Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-26 / 148. szám
4 1975. JÚNIUS 26., CSÜTÖRTÖK K^áwtano Biológia A-tól F-ig A leggyorsabban fejlődő tudomány lexikona Az előbbrelépés reményében Cegléden Csak közösen HETI FILMJEGYZET Puha ágyak, kemény csaták Szerdán délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia tudósklubjában tartott sajtótájékoztatón nem mindennapi könyvet adtak az újságírók kezébe: a Biológiai lexikon első kötetét. Noha a lexikonkiadásnak reneszánszát éljük, egymás után jelennek meg a különböző kisebb és nagyobb általános, valamint szaklexikonok, a biológiai lexikon mégsem mindennapi vállalkozás. Nem csupán azért, mert az előző — legutóbbi s egyben legelső — magyar biológiai lexikon negyvenegy esztendeje: 1934-ben jelent meg a Franklin Társulat kiadásában. Hanem főképpen azért, mert az utóbbi évtizedekben a biológia újabb és újabb nagy jelentőségű felismerésének lehettünk tanúi, és a sor nem zárult le. Azt mondhatjuk, hogy ma a biológia talán a leggyorsabban fejlődő tudomány, egyre közelebb kerül az élet titkaihoz, az élet létrejöttének kérdéseihez csakúgy, mint a fajra jellemző tulajdonságok fennmaradásának s ugyanakkor az egyedi változatoknak a problémáihoz. Öt éve kezdték Bernát Györgynek, az Akadémiai Kiadó igazgatójának megnyitó szavai után Straub F. Brúnó akadémikus beszélt a lexikon szerkesztéséről. Elmondta, hogy az Új Magyar Lexikon és a Természettudományi Lexikon készítése során merült fel az a gondolat, hogy szükség lenne egy biológiai lexikonra is. öt éve kezdtek megvalósításához. — Az emberek újabb és újabb biológiai fogalmakat hallanak s olvasnak az újságokban — mondta az akadémikus —, s érdekli őket, mit jelentenek ezek a fogalmak. Például mi a génmanipuláció, hogy csak a legújabb fogalmak egyikét említsem. Arra törekedtünk, hogy a lexikont az általános iskola nyolc osztályát elvégzett ember is megérthesse ... A lexikon tehát tömör, világos magyarázatot ad a fogalmakra, de ezen túl mélyebb ismeretet is nyújt annak, aki alaposabban érdeklődik, s szívesen lapozza végig az utalásokat. Elavul, mire megjelenik? A jelenlevők közül valaki azt a kérdést tette fel, hogy ha a biológia tudománya olyan gyorsan fejlődik, nem avul-e el a lexikon, mire mind a négy kötete megjelenik. A kérdés önmagában humorosan hangzik, de nem alaptalan. A négy kötetre tervezett lexikon második kötete még az idén, a további két kötet jövőre jelenne meg. Ez a vállalkozás kezdetétől hét esztendő. Természetesen az új fölismerések helyet kaptak s kapnak továbbra is egészen a nyomdába kerülésig — legalábbis a jelentős újdonságok. Ilyen értelemben a lexikon — ameny- nyire csak várható egy lexikontól és technikailag lehetséges — lépést tart a fejlődéssel. Másrészt a lexikonok gerincét általában az alapvető ismeretek képezik, s ezek nemigen változnak. Tehát ha számolni kell is kis mértékű avulással, ez csak egy töredékét érinti a hatalmas munkának, s az általános használatot semmiképpen sem károsítja. Érdekes volt kézbe venni a lexikon mellett a negyvenegy évvel ezelőttit is, amelynek egy agyonhasznált példányát szintén bemutatták az érdeklődőknek. Az akkori egyetlen kötetből álló munka 249 lapból állt, 48 szövegközi ábrával és 41 képmelléklettel. Az új lexikonnak az első kötete 766 lap, a második előreláthatólag 700 lesz. A képeket, ábrákat megszámolni sziszifuszi munka lenne. A nagy tudóskollektíva munkája — két oldalt tesz ki a szerzők, szerkesztők neve —, olyan ismerettár, amely a legkorszerűbb. Németh Ferenc A közelmúltban tárgyalta meg a városi pártbizottság Cegléd közművelődésének helyzetét. Eredményekről és gondokról egyaránt szó került ezen a tanácskozáson, amelynek középpontjában a Kossuth ' Művelődési Központ tevékeny- J sége állt. Hatékonyabb munka t szükséges Tizenegy klub, tíz tan- folyam, hat amatőr művészeti csoport és egy szakkör működik eredményesen. Csak tavaly 270 ismeretterjesztő előadást rendeztek, elsősorban sorozatokat a munkás-, ifjúsági és szülők akadémiája keretében. Évente tíz színházi előadást tartanak: öt alkalommal a kecskeméti Katona József, ötször pedig a szolnoki Szigligeti színház együttese vendégszerepei. A nézők többsége ma már bérlettulajdonos. S ezeket a színházi előadásokat jól egészítik ki azok az irodalmi estek, amelyeken neves művészeik lépnek dobogóra: Bessenyei Ferenc, Harsányi Gábor, a budapesti Irodalmi Színpad társulata. A legfiatalabbak részére az Állami Bábszínház ad rendszeresen műsort. Annak ellenére, hogy az eredmények biztatóak, fogalmazták meg többen is a párt- bizottság tagjai közül, a jelenleginél sokkal hatékonyabb munkát várnak a művelődési központtól. Az a tény, hogy a művelődési központban ma már külön előadó foglalkozik a munkásművelődés kérdéseivel, s keresi a kapcsolatot az üzemekkel, a szocialista brigádokkal, azt bizonyítja, hogy egy egészséges folyamat van kialakulóban. Ezt a folyamatot azonban gyorsítani, hatékonyabban támogatni kell. Másra használt összegek Kiknek? S hogyan? Sok szó került a tanácskozáson arról, hogy a pártszervezeteknek, a kommunistáknál:: az eddiginél fokozottabban kell figyelemmel kísérniük és értékelniük területükön a párt közművelődési politikájának megvalósulását. „Ellenőrizzék és számolVáci szobrász szolnoki emlékműve Gyurcsek Ferenc monumentális alkotása: a Tanúhegy Emlékmű épül Szolnokon. Az idén kilencszáz éves múltra visszatekintő város — izmosodó jelenének, munkás hétköznapjainak bemutatása mellett —, így tiszteleg a történelem névtelenjei előtt. Az emlékmű betonból készül. Mérete lenyűgöző: háromemeletnyi, mintegy 12 méter magas. Alkotója fiatal szobrász, a Vácott élő Gyurcsek Ferenc. — Két esztendővel ezelőtt, éppen a szolnoki pályázat meghirdetésekor fejeztem be Dózsa-szobramat — mondja a művész. — A mintázás során arra törekedtem, hogy ne csali egy embernek állítsak emléket, hanem a parasztlázadás valamennyi hősének, tehát a figura különböző felvillanásaiból álljon össze a kompozíció. Mivel nem tudom egy pillanatba merevíteni mindazt, amit el akarok mondani, a változó világ problémáit a maguk mozgásában akartam bemutatni. Ezért vált számomra vonzóvá az újabb kiírás, hiszen a feladatot itt is az elmúlt idő ábrázolása jelentette: kilencszáz év történelmi pillanatait kellett anyagban megfogalmaznom. Gyurcsek Ferenc hamar munkához látott. Először is a városra jellemző anyagot keresett. Elvetette a bronzot, a fát, választása a betonra esett, amely — szavai szerint — képes elhitetni az emberekben a megszilárdult föld erejét. A maradandóságnak akart ezzel is emléket állítani, a pusztítások után mindig kicsírázó életnek, annak a folytonosságnak, amelynek végül is jelenét köszönheti ez a Tisza-parti város. Áttanulmányozta a históriás könyvek lapjait. — Ha egymás fölé helyezem a történelem csomópontjait — meditált magában —, azok éppen úgy taGyurcsek Ferenc három emeletnyi magas betonemlékművének gipszmakettje el&lnézetben. núskodnak a múltról, mint a löszfalak réteges földnyelvei. Elkészítette hát az eddig megszokottakétól eltérő formát, most már csupán a tartalmat hordozó eseményeket kellett kiválasztania. Az sem váratott magára sokáig. A Tanúhegy címet viselő emlékmű homlokzati része a honfoglaló nomád lovasoktól a mai család életéig ábrázolja az idő múlását. A hatalmas, kilencszintes betontömb hátsó oldalára pedig a megélhetést biztosító tevékenységi formák kerültek. Érdemes összevetni a két oldal ellentétes ábrázolásmódját is. Míg elöl szinte jelzésszerűen formálódik előttünk a történelem, addig hátul seregnyi figura és eszköz teremt elevenséget az egyes korokat bemutató frízeken. Az eredetileg gipszben meg- fogalmozódott terv megnyerte a szolnoki pályázatot. Ma már közel áll a megvalósításhoz. Az építőmunkások — a művész irányításával —a nyolcadik szint öntésénél tartanak. Augusztus 20-ra elkészül a teljes alkotás, hogy avatásával nemcsak Szolnok városa, hanem az egész magyar emlékműszobrászat újabb remekművel gazdagodjék. Molnár Zsolt tassák be a tömegszervezeti és gazdasági vezetést a közművelődés helyi fejlesztése érdekében tett intézkedésekről, a végzett munkáról, jelöljék meg a legfontosabb feladatokat a helyi sajátosságok figyelembevételével” — így fogalmazódott meg ez a határozatban, amelyet a pártbizottság egyhangúlag elfogadott. S határozattá emelkedett az a megállapítás is, miszerint „a gazdasági egységek kulturális alapjukból vállaljanak részt a köz- művelődési intézmények fenntartásából, anyagilag is segítsek a művelődési központ munkáját”. Hogy miért kellett ezt hatá- rozatoan rögzíteni? A pártbizottsági ülést megelőzően felmérést végeztek o város harmincöt gazdasági egységénél. Ez a felmérés sok hiányosságra hívta fel a figyelmet. Például arra, hogy a 35 egység közül mindössze tizenötben van kulturális bizottság, de ezek egy része is csak papíron működik. A becslések szerint tavaly a város üzemei mintegy kétmillió forintot fordíthattak kulturális célokra. E jelentős összeg felhasználására közművelődési tervet általában sehol sem készítettek. Így aztán érthető, ha a rendelkezésre álló pénz nagyobb részét nem közművelődési célokra fordították. A KÖZGÉP Vállalatnál például 89 ezer forintot terveztek ilyen célokra. A vizsgálat megállapítása szerint ebből 60 ezer forint nem kulturális célokat szolgált. A Lenin Termelőszövetkezet 200 ezer forintos kulturális összegéből alig 40 ezer forint tekinthető szorosan vett kulturális jellegű kiadásnak. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetnél pedig mindössze 5 ezer forintot használtak közvetlenül kulturális célokra a rendelkezésre álló 75 ezer forintos alapból. Különös példa az is, hogy a ceglédi Cipőipari Vállalat kulturális alapjából még száz forinttal sem támogatja a művelődési központ munkáját. Azért különös, mert a Cipőipari Vállalat igazgatója esztendőkkel ezelőtt maga is évekig állt a művelődési központ élén. Hogy miért vált mindez ilyen hangsúlyossá ezen a tanácskozáson? A művelődési központ lehetőségeinek ugyanis határt szab a rendelkezésre álló anyagi fedezet. Az évi 1 millió 100 ezer forintos költségvetéshez — az ifjúsági park fenntartását is beleszámítva — évi 473 ezer forint támogatást tud biztosítani a városi tanács. Ez az összeg még a művelődési központ béralapjának — 498 ezer forint — a kifizetésére sem elegendő. Ahol előbbre tartanak Mindezt — hangsúlyozták a felszólalók — nem azért tették szóvá, mert keveslik azt az összeget, amit a város tanácsa a művelődési központ támogatására fordít. Sokkal inkább azért, hogy mások is — a gazdasági egységek — részt vállaljanak a művelődési központ fenntartásából. Példák sorával bizonyíthatjuk, hogy másutt lényegesen előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint Cegléd városában. Dunakeszin például a nagyközségi tanács 266 ezer forintját 588 ezerrel toldják meg a helyi üzemek és intézmények. Vagy a toki Egyetértés Tsz példája: ez a gazdaság ebben az esztendőben 630 ezer forintot fordít a művelődési ház működésére! Gondolom, a ceglédi termelőszövetkezetek sem képviselnek kisebb erőt, mint a budai járásnak ez a gazdasága. Legfeljebb a szemlélettel van még baj Cegléden. Még nem érzik kellő súllyal, hogy a munkásság, a termelőszövetkezeti parasztság művelődése érdekében — természetesen lehetőségeik határain belül — nekik is tenni kell, mert az emberek művelődésének segítése nem lehet csupán a tanács feladata. A kedvező szemléleti változás bekövetkezését segíti a városi pártbizottság határozata, amely kimondja, hogy nagyobb léptekkel haladni a köz- művelődés útján csalt közösen, egy akarattal lehet. Prukner Pál Peter Sellers és Lila Kedrova a Púba ágyak, kemény csaták egyik jelenetében. A jő cím fél siker. Mégis, hányszor tettük már szóvá, hogy egy-egy „blickfangos”, érdeklődést felkeltő, ügyesen kitalált idegen filmcím eltorzult, ötlettelenné, sőt idétlenné vált a magyar fordításban. A most bemutatott új angol film címét nem érte utol ä rossz magyarítás, de elég nehéz is lett volna elrontani az eredeti Soft Beds, Hard Battles . címet, mivel ez szó szerint: Puha ágyak, kemény csaták. De a film nemcsak ettől a közönségcsalogató, telitalálat címtől jó, hanem a cimlap mögött is érdekes látnivalót találunk. Mindenekelőtt egy nálunk is jól ismert, kitűnő színész, Peter Sellers jóvoltából. Sellers sok tekintetben, egyedi figurája a mai nyugati filmművészetnek. Színészi sokoldalúsága, átváltozóképessége az, amit a leggyakrabban emlegetnek vele kapcsolatban. S ez igaz is: nem egy, hazánkban is bemutatott filmjében igazolta ezt a képességét. De hát ez önmagában még lehet technikai rutin, mimikriadottság is, és semmi több. Sellers sokoldalúsága, az egy filmben eljátszott alakok egész sora azonban mást is rejt: igazi színészi ábrázolóképességet. Még gyengén sikerült filmjeiben is (mert akad nem egy ilyen is) igyekszik élő, körüljárható figurát formálni a szerepeiből. Akárcsak ebben a mostani filmben. Nem is tudom pontosan megmondani, hány figurát személyesít meg, hatot-e, vagy hetet, vagy még többet — de ezek mindegyike más és más karakter, s ez a lényeg. Hogy másként néznek ki, az a maszkmestert dicséri. De hogy a szenilisen is nőbolond francia ezredes, a könyvelőből párizsi Gestapo- fönökké emelkedett gnóm Schröder, a Buddha-merev- ségű Kyoto herceg, vagy a mindig mindenbe belekeveredő, de mindenből hidegvérű érzéktelenséggel kimászó angol őrnagy, Robinson mind más és más emberek, az már Sellers érdeme. Maga a film egyébként, nem különösen eredeti ötleten alapuló meséjével — a II. világháborúban Párizst megszálló németek sem nélkülözhetik Madame Grenier „szalonját" s a „lányok” szolgálatait, de ebben a' „műintézetben” egyre-másra éri baj a náci tiszteket, mígnem eljön a felszabadulás, és a Madame meg a lányok kitüntetést kapnak hazafias szolgálataikért — aligha aratna túlságos sikert. De nem is ez a lényeg. A mese tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy keretet adjon Sellers játékának. Hogy ebbe a keretbe belefér egy csomó tényleg szép és szexis lány, néhány jó színész (Lila Kedrova, mint a Madame, Curd Jürgens, mint egy gáláns és lovagias német tábornok), az csak emeli a film sikertényezőinek számát. Roy Boulting rendező (aki egyik szerzője a forgatókönyvnek is) sok jó. ötlettel, jó feszesre húzott tempóval és látható kedvvel és rutinnal rendezte meg ezt a szórakoztató filmet, Az utolsó töltény Januárban mutatták be a mozik az A banditák alkonya című román bűnügyi filmet, amely kiemelkedett a hasonló filmek tucatjai közül azzal az igénnyel, hogy a) a felszabadulás utáni román közállapotok hiteles rajza kívánt lenni, és hogy b) nem felejtette el, hogy mégsem dokumentumfilm, hanem krimi, annak műfaji kellékeivel. A most bemutatott Az utolsó töltény A banditák alkonya záró képsorával indul: Miclo- van felügyelő halálos sebet kap a banditákkal egy hatalmas raktárban vívott tűzharc során, s főnöke és barátja, Roman főkapitány karjai között meghal. Sorozatról van tehát szó, s a rendező, Sergiu Nicolaescu már a harmadik darabot is előkészítette (nemsokára ezt is bemutatják a mozik). A kérdés már csak az, hogy tudnak-e a film alkotói any- nyi érdekes történetet találni fvagy: kitalálni), amennyi elegendő egy sorozattá terbélye- sedő krimivállalkozáshoz. Nos, a mostani film azt látszik igazolni, hogy tudnak. Roman főkapitány újabb és újabb kalandokba keveredik, amelyekről részint az érezhető, hogy valódi, megtörtént események a magjaik, részint pedig az, hogy Nicolaescu és forgatókönyvírói, Popovici és Salcudaanu értik a krimi műfaji szabályait. Izgalmakban nincs hiány. Hol az élelmiszercsempészek- kel vívnak valóságos csatát a rendezőpályaudvaron, hol titkos fegyverraktárakat lepleznek le, hol meg egy isten háta mögötti kolostorban látjuk viszont Roman főkapitányt, amint éppen kémek után nyomoz. A történetben, s a fordulatokban akad persze sok megmosolyogtató elem is, de a film egésze nem rosszabb a jó krimi átlagnál. Tempója kitűnő, jó a vágása, s igen jó a fényképezése (Aleksandru David munkája). Özönvíz Emlékezetes siker volt a televízióban a lengyel klasz- szikus, Reymont Parasztok- jából készített sok folytatásos tv-játék. A most a mozik műsorára kerülő Özönvíz a másik klasszikus író, Sien- kiewicz nagy regényének hatalmas terjedelmű filmváltozata. Hatalmas e vállalkozás méreteiben is: az e héten bemutatott első rész is közel három óra időtartamú, s összesen több mint öt és fél órás filmmé állt össze enek a hazafias történelmi regénynek a Jerzy Hoffman, Adam Kersten és Wojciech Zukrowski által írt, Jerzy Hoffman által rendezett változata. S hatalmas a színészi és technikai apparátus is, amely ezt a monstre alkotást megvalósította. A lengyel színészek színe-java — Olbrichski, Lom- nicki, a Parasztokban megismert Wladyslaw Hancza, Leon Niemczyk, Malgorzata Braunek vezetésével — játszik a filmben, amelyről most csak annyit: az 1660-as években, a lengyel—svéd háborúk idején játszódik. Értékelésére a II. rész bemutatásakor visszatérünk. Takács István I
