Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

%Múam 1975. JÜLITJS 2., SZERDA Ha kimenne a színház Tudósítás Mesterházi Lajos beszélgetése szocialista brigádtagokkal a Csepel Autógyárban Mesterházi Lajos Kossulh- riíjas írót meghívták a Csepel Autógyár szocialista brigád­jainak tagjai. Fesztelen, kötet­len hangú, nagyon őszinte volt a beszélgetés, • Szülők és gyerekek Mesterházi Lajos saját ifjú­ságára emlékezve kezdte a be­szélgetést. Akkor a fényt a „petrol” és a felszabadulás vá­gya jelentette. „Szeretem a főváros körül elterülő agglome­rációs árkot, hazámnak ezt a sűrűbb részét, de a teendőket illetően nem is annyira szerel­mese, mint házsártos anyósa vagyok e tájnak, ahol — a fő­várossal együtt — az ország la­kosságának negyedrésze él.” Megemlítette, hogy a jövő egyik garanciáját a szocialista brigádokban látja, azon mun­kásokban, akik szocialista mo­rdon élnek, dolgoznak, „önma­gukhoz támasztott, egyre na­gyobb erkölcsi, kulturális igé­nyekkel”. Linkesch Magdolna nyugdí- 'jas tanárnő Az ártatlanság ko­rát elemezve, az apró örömök hiányát kifogásolta a mai gye­rekek életében, akik szerinte „gazdagabban szegényebbek”. Az író csak részben ismerte el e felfogás valóságtartalmát, bár az urbanizációs ártalom egyes szülők gondatlansága ré­vén tényleg problémát jelent­het bizonyos esetekben. A szürkeség és sivárság csak olyan családok tartozéka, ahol az önzés és a felelőtlenség nem veszi számba a gyerek szeretetigényét. A társadalom­nak erre ügyelnie kell, de ma már a „nők’ munkájára is szükség van, s a régi kolóniák­ban ráérő asszonyok között az unalom miatt lettek többen fé- szekhagyók”. Rangot jelentsen Egy biztos; az agglomeráció­ban fokozni szükséges a felnö­vekvő ifjúság sport- és kultu­rális tevékenységét, az élmé­nyek fokozását, mert e helyek napjainkban ilyen szempont­ból ingerszegények, kívül • es­nek a színházaik és a termé­szet hatókörén. Apropó; színház. László Zol­tán szocialista brigádtag ép­pen azt kifogásolta, hogy pesti színházba eljutni ma is nehéz­séget jelent, a - munkásember többször lemond erről, mert nehéz bejutni, és főként nehéz hazajutni. A megoldás itt könnyű. A Csepel Autógyár­nak korszerű színházterme van, több alkalommal lehetne meghívni fővárosi, vidéki együtteseket a gyár kultúrára szánt keretéből is. Elhangzott az is, hogy a munkást csak akkor lehet föl­emelni, ha környezetét is job­bítják, járdákkal, fürdőszobák­kal, több üdülési lehetőséggel. Mesterházi Lajos ezzel kap­csolatos válaszában a munkás­erkölcs igazát hangoztatta, azt, hogy rangot jelentsen szo­cialista brigádtagnak lenni súlya legyen a véleményüknek, „a társadalmi tónust a mun­kások diktálják, ez legyen divat”. Esztétika, politika Végh László szerszámköszö­rűs „értelmes értelmiséget” igényelt felszólalásában, hogy ne legyenek „tervszerűtlen ter­vek”. Peregtek a vélemények az esztétika és politika kérdé­seitől, az Apaszív azonos ér­zelmeket felkeltő világáról, társadalmunk problémáiról és távlatairól. A három óra hosz- száig tartó feszes eszmecsere összegezéseképpen Mesterházi Lajos elmondta, hogy „az író olyan szakmunkás, aki nem forgácsol, nem csiszol, hanem szigorú önműveléssel és mun­kával törekszik a filozófikus teljességre, mindennap kivívja világnézetét —■ tudósít korá­ról”. Losonci Miklós Rektorok beiktatása, egyetemi tanárok kinevezése Kedden az Oktatási Minisz­tériumban ünnepélyes külső­ségek között iktatták be tiszt­ségükbe azokat az újonnan megbízott rektorokat, akik július 1-től léptek hivata­lukba. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter méltatta Perényi Imrének és Bognár Rezsőnek a Budapesti Műsza­ki Egyetem, illetve a Kossuth Lajos Tudományegyetem volt rektorainak érdemeit, . majd ünnepélyesen beiktatta tisz­tébe Meisel Jánost, a Buda­pesti Műszaki Egyetem, illet­ve Kónya Istvánt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem új rektorát. x Az ünnepségen nyújtották JÜLIUS 3-TÖL JÜLIUS 9-IG CEGLÉD, Szabadság 3— 6: A rendőrség csak áll és néz 7—9: A fej nélküli lovas CEGLÉD, Kamara 3: ördögcsapat 4— 6: Váltságdíj egy halottért 7— 9: Édes élet I—II.* GÖDÖLLŐ 3—1: Piedone a zsaru 8— 9: A negyedik vőlegény SZENTENDRE, Terem 3—6: özönvíz I. rész 7—9: Ne hagyd magad, Pitkin SZENTENDRE, Kert 3— S: Machbeth* 7—9: Az aranyember ABONY 3: Édes élet I—n.* 4— 6: A negyedik vőlegény 7—9: Mi van, Doki? BUDAÖRS 3— 9: A négy muskétás DABAS 4— G: Az utolsó percig 7—9: Ulzana DUNAHARASZT1 3—4: Hószakadás 5— 6: Két amerikai* 7—8: Az utolsó parancs DUNAKESZI, Vörös Csillag 3—6: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni 7—9: A mostohaanya. •Csak 16 éven felülieknek! ÉRD 3: Két amerikai* 6— 8: Az Olsen banda nagy fogása 9—10: Végzetes aranyrögök FÓT 3— 6: Lopakodó Hold 7— 8: A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni GYÁL 4— 5: Macskajáték 6— 7: Dal a szerelemről KISTARCSA 3—6: Tibbs éa a szervezet 7— 8: Két amerikai* NAGYKÁTA 3— 4: Rajnai a Dráván I—II. 5— 6: Lázadás a buszon 7—9: A rejtély nem oldódik meg PILISVOROSVÁR 4— 6: Gyilkosság másodkézből 7—9: Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! POMÁZ 3—4: A fej nélküli iqvas 5— 6: Végzetes aranyrögök 7—8: Nem zörög a haraszt* RÁCKEVE 3—4: Nem zörög a haraszt* 5^-6: Cimborák 7—8: Ordasok között SZIGETSZENTMIKLÓS 3—4: Az utolsó parancs 5—6: Nem zörög a haraszt* 7—8: Cimborák át a felsőoktatási intézmé­nyek vezetőinek, illetve új egyetemi tanároknak és do­censeknél» a kinevezésüket je­lentő okiratokat. A 25. Pest megyében A szentendrei Czó Amikor néhány héttel ez- ejőtt meglátogattam szentend­rei műteremházában a kilenc- venkét esztendős mestert, a Kossuth-díjas Czóbel Bélát, akkor tette fel az utolsó ecset­vonásokat legújabb önarcképé­re. Azóta egyik éke ez a mű a megye 25., s a napokban fel­avatott múzeumának, a szent­endrei Czóbel-gyűjteménynek. (A megnyitóról szombati la­punkban számoltunk be.) Két önarckép Kevés festő büszkélkedhet azzal szerte e világon — ha­zánkban pedig egy sem —, hogy még életében múzeumot ren­deznek be műveiből. Olyant, amely egész életművét repre­zentálja, az indulástól a jelen­leg is tartó alkotófolyamatig. E több miint hét évtizedes mű­vészpálya az 1903-ban készült önarcképpel indul, s ugyanoda érkezik vissza — átfogva hét- I veinkét esztendőt. Párizs és Szentendre e tekintélyes ívű út két legfőbb állomása, mellettük Nagybánya és München ját­szik még jelentősebb szerepet. A mester Nagybányán a ter­mészet csodálatát tanulta meg. Münchenben főleg technikai ismereteit gazdagította. Euró­pai művésszé Párizs érlelte, s e művészet kiteljesedését a Szentendrén töltött négy évti­zed hozta meg. A két önarckép az 1903-as és a mostani között látszólag nem hosszú a megtett út. Kompozícióinak erős vagy lá- gyabb kontúrjain belül hol mélyebbé és tüzesebbé, hol puhábbá és oldottabbá vált színvilága. Művészetének jel­A Párisi utca — a gazdag gyűjtemény egyik ékessége. legzetessége: valamennyi ké­pen a szín a döntő szerkezeti elem. Nála a szin fénnyé vált, de ez a fény eloszlik a kép egész felületére s a kedvelt, tompább színek ellenére is de­rűs öröm és nyugalom sugár­zik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő ember vallomása ez arról, hogy élni — ha nem is könnyű —, de érdemes, mert élni jó. Bár szinte kontúrok nélküli mind a két önarckép, mégis jól tükrözi az állandóságban is mindig változó czóbeli világot. A több mint hét évtizeddel ezelőtt készült portré vaskos, komor és anyagszerű. A mai derűsebb, oldottabb, fantáziát indítóbb. Nagyszabású tudományos vállalkozás Budapest története Alapmunka és tárház eddig három kötetben Közel száz éve, hogy az egyesített főváros tanácsa az első megbízást adta Budapest történetének megírására. Az­óta több ízben is nekivágtak e nagy feladatnak, de csak ré­szek készültek el. Most végre minden remény megvan arra, hogy az évszázados elképzelés gazdagabban és tökéleteseb­ben, az idők folyamán elvég­zett kutatások tő termésének hasznosításával, a tudomány mai szintjén tető alá jusson. Az új, nagy vállalkozás fele eredménye immár előttünk is van: Budapest története első három kötetét megjelentette az Akadémiai Kiadó. ★ A sorozat — mint bevezeté­sében olvasható — „az eddigi várostörténeti kutatások ered­ményeinek összegezését kíván­ja adni, azt a tudományos összefoglalót, amellyel a hazai várostörténetirás mind ez ideig adós maradt”. Az igény nagyszabású, hiszen az eddigi kutatások puszta számbavétele is tekintélyes munka. Ennek az összefoglaló­nak az előzményei az Í950-es évek első felébe nyúlnak visz- sza. Az előkészítő munkák után, 1961-ben született meg a javaslat a tervezett történet megírására. De 'ezt követően még sokat módosult a terv, vé­gül is kialakult az a beosztás, amelynek alapján megjelent az első három kötet. Az első az őskortól az Árpád-kor vé­géig terjed, a második a ké­sőbbi középkor és a török hó­doltság idejét öleli fel, a har­madik a török kiűzetésétől az 1848-as márciusi forradalomig ívelő kort mutatia be. Remél­hető, hogy a jövő év végére elkészül a negyedik kötet is, amely az 1848-as szabadság- harctól az 1918. évi polgári demokratikus forradalomig tárgyalja a főváros történetét. Ezután kell még elkészül­niük a két forradalom idősza­kától a felszabadulásig, iljetve attól napjainkig terjedő ré­szeknek. A hat kötetre terve­zett sorozat főszerkesztője Ge- revich László, a megjelent há­rom kötetet ő és Kosáry Do­mokos szerkesztette. zárói, gazdaságáról és különö­sen sok színű társadalmáról. A kor miliőjét felelevenítő ol­vasmány ez! A városok piac- körzefe kapcsán a környék helyzetrajza számos Pest me­gyei települést is sorra vesz — egyebek közt Pomázt, Ürömöt, Solymárt, Diósdot, Csepel-szi- getet —, s ír a falusi birtok­viszonyokról, a faluk külső ké­péről is. Munkája egészen Bu­da elestéig terjed. Ugyané kornak művészeté­ről ismét Gerevich László ad átfogó képet. A Zsiigmond és Mátyás király korabeli művé­szeti gazdagsága, szépsége hí­rét ismerik — most tömören teljes változatosságát megkap­ja az olvasó. A főváros török kori képét egészen a visszafoglalásig az azóta elhunyt Fekete Lajos és Nagy Lajos vázolta föl. A városok mellett a környék helyrajzával is találkozhat az olvasó. A mindennapi élet, a gazdaság, a társadalom törté­netéről árnyaltan gazdag ké­pet kapunk. A harmadik kötet — egyet­len fejezet kivételével — Nagy Lajos munkája. A kivételt ké­pező fejezetet Bónis György írta a XVII. század végi — XVIII. századi városigazgatás­ról és várospolitikáról. Ugyané kor átfogó történetét, a három város és környéke akkori helyrajzát, gazdasági életét, cézművesioarát, kereskedelmét ?s társadalmát, művelődési életét és művészetét Nagy La- ios írta meg igen sok adatot felvonultatva. ★ Már a megjelent három kö­tet alapján mondhatjuk, hogy Budapest története példa nél- tíili nagy vállalkozás a fővá­ros történelmében. Olyan ilapmunka és tárház, amit nindenki érdeklődéssel és ha- izonnal forgathat, s nem nél­külözhet további munkájá­ban a kutató sem. S természe­tes, hogy nemcsak a fővárosi , /agy csupán a főváros törté- , íete iránt érdeklődő. Országos elentőségű, és magától értető- 1 lően érdekes, hasznos a fővá- os környékén élőknek is, igen '■ :ok ponton érintve az ő tele- I bülésük múltját. i N. F. Hogy csak ennyi a hét évti­zed mérhető változása, az első­sorban abból ered: bár életút­ja a század elejei zaklatott, festői izgalmakkal, új megol­dásokkal küszködő, fejlődő korszakban kezdődik, korán rátalált önmaga egyéniségére. Nem szegődve egyik kimagas­ló művész nyomába sem, mindvégig megőrizte különál­lóságát, egyéni véleményét a világról, az emberekről s ezt a maga sajátos eszközeivel tol­mácsolta. A Szajnától a Dunáig Többször is végigjárva az épület termeit, hosszasan elidőzve a mintegy száz alko­tás előtt, olyan összegezésre jut a látogató: Czóbel művé­szete mindvégig harmonikus, az élet szépségeiben gyönyör­ködő. Minden művén ott érez­ni a szépség elérésére törekvő ember vágyának jelét. Látás­módja derűs, gazdag érzelem­világa minden művét átmele­gíti. Az intim meglátások művé­sze. Finom arcok, fiatalos for­máktól duzzadó női aktok, sze­líd tájak, csöndes utcák, de­rűs kertek, színpompás virág­csendéletek — ez témavilága. S e témavilág mögött — akár egy önéletrajzi regényben — benne foglaltatik a művész életének eddig eltelt kilenc- venkét esztendeje is. Párizsi utcák, szentendrei kertek kö­szönnek vissza ránk a képek­ről. Ismerős — hozzá közel álló — arcokra bukkanunk: Mária olvas, Mária a kandalló mel­lett (Modok Mária festőművész volt a felesége.), Kernstock Károlyné arcképe, a brüggei munkás vagy a Noisy le Grand-i plébános — mind ré­szese volt az életének. Mint ahogy az életéhez tartozott a párizsi hotelszoba, a Boulard- műtérem, a Szajna-part, a szentendrei ház vagy a Kelen- hegyi úti napfényes műterem. Emberséggel telítettek a czó­beli művek. Lelkűk van, má­gikus hátterük és morális je­lenlétük. Akár női figuráit szemléli a néző, akár tájképeit, színpompás virágcsendéleteit, szinte érzi, amint lélegzenek. Páratlan Európában Nagyszerű dolog — és köszö­net érte mindazoknak, akik ebben segédkeztek —, hogy egy ilyen hallatlanul gazdag életműnek adott ismét otthont Szentendre városa. Ismét, ezt hangsúlyozni kell, hiszen ifi létesült Európában elsőként családi múzeum, amelyben Fe- renczy Károly, Valér, Béni és Noémi alkotásaival ismerked­hetnek az érdeklődőli. Itt nyílt meg tavaly Kovács Margit ke­rámiamúzeuma — még szintén a művésznő életében. Itt épül az Országos Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum s most Czóbel életműve gazdagítja ezt a ma­ga nemében páratlan múzeumi együttest, amely Szentendre városát már nemcsak a me­gye, hanem az ország egyik je­lentős kulturális centrumává teszi. Prukner Pál i J Az első kötet három szerző munkája. Az őskortól a hon­foglalásig terjedő részt Nagy Tibor írta. Alaposan, nagy kö­rültekintéssel veszi számba a régészeti leleteket és tanulsá­gaikat, rávilágít az ellentmon­dásokra, a vitás vagy még tel­jes biztonsággal nem értékel­hető kérdésekre is. Mintegy kétszáz lapnyi összegezése olyan részletes tájékoztatást nyújt, ami minden olvasói ér­deklődést kielégíthet, s á bő­séges jegyzetanyaggal a szak­mai érdeklődőt is eligazítja. A legnagyobb teret természete­den a római kor kapta ezen belül, amelynek látható em­lékanyaga is a leggazdagabb a régi múltból. , rA főváros múltja nem sza­kítható ki az ország és a föld­rajzi környezet történetéből, s a szerzők természetesen rámu­tatnak az összefüggésekre, a környékbeli, mai meghatáro­zással Pest megyei kapcsola­tokra is. t -Különösen érdekes ez Győrffy György munkájá­ra, amely már a magyar hon­foglalást "követő történetet, az Ároád-kort tárgyalja. E tanul­mányban találkozunk Pest megye említésével is, amely­nek kezdetben Visegrádon volt a székhelye. Eredetileg Viseg- rád vármegye volt a két parti Pest megye. Székhelye az úgy­nevezett * Salamon-toronytól gyalog megközelíthető Sibrik- dombon állt — írja Gvőrffv —, ahol az ásatások római evődből átalakított /KI. századi vár alapfalait tárták fel. (A könyv egyik, az olvasót megzavaró szépséghibája egyébként, hogy tévedésből Győrffy tanulmá­nya elé is Gerevich László ne­ve és tanulmányának címe ke­rült. Gerevich László írása az Árpád-kori Budapest művé­szetét foglalja össze nagy ala­possággal és gazdagsággal. Na- gvon érdekes, sok újat és jó áttekintést adó munka a laikus olvasónak, aki általában töb­bet tud a római kori emlé­kekről. mint a magyar rég­múltról. A második kötet Kvbinyi András, Gerevich László és Nagy Lajos munkája. Kubinyi széles körképet fest a három város — Óbuda, Pest és Buda — XIV—XV. századi helyraj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom