Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

Zsöllyeszékbe négyezer LIGNIFER-lól Moszkvába, Rádióba Az isaszegi LIGNIFER Szö­vetkezet huszonöt dolgozót foglalkoztató asztalosrészlege egyedi megrendelésre különle­ges berendezéseket készít. Munkájuk nyomán évente mintegy 5 millió forinttal gya­rapodik a szövetkezet árbevé­tele. Az asztalosok gyakori vendégei a Magyar Rádió stú­dióinak. Ezekben a helyiségek­ben különleges belső építészeti munkákat végeznek, kialakít­ják a tökéletes hangszigetelő burkolatot, különleges igé­nyeknek megfelelő beépített szekrényrendszereket. Van olyan asztalosbrigád, akinek állandó tartózkodási helye a rádió. A szövetkezet lakatosrészle­ge általában vállalati koope­rációban dolgozik. Számos megrendelést kapnak például a MEDICOR-tól: röntgenalkatré­szeket, állványokat, elektro­mos készülékek dobozait, bur­kolatait szerelik. A szövetkezet sok megren­delést kap a Fővárosi Faipari Vállalattól, kérésükre írólapo­kat szerelnek fel tanácskozó- termek zsöllye székeinek kar­fáiba. A legnagyobb munkát a moszkvai KGST-palota be­rendezésénél végezték. Erre az évre a Faipari Vállalat mint­egy négyezer írólapot rendelt meg a szövetkezettől. Szakmai bemutató a tévében Színes, háromrészes Az elmúlt hónapokban Pauló hajós, a Magyar Tele­vízió főrendezője az ifjúsági osztály megbízásából több al­kalommal forgatott Ilévíz- györkön és Bagón. Az itt fel­vett anyagból készült három­részes színes dokumentumfilm szakmai, zárt körű vetítését tegnap, június 25-én, szerdán tartották meg a televízióban. A film nyilvános bemutató­járól a későbbiekben hírt adunk. GYEI HÍRLAP .KÜLÖNKIADÁSA L ''g '■ Z ■ ■ ’ *'• k ' II. Évfolyam, i48. szám 1975. JÜNIUS 26., CSÜTÖRTÖK Segítség az Árammérőből Könyvek csomagban A napokban a gödöllői Árammérőgyár nyolc dolgozó­ja, sortos, rövidnadrágos fér­fiak összekarmolt felső testtel hajladoztak, emelgettek a könyvtár előtt. Már a harma­dik fordulót csinálták. — Nem karmolás ez, hanem karcolás, mindig idedobták a hasamra a könyveket — mond­ja Nagy Lajos, a gyár főmér­nöke. — Harmincnégyezer köte­tet hordtunk ma ide a könyv­tárba — mondja egyikük, s odavezet az ablakhoz, ahonnan látná a hatalmas könyvkupa­cot. Ez volt az utolsó fuvar, most polcokat hoztak. — Nem látod, hogy áll az a polc? Fordítva teszed le, nem veszed észre? Röpködnek a megjegyzések. Az Árammérőgyár dolgozói (egy részük a Pattantyús, más részük a Török Ignác szocia­lista brigád tagja) munkálkod­tak a járási-városi Juhász Gyula Könyvtár berendezé­sén. Itt dolgozott Gecse János, Maczkó Oszkár, Szabó Sándor, Czeczulics Gábor, Kőszegi András, Papp Ferenc és a géo- kocsivezető: Imre Ferenc. Az utóbbi nemcsak a gyárból köl­csön kapott kocsit vezette, ő is pakolta a könyveket. A könyvtár helyiségeinek frissen festett fala mentén so­rakoznak a vadonatúj polcok, I mindegyik fölött egy fekete,^ vagy egy piros, modern vonalú lámpa függ. A széles ablakok alatt lambéria díszük. A ter­mek közepén levő polcók lá­bain nikkelkerekek fénylenek, a mennyezetre már fölszerel­ték a fehér, négyzet alakú vi­lágítótesteket, némelyik burá- i ja még nincs fölerősítve, ki­látszanak a neonszerelvények. Míg a Ganz-osokra várnak, ad­dig sem pihennek a könyvtá­rosok, piros műanyag válasz­tólapokat helyeznek el az üres polcokra, amelyek majd mu­tatják, hogy melyik betűs szer­ző hol található? Mindenütt kisebb-nagyobb csomagokba botiok. Az egyik barna papírra az van írva, hogy ajándékkönyvek. Egy má­sik halom tetején A reneszánsz világa című könyvet látom. A világos folyóirattartó polcokon még csak az ország és a város címere árválkodik. És min­denütt könyvek. Még olyan csomag is van, amit ki sem bontottak, papírján rajta van a postabélyegző, nemrég ér­Vadászpuskával Afrikában (5.) Szemben a kofferra! Nehéz feladatra vállalkozik az a vadász, aki Afrikában bivalyra akar vadászni: nem- c-“ak azért, mert erős és szívós állat, de ki­tűnő a szaglása, a szeme és a hallása is, végtelenül bosszúálló. Ha nem sikerül egy­két lövéssel helyben marasztalni, bizony sok­szor nehéz perceket okozhat a vadásznak és kísérőinek. Mwadából indulva, a Manyara-tó délnyu­gati csücskénél portyázunk, hogy kilövésre alkalmas kafferbivalyt kapjak puskavégre. Igen nehéz terep: a gyér füves terület olyan, mintha egy hatalmas rostán keresztül ököl nagyságú kövekkel teleszórták volna a tere­pet. Nagyon kellemetlen rajta a járás. Egy­két helyen találunk kitaposott ösvényt, de legtöbbször toronyiránt, szűz területen buk­dácsolunk keresztül. Ez még mind nem elég, meg kell küzdenünk légymilliárdok hadsere­gével, melyek erőszakosságukkal túltesznek minden gonoszságon. Nem nehéz feladat a 10—12 mázsás állat nyomait felfedezni, mert a helyükről elrú­gott kövek elárulják haladási irányát, de annál nehezebb a becserkészésük, megközelí­tésük. Kelet-Afrikában élnek a legnagyobb bivalyok, innét érdemes trófeát szerezni. Ezeknek a nagy testű állatoknak eredeti ha­zájuk Dél-Afrika volt, de állandó vadásza­tuk elűzte és kipusztította őket erről a te­rületről. így most Kelet-Afrika öt legvesze­delmesebb vadja közé tartoznak (elefánt, oroszlán, kafferbivaly, orrszarvú, leopárd). Addig, míg a többi nagyvad, ha szimatot fog vagy észreveszi az embert, igyekszik el­menekülni, addig a kafferbivaly nekitámad zavarójának, s így az ember kénytelen lőni, még ha nem is volt szándékában bivalyra vadászni. Pemba már többször is elmondta, hogy a fejet hagyjam ki a lövésből, lapocka- vagy szügylövést alkalmazzak. Minden egyes eset­ben helyeslőleg bólogatok, s a nagy kaliberű fegyverem nyakát kicsit szorosabbra fogom. Pembánál is van fegyver, de csak könnyű winchester. Így lépegetünk egymás nyomán, utánam Erasto és Tom következik nagy ké­sekkel. Délelőtt tíz óra körül jár az idő. A bivalyok útvonalát a terület legelője, Itatója lés a szél iránya határozza meg. Így a kirongozi, azaz vadnyomozó, ha kellőkép­pen ismeri a terület adottságait, akkor jó széliránnyal hamar felleli őket. Ha a biva­lyokat sűrű bozótosban követjük, akkor nagyon kell figyelni és vigyázni, mert rend­szerint a jól takaró sűrűből szoktak várat­lanul előtörni. A bivallyal egyébként már gyermekko­romban odahaza megismerkedtem: a fekete, lomha testű állat ugyan hasonlít az afrikai kezhetett az Állami Könyvter­jesztő Vállalattól. Hogy több hely legyen a mozgásra, a pi­ros székek és a fekete fotelek is egymás hegyén-hátán van­nak. Egy másik sarokban a zöld fedelű pénztárkönyvvel találkozók. — Szerencsére már minden itt van, a bútorok, a könyvek is. Körülbelül egy hónap kell, míg minden a helyére kerül. Üt könyvtáros fog itt rendez­kedni. Ügy számoljuk, hogy július második felében már kezdődhet a kölcsönzés — mondja búcsúzóul a könyvtár- vezető. Ö. E. kafferbivalyra, de kisebb, szelidebb és bár- gyúbb, mint az itteni vad őse. A gödöllői volt Korona-uradalom présházánál tartot­tak egy pár bivalyt nagy erejük miatt, mert az öreghegyi szőlőkben a lajtot ők húzták fel a szőlő' permetezéséhez. Pemba neszt hallott. Mgállunk. Várakozás, fülelés, de semmi. Gyerünk tovább! Ügy pár lépés után újra lefékezünk, recsegő ágak, súrlódó bokrok jelzik, hogy valami nagy testű állat közeledik. Alig férek a bőrömbe. Mi lehet? Elefánt? Orrszarvú, vagy talán a várt bivalybikám? Egy bokor mögé húzó­dunk, hogy takarásban legyünk az ismeret­len vaddal szemben. Balra a bozótosból előtűnik egy szürkésfekete test, utána még egy és oldalt új utat törve egy egész csorda; 50—60 méterre lehetnek tőlünk. Mivel oldal­irányból van a légáramlat, nem vesznek észre. Pemba idegesen mutat a bal szélen álló bikára, hogy azt kellene lelőni. Én rög­tön értek a rövid jelbeszédből, kibiztosítok. A hátamban érzem Pemba szemét, biztos ő is a lövést sürgeti. Megcélzóm a lapockát, de mintha észrevett volna, elfordul, aztán megindul és egyenesen felém tart. Félelmete­sen közeledik. Gondolkodásra már nincs is időm, egyetlen megoldás marad, megkísé­relni a szügylövést. Eldördül a fegyver. Az állat előbb megtorpan, majd leroskad. Hüíanatokig mozdulatlanul állok, most mi következik? Mit csinál a többi? Fegyverem lövésre készen markolom. Pemba is merően figyel mellettem. Morajlás, prüszkölés, forgolódnak, far­kukkal csapkodják oldalukat, mely a rászá­radt sártól olyan hangot ad, mintha dobot vernének. Sokan vannak. Fegyverem tárá­ban öt töltény van. Pemba sem tud sokat se­gíteni könnyű kis winchesterével. Messziről dübörgés hallatszik, a csorda mintegy va­rázsjelre, elcsendesedik, azután menekülnek. Egy nagy lélegzetvétel után Pemba vállamat veregeti. Mintha a földből bújtak volna elő a bennszülöttek, négyen-öten is, éles késeikkel megjelentek, köszöntve bennünket, körül- állnak és mikor megkapják az engedélyt a trancsírozásra, pár perc alatt a nyolcmá­zsás állat már darabokban van. Mi ÍS nekiindulnánk — Erasto és Tom a lefejtett trófeával a vállukon —, de a benn­szülöttek, akik a húst megkapták, utunkat állják és mindenáron azt akarják, hogy le­gyünk a vendégeik a falujukban. ★ Bizony már a nap is lenyugszik a Kili­mandzsáró mögött, mire táborunkhoz érünk. Vörös fénnyel önti el a Meru-hegy oldalát, majd violaszínbe öltözik a táj, a tó hullá­mos felszíne rózsás, lebegő fátyolnak ‘űnik, aztán árnyék borul a hegy oldalára és gyor­san kúszik felfelé a gerincig. Egy pillanatra még a hegy koronáján ragyog a fény, azután ez a világítás is megszűnik. Jó éjszakát! Ignácz Ferenc (Vége) Uj telepítés: fekete ribizli A cinkotai Aranykalász Termelőszövetkezet nagytar- csai üzemegységében nyolc-ki- lencszáz hektár a termőterü­let. Az 5,8 hektárnyi területű szamócáson kívül szintén 5,8 hektáron termesztenek piros és fekete ribizlit. Ebben az év­ben terem először az új tele­pítésű fekete ribizli. A fentie­ken kívül Nagytarcsán foglal­koznak még gyökér, sárgarépa, kukorica és egyéb takarmány- növények termesztésével. Je­lentős területen vetettek az idén kalászosokat is. Tölt a földgyalu A gödöllői Blaháné út fölött is hídon halad keresztül a ké­szülő M 3-as autópálya. A vá­ros környéki szakaszon több híd is épült — ezekről rendre hírt is adtunk — s bizony nem kis munka a le- és feljáró sza­kasz feUöltésc. Képünkön ép­pen a Blaháné út felett átívelő hídhoz tölti fel az utat a P 23- as földgyalu. Barcza Zsolt felvétele Közreműködött: a közönség FIATALOK HANGVERSENYE PÉCELEN Mint már korábban hírül adtuk, június 21-én, szomba­ton este rendezték meg Pécs­ien az idei Zenélő kastély hangversenysorozat első elő­adását. Csillagfénynél, jó idő­ben került sor erre a rendez­vényre, amely a fiatalok estje volt. Valamennyi közreműkö­dő az ifjabb korosztályhoz tartozott, s a nézők többsége ugyancsak... A műsorban Kosa Gábor, Mester Agnes, Csánky Emília és Elek Tiha­mér lépett a. pódiumra. A pé- celi előadáson, híven az eddi­gi hagyományokhoz, ismét kamarazene volt a program. Varga Ferenc, a magyar rá­dió zenei főosztályának mun­katársa számos érdekességet, epizódot mondott el a bemu­tatásra kerülő zeneművek szerzőjéről: J. S. Bachról. A rádió munkatársa a péceli es­téken nem csupán a műsor­közlő szerepét tölti be, hanem a számok bekonferálásán kí­vül egyúttal színvonalas is­meretterjesztőt is ad. A leg­utóbb beszélt például a kora­beli zenei versenyekről, a mu­zsikusok társadalomban betöl­tött szerepéről. OLVASÓINK FÓRUMA Nyílt levél a Városgazdálkodási Vállalathoz Élőszóval szerettem volna előadni az alábbiakat e hónap 18-án az igazgatói irodán, de nem sikerült. Így a „nyűt le­vél” formáját választottam, azért is, mert az ügy a közös­ség szempontjából is fontos. Még a télen kétszer tettem bejelentést, s a helyszíni szemlét követően június 11-én a vállalat két szakmunkása hozzáfogott a fürdőszoba kirá- molásához és a mozaikburko­lat felszedéséhez, csőrepedés gyanúja miatt. Rövidebb-hosszabb megsza­kításokkal még harmadnap is dolgoztak, ingajáratban a szomszédban még be nem fe­jezett, de nálunk már megkez­dett munkahely között. Fel­bontottak két négyzetméternyi burkolatot és az összefolyónál, illetve a WC-csészénél a hibát meg is találták. Azóta szak­embertől tájékozódtam: egy négyzetméter mozaiklap és ágyazóhabarcs, aljzatbeton felbontása egy szakmunkás­nak egyórai munkát jelent. A „kitermelt” mozaiklap- törmeléket és földet én hord­tam ki, hogy a fürdőszoba aj­taját magunkra csukhassuk, ha a mellékhelyiséget — megfelelő botorkáiás után — használni akarjuk. Június 13—18 között semmi érdemleges nem történt, ezért reklamáltunk a munkavezető­nél, aki másnap két szakmun­kással meg is jelent. Ök aztán a bontást egy óra alatt befe­jezték — a WC-csészét le­emelték, félretették —, most már használni sem lehetett. A csöveket kicserélték, beton­gyűrűvel rögzítették. Ennyit teljesítettek június 11 és 19-e között! Következett volna a kőmű­vesmunka. A munkavezető ki­jelentette, hogy kőművest egyelőre nem tud adni, még egy közelebbi terminust sem jelölt meg. Azt mondta, hogy próbáljunk mi kőművest ke­ríteni, a vállalat megtéríti a költséget. Tehát magam szer­veztem meg a munkát, a vál­lalat helyett. Két segítséggel június 21-én megtörtént a mozaiklapozás, aljzatbetonozás, ágyazóhabar­csolás, két óra alatt. Ezt a munkavezető „kizárt dolog­nak” tartotta; sőt ellenmutat­ványként kilátásba helyezte, hogy „megeszi a kalapját”. Majd huszonnegyedikén nyolctól tíz óráig visszaszerel­ték a csészét és a fürdőkádat is. A helyzet jellemzésére megemlíteném még, hogy a szomszédban a szerelők még ma sem fejezték be a munkát, jóllehet, két héttel előbb kezdték, mint nálunk. Vajon miért vállalkozik a vállalat többre, mint amennyi­re kapacitása van? Ezzel csak ronthatja jó hírét! Ha pedig nem tudja a vállalt munkának legalább viszonylagos folya­matosságát biztosítani, ne fog­jon hozzá! Mert ellenkező esetben — mint kiszolgálta­tott fél — vagy hozzá nem ér­tésre, vagy teljes közönyre, vagy éppen rosszindulatra gondolhatunk. Az egyik tanácstag előtt megemlítettem a fenti „nyílt levél" tervét. Megnyugtatott, hogy nem sokra megyek vele, legfeljebb sajnálkozásukat fejezik ki. Ha valóban ezt kí­vánják .tenni, kérem, öttől te­kintsenek el, mert a mun ka ve­zet ő találkozásunkkor ezt már egvszer-kétszer megtette! Egyébként bízom abban, hogy hiteles számlabemutatáson alapuló kölcsönös pénzügyi rendezéssel pontot teszek ennek a primitív, törzsi életre emlékeztető ügynek a végére. Dr. Farkas György Gödöllő, Kossuth Lajos u. 36. A közreműködők egyike, a fiatal Kása Gábor ezen. az es­ten nemcsak mint előadómű­vész, hanem mint zeneszerző is bemutatkozott. Bevezetőjé­ben Varga Ferenc elmondta, hogy néhány száz évvel ez­előtt a zeneszerzők sokszor versengtek egymással, s ilyen­kor nem csupán már meg­komponált műveket adtaa elő, hanem rögtönöztek, imp­rovizáltak is: ez is a verse­nyükhöz tartozott. A zenetör­ténet számon tartja például Bachról, hogy egy ilyen ver­seny alkalmával ellenfele ko­rábban meghallotta Bach já­tékát, s úgy meghökkent a zeneszerző tehetségén, hogy „elszelelt” a verseny megkez­dése élőit. Liszt Ferenc is közismerten jó rögtönző volt. Minden hangversenyén szo­kásban volt, hogy a közönség által megadott témára rögtön­zött. A péceli hangversenyen a közönség Kosa Gábor zene­szerzőt hallgathatta meg eb­ben a műfajban: Barokk imp­rovizációk címmel adott elő nagy sikerrel — egy zongora- darabot. A legnagyobb tetszést talán a hangverseny utolsó száma aratta. A műsorban feltünte­tett művészeken kívül még négy főiskolás is közreműkö­dött Bach 84. kantáta című művének előadásában. Szop­rán szólót énekelt Mester Ag­nes. S ami a közönségnek Is meglepetés volt: mintegy 10— 15 péceli fiatal, jobbára tizen­évesek, a kantáta kórusrészle­tét énekkel kísérték. A hely­beli éneklő fiatalok a nézőkö­zönség közt ültek, ezért szinte úgy hallatszott, mintha a hall­gatóság minden tagja közre­működött volna. A Zenélő kastély következő hangversenyére július 26-án kerül sor. Erese Margit és Ko- váts Kolos, a Magyar Állami Operaház magánénekesei ad­nak áriaestet, zongorán kísér Torma Gabriella. — ethy — Pedagógusok iskolán kívül Kilencszáz látogatás Az isaszegi tantestület peda­gógusai az elmúlt tanévben is rendszeresen jártak családlá­togatásra. Erre az 1974—75-ös tanévben csaknem kilencszáz alkalommal került sor. Külö­nösen sokat törődnek a száz­húsz hátrányos helyzetű diák­kal. A családlátogatásokat, az iskola igazgatóhelyettese, Far­kas Sándor né irányította. Ő szinte mindenkit ismer a falu­ban, itt járt általános iskolába is. A MEZŐGÉP Vállalat éjjeliőrt azonnal alkalmaz a gödöllői, Kazinczy lakótelepi óvoda építkezésénél. Jelentkezni lehet a Kazinczy lakótelepen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom