Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

Csatorna — vonóvederrel Megoldódik a Kazinczy és a Munkácsy úti lakótelepek közötti terület vízelvezetése. Képünkön: vezetőfülkéjében Major Bélával, a Iíözép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozójával munkálkodik ‘a vonóvedres kotrógép, készül a vízelvezető csatorna Barcza Zsolt felvétel« Elavult plakát Aranyos kis karikatúra a toborzó könyvecske fedelén, csokorra való vidám fiú és lány néz szembe — mivel is? Hát tulajdonképpen a nyár­ral, a fénnyel, a levegővel. Es természetesen, a munkával is szemez, elfogadva a kihí­vást: „jöjj közénk, jelent­kezz!”. Megtévesztő némileg a szöveg, legalább is ma már: hetekkel ezelőtt „elkelt min­den hely” a június 15-én megnyílt KlSZ-építőtáborok- ba. . A toborzó plakát tehát el­avult. De azért — kedves és szimbolikus „lejárta utá-n is. Azt a jókedvű és derék mun­kát is jelképezi, amely im­már 17 éve, minden nyáron visszatérve, vonz ezreket, tíz­ezreket. Hova? Dolgozni. Utat építeni. Gyümölcsöt szedni. Zöldséget begyűjteni. Fiatalok önkéntes népgaz­daság-segítő mozgalma. Ez: a tartalom. Jelent, 17 év koránt­sem teljes mérlegét megvon­va: 485 ezer résztvevő fiút és lányt; kezük nyomán 47 ezer katasztrális hold hasznossá, termővé tételét; 118 kilo­méternyi utat; 1.6 millió mázsa leszedett zöldséget és gyümölcsöt, 2500 helyrehozott családi házat az árvíz sújtot­ta Szamosközben. Ennek a munkának az értéke szinte felbecsülhetetlen. Nem azért, mintha nem tudná egy köz­gazdász könnyedén kiszámí­tani a pénzben! ellenérté­ket, korántsem. Hanem: mert a fiatalok segítsége mögött sokkal több rejlik, mint önmagában a ládákba gyűlt gyümölcshegy, felku- pacolt föld, bálázott zöldség. Nevelési — éspedig az egyik legeredményesebb ifjúsági ne­velési lehetőségünk is az épí­tőtáborok sora. Ötvözve ro­mantikát munkával, pihe­nést vidám szórakozással, A GÖDÖLLŐI FÉMTÖMEGCIKKIPARI VÁLLALAT (GÖFÉM) FELVÉTELRE KERES termelési osztályvezetőt gépészmérnöki, forgalmi könyvelői csoportvezetőt számviteli képesítéssel, továbbá betanított női és férfi munkásokat lakatos­és gépmunkára. Cím: Gödöllő. Szabadság tér 3. hasznot hajtó segítséget az ifjúsági mozgalom jellemfor­máló erejével. Az ország minden táján, Szabolcstól a zalai dombo­kig, árbocra kúsztak a KISZ nyári építőtáborainak zászlói. Ott lengenek augusztus 23-ig, az utolsó táborozók búcsú­jáig. Hisszük, hogy hasz­nuk az idén is derék lesz. Segítik begyűjteni a föld gazdag nyári kincseit. S a 2—2 hét dús élményeket kí­nál. Derék munka jóleső örömét adja majd 27 ezer fiatalnak, középiskolásnak, egyetemistának, szakmunkás- tanulónak. V. M. II. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1975. JÜNIUS 21., SZOMBAT Repülővonal Zsámbokon Felvásárlás az udvaron Olcsóbb az uborka, kevés a paprika Teli zsákok nyomják ab­roncsig a, biciklik kerekeit a kanyargós zsámboki utcákon. Az emberek egyfelé igyekez­nek, egy tágas udvarra tolják be a kerékpárokat, ahol sze­mélykocsik is parkolnak. Itt- ott üres ládahalmok emel­kednek, másutt sárga tök, zöld uborka napozik. A fő­épület falánál több férfi és asszony támaszkodik. Vár­nak. A tágas helyiségben a fa­lak mentén zöldséggel, gyü­mölccsel megrakva sorakoz­nak a rekeszek. _ 197 kistermelő — Most várjuk a ZÖLDÉRT telefonját, repülővonalunk van, közvetlen az összekötte­tésünk Gödöllővel, hogy idejé­ben megtudjuk a napi ára­kat— mondja Strasser Já­nos, a Galgavidéke ÁFÉSZ zsámboki felvásárlótelepének vezetője. — Csak azután fi­zetjük ki a teremelőket. — Hány szállítójuk van? ■— Százkilencvenhét kister­melővel van szerződésünk, az egyik jászfényszarui kivéte­lével valamennyi zsámboki. Most legtöbb az uborka, má­ra hatvan mázsa felvásárlá­sát terveztük. Ebből negyven mázsát adunk át a ZÖLDÉRT- nek, a többit saját üzle­teinkben „terítjük szét”. Cse­resznyéből három, meggyből négy mázsát várunk, borsó­ból kétszáz kilót. Papriká­ból már kevés jön, csak 260 darabot vettünk át eddig. De volt olyan, körülbelül két hete, amikor nyolcvannégy­ezret számoltunk meg. — A ZÖLDÉRT-en kívül hova visznek még árut? — Az ÁFÉSZ-hez tizenhat község tartozik. Ezen a terü­leten valamennyi zöldség-, vegyes- és élelmiszerboltba, összesen több mint nyolcvan egységbe. Első és legfonto­sabb feladatunknak tartjuk a falvak ellátását, csak a fenn­maradó mennyiséget adjuk át „idegen” megrendelőnek. A ZÖLDÉRT jelenti A Galgavidéke ÁFÉSZ te­rületén a községekben álta­lában sokkal olcsóbb a zöld­ségféle, mint járásunk más üzleteiben és piacaim. Ügyel­nek arra, hogy kereskedel­mi hasznuk ne legyen na­gyobb a megengedettnél. A felvásárlási árnál 20—44 szá­zalékkal adják drágábban az üzletben, így minden esetben­Vadászpuskával Afrikában (1.) Kígyókalandok Ignácz Ferenc gödöllői fogtechnikus évek óta rendszeresen jár Afrikába a Természettudományi Múzeum megbízá­sából. A legutóbb Szudánban, Tanzá­niában és Kenyában töltött hosszabb időt. A továbbiakban néhány folyta­tásban részleteket közlünk vadász­naplójából. fi szafárteű bennszülött él-hal a társal­gásért, kivált, ha olyan sokat utazott társak­kal találkozik, mint az elefántvadász kísérői. A mai napon táborunkból elefántvadászatra indultunk, s összetalálkoztunk a szafárizó bennszülöttekkel. Mint ahogy a rokonok, vagy régi barátok szokták, örömmel üdvözlik egy­mást. a félcsattanó szóáradat olyan hangos, hogy a környékről minden bizonnyal, ha volt is vad, mindegyik elmenekült. Aztán egyszerre csak forró szél kerekedik, elsötétül az ég, s valósággal berobban a vi­har. A sötét porfelhők sivatagot idéznek. Egy hatalmas sziklatömb mögé bújunk. A nap is olyan, mintha kormozott üvegen át néznénk. Megered az eső, a porfel] eget sárrá változtatja. Szemünk és fogunk ragad a por­tól, lassanként kimossa az eső. A vihar amilyen gyorsan jött. olyan gyorsan el is megy. Kitisztul a levegő, {ni készülünk az indulásra. Erastó, hf>gy az eső elől mentse az elefántölő fegyvert, a feje fölött levő szikla­hasadékba dugta, s mikor a vihar után ki­húzza, egy viperát is a földre ránt, alig másfél méterre tőlem. Nem nagyobb ötven centinél, de úgy ficánkol, mintha mind­nyájunknak neki akarna ugrani. Erastó gyorsan cselekszik: a puska agyával lepré­seli a földhöz, valósággal belepasszírozza a sárba. Mindez olyan hirtelen történik,, hogy megijedni sincs időm. A többiek is széles vi­gyorgással nyugtázzák Erastó dühödt mű­veletét. Rövid ideig fázom a hideg eső áztatta ru­hában, de a nap melege hamar megszárít, sőt, egy pár órával később már jólesne egy kis hideg zuhany, ám hiába, a kontinens szeszélyessége nem igazodik hozzám. Délutáni pihenésemkor egy pokrócról ha- nyattfekve nézegetem a nagy fa lombkoro­náját, mikor a hátam mögött levő vastag ág lombozata közt egy himbálódzó kígyót veszek észre; hol felbukkan, hol eltűnik, mintha a fa törzse körül szemlélődne. Óva­tosan felkelek, a sátramhoz osonok és a ti­zenhatos sörétes belga Browningot csőre- töltöm, majd fürkészve, óvatosan közele­dek a kígyós fához. A fejét szeretném fellelni, hogy biztos lö­véssel küldjem a másvilágra, de nem talá­lom sehol. Amint közelebb megyek; nagy csörtetéssel iramodik egy másik fára egy majom, a hosszú farka csattogva követi. Hát ez volt a félelmetes kígyó! Most már mosolyogva baktatok vissza, megnyugod­tam. Mogoro őserdeiben már harmadik napja járunk, mikor egy kis patak melletti tisz­táson tábort ütünk. A nagy bozótost előbb letaroljuk, a sátrak helyét megtisztítjuk az ember magasságú gaztól. A nagy munka közben hirtelen kicsúszik lábam alól a ta­laj és egy mély gödörben találom magamat. Pemba jön segítségemre, riadtan nézd a kö­rülbelül két méter átmérőjű gödör szem­közti sarkát. En is odakapom a fejem: ré­mülten látom, hogy ott egy kobra mozgoló­dik, de Pemba rámsziszeg, hogy ne mozdul­jak és csukjam be a szemem. Gépiesen szótfogadok, de nem értem az egészet, hogy pisszegés helyett miért nem húz ki inkább gyorsan a gödörből. Töprengésem közepette Pembáék gyor­san egy hosszú villás ágat vágnak, és ügyes mozdulattal megcélozzák a kígyó nyakát, s a gödör falához szorítják. Erastó közben ki­ránt a gödörből, és a pangóval — a bozót­vágó késsel — egy suhintással lenyisszantja a veszedelmes hüllő fejét. Pemba most már elmagyarázza, hogy ez a mérgeskígyó a köpőkobra, a mozgásra in- gerlékány. Először szembe lövell nyakizmai­nak segítségével egy maró váladékot, na­gyon pontosan tud célozni, akár másfél mé­ter távolságra is. Ettől az áldozat még job­ban kapkod, s a kígyó ilyenkor marja meg. Ezért a legjobb védekezési mód. ha az em­ber mozdulatlan marad, s megvárja az állat menekülését. Minden kígyófajtának sajátos védekező és támadó módszere van. A hatalmas boa olyan tökéletesen alkalmazkodik környeze­téhez — a zöld növényzethez —, hogy még a természet élesszemű fiai 'is csak akkor veszik észre a veszélyt, mikor fedezetlen lábukkal rálépnek. A bennszülöttek elbe­szélése szerint olyan kígyó is vén, amely a menekülő ember után veti magát, s vií- lámgyors mozgásával utoléri a legjobb fu­tókat is. Csak egy módon iehet előle mene­külni: ha a futó hirtelen irányt tud változ­tatni. A kígyó ugyanis egyenesen halad to­vább, s mire észreveszi tévedését, az ember már egérutat. nyer. Gyakran ez a csel menti meg az életét a vadonban élő bennszülöt­teknek is. Emberölő mérgük miatt azonban nem­csak irtják ezeket a félelmetes hüllőket." ha­nem tenyésztik is,' hisz mérgükkel nemcsak ölni tudnak, gyógyítani is lehet vele. Ignácz Ferenc (Folytatjuk) olcsóbb az árujuk, mint a ZÖLDÉRT boltjaiban. — Nemcsak boltokba, ven­déglátó egységekbe is szállí­tunk; sokszor különleges igé­nyeiket is igyekszünk kielé­gíteni. Most például azt kér­te az egyik üzlet, hogy sze­rezzünk neki öregkrumplit. Hát hol van az már? Nem kapni azt már sehol — mond­ja Strasser János. Mellette, az egyik ládának támaszkod­va megszólal egy asszony. — Nekem van otthon. Mennyi kéne? — Hát egy zsákravaló. Most mindjárt menjen haza, csí­rázza le, hozza be. Az étterem azonnal átveszi. — Mennyiért? — Kettőkilencvenért. — Öóó, annyiért nem adom. — Miért, milyen krumplija van? Ella? — Nem, rózsa. — Az mindjárt más. Meg­nézem az árjegyzéket. Azt háromhúszért vesszük. Az eladó bólogat rá, de nem mozdul a láda mellől. Nem tudom meg, hogy ezt is kevesli-e, vagy csak a ZÖLDÉRT telefonját várja, ahonnan megtudja, milyen ára van ma a zöldségnek. Ebben a pillanatban ugyan­is csörren a készülék. Strasser János diktálja egyik munka­társának az árakat. Nem so­kat változtak: a tök maradt hetven fillér, a kovászolni való uborka előző ára négy forint volt, most három öt­ven lett, a salátauborka ára két forintról egy ötvenre csökkent. Záróra éjfélkor Néhány évvel ezelőtt na­gyobb volt a forgalom a fel­vásárlótelepen, ma a zsámbo­ki ak is beutaznak a primőr­rel a fővárosba. Szinte min­den faluban van kiskert, ve­teményes, ahonnan a csalá­dok napi szükségletüket tud­ják fedezni. Mint Strasser János elmondta, gyümölcsöt ritkán szállítanak a községi üzletekbe, nem nagy keletje van, hiszen mindenütt van egy-két gyümölcsfa. A vezető tősgyökeres zsám­boki, három éve irányítja ezen a telepen a felvásár­lást. Hárman dolgoznak itt, ilyenkor, szezonban reggeltől estig. Hatkor kezdenek, s gyakran előfordul, hogy még az éjfél is itt találja őket. Ö. E. Megkezdődtek az államvizsgák A gödöllői Agrártudományi Egyetemen pénteken meg­kezdődtek az államvizsgák. A következő napokban a mező- !gazdaság-tudományi karon 156, a mezőgazdasági gépész- mérnöki karon pedig 131 nappali tagozatos és 44 le­velező hallgató ad számot tudásáról. A Pécel-lsaszeg ÁFÉSZ (Pécel, Szemere Pál u. 8.) AZONNAL FELVESZ CYSBS- ÉS EÉPÍBÓT .5zom Lati jegyzet Lehetőségek Lapunkból is kitűnik, hogy mostanában nagyon sok szó esik a közművelő­désről a különböző járási és városi fórumokon. Leg­utóbb például a gödöllői városi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta a köz- művelődés helyzetéről és feladatairól szóló tájékoz­tató jelentést; ez rövidesen tanácsülés elé is kerül. Két héttel korábban ugyanez a téma szerepelt a városi pártbizottság kibővített ülésén. A tapasztalatokból és a hozzászólásokból is kide­rült: a közművelődési munka hatékonyságának egyik alapvető feltétele a közönségbázis megteremté­se. Erre annál is inkább szükség van, mert — per­sze erre panasz nem lehet — Gödöllőn aránylag sok a kulturális rendezvény, ám sokszor rossz a propagan­da, olyannyira, hogy az utóbbi időben néhány program a szó szoros értel­mében érdektelenségbe fulladt. Esetenként ezekről e hasábokon is beszámol­tunk. Nem lehet azzal megelégedni, hogy valahol szerveznek valamilyen mű­sort azzal a jelszóval, hogy szerepel a munkatervben, vagy régen nem volt már semmi, tehát csináljunk valamit... Megengedhetet­len levegőben lógó előadó­esteket, író—olvasó talál- kozólcat, egyéb kultúrmű- sorolcat „összehozni”, s pláne néhány fára rajzszö­gezett plakáttal kihirdetni. A programok szervezőinek mindenekelőtt azt kell mérlegelniük, hogy kiknek szervezik a műsort, mek­kora rá az igény? Máskü­lönben semmi értelme az egésznek! Nagyszerű ellenpéldának kínálkozik a gödöllői Pe­tőfi Művelődési Ház által szervezett Pódium ’74 elne­vezésű műsorsorozat, ame­lyet nemcsak megfelelően propagáltak, hanem az in­tézmény vezetője kapcsola­tot keresett a város üze meivel is. Ennek köszönhe­tően például egyedül az Árammérőgyárból hatvan szocialista brigád váltott bérletet a sorozatra. A közművelődés irányí­tásának nem könnyű fel adatát ugyancsak társadul mi összefogás' segítségével lehet eredményessé tenni, vagyis ehhez szintén tö­megbázisra van szükség. Éppen erre láváivá, továb­bá az ellenőrző és az oly lényeges koordináló munka végrehajtására alakult meg városunk közművelődési bizottsága. Tagjai között vannak városunk intézmé­nyeinek képviselői, műve­lődésügyi dolgozók, társa­dalmi munkás népműve­lők. Érdekes jelenség: né­hány lehetőséget rosszul, néhányat pedig egyáltalán nem használunk ki. Pél­dául üzemeink nem méltá­nyolják a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat „szolgáltatásait”, s nem él­nek azzal az igazán kedve­zőnek nevezhető adottság­gal, hogy az Agrártudomá­nyi Egyetem és egyáltalán a helyi tudományos intéz­mények tanárai, dolgozói, kutatói készek előadásokat, élménybeszámolókat tarta­ni. A tájékoztatási rend­szer tökéletlensége mellett sok felszólaló emelte ki a különböző elszigetelt mű­sorokat, amelyek egyedül azért maradnak „titokban”, mert az üzemek, intézmé­nyek között nem a legjobb az ilyen kapcsolat, holott közösen sikeresebb, több embert mozgató programot szervezhetnének. Sokan ja­vasolták, s általában a je­lentésekben is szerepelt: a jövőben sokkal jobban ki kell használni a járási ta­pasztalatokat, annál is in­kább, mert Gödöllő alkal­mas arra, hogy a járás kulturális, művelődési centrumává váljon. Végté­re is a közművelődési fel­adatok végrehajtása közös ügy. politikai feladat, kol­lektív munkát igényel. Fehér Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom