Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1975. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK ■y&íim Szolidaritási gyűlés a Csepel Autógyárban elnökség soraiból: balról Barinkai Oszkárné, dr. Szita János, L»ászló és Nguyen Manh Cam. Petrovszky István, Maróthy (Folytatás az 1. oldalról.) tartott KISZ-taggyűlések han­gulatát idézte, majd elmondta: — Nagy öröm volt számunk- ra, hogy a Pest megyeiek a tervezett 2 millió 500 ezer fo­rint helyett — amelynek ösz- szegyűjtésére vállalkoztunk — DB. MARÓTHY LÁSZLÓ elsőként 2 millió 750 ezer fo­rintot fizettek be, s ebben a mi gimnáziumunk tizenegy- ezer forintja is benne van. Amikor iskolánk diákjai bo­káig érő sárban szedték a cu­korrépát, Vietnamban még hullottak a bombák, ropogtak a fegyverek. De tudtuk; hogy egyszer béke lesz és valameny­nyien úgy gondolkoztunk: dol­goznunk kell azért, hogy ba­rátainknak is természetes le­gyen, ami nekünk az, a tiszta, világos iskola, a modern szem­léltető eszközök, a jól felsze­relt tanműhelyek. Minden ta­nulótársam büszke arra, hogy e szép cél valóraváltásához hozzájárulhatott. Szemléletváltozás a közművelődés megítélésében A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a művelődésügy helyzetét Az ifjúkommunisták munkája a szocialista internacionalizmus nagy jelentőségű megnyilvánulása Az egyre fokozódó lelkes hangulat számtalan megnyil­vánulása kísérte a szónoki emelvényre lépő dr. Maróthy Lászlót, aki az MSZMP és a KISZ központi bizottsága ne­vében köszöntötte a nagygyű­lés résztvevőit és tolmácsolta Kádár János elvtárs személyes üdvözletét. A hosszan tartó tapsot követően elmondotta, hogy a KISZ és a Ho Si Minh Dolgozó Ifjúsági Szövetség ve­zetői 1972. augusztus 19-én ír­ták alá azt a megállapodást, amely szerint a magyar ifjú­kommunisták vállalták a viet­nami—magyar barátság nevet viselő szakmunkásképző inté­zet teljes felszerelését és be­rendezését. Az akció országos méretűvé szélesedett s ez év Felár a minőségi gabonára Különös gonddal kell betakarítani a termést Áz esős időjárás miatt a ga­bona betakarításánál fokozott óvatosságra, gondosságra van szükség. A termés eléggé gyo- mos és a nedvességtartalom is magasabb a megengedettnél, emiatt szükség van a szárító­gépekre. A jelenleg érvényben levő szabványok a minőségi mutatók betar­tására ösztönzik a gazda­ságokat. A szabvány, amelynek idén úgy látszik, ismét nagy jelen­tősége lesz, egyik fontos kité­tele a víztartalom, amely az utóbbi években csak ritkán alakult kedvezően. A kalászo­kat a napsütés ugyanis rend­re nem szárította meg kellő­képpen, emiatt a költséges gé­pekkel kellett megszikkaszta­ni a szemeket. A hivatalos szabvány 14,5 százalékos ned­vességtartalmat engedélyez. Amennyiben ennél kevesebb víz van a gabonában, úgy a termelő felárhoz jut (például 12 százalékos nedvességtarta­lomnál 100 kg búzát 102,5 kg árában számolnak el). Súly­jóváírásról azonban szó sem lehet akkor, ha a gabona a megengedettnél vizesebb, sőt ilyenkor levonást alkalmaznak a felvásárlók, ami érthető, hi­szen ilyenkor a gabonaipari szárítókat kell használni és így a költség az ipart terheli. Mérvadó az átvételnél a hekto­litersúly alakulása is, hiszen a 78-as szabványt túlteljesítő termelő szintén jól jár, ellen­kező esetben azonban levonást alkalmaznak. Nagyon lényeges az átvételnél a tisztaság. A szabvány 98. százalékos érték­határt engedélyez és ameny- nyiben a gazdaságnak nem si­került elérni ezt az eredményt, akkor helye van a súlyérték- levonásnak. A búza acélossága fontos értékmérő tulajdonság, a szabvány alsó határként 80 százalékot jelöl meg, tehát a mintának vett 100 szem gabonából nyolcvannak acélosnak kell lennie. Itt is jelentős felárat kaphat a gazdaság, ha az ellenőrző mé­rés eredménye kedvezően ala­kul. A felvásárló vállalatok haj­landók kenyérgabona-pótszer- zödéseket kötni a termelőkkel. Ahol a szerződéseket időhiány és egyéb okok miatt nem si­kerül nyélbe ütni, ott sem lesz fennakadás az átvételnél, mert a Gabona Tröszt vállalatai az esetleges terméstöbbletet min­den további nélkül felvásárol­jál:. tavaszán új lendületet kapott a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben. A KISZ KB első titkára a továbbiakban méltatta a szo­cialista internacionalizmus nagy jelentőségű megnyilvánu­lását, az ifjúkommunisták ál­dozatos munkáját, s további példamutatásra hívta fel a fia­talokat. A magyar nép és a magyar ifjúság további cse­lekvő szolidaritásáról biztosí­totta a hős vietnami népet, amely a háborúban tanúsított helytállás után most hazája építésében ér el újabb győ­zelmeket. Nagy tetszéssel fogadott be­széde után dr. Maróthy László nagy taps kíséretében átnyúj­totta a gépek és berendezések első 25 millió forint értékű tételének adományozó levelét a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetének. Nguyen Manh Cam lelkese­déssel hallgatott válaszbeszé­dében köszönetét fejezte ki az egész magyar nép, a magyar ifjúság, a KISZ-tagság inter­nacionalista segítségéért. A Magyarországon tanuló vietnami diákok mutattak be ezután színes, hangulatos mű­sort, majd a nagygyűlés a DlVSZ-induló hangjaival feje­ződött be. K. Gy. A. Mint annak idején jelentettük, a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizottsága június 13-i rendkívüli ülésén — az Oktatási Mi­nisztérium általános felügyeleti vizsgálatáról készült összefoglaló jelentés alapján — meg­tárgyalta a közoktatás megyei helyzetét. Mintegy ennek a vitának a folytatásaként a -végrehajtó bizottság tegnapi ülésén a köz- művelődés megyei helyzetéről tanácskozott. A vita alapjául az az előterjesztés szolgált, amely hasonló általános felügyeleti vizsgá­lat tapasztalatait összegezte. A vizsgálat a Kulturális Minisztérium tanácsi főosztályá­nak vezetésével és 14 főosztály közreműkö­désével zajlott le. A dr. Mondok Pál megyei tanácselnök el­nökletével tartott ülésen részt vett és fel­szólalt dr. Molnár Ferenc kulturális államtit­kár, Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Moharos Jó- zsefné, a Kulturális Minisztérium tanácsi főosztályának vezetője, a vizsgálat vezetője, Balogh László, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője és Hargitai Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. Felszólalt még a vitában dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese, Kövács An- talné, a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának titkára, valamint dr. Madár János, a Pest megyei KÖJÁL igazgatója, és Vimola Károly, a Dél-Pest megyei tsz-szövetség el­nöke, a vb tagjai. A vita után dr. Molnár Ferenc dr. Csi­csay Ivánt — a közművelődésben végzett eredményes munkája elismeréseképpen — Szocialista Kultúráért jelvénnyel tüntette ki. Ezt követően az ülés második napirend­ként megtárgyalta és elfogadta a megyei ta­nács pénzügyi osztályának jelentését a rác­kevei Aranykalász és a ceglédi Kossuth tsz- ben folytatott szanálási eljárásról. A végre­hajtó bizottság határozatot hozott arról, hogy az Aranykalász Tsz-nek 20 millió formt visszatérítendő állami juttatást folyósíta­nak, a ceglédi tsz-nek pedig a tavalyi vesz­teség rendezésére csaknem 3 millió forint szanálási hitelt, valamint 4 és fél millió fo­rint — szintén visszatérítendő — állami jut­tatás folyósítását engedélyezi. Dinamikus fejlődés Az ülés egybehangzóan megállapította, hogy a Kul­turális Minisztérium általá­nos felügyeleti vizsgálatának legfontosabb tapasztalatait is­mertető jelentés jól értékeli a megye helyzetét, reálisan mutatja be a megye fejlődé­sét, azokkal a gondokkal együtt, amelyek még megol­dásra várnak. Mint a felszó­lalók közül többen rámutat­tak, az előterjesztésrjek ez a tárgyilagos hangja es segítő szándéka megerősíti a megyét abban, amin eddig eredmé­nyesen munkálkodott, és a tennivalók részletezésével jól határozza meg az összegezés a feladatokat is. A minisztériumi jelentés különösen azt hangsúlyozta, mint a felülvizsgálat egyik legfigyelemreméltóbb tapasz­talatát, hogy a kulturális po­litika megyei megvalósítása dinamikus. Az átgondolt és céltudatos párt- és tanácsi irányítás eredményeként, a vizsgált időszakban, az elmúlt öt esztendőben, jelentősen fej­lődött a megyei intézmény- hálózat. Pest megye elsősor­ban a múzeumok, a zeneisko­lai oktatás, a képzőművészet és a népművészeti hagyomá­nyok fejlesztésében ért el or­szágosan is kiemelkedő ered­ményeket. Ami a részleteket illeti: a közművelődési párthatározat végrehajtásában különösen je­lentős a megyei pártbizottság tavalyi szeptemberi határoza­Megoldás - mindenki javára Rövidebb munkahét sok túlórával Néhány hete már, hogy be­vezették a negyvenkét órás munkahetet a Pest megyei Ta­nács Semmelweis Kórházában. Hogyan tudták megvalósítani a rövidebb munkaidő bevezeté­sét úgy, hogy közben a bete­gek ellátása is változatlan színvonalon maradjon? Az igazgató-főorvos, dr. Ri­gó János: — Bevezettük, különösebb zökkenő nélkül. Ami gondunk a létszámmal volt, az ma is gond, de ez nem akadályozta a csökkentett munkaidőre való átállást. — Ha létszámhiány van, ak­kor a meglevő dolgozóknak sokat kell túlórázniuk... — Igen, de ezt — az előírás szerint — szabadnapban meg­kapják. A kórház egyik belgyógyá­szatának főnővére elmondta, hogy 12 nővérre lenne szüksé­gük, ahelyett jelenleg 5 nap­palos és 3 éjszakás szakkép­zett nővérül: van. Közülük is hamarosan nyugdíjba megy három, szabadságra is mennek néhányan. Ilyen körülmények között sok a túlóra, s a kötele­ző szabadnapot egyelőre nem tudja kiadni, mert a betegeket el kell látni. Dr. Rigó János: — A létszámhiány nem új probléma, évek óta vannak be­töltetlen ápolónői, orvosi és egyéb státusaink. A túlórákat tekintve pedig semmivel sem rosszabb a helyzet, mint a csökkentett munkaidő beveze­tése előtt. Bizonyos, hogy a helyzet nem rosszabb? Vegyünk egy egyszerű példát. Ha a 42 órás munkahét bevezetése előtt egy ápolónő heti munkaideje 48 óra volt, s dolgozott, tegyük fel 60-at, akkor 12 órát túl­órázott. Ha most, á 42 órás hét bevezetése után szintén 60-at dolgozik, akkor a túlórák szá­ma: 18. Á helyzet tehát — no­ha az órák száma változatlan és nem is jellemző mindenütt — a valóságban rosszabb lett. Dr. Rigó János elmondotta, hogy helyzetük javításához 20 ápolónői státust kaptak. Saj­nos, nem az a baj, hogy kevés a státus, hanem az, hogy nincs elég szakképzett dolgozó, akivel betölthetnék. Egy kimu­tatás szerint évente az egész­ségügyi szakiskolákban 2600— 3000 ápolónő végez. Arról azonban nincs statisztika, hogy hányán maradnak meg a szak­mában. Tény, hogy nagyon so­kan otthagyják ezt az áldoza­tokat kívánó, de szép hivatást. Az ok igen prózai: másutt töb­bet fizetnek — itt nagy a fe­lelősség. És itt már nemcsak az ápolónőkről van szó. Nem véletlen, hogy — ugyancsak a Semmelweis Kór­házban — évről évre hónapo­kig zárva van az intenzív osz­tály, mert nincs elegendő sze­mélyzet. A dolgok pedig így függnek össze: bevezették a 42 órás munkahetet, de sok helyütt legfeljebb papíron tudják csak betartani az előírásokat. Egy orvosnő mondta nem­rég: „...ezt a pályát csak ér­zelmi okokból lehet választa­ni ...” Ez igaz, de sokakat nem elégít ki, hogy pusztán hiva­tástudatból maradjanak a ne­héz, áldozatos pályán. Az egészségügyi dolgozók bizonyára így is örülnek a 42 órás munkahét bevezetésének. De ha a 42 óra valóban 42 le­hetne — gondolom — a bete­gek is többet nyernének vele. Máté Judit ta, amely a testület korábbi, 1969-es határozatát továbbfej­lesztve jelölte ki az új ten­nivalókat. Ennek nyomán a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága intézkedési tervet fogadott el, melynek egyik legfontosabb törekvése, hogy hozzájáruljon Pest megye köz­ismerten hátrányos helyzeté­nek felszámolásához. A múzeumoktól a zeneiskoláig Kiemelkedően szép eredmé­nyekkel járt a múzeumi szer­vezet fejlesztése. A hálózat az országos összehasonlításban is a legjobbak közé tartozik. Olyan kezdeményezésekkel is az élen jár, mint például a múzeumok jó' kapcsolata a szocialista brigádokkal és az iskolával. Dinamikusan fejlődött a művelődési otthonok hálóza­ta is. A harmadik ötéves terv­ben például egy sem épült, de 1971 óta tizenkét települé­sen épült művelődési ház és az idén két városban, Szent­endrén és Vácott, kezdődött meg két új intézményben a közművelődési munka. Példaszerű a zeneiskolai munka is. Különösen jó ered­ményekkel dolgoznak Ceglé­den és Vácott, egyebek kö­zött azért is, mert több más, hasonló iskolával együtt, nagy gondot fordítanak a fi­zikai munkások gyerekeinek nevelésére. A képzőművészeti kultúra ügyével a megyei tanács ki­emelten foglalkozik, és haté­konyan támogatja az itt élő művészek tevékenységét. En­nek eredményeképpen jöttek létre olyan köztéri alkotások, mint például a százhalombat­tai emlékmű, a dunakeszi Le- nin-szobor, a ráckevei, a váci, a vámosmikolai és a szent­endrei felszabadulási emlék­mű. Gondok és tennivalók Sem a jelentés, sem a vita nem hallgatott a gondokról, azokról az egyenetlenségekről, amelyek a közművelődés több ágában a megyében még megtalálhatók. Egyebek közt például arról, hogy bármi­lyen dinamikus is az intéz­ményfejlesztés, a növekvő igé­nyekkel és követelményekkel nem képes lépést tartani. Nagymértékben növekedtek például a közművelődésre for­dított pénzügyi keretek. Az egy főre jutó- kiadásokat te­kintve Pest megye országosan mégis az utolsó helyen áll a megyék között. Nem sikerült csökkenteni a könyvtáraik vi­szonylagos elmaradottságát; különösen, az agglomerációs övezetben sok az ilyen gond. Nem megnyugtató a közmű­velődésben dolgozók helyzete sem, A 143 főfoglalkozású nép­művelő 73 százalékának pél­dául nincs szakképzettsége, s nagy közöttük a fluktuáció. A felnőttoktatás az utóbbi évek­ben fölfelé ívelt, de itt is sok még a tennivaló, a többi kö­zött a szövetkezetek kulturá­lis alapjainak jobb felhaszná­lásában, a közös fenntartású művelődési intézmények szá­mának növelésében, a községi tanácsok irányító munkájá­nak további javításában. A KB határozatának szellemében A megye közművelődési helyzetét összefoglalóan érté­kelve Barinkai Oszkárné egye­bek közt arról a szinte for­dulatot jelentő szemléletválto­zásról szólott, amely az utób­bi időben az egész megyében bekövetkezett. Ennek eredmé­nyeképpen a közművelődés a járási, városi és községi veze­tésben elfoglalta azt a he­lyet, amely megfelel az MSZMP Központi Bizottsága közművelődési határozatának. Bár az alapszervezetek mun­kájában vannak még e te­kintetben gondjaink, a szem- léletváltozásnak olyan foritos eredményei vannak, mint pél­dául a párthatározat alkotó feldolgozása és alkalmazása a helyi viszonyokra. A továbbiakban annak a jelentőségét méltatta a me­gyei pártbizottság titkára, hogy ez a helyzet nagy fele­lősséget ró a vezetésre. A megkezdődött folyamat to­vábbi kibontakoztatásához szinte mindennapos segítséget kell adni, elsősorban a tar­talmi kérdésekben, a szocia­lista jdgyek, a szocialista esz­meiség erősítése érdekében. A munka hatékonyabbá té­teléhez jelentős segítséget ad a minisztérium és a megye eddigi jó együttműködésének további erősítése. Hasznos lenne például annak rögzíté- set hogy a minisztérium és a megye miben kíván összefog­ni, hol van szükség és lehető­ség az együttes munkára. Dr. Molnár Ferenc felszóla­lásában a megye közművelő­dési helyzetének számos kér­désével foglalkozott. Különö­sen hangsúlyozta a megye és a minisztérium tervszerűen összehangolt együttműködé­sének fontosságát a közös gon­dok megoldásában, valamint a feladatok, tennivalók egy­séges értelmezését, és az eb­ből következő egységes cse­lekvést, gyakorlatot. A szemléletváltozással kap­csolatban arra mutatott rá, hogy az nemcsak a szűkén ér­telmezett kulturális területen zajlott le, hanem mindenütt, ahol a közművelődésnek vala­miféle szerepe van, tehát a pártszervekben éppúgy, mint a tanácsoknál, az üzemekben és más helyeken. Éppen ez az általános jelleg teszi ezt a megyei változást jelentőssé. Ökrös László i l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom