Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
5 \ 1975. JÜNIUS 8., VASÄKNAP %/Éatop Képviselői elöltek * Ut a közélet fórumaira öt portré — négy kerület jelöltjeiről, hiszen a választói törvény értelmében minden kerületben egy vagy több képviselőjelölt is választható. öt portré — öt rokonszenves személyiség. Persze, azok helyett, akiket itt bemutatunk Pest megye képviselőjelöltjei közül, másokról is írhattunk volna, hiszen valamennyien .máris kiérdemelték a legnagyobbat: választóik előzetes bizalmát. Ketten, egymás mellett Nagy Imre A budai járás 23. számú választókerületében két képviselőt jelöltek. Hogy kire esik a választás, ki kapja a legtöbb voksot, hamarosan elválik. Mindenesetre nem lesz könnyű dolga a pilisvörösvári, a pilisszentiváni, a piliscsabai, a tinnyei, a zsámbéki és a perbáli választópolgároknak, mert a két jelöltnek egyenlőek az esélyeik, egyenlőek az emberi értékeik. Nagy Imre a PEVDI pilisszentiváni bőrdíszműüzemében villanyszerelő csoportvezető, technikumot végzett szakmunkás. Mindössze huszonhat éves. Fiatal családapa, felesége is az üzemben dolgozik. 1963 óta vesz részt az ifjúsági mozgalomban, öt évvel ezelőtt a fiatalok KlSZ-titkár- rá választották. Munkájában példamutató, vezetői úgy ismerik: mindig lehet rá számítani. Nemcsak a munkahelyén, a dolgozók körében népszerű, hanem a pilisszentivá- niak is a falu fiának tartják, gondjaikban szívesen osztozik. Tavaly, a helyi ipari üzemek fiataljainak összefogásával, az ő kezdeményezésére felújították a község művelődési házát, parkosítják a környékét, kerthelyiséget hoznak létre. Manhertz József Társadalmi munkát vállaltak az óvodában, iskolában. A kommunista műszakok bevételének jelentős részét fizették be a vietnami alapra, s 10 ezer forinttal járultak hozzá a községi óvoda, fejlesztéséhez. Manhertz József — a másik jelű.. — az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveinél dolgozik, Pilisvörösvá- ron. Esztergályos, aranykoszorús szocialista brigádtag. Itt született a faluban, ha végigmegy az utcán, szinte minden szembe jövőnek köszön, any- nyi az ismerőse. Komoly, olyan típus, aki háromszor is meggondolja, míg állást foglal fontos ügyekben. Munkatársai becsülik törekvéseiért. Fiatal ember, 27 éves. Házat épített, közben a dolgozók esti középiskolájába járt, leérettségizett. Kiegyensúlyozott ember, estéit új otthonában, hároméves kisfiával és feleségével tölti. Pilisszentivánon, a klubban ültünk le rövid beszélgetésre. — Az mindig lelkesítő, ha az embert dicsérik, elismerik. Jó volt hallani, hogy bíznak bennünk, sokat várnak tőlünk. Bármelyikünk lesz a képviselő, az elkövetkező években sok munka vár rá: közművesítés, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, járdaépítés, lakás- program, törődés az agglomerációs övezeten kívül eső falvakkal, a lakosság egészség- ügyi, szociális körülményeinek javítása... — sorolja elgondolkozva Nagy Imre. — Eddig üzemi szinten képes voltam mindent megtenni a közösségért, amit vártak tőlem, de úgy érzem, ha a lakosság mögöttem áll, ez erőt ad majd a nagyobb feladatok megoldására is. — Nagy felelősség képviselni ekkora körzetet. S főleg a nyomdokaiba lépni itt olyan tevékeny országgyűlési képviselőnek, mint dr. Novák Béla vezérigazgató — mondja Manhertz József. — Jobb fiatalon kezdeni, elvégre saját korosztályuk jó- vőjen munkálkodnak ... — Igaz. Tudja, volt abban valami szívbe markoló, ahogy az egyik, most már nyugdíjas tanácsi vezető is mondta: megért már sok választói nagygyűlést, de neki valahogy ez tetszett a legjobban, mert két érettségizett fiatal munkást jelöltek képviselőnek. Jól megjegyeztem a tanácsát: csak akkor ígérjünk, ha teljesíteni tudjuk. Mivel két jelöltje van a 23.' választókerületnek, egyikük bizonyára nem kap majd mandátumot. Megkérdeztem tőlük, hogy a „kötelező visszalépés” majd nem vált-e ki bennük meghasonlást, szégyenérzést az emberekkel szemben, vagy éppen vetélytársi ellenszenvet egymással szemben. Barátságosan összenéztek, s határozott „biztos, hogy nem” volt a válasz. Azt is elmondták, miért: — Itt vesztésről szó sem lehet. Népfront jelöltnek lenni egy képviselőválasztáson már azt jelenti, hogy becsülnek, méltónak tartanak a közéleti feladatok ellátására. Itt nincs félreállításról szó, mert az, akit nem választanait meg, bizonyosan talál más munkát magának. H. A. Hogyan lesz valakiből közéleti ember? Mi az az indíték, amely fogékonnyá teszi mások, egy nagyobb közösség, s végső soron egy egész ország ügyei, gondjai iránt? Gyakran felteszem ezeket a kérdéseket s a válaszok mindig különbözők. Embere válogatja, kit mi vezet el a közélet fórumára. Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára a szó szoros értelmében két vizsga között — az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos szocializmus szakát végzi éppen — így fogalmazott: — Engem az a környezet vezetett el idáig, amelyben felnőttem. Apám gépészkovács volt s 1944 decemberében alapító tagja Nagykörűn, ahol laktunk, a kommunistái pártnak. Emlékszem rá, pedig alig hatesztendős voltam, az első szabad május elsején még ő mondta az ünnepi beszédet. Másfél héttel később, éppen azon a napon, amikor véget ért a világháború, temettük. Anyám, aki szintén tagja volt a pártnak, magára maradt a hat gyerekkel. Én voltam a legkisebb. Otthon hagyni nem mert, vitt magával mindenhová, taggyűlésre, nőtanácskozásra, egészségügyi tanfolyamra. Ha szabad így fogalmaznom: belenőttem abba, hogy az ember házán kívül még sok-sok ház létezik. Örömökkel és gondokkal, amelyek hasonlatosak a miénkhez és mégis mások. Ma is csodálkozom, honnan jutott anyámnak ereje arra, hogy a napi munka után — a termelőszövetkezetben dolgozott —, esténként gyűlésekre járjon, éjszakánként pedig ‘zsákokat -Varrt, hogy taníttathassa a gyerekeit. Engem például a nyolc általános után a jászberényi tanítóképzőbe íratott. Így lett belőlem tanító 1957-ben. Azóta tizennyolc esztendő telt el. Előbb földrajz-, majd két esztendővel később politechnikai tanári vizsgát tett a főiskolán. Elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet s szinte csupán kedvtelésből eszperantói tanári diplomát is szerzett. Most pedig az ELTE levelező hallgatója. Harmincöt évesen. Érthető, ha hamar felfigyeltek a Dunakeszin tanító pedagógusra. 1968 augusztusától megbízott járási KISZ- titkár, majd a váci járási pártbizottság osztályvezetője lett. Három éve a váci járási pártbizottság első titkárává választották, s az idén ismét beválasztották a megyei párt-végrehajtóbizottságba." Néhány hete a megye 29. választókerületének ország- gyűlési képviselőjévé jelölték — és mindenütt egyhangúlag szavazták bizalmat számára. Okkal. Hogy csupán egy példát említsünk: a váci járásban valósult meg először, hogy valamennyi művelődési ház közös fenntartásba került. Amiben személy szerint is igen nagy része volt. Most — munkatársaival, járási; községi vezetőkkel együtt — annak a hármas tervnek a valóra váltása foglalkoztatja, amelyet a járási párt-végrehajtóbizottság szabott meg a közelmúltban. Az idei esztendő végéig a járás minden úttörőcsapatát és községi KISZ-szervezetét otthonhoz igyekeznek juttatni. A jövő év végéig a járás valamennyi nagyközségében — amelyben egyébként a lakosság kétharmada él — megszervezik az öregek napközi otthonát. S ugyancsak 1976 végéig tornateremmé is alkalmassá teszik a művelődési házak nagytermeit. Ha megválasztják, Barát Endre képviselőként is mindent megtesz a tervek valóra váltásáért. P. P. A megértés — kötelez — Amióta a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen tanítok, ha jól utánaszámolok, több mint ötezer diplomás agrármérnököt bocsátottunk útjára. 1954-ben, 29 évesen kerültem a kertészeti tanszék élére, s ma is ideköt minden szál. Szinte nincs az országnak olyan része, ahol ne találkoznék — nagy felelősséggel járó vezetői posztokon — egykori tanítványaimmal. Talán mondanom sem kell, mennyire kellemes érzés ez ... „Igyekszem rendesen elvégezni99 A jelölőgyűlésen találkoztunk. Ocsán, egy műhelycsarnokban javasolták képviselőnek Uitz Mártonnét. Elhangzottak az ünnepi beszédek, elmondták a jelöltről is a fontosabb életrajzi adatokat: 1940. július 8-án született Kiskunlacházán, édesapja gyári munkás, anyja háztartásbeli, szüleivel a jelölőgyűlésnek otthont adó községbe költözött, fonónő volt, jelenleg a Telefongyár bugyi gyáregységének munkása, a férje géplakatos, egy 16 éves fiuk van, alti szakmunkástanuló, mezőgazdasági gépszerelő lesz, a kislányuk 11 éves; Bugyin laknak a gyári lakótelepen, szakszervezeti bizalmi és tanácstag. Többen is hozzászóltak azok, akik kislány kora óta ismerték, még mint Farkas Rozikát. Aztán szót kért egy deresedé idősebb munkás, ott állt mindjárt az első sorban, olajfoltos ceignadrágban, kék trikóban, azonmód, ahogy kikapcsolta a gépet, s föltette a kérdést: „Itt sokan ismerik a jelöltet, de én még nem láttam, s nem is látom, hol van hát ő maga?” Ekkor közvetlenül mellőle, s nem a szemközt álló elnökségből előlépett egy szőke, szolid, piros kosztümös asszony. A jelölt. Mindenki szemügyre vehette, noha program beszédet nem mondott, csak tisztességtudóan bemutatkozott, s ígérte, ha megválasztják, igyekszik majd rászolgálni a bizalomra, jól képviselni az ország legfőbb törvényhozó testületében a 14-es körzet — Öcsa, Alsónémedi, Gyűl, Felsöpakony, Bugyi — több mint húszezer választó- polgárának érdekeit. Azóta az ország is megismerhette, bemutatták a tv- hiradóban, s akkor is inkább róla beszéltek munkatársai — egy munkásnő elmondta, hogy miért őt választatták szakszervezeti bizalminak, a körzeti orvos, a tanácstag Uitznét mutatta be, megtudhattuk, hogy talpraesett, szókimondó asz- szony — ő maga alig beszélt. — Miért — kérdem tőle. — Néa?e, nincs olyan szegény ember, aki legalább ígérni ne tudna. Én magam inkább tevékenykedni szeretek, legutóbb a B-gyáregység- ben a II. pártalapszervezet vezetőségi tagjává is megválasztottak, termelési és nőfelelősnek. S amit elvállaltam, igyekszem is rendesen elvégezni, eddig még nem érte szó a ház elejét. — Azért ez most más megbízatás. — Igen, nagyon nagy feladat, de olyan szép, hogy pusztán kishitűségből nem szabad lemondani róla, ha bizalmat szavaznak nekem. Munkásasszony. Odahaza mos, főz, gyermeket nevel, szabad idejében — boszorkányos dolog, de tud időt szakítani a kikapcsolódásra is — olvasgat, s a férjével, aki szenvedélyes horgász, a vadvizeket járja. — Látta már belülről a Parlamentet? — Sajnos, még nem, de talán most, ha majd dolgom is altod ott... A. Z. Dr. Cselőtei László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, akadéritikus, Pest megyében, a 2. számú választókerület képviselőjelöltje. Apja gyári munkás volt. Cselőtei László úgy mondja magáról: az Észak-Pest környéki zöldség- termesztő tájon, Rákospalotán született. Az általa vezetett egyetemi tanszéken a leendő mezőgazdasági mérnökök megfelelő kertészeti ismereteket kapnak: úgy igyekeznek útjukra bocsátani a fiatal diplomásokat, hogy a kertészekkel együttműködve képesek legyenek a hozzájuk tartozó területet irányítani. A képviselőjelölt szűkebb értelemben vett tudományos területe a zöldségtermesztés, s ezen belül is az öntözés. S mindezeken kívül a termelő- szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal együttműködve a mindennapi termelés számára nyújtanak segítséget a meglevő berendezések jobb, gazdaságosabb hasznosítása, illetve majd az öntözés továbbfejlesztése érdekében. Tudományszervezési területen is élénk tevékenységet fejt ki dr. Cselőtei László. A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztályának elnökhelyettese, a MÉM kertészeti kutatások ágazati tanácsának tagja, s mindemellett a Kertgazdaság című, negyedévenként megjelenő folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. Tanszéken együtt dolgozó munkatársaival írták Az öntözés kézikönyvének kertészeti ismeretekre vonatkozó fejezeteit, s jövőre jelenik meg a Kertészet című egyetemi tankönyv harmadik kiadása — e munka ugyancsak az ő nevükhöz fűződik. Dr. Cselőtei László körzete — Aszód és a Felső-Galga- völgye tizenegy községe, illetve nagyközsége — zöldségtermesztő táj. A jelölőgyűléseken máris feljegyzett néhány olyan problémát, amelyet véleménye szerint megválasztása esetén a megye és a járás párt- és tanácsi vezetőivel szorosan együttműködve igyekeznek megoldani. A professzor, akit most először jelöltek, elmondta: valamennyi jelölőgyűlésen rendkívül nagy hatást tett rá. az emberek okos mértéktartása. Mindenütt hangsúlyozták a hozzászólók: igénylik a további fejlesztést, de nem más terület lakóinak rovására, s onnan pénzt elvonva, hanem a fontossági sorrend ésszerű betartásával. S úgy érzi, ez a megértés egyben kötelezi is. F. G. A felvételeket Ágoston László, Koppány György, Nagy Iván, Tóbiás Irén készítette.
