Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
4 1975. JÜLIUS 16., SZERDA A közösségi élet fórutnai Sokrétű tevékenység a Pest megyei klubokban Az ember társas lény. Igazából csak a közösségben érzi jól magát, amelytől kapni s amelynek adni tud. Ezért keresi élete során azokat a lehetőségeket, amelyekben tartósan együtt lehet embertársaival. Nemcsak a munkában, hanem a pihenés, a szórakozás óráiban is. E lehetőségek egyike: a klub. A klub hasonló, vagy azonos érdeklődésűek társas együttlétét, szocialista nevelését, kulturált szórakozását segítő olyan tevékenységi forma, amely programjainak kialakulását és végrehajtását a klubtagság öntevékenységével és aktív közreműködésével valósítja meg. Vannak általános és szakirányú klubok és tagozódnak életkorok szerint — gyermek-, ifjúsági, felnőttéi nyugdíjasklub — is. A legtöbb: ifjúsági Csak ifjúsági klubból mintegy százötvenet tartanak számon Pest megyében. Ez logikus következménye annak, hogy a művelődési házak látogatóinak a kétharmada a fiatalokból verbuválódik. A fiatalok pedig különösképpen szeretik a közösségi életnek ezt a kötetlenebb formáját, amely alkalmas a legkülönfélébb igények és kívánságok egyeztetésére és kielégítésére is. A klub keretén belül tanulhatnak, bővíthetik szakmai ismereteiket és általános műveltségüket, ugyanakkor lehetőséget kínál a klub az életkorból fakadó igények — tánc, közös játék, vita mindenről — kielégítésére is. Az ifjúsági klubok egy része már több mint egy évtizedes múltra tekinthet visisza. Nem egy közülük már többször is elnyerte a kiváló címet és növekszik az arany- koszorús ifjúsági klubok száma is. Ezek közé tartozik például a gyömröi művelődési ház Rákóczi ifjúsági klubja, amely a három kiváló cím mellé az aranykoszorúst is megszerezte. Száz tagja van, ezért a klubon belül — ki-ki érdeklődési körének megfelelően — rétegklubok alakultak. Ezek — filmesek, fotósok, magnósok, utazók — hetenként általában egy alkalommal külön is találkoznak, amikoris a klubnap programjában az érdeklődési körhöz igazodó kérdések, programok szerepelnek. Heti egy alkalommal viszont a négy rétegklub közös foglalkozást rendez. Hogy mi a klub tízesztendős jó munkájának magyarázata? Beszámoltak róla legutóbb a négynapos veresegyházi klubtalálkozón. Elmondották a többi között, hogy a klubtagság több mint hetven százaléka KISZ-es, s a klub vezetőségében ott van a község valamennyi KlSZ-alap- szervezetének titkára is. A veresegyházi ifjúsági klub tagsága szintén szép eredményekkel büszkélkedhet. Ezek közé tartozik évek óta a folyamatos társadalmi munka, amellyel a lakóhely szépítését, gazdagodását segítik. Viszonzásként a nagyközség tanácsa évente egy alkalommal külföldi jutalomutazásra viszi azokat a klubtagokat, akik abban az esztendőben legalább száz óra társadalmi munkát teljesítettek. Sorolhatnánk még hosszan, milyen sokszínű a munka a szentendrei, a szentmárton- kátai, a szigetszentmártoni, a törteli vagy éppen a toki ifjúsági klubban. A kertbarátoktól a nyugdíjasokig Természetesen a klubok nem csupán a fiatalok igényeit elégítik ki, sokat tesznek a felnőttek általános műveltsége, politikai látóköre bővítése érdekében is. Mint már említettük, a klubok a legkülönfélébb célokkal alakultak s alakulnak még ezután is. Felsorolni is nehéz lenne, hányféle klub működik jelenleg Pest megyében. Csupán az érdekesség kedvéért említünk meg néhányat a speciális jelleggel alakult klubok közül. A jónevű po- mázi kertbarát klub rendezvényei ma már országos hí- rűek — sok hasznos tanácscsal szolgálnak a kiskert- tulajdonosoknak. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának műszaki klubja elsősorban a klubtagság szakmai továbbképzését segíti. Az erdőkertest Barátságklub felnőtt tagságát az aktuális kérdések érdeklik leginkább. Hogy összejöveteleiken jó közösség kovácsolódott össze, mi sem bizonyítja jobban: a közelmúltban negyvenötén közös jugoszláviai utazáson vettek részt. A pomázi szerb klub megintcsak más jelleggel alakult: tagságát elsősorban az anyanyelv ápolása, a hagyományok megőrzése tartja ösz- sze. A művelődési házak feladata, hogy tartós művelődési közösségekké kovácsolja ösz- sze a különböző jellegű klubokat, nemcsak azokat, amelyek a művelődési házak keretein belül működnek, hanem azokat is — tanácsadással, segítségnyújtással — amelyek üzemekben, gazdaságokban jöttek létre. A klubokat, mint a közösségi nevelés, a társas élet fórumait kell továbbfejleszteni. Prukner Pál Feltárták a nagy avar temetőt Kutatóásatások a falu megkeresésére Szekszárd határában, a keselyűs! részen befejeződött a nagy avar temető két éve folytatott feltárása. Dr. Ros- ner Gyula régész vezetésével összesen 778 sírt tártak fel diákok közreműködésével. A leletek tanúsága szerint az avar uralom töredék népeinek időszámításunk VI. százada végéből származó egyik temetőjét találták meg. Ebből arra következtetnek, hogy egy helyen éltek avarok, gepidák, szarmaták, sőt egy longobárd harcos csontváza is napvilágra került, pajzzsal és lándzsával együtt. Feltártak két különleges sírt is, ahol nyúzott ökörmaradványokat találtak a halott mellett. A továbbiakban az avarkori temető tavasszal felfedett falujának kutatóásatásait kezdik meg. VÁC Kiállítás 30 év magyar könyveiből Kisfilmek — nagy film mellé Júliusban látjuk a vásznon Több érdekes kisfilm színesíti a mozik júliusi programját. A Pannónia Filmstúdióban készült a Csonka György rendezte rajz játékfilm, amely Sebő Ferenc zenéjével kelti életre József Attila Altatóját. Bolváriné meg a funkció — ez a címe Róna Péter filmjének, amely egy tolnai munkáslányból lett igazgatót, országgyűlési képviselőt ismertet meg a nézőkikel. Alkotása olyan embert mutat be, aki méltó munkatársai, választói bizalmára. Egy 19 éves árvalány hirdetést ad fel, olyan vidéki családot keres, ahol szívesen fogadnák őt kétheti nyaralásra: ifj. Schiffer Pál rendező forgatócsoportjával a leány. Erika útját kíséri nyomon Várjuk Erikát című filmjében. Takács Gábor készítette a Föl a zászlóval magasra... című alkotást, amely a régi hadi zászlók történetében idézi fel forradalmi, katonai hagyományainkat. A régi Oroszország kőpajzsa című szovjet film egykori térképek, metszetek fel- használásával mutatja be az ősi orosz erődrendszert és maradványait: szovjet filmesek munkája egyébként Az árnyék és az út is, a Séta Madridban: színes lengyel ismeretterjesztő film. Kedden délután Vácott, a Madách Imre Művelődési Központ klubtermében Brücker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének főtitkára nyitotta meg a 30 év magyar Gazdag tartalommal, érdekes írásokkal, interjúkkal, riportokkal, beszámolókkal jelent meg a Pest megyei ifjúságvédő intézet népszerű kiadványának, az Értünk, ne ellenünk című tájékoztatónak új száma. Anyagából mindenekelőtt Soós Ferenc Iskola a börtönben című írását emeljük ki, amely Bíró Vincével, a tököli börtöniskola igazgatójával folytatott beszélgetés alapján a büntetőintézeti oktatásról, nevelésről ad részletes és alapos áttekintést. Nagy érdeklődésre számíthat az Egy nevelőszülő naplója címmel közölt sorozat, amelynek első része jelent meg az új számban. Érdekes és fontos írás dr. Kerülő Józsefné cikke az áthelyezési bizottságokról, dr. Merétei Klára dolgozata a fiatalok szabad idejének helyes megszervezéséről, Rétéi Lajos Csitrik — kamaszok, és dr. Kárpáthy Magdolna A serdülő gyermek című értekezése. Dr. Orell Ferenc János két cikkönyveiböl összeállított kiállítást. Az anyagot a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bocsá- i tóttá rendelkezésre. A könyvek nyomon követik és tükrözik könyvkiadásunk felszabadulás utáni fejlődését. két írt az új számban. Az egyik az utógondozottak megismerésének fontosságát méltatja, a másik az alkoholista szülőkről szól. Folytatódik a Mit tehetünk? Mit tegyünk? című srozat is. Ezúttal dr. Véghelyi Tiborné és Bella György számol be ifjúságvédelmi tapasztalatairól. Kovács Lajos Zenei nevelés a családban című cikkében a népdalok szerepéről mondja el véleményét, hasznos, megfontolandó tanácsok kíséretében. A Rétéi Lajos és Buncz Hunor szerkesztette számot gazdag irodalmi anyag egészíti ki. Közli a lap József Attila tíz művét, Weöres Sándor, Bába Mihály és Kopré József verseit, továbbá Varga Domokos Kölyökkóstolgató címmel nemrég megjelent könyvének néhány részletét. A tájékoztató hagyományainak megfelelően ezúttal is szerepel képzőművész a lapban: most Bálványos Huba grafikust mutatják be. Megjelent az Értünk, ne ellenünk új száma A társadalombiztosításról Rövidesen megjelenik A társadalombiztosításról mindenkinek című Népszabadságkiadvány. Ebben a július 1- től hatályban levő, a társadalombiztosításról szóló, 1975. évi II. törvénynek és a végrehajtási rendelkezésnek valameny- nyi társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos szabálya megtalálható. A szerzők az anyagot 8 részre csoportosítva, kérdésfelelet formájában tárják az olvasók elé, közérthető, népszerű formában. A kiadvány 128 oldalon, 5 forintért kapható majd a hírlapboltokban és hírlapárusoknál. Magyar siker a felszabadulási nemzetközi néptáncfesztiválon Hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban a késő éjszakai órákig tartó programmal rendezték meg a felszabadulási nemzetközi néptáncfesztivál koreográfiái versenyét. A részt vevő együtteseik 14 koreográfusa által alkotott kompozíciókat mutatták be. A tizennégy tagú nemzetközi zsűriben hét magyar szakértő, továbbá Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió egy-egy képviselője foglalt helyiét. Döntésük alapján a koreográfiái verseny első díját Györgyfalvai Katalinnak, a Vasas Központi Művészegyüttese tánckara koreográfusának, Montázs című kompozíciójáért ítélték oda. Második díjat kapott Novak Ferenc, a HVDSZ Bihari János tánc- együttese koreográfusa, Sz. I. Artyemovics, a Szovjetunió vityebszki Molodoszt Tánc- együttesének koreográfusa, Timár Sándor, a Vegyipariak Bartók Táncegyüttesének koreográfusa. Harmadik díjas Hari Kaszparian, a bulgáriai plovdivi közlekedési dolgozók táncegyüttesének koreográfusa, Afilcm Satku, a romániai resicai együttes koreográfusa, dr. I. Ivancsan, a jugoszláviai zágrábi együttes koreográfusa és Tomnasik Jacek, a lengyelországi zsywieci együttes koreográfusa. A meghirdetett statárium melléklete felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek „ha polgári személyek által követtetnek is el, a császári-királyi katonai bíróságok által vizsgálandók és büntetendők meg”. E felsorolásban a felségárulás, a zendülés és lázadás után harmadiknak „a nyilvános erőszakoskodás bűntette” következik, s e harmadik bűntettcsoport részletezése magában foglalja többek között „a hivatalos járatú, felsőbbségi személyek elleni erőszakos kézrátevés vagy veszélyes fenyegetés”, végül valamennyi megemlített bűntett „elősegélésének” cselekményét is. A statárium szövegezése elárulja, hogy az önkényuralom BÉKÉS ISTVÁN: legfelsőbb irányítói valóban azonosnak vagy legalábbis szervezetten egybeforrottnak tartották a betyárságot és a politikai ellenállás mozgalmait. Még határozottabban tanúsították ezt a császári hadbíróságok vérítéletei, amelyek rangosabb áldozatok híján, túlnyomó többségében a tömegesen elébük terelt betyárokat sújtották. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a kormányzat szervei a közvéleményben bázist igyekeztek szerezni a statáriáBctyárvadászát a pusztán — Jankó János rajza. lis betyárirtás indokoltságának, mert közvetlenül a statárium meghirdetését követő időkben, egyszerre csak mértéktelenül megszaporodnak a hazai sajtóban a betyárok, a velük válogatatlanul egybevett útonállók, rablók, gyilkosok garázdálkodásáról, befoga- tásáról s az ezekkel kapcsolatos statáriális eljárásokról szóló híradások. A Pesti Hírnök 1862. január 9-e és június elseje között megjelent számaiban, tehát nem egészen fél év alatt, több mint negyven betyár- és rablótörténetet olvashatunk az ország minden részéből. A hajdani Magyarország legkülönbözőbb tájai, községei, városai jelennek meg ezen a bűnözési térképen, mintha csak azt hirdetnék a lapok: mi lenne veletek, Magyarország lakosai, ha a császár éber fegyveresei és hadbíróságai nem vigyáznának bölcs, jóságos, atyai gondoskodással vagonotokra és életetekre? Az ország lakosságának igen jelentős rétegei azonban a statárium szerkesztőivel és végrehajtóival ellentétben elhatárolták a rablókat, zsiványokat, gyilkosokat, betörőket a nyomorúság, a társadalmi-politikai tiprás, üldözés elől menekülő betyároktól. Az ötvenes évek közhangulatát tisztán tükrözi Vajda Jánosnak a Vasárnapi Újságban 1921-ben megjelent posthumus cikke, amely megírása után több mint félszázaddal került elő egykori szerkesztőjének, Nagy Miklósnak iratai közül. A Duhajok és betyárok című, megírása idején nyilvánosságra nem került tárcában Vajda János elmeséli bujdoklásait a szabadságharc bukása után a Kiskunságban és Szeged környékén. Elmondja, hogy bár az időben statárium fenyegetett — s nemcsak fenyegetett, de számos esetben halállal is sújtott olyanokat, akik véletlenül betyárokkal találkoztak, de nem jelentették fel őket —, az üldözött szegénylegényeknek mégis ritkán akadt árulójuk. Személyes élményei közül különösen azok az esetek rendítették meg az írót, mikor a katonai rögtönítélő bíróság elé állított betyárok csodálatos, szinte hihetetlen példáit adták a hidegvérű, büszke elszántságnak. „Emlékszem — írja Vajda Jánös —, hogy mennyire gondolkodóba ejtett, s mily sok té- pelődést okozott nekem e látvány lélektani elemzése akkorában. Felfogtam ugyan már akkor is, hogy mi a különbség egy erkölcsi lény bátorsága s egy elkárhozottnak elszántsága között. De az a nyugalom, melyet e halálraítéltek tanúsítottak egész végperczökig, a legmélyebb ítéletű idegen psy- chológ előtt, ki viszonyainkat nem ismerte, fölfejthetetlen lett volna. Azonban tekintve az altkori néphangulatot, némi magyarázatát lelhetni e magatartásnak. Hanem azért mégis Betyár a csárdában — Munkácsy Mihály rajza. bámulatos marad az idegerő, mely a bizonyos és pedig rút halál előtt ennyi nyugalomra képesíte. A valóságos fegyveres rablók mindannyian fölemelt fővel, bátran, büszkén, sőt kihí- vólag viselték magukat az osztrák katonai törvényszékkel szemben. Egy alig huszonöt éves, ragadozó madár arczú, fiatal betyár, mikor kimondtáik rá a halálítéletet, fennen és mély meggyőződés hangján mondá: hogy ő ártatlan, ő az igaz ügy embere és az Isten majd megbünteti azokat, a kik őt elítélték! Többnyire mind hasonló módon viselték magukat” A szabadságharc bukását követő két évtized képzőművészeti alkotásai is többségükben ezt a részvétet, ezt a ro- konszenvet sugározzák. Nézzük meg Th. Valerónak 1852-ben karcolt metszeteit: a vármegye rabját és a csárdában id- dogáló betyárokat, Prónay G. 1855-ös kiadású népéleti albumának pusztaképét, az ifjú Munkácsy Mihálynak, Jankó Jánosnak és másoknak a hatvanas években keletkezett újságrajzait, akvarelljeit —. mindegyiken valami szánakozó tiltakozás, háborgó ellenítélet villózik a statáriális terrorral szemben. (Folytatjuk) $3ocpár ^3mre nótája
