Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

Munkában az új automata Az Ikladi Ipari Műszergyárban nemrég adták át a Du- bicd — svájci cég által gyártott — 15 millió forint értékű forgórészmegmunkáió automata gépsort. A héthetcs próba­üzem után — egy kezelőszemélyzettel — nyolc óra alatt ezer­kétszáz darab anyagot munkál meg. Nagy Iván felvétele Negyvenkét vitakört szerveztek KISZ VB-ÜLÉS Csütörtökön ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség gödöllői városi vég­rehajtó bizottsága. A tanács­kozáson a vb tagjai meghall­gatták Banberger Károlynak, az 1974/75-ös KlSZ-oktatási év tapasztalatairól készített jelentését. A beszámolóból kiderült, hogy a városi KlSZ-bizottság- hoz tartozó KISZ-szervezetek 1974 szeptemberétől az idei év májusának végéig negy­venkét vitakört szerveztek. Több mint ezer fiatal hallatta szavát ezeken a megbeszélé­seken. Hat csoport — tehát valamivel több, mint száz fia­tal — dolgozta fel a szabad hazá­ban vitakör anyagát, s mint­egy kétszer ennyien vettek részt a politikai vitakörök össze j övetelén. A beszámoló megállapította, hogy a KISZ-alapszervezetek propagandistái jól felkészült­ségről és nagyszerű hozzáér­tésről tettek tanúbizonyságot. Az oktatási év során ugyanis feldolgozták a KlSZ-szerveze- tek vitakörei az előzetes terv­ben még nem szereplő témát: az MSZMP XI. kongresszusá­nak anyagát. A vitakörök té­matervébe az anyagot a követ­kező oktatási évben veszik fel. B. P. Nagygyűlés Galgamácsán Június 8-án, vasárnap dél­után három órakor szovjet— magyar barátsági nagygyű­lést tartanak a galgarrfácsai sportpályán. A gyűlés szóno­ka: dr. Cselőtei László, a Pest megyei 2-es számú or­szággyűlési választókerület képviselőjelöltje lesz. Ünne­pi beszéde után a szovjet déli hadseregcsoport száztagú mű­vészegyüttese ad kétórás mű­sort. Szakosít olt üzletek Kar talon Terv: ÁBC-áruház Több élelmiszerbolt, vegyes­bolt és más cikkeket forgal­mazó üzlet hivatott a lcarta- liak igényeinek ellátására. Ezek az üzletek azonban az utóbbi időben megnövekedett forgalom miatt immár kicsi­nek bizonyultak. Mint Sör égi János, a karfa li községi tanács elnöke elmondta, a következő ötéves tervben ABC-áruház építését tervezik. Az elkép­zeléssel egyetért a MÉSZÖV elnöke is. Már kijelölték az új kereskedelmi kombinát helyét, s megrendelték a talajmecha­nikai munkálatokat. Az új ABC-áruház felépülte után1 lehetővé válik a községben, A Gödöllői Építőipari Szövetkezet AZONNAL FELVESZ ÁROKASŐGÉP-KEZELÖT ÉS LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT hogy a régi üzleteket szakosít­sák s megszűnjön a faluban a vegyesbolt kategória. Ugyan­akkor lehetőség nyílik a már régen szűkös helyiségviszo­nyok közt működő vas- és műszaki bolt bővítésére. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1975. JÚNIUS 7., SZOMBAT Szalmaágy a homok ellen Szamócaszüret Nagytarcsán Ötdekás gyümölcsök Rákóczi, Petőfi, Széchenyi csapata hajladozik a piros tar­ka bokrok fölött. — Tizenöt éve vagyunk együtt. Mind a nyolcán egy utcában, a Petőfiben lakunk. Azért hívják a csapatot is így. Itt ma reggel hétkor kezdtük a munkát, tegnap krumplit kapáltunk, annak előtte meg fenyvest ültettünk az isaszegi határban — mesélik a ringó­szoknyás nagytarcsai asszo­nyok a cinkotai Aranykalász Termelőszövetkezet szamóca­földjén. H'ímzelt főkölőbsn A kék, fekete szoknyákon nylonlepedők zizegnek. ' — Ezeket a láda aljára tesz- szük, hogy védje a gyümöl­csöt s levet se eresszen — fe­lelik kérdésemre, miközben lassan araszolnak a bokrok kö­zött. — Szeretik a szamócát? — Hát már nemigen eszünk belőle, én inkább a cseresz­nyét szeretem — mondja egyi­kük. A nyolc asszony: özv. Kiss Jánosné, Fényes Mihályné, Gulyásik Mihályné, Tóth Mi­hályné, Kiss Jánosné, Fényes Istvánné, Tárcsái Istvánné és Sajben Jánosné nem marad el egymástól. Tizenegy órakor adták le az első adagot, fejen­ként harmincöt kilót. ■— Hogy fizetik ezt a mun­kát? — Kettőötvenet kapunk ki­lójáért, legalábbis így ígérték. — Hová szállítjó.k innen a gyümölcsöt? — Úgy tudjuk, a dunakeszi hűtőházba. Onnan viszik kül­földre. A nagytarcsaihoz hasonló szamócát nemigen látni sem a piacokon, sem a házikertek­ben. Óriási, egyszerre érő fajta. A sötétbordó gyümölcsök kö­zül a nagyobbak 5 dekát is nyomnak. Nincsen félig érett szamóca, mindegyik oldala egyszerre pirosodik. SPORT -f- SPORT SPORT -+- SPORT HIRTELEN FORDULÓ - KISPÁLYÁN R. MÁV nagyarányú veresége Fizetési besorolás oz OSZB. szerint. Cím: 2101 Gödöllő, Dózsa György u. 67. Telefon: 456. Népszerű a kispályás foci. Egy-egy mérkőzésre még fo­gadnak is a nézők. A sze­rencse persze forgandó, hi­szen a labda gömbölyű. Csü­törtök esténként tartják a szövetségi napot, amelyen megjelennek a csapatok kép­viselői is ügyes-bajos dolgaik megbeszélésére. Á múlt csütörtökön a kel­leténél mintha lassabban sza­porodott volna a sporthiva­talban a képviselők száma. A beszélgetés már az utcán, a kapualjban megkezdődött, az emeleti irodában végül is a GÖFÉM, a Vízmű, a Volán, az ÁFÉSZ, az MGI, a Szabad­ság tér, a KKMV, a Gépgyár és a Termelőszövetkezet csa­patainak képviselői jelen­tek meg. Könnyen megálla­pítható, hogy ez a létszám a nevezett csapatok létszámá­nak csak fele. Sok helyről emiatt nem érkeztek meg a jelentések, sőt, az eredmé­nyek sem. Így a tabellát sem lehetett elkészíteni. Annyi azonban a csütörtöki megbeszélésből is kiderült, hogy a KIOSZ—Posta mér­kőzés elmaradt, s mivel a Posta csapatát a bajnokság­ból törölték, a találkozó pont­jai a KIOSZ tarsolyába ván­doroltak. A Gépgyár és a Ter­melőszövetkezet találkozója játékvezető híján maradt el. Az ÁFÉSZ—KKMV mérkőzés részvevői között megegyezés jött létre, hogy a találkozót hétfőn fél hatkor, az ATE pá­lyáján játsszák le. Az alábbiakban közöljük a forduló kissé hiányos ered­ménylistáját. A hétfői és ked­di mérkőzéseken az alábbi eredmények születtek: Víz­mű—GÖFÉM 5:2, . Volán— ÁFÉSZ 3:2. (A Volán úgy tű­nik, feléledt.) MGI—Szabad­ság tér 6:1, MGI 11.—Erdő- és Vadgazdaság 2:1, KKMV— Étterem 7:5, Pedagógus—MÁV 8:1. (A MÁV ismét kisiklott.) Már csak két forduló van hátra. A jövő heti mérkőzé­sek közül néhány igazi lab­darúgó-csemegét ígér. Pél­dául az ÁFÉSZ—KKMV, a Volán—Vegyesipari Szövet­kezet és a Városgazdálkodási Vállalat—Szabadság tér talál­kozók. De a többi sem lefu­tott mérkőzés. Ezt jól bizo­nyították a hetedik forduló találkozói, amikor a nagy­pályás mérkőzéseihez ha­sonló meglepetések születtek. Cs. J. A kendők alól itt-ott kibuk­kan a jellegzetes tárcsái hím­zésű fékötő, s némelyik asszo­nyon dúsan díszített a kötény. Valamennyien viseletben van­nak, bár nem a díszes ünnepi ruhában. Ritmikus hajlongá- suk nem a munka fáradságát juttatja eszembe, hanem a né­pi együttes tiszta csengésű énekét. — Van-e maguk között asz- szonykórustag ? Ketten jelentkeznek. — Munka közben van-e ked­vük, erejük énekelni? — Épp az előbb hagytuk abba. Jobb hangulatot ad a munkához, de inkább a sza­mócaszemekre kell figyelni. Legutóbb szombaton álltunk színpadon. A termelőszövetke­zet tartotta a huszonöt éves fennállásának ünnepségét. A dicsőség megmarad Szemezgetve a bokrok kö­zött közeledek egy másik bri­gádhoz, akik Rákóczi fölsőnek nevezik magukat. A jubileumi ünnepségen ők kapták a csa­patok között az első díjat. — Tizen vagyunk, négyezer forint jutalmat kaptunk az el­sőségért, de hát nem a forint a lényég, mert az elfogy, a di­csőség megmarad. Szép ezüst­kupát kaptunk — mondja Gulyásik Lászlóné csapatveze­tő. — Abból itták az áldomást? — Nem. A bort pohárba töl­tötték — mondják nagy neve­tés közepette. A zöldellő-piroslő sorok kö­zött kék műanyag tálkák virí­tanak. Ebbe kerül a frissen szedett szamóca. Egybe fél kiló fér. Egy-egy brigádtag délig nyolcvan kosárkát töltött meg. — Most nem olvadunk el a melegtől, kicsit hideg is a szél. De nagyon reméljük, hogy nem esik az eső. Bár arra is fölkészültünk. A tábla végében hagytuk a kabátokat, ha csak kicsit esik az eső, még lehet szedni. Az a szerencse, hogy az esőtől nem lesz sáros a szamó­ca, erről már a szedés előtt gondoskodtunk — mesélik a rákóczisok. Sárga szalmával teregették be a sorközöket, hogy ne ke­rüljön homok a finom cse­megére. — Amikor ezt csináltuk, még újdonság volt a szamóca, szívesen csipegettük. Azóta mér beleuntunk az evésbe — magyarázza egy másik brigád­tag. Párbeszéd két nyelven Bár nem süt a nap, mégis színesen ragyog a szamóca­tábla. A Rákóczi fölső brigád fekete-zöld, piros, kék kendői lobognak a szélben. Sipiczki Györgyné, Fényes Pálné, Ta- gai Mihályné. Csielka Jánosné, Sipiczki Istvánné, Ördög Mi­hályné, Agárdi Mihályné, Tár­csái Jánosné és Tárcsái Ist­vánné vidáman dolgozik a bo­rult ég alatt A tárcsái asszonyok többsé­ge magyar nevet visel, mégis innen is, onnan is hallom a szlovák szót. Mind a két nyel­vet, természetesen, egymással keverve, anyanyelvként hasz­nálják. Ha valamit kérdezek, előtte szlovákul megbeszélik egymás x között a választ. — Héttől ötig szedik a sza­mócát. Nincsen idő hazamen­ni. Mit szoktak enni itt kinn a földeken? — Hát szalonnát! — Ne mond már — vágnak egymás szavába —. az ritkán van. Felvágottat, téli szalámi főtt tojást szoktunk kihozni. Aztán meg kilenc órakor van a reggeli, az otthonról hozott étel addigra melegen marad. Persze van, ahol ezt jobban megszervezik. Hallottuk, hogy a csömörieknek kész ebéaet visz ki a gazdaság. — Azért velünk is törődnek valamennyire — replikázik rá egy másik asszony —, ha nagy a hőség, fejenként kapunk egy liter szódavizet. A Széchenyi brigádban sem kisebb a tempó. Az egyik bar­na asszony derekán fehér, ap­rómintás kendőbe burkolt cso­mag díszük. — Mit tartogat ebben? — Az esőkabátomat. Nem szeretek szaladni, ha elered az eső. — Teheti, hiszen a téeszben ő a legfiatalabb, a huszonöt­éves jubileumi ünnepen tartot­ta 31. születésnapját! Az Aranykalász Termelőszö­vetkezet nagytarcsai földjén június 5-én, csütörtökön kezd­ték meg a szamócaszüretet, mintegy 5,8 hektárnyi terüle­ten. Mint Kovalcsik Mihályné raktáros elmondta, az első szállítmánnyal tizennyolc má­zsa gyümölcs indult a duna­keszi hűtőházba. Akit sose kérdeznek — Nyolc éve vagyok ezen a poszton — mondja Kovalcsik- né. Én veszem át a betakarí­tott termést, én adom tovább a szállítónak, a vevőnek. Az én dolgom a műtrágya és más vegyszer elosztása is. Nagy felelősség van rajtam. De en­gem ritkán kérdeznek a mun­kámról. Egyedül vagyok, nem csapatban, talán ez az oka, hogy engem sose kérdeznek, sose keresnek meg. Pedig em­berekkel bánok, felelni a ter­mésért legalább olyan fontos, mint leszedni a szamócát a guguló bokrokról. Szendrői Zoltán, a nagytar­csai üzemegység vezetője el­mondta, hogy a szamócaszüret körülbelül egy hónapig fog tartani. A termés mennyiségét nem merte megjósolni, mert ez nem a tervezés és a munka­kedv függvénye, hanem az időjárásé. Segítséget hoznak a tar- csaiaknak, a napokban a cin­kotai asszonyokat is ide irá­nyítják. Ezenkívül most folyik az üzemegységben a kissé el­ázott lucerna behordása és jú­nius 6-án, pénteken kezdték meg a csemege kapor aratá­sát. Örszigetby Erzsébet ^jo/m La ti jig if set Sugarak Székely Bertalan meleg, sötét tónusú arcképe fe­szül a fehér vetítővásznon. „Gyerekek, mit tudtok er­ről a képről?” Az egyik tanuló ismerteti a festmény keletkezésének körülmé­nyeit, azt, hogy kiről ké­szült a portré, s hogy a színharmónia és a kompo­zíció milyen művészi egy­séget teremt. Utolsó mon­data: „Véleményem sze­rint ez az arckép a XIX. századi magyar arcképek közül a legszebb”. „Van valakinek kiegészítése?” — kérdi a pedagógus. Egy lcéz emelkedik a magasba, s a jelentkező így fogalmaz: „Véleményem szerint nem­csak a XIX. századi, ha­nem minden századok ma­gyar arcképei közül ez a legszebb”. És következik a művészettörténész, aki el­ismeri, hogy az elemzett portré valóban kiemelkedő alkotás, nemcsak Székely Bertalan életművében. A művészettörténész, akit zsürielnöknek kértek fel a gödöllői, mogyoródi, szadai és veresegyházi felsőtago­zatosok Székely Bertalan- vetélkedőjére, csodálkozva hallgatja a tömör, maga­biztos, nagy tájékozottságot eláruló válaszokat. Hasonló örömmel és meglepetéssel nézi a gyerekrajzokat az aurópai hírű festő és az országos tisztséget viselő rajzpedagógus. A szadai iskola nevelő­testülete bebizonyította, hogy a gyerekek nem csu­pán a kötelező iskolai tan­anyag elsajátítására képe­sek, hanem az egyetemes kultúra egyéb értékeire is fogékonyak. A vereseny előtt csoportban járták az iskolások a Magyar Nem­zeti Galéria termeit. Jár is­merősükké vált a festő, aki a múlt század végén falu­jukban alkotott. Itt szület­tek a mester tájképei. S a gyerekeknek, akiknek ed­dig talán észrevétlen volt az őket körülvevő táj szép­sége, kinyílott a szemük. A rövidnadrágos, falat■ szoknyás kisdobosok egy­más kezéből vették ki a színes krétát, hogy szadai dombokkal rajzolják tele az iskolát koszorúzó járdát. Az egyik előtt enciánkék felhők kapaszkodnak a jár­da szélébe. Egy másik gye­rek sárgaruhás, piros ar­cú juhászt rajzol, lába előtt sárgán legelésznek a bárá­nyok. Másutt egy piros mó­kus bújik meg az alma­fán, és szinte mindenütt aranyosan ragyog a nap. A gyerekek szeretnek na­pot rajzolni. És a szadai pedagógusoknak sikerült a sugarakat a szülőföldre és a művészetre irányítani. Ha mind több iskolában bővítenék ily módon a tan­anyagot, később nem lenne gond a művelődés önálló, bensőből fakadó igényé­nek felkeltése. Ö. E. Kőkotrók a határban Isaszcg határában a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­gának gci/crilett rakodóbrigádja dolgozik. Feladatuk, hogy a pcceli útépítéshez zúzalékkövct termeljenek ki és szállítsanak az építés helyszínére. Barcza Zsolt fölvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom