Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
4 1975. JÚLIUS 15., KEDD i Egységben a politika és a müvésírtck TV-EIGYELŐ Nemzetközi zenei tábor Nagymaroson megnyílt a SO-KY házaspár és Dobrovics Ferenc tárlata Az utóbbi években Nagymaros gazdag kiállítási programjával a Dunakanyar egyik legérdekesebb és legszínesebb képzőművészeti fóruma lett. A Képzőművészeti Alap alkotóházába érkező művészek, nemcsak barátságos légkört, otthont találnak, nemcsak dolgoznak az alkotóházban, hanem a nagyközség egyre gazdagodó közművelődésének részeseiként rendszeresen számot is adnak munkásságukról. E sorozat keretében nyílt meg vasárnap délelőtt a József Attila művelődési ház kiállítótermében — mint erről előzetesen beszámoltunk —, Kemény Éva és Sós László Munkácsy-díjas grafikusművész-házaspár és Dobrovics Ferenc festőművész közös tárlata. A rendező szervek — a Képzőművészeti Alap, a nagyközségi pártbizottság és a tanács,'valamint a Dunakanyar Intéző Bizottság — nevében Niedermüller Ferenc, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára köszöntötte az egybegyűlteket. Részt vett a megnyitón Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest Karinkai Oszkárné megnyitóját és Sós László. megyei bizottságának titkára, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese, Barát Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára, Ba- 1 logh László, az MSZMP Pest j megyei bizottságának osztály- 1 vezetője és Tamási Mária, az MSZMP KB politikai munkatársa. Barinkai Oszkárné megnyitója Ünnepi megnyitót Barinkai Oszkárné mondott. Bevezetőben utalt arra; ez a kiállítás a társművészetek találkozója is, hiszen grafikus és festő közös kiállításon jelentkezik. A SO-KY néven ’ismert házaspár az. alkalmazott grafika kiváló mestere, Dobrovics Ferenc pedig festőművészként lírai szemléletet képvisel. — Külön öröm számunkra — hangsúlyozta —, hogy a Sós—Kemény-házaspár személyében Pest megye barátait is üdvözölhetjük. Nemcsak a nagymarosi alkotóház visszatérő vendégei, nemcsak rendszeres kiállítási programok szervezői, hanem az MSZMP Központi Bizottsága és a Pest megyei pártbizottság küzdőtársai is, akik politikai munkánkhoz sok segítséget nyújtanak tettrekészségükkel, tehetségükkel, agitatív alkotásaikkal. — A mai kiállítás — mondotta a továbbiakban —, a politilca és a művészet egységét jelzi, hiszen az itt látható alkotások a társadalmi valóság talaján születtek, a kölcsönösség, a bizalom és az elhivatottság jellemzi azokat. Műveik bizonyítják, nincs környezetünknek olyan pontja, ahová ne hatolna be a képzőművész, és nincs olyan téma, amelynek kapcsán ne lehetne politizálni, agitálni. Politikai plakátjaik, a könyvborítók, emblémák, jelvények, meghívók, prospektusok, tipográfiai munkák — politikánk szolgálatát bizonyítják, magas színvonalú, művészi alkotásokként. Alkotói munkásságuk szenvedélyesen ragadja meg a ma történelmének bonyolult problémáit, s ezáltal politikai, gazdasági törekvéseinknek leghitelesebb hírmondói közé tartoznak. Pártos műveikben állási foglalnak a szocializmus mellett; megmutatják, feltárják a fejlődő szocialista emberi kapcsolatokat, marxista világnézetet fejeznek ki s összhangban állnak napi politikánkkal, általánosabb céljainkkal, feladatainkkal. — A bemutatott ’grafikai anyagot — mondotta —, szerencsésen bontják meg és egyben ki is egészíti Dobrovics Ferenc szubjektív hangulatú kompozíciói, tájképei, csedéle- tei, amelyeket a rendezők — újszerű módon — a grafikák között helyeztek el. Különböző művészeti törekvések, stílusok találkoznak itt, ám, mondja. Tőle balra Kemény Éva Koppány György felvétele mindkettőt átíratja egy közös alapérzés: tettekre indító gondolatokat kell megfogalmazni és az így születő eszméket visszatáplálni abba a talajba, ahonnan kinőttek — a tömegekbe! Ez az a- magatartás, amely meghatározza közművelődési programunkat és a művészetek egymáshoz való viszonyát is. Hiszen az, hogy pártunk politikájában a köz- művelődés színvonalának emelése előtérbe került, egyúttal a művészetek lehetőségeinek kitágulását is jelenti. Foltosnak ítéljük meg tehát, hogy a művészet területén is terjedjen és kibontakozzék a közművelődési szemlélet, úgy, ahogy pártunk XI. kongresz- szusának határozata kimondja: „Szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az alkotóműhelyek és a művészetek, illetve a munkások, a kultúrát szerető, értő dolgozók között”. — Ezzel a gondolattal dolgozunk Pest megyében is, közművelődési programunkat ez a szemlélet hatja át. Művelődési házaink és múzeumaink egyik fontos feladatának teltintjük, hogy fórumot adjanak a művészeknek — alkotásaik bemutatására. Mert a művész alkotásai révén tud igazán találkozni az emberekkel. Ezért fordítunk gondot arra, hogy a múzeumok és művelődési házak — mint a nagymarosi is — rangos és jó kiállításokon minél több ember elé tárják művészeink munkáit. A beszédet követően a megjelentek, a művészek kalauzolásával, megteltintették a kiállítást, Á. J. Szombat este. Érdekes, színes adás volt a televízió hét végi szórakoztató műsora. A My Fair Lady felejthetetlen, kellemes dallamai után Karinthy Frigyes A marha férj című paródiájának csattanóin, képtelen ötletein nevethettek a nézők. Ezután az est talán legsikeresebb adása, Záray Márta és Vámosi János köny- nyűzenei összeállítása következett. A két énekesnek — amint az a címben is benne voit — valóban találkoznia kellett. Ez különösen most igazolódik be. Izig-vérig jó show-műsort láthattunk. A ruhák, a környezet, a kavargó és lendületes táncbetétek is igazolták: a könnyű műfajban is lehet újat, érdeklődést keltőt nyújtani. Még akkor is, ha évtizedes slágereket is hallunk. A Iíct. Hétről hétre jobb és tartalmasabb adásokkal jelentkezne a televízió vasárnapi politikai magazinja. Nem szokás a tévékritikában statisztikát közölni, ám ez egyszer engedtessék meg nekünk. Kereken tíz helyszínen jártak a tévé munkatársai, mígnem A Hét legutóbbi adása plasztikus egységgé vált. Munkájukat érdekes, változatos témákkal foglalkozó riportok di-' csérik. Válasszunk ki közülük egyet! Napjainkban mind több szó esik a takarékosságról. Ám lehet ésszerűen és ésszerűtlenül is takarékoskodni. Erre mondott példákat Ihászi József, az MSZMP dabasi járási bizottságának első titkára, s útmutatásai alapján kereste fel Regős István riporter a járás több termelőszövetkezetét. A hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben megvizsgálták, hogyan lehet több milliós beruházással - megteremteni a takarékos gazdálkodás feltételeit. Az Örkényi Haladás Tsz-nél arról esett szó: mi a jövedelmezőbb — a kanadai exportmarha vagy a kisebb tejhozamú, olcsóbb hazai? A dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöknője elmondta, hogyan takarékos- kodnak náluk a gépkocsik körültekintő kihasználásával. Elgondolkoztató példaként megemlített az adás egy tavalyi esetet, amikor a járás egyik — Budapesten lakó — ÁFÉSZ-vezetője, egy rendezvény alkalmával, a Royal Szálló lakosztályait bérelte ki maga és munkatársai számára. összegezve: a Hét ismét olyan témákat boncolgatott, amelyek felkeltették a tévénézők figyelmét. V. F. Fafaragok A közelmúltban felavatott új vásárosnaményi művelődési házban hétfőn megnyílt az első országos fafaragó tábor. Az ország szinte valamennyi megyéjéből 35 alkotó érkezett a táborba, ahol egy héten át ismerkednek a művészeti ág legújabb módszereivel. A megyei és járási művelődési központ szervezte tábor munkájához a vendéglátók biztosítják az alapanyagot. A faragók egy-egy alkotásukat ajándékozzák majd a nagyközségnek. Haydn: Az évszakok című oratóriuma csendült fel a szombati rossz időjárás miatt vasárnap este az idei első vácrá- tóti hangversenyen, a botanikus kert évszázados fái alatt, ideális környezetben. Az előadók régi ismerősök: a Győri Filharmonikusok — tavaly ugyanitt léptek fel —, a Váci Vox Humana kórus és Lisztdíjas karnagya, Makiári József, valamint a három szólista: Gábor Artemisz, Szabó Miklós és Antalffy Albert. A művet — melynek alapjául az angol Thomson azonos című költeménye szolgált — élete alkonyán, 1801-ben komponálta Haydn, immár elismert zeneszerzőként. Szellemben és felépítésben a komponista ekkor már igen eltávolodott nagy elődjétől, Hän- deltől. A tisztára világias, lírai alkotás már csak különféle hangképek laza összefüggésű, változatos, sokszínű sorozata. A daljáték hangulata árad a magán-énekszámok kis formáiból, és széles tér jut a kifejezetten népies elemeknek is. Ennek megfelelően a kórus a népet testesíti meg, a szólisták pedig: Simon parasztgazda, Anna, a leánya és Lukács, a fiatal parasztlegény. A zeneszerző a társművészek közül leginkább a festőhöz közelít; a mű valóban az év megfelelő időszakának megannyi színes képe. Pontosan annyira színes és olyan színű, mint amilyenek az évszakok, zenéJúlius 15-én nyitja meg kapuit a pécsi nemzetközi zenei tábor, amelyet az ifjú zenebarátok magyarországi szervezete és Pécs város tanácsa közösen rendez. A Pollack Mihály Főiskolán rendezik be a munkaszobákat, koncerttermeket, s itt tanulmányozzák a külföldi résztvevők a magyar zenei nevelés rendszerét, Kodály zeneelméleti munkásságát és pedagógiai módszerét. A zenei táborban szimfonikus zenekari, vonós- és fúvószenekari és az úgynevezett kötetlen zenélésben mélyíthetik el tudásukat a résztvevők, budapesti és pécsi főiskolai tanárok segítségével. Ebben az évben csaknem másfél száz -vend éget várnak. A tábor népszerűségét bizonyítja az is, hogy számos vendég negyedszer,, illetve ötödször vesz részt a kéthetes közös munkában. ben, emberi érzelmekben elbeszélve. A négy .rész: a négy évszak. Sajnos, az előadás messze nem hozta felszínre a műben rejlő lehetőségeket. A karmester — mint a kórus állandó karna- i gya — végig az énekkart tartotta jobban a kezében. A zenekar viszont azok közé az •együttesek közé tartozik — és ez már tavaly is bebizonyosodott —, amelyek becsülettel lejátsszák a mit, csak a hogyanra marad kevés erejük. Egyszóval elkellett volna végig a biztos, határozott útmutatás. ■Az egyébként méltán oly híres kórusnak ez alkalommal nem jó napja volt: nem rendelkeztek végig megfelelő kifejező erővel. Igaz, akadtak kitűnő lírai részletek, mint például a tavaszhívó dal, a nyári alkony és az éj bemutatása. Viszont a fohász az esőért nem rázott meg eléggé, a vihar nem tombolt igazán, az őzet sem üldözték oly vadul. Tetszett a szólók közül Simon gazda áriája a szorgalmas földművesről, Anna és Lukács tavaszi örömdala. Az előadás legjobban sikerült mozzanata az őszi szüretelő kép volt: hangulatos, eleven, megfelelően .harsány, -a végén kitűnő fokozással. Képletesen szólva, ez a szüreti egy-két pohár bor nem ártott volna egész estére. Összegezve: az eredetileg színesre írt művel feketefehérben ismerkedtünk meg. Dalos Gábor Haydn-oratórium Vácrátóton BÉKÉS ISTVÁN: (ßo^cir Jlw nótái iia, Zavaros a Tisza, Nem akar higgadni, Az a híres Bogár Imre Által akar menni. Által akar menni, Csikót akar lopni, Kecskeméti zöld vásárra Pénzt akar csinálni... „A bugaci betyár” — így nevezték és sokfelé még most is így emlegetik a kecskeméti születésű, húszéves korára veszedelmesen elhiresedett ifjú Bogár Szabó Imrét, aki rövid élete kalandozásaiban végig- bujdokolta a hajdani Pest-Pi- lis-Solt-Kiskun vármegyét, és aki felett a három óra múltával végrehajtandó halálos ítéletet a pesti Megyeház épületében összeült Rögtönítélő Törvényszék mondotta ki. Mielőtt az emlékezetes betyárfamília: öreg Bogár Imre, ifjú Bogár Imre, Bogár Jakab és a Bogár Szabó Miska történetének a Pest megyei Levéltár okmányaiból kibontogatott regényes valóságával mégismerkednénk, vázoljuk fel néhány vonással azt a társadalmi kényszerhelyzetet, amely a zsiványokkal, rablókkal, útonállókkal nem azonosítható régi betyárok világát létrehozta. Az első figyelemre méltó alaptétel: a betyárság a múlt század első felének reformkorában, az 1848. évi jobbágyfelszabadítás, majd a függetlenségi harc, az ennek bukását követő önkényuralom és az abszolutizmust átmenetileg tartósító provizórium változó históriaszakaszain sosem volt egységes, zárt szerkezetű. Az általános betyárfogalom valóságalapja csupán annyi, hogy a különböző korszakokban, a mindenkor adott társadalmi szerkezeten belül, a betyárok szaporodását-csökkenését, tevékenységét valamennyi szegénylegényre egyként érvényes hatások determinálták. A forradalmat megelőző évek feudális elnyomása, a császári szoldateszka gátlástalan kato- nafogdosása fokozta a betyár- ságba menekülők ellenállását. A gazdasági nyomást oídoző negyvennyolc, s a fogott katonaságot honvédelemmel, népi felkeléssel felváltó szabadság- harc hónapjaiban szinte teljesen elcsillapult, illetve jelentős részben honvédő erővé alakult át a nincsteleneknek ez az ösztönös-kényszerű lázongása. A forradalom bukása után pedig nyomon követhető, hogy az önkényuralom gyarmati elnyomása, katonai és politikai terrorja, honvéd- és gerillaüldözése, kényszersorozása, zsandárgarázdálkodása miképpen torlasztotta fel a hazai betyárvilág új hullámát. 1849 őszén futótűzként terjed el a hír, hogy a szegedi császári főbiztos parancsára zsandárok, pandúrok eredménytelen kísérletet tettek a Kossuth rendeletére bűnbocsánatot nyert, szabadcsapatot szervező egykori betyár, a visszavonultan, tisztes munkából élő Rózsa Sándor letartóztatására és börtönbe hurcolá- sára. Ilyen megtorló akciók a. forradalom alatt honvédnek, gerillának állott betyárok százait győzték meg, hogy a kétfejű sas uralma alatt nincsen számukra pardon és grácia. Otthagyták hát a szállásokat, tanyákat, a gulyát, a ménest, s ismét bevetették magukat a járhatatlan lápok, ingoványok, végeláthatatlan puszták rengeteg rejtekeibe. Számukat kezdetben a börtönből, sáncmunkától, idegenbe hurcolás- tól, nem egy esetben bitótól menekülő honvédek, később a császári sorozások elől évről évre nagyobb csapatban szökő szegényparaszt-fiatalok, kunyhóikból embertelen módon kihányt kurialista zsellérek, a reménytelenül kóborló egyéb munkanélküliek is emelték. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején az alföldi és dunántúli szegénylegények ugyanúgy riasztgatták a birtokos urakat, a gazdag kalmárokat, papokat és a kormányzó potentátokat, mint mikor korábban a tehetetlen közhatalom minden rajtaütésben, megrohanásban, útonállásban, fosztogatásban a legendás Rózsa Sándor messzenyúló kezét fantáziálta. Abban sem változott a helyzet, hogy a Bach- huszárok után a Schmerling- kopók is politikai akciókat szimatoltak a megújuló betyárvilág mélyeiben, s a budai helytartótanács nemegyszer kapott olyan rendőri kémjelentéseket, hogy a „kossuthista izgatok” a lakosságot a szegénylegények támogatására buzdítják, mert ezeket szánták a kirobbantani terveit második forradalom gerillaharcosainak. Egyik századfordulói történeti monográfia szerint: ... egy titkos feladásban az volt jelezve, hogy a rablók tulajdonképpen a kitörésre kész forradalmi párt szervezett bandái, s ezek nem is annyira rablásokat űznek, mint inkább a kormány ellen terveznek bűnös merényletet, s a kormányhoz hűséges elemeket rettegtetik. Bár a fekete-sárga hatóságok az ilyen híreszteléseket tulajdonképpen nem a betyárok felmagasztalására, hanem inkább az önkényuralom ellenségeinek, a Habsburg- zsarnokság döntögetőinek, a szervezkedőknek, a Kossuth- váróknak kompromittálására terjesztették, propagandájuk végül is visszájára sült el. Ugyanis azt érték el vele, hogy széles körben meggyőződéssé vált az ötvenes-hatvanas évek betyármozgalmainak zsarnokságellenes, osztrákellenes. forradalmi, szabadságvédő jellege, s így a közbátorság veszélyeztetőivel szemben kezdeményezett rendészeti akciókat nemcsak a falusi szegénység szolidaritása, hanem a negyvennyolchoz-negyvenkilenchez szító kurtanemesi, értelmiségi rétegek együttérzése is fékezte. Az önkényuralom módosulása, a Bach-féle nyers abszolutizmust felváltó Schmerling- provizórium alatt mitsem változott az a kincstári szemlélet, amely az aktív ellenállásra mozgósító szabadságtörekvéseket, és a betyárságot egy kalap alá fogta. Látványos tünete ennek az a szembeszökő összefüggés, amely a provizórium meghirdetésekor a rebellióktól való félelemből széles sávban megújított statárium és a betyár- ság elszaporodásával riogató, szinte egyidejű nyilvános .hírverés közt észlelhető. A Sürgöny 1861. november 8-án közzétett statárium- hirdetményéből kitűnik, hogy Ferenc József „legfelsőbb rendeleté” a magyar királyi helytartótanács és a helyi hatóságok jogkörének felfüggesztésével, a még fennálló megyei és kerületi bizottságok, szabad királyi városok képviselő-testül eteinek feloszlatásával, s a helyükbe tett katonai vészbíróságokkal — újabb policájzsandár-terrort szabadított az országra. Az önkény- uralom egyik legkészségesebb lakája, gróf Forgács Antal főkancellár által ellenjegyzett „legmagasabb kézirat” lényeges szakaszai ezt a törekvést nem is palástolják: „Ö cs. kir. Apostoli Felségének legfelsőbb rendelete a nagyméltóságú magyar kir. Curiához. Első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai császár; Magyar-, Cseh-, Halits- és Ladomérországok Apostoli, úgy Lombardiai, Velencze és Illyria királya, Austria főher- czege, stb. Főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, nagyságos és vitézJő kedvelt híveink! Magyarországunkban számos helyhatóságok féktelensége által lehetetlenné vált kormányzás és közigazgatás tovább nem halasztható rendezése végett erélyesebb intézkedések életbeléptetése múlhatatlanul szükséges lévén, amennyiben ily kivételes átmeneti szabályok magyar kir. helytartó- tanácsunk, s a helyhatóságoknak jelen szerkezete s hatásköre mellett nem foganatosíthatók, kénytelenek voltunk m. kir. helytartótanácsunk testületi hatáskörét ideiglenesen felfüggeszteni, s a még fennálló összes megyei, úgy szintén kerületi bizottmányok és szabad királyi városi képviselő-testületek ideiglenes feloszlatását elhatározni, s egyszersmind elrendelni, miszerint némely, a közrend s a személy- és vagyon-bátorság ellen elkövetett bűnös cselekvények további intézkedésig, a rendes ^polgári és fenyítő bíróságok illetősége alól kivétetvén, a katonai bíróságokhoz utasíttassanak. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában, Szent- András hava ötödikén, ezer- nyolcszáz-hatvannegyedik évben. Ferencz József s. k. Gr. Forgách Antal s. k. Beke Kálmán s. k.” (Folytatjuk.)
