Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

$ 1975. JÜNIUS 7., SZOMBAT Ünnepi könyv­hét, 1975 A munkáshatalom erősítéséért Három műről - sorokban a nemzetiközi munkásmozga­lom teendőiről sem. Hangoz­tatja, hogy a magyar szak- szervezetek hívek a nemzet­közi proletár szolidaritás esz­méihez, s szüntelenül erősítik kapcsolataikat a világ külön­böző részein működő szak- szervezetekkel. J ó könyv a Brutyó Jánosé, Kár, hogy az utóbbi évti­zedben végzett munkás­ságáról nem olvashatunk e kö­tetben. Gáli Sándor Tudományunkról *- angolai A Magyar Tudományos Aka- fdémia megalakulásának 150. •évfordulója tiszteletére a Cor- 'vina Kiadó gondozásában Mai ■magvar tudomány (Science and Scholarship in Hungary) címmel angol nyelvű munka jelent meg Erdey-Grúz Tibor és Kulcsár Kálmán szerkeszté­sében. A magyar tudományos élet minden ágát felölelő ki­advány ismerteti a múltbeli alapokat, melyből a mai ma­gyar tudomány kinőtt, továbbá a felszabadulás óta a tudomá­nyos életben tapasztalható fel­lendülést. A könyv beszámol az eredményekről, de a problé­mákról és gondokról is, s mél­tatja a nemzetközileg is elis­mert magyar tudósegyénisé­gek tevékenységét. Mindezek mellett áttekintést nyújt a ma­gyar tudományos élet szerve­zeti formáiról és intézményei­ről is az angol nyelvű olva­sóknak. A világirodalom alkotásaiba ezúttal is az Európa Könyv­kiadó révén nyerünk bepil­lantást. Könyvheti művei kö­zül e helyen háromról szó­lunk: könnyed, de nem min­den tanulság nélküli olvasmá­nyok. MADAME DE SÉVIGNÉ LEVELEI Madame de Sévigné, az 1626—1696-ig élt francia író­nő, Provence-ba, a fővárostól távol élő leányához, Grig- nanne-hoz írott szellemes, közvetlen hangú, klasszikus egyszerűséggel fogalmazott leveleivel vált különösen hí­Múltunkról - az ifjúságnak A Táncsics Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet Brutyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőr­ző Bizottsága elnökének főleg azokat a beszédeit, írásait tar­talmazza, amelyeket még szakszervezeti tisztsége idején mondott el, illetve írt. Brutyó János ugyanis — mint isme­retes — évtizedekig a szak- szervezeti mozgalomban dol­gozott. Eredetileg ácsmunkás volt, s még 1934-ben beválasz­tották a MÉMOSZ ácsszakosz­tályának vezetőségébe. Tagja volt az illegális KMP-nek. A felszabadulás után az MKP funkcionáriusaként, majd az Építők Szakszervezetének fő­titkáraként dolgozott, egy ideig építésügyi miniszterhe­lyettes, majd a SZOT főtitká­ra, később elnöke lett. 1966 óta a KEB elnöke. A kötetbe foglalt művei fő­ként abban az időben szület­tek, amikor a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedett. Az egykori munkás kitűnő ér­zékkel, nagy realitással és higgadtan tárgyalja a magyar szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseit. Mindig a munkásérdekből indult ki, de nem az egyes munkás, hanem az egész munkásság érdekeit tartotta szem előtt. S ebben volt mondanivalójának ereje, ezért találtak szavai a munká­sok körében megértésre és együttérzésre. Már a kötet címe kifejezi az egész mű lényegét: A munkáshatalom erősítéséért. Igen, az a más­fél évtized, amelyet könyve felölel, a szakszervezeti moz­galom kivirágzásának, meg­erősödésének időszaka volt. A magyar munkásosztálynak le kellett küzdenie az ellenfor­radalom okozta zűrzavart, s biztosítani hazánkban a szo­cializmus építését. Ezt a mun­kásosztály felelősségteljesen és nagyszerűen megoldotta. Az alapkérdés már abban az időben is az volt, hogy a munkáshatalom erősítése mi­lyen méretű, mert csakis erős és harc edzett, öntudatos mun­kásosztály képes a fiatalom megtartására, a szocialista építőmunka megszervezésére. S mikor ezt fejtegette, mind­járt hozzátette: „A munkás­hatalom erősítésének legfon­tosabb feltétele a szocializmus anyagi alapjának megteremté­se”. Ugyancsak abban a beszé­dében, amelyet az MSZMP VII. kongresszusán, 1959-ben mondott el, hangsúlyozta: „A mi korszakunkban a mi nem­zedékünk előtt teljesedik be az a lenini tanítás, hogy a szakszervezetek a kommuniz­mus iskolái, a gazdálkodás, a vezetés iskolái. A szakszerve­zetekben dolgozók legszéle­sebb tömegei tanulják meg nap mint nap az ország kis és nagy ügyeinek intézését. A dolgozók száz és százezrei sa­játítják el a mind magasabb általános műveltséget, megis­merkednek az irodalom, a mű­vészet s a kultúra szépségei­vel, magasabb fokra emelik műszaki és technikai tudásu­kat, bővítik ismereteiket, szé­lesítik társadalmi és politikai látókörüket”. E sorokban egyben saját életútját is megfogal­mazta. Az egykori ács­munkás a szakszervezeti moz­galom legmagasabb tisztségé­be került, s meg tudta fogal­mazni azokat a kérdéseket, amelyek \a munkások milliós táborát is foglalkoztatták. A szakszervezeti mozgalomnak bármilyen kérdéseiről is szó­lott, mindig érződött írásai­ban, beszédedben: érti és érzi a szakszervezeti munkát, tud a munkások fejével gondol­kodni, de ugyanakkor kommu­nista vezetőként egész né­pünk céljait és feladatait is érzi, ebből a szempontból vizsgálta a munkásosztály helyzetét, a szakszervezeti munkát. Pontosan és világosan fo­galmaz könyvében. A népi fordulatokat is a helyén alkal­mazza. Politikailag világos a mondanivalója. -S amikor a magyar munkásság helyzetét méri fel, soha nem feledkezik meg a munkás szolidaritásról, A Móra Ferenc Könyv­kiadó nemes hivatásként több kötettel igyekezett már ed­dig is a mai fiatalokat meg­ismertetni haladó múltunk számos megbecsülendő, tisz­telni való értékével. A hő­si múlttal. Az idei új kiadvá­nyok között is több ilyen mű­vel találkozunk. Legenda nélkül Száz partizán és ellenálló történetét gyűjtötte egybe és írta meg röviden, szinte élet­rajzi tömörséggel Vadász Fe­renc, aki e terület alapos is­merője és kitűnő tollforgató- ja. Eddig is tudtuk, hogy á magyar nép legjobbjai ott küzdöttek a fasizmus ellen, a szabadság oldalán, az új világért. Ismertek az élettörténetük az olyan szabadságharcosoknak, mint Bajcsy-Zsillinszky Endre, Braun Éva, Kulich Gyula, Rózsa Ferenc, Ságvári End­re, Schönherz Zoltán, de hogy milyen hosszú a névsor, alak partizánként, szabadsághar­cosként áldozták életüket, szinte meghökkentő. Erőssége a könyvnek, hogy a szerző száz olyan életet mutat be, amelyről eddig ke­vés szó esett, száz olyan hőst elevenit meg, akik természet­szerűleg, lelkiismeretükre hallgatva cselekedtek, pedig tudták — s mégis vállalták —, hogy cselekedetük kö­vetkezménye a halál, elesés a harc mezején. S hogy még­is volt bátorságuk a harcra, azt mutatja, hogy igaz, ke­mény emberekként éltek, akik tudták, hogy az ellensé­get csak harcban lehet meg­verni, s az életük árán egyengették az új világ eljö­vetelét. I Elindultam világ utján... Költészet és tudomány egyben ez a mű. Költőien szép szférába emelik ugyanis lap­jainak művészi felvételei, melyek mind­egyike azonban tudatos, tudományos közeg­ből nő ki, hiszen a gyönyörködtetéssel együtt legfontosabb funkciója: megismertetni, köze­lebb hozni a még élő, ám többnyire már csak nyomaiban föllelhető jellegzetes ma­gyar népszokásokat. S hogy érthetőkké, még inkább befogadhatókká váljanak e pompás felvételek, s magunk is szinte ott éljünk, ve­le éljünk e számos, az év minden szakához kötődő népszokással, azt tömören magyarázó néprajzi jegyzetek szolgálják, s érdekes, ol­vasmányos, gondolkodásra késztető előszó. A Corvina Kiadó ízléses albuma az ün­nepi könyvhét méltó darabja, Korniss Péter csaknem másfélszáz mozgalmas, nagyméretű felvételével. Tizenegy fejezetre oszlanak e képek, s az előszó szerzője, Csoóri Sándor joggal nevezi ezeket tizenegy különálló fotó­esszének, a népszokásokról készült beszá­moló-sorozatnak. Az előszó-szavak talán túl­lelkesültek helyenként, ám kétségtelenül igaz a lényeget illetően, hogy „fényképezőgéppel a kezében Korniss valóságosan és jelképe­sen is azt az utat járja, amelyet történel­münkben és kultúránkban Bartók Béla neve jelöl. Ősi kopjafákat fényképez. Sámánok arcáról idáig repülő, több ezer éves masz­kokat. Táncosokat, játszó gyerekekét, halott- siratókat, lakodalmas népet s az idő belső tüzétől áthevült szemeket, melyek nem­csak visszanéznek ránk képeiről, de ebben az önmagát kereső világban kormányozhat­nak is bennünket”. KornJss P«ter fotóalbumából: húsvéti locsolkodási pillanat a Pest megyei Ácsán (1970) E képek magukért beszélnek ugyan, mégis Kovák Ferenc jegyzetei, mértéktartó lényeg­re töréssel segítenek a felvételek mögé, társadalmi, történelmi hátterébe pillantani. Igen hasznos ismeretanyaggal, örömmel fe­deztünk föl köztük többet is a népszoká­sokban gazdag Pest megyénkből, Ácsáról, Galgamácsáról, Kartalról, Áporkáról. — sz — Az életrajzszerű írások majdnem mindegyikéhez si­került egy-egy fényképet is közreadni, még inkább növel­ve a , mű jelentőségét. A tetszetős külsejű kötetet irodalomjegyzékkel is kiegé­szítette a szerző. Ez segít el­igazodni az időben, a dátu­mokban, és a szereplőkről szó­ló irodalomban. Sorsvázlulok A kötet alcíme: Vallomások a felszabadulásról. Ez feje­zi ki legjobban a kötet tar­talmát. Vallomások a nagy sorsfordulóról: kit, hogyan érintett, mikéíit várta és él­te át azt a pillanatot, ami­kor a régi világ elsüllyedt, s új bontakozott ki. A gyűjte­ményes kötet emberi sorsokat mutat meg. írói és hősei kö­zött partizánok, munkások, ér­telmiségiek, falusi lányok, bokszbajnok, búvár, munkás­igazgató, pilóta, volt gróf, idős parasztember és még sokan mások szerepelnek, többek között Dobozy Imre író, Hor­váth Teri színművész, Pap László olimpiai bajnok, Bo- rovszky Ambrus igazgató. A szerzők a visszaemléke­zés, a szépirodalom eszkö­zeivel írják meg egy-egy dön­tő élményüket. S együtt ol­vasva kikerekedik teljes kép a hazáról, a felszabadult Ma­gyarországról, tájakról. em­berekről. Ezek az írások is bizonyítják: nem volt köny- nyű az út, sok nehézséget le kellett küzdeni, amíg a ha­za újjáépült, s megkezdődött a szocialista építőmunka. Mindegyik írás szép, de kiemelkedik Dobozy Imre no­vellája, amelyben a felszaba­dító szovjet harcosok nagy­szerű emberi tulajdonságait rajzolta meg. A szép kivitelű, albumszerű könyv szerkesztői és kiadói munkáját az átlag fölé eme­li, hogy illusztrációit három évtized legszebb grafikái ad­ják. Olyan neves művészek szerepelnek a lapokon, mint Ferenczy Béni, Egry József, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Szántó Piroska, Würtz Ádám —, hogy csak néhány nevet említsek, a borítólap pedig — Urai Erika műveként — Kondor Béla grafikájának fel- használásával készült. Ünnepek, Ifjúság Ifjúsági könyvkiadónk két kiadvánnyal igyekszik segít­ségére sietni az ünnepek meg­szervezésében, tartalmi kitöl­tésének módjaiban az ifjú­sági szervezeteknek, az isko­lák, gimnáziumok , önképző­köreinek, KISZ-eseknek, mindazoknak, akik a moz­galmi ünnepek megszerve­zésével foglalkoznak. A Meghajtott zászlóval lé­nyegében szavalókönyv az ifjúságnak. A kötet szerkesz­tője, Székely Magda szere­tettel és értéssel nyúlt a magyar és a világirodalom­hoz, tizennégy ciklusba sorol­va a tártalmiiag, hangulati­lag együvé kívánkozó ver­seket. A Két március című füzet a március 15., március 21., és április 4. megünnepléséhez nyújt segítségét. Jó a váloga­tás, amely Valkovits Mária munkája. Kernek, szép versek, emlékezések, friss hangulatú írások teszik jelessé a köte­tet. A szemtanúk szólalnak meg a könyv lapjain, az ő szemükkel látjuk, láthatjuk a forradalmat, az egykori dicső napokat. A gyűjtemény jó szolgálatot tesz az ifjúságnak, nekik szánták a szerkesztők és a kiadó. G. S. réssé. Pedig a levelek csak halála után jelentek meg, hű képet festve XIV. Lajos, a Napkirály udvarának apróbb- nagyobb eseményeiről. E mozgalmas korszak fény­es árnyoldalaival ismerked­het meg a most megjelent kötetben az olvasó. Hábo­rúk, házasságok, udvari és főúri szokások, szerelmi és politikai intrikák, kegyosztá­sok és kegyvesztések eleve­nednek meg Madame de Sé­vigné leveleiben. Kedvesek, szórakoztatók ezek az írások: művelt, életkedvvel teli, jó ízlésű és felvilágosult asszony sorai, aki ugyan nem fog­lal állást a különböző kér­désekben, csupán benyomá­sait írja le —, mégis korké­pet kapunk a lapokról. So­mogyi Pál László fordítása teszi élvezetessé a magyar olvasóknak a leveleket. JÖPAJTÁSOK John Boyton Priestley köte­tével az idei könyvnapon is­merkedhet meg magyarul az olvasó. Az Európa Könyvki­adó Göntz Árpád fordításá­ban nyújtja át az olvasmá­nyos regényt a könyv bará­tainak, Miklosovits László Al- bertirsán. élő grafikus ízlé­ses könyvborítólapjával. Akik olvasták a népszerű angol író az Angyalok utcája, az Álmok szigete, Három új civilruha, Különös éjszaka című regényeit, most sem csalódnak e fordulatos mű­ben. Pristley a burzsoá vi­lág témáit dolgozza fel, rea­lista társadalombírálattal. E regénye három könyvből áll. Az olvasó csaknem hétszáz oldalon találkozhat különbö­ző típusú, jellemű, érzelmű emberek közösségével: a za­matos beszédű munkásem­berrel, a jómódú vidéki vén­kisasszonnyal, a bohém fia­tal tanárral, egy színész­társulattal — és az új tár­sulattal, a címadó Jópajtá­sok társulatával. Képtelen kalandok, váratlan vesze­delmek tarkítják a regényt, amelyben egész Anglián át kísérhetjük hősünket. EURÓPAI LÁTOGATOK Henry James műve elő­ször 1878-ban jelent meg. Hazánkban most adták elő­ször ki Balabán Péter fordí­tásában. Hogyan viselked­nek Európában az ameri­kaiak? — tulajdonképpen er­ről szól a regény, amely­ben két testvér érdekházas­ság reményében kel útra, csak azért, hogy végül sze­relmi házasságot kössenek. Természetesen minden int­rika kudarcot vall ennek el­lenében. Megismerkedhetünk a regény lapjain a századvég szalonjaival, s a szerző iro­nikus eszközökkel mutatja be az ott folyó életet. Élve­zetes, pihentető olvasmány. —i —s Rómeó, Júlia és a sötétség „Örökké ott buj­kál bennem a fé­lelem. Ha másra gondolok, ha ne­vetek, akkor is...” Ezt mondja a fia­tal, az életre, a boldogságra szüle­tett lány. Az öröm, a boldogság helyett a félelem, az örök rettegés jut részéül. És a félelem nem oldó­dik. Minden hábo­rú kegyetlen, de a második világhá­ború, a fasizmus kegyetlenségével semmi nem ér fel. Bujkálni, mene­külni kell Tere- zienstadt és a gép­pisztoly elől. Me­nekülni! Di ho­gyan lehet elbújni a fasizmus elől ? Eszter is hová bújjon sárga csil­lagával a mellén? Pavel, a gyerek, az éppen 'most érettségiző fiú ta­lál számára mene­déket. Elviszi Esz­tert arról a kis- padról, ahol , a parkban megtalál­ja. Pavel mellett elment volna a háború, közömbö­sen élte napjait, nem készült hős­nek — és hős* lett, anélkül, hogy megfogalmazta volna valaha. Még azt sem fogalmaz­ta meg, mit jelent igaz embernek maradni az em­bertelenségben. Egyszerűen azt tette, amit becsü­lete kívánt. Nem rajta, nem tiszta, szép szerelmén múlott, hogy Esz­ter __ Mi nden szere­lemnek megvan a maga története. Még ha egészen rövid is. Jan Ot- cenásek Rómeó, Júlia és a sötétség című könyve en­nek a szomorú, rö­vid szerelemnek történetét írja meg tömören, esz- köztelenül, megra- gadóan. Tizenhét nyelven jelent meg eddig ez a re­gény, világsiker lett. Magyarul Zá- dor Margit érzék­letes fordításában kapjuk. „Az öreg házak olyanok, mint az öregemberek: tele vannak emlékkel... Az öreg házaknak megvan a maguk sajátos hangja is. Figyelj csak ...” — mondja az író — ezt a hangot, ezt az öreg házat nem felejti el, aki elolvassa történe­tét. A csehszlovák író ennek a ház­nak a történetébe sűríti az elnyo­más, megszállás fojtó légkörét, a két fiatal életre, örömre vágyó gyöngéd, tiszta szerelmét. Lírai tiltakozás a fasiz­mus ellen. Az Eu­rópa Könyvkiadó­nak szép könyv­napi ajándéka. S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom