Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

Blokkszerelés 'fr"" \V A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1975. JÚNIUS 4., SZERDA Megkezdődött a Munkácsy úti lakótelepen az első négy- emeletes lakóépület blokkele­meinek beszerelése. A képen Rágyel Mihály brigádja illesz­ti helyére a betonelemeket. Barcza Zsoit felvétele Turaiak a rádióban A Galga menti népművészeti találkozó bemutatói során leg­utóbb Bagón, majd, az Áram- mérőgyár előadásán nagy si­kert aratott Tóth József túrái fiatalember furulyajátéka. Szakmai körökben is felismer­ték az ifjú zenész tehetségét, s a közelmúltban a rádió is sugározta műsorát. A jövőben — Gólya József és Hazadi László citerásokkal — gyako­ri látogatója lesz a stúdiónak. Szocialista lakókörzet mozgalom indul Réfeggyűíés — nyugdíjasoknak A minap választási gyűlést tartóttak Gödöllőn a városi pártbizottság tanácstermében. A vendégek nyugdíjasok vol­tak. Sokan görbe bottal ér­keztek, üres hely alig ma­radt. Plutzer Miklós, a váro­si pártbizottság titkára üd­vözlő szavai után átadta a szót Benedek Jánosnak, a vá­rosi tanács elnökének, aki az elmúlt négy év fejlődéséről és történetéről, valamint a következő ötéves terv célki­tűzéseiről tájékoztatta a hall­gatóságot. Mi épül majd? A tanácselnök elmondotta, hogy az új lakóházak, járdák, utak és iskolák mellett bő­vült az ivóvízhálózat, s új üzletek, áruházak nyitották meg kapuikat. Elmondotta azt is, hogy épül az öregek nap­közije, s remélhetőleg az épí­tők nem kémek több határ­idő-módosítást. Az új intéz­mény építésének befejezése e hónapban várható. Benedek János tájékoztató­jában szólott arról is, hogy a tavaly megválasztott lakóbi­zottságokat, mint a lakóterü­let gazdáit kezeli a tanács, s a lehetőségekhez képest meg­ad nekik minden segítséget. De új feladatok is várnak a iakóbizottságokra. Augusztus 20-án indul a városban a szo­cialista lakókörzet-mozga­lom, amelynek során a lakó­telepek klubkönyvtárakat kapnak. Eredményeinkben nagy sze- , Szakszervezeti választás A fangazdasági példa A napokban a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Tesse- dik kollégiumának kultúrter­mében tartotta a küldöttérte­kezletét a tangazdaság szak- szervezeti tanácsa. Négyéves munkáról szóló jelentést a küldöttek már jóval előbb kéz. hez kapták, így volt idejűit- áttanulmányozni. Emíékplaketf az alkotásért A küldöttértekezletet meg­előzték a bizalmi- és alap- szervezeti választások. Isme­retes, hogy a gazdaság tava­lyi jó munkájáért immár nyol­cadszor nyerte el a kiváló vállalat címet. Érthetően nagy érdeklődés nyilvánult meg- a küldöttértekezlet iránt is. Az elnökségben helyet fog­lalt: dr. Pogácsás György, a tangazdaság igazgatója, Kovács József, a járási pártbizottság munkatársa, Major Péter, a MEDOSZ Pest megyei titkára is. Az -értekezlet bevezetője­ként a beszámolóhoz Szászi József, a szakszervezeti bizott­ság titkára szóbeli kiegészíté­seket fűzött. Elmondta például, hogy a dolgozók a termelő munka mellett segítik az egye­temi hallgatók gyakorlati ok­tatását is. Jelentette, hogy a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a gyakorlati oktatás magas szintű megva­lósításáért az előző napon nyújtotta át a gazdaság igaz­gatójának a Nagyváthy János- zmlékplakettet. A választói taggyűléseken a szervezett dolgozók kilencven- két százaléka vett részt, és hu­szonheten mondtak véleményt. Megállapítható, hogy az előző négy esztendőhöz viszonyítva nőtt az aktivitás. . Az üzemi demokrácia A mandátumvizsgáló bizott­ság jelentéséből megtudtuk, rogy a -szakszervezeti tanács ,agjai közül hetvenhárman munkások, harmincketten ér­telmiségi dolgozók. Igazolatla­nul egyikük sem volt távol a küldöttértekezletről. A gazdaság fejlődése meg­követeli, hogy a szakszervezet s fejlődjön. Ezt tudják a szer­kezet tagjai is, tenniakarásu- kajt, aktivitásukat a felszólalá­saik, bizonyítják. Ebből adunk it most egy csokorra valót. Lachmann Gáborné, Kartal: \ gazdaság negyvenkilenc bri­gádjából negyvenöt nyerte el a izocialista címet. A Komarov brigád összefogása, szervezett­sége, jó munkája példa lehet a többiek előtt is. Szita Joáchim, Gödöllő: Az egyre javuló szak­szervezeti munkában legyen továbbra is fő cél az üzemi de­mokrácia fejlesztése. Szalatnai László, Gödöllő: Beszélt a munkavédelmi őrök felelőssé­géről, egyre fontosabb munká­járól, a biztonsági szemlék ha­tékonyságáról. A nagy változá­sok mellett megemlítendő — mondotta —, hogy a régi teher­autók helyett, ma autóbuszok és mikrobuszok szállítják a dolgozókat; s már majdnem mindenütt elkészült a vízveze­ték. Major Péter: A szakszerve­zet komoly segítséget kap a gazdaság párt- és KlSZ-szerve- zetétől. Az aktivitás, az érdek­lődés, a szervezettség, a vég­zett munka olyan mérvű, ami­lyenről az eddig megtartott harmincnyolc választáson nem hallottak. Kapuszta Gyula, Verseg—Fenyőharaszt: A mun- kafegyelem-iazítókat kiközö­sítették maguk közül. Kovács József: A fizikai és szellemi dolgozóik közös munkája meg­hozta gyümölcsét. Az állami gazdaságok szakszervezeti te­vékenységéről vehetnek majd példát a termelőszövetkezetek. Kovács József né, Verseg: Hangsúlyozta a szocialista bri­gádok szerepét, a nagyfokú gé­pesítést, és a kismamák foko­zódó megbecsülését. A legszebb cukorrépa Tábik Ferenc párttitkár: A tangazdaság pártbizottsága ne­vében köszönte a szakszerve­zeti aktivisták helytállását. Néhány szót szólt a XI. párt- kongresszusnak, a szakszerve­zetről szóló megállapításairól. Dr. Pogácsás György igazgató: Részletesen szólt a szakszerve­zet szerepéről. Majd örömmel újságolta, hogy a tangazdaság cukorrépaültetvényei — Karta­lon és Nagygomboson — talán a legszebbek az országban. A hozzászólásokat végül Szász József foglalta össze. Az ezt követő választáson harmincegy tagú szakszerve­zeti tanácsot, majd ezek sorá­ból tizenegy tagú szakszerve­zeti bizottságot választottak, amely most öt esztendőre ve­szi át a stafétabotot. Cs. J. Anyakönyvi hírek Született: Papp József és Papp Julianna: Zoltán, Födi István és Könczöl Katalin; Eszter Veronika, Dávid Attila és Ig- nácz Ágnes Mária; Attila, Medveczki József Mihály é3 Laczkovszki Mária, Erzsébet; Henrietta, Kollár Mihály és Fenyvesi Mária; Mihály, Csó­ré András és Szabó Ilona; Krisztina, Pető Sándor és Agócs Éva; Éva, Nagy Gusz­táv és Péter Ilona; Zsuzsanna, Simon István és Rafael Ilo­na: István, Kiss Sándor és Bakos Ilona; Veronika, Ti­hanyi Gusztáv és Hízó Len­ke Mária; Hajnalka Orsolya, Szabó József és Bakonyi Irén: Anikó, Bangó Pál és Berki Mária; Zsolt, Tóth Lajos és Könnyű Mária: Krisztina, Bencsik Árpád és Fekete Irén Éva: László, Tomis Pál és Gohér Borbála; Gábor Pál, Pivarcsik István és Hoffmann Ágnes; István, Balázs Jenő és Szénás: Olga; Rita. Névadót tartott: Bobos Mi­hály és Sepetán Julianna; Pé­ter, Cseh István és Kovács Erzsébet: Gábor. Cserhidy At­tila és Tatár Júlia: Attila, Csa­tári Mihály és Tamás Er­zsébet; Viktor, Emőkey And­rás és Mészáros Zsuzsanna: Balázs, Eörssy Miklós és Soly- mossy Éva: Bence, Fekete Gyula és Hraborszky Erika: Tamás Gyula, Ferenc József és Klotz Mária: István, Gáts Tibor és Péter Ágnes: Ti­bor, Grébel László és Görbe Julianna: Attila, Gyalus Fe­renc és Kiss Mária: Marcell, Zsámba Lajos és Kiss Margit: Lajos, Tunyoghy Péter és Gerendái Dorottya Éva: Teo­dóra Mónika, Tóth István és Lenkefi Gabriella: Judit, Szovics András és Kovács Ilona: Szabolcs, Szénié Jó­zsef és Kurunczi Margit: Szilvia, Szabó Dénes és Kon­dor Mária: Judit, Kulcsár Pé­ter és Szanyi Erzsébet: Eni­kő, Beatrix, Kardos János és Fiedler Valéria: Anita, Sári István és Nagy Ágnes: Csaba István. Házasságot kötött: Korbely János és Mocsári Rozália. Szi­láéi István és Pecsovszki Jo­lán. Elhunyt: Higl Erzsébet, Lo­vász Pál. repet játszottak a város üze­mei, intézményei és nem utol­sósorban a lakosság összefo­gása — mondotta Benedek János. — Az ötödik ötéves terv — hasonlóan az előző­höz — ugyancsak a fejlődés időszaka lesz. A lakásépítést továbbra is a legfontosabb feladatként kezeljük, s az el­következendő tervidőszakban kerül sor a városcentrum ki alakítására és egy új műve­lődési ház, egy gimnázium, a tanácsháza és egy korszerű buszpályaudvar felépítésére. Javaslatok, tervek A részletes tájékoztatóhoz tizenöten szóltak hozzá. Ke­serű Béláné hozzászólásában arról beszélt, hogy a Mikola téri játszóteret a környékbe­liek nem rendeltetésszerűen használják. Tóth Sándorné javasolta, hogy indítson a város egy falu egy család mozgalmat. Többen említették meg azt, hogy a város egyes pontjain az esti órákban esik a háló­zati feszültség, s emiatt sok­helyütt nem tudják tévéké­szüléküket használni. Plutzer Miklós nyugtázta a hozzászólásokat, a javaslato­kat és az észrevételeket. ígé­retet tett egyúttal arra is, hagy munkájuk során a pártbizottság dolgozói fel- használjáJc majd a hallotta­kat. Benedek János válaszá­ban többek között ismertet­te, hogy az alsóparki meleg­víz-kútnak igen magas a só­tartalma. (Elhangzott ugyan­is olyan kérdés is,' miért nem építenek melegvizű fürdőt Gödöllőn). A tanácselnök ez­után a városcentrum közle­kedési csomópontjának sor­sáról beszélt. Tíz intézetet kértek fel a csomópont meg­tervezésére. Ma délután: nagygyűlés A gyűlés végén Plutzer Miklós foglalta össze az el­hangzottakat. Elmondotta, hogy eredményeik mellett akadnak gondok is. Kevés még a lakás, s van még bü­rokrácia is. Végül felhívta a nyugdíjasok figyelmét, hogy ma délután 3 órakor a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem aulájában választási nagygyűlés lesz, amelyre va- lamennyiüket várják. Csiba József Igekötőjáték, avagy hogyan takarékoskodjunk Dinnyés József daituiajdo­nost a járás fiataljai közül so­kan ismerik, s legutóbb a fel­nőttek is hallhatták egy rádió7 kabaréban. Érdekes játékot játszik a szavakkal a „meny­nyi mindent mond egy szó” refrénű dalában. A szavak ér­telme az igekötőtől változik meg. Játsszunk egy kicsit mi is, mégpedig egy nagyon ak­tuális szóval a következőkép­pen: megspórolni, kispórolni, elspórolni, összespórolni — mennyi mindent mond e szó. Valamennyi változata külön­böző tartalmat jelent, szinte mindegyik olyan mozzanatot takar, ami fellelhető a családi és államháztartásban egy­aránt. De ugyanakkor egyedi akciókra vonatkozik. Arra például, hogy az építőiparnál „kispórolják” a cementet c betonból, hogy „megspórolják” a karbantartási költséget egy gépműhelyben, hogy a gyen­gébb minőségű anyag megvé­telével „elspórolják” az ön­költséget, a túlórák ki nem fi­zetésével „összespórolják” a .bérkeretet. Az esetenkénti „spórolás” a kivitelezési, a fenntartási, a ráfordítási, és a bérköltséggel kevesebb anyagi felhasználást jelent ugyan, de rossz hatás­sal van a munkakörülmények­re és a minőségre. A XI. párt­kongresszus takarékosságra szólít fel, nem pedig arra, hogy időnként meghúzzuk a nadrágszíjat. Mert gazdasági egységeinkben ez idáig a ta­karékosságot és a „spórolást” egy fogalomnak értelmezték. Néha, ha már nagyon súlyos volt a helyzet, egy lyukkal beljebb húzták a csatot, ami persze azt jelentette, hogy ha változtak a körülmények, la­zítottak. Tehát azzal, hogy al­kalmanként „spóroltak”, elin- tézettnek vélték a takarékos­ságot, s ez sokszor nem jelen­tett egyebet, mint játszadozást az igekötőkkel, úgy, ahogyan a daltulajdonos a rádiókaba- réban tette. SOK család háztartására jellemző, hogy a fizetési na­pon felvásárolják az üzletben található földi finomságokat, mert a zsebükben levő kövé­rebb pénzkötegektől gazdag­nak hiszik magukat. Hó elejen márkás bort isznak, a hó vé­gén már csak kövidinkát. A gazdasági egységekben ne­gyedév elején bőkezűén bán­nak az anyaggal és az idővel, aztán persze három hónappal később következik a negyedév végi hajrá (van, ahol csak év végi hajrá van, de aztán az egy hónapig is eltart). A takarékosság folyamatot jelent. Átgondolt, jól szerve­zett gazdálkodást. Pontos ren­det, ami meghatározza, hogy milyen termékre, tevékeny­ségre mennyi idő és anyag fordítható; vonatkoznia kell ennek a tervidőszak kezdetére és végére egyaránt. Az egyik gazdaságban néze­gettük egy szocialista brigád- vállalásait. Abban szerepe! például, hogy a tárgyévben 100 ezer forint értékű üzem­anyaggal kevesebbet használ­nak fel. Csodálkozva kérdez­tem, hogyan lehetséges ez. Hiszen a traktor üres tankkal nem tud menni, s így a kom­bájn sem afathat. A válasz Hídgondozó brigád Elkészült Gödöllőn a Munkácsy úti lakótelepet és a Ka­zinczy úti lakótelepet összekötő híd. A Hazafi szocialista bri­gád — amelynek tagjai nemrég nyerték el a „zöld koszorús” címet — a beton utókezelését végzi. Barcza Zsolt telvétele részletes műszaki magyarázat volt. Elmondták: -ha a munka­gépek műszaki állapota min­dennap kifogástalan, műszer­rel beállítják az adagolókat, a porlasztókat, csökkentik a hűtő melegedését, javítják a tömítéseket — mindenképpen kevesebb fogyasztás várható. Arról az egyszerű megoldásról már nem is beszélve, hogy nem pöfög a traktor álló hely­zetben a barázda szélén. A műtrágyával is lehet takaré­koskodni. Ezt sem értettem első hallásra, mert ehhez is szakértelem kell. Hogy mi volt a válasz? Ez idáig min­den táblára azonos tömény­ségű műtrágyát és vegyszeres gyomirtót használtak. De ha szemrevételezik, hogy milyen a föld minősége, a növény fejlettsége, változtatni lehet a töménységen. A különböző vegyszerek közül általában hatásosabbak a nyugati im­portból származók. De éppen az „általában” szó jelentheti itt a takarékosságot. Mert van olyan vegyszer, amiből jobb a hazai vagy a szocialista ex­port, sőt olyan is van, amikor egy bizonyos növénykultúrá­nak a legtöbbet éppen az a bizonyos hazai előállítású használ. A vegyszerezésnél is sokat számít a gépek állapo­ta. Mindezeket a körülménye­ket számba véve a brigád ki­számolta, hogy egy évben át­gondolt műtrágya- és vegy­szeres gyomirtó gazdálkodás­sal 300 ezer forintot takarít­hat meg. A-fenti terveket a gödöllői tangazdaság nagy­gombosi kerületében készítet­ték, és ők is valósítják meg. Nem eg.v vezetőinek pattant ki az agyából a szikra, hanem a kerület valamennyi dolgozójá­nak összefogása hozza majd az eredményeket. A takarékossághoz ugyanis nem elég egy jó öt­let, hanem száz kell — elindí­tója, s a folyamatosság fönn­tartója csak a közösségi ösz- szefogás lehet. Ezt ismerték fel a Szilasmenti Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben is. Május 29-én takarékossági ötletvásárt hirdettek, mottó­juk „egy jó ötlet megér száz forintot!” Az ötletpályázat ki­írása közösségi gondolkodást feltételez: „Aki a jó gazda gondosságával járja házunk táját, tehát a határt, a műhe­lyeket, a raktárakat, sajnos eleget bosszankodik, mert mindenütt talál kisebb-na- gyobb hibát, javítanivalót. Hol az anyagpazarlás láttán rán­colja homlokát, hol pedig a rossz szervezés miatt türel­metlenkedik. Márpedig min­den elcsöppent üzemanyag, minden elázott bála szalma, vagy minden kihasználatlan gépkocsióra elvesztegetett fo­rint, ami bizony a kiadási ol­dalt terheli. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy aki a hiba láttán bosszankodik, az legtöbbször a javítás módját is meg tudja mondani.” Az ötletvásár határideje jú­lius 15-e. Reméljük, hogy a szövetkezet gazdasági vezeté­se a takarékosságra vonatko­zó elképzeléseket beépíti majd a szövetkezet gazdálkodási rendjébe, s nem alkalmankén­ti megoldásokat kezdeményez. No játsszunk a szóval, hogy megspórolni, kispórolni, el- spórolni, összespórolni — ha­nem vegyük komolyan napi munkánkat — s a gazdálko­dás megszervezése a takaré­kosságra épüljön. örszigethy Erzsébet Ú ttörő vezetőket tüntettek ki A pedagógusnap alkalmából városunkban több úttörőveze­tőt tüntettek ki. Úttörővezetői Érdemérmet kapott dr. Kecs­keméti Miklósné, úttörő raj­vezető, a városi szakági szak- bizottság vezetője, valamint Kirchhof er József testnevelő ta­nár, az általános iskolai sportbi­zottság vezetője. Kiváló úttö­rővezető lett Winkler Nándor, úttörő rajvezető, iskolai igaz­gatóhelyettes. A Magyar Úttörők Országos Szövetsége dicsérő oklevelét vette át Dékán Éva csapatve­zető, Horváth Márta csapatve­zető. Pethe Zoltánná rajvezető, Czeczulics Gáborné kisdobos rajvezető és Winkler Nándor- né kisdobos ráj vezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom