Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

1915. JÚNIUS 81., SZOMBAT «er« sgf /iSj? M Kofámon i Jubileumi iparművészeti kiállítás Négyszáz művész 1200 műve — Alkotók, formatervezők Pest megyéből is A hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját kísérő ki­állítások sorozata, mely a köztéri alkotások mellett bemutatta az elmúlt három évtized képzőművészetének, plakátművésze­tének és karikatúrájának fejlődését, most utolsó állomásához erkezett: megnyílt a jubileumi iparművészeti kiállítás a Mű­csarnokban, Budapesten. A gyermek, a háztartás, a lakás, az utca és a munkahely, az öltözködés köré csoportosulnak a ki­állított tárgyak, melyekhez dekoratív művek is társulnak. Július 13-ig várja vendégeit a jelentős tárlat. Impozánsak a számadatai is: mintegy 400 művész, 70 vállalat, gyár közel 1200 művét, termékét szemlélhetik a látogatók. Kiállított több Pest megyei iparművész, formatervező, valamint láthatjuk a Váci Kötöttárugyár és a budakalászi székhelyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalat néhány termékét is. AZ IPARMŰVÉSZET néma képzőművészet alapfoka, ha­nem mellékága; kisebbik test­vére. Olyan tárgyakkal hullám­zó sodrás, mely hangulati ha­tásaival, környezetet módosító formarendjével harmóniate­remtő tényező. Életünket kí­séri otthonunkban, munkahe­lyünkön, utazás közben. Az iparművészet azzal demokrati­zálja a vizuális értékrendet, hogy általánosítja. Régebben ezreknek, ma millióknak. Egye­di darabok készültek hajda­nán; a Mátyás kálvária, Suky Benedek kelyhe, melyek ma is képzőművészeti ranggal élnek és hatnak. Ez a minőség veszélyeztetett helyzetbe került a századfor­dulón a gyári sorozatgyártás miatt. Ma a tárgyak azzal vál­nak művészi kategóriává, az­zal maradnak iparművészet­nek, hogy festői, szobrászt len­dületből sarjadnak, tömeges számmá növekednek a nép­rajz, népi hagyományok és az egyedi ízlés finomított követ­kezményeként. Egy biztos: minden iparművészeti igénnyel dúsított tárgy élménnyé ár­nyalja egy bizonyos térhez és időhöz kötődő emlékeinket, esztétikai energiákkal terebé­lyesét érzelmeket. Napjaink­ban azzal bővült hivatása, hogy társadalmasítja az esztétiku­mot, szép természetté szer­keszti nemcsak a teret, hanem éppen a téralakítás segítségé­vel tudatunkat is. Ami ezzel kapcsolatosan a Műcsarnokban rendezett jubileumi kiállítást illeti, megnyugvásunkat fo­kozza. Az első pillanatban kitűnik iparműveszetünk európai fel- készültsége, egyetemessége. Ez a teljesség nemcsak a műfajok sokrétűségében, hanem o for­rások tekintetében is érzéklő- dik; több irányt figyel. Ez a figyelem felderítés, a tárgyak­kal felkutatott népi, társadal­mi tudat kísérete és kifejezése a szintézis reményében. Bar­tóki összegezés kezdődik a tárgykultúránkban is. AZ ELMÚLT harminc esz­tendő iparművészetünk minő­ségi változásához vezetett, megszületett a szép ipari for­ma. Más is. Társadalmunk fő­szereplője a gyermek, ebből adódik, hogy az óvoda és is­kola iparművészeti ügyelete fokozódott. Mindezt sürgette az urbanizáció-is. Ebből adódóan Ortutay Tamás, Somogyi Pál, Vetve Vilid bújócskára, má­szásra is alkalmas színes búto­rokban varázsolta a mese és a játék lehetőségeit, mely a sze­mélyiségformálás kiküszöböl- hetetlen tényezője. A városi környezet színekkel pótolja a fák sokaságát, az évszakok hangjait. A gyereknek még mohóbb a színiigénye, számára ez jelenti a gyönyörködés vita­minját. A gyermekkori kör­nyezetet iparművészeink kép­zeletserkentő játékszobrokkal és változatos tagolású ruhák­kal biztosítják. Ami a textíliákat illeti, a jó átlagból is kiemelkedik Drop- pa Lívia, Gyulai Irén és a Du- naharasztin született Bandzsál Edit formavezetése, mely a cél­szerűség mellett a lélektani igényeikhez is alkalmazkodik. A LAKAS, az iparművé­szet másik közege, ezt igyek­szik otthonná dúsítani a ház­tartási bútorok, tárgyak, füg­gönyök, falburkolatok variált alakzataival. Rénes György poharaiból még nagyobb örö­met jelenthet az ivás szomj­oltó öröme, s Veres Lajos, Dániel József rádiódobozai a hangokat rendezik kellemessé a forma előjátékaként. A kiállítás hosszan időzik a berendezési tárgyaknál. Eb­ből a körből emelkedik ki Mikó Sándor népi ihletésű padja, Király József számta­lan székgamitúrája, mely a napszakoknak megfelelően biztosít tartást és kényelmet. Érdekesek a plasztikai Íratást keltő szőnyegek, a Sziget- szentmiklósról indult Szilágyi Ildikó ötvösremeke. Egyálta­lán, kevés az ötvöstárgy a tárlaton, pedig ez a magyar iparművészet fő megnyilvánu­lási formája volt az elmúlt évezredekben a honfoglalás kori tarsolylemezektől Péter Vladimir ékszersorozatáig, mellyel külföldi díjat nyert. Egyáltalán, a rendezés jó moz­zanata, hogy a századforduló művészed közül megidézte Kozma Lajost és Kaesz Gyu­lát, de nagy ívben felidézhet­te volna iparművészetünk messze századokban röptéző forrásanyagát. Hiány az is, hogy a kerámiák világában klasszikus értéket képviselő verőcei Gorka Gézát csak mérsékelten szerepeltette, pe­dig életművének lezártsága miatt is emlékszoba illette volna meg, tárlat a tárlatban. Kovács Margit is csak egy mű­vel szerepel. A továbbiakban a változatosságot fokozhatná egy-egy minitárlat a nagy retrospektív anyagban olyan művészi életpályák bemutatá­sára, melyek meghatározó szerepet vállaltak egyes ága­zatok általános modelljének kialakításában. Arra is sor kerülhetne, hogy az ilyen be­mutatók jeleznék az ipar- és népművészet találkozásait, szerves kölcsönhatását. Nem lehetünk azonban tel­hetetlenek. Ilyen hiányok mellett az a lényeges, hogy a fiatalok új hulláma folytatja az elődök jó irányt képviselő kezdeményezéseit, örülhetünk annak, hogy Gorka Lívia ténylegesen is továbbteremti Gorka Géza kerámiáinak új­donságait, hogy Kovács Borz Sándor, Rozgonyi Béla, Ga- rajszki József, Hül Klára, Bodnár János tárgy alakító ereje európai léptékű. Szé­pek Prohászka Margit, Atta­Hor-váth László tcáskéstzlete ta háztartás csoportban) Csete Bdikó faliszónyege (a lakás csoportban) lai Gábor, Perczel Erzsébet, Szilvitzki Margit, Rózsa Anna textíliái, a dekoratív művek közül kiemelkednek a Prizma 13 csoport alkotásai. Ez az iparművészeti műhely tár­gyakkal tolmácsol „érzéseket, gondolatokat”, Schrammel Im­re, Mezei Gábor szellemi irá­nyításával egyedi változatokat teremtve. Ezzel a világgal ro­kon Horváth Sándor tevé­kenysége, aki hosszú évekig dolgozott Dunaharasztin, s aki most nem érthetően hiányzik e harminc év ipar- művészeti fejlődését reprezen­táló kiállításról. Különös, de igaz, hogy a közlekedési eszközök szintén hozzájárulnak rejtve szemünk szín- , és formaigényeihez, akár az öltözék egyéniséget megszabó társulásai. Németh Aladár és Finta László döm­per- és autóbuszmodelljei a művészileg értelmezett mozgó környezet igényes példája. Mindennapjaink használati tárgyai ugyancsak jelentősen befolyásolják ízlésvilágunkat, fejlesztik tárgykultúránkat. Ennek szolgálatában állnak a Pest megyében dolgozó Nagy Tibor által tervezett haszná­lati tárgyak: az Ipari Műszer- gyár ikladi gyáregységében készített ízléses kézszárító és autóporszívó. AMI AZ ÖLTÖZÉKET IL­LETI, méltó a választék szí­nes mintákban és önismeretet elősegítő szabásformákban. Viszonylag kevés az ötvös­tárgy és kerámia. Talán az újabb országos iparművészeti kiállításnál erre nagyobb gon­dot • lehetne fordítani, s talán arra is sor kerülhet, hogy egy- egy kiváló mesterünk életmű­vét is bemutatnák a sereg­szemlével párhuzamosan, mértékadó igénnyel, amire az elsők között Kovács Margit, Gádor István és Gorka Géza művészete jelenthetne folyta­tásra szánt jó példát. Egy biz­tos; . rendszeres folyamattal szükséges országos tárlatokat szervezni az iparművészet kö­réből, primátust biztosítva egyszer az ötvösöknek, más­kor a kerámiának, textíliák­nak, hogy e mindennél fonto­sabb térbeli művészet minden ágazata klasszikus értékekkel bővüljön, s növekedjék a munka, a pihenés szférájából az alkotás pillérévé. Losonci Miklós Ortutay Tamás és Somogyi Pál gyermek-ülőgarnitúrája TANULÓ K1SKATONÁK Évzáró Százhalombattán Vli sí^mar ly-EGií ék ü iwk pseg Kápolnásnyácn Vörösmarty Mihály szüle­tésének 175., és halálának 120. évfordulója alkalmából pén­teken Kápolnásnyéken ün­nepséget rendeztek a költő emlékmúzeumában. A meg­emlékezésen Czine Mihály irodalomtörténész mondott beszédet, majd Jancsó Ad­rienn és Bánffy György Vö- rösmarty-költeményeket adott elő. Kezdődnek a felvételi vizsgák A következő héten ország­szerte megkezdődnek az egye­temi és főiskolai felvételi vizs­gák a felsőoktatási intézmé­nyek nappali, esti és levelező tagozatain. A nappali tagoza­tokra ebben az esztendőben mintegy 40 ezer pályázó adta be kérelmét, az esti tagozatra további 8 ezer, a levelezőre pe­dig 23 ezer jelölt pályázik. A felvételi bizottságoknak tehát több mint Í0 ezer fiatal felké­szültségét kell majd mérlegre tenniük. Azok a diákok, akik­nek jelentkezési lapja szabá­lyos volt, és jelentkezésüket el­fogadták, legalább 8 nappal a kitűzött felvételi vizsga előtt értesítést kaptak, hogy hol és mikor kell felvételizniük. Néhány gyakorlati tudniva­ló: az írásbeli dolgozatok el­készítésére a feladat kihirde­tésétől számított 180—180 per­cet kell biztosítani; a szóbeli vizsga általában 30—30 perc. A bizottságok — megfelelő fel- készültség esetében — előny­ben részesítik a termelést köz­vetlenül irányító dolgozók gyermekeit, illetve azokat, akik legalább két esztendeje olyan szakmában dolgoznak, amilyen szakirányú felsőoktatási intéz­ménybe felvételüket kérik. Tegnap délután katonafia- talok ünnepi tanévzárójának színhelye volt a százhalombat­tai Dunamenti Hőerőmű vízi­sporttelepe. A város kiemelt népgazdasági beruházásain gyakorlati szakképzésen levő katonák közül 123-an tettek si­keres év végi vizsgát az álta­lános iskola különböző évfo­lyamából, több mint hatvanon most fejezték be a VIII. osz­tályt. Az ünnepségen ott vcútak a város társadalmi és tömegszer. vezeteinek vezetői, valamint a honvédeket foglalkoztató vál­lalatok párt- és gazdasági ve­zetői. Az ünnepség résztvevőit az alakulat parancsnokságá­nak képviselője üdvözölte, majd a tanuló katonafiatalok névében Ullman Mihály hon­véd mondott köszönetét taná­raiknak és az alakulat pa­rancsnokságának, hogy lehe­tővé tették tanulmányaik el­végzését. Napjainkban egyre több szó esik a tanulásról. A munkás­fiataljaink képzésének segíté­sét pedig kormányrendelet ír­ja elő. Ennek szellemében cse­lekedett példamutató követ­kezetességgel az alakulat pa­rancsnoksága. Kávás István főtiszt elmondotta, hogy Száz­halombattán a katonafiatalok oktatásának már hagyományai vannak. Az elmúlt évek során több százan szerezték meg a szakmunkássá válás alapjait, végezték el a nyolc általánost. 'A most befejező tanév is meg­feszített közös munka ered­ménye, mert a tanulás nem gyerekjáték. Különösen nem az a katonai kiképzés, a munka mellett. Ezek a fiatalok sza­bad idejüket használják fel a műveltségük növelésére. — E nehéz feladathoz, mi­lyen támogatást, illetve segít­séget kapnak a katonák? — A helyi Súgván Endre ál­talános iskola 21 tanára fárad­hatatlanul, kitartó lelkesedés­sel oktatja fiataljainkat. Mi azoknak a kiskatonáknak biz­tosítottunk tanulási lehetősé­get, akik a polgári életben be­vonulásukig, mint segédmun­kások dolgoztak az ipar, ezen belül, főleg az építőipar, il­letve a mezőgazdaság egyes te­rületein, s tudásuk gyarapítá­sával szeretnének feljebb ke­rülni a „létrán", munkássá válni. Ehhez azonban egy ideig nem volt meg az alapképzett­ségük. Az iskolaigazgató, Tar Gábor, megértve mindezt, tan­testületével nagy igyekezettel segíti bepótoltatni a fiatalok lemaradását. Tankovits Imré­vé és Vass Ferencné tanárok például négy éve átjárnak hoz­zánk rendszeresen tanítani. Kávás István elmondotta azt is, hogy az alakulat érett­ségizett és főiskolát végzett katonái ( KISZ-feladóiként vál­lalták, hogy rendszeresen kor­repetálják a gyengébb érdem­jegyet szerzett társaikat. Az általános iskola nyolc osztályát most végzett kiskatonák közül valamennyien továbbtanulnak. Kőműves, ács, vasbetonszerelő, gépszerelő szakmunkások lesz­nek. Szocialista együttműködé­si szerződést kötöttek néhány nagyvállalattal, mint a Mély­építő Vállalat vagy a 22-es, 26- os számú Állami Építőipari Vállalat — melyek segítenek ebben. Itt az alakulatnál kez­dik meg taftulmányaikat a honvédek, és ha leszerelnek, már a civil életben, a foglal­koztató vállalatnál kapjál! meg szakmunkás-bizonyítvá­nyaikat. ___yiWTattt .. ^s . e. Marxista-leninista irodalom Klasszikusok új kiadásban A klasszikusok írásai és a klasszikusokat ismertető köny­vek sokat segítenek ma mind­azoknak, akiket érdekelnek a társadalmi és munkásmoz­galmi kérdések. Ezért a Kos­suth Könyvkiadó nagy szol­A gothai pro Marx műve megírásának 100. évfordulójára jelent meg. Időszerűségét az adja nap­jainkban is, hogy Marx és En­gels ebben az írásukban szól­ták legrészletesebben a szo­cialista és a kommunista tár­sadalmi rendről és az ebbe való átmenetről. Napjaink­ban is újra és újra felvető­dik: milyen úton járjanak a kommunista és munkáspár­tok, milyen legyen az átme­net és miként építhető a leg­kisebb zökkenőikkel vagy zökkenők nélkül a szocializ­mus. A gothai program — ame­lyet a két német munkás­párt egyesítésekor alkottak — sok tekintetben visszalé­pést jelentett (elvetette a munkások bér- és sztrájk­harcát, tartalmazta az ál­lamsegély munkásszövetke­zeti szocializmus hibás esz­méjét, megkerülve ezzel a proletárforradalom szüksé­gességét), tehát igen fontos volt az a bírálat, amelyet ennek kapcsán Marx és En­gels a kispolgári szocialista nézetekről, valamint az ál­lamelméletük alapjairól mon­dott. A kötet az erfurti prog­ramot és az ehhez fűződő legfontosabb írásokat is ma­gában foglalja, s ezzel; vala­mint a közölt Lenin-szemel- vényekkel rávilágít a gothai programkritika nagy hatásá­ra. Még egy nagy értéke van a mostani kiadásnak. Az ed­digiektől eltérően nemcsak Marxnak, Engelsn^k és Le­ninnek a gothai programra vonatkozó írásaiból ad válo­gatást, hanem azokból a le­velekből is, amelyeket Bebel, Bracke, Kautsky és Lieb­gálatot tesz az olvasóknak, amikor sorra megjelenteti Marx, Engels és Lenin mű­veit, a marxizmus—leniniz- mus klasszikusait, s a klasz- szikusokat magyarázó íráso­kat ;ram kritikája Unecht intéztek ebben az ügyben Marxhoz és Engels- hez. Ezek eddig nem jelen­tek meg magyarul. A marxista filozófia történetéhez A kötet alcíme: A marxista filozófia fejlődése Németor­szágban a Párizsi Kommün- től a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomig. Ez egy­ben meghatározza a tartal­mat is. Erénye a könyvnek, hogy a munkásmozgalom gya­korlati és elméleti tevékeny­ségét összegezi, mégpedig igen magas filozófiai síkon. Az NDK-beli szerzőkollek­tíva főleg Marx és Engels munkásságának utolsó idő­szakát vizsgálja, valamint a marxista klasszikusok má­sodik vonalához tartozó olyan szerzők életművét mu­tatja be és értékeli, mint Mehring, Bebel, Kautsky Liebknecht. Mindamellett a könyv nem a szűkén vett német marxizmustörténet, ha­nem sokkal több, mert a szerzők feldolgozzák a német munkásmozgalomhoz kapcso­lódó nemzetközi elméleti teljesítményeket is, így pél­dául Plehanov munkásságá­nak jelentős részét. A marxista valláselmélet genezise A lengyel szerző, Zdzislaw J. Czernecki a valláselmélet eszmei előzményeit vizsgálja, mintegy 250 év irodalmát te­kinti át. összefoglalja a val­lásfilozófia fő problémáit: a vallás eredetét és lényegét, történetének törvényszerűsé­geit, fejlődésének különböző szakaszait és a vallás jelen­tőségét az egyén életében, az emberiség fejlődésében. Mindenekelőtt azt mutat­ja ki, hogy a marxizmus előt­ti újkori valláselméletek mennyiben voltak a törté­nelmi materializmus vallás­koncepciójának elméleti és történeti forrásai, foglalko­zik a német klasszikus filo­zófusok vallásfilozófiájával is, végül Marx és Engels vallás­elméleti nézeteit elemzi. Ki­mutatja, hogy Marx a hegeli filozófia kritikájával új fe­jezetet nyitott a valláselmé­let történetében is. Vallástörténeti kislexikon A könyv sikerét mutatja a magyar olvasók körében, hogy ez már a harmadik ki­adás, s már eddig mintegy százezer példányban kelt el az előző két kiadás. A vallás- történeti kislexikon mind­máig az egyetlen korszerű marxista szemléletű vallás- történeti kézikönyv hazánk­ban, Érdemes forgatni, mert mindent megtudunk belőle, ami a vallásra, a valláselmé­letre vonatkozik. Világos képet kapunk a nagy világ­válságok — a kereszténység, az iszlám és a buddhizmus —, elméleti kérdéseiről, de más jelentős vallások is he­lyet kapnak a kötetben. A címszavak egy része vallási intézményekkel, egyházi ira­tokkal, zsinatokkal, encikli- kákkal, szertartásokkal fog­lalkozik. Hazánkban tíz- és tízezrek tanulnak a különböző mun­kásmozgalmi és marxista— leninista iskolákon, esti egye­temeken. Elsősorban nekik szánta a kiadó, amikor meg­jelentette a vallástörténeti kislexikont, amely nemcsak a vallások, hanem a vallás­kritika és az ateizmus tör­ténetét is feldolgozta. Ezért ajánljuk az olvasók figyelmé­be. G. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom