaro Cunhalnak, a PKP fő­titkárának nyilatkozatát. Cunhal kijelentette a lap lisszaboni külön tudósítójának: Portugáliában nem lehet meg- valósítani a burzsoá demokrá­cia rendszerét. Az ország gaz­dasági elmaradottsága követ­keztében a monopolista kapita­lizmus csak a dolgozók rendkí­vül nagyfokú kizsákmányolá­sával biztosíthatná profitját, a nép azonban már nem tűrné el ezt a kizsákmányolást, így a monopolista hatalom megszün­tetné a szabadságjogokat, és újabb fasiszta típusú reakciós diktatúrát hozna létre. A poli­tikai szabadságjogok biztosí­tása Portugáliában összeegyez­tethetetlen a monopóliumok uralmával. A kivívott szabad­ságot csak úgy lehet megvé­deni, ha felszámolják a mono­póliumok uralmát. A szocia­lista párt vezetői azonban ép­Angola és Peking GENF Az EBK munkaszerveiben folytatódtak az intenzív tárgyalások Az EBK koordinációs bizott­sága szerdai ülésén véglegesí­tette az EBK harmadik napi­rendi pontjának okmányát, amely a humanitárius és egyéb természetű együttműködésről szól, valamint a negyedik napi­rendi pont szövegét, amely a konferencia utáni további lé­péseket tartalmazza. Az EBK munkaszerveiben folytatódnak az intenzív tár­gyalások a még hátralevő kér­dések egyeztetésének befeje­zésére. Mint jelentettük, Meló An- tunes portugál külügyminisz­ter szerdán este visszaérke­zett Lisszabonba Angolából, ahol a kialakult súlyos helyzet rendezéséről tárgyalt a há­rom felszabadító mozgalom vezetőivel. A megbeszélések eredményéről egyelőre még semmit sem tettek közzé. Lisszabonban Vasco Louren­co százados, a legfelsőbb for­radalmi tanács szóvivője csü­törtökön reggel közölte, hogy csapaterősítéseket küldtek An­golába, számuk azonban nem jelentős, és — mint mondotta — csupán ideiglenes intézke­désről van szó. A szóvivőt megkérdezték, elképzelhető-e, hogy Portugália az ENSZ köz­reműködését fogja kérni az angolai válság leküzdésére. Loureno azt válaszolta, hogy „egyelőre ez a kérdés nem me­rült fel, azt azonban lehetet­len megmondani, hogy mit hoz a jövő”. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár szerdán este kijelentette, hogy aggasztja a rendkívül sú­lyos angolai helyzet. A világ- szervezet főtitkára sajtóérte­kezletén elmondotta, hogy üzenetet kapott Meló Antunes portugál külügyminisztertől, aki a helyszínen tájékozódott a helyzetről. Waldheim han­goztatta: a portugál külügymi­niszter egyértelműen leszögez­te, hogy ha Portugália erélye­sebb lépéseket tenne a válság megoldására, ezt semmiképpen sem szabad a portugál gyar­mati uralom folytatására irá­nyuló törekvésnek, a neokolo- nializmus jelének tekinteni. ★ Szergej Kulik, a TASZSZ politikai szemleírója írja: Peking nagy mennyiségű fegyvert szállít Angolába, ahol azokat neokolonialista körök az ország valóbán haza­fias erői elleni harcra használ­ják fel. A kínai fegyvereket főképpen az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) kapja, amelyet a France Nou- veíle című francia lap olyan reakciós szervezetként jelle­mezeit, amelyet az Egyesült Államok és multinacionális korporációk közreműködésével hoztak létre, hogy fenntartsák ellenőrzésüket Angola gazdag természeti kincsei felett. Az FNLA ezért az Angolai Népi Felszabadító Mozgalmat (MPLA) tekinti fő ellenfelé­nek, mivel a szervezet anti- imperialista politikát folytató, valóban demokratikus Angola létrehozásáért lép fel. Luandában működő nyugati sajtótudósítók megállapítják, hogy a jól felfegyverzett FNLA-harcosok nem csinál­nak titkot abból, honnan kap­ják felszerelésüket és lőszerü­ket. A kínai fegyverek Zairé- ba érkeznek, és onnan szállít­ják tovább Angolába a Holden Roberto vezette FNLA-hadse- reg részére. Roberto csapatait kínai szakértők képezik ki zairei táborokban. Áz AFP a közelmúltban azt jelentette, hogy ezekbe a táborokba 119 kínai katonai instruktor érke­zett, köztük egy tábornok. A nyugati sajtó is megálla­pítja, hogy az FNLA hadsere­gét nem támogatja az angolai lakosság, amely a szervezetet nem úgy tekinti, mint nemzeti felszabadító mozgalmat, ha­nem mint az angolai béke helyreállításában nem érdekelt megszálló hadsereget. A TASZSZ szemleírója be­fejezésül rámutat, hogy Pe­king, amikor szavakban magát a függetlenségért és haladá­sért küzdők „barátjának” tün­teti fel, a valóságban amerikai imperialista ügynökökkel lép szövetségre, és katonai támo­gatást nyújt a neokolonializ- mus híveinek, mindez egyre növekvő felháborodást vált ki az afrikai országokban. Amint egy szenegáli lap megállapí­totta: a Kínai Népköztársaság Angolában azokat az erőket segíti, amelyek nem élvezik a nép támogatását. Szerdán este Lisszabonban katonák és mun­kások együttes tüntetésére került sor. A pro­letáregységet és a szocialista utat éltették. pen ilyen kapitalista „demok­rácia” keretébe akarták kény­szeríteni az országot, ezért tá­madtak velük súlyos nézetel­térések. A főtitkár ezután rámutatott arra, hogy a szocialista párt a kormányból való kilépéssel világos célokat követett: meg­oszlást akart előidézni az MFA-n belül, ki akarta szo­rítani a kommunistákat a kor­mányból, kétségbe akarta vonni az eddigi politikát, s mindez végül egy jobboldali kormány megalakításához ve­zetett volna. A szocialista párt a reakciós és konzervatív erők széles körű manőverének kö­zéppontjában helyezkedett el, ez a manőver azonban — leg­alábbis egyelőre — meghiú­sult. A PKP főtitkára kifejtette, hogy továbbra is lehetséges az együttműködés a forradal­mi erők és a szocialisták kö­zött, ha a szocialisták ezt az együttműködést őszintén akar­ják, s a párt vezetői megvál­toztatják eddigi magatartásu­kat. A portugál forradalom ügye azonban akkor is előre fog haladni, ha ezt nem te­szik meg. Cunhal ezután hangsúlyoz­ta: a dolgozók egységszerve­zeteinek létrehozása nem ve­szélyezteti a politikai pártok tevékenységét, de e népi egy­ségszervek jelentősége meg fog növekedni, ha egyes pár­tok képtelennek bizonyulnak arra, hogy a néptomegeket a szabadság védelmére, a de­mokrácia és szocializmus épí­tésére mozgósítsák. __ A portugál forradalom­nak eredeti vonása — muta­tott rá Cunhal —, hogy két folyamat bontakozhatott ki, s ezek vagy konvergensek lesz­nek, vagy konfliktusba kerül­nek egymással: a választási folyamat, amelynek módsze­reit a burzsoá demokrácia inspirálja, s a forradalmi fo­lyamat, a maga dinamikus népi és katonai erejével. Mi azt szeretnénk — mondotta a főtitkár —, ha e két folyamat konvergens lenne, vagy leg­alábbis párhuzamosan halad­na. A szocialista párt nagy té­vedést követett el akkor, ami­kor szembe akarta állítani a választási folyamatot a forra­dalmi folyamattal, hiszen ez a forradalom eredeti jellegét veszélyeztetné. — A portugál forradalom célja olyan demokratikus rendszer megteremtése, amelyben a nép a legszélesebb szabadságjogokat élvezi, és olyan szocialista társadalom létrehozása, amelyben meg­szűnik az embernek ember ál­tal való kizsákmányolása. A portugál forradalmi erők szi­lárd elhatározása, hogy meg­valósítják ezt a politikai ter­vet. A népi mozgalom és az MFA szövetsége a motorja a portugál forradalomnak. Ki akarjuk szabadítani népünket az elnyomásból, a kizsákmá- nyoltságból, az elmaradottság­ból. á I k

Next

/
Oldalképek
Tartalom